A következő címkéjű bejegyzések mutatása: patak. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: patak. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. október 28., kedd

Visszatérés az Apátkúti-völgybe

 Tavaly decemberben jártunk Zolikával az Apátkúti-völgybe.Nem gondoltuk,hogy egy éven belül visszatérünk ide.Újdonsült barátainknak Laci,Niki,Marcsi és a többieknek kínáltunk fel egy új túralehetőséget,azt követően,hogy idén a Cuha-szurdokban már tettünk egy pazar túrát velük.Ők benne voltak,annyit kértek ne legyen nehéz túra.Így két lehetőséget kínáltam fel nekik a Visegrádi-hegységben,vagy a Spartacus ösvényt,vagy az Apátkúti-völgyet.Ők az utóbbit választották.Így a négynapos ünnep szombatján 12-en vágtunk neki a bulinak amely most is nagyszerűen sikerült a majdnem tökéletes őszi időben.Engedelmetekkel ezt most nem ragozom túl,mert nem igazán van időm és kedvem most írogatni,helyettem beszéljenek a képek és a képes videó a végén.

Jó kis csapat gyűlt össze,szemben a fehér pólós Marcsi,jobbra a szöszi Niki

Én is megvagyok!

Túrázunk...

Alakul az őszi völgy

Uzsiszünet

Ilyenkor a legszebb a természet!

Az év ezen szakaszát kedvelem a legjobban


Volt patakátkelés bőven...

Zolika rendületlenül fotóz

A hídnál,nincs is omlásveszély!

Felülmúlhatatlan szépségű az Apátkúti-völgy is!

Csodás őszi utakon...

Legszívesebben maradnék!

A csapat,Zolika a kamera mögött

Zolikával és Lacival

2024. december 22., vasárnap

Végig az Apátkúti-völgyön

 Ez a túra eredetileg nem szerepelt a téli terveinkbe,de a terveket van,hogy felülírja az élet.Most is ez történt.A novemberi Spartacus ösvényi túra után gyulladt be a lábam és hetekig komoly lábfájásaim voltak.Ehhez persze az is hozzájárult,hogy eljártam maszekba is és hát túlerőlthettem.Lényeg,hogy nem nagyon alkalmas voltam komolyabb túrákra az elmúlt hetekben.Aztán kezelés és lassú javulás kezdett beállni.Most egy javulási folyamat van,így kerestem egy nem túl megerőltető,nem nehéz és nem hosszú túrát.Így esett a választás az Apátkúti-völgyre.Amúgy a terveket nagyjából 65-70%-os hatékonysággal váltsuk valóra,de az nem baj ha az eredeti tervet egy másik túra írja felül.Baj akkor van,ha más miatt nem jön össze egy-egy terv.Szóval a tél első komolyabb túrája ugyanonnan indult ahonnan az ősz utolsó túrája és ugyanott is végződött.Az útvonal mégis teljesen más volt!

Pilisszentlászló ott van a szívemben!

Változott a közlekedési menetrend november eleje óta,így nem kilencre hanem majdnem tízre értük csak el Pilisszentlászlót.Novemberben a zöld jelzést követtük és azon jártuk végig a Spartacus ösvényt.Most az Apátkúti-völgybe igyekeztünk ezen pedig a piros vezet végig.Pilisszentlászló remek túrakiindulópont a Visegrádi-hegységben,szinte a hegység minden pontja jól elérhető innen és sok jelzett turistaút fut itt össze.Ezenkivül számomra édes emlékű hely.Itt végződött az egyetlen olyan túra 1990-ben amelyen a legnagyobb szerelmemmel voltam.Érdekes azóta nem jártam itt,most viszont hat hét alatt kétszer is.Hamar megleltük a piros jelzést,de rögtön az első métereken el is tévedtünk!Most is Zolikával trappoltuk végig a távot.

Találkozás egy röfivel,de nem ott amerre mennünk kellett volna....

A piros jelzés egy ponton nem úgy volt felfestve,hogy egyértelműen jelezze merre is megy.Vagyis igen,de egy oszlop négy oldala közül legalább három oldalra igen.Mi persze csak az egyik oldalt néztük és azon nyíllal jelezte merre kell menni.Láttuk ugyan,hogy megy tovább az utca a faluba mi meg jobbra fordultunk felfelé a hegyre!Felfelé a hegyre egy völgyes túrán?Gondoltam egy ponton visszafordul lefelé irányba az út,de nem így történt.Gyönyörű erdőbe jutottunk ugyan az országos kékkel karöltve (itt jöhettünk le 90-ben...),de kezdett gyanús lenni a dolog.Ránéztem az alkalmazásra amely persze rögtön jelezte,hogy rossz irányba mocorgunk...Tovább kellett volna menni az utcán.Hát akkor irány vissza oda.Szerencsére nem voltunk messze.Ilyen hibák előfordulnak,lényeg hamar tudtunk korrigálni.

Az első méterek a völgyben

Az utcán ment a piros jelzés másik ága és ez volt a jó irány.Ez ki is vitt a faluból egyenesen bele az Apátkúti-völgybe.Ez egy észak-dél irányú volt Pilisszentlászló és Visegrád között.Ennek voltunk a déli pontján.Rögtön csodás erdőbe értünk amely igy a kopasz fákkal teli decemberben is lenyügőzően szép volt.Előző nap eső volt,de az új jól járhatónak bizonyult!Az idő szinte ideális volt.Kb.2-3 fok pluszban és napos idő.Mennyivel jobb ez istenem mint a nyári 40 fok!Kellemesen haladtunk.Talán egy egyszerű vándor vagy akárki,itt azt mondta volna,hogy ingerszegény az út.Szerintünk nem volt az.Így is szép volt a kopasz fák ölelésében.Odalenn a mélyben pedig a patak kanyargott.Itt még nem tudtuk,de a túra további részén meglehetősen sokat randevúztunk az Apátkúti patakkal.

Hangulatos út a völgyben

Az út lassan lefelé indult a patakhoz,mert az lenn haladt a mélyben az úttól kb.tíz méterre.Még szebb lett az erdő majd láttuk a patak túlsó partján van egy asztal és padok.Mellett van még valami,de innen nem lehetett kivenni mi az.Jó helynek tűnt reggelizni.Ehhez azonban átkellett kelni a patakon,maga a turistaút is arra vitt.Üggyel-bajjal,de átkeltünk és odaértünk a reggeliző helyhez.Az a valami egy elsősegélyt nyújtó hely volt egy kis dobozkában minden ehhez szükséges felszerelés megtalálható volt!Roppant ötletes és hasznos dolog volt!Ilyent még nem láttam sehol máshol,pedig követendő példa lehetne.Leülni nem tudtuk mert nedves és hideg volt a pad,így állva kajáltunk meg.Indultunk tovább immár a patak másik oldalán.Az út ismét a patak fölé emelkedett jó tíz méterrel.Nagyon szép volt a völgy!

Alakul...

A reggeliző hely

Mohás kövek a hegyoldalban tették látványosabbá az útvonalat.Ismét feltűnt egy látványosabb hely,megint a patak másik oldalán az eredetin amelyen kezdtük a túrát.Egy kereszt is volt ott.Úgy tűnt valami kegyhely.lehet.Természetesen lementünk oda is és valóban egy kegyhely volt.Itt is voltak padok,talán valami erdei miséket is szoktak itt rendezni.Tovább haladva kis táblák szolgáltak érdekességül,rajta felíratokkal.Például az elsőn az volt,hogy "fülelj"! És valóban alul kis mini vízesés hangját lehetett hallani.Arébb egy másikon az volt,hogy "érints"! Itt valami növényhez volt érdemes hozzáérni,persze nem december derekán.Közben a patakon jó párszor átkellett kelni ide-oda.

Oda lenn is van valami

Egy kegyhely féle

A völgy közepén már nem lehetett nem észrevenni,hogy leírhatatlanul gyönyörű a völgy.Egy-két helyen volt némi dagonya,de az út 90%-ban jól járható volt.A patakon nagyjából 14-szer kellett átkelni,ezzel pedig megtört a Réka-völgyi rekord,ott kellett eddig a legtöbbszöri patakátkelést végrehajtani (13).Voltak hosszabb egyenes szakaszok,miközben a patak alattunk ha már nem is tíz méteres mélységben,de 4-5 méterre folyt egyre bővízűbben és egyre sebesebben.A lenyügöző tájat a hegyoldalban kimagasló hatalmas szikla tette még látványosabbá,elgondolkodtató volt,hogya fenébe nem dől az le onnan?Kis hídak következtek pár centis árok felett.Kétségtelenül alighanem a Visegrádi-hegység legszebb völgyében jártunk.

Kellemes téli hangulat a völgyben még hó nélkül is

Szépséges kishídak is akadnak

Közben a képeket egy új telefonnal amit munkástelefonnak vettem,készítettem.Teszteltem és hát hatalmas csalódást okozott.Elég gyatrák lettek a képek,így nem ezt a készüléket fogom fotózásra használni az is biztos.A látványos völgyben aztán elértünk egy sorompóhoz és innen kezdett betonútra váltani a turistaút és ez már autóval is járható szakasz volt.Elértük a Kaán Károly-forrást,ide már persze autóval jött be több jóképességű...na és vitték a vízet flakonszámra a bővízű forrásból.Szerencsére oda engedtek.Nem szenvedtünk vízhiányba,de jobb forrásvízet inni,mint az otthonról hozott városi vízet.Így vittem haza egy kis kulaccsal én is.Kőbánya szerűségek tűntek fel a hegyoldalban,majd elértük az Apátkúti vadászházat a Stefánia kishídat ami a patak felett ívelt át és a pisztrángos tavakat.

A Kaán forrás

A Stefánia híd

Már teljesen aszfaltozott út vitt tovább.Elértük a Telegráf rétet ahol egy honfoglalási emlékmű szolgált látnivalóval.A rét szép fűves volt,padokk,asztalokkal.Mellett és az út között folyt az útunkat végigkisérő patak itt-ott látványos zubogókkal.Balról becsatlakozott az a zöld+ jelzésű út amelyen hat hete jöttünk amikor a Spartacus ösvény felöl érkeztünk.Itt volt az Ördögmalom étterem is,ahova múltkor bementünk egy vadgulyásra.Most is így tettünk.Kellemes meleg volt benn a gulyáson kivül még ittunk egy kávét is.Visegrád innen még jó negyven perc járásra volt.

A Honfoglalási emlékmű

Az Ördögmalom étterem

Finom vadgulyás!

Az ebéd után folytattuk a túrát ahogy eddig is a piros jelzésen.Elhaladtunk az Ördögmalom-vízesés mellett amely jó hat méterre volt alattunk.Most nem mentünk le,mert egyrészt voltak lenn,másrészt hat hete voltunk ott.Mentünk tovább még egy szépséges tavacska volt balodalt itt is jártunk a múltkor.Majd beértünk Visegrádra az ország legkisebb városába.Ugyanarra mint hat hete.Szép rálátásunk volt a szemközt a Duna túlpartján magasodó Börzsönyre.Itt ért véget a Dunántúli középhegység.Odaát az már az Északi középhegység volt.Hat hete átmentünk komppal Nagymarosra,most ezt nem terveztük.Buszra vártunk mert leszándékoztunk menni Szentendrére az Adventi vásárba (lesz róla bejegyzés).Volt még ötven percünk,így lementünk a Dunához gyönyörködni a Dunakanyarba.

Visegrád

Kicsit sétáltunk,de kezdett hűvösödni.Mondjuk eddig sem volt túl meleg.Aztán elsétáltunk a buszmegállóba és lementünk Szentendrére,de ez már egy másik történet.
Remek,nem megerőltető gyönyörű túra volt!Az Apátkúti-völgy gyönyörű és alighanem be is vonult a kedvenceim közé.majd egyik évben ősszel is eljövünk,talán akkor lehet ez is a legszebb.Nagyon nagyon jó volt!

Ez volt a szezon 22.túrája (ez elmarad a várakozástól),most mindössze 10 kilométert mentünk,de a lábam miatt nem is terveztem most többet.Tartunk így összeségében 333 kilométernél.Ez átlagosan 15,13 kilométert jelent túránként.Ebben a korban ez már bőven elég.Idén még egy túránk biztosan lesz.A kettő nem biztos.

2023. augusztus 14., hétfő

Az utolsó völgy

 A napokban volt öt éve,hogy az utolsó-völgyben jártunk Gergővel...Hogy pontos legyek ez nem az utolsó völgy volt szó szerint,hiszen még várt ránk néhány völgy a decemberi tragédiáig.De ez volt az utolsó mecseki völgy.Az utolsó-völgy a Kelet-Mecsekben.Úgy terveztük az összeset bejárjuk majd és alighanem be is jártuk,mert ez volt az utolsó olyan kelet-mecseki völgy amelyben még soha nem jártunk.A Sín-gödör.Öt év telt el és én azóta sem voltam a Sín-gödörben.A Kelet-Mecsek legnehezebben járható völgye...

A felejthetetlen Sín-gödör

Pokoli meleg volt azon az augusztusi napon 2018-ban,sőt alighanem ez volt az év legmelegebb napja.De ekkor értünk rá,ekkor voltunk szabadságon és nem akartuk elszalasztani az alkalmat.A Vár-völgy és a Máré vár érintésével érkeztünk az utolsó völgybe.Tikkasztó volt a hőség,szerencsére a völgyben egy kicsit jobb volt a klima,hála az árnyékot adó fáknak és a hűs patak vízének amely keresztül szelte a szurdokot.De persze nem volt azért ilyen szerencsénk,mert rengeteg rovar,szúnyog,légy tette elviselhetetlenné az élményt.A völgy valóban nehezen járható volt.Sokszor a patakban kellett menni a kibukkanó köveken,vagy épp a vízben ha nem volt ilyen.Közben nem győztük csapkodni a sok ránk támadó rovart.Szenvedtünk.

Gergő a szurdokban

Tetézte problémáinkat,hogy a napokban kellett megválni az addig jól münködő felszereléseinktől az akkor felmerülő anyagi problémák miatt...így csak egy alap telefonnal tudtunk képeket és videót készíteni.Nem is lettek jók a felvételek!Szenvedtünk.De mégis...oly csodás,oly fantasztikus volt az egész,hogy az el nem mondható.Minden nehezség ellenére jól haladtunk a 2,5 - 3 km hosszú völgyben és élveztük.Persze átélve a szerencsétlenkedéseinket megfogadtuk Gergővel,hogy majd egyszer visszatérünk.Majd egyszer ősszel,vagy tavasszal amikor nem lesz ennyi légy meg minden.Amikor majd újra lesz jó felszerelésünk és megfelelő minőségű képeket és videókat tudunk csinálni.De nem volt majd egyszer...

A Mecsek egyik legnehezebben járható völgye

Na és azóta sem voltam itt.Persze megvan fogadva,hogy majd visszatérek,de ezernyi gonddal küszködök mostanság.Még hagyján az anyagi problémák,de egy kissé az egészségem is kezd elhagyni... de ha lesz rá mód,egészen biztosan visszajövök még ide.Már csak azért is,mert tartozom ennyivel Gergőnek,ha már egyszer ezt (is) megfogadtuk.A sötét,de jó klimájú völgyből aztán a Barna kőnél értünk ki és egy cseppel sem könnyebb hegymászás következett.Így aztán elég nehézkesre sikeredett az utolsó völgyi túra,de mondom mindennek ellenére jó volt és bárcsak újra végig csinálhatnám Gergővel.Bár a Dera szurdok volt a mi utolsó völgyünk,valahogy mégis ezt tekintem annak.De persze ez csak az utolsó Mecseki völgy volt.Gergővel már nem tértem vissza többé a Mecsekbe.

Az utolsó völgy őrzi lépteink...

A túra eredeti bejegyzése a linkre kattintva elolvasható:

link

2018. augusztus 10., péntek

Az utolsó völgy - újra a Mecsekben

Az elmúlt 35 évben a Kelet-Mecsek minden völgyében jártam legalább egyszer.
Ám egyetlen egy völgy mégis kimaradt valahogy.A völgyek hazájában a Sín-gödör valamiért elfelejtödött.Pedig volt,hogy hallottam róla,meséltek róla,képeket,videókat,leírásokat láttam,de eljutni még ide nem jutottam el.Így hát ideje volt ezt is felkeresni.A 18-as év augusztusának egyik napján érkezett el az idö,hogy felkeressük az utolsó völgyet is.
Hétköznap volt,így a reméltnél jóval hamarabb megérkeztünk Magyaregregyre,nem volt még nyolc óra sem amikor leszálltunk itt a buszról.Kicsi kellemetlenség volt útközben,hogy majdnem bentragadtunk a dunaföldvári buszállomás várótermében hajnali fél ötkor úgy,hogy azt még fütötték(!) is...na de kiszabadultunk.A túra pedig Magyaregregyről indulhatott még nyolc óra elötti kezdéssel.

Magyaregregy
Rég voltam már Egregyen amit szinte hazai pályának tekintettem,hiszen Sándorral sokat jártunk itt is.Így az itteni túrakezdést semmi más nem indokolta,minthogy szerettem volna egy kicsit sétálni Magyaregregy utcáin.Már reggel 8-kor harminc fok körüli meleg volt.A falun hamar keresztülmentünk és a falu határában már fel is tűnt a fenséges Mecsek.Gyönyörü volt mint mindig...Sokat jártam már itt,de ez a látvány mindig rabul ejt.Az országuton baktattunk el a közeli Vár-völgyi bejáróig.Itt szerencsére nem sokat változott a táj.Rögtön a völgy elején ott vigyorgott az erdei fürdő a híres strand amely az ország leghidegebb vízű strandja.Még zárva volt kora reggel lévén,nekem meg eszembe jutottak az emlékek,mennyit jártam én itt....te jó ég!

A falu határából a Mecsek

Az erdei fürdő
A Vár-völgy most is csodálatos volt.A reggeli hüvösben itt a kánikula ellenére is friss volt a levegő és kristálytiszta.Itt már a piros jelzés haladt,ami egy ponton bement az erdőbe és felfutott a hegyre.Bementünk rajta,de csak,hogy végre igyunk egy jó kis forrásvízet.Ugyanis itt volt a Textiles-forrás.Ontotta a friss forrásvízet a forrás!Egy másodperc alatt megtelt a kulacsunk.Ittuk hát a friss jéghideg vízet.Csodás volt.Maradtunk egy kis ideig a kellemes klimájú hűs helyen,aztán visszatértünk a völgybe.Ott mentünk a Máré vár felé.A völgyön végig kellemesen hüvős volt.Elértük a Kadarka kulcsosházat.Itt ágazott le az út,pontosabban fel a várhoz,na és itt volt a Máré-forrás is,amely sajnos nem folyt.

Kadarka kulcsosház
Ez itt egy meglehetős kaptató felfelé a várig.Na és ez maga a sárga+ jelzés is.Ez is elmegy a Sín-gödörbe,de erre túl egyszerű lett volna menni,mi inkább egy kicsivel bonyolúltabb útvonalat választottunk.Elöször is felmentünk a várhoz.Jó volt újra látni kedvenc váramat.Öt év után jutottam el újra ide.Jöttem volna előbb is,de jöttek a hírek állandóan,hogy a vár zárva tart,bezárt.Így úgy éreztem nem érdemes eljönni,de most mégis itt voltam.És nagyon jó érzés volt újra a várat látni,amelynél sajnos a hírek igaznak bizonyúltak - zárva volt.Ráadásul a környéken a szemét is sok volt.Ilyesmire korábban itt nem volt példa.A vár alatt az egyik padon tartottuk meg a reggelinket.

Feltűnik a vár

A Máré vár
A bezárt vár ellenére egy órát kevertünk itt a vár körül.Felmentünk azért a bejárathoz,lenéztünk a ciszternához,megnéztük a várat minden szemszögből és ültünk kicsit elötte a fűben na és rengeteg fotót is készítettünk.A várudvarba is benéztünk,szomorú látvány fogadott:az udvaron nőtt a gaz.Többször írtam már a vár fantasztikus gondnokáról Fóris Laci bácsiról akiröl az új tulaj megfeledkezett.Visszasírtam őt,hisz az ő gondnoksága idején az ilyesmi elképzelhetetlen lett volna.Amikor ő volt a gondnok ragyogott a vár a tisztaságtól és a rendtől.Minek kellett egy ilyen embert félreállítani?Felfoghatatlan...
Aztán bármennyire is fájó volt,ideje volt tovább indulni.A túrának folytatódnia kellett.Na de sebaj,egész biztosan jövök még ide.

A vár bejárata

A vár udvara,a jelenlegi állapotok...Laci bácsi sehol - meglátszik...

A háttér a várnál,sokat jártam már itt
A piros jelzésen indultunk a Gergely-Éva forrás felé amelyről a napokban írtam.(keresd csak vissza,érdemes)!A kánikula ellenére is kellemesen hüvös erdőben nagyjából 400 méterre a vártól feltűnt a varázslatos forrás a Gergely-Éva.Aki olvasgatja a blogomat,az már tudja miért is varázslatos ez a forrás,aki meg nem az nézzen utána!Ugye tudjuk,hogy a Máré várból indult ki az Egri csillagok története és a legenda szerint ehhez a forráshoz járt le Éva és Gergely a szomját oltani.Azóta különféle szóbeszédek járják a környéket,melyeknek egyike az,hogyha iszol a forrás vízéből akkor visszatérsz ide.Nos azthiszem tizenötödik alkalommal voltam éppen itt...és persze most is ittunk a vízéből,amely nem folyt oly nagy ütemben mint a Textiles-forrás,de éppen elegendő volt.

A varázsforrásnál
A varázsforrás után ereszkedtünk lefelé vissza a Vár-völgybe a kanyargós piros jelzésen.Hamar leértünk az Iharos-kúthoz amely szintén folyt.Itt találkoztunk az egyetlen emberrel túránk során.A nagy meleg és a hétköznapnak köszönhetöen ugyanis egész túránkon nem jött szembe senki.Itt az uriember úgy tünt furulyázott.Valami szépet játszhatott és ha nem férfi hanem nő még azt is hihettem volna,hogy a vár elátkozott királykisasszonya...na de férfi volt.Rövid ideig mentünk a völgybe,majd letértünk a zöld+ jelzésre.Ez felvezetett a 470 méter magas Balázs ormára.Nem volt durva emelkedő,de a nagy melegben nem volt a legkönnyebb se....

Felfelé...
Odafenn már érezhető volt a kánikula.Kevés hűs hely volt a nap tüzött....de szerencsére az út aztán beért egy újabb hüvös erdőbe.Megkezdtük ereszkedésünket az utolsó völgybe.Odalenn már a Sín-gödör várt ránk a maga piros kör jelzésével.A völgy a térkép tanúsága szerint nehezen járható.Így is volt,de eleinte nem a terep miatt hanem...a rengeteg körülöttünk repkedö légy miatt ami már-már elviselhetetlen volt.Türölközövel csapkodtunk,hogy távol tartsuk magunktól a legyeket na és aztán a terep is egyre nehezebb és nehezebb lett.Bár a völgy kétségkivül gyönyörü volt!

Akadályok a Sín-gödörben
A völgy nagyrészén a patakmederben kellett menni,mert járható út nem volt.Ez persze a magunk fajtáknak egy óriási élménnyel ért fel,de könnyebb túrákhoz szokottaknak ezt az útvonalat nem javaslom!Amikor már kezdtem úgy érezni,hogy ez csak egy átlagos völgy egy átlagosan futó patakkal,akkor kezdett látványosságba átcsapni a dolog.Mésztufa lépcsökön zubogók alakultak ki és igy ment a patak elöre,mi meg mentünk a patakban mert út nem volt!Csodálatos lehetett volna,de a legyek még mindig körülöttünk zümmögtek.Az utolsó völgy 3km hosszú lehetett.

Valahol a Sín-gödörben
Sajnos a völgy egy ponton véger ért.Én meg elégedett voltam magunkkal,immár elmondhatjuk,hogy bejártuk a Kelet-Mecsek összes völgyét.Kivételes élmény volt mindegyikük!A völgy az Egregyi-völgybe csatlakozott bele a patak pedig belefolyt a Völgységi-patakba.Mi pedig az egregyi országútnál kötöttünk ki.Gyönyörü hely volt ez is,az út viszont forgalmas.Átkelve rajta folytatodott az immár zöld jelzés.Mivel híd nem volt,a Völgységi-patakon is átkellett kelni,na persze ez is egy élmény volt.A patak túlsó partján pedig ott volt a Barna-kő - ha valóban az volt,mert teljesen biztos nem voltam benne.

A völgy vége

Az Egregyi-völgy az országuttal
Emelkedő következett mégpedig a durvábbik fajtából.Gyakorlatilag már ez a Szöge-hegyhez tartozott és a közel 40 fokban megmászása iszonyatos kínlódásba csapott át.Nagyon szenvedtünk ezen a szakaszon,többször is megkellett állnom egy-egy hüvösebb helyen pihenni.Nem is tudom hogyan,de felértünk aztán.Szerencsére hűs erdőbe értünk,az egyik kidölt fatörzsön pihentünk félórát,de hiába.Úgy éreztem elhagy minden erőm.
Folytatva az utat,szerencsére szinten haladt a hűvös erdőben,de én erőm vesztve csak vánszorogtam ezen a szakaszon.Régen készített ki ennyire egy túra...

Fatörzs Szöge-hegyen
Aztán egy ponton már lefelé vezetett az ekkor már piros+ jelzés Szöge-hegyről Komlóra.De lefelé sem volt könnyü,ráadásul a hüvös erdő is kezdett ritkulni.Fokozodott a meleg is.Szenvedés volt a javából.Néha már látni lehetett Komlót,néha még visszatért az út hüvös helyekre.Nem volt több forrás a vízkészletünk pedig felmelegedett...Nagy nehezen értünk le a városba Komlóra.Kellett még pár száz méter ahol hideg italra bukkantunk.Útközben még megnéztük az új komlói templomot,de mát nagyon szomjaztunk.

Feltünik Komló

A templom
Egy Penny boltra akadtunk,gyorsan vettünk hideg italt amit még a parkolóban el is fogyasztottunk.Majd körülnéztünk kicsit a városban.Voltam itt átutazóban,de utoljára pont 20 éve volt annak,hogy alaposabban körülnéztem a városban.Komló egy nagyon szép,de haldokló város.A bányák bezárása miatt alig akad erre munka,a lakosság rohamosan csökken...Felmentünk a hőségben a Bányászparkba,én már vánszorogva.Az emlékmünél pihentünk és néztünk le a városra.Majd lejövet onnan a város főterén a szökőkútnál tartottunk egy nagy mosakodással egybekötött pihenőt.Majd egy újabb bányászati emlékhelyre bukkantunk,ezt is megnéztük.

A Bányász emlékműnél

Ez is valami bányászpark
Az utca túloldalán egy kocsma hívogatóan vigyorgott ránk.Belültünk hát és elfogyasztottam egy jéghideg sört...nem kell ecsetelnem milyen jól esett...Hát itt végzödött akkor ez a túra,amely minden nehézsége ellenére nagyon szép volt.Sajna a hőség emelkedövel egybekötve kivette az erőmet,de bármikor bevállalnám újra.Még annyi volt,hogy egy fagyit elfogyasztottunk,majd busszal elmentünk Pécsre ahonnan az IC-vel repültünk haza.

Jéghideg sör
Mint írtam korábbi bejegyzésemben,sajna kamera problémával küzdünk.Láthatóan a képek sem a legjobb minöségüek.Készült egy film is,amit megpróbálok kellöen megvágni és feltölteni,de a minösége nem lesz olyan mint az elmúlt időszak filmjei...
Valamikor meg csak megoldodik ez a problémánk is.



Túránk útvonala