Új lehetőségek nyílnak meg

 Elsősorban a gyenge tömegközlekedés miatt eddig úgy kikerült a túrázásaink szemszögéből a Mecsek észak-nyugati része,pedig a lehetőségek erre is kimeríthetetlenek.Most viszont jó hír érkezett ami előttünk is megnyíthatja az ország és a Mecsek eddig fel nem fedezett tájait!Nevezetesen augusztus elsejétől újra megnyítják majd a Dombóvár-Komló vasútvonalat,ezálltal elérhetőek lesznek majd olyan jó túrakiindulópontok,ahonnan más látványosságok is elérhetők,mint pl.Magyarhertelend,Mecsekpölöske,Mecsekjánosi.Lényegesen javul Komló elérhetősége is,valamint az onnan hazajutás lehetősége.

Festői tájon halad keresztül ez a vasútvonal

A Bz vonatok majd 60/km órás sebességel közlekednek majd és két óránként indulnak reggel 6 és este 8 között Dombóvárra és majd onnan vissza Komlóra.Dombóváron pedig majd átlehet szállni a Pécs-Budapest felé közlekedő járatokra (ez ami minket is érint),de akár Kaposvár-Nagykanizsa felé is megnyillik az út.2009-ben a szocialista kormányzás idején,majd 2023-ban a fidesz alatt már kétszer megszüntették a személyszállítást ezen a vonalon.A legutóbbi döntést Lázár János korábbi közlekedési miniszter jármű és személyzethiánnyal indokolta...

A vonatokat azóta pótlóbusszal némileg más nyomvonalon közlekedtetve helyettesítették,de a vasúti forgalom nem szűnt meg.Követ szállító tehervonatok azóta is folyamatosan közlekedtek a vonalon.

BZ-k járnak majd erre

Valami örült fideszes képviselő ugyan lobizott a komlói sínek felszedése mellett és így a vonal végállomása Mecsekjánosiban lett volna.Ám a civil ellenállás és az új kormány felállását követően ez az ötlet szerencsére lekerült a napirendről.

Több mint valószínű,hogy a vasútvonalat mi is használni fogjuk,hiszen kézzel fogható közelségbe került pl.az orfűi tavak elérése is,így hát a jövőben bátran tervezek majd ide!

Pécsi meccstúra

 Timiékkel 2024 tavaszán ismerkedtünk meg,amikor eljöttek a Dunaújváros-Érd bajnoki labdarúgó mérkőzésre,megnézni egyik kedvenc játékosukat,aki ekkor (és azóta is) a Dunaújvárosban játszott.Anti bával jöttek,akit már ismertem pár éve a focicsoportból.Ő írt rám,hogy van kedvem jöjjek ki a meccsre mert itt lesznek.Ebben az idényben annyit nem jártam meccsre mivel a csapatunk a kiesés ellen játszott,de most persze igent mondtam az invitálásra.Itt ismertem meg tehát Timit és Ferit a testvérpárt akik nagy PMFC drukkerek voltak és innen indult ki a ma is tartó barátság.Eljöttek nekünk szurkolni az osztályozóra is egy éve Dunaújvárosba is,meg a visszavágóra Szombathelyre. Timivel aztán napi kapcsolatban vagyok,vele beszéltük meg,hogy ha majd egyszer a Dunaújváros Pécsen játszik akkor eljövünk.

Hangolodás Simontornyán egy kávéval,az átszállásra várva

Bár a meccs csak este hatkor kezdődött és Timiékkel a találkozó is délután egy órára volt megbeszélve a pécsi buszállomáson,mi már Zolikával reggel ötkor nekivágtunk az útnak vonattal.Úgy terveztük a tali előtt kicsit sétálunk Komlón,majd elmegyünk Hosszúheténybe újra egy jó gulyásra.Már fél kilenckor Komlón voltunk,két órát csavarogtunk-Felmentünk abba a bányászparkba amelynél Gergővel jártam utoljára 2018 nyarán...Itt nézelődtünk kicsit,majd fél 11 után már Hosszúhetényben is voltunk,ahol beültünk arra a fenséges gulyásra amit csak itt készítenek.Tíz napja voltunk itt amúgy a Zengő túrán.Most is fenséges volt a gulyás,majd kicsit jártunk egyet a faluban is.Fél egykor indult a busz Pécsre.

Komlói bányászpark,fenn az emlékmű

A finom gulyás

Timiék rajtuk kivül álló okok miatt késtek egy picit,de fél kettő előtt így is sor került a találkozóra.Timi javaslatára mivel még bőven volt időnk a meccsig,elindultunk egy sétára a pécsi belvárosba.A főtéren aztá neki álltunk fotózkodni ezerrel a csapatunk sáljaival.A járó-kelők csak néztek,de mintha mindenkit jó érzéssel töltött volna el a dolog.A főtér után egy olyan kilátóhelyre vitt el minket Timi,amit még nem ismertem,mert amúgy jól ismerem Pécsnek ezt a részét.Az alagút és a kálvária felett voltunk és valóban pompás kilátásunk volt a városra és a távoli Villányi-hegységre.Áldtam Timit,hogy megmutatta nekünk ezt a jó helyet.Itt is készültek a képek ezerrel.

Timivel a pécsi főtéren.A sálak szerint ellenfelek vagyunk,de mégis barátok

Zolikával és Ferivel

A kilátóhelyen amit nem ismertem korábban

Innen lementünk aztán a Babarkánhoz és felmentünk a bástyára.Feri tériszonyos volt így alaposan szenvedett,de a lépcsőn lefelé Timinek sem ment jól a dolog.De itt is jól éreztük magunkat és persze kép itt is készült.Besétáltunk a székesegyházhoz,megnéztük alatta a szőkőkútat,majd a híres lakatfalat is.Ismerős helyek voltak,sokat jártam már erre.Újra a főtéren kötöttünk ki,majd a Király utcában beültünk fagyizni egyet.Végül is remekül elvoltunk,jó társaság volt.Közben az idő telt,így lassan elindultunk a meccsre.A pálya elég messze volt,de mindenki egyetértett abban,hogy menjünk gyalog.

A Barbakánon ökörködünk

A szőkőkútnál

Útközben csatlakozott hozzánk Timiék egyik haverja Béla.Hát köztudott,hogy Zolika szereti fosni a szót,de még ő is levolt maradva Bélához képest.Sebaj,jól elvoltunk.Timi amúgy adott egy PMFC sálat ajándékba,én meg adtam nekik még egy DPASE sálat és egy válogatott mezt.Hosszú séta vezetett ki a pécsi stadionhoz,sokára értünk ki.A nézőtéren aztán újabb ismerösökbe botlottunk.Anti bát üdvözöltük és rögtön közös fotóra kértük.Majd Niki köszöntött minket egy puszival.Őt is a csoportból illetve Timiék és Anti bá álltal ismertük,na és még Tibivel is aki eljött Timivel a tavalyi osztályozóra.A hazai szektorba mentünk Timiékkel,de senkit nem zavart a jelenlétünk.

Zolika,én,Anti bá,a szürke polós Béla,Feri és Timi.A fekete polósokat nem ismertem.

Szurkolás

Az ajándék sálak

A meccshez nem sok közünk volt,simán kikaptunk 2-0-ra,de békésen jó hangulatban szurkoltunk egymás mellett a pécsiekkel,jól elvoltunk.Meccs után helyijáratos busszal mentünk vissza a vasútállomás közeléig.Ott elbúcsúztunk Bélától,Timiék még kikisértek minket a vonathoz.Érzékeny búcsút vettünk egymástól és fél tíz előtt már indult is a Tenkes IC,amely szerencsére megállat Pusztaszabolcson,ott negyedórát kellett várni a dunaújvárosi vonatra.Sima út volt és fél egykor értünk haza.A vereség ellenére jó buli volt,jó volt barátok között lenni,akik végtelen szeretettel fogadtak minket!

Jó buli volt,köszönjük!

Visszatérés a Sín-gödörbe

 Alaposan átírta az élet a márciusi forgatókönyvet.Eltelt úgy egy hónap,hogy nem tudtunk túrázni menni,pedig most sem anyagiak,sem egészségügyi problémák nem igazán hátráltattak.Aztán április beköszöntöttjével végre útnak indulhattunk! Gergővel 2018 augusztusában hatalmas kánikulában jártunk a Sín-gödörben,a Kelet-Mecsek egyik eldugott,kevésbé ismert ugyanakkor nehezen járható völgyében.Akkor a Vár-völgy és a Máré vár felöl jöttünk,majd Komlón fejeztük be a túrát. A hatalmas meleg és a mecseki völgyben tapasztalható,szúnyog és légy invázió miatt aztán az a túra nem volt annyira élvezhető mint szerettük volna.Már akkor elhatároztam,hogy egy kevésbé meleg időszakban majd visszatérünk.Sajnos ugye ismert,Gergő elment,így a visszatérés gondolata jó pár évre lekerült a napirendről.Aztán a 2026-os túraterveknél újra előjött a dolog,hogy csak visszakéne már térni,megnézni és végre élvezni milyen is a Sín-gödör.

Zobákpusztáról kellett indulni

Eredetileg úgy terveztem a túrát ahogy Gergővel is mentünk.Ugyanazon az útvonalon.Aztán módósítani kellett. Nagypénteken olyan fokon minősíthetetlenül szar volt a tömegközlekedés,hogy magyaregregyi Vár-völgyi buszmegálló teljesen elérhetetlen volt Dunaújvárosból úgy,hogy legyen az embernek ideje még egy túrára is.Borzasztó az ország ilyen fokú tönkretétele is...Így nem maradt más változtatni kellett.Legnagyobb sajnálatomra a Máré várról lekelett mondani.A túrát pedig úgy szervezni,hogy az Komló-Zobákpusztáról induljon.Így is lett.A terv az volt,hogy Zobákpuszta után bemegyünk a Hidasi-völgybe,majd a Csurgónál felkapaszkodunk a Hidasi-hátra és onnan ereszkedünk le a Sín-gödörbe.Innen pedig már ugyanaz az útvonal mint Gergővel 2018-ban.

Csodás mecseki rétek Zobákpusztánál

Patakátkelések színesitették a túra első métereit,de ez csak a kezdet volt!

A szép mecseki réteken és a Völgységi-patakon átkelve jutottunk be a Hidasi-völgybe.Ugyanúgy mint másfél éve a Kelet-Mecseket átszelő egyik túránkon is.Volt csapadék bőven az elmúlt napokban,ezt jelezte az itt-ott sáros utak és a patakokban a szokásosnál több vízmennyiség. A dél-dunántúli kéken haladtunk.A Hidasi-völgy az ébredező tavaszban is lenyügőző volt! Rögtön két patakátkeléssel nyitott a völgy.Üggyel-bajjal ezeket le is gyűrtük Zolikával,majd sima út vezetett a Csurgóig.Nem volt az a tömeg mint legutóbb amikor erre jártunk,sőt egy fiatal páron kivül senkivel sem találkoztunk.Itt-ott élénk szél volt tapasztalható,de a völgy nagy részére azért nem fújt be.Hamarosan elértük a Csurgót.

Valahol a Hidasi-völgyben

Zolika a Csurgónál

Jómagam a Csurgónál

Itt tartottunk egy kajaszünettel egybekötött kis pihenőt,majd búcsút vettünk a völgytől.Most itt nem mentünk tovább! Kitértünk az innen induló sárga+ jelzésre.Ez pedig felfelé vezetett a hegyre,fel a Hidasi-völgyet a Sín-gödörtől elválasztó Hidasi-hátra,amely 443 méter magas volt.Régen másztunk már hegyet,ehhez képest viszonylag simán felértünk a gerincre.A csúcsponton kereszteztük a Komlóra vezető kék+ jelzést.Mivel túra vége felé is lesz majd egy pont ahol keresztezzük úgy gondoltam majd azon megyünk be Komlóra,ám másképp lett,de erről majd később.A gerincről nem igazán volt kilátás,némileg felsejlett a nem túl távoli Hármashegy.Így megkezdtük az ereszkedést a gerinc másik oldalán,le a Sín-gödörbe.

A Hidasi-háton

Lefelé a sárga+ -on igazi dagonyába botlottunk.Jó kétszáz méteren elég nehéz volt haladni a nagy sárban,de aztán normalizálódott a helyzet.Hangulatos tipikus mecseki út vezetett le a völgybe.Leértünk és innen a piros kör jelzésre tértünk le,ez vezetett végig a völgyön.A sárga+ ment tovább a Máré vára felé.Innen újra egy Gergő nyomábanos útvonalon voltam,erre mentünk vele is 2018-ban...Most nem kellett rovaroktól tartani.Ám sűrűsödtek a patakátkelések,amelyek a bővízű helyeken egyre nehezebb lett,ugyanakkor rendkivül kalandos.Néha eltűnt az út meg a jelzés is.Adta magát a dolog,a patakot kellett csak követni.A jelzésfestők meg a nehezen járható szakaszok miatt gondolom nem merészkedtek be...az út meg a patak mellett vagy épp a mederben mehetett.Mindegy haladtunk azért elég jól.

Egy patakátkelés a sok közül

Közben Zolikának egyszer,nekem kétszer is sikerült esni.Szerencsére puhára,így nem ütöttük meg magunkat.Továbbra is patakátkelések színesitették a túrát,majd elértünk alighanem a völgy legszebb részéhez,ahol csodás zubogók és vízcsobogás szolgált látnivalóul.Itt le is gyökerezett az ember lába.Fantasztikus hely volt! Nehéz szívvel indultunk tovább a csodás völgy pedig hamarosan véget ért.Valóban nehezen volt járható,de ugyanakkor a kalandos út fantasztikus élményt adott!Jó volt visszatérni.A túra innen aztán teljesen más jelleget öltött.

A völgy legszebb részén

Nehéz szívvel lehet ezt itthagyni...

Újra a Völgységi-patakhoz értünk,amelyen nem volt egyszerű átkelni,jóval több víz volt benne mint a Hidasi-völgy és a Sín-gödör patakjaiban.Nehezen,de sikerült.A túlparton pedig ott volt a Barna-kő,a Mecsek egyik híres sziklafala.Írtam róla a mecseki mondák sorozatomban,keress rá ha érdekel,most nem térek rá ki részletesen.Kicsit ebbe is gyönyörködtünk,majd következett az újabb hegymászás.A Szöge-hegyet kellett megmászni.Ezt másztuk meg Gergővel is akkor rég,közel negyven fokban.Akkor a tökeimet elhagytam olyan meleg volt és felérve vagy félórát kellett pihennem.Most sem volt egyszerű a felfelé út,de nem volt meleg legalább,az út viszont a felsőbb részeken sárossá,dagonyássá vált.Tarvágás folyt itt és gondolom a gépjárművek is használták az utakat,ez meg a sok eső a napokban hatalmas sáros szakaszokat eredményezett.Most tíz perc pihenő elég volt odefenn.

A Barna-kő

Felérve a Szöge-hegyre

Innen szinten mentünk tovább,de nagyjából egy kilométeren át továbbra is rendkivül sáros,dagonyás út vezetett minket.Ez pedig jobban kivette az erőmet mint a két hegy megmászása,vagy a patakátkelések a völgyben.Egy ponton úgy éreztem nem is tudok továbbmenni.Hat kiló sár volt már a lábamon...Aztán fokozatosan kezdett jobb lenni az út és én kezdtem visszanyerni az erőmet.Itt már piros+ jelzésen haladtunk fenn a Szöge-hegyen.Egy ponton gyönyörű kilátásunk nyílt a Hármashegyre és a Zengőre.Lehet ez volt ennek a túrának a legszebb pontja.Innen fokozatosan ereszkedett az út és már jól járható is volt.

Szemben a Zengő

Itt már jók az utak!

Lassan leereszkedtünk Komlóra.Kereszteztük újra a kék+ jelzést,de az felfelé vezetett.Eredetileg úgy terveztem azon megyünk majd be Komlóra,de már nem voltam friss így maradtunk a lefelé haladó piros+ jelzésen. El is értük rövidesen a várost.Hamar beértünk a belvárosba,ahol egy éttermet kerestünk.Némi keresgélés után és erőm végén rá is akadtunk egyre,ahol aztán tudtunk enni egy babgulyást és megittunk egy kávét.Végül visszasétáltunk a buszállomásra és elindultunk haza,busszal Dombóvárig,onnan pedig vonattal.Este kilenc előtt már itthon voltunk.Nagyszerű,kicsit kemény túra volt!

Elértük Komlót

Megérdemelt jutalom a túra végén

Komlón szerettem volna még ezt-azt megnézni,de kikészültem a végére az erőmmel,így ez elmaradt.Majd leközelebb.Hát sikerült végre újra túrázni és ez volt az év negyedik túrája.Nehéz terep ide,vagy oda,mindössze 12km-t mentünk most.Összesítésben így tartunk 64 kilométernél ami kerek 16 kilométer/túra átlagot jelent az idén. Mint írtam nehéz,kemény túra volt.Ugyanakkor kalandos és látványos! Összeségében jó volt! Folytatjuk!

Az első meccstúra

Megint egy véletlen vezetett rá,hogy erről, is írjak.Teljesen mást kerestem,de valahogy előjött ez a téma.Ugye Gergővel 2014 táján váltak rendszeressé a meccstúráink.Ám természetesen a meccstúráimnak is vannak ugymondd "ősei" és hát elkezdtem kutakodni melyik is volt a legelső meccstúrám.Ugye meccstúrának hívtuk az esetek többségében azt amikor a kedvenc csapatunkat elkisértük idegenbe.Hát sikerült elmémben a legmélyebb mélységig leásni és végül is valamennyire visszatudok emlékezni az első meccstúrára.Bármily meglepő az első meccstúrát nem Gergővel,nem is a bátyámmal,de nem is apámmal tettem meg.Hanem magával túra mentorommal Sándorral!Ennek történetét próbálom most leírni,de az emlékek annyi sok év távlatából természetesen igen homályosak.

Komlói stadion

Nekiálltam kutakodni a témában,de vajmi kevés dokumentumra akadtam csak.A lényeg az,hogy majdnem napra pontosan 38 évvel ezelőtt április 11-én a Dunaújvárosi Kohász futballcsapata a komlói stadionban lépett pályára bajnoki mérközésen kétezer néző előtt.A kétezer között ott voltam én is.Éppen húsvét volt és mi éppen a szomszédban Szászváron (akkor még Mázaszászvár) Sándoréknál töltöttük az ünnepeket.A stadiontól alig húsz kilométerre...Ilyen alkalmat már akkor alig 12 évesen sem hagyhattam ki!Ha emlékezetem nem csal eleve ez volt az a varázslatos hétvége amikor Sándor elöször vitt fel a kunyhóhoz is.Igy hát most visszagondolva azokra a napokra,több szempontból is jelentős volt.Magyarán szólva az első meccstúrám és az első túrám a kunyhóhoz ugyanazon a hétvégén volt,1982 húsvétján...hát erre így eddig nem is gondoltam soha....

Ott szemben középen lenn állhattunk

Szombaton mehettünk a kunyhóhoz,vasárnap pedig a meccsre.Amennyire visszatudok emlékezni,fűztem Sándor agyát,hogy menjünk el vasárnap a meccsre.Ő pedig benne volt a buliban.Nagyobbik lányának a férjével egyeztetett,hogy kocsival vigyen el bennünket.Őt sem kellett sokat rábeszélni,szintén benne volt a dologban.Így hát vasárnap nekiindultunk Komlónak.Apám aki velünk volt akkor Szászváron nem jött velünk.Ma sem értem miért.A meccs a dokumentumok között kutatva annyit kideritettem,hogy délután fél négykor kezdödött.Az állóhelyi részre mentünk,nagyjából pont a felezővonallal egy vonalba.Több ezer komlói drukkerrel körülvéve és az első perctől kezdve üvöltöttem,hogy hajrá Újváros!Nem nagyon volt még veszélyérzetem,de nem is bántott senki.A túloldalon az ülőszektorok egyikébe meg megérkezett a dunaújvárosi B közép.Az nincs már meg,miért is nem mentünk át...

Ez a Dunaújváros győzött 2-0-ra Komlón 1982 húsvétján

Jól játszottunk és én végig tomboltam,üvöltöttem amikor gólt szereztünk.Nem bántottak,de éreztem körülöttem egyre több a szomorú ember.Persze Sándor és veje csak nevettek rajtam.Én rendkivül élveztem az egészet.Életemben elöször voltam idegenbeli meccsen és hát nagyszerüen játszottunk le is iskoláztuk a Komló csapatát az akkori NB II.-es mérközésen 2-0 arányban.Diadalittasan távozhattam tehát Komlóról.Örültem mint maci a málnásnak.Nincs már meg elmémben az út,hogyan és mikor értünk vissza Szászvárra..Sándor csak mosolygott ahogy mindig,meséltem apámnak a szurkolásomat.Apám pedig úgy éreztem egy kicsit büszke is volt rám.Hát ennyi van meg annyi sok év távlatából.Örülök,hogy most egy dolog előhozta ezt az emléket is.Ez volt tehát a meccstúráim őse és ez volt az a fantasztikus,felejthetetlen húsvét,1982-ben.

Az utolsó völgy - újra a Mecsekben

Az elmúlt 35 évben a Kelet-Mecsek minden völgyében jártam legalább egyszer.

Ám egyetlen egy völgy mégis kimaradt valahogy.A völgyek hazájában a Sín-gödör valamiért elfelejtödött.Pedig volt,hogy hallottam róla,meséltek róla,képeket,videókat,leírásokat láttam,de eljutni még ide nem jutottam el.Így hát ideje volt ezt is felkeresni.A 18-as év augusztusának egyik napján érkezett el az idö,hogy felkeressük az utolsó völgyet is.

Hétköznap volt,így a reméltnél jóval hamarabb megérkeztünk Magyaregregyre,nem volt még nyolc óra sem amikor leszálltunk itt a buszról.Kicsi kellemetlenség volt útközben,hogy majdnem bentragadtunk a dunaföldvári buszállomás várótermében hajnali fél ötkor úgy,hogy azt még fütötték(!) is...na de kiszabadultunk.A túra pedig Magyaregregyről indulhatott még nyolc óra elötti kezdéssel.

Magyaregregy

Rég voltam már Egregyen amit szinte hazai pályának tekintettem,hiszen Sándorral sokat jártunk itt is.Így az itteni túrakezdést semmi más nem indokolta,minthogy szerettem volna egy kicsit sétálni Magyaregregy utcáin.Már reggel 8-kor harminc fok körüli meleg volt.A falun hamar keresztülmentünk és a falu határában már fel is tűnt a fenséges Mecsek.Gyönyörü volt mint mindig...Sokat jártam már itt,de ez a látvány mindig rabul ejt.Az országuton baktattunk el a közeli Vár-völgyi bejáróig.Itt szerencsére nem sokat változott a táj.Rögtön a völgy elején ott vigyorgott az erdei fürdő a híres strand amely az ország leghidegebb vízű strandja.Még zárva volt kora reggel lévén,nekem meg eszembe jutottak az emlékek,mennyit jártam én itt....te jó ég!

A falu határából a Mecsek

Az erdei fürdő

A Vár-völgy most is csodálatos volt.A reggeli hüvösben itt a kánikula ellenére is friss volt a levegő és kristálytiszta.Itt már a piros jelzés haladt,ami egy ponton bement az erdőbe és felfutott a hegyre.Bementünk rajta,de csak,hogy végre igyunk egy jó kis forrásvízet.Ugyanis itt volt a Textiles-forrás.Ontotta a friss forrásvízet a forrás!Egy másodperc alatt megtelt a kulacsunk.Ittuk hát a friss jéghideg vízet.Csodás volt.Maradtunk egy kis ideig a kellemes klimájú hűs helyen,aztán visszatértünk a völgybe.Ott mentünk a Máré vár felé.A völgyön végig kellemesen hüvős volt.Elértük a Kadarka kulcsosházat.Itt ágazott le az út,pontosabban fel a várhoz,na és itt volt a Máré-forrás is,amely sajnos nem folyt.

Kadarka kulcsosház

Ez itt egy meglehetős kaptató felfelé a várig.Na és ez maga a sárga+ jelzés is.Ez is elmegy a Sín-gödörbe,de erre túl egyszerű lett volna menni,mi inkább egy kicsivel bonyolúltabb útvonalat választottunk.Elöször is felmentünk a várhoz.Jó volt újra látni kedvenc váramat.Öt év után jutottam el újra ide.Jöttem volna előbb is,de jöttek a hírek állandóan,hogy a vár zárva tart,bezárt.Így úgy éreztem nem érdemes eljönni,de most mégis itt voltam.És nagyon jó érzés volt újra a várat látni,amelynél sajnos a hírek igaznak bizonyúltak - zárva volt.Ráadásul a környéken a szemét is sok volt.Ilyesmire korábban itt nem volt példa.A vár alatt az egyik padon tartottuk meg a reggelinket.

Feltűnik a vár

A Máré vár

A bezárt vár ellenére egy órát kevertünk itt a vár körül.Felmentünk azért a bejárathoz,lenéztünk a ciszternához,megnéztük a várat minden szemszögből és ültünk kicsit elötte a fűben na és rengeteg fotót is készítettünk.A várudvarba is benéztünk,szomorú látvány fogadott:az udvaron nőtt a gaz.Többször írtam már a vár fantasztikus gondnokáról Fóris Laci bácsiról akiröl az új tulaj megfeledkezett.Visszasírtam őt,hisz az ő gondnoksága idején az ilyesmi elképzelhetetlen lett volna.Amikor ő volt a gondnok ragyogott a vár a tisztaságtól és a rendtől.Minek kellett egy ilyen embert félreállítani?Felfoghatatlan...

Aztán bármennyire is fájó volt,ideje volt tovább indulni.A túrának folytatódnia kellett.Na de sebaj,egész biztosan jövök még ide.

A vár bejárata

A vár udvara,a jelenlegi állapotok...Laci bácsi sehol - meglátszik...

A háttér a várnál,sokat jártam már itt

A piros jelzésen indultunk a Gergely-Éva forrás felé amelyről a napokban írtam.(keresd csak vissza,érdemes)!A kánikula ellenére is kellemesen hüvös erdőben nagyjából 400 méterre a vártól feltűnt a varázslatos forrás a Gergely-Éva.Aki olvasgatja a blogomat,az már tudja miért is varázslatos ez a forrás,aki meg nem az nézzen utána!Ugye tudjuk,hogy a Máré várból indult ki az Egri csillagok története és a legenda szerint ehhez a forráshoz járt le Éva és Gergely a szomját oltani.Azóta különféle szóbeszédek járják a környéket,melyeknek egyike az,hogyha iszol a forrás vízéből akkor visszatérsz ide.Nos azthiszem tizenötödik alkalommal voltam éppen itt...és persze most is ittunk a vízéből,amely nem folyt oly nagy ütemben mint a Textiles-forrás,de éppen elegendő volt.

A varázsforrásnál

A varázsforrás után ereszkedtünk lefelé vissza a Vár-völgybe a kanyargós piros jelzésen.Hamar leértünk az Iharos-kúthoz amely szintén folyt.Itt találkoztunk az egyetlen emberrel túránk során.A nagy meleg és a hétköznapnak köszönhetöen ugyanis egész túránkon nem jött szembe senki.Itt az uriember úgy tünt furulyázott.Valami szépet játszhatott és ha nem férfi hanem nő még azt is hihettem volna,hogy a vár elátkozott királykisasszonya...na de férfi volt.Rövid ideig mentünk a völgybe,majd letértünk a zöld+ jelzésre.Ez felvezetett a 470 méter magas Balázs ormára.Nem volt durva emelkedő,de a nagy melegben nem volt a legkönnyebb se....

Felfelé...

Odafenn már érezhető volt a kánikula.Kevés hűs hely volt a nap tüzött....de szerencsére az út aztán beért egy újabb hüvös erdőbe.Megkezdtük ereszkedésünket az utolsó völgybe.Odalenn már a Sín-gödör várt ránk a maga piros kör jelzésével.A völgy a térkép tanúsága szerint nehezen járható.Így is volt,de eleinte nem a terep miatt hanem...a rengeteg körülöttünk repkedö légy miatt ami már-már elviselhetetlen volt.Türölközövel csapkodtunk,hogy távol tartsuk magunktól a legyeket na és aztán a terep is egyre nehezebb és nehezebb lett.Bár a völgy kétségkivül gyönyörü volt!

Akadályok a Sín-gödörben

A völgy nagyrészén a patakmederben kellett menni,mert járható út nem volt.Ez persze a magunk fajtáknak egy óriási élménnyel ért fel,de könnyebb túrákhoz szokottaknak ezt az útvonalat nem javaslom!Amikor már kezdtem úgy érezni,hogy ez csak egy átlagos völgy egy átlagosan futó patakkal,akkor kezdett látványosságba átcsapni a dolog.Mésztufa lépcsökön zubogók alakultak ki és igy ment a patak elöre,mi meg mentünk a patakban mert út nem volt!Csodálatos lehetett volna,de a legyek még mindig körülöttünk zümmögtek.Az utolsó völgy 3km hosszú lehetett.

Valahol a Sín-gödörben

Sajnos a völgy egy ponton véger ért.Én meg elégedett voltam magunkkal,immár elmondhatjuk,hogy bejártuk a Kelet-Mecsek összes völgyét.Kivételes élmény volt mindegyikük!A völgy az Egregyi-völgybe csatlakozott bele a patak pedig belefolyt a Völgységi-patakba.Mi pedig az egregyi országútnál kötöttünk ki.Gyönyörü hely volt ez is,az út viszont forgalmas.Átkelve rajta folytatodott az immár zöld jelzés.Mivel híd nem volt,a Völgységi-patakon is átkellett kelni,na persze ez is egy élmény volt.A patak túlsó partján pedig ott volt a Barna-kő - ha valóban az volt,mert teljesen biztos nem voltam benne.

A völgy vége

Az Egregyi-völgy az országuttal

Emelkedő következett mégpedig a durvábbik fajtából.Gyakorlatilag már ez a Szöge-hegyhez tartozott és a közel 40 fokban megmászása iszonyatos kínlódásba csapott át.Nagyon szenvedtünk ezen a szakaszon,többször is megkellett állnom egy-egy hüvösebb helyen pihenni.Nem is tudom hogyan,de felértünk aztán.Szerencsére hűs erdőbe értünk,az egyik kidölt fatörzsön pihentünk félórát,de hiába.Úgy éreztem elhagy minden erőm.

Folytatva az utat,szerencsére szinten haladt a hűvös erdőben,de én erőm vesztve csak vánszorogtam ezen a szakaszon.Régen készített ki ennyire egy túra...

Fatörzs Szöge-hegyen

Aztán egy ponton már lefelé vezetett az ekkor már piros+ jelzés Szöge-hegyről Komlóra.De lefelé sem volt könnyü,ráadásul a hüvös erdő is kezdett ritkulni.Fokozodott a meleg is.Szenvedés volt a javából.Néha már látni lehetett Komlót,néha még visszatért az út hüvös helyekre.Nem volt több forrás a vízkészletünk pedig felmelegedett...Nagy nehezen értünk le a városba Komlóra.Kellett még pár száz méter ahol hideg italra bukkantunk.Útközben még megnéztük az új komlói templomot,de mát nagyon szomjaztunk.

Feltünik Komló

A templom

Egy Penny boltra akadtunk,gyorsan vettünk hideg italt amit még a parkolóban el is fogyasztottunk.Majd körülnéztünk kicsit a városban.Voltam itt átutazóban,de utoljára pont 20 éve volt annak,hogy alaposabban körülnéztem a városban.Komló egy nagyon szép,de haldokló város.A bányák bezárása miatt alig akad erre munka,a lakosság rohamosan csökken...Felmentünk a hőségben a Bányászparkba,én már vánszorogva.Az emlékmünél pihentünk és néztünk le a városra.Majd lejövet onnan a város főterén a szökőkútnál tartottunk egy nagy mosakodással egybekötött pihenőt.Majd egy újabb bányászati emlékhelyre bukkantunk,ezt is megnéztük.

A Bányász emlékműnél

Ez is valami bányászpark

Az utca túloldalán egy kocsma hívogatóan vigyorgott ránk.Belültünk hát és elfogyasztottam egy jéghideg sört...nem kell ecsetelnem milyen jól esett...Hát itt végzödött akkor ez a túra,amely minden nehézsége ellenére nagyon szép volt.Sajna a hőség emelkedövel egybekötve kivette az erőmet,de bármikor bevállalnám újra.Még annyi volt,hogy egy fagyit elfogyasztottunk,majd busszal elmentünk Pécsre ahonnan az IC-vel repültünk haza.

Jéghideg sör

Mint írtam korábbi bejegyzésemben,sajna kamera problémával küzdünk.Láthatóan a képek sem a legjobb minöségüek.Készült egy film is,amit megpróbálok kellöen megvágni és feltölteni,de a minösége nem lesz olyan mint az elmúlt időszak filmjei...

Valamikor meg csak megoldodik ez a problémánk is.

Túránk útvonala