Visszatérés a Sín-gödörbe

 Alaposan átírta az élet a márciusi forgatókönyvet.Eltelt úgy egy hónap,hogy nem tudtunk túrázni menni,pedig most sem anyagiak,sem egészségügyi problémák nem igazán hátráltattak.Aztán április beköszöntöttjével végre útnak indulhattunk! Gergővel 2018 augusztusában hatalmas kánikulában jártunk a Sín-gödörben,a Kelet-Mecsek egyik eldugott,kevésbé ismert ugyanakkor nehezen járható völgyében.Akkor a Vár-völgy és a Máré vár felöl jöttünk,majd Komlón fejeztük be a túrát. A hatalmas meleg és a mecseki völgyben tapasztalható,szúnyog és légy invázió miatt aztán az a túra nem volt annyira élvezhető mint szerettük volna.Már akkor elhatároztam,hogy egy kevésbé meleg időszakban majd visszatérünk.Sajnos ugye ismert,Gergő elment,így a visszatérés gondolata jó pár évre lekerült a napirendről.Aztán a 2026-os túraterveknél újra előjött a dolog,hogy csak visszakéne már térni,megnézni és végre élvezni milyen is a Sín-gödör.

Zobákpusztáról kellett indulni

Eredetileg úgy terveztem a túrát ahogy Gergővel is mentünk.Ugyanazon az útvonalon.Aztán módósítani kellett. Nagypénteken olyan fokon minősíthetetlenül szar volt a tömegközlekedés,hogy magyaregregyi Vár-völgyi buszmegálló teljesen elérhetetlen volt Dunaújvárosból úgy,hogy legyen az embernek ideje még egy túrára is.Borzasztó az ország ilyen fokú tönkretétele is...Így nem maradt más változtatni kellett.Legnagyobb sajnálatomra a Máré várról lekelett mondani.A túrát pedig úgy szervezni,hogy az Komló-Zobákpusztáról induljon.Így is lett.A terv az volt,hogy Zobákpuszta után bemegyünk a Hidasi-völgybe,majd a Csurgónál felkapaszkodunk a Hidasi-hátra és onnan ereszkedünk le a Sín-gödörbe.Innen pedig már ugyanaz az útvonal mint Gergővel 2018-ban.

Csodás mecseki rétek Zobákpusztánál

Patakátkelések színesitették a túra első métereit,de ez csak a kezdet volt!

A szép mecseki réteken és a Völgységi-patakon átkelve jutottunk be a Hidasi-völgybe.Ugyanúgy mint másfél éve a Kelet-Mecseket átszelő egyik túránkon is.Volt csapadék bőven az elmúlt napokban,ezt jelezte az itt-ott sáros utak és a patakokban a szokásosnál több vízmennyiség. A dél-dunántúli kéken haladtunk.A Hidasi-völgy az ébredező tavaszban is lenyügőző volt! Rögtön két patakátkeléssel nyitott a völgy.Üggyel-bajjal ezeket le is gyűrtük Zolikával,majd sima út vezetett a Csurgóig.Nem volt az a tömeg mint legutóbb amikor erre jártunk,sőt egy fiatal páron kivül senkivel sem találkoztunk.Itt-ott élénk szél volt tapasztalható,de a völgy nagy részére azért nem fújt be.Hamarosan elértük a Csurgót.

Valahol a Hidasi-völgyben

Zolika a Csurgónál

Jómagam a Csurgónál

Itt tartottunk egy kajaszünettel egybekötött kis pihenőt,majd búcsút vettünk a völgytől.Most itt nem mentünk tovább! Kitértünk az innen induló sárga+ jelzésre.Ez pedig felfelé vezetett a hegyre,fel a Hidasi-völgyet a Sín-gödörtől elválasztó Hidasi-hátra,amely 443 méter magas volt.Régen másztunk már hegyet,ehhez képest viszonylag simán felértünk a gerincre.A csúcsponton kereszteztük a Komlóra vezető kék+ jelzést.Mivel túra vége felé is lesz majd egy pont ahol keresztezzük úgy gondoltam majd azon megyünk be Komlóra,ám másképp lett,de erről majd később.A gerincről nem igazán volt kilátás,némileg felsejlett a nem túl távoli Hármashegy.Így megkezdtük az ereszkedést a gerinc másik oldalán,le a Sín-gödörbe.

A Hidasi-háton

Lefelé a sárga+ -on igazi dagonyába botlottunk.Jó kétszáz méteren elég nehéz volt haladni a nagy sárban,de aztán normalizálódott a helyzet.Hangulatos tipikus mecseki út vezetett le a völgybe.Leértünk és innen a piros kör jelzésre tértünk le,ez vezetett végig a völgyön.A sárga+ ment tovább a Máré vára felé.Innen újra egy Gergő nyomábanos útvonalon voltam,erre mentünk vele is 2018-ban...Most nem kellett rovaroktól tartani.Ám sűrűsödtek a patakátkelések,amelyek a bővízű helyeken egyre nehezebb lett,ugyanakkor rendkivül kalandos.Néha eltűnt az út meg a jelzés is.Adta magát a dolog,a patakot kellett csak követni.A jelzésfestők meg a nehezen járható szakaszok miatt gondolom nem merészkedtek be...az út meg a patak mellett vagy épp a mederben mehetett.Mindegy haladtunk azért elég jól.

Egy patakátkelés a sok közül

Közben Zolikának egyszer,nekem kétszer is sikerült esni.Szerencsére puhára,így nem ütöttük meg magunkat.Továbbra is patakátkelések színesitették a túrát,majd elértünk alighanem a völgy legszebb részéhez,ahol csodás zubogók és vízcsobogás szolgált látnivalóul.Itt le is gyökerezett az ember lába.Fantasztikus hely volt! Nehéz szívvel indultunk tovább a csodás völgy pedig hamarosan véget ért.Valóban nehezen volt járható,de ugyanakkor a kalandos út fantasztikus élményt adott!Jó volt visszatérni.A túra innen aztán teljesen más jelleget öltött.

A völgy legszebb részén

Nehéz szívvel lehet ezt itthagyni...

Újra a Völgységi-patakhoz értünk,amelyen nem volt egyszerű átkelni,jóval több víz volt benne mint a Hidasi-völgy és a Sín-gödör patakjaiban.Nehezen,de sikerült.A túlparton pedig ott volt a Barna-kő,a Mecsek egyik híres sziklafala.Írtam róla a mecseki mondák sorozatomban,keress rá ha érdekel,most nem térek rá ki részletesen.Kicsit ebbe is gyönyörködtünk,majd következett az újabb hegymászás.A Szöge-hegyet kellett megmászni.Ezt másztuk meg Gergővel is akkor rég,közel negyven fokban.Akkor a tökeimet elhagytam olyan meleg volt és felérve vagy félórát kellett pihennem.Most sem volt egyszerű a felfelé út,de nem volt meleg legalább,az út viszont a felsőbb részeken sárossá,dagonyássá vált.Tarvágás folyt itt és gondolom a gépjárművek is használták az utakat,ez meg a sok eső a napokban hatalmas sáros szakaszokat eredményezett.Most tíz perc pihenő elég volt odefenn.

A Barna-kő

Felérve a Szöge-hegyre

Innen szinten mentünk tovább,de nagyjából egy kilométeren át továbbra is rendkivül sáros,dagonyás út vezetett minket.Ez pedig jobban kivette az erőmet mint a két hegy megmászása,vagy a patakátkelések a völgyben.Egy ponton úgy éreztem nem is tudok továbbmenni.Hat kiló sár volt már a lábamon...Aztán fokozatosan kezdett jobb lenni az út és én kezdtem visszanyerni az erőmet.Itt már piros+ jelzésen haladtunk fenn a Szöge-hegyen.Egy ponton gyönyörű kilátásunk nyílt a Hármashegyre és a Zengőre.Lehet ez volt ennek a túrának a legszebb pontja.Innen fokozatosan ereszkedett az út és már jól járható is volt.

Szemben a Zengő

Itt már jók az utak!

Lassan leereszkedtünk Komlóra.Kereszteztük újra a kék+ jelzést,de az felfelé vezetett.Eredetileg úgy terveztem azon megyünk majd be Komlóra,de már nem voltam friss így maradtunk a lefelé haladó piros+ jelzésen. El is értük rövidesen a várost.Hamar beértünk a belvárosba,ahol egy éttermet kerestünk.Némi keresgélés után és erőm végén rá is akadtunk egyre,ahol aztán tudtunk enni egy babgulyást és megittunk egy kávét.Végül visszasétáltunk a buszállomásra és elindultunk haza,busszal Dombóvárig,onnan pedig vonattal.Este kilenc előtt már itthon voltunk.Nagyszerű,kicsit kemény túra volt!

Elértük Komlót

Megérdemelt jutalom a túra végén

Komlón szerettem volna még ezt-azt megnézni,de kikészültem a végére az erőmmel,így ez elmaradt.Majd leközelebb.Hát sikerült végre újra túrázni és ez volt az év negyedik túrája.Nehéz terep ide,vagy oda,mindössze 12km-t mentünk most.Összesítésben így tartunk 64 kilométernél ami kerek 16 kilométer/túra átlagot jelent az idén. Mint írtam nehéz,kemény túra volt.Ugyanakkor kalandos és látványos! Összeségében jó volt! Folytatjuk!

Az utolsó völgy

 A napokban volt öt éve,hogy az utolsó-völgyben jártunk Gergővel...Hogy pontos legyek ez nem az utolsó völgy volt szó szerint,hiszen még várt ránk néhány völgy a decemberi tragédiáig.De ez volt az utolsó mecseki völgy.Az utolsó-völgy a Kelet-Mecsekben.Úgy terveztük az összeset bejárjuk majd és alighanem be is jártuk,mert ez volt az utolsó olyan kelet-mecseki völgy amelyben még soha nem jártunk.A Sín-gödör.Öt év telt el és én azóta sem voltam a Sín-gödörben.A Kelet-Mecsek legnehezebben járható völgye...

A felejthetetlen Sín-gödör

Pokoli meleg volt azon az augusztusi napon 2018-ban,sőt alighanem ez volt az év legmelegebb napja.De ekkor értünk rá,ekkor voltunk szabadságon és nem akartuk elszalasztani az alkalmat.A Vár-völgy és a Máré vár érintésével érkeztünk az utolsó völgybe.Tikkasztó volt a hőség,szerencsére a völgyben egy kicsit jobb volt a klima,hála az árnyékot adó fáknak és a hűs patak vízének amely keresztül szelte a szurdokot.De persze nem volt azért ilyen szerencsénk,mert rengeteg rovar,szúnyog,légy tette elviselhetetlenné az élményt.A völgy valóban nehezen járható volt.Sokszor a patakban kellett menni a kibukkanó köveken,vagy épp a vízben ha nem volt ilyen.Közben nem győztük csapkodni a sok ránk támadó rovart.Szenvedtünk.

Gergő a szurdokban

Tetézte problémáinkat,hogy a napokban kellett megválni az addig jól münködő felszereléseinktől az akkor felmerülő anyagi problémák miatt...így csak egy alap telefonnal tudtunk képeket és videót készíteni.Nem is lettek jók a felvételek!Szenvedtünk.De mégis...oly csodás,oly fantasztikus volt az egész,hogy az el nem mondható.Minden nehezség ellenére jól haladtunk a 2,5 - 3 km hosszú völgyben és élveztük.Persze átélve a szerencsétlenkedéseinket megfogadtuk Gergővel,hogy majd egyszer visszatérünk.Majd egyszer ősszel,vagy tavasszal amikor nem lesz ennyi légy meg minden.Amikor majd újra lesz jó felszerelésünk és megfelelő minőségű képeket és videókat tudunk csinálni.De nem volt majd egyszer...

A Mecsek egyik legnehezebben járható völgye

Na és azóta sem voltam itt.Persze megvan fogadva,hogy majd visszatérek,de ezernyi gonddal küszködök mostanság.Még hagyján az anyagi problémák,de egy kissé az egészségem is kezd elhagyni... de ha lesz rá mód,egészen biztosan visszajövök még ide.Már csak azért is,mert tartozom ennyivel Gergőnek,ha már egyszer ezt (is) megfogadtuk.A sötét,de jó klimájú völgyből aztán a Barna kőnél értünk ki és egy cseppel sem könnyebb hegymászás következett.Így aztán elég nehézkesre sikeredett az utolsó völgyi túra,de mondom mindennek ellenére jó volt és bárcsak újra végig csinálhatnám Gergővel.Bár a Dera szurdok volt a mi utolsó völgyünk,valahogy mégis ezt tekintem annak.De persze ez csak az utolsó Mecseki völgy volt.Gergővel már nem tértem vissza többé a Mecsekbe.

Az utolsó völgy őrzi lépteink...

A túra eredeti bejegyzése a linkre kattintva elolvasható:

link

Az utolsó völgy - újra a Mecsekben

Az elmúlt 35 évben a Kelet-Mecsek minden völgyében jártam legalább egyszer.

Ám egyetlen egy völgy mégis kimaradt valahogy.A völgyek hazájában a Sín-gödör valamiért elfelejtödött.Pedig volt,hogy hallottam róla,meséltek róla,képeket,videókat,leírásokat láttam,de eljutni még ide nem jutottam el.Így hát ideje volt ezt is felkeresni.A 18-as év augusztusának egyik napján érkezett el az idö,hogy felkeressük az utolsó völgyet is.

Hétköznap volt,így a reméltnél jóval hamarabb megérkeztünk Magyaregregyre,nem volt még nyolc óra sem amikor leszálltunk itt a buszról.Kicsi kellemetlenség volt útközben,hogy majdnem bentragadtunk a dunaföldvári buszállomás várótermében hajnali fél ötkor úgy,hogy azt még fütötték(!) is...na de kiszabadultunk.A túra pedig Magyaregregyről indulhatott még nyolc óra elötti kezdéssel.

Magyaregregy

Rég voltam már Egregyen amit szinte hazai pályának tekintettem,hiszen Sándorral sokat jártunk itt is.Így az itteni túrakezdést semmi más nem indokolta,minthogy szerettem volna egy kicsit sétálni Magyaregregy utcáin.Már reggel 8-kor harminc fok körüli meleg volt.A falun hamar keresztülmentünk és a falu határában már fel is tűnt a fenséges Mecsek.Gyönyörü volt mint mindig...Sokat jártam már itt,de ez a látvány mindig rabul ejt.Az országuton baktattunk el a közeli Vár-völgyi bejáróig.Itt szerencsére nem sokat változott a táj.Rögtön a völgy elején ott vigyorgott az erdei fürdő a híres strand amely az ország leghidegebb vízű strandja.Még zárva volt kora reggel lévén,nekem meg eszembe jutottak az emlékek,mennyit jártam én itt....te jó ég!

A falu határából a Mecsek

Az erdei fürdő

A Vár-völgy most is csodálatos volt.A reggeli hüvösben itt a kánikula ellenére is friss volt a levegő és kristálytiszta.Itt már a piros jelzés haladt,ami egy ponton bement az erdőbe és felfutott a hegyre.Bementünk rajta,de csak,hogy végre igyunk egy jó kis forrásvízet.Ugyanis itt volt a Textiles-forrás.Ontotta a friss forrásvízet a forrás!Egy másodperc alatt megtelt a kulacsunk.Ittuk hát a friss jéghideg vízet.Csodás volt.Maradtunk egy kis ideig a kellemes klimájú hűs helyen,aztán visszatértünk a völgybe.Ott mentünk a Máré vár felé.A völgyön végig kellemesen hüvős volt.Elértük a Kadarka kulcsosházat.Itt ágazott le az út,pontosabban fel a várhoz,na és itt volt a Máré-forrás is,amely sajnos nem folyt.

Kadarka kulcsosház

Ez itt egy meglehetős kaptató felfelé a várig.Na és ez maga a sárga+ jelzés is.Ez is elmegy a Sín-gödörbe,de erre túl egyszerű lett volna menni,mi inkább egy kicsivel bonyolúltabb útvonalat választottunk.Elöször is felmentünk a várhoz.Jó volt újra látni kedvenc váramat.Öt év után jutottam el újra ide.Jöttem volna előbb is,de jöttek a hírek állandóan,hogy a vár zárva tart,bezárt.Így úgy éreztem nem érdemes eljönni,de most mégis itt voltam.És nagyon jó érzés volt újra a várat látni,amelynél sajnos a hírek igaznak bizonyúltak - zárva volt.Ráadásul a környéken a szemét is sok volt.Ilyesmire korábban itt nem volt példa.A vár alatt az egyik padon tartottuk meg a reggelinket.

Feltűnik a vár

A Máré vár

A bezárt vár ellenére egy órát kevertünk itt a vár körül.Felmentünk azért a bejárathoz,lenéztünk a ciszternához,megnéztük a várat minden szemszögből és ültünk kicsit elötte a fűben na és rengeteg fotót is készítettünk.A várudvarba is benéztünk,szomorú látvány fogadott:az udvaron nőtt a gaz.Többször írtam már a vár fantasztikus gondnokáról Fóris Laci bácsiról akiröl az új tulaj megfeledkezett.Visszasírtam őt,hisz az ő gondnoksága idején az ilyesmi elképzelhetetlen lett volna.Amikor ő volt a gondnok ragyogott a vár a tisztaságtól és a rendtől.Minek kellett egy ilyen embert félreállítani?Felfoghatatlan...

Aztán bármennyire is fájó volt,ideje volt tovább indulni.A túrának folytatódnia kellett.Na de sebaj,egész biztosan jövök még ide.

A vár bejárata

A vár udvara,a jelenlegi állapotok...Laci bácsi sehol - meglátszik...

A háttér a várnál,sokat jártam már itt

A piros jelzésen indultunk a Gergely-Éva forrás felé amelyről a napokban írtam.(keresd csak vissza,érdemes)!A kánikula ellenére is kellemesen hüvös erdőben nagyjából 400 méterre a vártól feltűnt a varázslatos forrás a Gergely-Éva.Aki olvasgatja a blogomat,az már tudja miért is varázslatos ez a forrás,aki meg nem az nézzen utána!Ugye tudjuk,hogy a Máré várból indult ki az Egri csillagok története és a legenda szerint ehhez a forráshoz járt le Éva és Gergely a szomját oltani.Azóta különféle szóbeszédek járják a környéket,melyeknek egyike az,hogyha iszol a forrás vízéből akkor visszatérsz ide.Nos azthiszem tizenötödik alkalommal voltam éppen itt...és persze most is ittunk a vízéből,amely nem folyt oly nagy ütemben mint a Textiles-forrás,de éppen elegendő volt.

A varázsforrásnál

A varázsforrás után ereszkedtünk lefelé vissza a Vár-völgybe a kanyargós piros jelzésen.Hamar leértünk az Iharos-kúthoz amely szintén folyt.Itt találkoztunk az egyetlen emberrel túránk során.A nagy meleg és a hétköznapnak köszönhetöen ugyanis egész túránkon nem jött szembe senki.Itt az uriember úgy tünt furulyázott.Valami szépet játszhatott és ha nem férfi hanem nő még azt is hihettem volna,hogy a vár elátkozott királykisasszonya...na de férfi volt.Rövid ideig mentünk a völgybe,majd letértünk a zöld+ jelzésre.Ez felvezetett a 470 méter magas Balázs ormára.Nem volt durva emelkedő,de a nagy melegben nem volt a legkönnyebb se....

Felfelé...

Odafenn már érezhető volt a kánikula.Kevés hűs hely volt a nap tüzött....de szerencsére az út aztán beért egy újabb hüvös erdőbe.Megkezdtük ereszkedésünket az utolsó völgybe.Odalenn már a Sín-gödör várt ránk a maga piros kör jelzésével.A völgy a térkép tanúsága szerint nehezen járható.Így is volt,de eleinte nem a terep miatt hanem...a rengeteg körülöttünk repkedö légy miatt ami már-már elviselhetetlen volt.Türölközövel csapkodtunk,hogy távol tartsuk magunktól a legyeket na és aztán a terep is egyre nehezebb és nehezebb lett.Bár a völgy kétségkivül gyönyörü volt!

Akadályok a Sín-gödörben

A völgy nagyrészén a patakmederben kellett menni,mert járható út nem volt.Ez persze a magunk fajtáknak egy óriási élménnyel ért fel,de könnyebb túrákhoz szokottaknak ezt az útvonalat nem javaslom!Amikor már kezdtem úgy érezni,hogy ez csak egy átlagos völgy egy átlagosan futó patakkal,akkor kezdett látványosságba átcsapni a dolog.Mésztufa lépcsökön zubogók alakultak ki és igy ment a patak elöre,mi meg mentünk a patakban mert út nem volt!Csodálatos lehetett volna,de a legyek még mindig körülöttünk zümmögtek.Az utolsó völgy 3km hosszú lehetett.

Valahol a Sín-gödörben

Sajnos a völgy egy ponton véger ért.Én meg elégedett voltam magunkkal,immár elmondhatjuk,hogy bejártuk a Kelet-Mecsek összes völgyét.Kivételes élmény volt mindegyikük!A völgy az Egregyi-völgybe csatlakozott bele a patak pedig belefolyt a Völgységi-patakba.Mi pedig az egregyi országútnál kötöttünk ki.Gyönyörü hely volt ez is,az út viszont forgalmas.Átkelve rajta folytatodott az immár zöld jelzés.Mivel híd nem volt,a Völgységi-patakon is átkellett kelni,na persze ez is egy élmény volt.A patak túlsó partján pedig ott volt a Barna-kő - ha valóban az volt,mert teljesen biztos nem voltam benne.

A völgy vége

Az Egregyi-völgy az országuttal

Emelkedő következett mégpedig a durvábbik fajtából.Gyakorlatilag már ez a Szöge-hegyhez tartozott és a közel 40 fokban megmászása iszonyatos kínlódásba csapott át.Nagyon szenvedtünk ezen a szakaszon,többször is megkellett állnom egy-egy hüvösebb helyen pihenni.Nem is tudom hogyan,de felértünk aztán.Szerencsére hűs erdőbe értünk,az egyik kidölt fatörzsön pihentünk félórát,de hiába.Úgy éreztem elhagy minden erőm.

Folytatva az utat,szerencsére szinten haladt a hűvös erdőben,de én erőm vesztve csak vánszorogtam ezen a szakaszon.Régen készített ki ennyire egy túra...

Fatörzs Szöge-hegyen

Aztán egy ponton már lefelé vezetett az ekkor már piros+ jelzés Szöge-hegyről Komlóra.De lefelé sem volt könnyü,ráadásul a hüvös erdő is kezdett ritkulni.Fokozodott a meleg is.Szenvedés volt a javából.Néha már látni lehetett Komlót,néha még visszatért az út hüvös helyekre.Nem volt több forrás a vízkészletünk pedig felmelegedett...Nagy nehezen értünk le a városba Komlóra.Kellett még pár száz méter ahol hideg italra bukkantunk.Útközben még megnéztük az új komlói templomot,de mát nagyon szomjaztunk.

Feltünik Komló

A templom

Egy Penny boltra akadtunk,gyorsan vettünk hideg italt amit még a parkolóban el is fogyasztottunk.Majd körülnéztünk kicsit a városban.Voltam itt átutazóban,de utoljára pont 20 éve volt annak,hogy alaposabban körülnéztem a városban.Komló egy nagyon szép,de haldokló város.A bányák bezárása miatt alig akad erre munka,a lakosság rohamosan csökken...Felmentünk a hőségben a Bányászparkba,én már vánszorogva.Az emlékmünél pihentünk és néztünk le a városra.Majd lejövet onnan a város főterén a szökőkútnál tartottunk egy nagy mosakodással egybekötött pihenőt.Majd egy újabb bányászati emlékhelyre bukkantunk,ezt is megnéztük.

A Bányász emlékműnél

Ez is valami bányászpark

Az utca túloldalán egy kocsma hívogatóan vigyorgott ránk.Belültünk hát és elfogyasztottam egy jéghideg sört...nem kell ecsetelnem milyen jól esett...Hát itt végzödött akkor ez a túra,amely minden nehézsége ellenére nagyon szép volt.Sajna a hőség emelkedövel egybekötve kivette az erőmet,de bármikor bevállalnám újra.Még annyi volt,hogy egy fagyit elfogyasztottunk,majd busszal elmentünk Pécsre ahonnan az IC-vel repültünk haza.

Jéghideg sör

Mint írtam korábbi bejegyzésemben,sajna kamera problémával küzdünk.Láthatóan a képek sem a legjobb minöségüek.Készült egy film is,amit megpróbálok kellöen megvágni és feltölteni,de a minösége nem lesz olyan mint az elmúlt időszak filmjei...

Valamikor meg csak megoldodik ez a problémánk is.

Túránk útvonala

Barna-kő

Folytatva a Mecseki népmondák sorozatomat a júniusi részben a a Kelet-Mecsekben 

a Sín-gödör bejáratával szemben található sziklatömbről írok melynek neve:Barna-kő.

(Sajnos én még itt nem jártam,vagyis mentem el itt végül is,de akkor még nem tudtam,hogy itt van a Barna-kő is,így magáról a kőről nekem képem nincsen,a netről veszek kölcsön párat,a képek forrását a kép alá odaírom,ha esetleg a tulajdonosnak mégis kifogása van ezzel kapcsolatban,jelezze és leveszem a képet.)

A Barna-kő tetejéről a világ
(kép: azutakesen.blogspot.hu)

A Sín-gödör bejáratával szemben, a Zobák - magyaregregyi műút nyugati felén hatalmas sziklatömb áll. Régi neve Sátor-kő. A monda szerint a XVIII. sz.-i rácdúlás idején a Sátor-kőnél a falusiak lesben állva kövekkel agyondobálták a fosztogatni akarókat. Azért nevezték Sátor-kőnek, mert egy szobának berendezett nagy üreg volt a belsejében, amelyben a Pécs környéki Hatos betyár tanyázott. Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényében e szikla tetejéről figyelte Gábor pap és Bornemissza Gergely a török szultán seregének elvonulását. 

A Barna-kő (kép:farnez)

Egy másik néphit szerint ez a szellemek tanyája volt, akik a barlang mélyén aranyat kalapáltak. Éjszaka dolgoztak és a faluba is belehallatszott a félelmetes csattogás. A szellemeket betyárok váltották fel, akik a közelben dolgozó vagy arra tévedt leányokat elrabolták, összeházasodtak velük. Ivadékaikból népesedett be Magyaregregy.

A Barna-kő barlangja,jelenleg nem látogatható
(kép:geocaching.hu)

Hát ez a Barna-kő legendája,ha legközelebb eljutok erre természetesen jobban szemügyre veszem a híres sziklatömböt én is.