Talán olvastátok,talán nem a pár éve írt bejegyzésemet amelynek az volt a címe,hogy "Túra odaátról".A bejegyzés ide kattíntva elolvasható. Dióhéjban annyi,hogy mélyen hiszünk,hiszek a spirituális dolgokban.Hogy több a világ mint amit látunk belőle.Gergő pedig búcsúzoul a halála után szerezett volna méltóképpen elbúcsúzni tőlem,mert ez nem sikerült,hirtelen halt meg.Erre használta a volt exem testét,akivel taliztunk Nevezetesen a lelke beleszállt a tali előtt,a tali után pedig kimet belőle.Tudom képtelenségnek hangzik.Erről szólt a Túra odaátról bejegyzés,hogyan vettük ezt észre,mikből és hogyan jöttünk rá.
Valahol a Mennyben....
Én aki szentül hisz a túlvilági dolgokban,nekem is voltak fentartásaim ezzel kapcsolatban,de természetesen nagyon szerettem volna hinni ebben,hogy valóban így volt. Most évekkel később jött egy megerősítés.Egy ilyen témával foglalkozó oldalt követek és valami pont ilyen dolog volt a téma éppen.Így rákérdeztem az oldal üzemeltetőjétől aki nagy spirituális szakértő,hogy szerinte lehetséges-e ez,hogy az elhunyt fiam lelke beleszáll a volt exemben,olyanokat produkál amit Gergő szokott életében és mindez azért,hogy egy utolsót túrázhassunk.Majd miután ez megtörténik,kimegy a testből annélkül,hogy bármi kárt okozna.Azt válaszolta,hogy igen ez teljes mértékben lehetséges.
Szégyenszemre egészen mostanáig nem tudtam erről a helyről...Aztán szembejött velem egy bejegyzsés a facebookon.Talán ez sem véletlen,mert semmi sem az.Talán Gergő üzent így,hogy itt van egy olyan hely ahová majd még el kell,hogy menj!Mert a képeket nézve ez bizony olyasminek tűnik aminek előbb-utóbb a bakancslistámon a helye.Na nézzük át akkor mi tudható a szomolyai kaptárkövekről,azaz a kis magyar Kappadókiáról.
Valóban Kappadókiát idézi
A Szomolyai Kaptárkövek Természetvédelmi Területen találjuk legnagyobb számban az egész Bükkalján előforduló, olyan rendszerint kúp alakú kőtornyokat, melynek oldalaiba a letűnt korok emberei rejtélyes fülkéket faragtak. Az ország leglátványosabb kaptárköveit egy könnyű körséta formájában tudjuk meglátogatni.
Szomolya határában, a Kaptár-völgy fölött, a Vén-hegy délnyugati oldalában lévő hatalmas kúpokkal, sziklaormokkal tagolt riolittufa-vonulat négy lelőhelye, összesen 13, egymástól jól elkülöníthető kaptárkövet foglal magába, melyeken 132 db fülke látható. A kaptárkövek fülkéinek rendeltetéséről, készítőik kilétéről, a fülkék koráról számos legenda, tudományos elmélet született.
Kaptárkövek
Az egyik népszerű feltevés szerint a kaptárkövek síremlékekvoltak, a fülkékbe az elhunytak hamvait tartalmazó urnákat helyezték. Mások szerint a vakablakoknakbálványtartó, áldozat-bemutató szerepük volt. A leginkább ismert és elfogadott vélemény szerint a fülkékbenméhkaptárokattartottak. Érdekes módon a kaptárkövek feletti csodaszép, vadvirágos réten jelenleg egy nagy méhészet található, a rét szélén lévő erdősáv zúg a hangos méhzümmögéstől. A régészeti feltárások azonban egyik feltevés igazolására sem szolgáltattak bizonyítékot.
A kaptárkövek anyaga zömében könnyen megmunkálható, véshető riolittufa, mely a miocén kori heves vulkáni tevékenység nyomán jött létre több mint 2000 millió évvel ezelőtt. A természetileg és kultúrtörténetileg is rendkívül értékes területen 1958-ban kőbányát nyitottak, mely súlyos károkat okozott, a tiltakozás hatására 1960-ban nyilvánították védettnek a szomolyai kaptárköveket. Pár évvel ezelőtt tanösvényt létesítettek, és jobban megközelíthetővé tették az érdekes sziklaalakzatokat. Korlátokat, lépcsőket építettek a könnyebb körbejárás végett.
Ismét egy olyan hely,ami hív magához!
2019 májusában adták át a teljesen megújított tanösvényt, acél platformokon, fémkorlátokkal védett lépcsősorokon tudjuk most már bejárni a kaptárkövek birodalmát, az új, vandálbiztos információs táblákról rengeteg érdekes információt tudhatunk meg a kaptárkövekről. A kissé tájidegen fémjárdák, lépcsők, korlátok jóval biztonságosabbá teszik a látogatást, bár a hely varázsából sokat elvesznek, ráadásul fotókat is nehéz úgy készíteni, hogy a fémépítmények ne látszódjanak a képeken.
A sorompótól a P∆ jelzéseket követve tudjuk körbejárni a kaptárköveket, testközelből megcsodálni a misztikus fülkéket, a bizarr sziklakúpokat. A legimpozánsabb sziklatömbben, a Királyszéke elnevezésű formációban nem kevesebb, mint 48 db fülkét számlálhatunk meg. A kaptárkövek feletti, Natura 2000 védettségű Kaptár-rét ún. erdőssztyepp vegetáció, mely számos védett állat- és növényfaj élőhelye.
Érdemes még felsétálni az aszfaltút kanyarulatában álló kereszttől, a dombon magasló Nagy-Völgy-tetői kilátóhoz, ahonnan szép panoráma nyílik Szomolyára és a Bükkalja szelíd vonulataira.
Ezt azért teszem ide,mert még szükség lehet rá!
A szomolyai kaptárkövek a falu nyugati felén emelkedő füves, lapos Vén-hegy oldalában találhatók. A felújított szomolyai főtérrőltáblák igazítanak útba a kaptárkövekhez. A térről aP∆jelzéseket követve az aszfaltos utcán csinos kis házak között emelkedünk a falu szélén lévő sziklába vájt barlangpincék mellett elhaladva egy nagy kanyarban álló keresztig. Itt az aszfaltcsík balra tart, a kaptárkövekhez a jobboldali, kavicsos, autóval is jól járható út vezet. Pár száz méter után egy sorompónál kezdődik a tanösvény hurokútja. A 2019-es felújítás során egy új, kaptárkövet formázó bejárati kapun keresztül jutunk.
Szomolya központjából 1400 méter séta a Kaptárkő tanösvény bejárata, a személygépkocsival is megközelíthető parkolóból pedig kb. 150 méter.
A tanösvény bejárata
A tanösvényt jó félóra alatt kényelmesen végig lehet járni. Lépcsőzésre számítsunk, néhány helyen csúszós, morzsalékos lehet az ösvény. Az új fémjárdák, lépcsők nagyban megkönnyítik a kirándulást, azért kényelmesebb egy profi túracipőbenfelfedezni a kaptárkövek bizarr világát. Kevés árnyékra számítsunk, így nyáron remek viselet lehet egy gyorsan száradó technikai poló egy mozgást nem akadályozó, strapabíró rövidnadrággal..
Szomolyát amúgy Borsod megyében találjuk meg a mezőkövesdi járásban.Az Északi-középhegység Egri-Bükkalja lábánál helyezkedik el.Mezőkövesdtől 12km-re észak-nyugatra,Egertől 18km-re keletre fekszik.Így az eljutás tömegközlekedéssel sem tűnik lehetetlennek,de ennek majd alaposan utánajárok még!Akad még itt látnivaló a kaptárköveken kivül is: a barlanglakások,a kilátó,a tájház.
A sorsolás Siófokra szólította a csapatunkat.Mivel az előző két idegenbeli mérkőzésre nem tudtam elmenni,így ide már elindultunk Zolikával,hogy a szokásos körökkel egybefűzve megnézzük a meccset is.Siófok...nagyon-nagyon szép emlékeim vannak ebből a városból a Balaton partjáról,mindig is szívesen jövök ide vissza.Magába a futballstadionban viszont még soha nem voltam,noha mellette mentem már párszor el.Már háromnegyed tízre Siófokon voltunk úgy,hogy nem kellett vészesen korán kelni.Nyugodt utazás volt vonattal,annak ellenére,hogy kétszer is átkellett szállni.Sokadszorra voltam már itt.Első utunk a stadionhoz vezetett,nem azért mert olyan kiváncsiak voltunk rá,de a meccseig még volt hat óránk és megakartunk nézni mennyi időbe telik a vasútállomás-stadion út megtétele,mert félő volt,hogy este majd meccs után sietni kell a vonatra.
Egy szép templom az állomás és a stadion között
Nem voltak messze egymástól,így bíztunk benne,hogy este simán elérjük majd a nekünk kellő vonatot.Ezt letudván a belváros felé vettük az irányt.Jártunk már itt is.A víztorony és a tér körülötte nagyon szép.Gondoltuk elérkezett az idő,hogy egyszer végre felmenjünk a víztoronyba is,hiszen kilátó és vendéglátóhely van odafenn.Odaérve aztán visszahököltünk az ártól.Azért ne haragudjon a világ,csupán azért fizetni 2500 forintot,hogy felmehessek egy toronyba?Tényleg hol élünk már? Hát úgy tűnik,hogy ennek fényében nagyon valószínű,hogy ebbe a toronyba soha a büdös életbe nem megyünk fel...Kis összahasonlítás képpen,a jóval nagyobb élményt adó pécsi tv-toronyba 1600 volt a belépő,a kékestetőibe meg 1000...igaz ezek nem tegnap voltak,de akkor is...Szóval még keveregtünk egy kicsit a téren aztán a Balaton felé vettük az irányt.
A híres siófoki víztorony
A téren
Ismert részek köszöntek szembe.Például a Jókai park ahova most nem mentünk be.Én egy lángosost szerettem volna találni,nagyon kívántam egy sajtos-tejfölös lángost,de nem találtunk egész Siófokon.Volt egy-egy kajálda nyitva,de a buli negyedben meg szinte minden zárva volt.Kerestük,de nem találtunk nyitva tartó lángosost.Így visszamentünk az egyik étterembe ebédelni.Nagyon isteni babgulyást ettünk és grill tálat.Nem voltak olcsók hozzáteszem,bár maga a babgulyás nem volt olyan vészes áron.A kaját letudván indultunk egy sétára.Először kimentünk a kikötő melletti molóra.Innen is nagyon-nagyon sok régi szép emlékem van.Sokan voltak,de nem volt most úgy zavaró,kimentünk kicsit megcsodálni a Balatont amely mindig lenyűgőz.
A szép emlékű moló
Kellemes hely!
Visszamenve a kikötőbe végre ki tudtunk menni a zsilipre.Itt a szilip és a Sió felett fotózgattunk párat.
Ezt követően a part felé vettük az irányt az óriáskerék irányába.Távolról is láttuk,hogy a kerék lassan,de folyamatosan forog.Gondoltam ha elfogadható áron lesz akkor felülünk.Bár sejtetem,hogy nem lesz elfogadható áron az sem...Végig tudtunk menni a parton a plázs melletti sétány is megvolt nyitva.A Balaton persze szép volt most is.Odaérve az óriáskerékhez persze megnéztük mennyiért lehet felülni.Nos a koponyánkénti 3000 forint nem tette vonóvá számunkra.Ide sem mentünk tehát fel.Sétálva tovább a szállodák sora következett.Az egyikben nyaraltam kétszer is anno,egy régi szép szerelmemmel valamikor évmilliókkal ezelőtt,így persze elkapott egy kis nosztalgia.Egy helyen újra ki tudtunk menni a parthoz.
A Sió felett
A kikötő a zsilipről
Ahogy a kilátó úgy az óriáskerék is eszméletlen drága...
Itt Zolika gondolta belemegy kicsit a vízbe.Na csak bokáig.De ez sem volt kis teljesítmény április közepén.Egy vadászles szerű kilátó vagy les volt a parton itt még! Ide is felmentünk,az alattunk lévő nádasra lehetett kilátni,gondolom az itteni élővilágot lehetett innen kémlelni,fotózgatni.Még kicsit mentünk a parton,majd visszafordultunk.Egész nap nem siettünk,mire ide értünk alaposan elment az idő.Alig több mint egy óránk volt a meccsig.Még gondoltuk megiszunk valahol valamit.Nem kellett volna...A parton az egyik vendéglátóhely teraszára ültünk be két üditőre.Bődületesen drága volt ez is..Nem tudom,de a közelmúlt élményei alapján,arra Zamárdi,Lelle felé nem voltak ilyen kegyetlen árak...Negyed négykor elindultunk a meccsre ami négykor kezdődött.
Zolika a vízben...
...és a lesen
Fél négy után oda is értünk a meglehetősen lepukkadt állapotban lévő stadionhoz.Úgy látszik ide nem jutott már pénz orbán apánk stadionfejlesztési csomagjából...Elfoglaltuk helyünket a lelátón,majd a melegítés után indult is a meccs.Nem játszott most jól a csapatunk.Az ellenfél az első félidő közepén meg is szerezte a vezetést.Továbbra is nyögve-nyelős volt a dolog.A második félidőben ugyan jobbak voltunk már,de nem akart összejönni a gólszerzés.Már kezdtünk idegesek lenni Zolikával,de aztán kilenc perccel a vége előtt összejött az egyenlítés.Így 1-1-es döntetlennel végződött a mérkőzés.Egy kicsit bosszankodtunk,mert itt nyerni kellett volna és a végén még a döntetlennek is örülni kellett.
Az ütött kopott siófoki stadion
Zajlik a meccs,a pirosak a mieink
Jól sejtettem,sietni kellett a vonathoz.Volt ugyan vonat ezután is,de az IC volt amire csak országos napijegy+helyjegy volt jó,inkább maradtunk a személyvonatnál,jóval olcsóbban kijöttünk,na és ennek voltak közvetlen csatlakozásai hazafelé.Tíz perc alatt az állomáson voltunk,még egy ásványvíz vétel is belefért az állomás egyik büféjénél.Na ez sem kellett volna...Két ásványvíz 1400 forint volt! Tényleg mi folyik itt,rablás?Hát a jó büdös kurva anyját az ilyen helyeknek,csak azt kívánom,hogy menjenek minél előbb csődbe,aztán rohadjanak meg.Mocskos rablók!
A hazaút sima volt,így mindössze 2 ésnegyedóra alatt hazaértünk,szintén kétszeri átszállással.Végül is jó nap volt,bár nem nyertünk és Siófok borzalmasan drága,de azért elvoltunk.
Nem voltunk még itt,elsősorban a tömegközlekedéssel nehéz idejutás miatt.Ám valahol mindig ott van az eltitkolt terveinkben.Nem tudom valaha is eljutunk-e ide,de mindig öröm egy-egy jó dologról beszámolni.Ahogy most a szurdok újra járhatóságáról is!
Új létrák a szurdokban!
Megújult Zala megye csodája Nagybakónakon!
A népszerű geológiai látványosság balesetveszélyes létráinak cseréje miatt közel egy évig lezárva volt. A Zalai-dombság felszínének nagy részét negyedidőszaki üledékes kőzetek borítják. Ezek a legfiatalabb földtörténeti korokra tehetőek: pleisztocén (jégkorszak, 2.6 millió évtől)holocén (jelenkorig). Az itteni időszakos vízfolyás bevágta magát a laza szerkezetű fiatal homokkő rétegekbe, mély vízmosásokat létrehozva. A mélyebb rétegtani helyzetekben a patak munkájának köszönhetően már megtalálhatóak idősebb miocén korú, eltérő módon cementálódott homokkőrétegek.
Biztonságosabb mint a régi volt!
Ezek az eltérő cementáltságok látványos párkányokat alkotnak. Ennek oka, hogy a homokkő összletben a meszes oldatok nem egyformán cementálták a homokkőtest egyes részeit. A kikristályosodó kalcitos cementásványok több helyen is jobban összeálltak, strapabíróbbá váltak, mint más részeken. Az oldási folyamatokért a homokkőzeten átszivárgó csapadékvíz felel. Az új lépcsősor biztonságosabbá tette a kirándulóhelyet, de a meredek és csúszós ösvény miatt gyakorlottabb túrákzóknak ajánlott.
Jól néz ki!
Itt juthatunk a szurdokhoz
A régi létraszerkezet már annyira rossz állapotban volt,hogy komoly baleseti veszélyforrásnak minősült,de egyes fotókon már azt is látni lehetett,hogy szinte használhatatlan állapotba került.Mindenképp szükség volt egy felújításra.Persze a magyar embernek semmi sem jó,fórumokon olvasgatva a hozzászólásokat,van aki azon fanyalog,hogy miért nem barna lett ez a létra...ez mondjuk elég nehéz kivitelezni ebből az anyagból,mert ha le is festik,gyakorlatilag heteken belül lekopna.Na mindegy,örüljünk inkább,hogy nem csak lebontott kilátókról hallani végre hanem felújításokról is.Remélem egyszer még eljuthatunk ide...
Alaposan átírta az élet a márciusi forgatókönyvet.Eltelt úgy egy hónap,hogy nem tudtunk túrázni menni,pedig most sem anyagiak,sem egészségügyi problémák nem igazán hátráltattak.Aztán április beköszöntöttjével végre útnak indulhattunk! Gergővel 2018 augusztusában hatalmas kánikulában jártunk a Sín-gödörben,a Kelet-Mecsek egyik eldugott,kevésbé ismert ugyanakkor nehezen járható völgyében.Akkor a Vár-völgy és a Máré vár felöl jöttünk,majd Komlón fejeztük be a túrát. A hatalmas meleg és a mecseki völgyben tapasztalható,szúnyog és légy invázió miatt aztán az a túra nem volt annyira élvezhető mint szerettük volna.Már akkor elhatároztam,hogy egy kevésbé meleg időszakban majd visszatérünk.Sajnos ugye ismert,Gergő elment,így a visszatérés gondolata jó pár évre lekerült a napirendről.Aztán a 2026-os túraterveknél újra előjött a dolog,hogy csak visszakéne már térni,megnézni és végre élvezni milyen is a Sín-gödör.
Zobákpusztáról kellett indulni
Eredetileg úgy terveztem a túrát ahogy Gergővel is mentünk.Ugyanazon az útvonalon.Aztán módósítani kellett. Nagypénteken olyan fokon minősíthetetlenül szar volt a tömegközlekedés,hogy magyaregregyi Vár-völgyi buszmegálló teljesen elérhetetlen volt Dunaújvárosból úgy,hogy legyen az embernek ideje még egy túrára is.Borzasztó az ország ilyen fokú tönkretétele is...Így nem maradt más változtatni kellett.Legnagyobb sajnálatomra a Máré várról lekelett mondani.A túrát pedig úgy szervezni,hogy az Komló-Zobákpusztáról induljon.Így is lett.A terv az volt,hogy Zobákpuszta után bemegyünk a Hidasi-völgybe,majd a Csurgónál felkapaszkodunk a Hidasi-hátra és onnan ereszkedünk le a Sín-gödörbe.Innen pedig már ugyanaz az útvonal mint Gergővel 2018-ban.
Csodás mecseki rétek Zobákpusztánál
Patakátkelések színesitették a túra első métereit,de ez csak a kezdet volt!
A szép mecseki réteken és a Völgységi-patakon átkelve jutottunk be a Hidasi-völgybe.Ugyanúgy mint másfél éve a Kelet-Mecseket átszelő egyik túránkon is.Volt csapadék bőven az elmúlt napokban,ezt jelezte az itt-ott sáros utak és a patakokban a szokásosnál több vízmennyiség. A dél-dunántúli kéken haladtunk.A Hidasi-völgy az ébredező tavaszban is lenyügőző volt! Rögtön két patakátkeléssel nyitott a völgy.Üggyel-bajjal ezeket le is gyűrtük Zolikával,majd sima út vezetett a Csurgóig.Nem volt az a tömeg mint legutóbb amikor erre jártunk,sőt egy fiatal páron kivül senkivel sem találkoztunk.Itt-ott élénk szél volt tapasztalható,de a völgy nagy részére azért nem fújt be.Hamarosan elértük a Csurgót.
Valahol a Hidasi-völgyben
Zolika a Csurgónál
Jómagam a Csurgónál
Itt tartottunk egy kajaszünettel egybekötött kis pihenőt,majd búcsút vettünk a völgytől.Most itt nem mentünk tovább! Kitértünk az innen induló sárga+ jelzésre.Ez pedig felfelé vezetett a hegyre,fel a Hidasi-völgyet a Sín-gödörtől elválasztó Hidasi-hátra,amely 443 méter magas volt.Régen másztunk már hegyet,ehhez képest viszonylag simán felértünk a gerincre.A csúcsponton kereszteztük a Komlóra vezető kék+ jelzést.Mivel túra vége felé is lesz majd egy pont ahol keresztezzük úgy gondoltam majd azon megyünk be Komlóra,ám másképp lett,de erről majd később.A gerincről nem igazán volt kilátás,némileg felsejlett a nem túl távoli Hármashegy.Így megkezdtük az ereszkedést a gerinc másik oldalán,le a Sín-gödörbe.
A Hidasi-háton
Lefelé a sárga+ -on igazi dagonyába botlottunk.Jó kétszáz méteren elég nehéz volt haladni a nagy sárban,de aztán normalizálódott a helyzet.Hangulatos tipikus mecseki út vezetett le a völgybe.Leértünk és innen a piros kör jelzésre tértünk le,ez vezetett végig a völgyön.A sárga+ ment tovább a Máré vára felé.Innen újra egy Gergő nyomábanos útvonalon voltam,erre mentünk vele is 2018-ban...Most nem kellett rovaroktól tartani.Ám sűrűsödtek a patakátkelések,amelyek a bővízű helyeken egyre nehezebb lett,ugyanakkor rendkivül kalandos.Néha eltűnt az út meg a jelzés is.Adta magát a dolog,a patakot kellett csak követni.A jelzésfestők meg a nehezen járható szakaszok miatt gondolom nem merészkedtek be...az út meg a patak mellett vagy épp a mederben mehetett.Mindegy haladtunk azért elég jól.
Egy patakátkelés a sok közül
Közben Zolikának egyszer,nekem kétszer is sikerült esni.Szerencsére puhára,így nem ütöttük meg magunkat.Továbbra is patakátkelések színesitették a túrát,majd elértünk alighanem a völgy legszebb részéhez,ahol csodás zubogók és vízcsobogás szolgált látnivalóul.Itt le is gyökerezett az ember lába.Fantasztikus hely volt! Nehéz szívvel indultunk tovább a csodás völgy pedig hamarosan véget ért.Valóban nehezen volt járható,de ugyanakkor a kalandos út fantasztikus élményt adott!Jó volt visszatérni.A túra innen aztán teljesen más jelleget öltött.
A völgy legszebb részén
Nehéz szívvel lehet ezt itthagyni...
Újra a Völgységi-patakhoz értünk,amelyen nem volt egyszerű átkelni,jóval több víz volt benne mint a Hidasi-völgy és a Sín-gödör patakjaiban.Nehezen,de sikerült.A túlparton pedig ott volt a Barna-kő,a Mecsek egyik híres sziklafala.Írtam róla a mecseki mondák sorozatomban,keress rá ha érdekel,most nem térek rá ki részletesen.Kicsit ebbe is gyönyörködtünk,majd következett az újabb hegymászás.A Szöge-hegyet kellett megmászni.Ezt másztuk meg Gergővel is akkor rég,közel negyven fokban.Akkor a tökeimet elhagytam olyan meleg volt és felérve vagy félórát kellett pihennem.Most sem volt egyszerű a felfelé út,de nem volt meleg legalább,az út viszont a felsőbb részeken sárossá,dagonyássá vált.Tarvágás folyt itt és gondolom a gépjárművek is használták az utakat,ez meg a sok eső a napokban hatalmas sáros szakaszokat eredményezett.Most tíz perc pihenő elég volt odefenn.
A Barna-kő
Felérve a Szöge-hegyre
Innen szinten mentünk tovább,de nagyjából egy kilométeren át továbbra is rendkivül sáros,dagonyás út vezetett minket.Ez pedig jobban kivette az erőmet mint a két hegy megmászása,vagy a patakátkelések a völgyben.Egy ponton úgy éreztem nem is tudok továbbmenni.Hat kiló sár volt már a lábamon...Aztán fokozatosan kezdett jobb lenni az út és én kezdtem visszanyerni az erőmet.Itt már piros+ jelzésen haladtunk fenn a Szöge-hegyen.Egy ponton gyönyörű kilátásunk nyílt a Hármashegyre és a Zengőre.Lehet ez volt ennek a túrának a legszebb pontja.Innen fokozatosan ereszkedett az út és már jól járható is volt.
Szemben a Zengő
Itt már jók az utak!
Lassan leereszkedtünk Komlóra.Kereszteztük újra a kék+ jelzést,de az felfelé vezetett.Eredetileg úgy terveztem azon megyünk majd be Komlóra,de már nem voltam friss így maradtunk a lefelé haladó piros+ jelzésen. El is értük rövidesen a várost.Hamar beértünk a belvárosba,ahol egy éttermet kerestünk.Némi keresgélés után és erőm végén rá is akadtunk egyre,ahol aztán tudtunk enni egy babgulyást és megittunk egy kávét.Végül visszasétáltunk a buszállomásra és elindultunk haza,busszal Dombóvárig,onnan pedig vonattal.Este kilenc előtt már itthon voltunk.Nagyszerű,kicsit kemény túra volt!
Elértük Komlót
Megérdemelt jutalom a túra végén
Komlón szerettem volna még ezt-azt megnézni,de kikészültem a végére az erőmmel,így ez elmaradt.Majd leközelebb.Hát sikerült végre újra túrázni és ez volt az év negyedik túrája.Nehéz terep ide,vagy oda,mindössze 12km-t mentünk most.Összesítésben így tartunk 64 kilométernél ami kerek 16 kilométer/túra átlagot jelent az idén. Mint írtam nehéz,kemény túra volt.Ugyanakkor kalandos és látványos! Összeségében jó volt! Folytatjuk!
