Siófoki meccstúra

 A sorsolás Siófokra szólította a csapatunkat.Mivel az előző két idegenbeli mérkőzésre nem tudtam elmenni,így ide már elindultunk Zolikával,hogy a szokásos körökkel egybefűzve megnézzük a meccset is.Siófok...nagyon-nagyon szép emlékeim vannak ebből a városból a Balaton partjáról,mindig is szívesen jövök ide vissza.Magába a  futballstadionban viszont még soha nem voltam,noha mellette mentem már párszor el.Már háromnegyed tízre Siófokon voltunk úgy,hogy nem kellett vészesen korán kelni.Nyugodt utazás volt vonattal,annak ellenére,hogy kétszer is átkellett szállni.Sokadszorra voltam már itt.Első utunk a stadionhoz vezetett,nem azért mert olyan kiváncsiak voltunk rá,de a meccseig még volt hat óránk és megakartunk nézni mennyi időbe telik a vasútállomás-stadion út megtétele,mert félő volt,hogy este majd meccs után sietni kell a vonatra.

Egy szép templom az állomás és a stadion között

Nem voltak messze egymástól,így bíztunk benne,hogy este simán elérjük majd a nekünk kellő vonatot.Ezt letudván a belváros felé vettük az irányt.Jártunk már itt is.A víztorony és a tér körülötte nagyon szép.Gondoltuk elérkezett az idő,hogy egyszer végre felmenjünk a víztoronyba is,hiszen kilátó és vendéglátóhely van odafenn.Odaérve aztán visszahököltünk az ártól.Azért ne haragudjon a világ,csupán azért fizetni 2500 forintot,hogy felmehessek egy toronyba?Tényleg hol élünk már? Hát úgy tűnik,hogy ennek fényében nagyon valószínű,hogy ebbe a toronyba soha a büdös életbe nem megyünk fel...Kis összahasonlítás képpen,a jóval nagyobb élményt adó pécsi tv-toronyba 1600 volt a belépő,a kékestetőibe meg 1000...igaz ezek nem tegnap voltak,de akkor is...Szóval még keveregtünk egy kicsit a téren aztán a Balaton felé vettük az irányt.

A híres siófoki víztorony

A téren

Ismert részek köszöntek szembe.Például a Jókai park ahova most nem mentünk be.Én egy lángosost szerettem volna találni,nagyon kívántam egy sajtos-tejfölös lángost,de nem találtunk egész Siófokon.Volt egy-egy kajálda nyitva,de a buli negyedben meg szinte minden zárva volt.Kerestük,de nem találtunk nyitva tartó lángosost.Így visszamentünk az egyik étterembe ebédelni.Nagyon isteni babgulyást ettünk és grill tálat.Nem voltak olcsók hozzáteszem,bár maga a babgulyás nem volt olyan vészes áron.A kaját letudván indultunk egy sétára.Először kimentünk a kikötő melletti molóra.Innen is nagyon-nagyon sok régi szép emlékem van.Sokan voltak,de nem volt most úgy zavaró,kimentünk kicsit megcsodálni a Balatont amely mindig lenyűgőz.

A szép emlékű moló

Kellemes hely!

Visszamenve a kikötőbe végre ki tudtunk menni a zsilipre.Itt a szilip és a Sió felett fotózgattunk párat.

Ezt követően a part felé vettük az irányt az óriáskerék irányába.Távolról is láttuk,hogy a kerék lassan,de folyamatosan forog.Gondoltam ha elfogadható áron lesz akkor felülünk.Bár sejtetem,hogy nem lesz elfogadható áron az sem...Végig tudtunk menni a parton a plázs melletti sétány is megvolt nyitva.A Balaton persze szép volt most is.Odaérve az óriáskerékhez persze megnéztük mennyiért lehet felülni.Nos a koponyánkénti 3000 forint nem tette vonóvá számunkra.Ide sem mentünk tehát fel.Sétálva tovább a szállodák sora következett.Az egyikben nyaraltam kétszer is anno,egy régi szép szerelmemmel valamikor évmilliókkal ezelőtt,így persze elkapott egy kis nosztalgia.Egy helyen újra ki tudtunk menni a parthoz.

A Sió felett

A kikötő a zsilipről

Ahogy a kilátó úgy az óriáskerék is eszméletlen drága...

Itt Zolika gondolta belemegy kicsit a vízbe.Na csak bokáig.De ez sem volt kis teljesítmény április közepén.Egy vadászles szerű kilátó vagy les volt a parton itt még! Ide is felmentünk,az alattunk lévő nádasra lehetett kilátni,gondolom az itteni élővilágot lehetett innen kémlelni,fotózgatni.Még kicsit mentünk a parton,majd visszafordultunk.Egész nap nem siettünk,mire ide értünk alaposan elment az idő.Alig több mint egy óránk volt a meccsig.Még gondoltuk megiszunk valahol valamit.Nem kellett volna...A parton az egyik vendéglátóhely teraszára ültünk be két üditőre.Bődületesen drága volt ez is..Nem tudom,de a közelmúlt élményei alapján,arra Zamárdi,Lelle felé nem voltak ilyen kegyetlen árak...Negyed négykor elindultunk a meccsre ami négykor kezdődött.

Zolika a vízben...

...és a lesen

Fél négy után oda is értünk a meglehetősen lepukkadt állapotban lévő stadionhoz.Úgy látszik ide nem jutott már pénz orbán apánk stadionfejlesztési csomagjából...Elfoglaltuk helyünket a lelátón,majd a melegítés után indult is a meccs.Nem játszott most jól a csapatunk.Az ellenfél az első félidő közepén meg is szerezte a vezetést.Továbbra is nyögve-nyelős volt a dolog.A második félidőben ugyan jobbak voltunk már,de nem akart összejönni a gólszerzés.Már kezdtünk idegesek lenni Zolikával,de aztán kilenc perccel a vége előtt összejött az egyenlítés.Így 1-1-es döntetlennel végződött a mérkőzés.Egy kicsit bosszankodtunk,mert itt nyerni kellett volna és a végén még a döntetlennek is örülni kellett.

Az ütött kopott siófoki stadion

Zajlik a meccs,a pirosak a mieink

Jól sejtettem,sietni kellett a vonathoz.Volt ugyan vonat ezután is,de az IC volt amire csak országos napijegy+helyjegy volt jó,inkább maradtunk a személyvonatnál,jóval olcsóbban kijöttünk,na és ennek voltak közvetlen csatlakozásai hazafelé.Tíz perc alatt az állomáson voltunk,még egy ásványvíz vétel is belefért az állomás egyik büféjénél.Na ez sem kellett volna...Két ásványvíz 1400 forint volt! Tényleg mi folyik itt,rablás?Hát a jó büdös kurva anyját az ilyen helyeknek,csak azt kívánom,hogy menjenek minél előbb csődbe,aztán rohadjanak meg.Mocskos rablók!

A hazaút sima volt,így mindössze 2 ésnegyedóra alatt hazaértünk,szintén kétszeri átszállással.Végül is jó nap volt,bár nem nyertünk és Siófok borzalmasan drága,de azért elvoltunk.

Siófok

Visszatérés a Szalki tavakhoz

 Két hete nem volt túra és erre a hétvégére sem terveztünk semmit.Aztán Zolika előállt vele,hogy ő mégis menne valahová.Ne mindig a munka,otthon meg a kertben.. és hát nekem sem volt nagyon kedvem egész hétvégén idehaza szenvedni.Így mondtam most csak egy környékbeli túra és nem más.Ebben benne volt Zoli is,így némi agyalgatás után úgy döntöttem visszamegyünk Tassra ahol márciusban jártunk,igaz az útvonal most csak egy kis részben lesz ugyanaz mint akkor.Nem Lórévre megyünk ezúttal,hanem Dunavecsére.Térképes felbecsülés alapján 15-16 km-nek tűnt a távolsága.Ez bőven belefér még a Duna völgyében a nyári nagy melegben is.Aztán a meleggel kissé meggyűrt a bajunk,de erről majd később.Vasárnap reggel vágtunk neki busszal a nem túl távoli Tassnak.Nem vagyok oda a vasárnapi túrákért ha másnap meg melózni kell menni,de ezt az egészet szombaton döntöttük el,aznap menni már nem lehetett.A busz vezetője egy rendkivül jó fej ember volt.Kissé másfelé ment a busz mint márciusban,de ő nagyon segítő kész volt,miközben el is beszélgettem vele és csak odavitt az eredetileg tervezett megállóba.Fél nyolckor Tasson voltunk.Sokat most nem vesztegettünk a településre a közeli szobrokat néztük meg csupán és indultunk is.

Tass nyári vasárnap reggel

A Tassi zsilipig ugyanaz volt a túra mint márciusban.Kiértünk a településről és rögtön a Kiskunsági főcsatorna mellett vezetett az út.A növényzet március óta megnőtt,tiszta dzsungel lett minden,így nem voltak olyan jó rálátásaink a csatornára mint tavasz elején.Persze a zöld természet így is szép volt és voltak olyanok akik a dzsungel közepén vertek itt sátrat.Kezdett melegedni az idő,hiába csak július van,de így az út a zsilipig valahogy most hosszabbnak tűnt mint az előző alkalomkor.Azért egy-egy részen mégis odafértünk a vízhez.Az út amin mentünk különben jelzetlen volt,de Dunavecsére vezetett egy jelzés.Előzetes felmérés alapján úgy láttam az maga a töltés és egy darab fa nincs rajta...Ebben a melegben öngyilkosságnak tűnt arra menni.Így választottam egy másik utat ami jelzetlen.Az más kérdés,hogy nem minden alakult kereken...de még nem értünk oda.Még a csatornánál voltunk.

A Kiskunsági főcsatorna

Hamarosan elértük a Tass üdülőövezet részt.Ide már csak pár méterre volt a zsilip.Búcsút vettünk a Kiskunsági főcsatornától és érkeztünk a zsiliphez.A napszemüvegem időközben valahol elhagytam.Érdekes tavaly is júliusban hagytam el.Mindegy ez van...Elértünk a zsiliphez ahol már harmadszor jártam.Természetesen sosem feledem az első alkalmat amikor Gergővel túráztunk el ide Lórévről.Itt megkajáltunk és megittunk egy kávét.Majd természetesen felmentünk a zsilip fölé a kis hídra.Valahogy szeretem ezt a helyet,van valami varázsa.Sajnos a zsilipre most sem sikerült münködés közben rátalálnunk.Persze így is klassz volt.Majd szentelek neki egy külön bejegyzést most már.Nem emlékszem,hogy kiveséztük volna már.A zsilip után átmentünk a szigetre megnézni az új zsilipet amit márciusban még csináltak.Nagyjából jó kétszáz méterre van az eredeti zsiliptől és szerintem nem is zsilip hanem valami vízi erőmű.A térkép Tassi zsilip II.-ként írja,de ez nem zsilip az biztos.Láttam közbe a területet ahol márciusban még dolgoztak szépen rendbe tették.Újra szabad volt az út a Csepel-sziget déli végére.

A Tassi zsilip ezúttal a szigetről nézve

Most oda nem szándékoztunk visszamenni.Visszatértünk a szigetről az eredeti útvonalunkra a Duna mellé.Itt változott meg a túra a márciusihoz képest.Egyenlőre a Ráckevei Duna majd a nagy Duna mellett haladtunk.Látni véltük ebből a szemszögből is a Csepel-sziget déli csúcsát és azt ahogy a Ráckevei Duna a főággal találkozik.Nagyon szép hely volt.Meg is álltunk itt,a szépség mellett a fák hűs árnyékában igazán kellemes helynek tűnt ez itt.Tovább menve egykori nyaralók,üdülök,horgásztanyák leromlott állapotai köszöntek szembe.Vajon miért nem lehet ilyen értékekre vigyázni?Lassan aztán magunk mögött tudtuk a Tassi üdülős rész és végérvényesen délnek fordultunk.

Csónakkikötő.Szemben a Csepel.sziget déli vége az életfával

Egy darabig fák hűs árnyékának ölelésében haladt a jelzetlen út,majd egy sorompóhoz értünk.Egy vízmű került elénk.Nem volt kinn belépni tilos tábla hát átbújtunk a sorompó alatt és mentünk tovább.Betonút volt egyenlőre.A vízmű vagy egy kilométer hosszan terült el.Végig volt benn középen piramis jellegű építményekkel.Lövésem sem volt róla mik ezek.Talán kutak,földalatti tározók...a jó ég tudja.Mentünk senki és semmi nem mondta,hogy nem mehetünk.Ám az út véget ért és amerre az alkalmazásunk az utat jelezte nem ment semmi.Pont ellenkező irányban ment ki egy út a vízmű területéről.Nem volt más lehetőség elmentünk arra.Kisebb dzsungelben találtuk magunkat,de az út még járható volt.

A vízmű

Centiméterek választottak el a Duna főágától,de a dzsungel megakadályozott abban,hogy lemenjünk a vízhez.Az út meg ketté ágazott.Mivel az alkalmazásunk azt mutatta,hogy a mi utunk eljön kissé a víztől így balra mentünk.Utólag már azt gondolom,lehet jobbra kellett volna.No de sebaj.Az út valóban távolodott a Dunától.Egyik oldalt erdő a másikon meg egy nagy tábla napraforgós között haladtunk.Arébb láttam valami mozog valami állat nem tudtuk kivenni mi az.Zoli rókának vélte.Elővettem a messzelátót és megállapítottam,hogy egy őz van előttünk nagyjából 80 méterre.Természetesen nem várta meg jöttünket,eliszkolt be a napraforgó tábla közepébe. 

A napraforgósnál

Kezdtem azt érezni rossz felé jöttünk.Mindegy mentünk meglátjuk mi lesz alapon.Végül is kikötöttünk a töltésen ami nem volt más mint a jelzett turistaút.Ugye eredetileg ezen akartam megtenni a túrát.Aztán már nem ezen,de mégis ide vezetett valami.Természetesen ahogy vártam nem volt rajta egy darab fa sem,így árnyékunk itt nem volt.Ezért nem akartam már erre jönni.Na de ha már itt voltunk akkor elindultunk rajta.Először tűnt fel a közeli Duna túlpartján a Pentelei fensíkon virító Dunaújváros.Jó rálátás volt innen a hazámra.Feltűntek kicsit arébb a hatalmas kavicshegyek.Ott lehettek a Szalki tavak ahová ekkor még úgy éreztem 32 év után térek vissza.Aztán rádöbbentem,hogy "csak" 24 év múltán...Érdekes mert 4 km-re lehettünk Dunaújvárostól,de a Dunán itt nem lehetett már átjönni,így nem tervezgettünk erre túrákat Gergővel sem.Hiba volt!

A töltés ami maga a Magyar zarándokút jelzésű turistaút

A töltésen haladó jelzett turistaút keresztezett egy betonutat.Erre emlékeztem,ez volt az egykori Szalk - Dunaújvárosi révet Szalkszentmártonnal összekötő út.E mentén voltak a Szalki tavak.Természetesen nem hagyhattam ki.Eredetileg a tavak nyugati oldalán jöttünk volna ha nem kobászolunk kicsit el.Így viszont a keleti oldalukon voltunk.Mielőtt azonban letértünk volna a jelzésről ott volt az út mentén egy tábla.Rá volt írva Dunavecse még 10 km...persze csak akkor ha továbbra is a töltésen haladunk.De nem ott szándékoztunk tovább haladni.Letértünk a betonútra és ott voltunk a Szalki tavak ölelésében.Hát valami egészen másra emlékeztem.. Oké,hogy ez részben kavicsbánya,ezek meg bányatavak,de régen voltak itt horgászhelyek és strand is! Most ennem nyomát sem láttuk,csak munkagépek tucatjait,markolókat,dózerokat,dömpereket.De csend volt,senki nem mozgott erre.A tavakat kerítés választotta el a betonúttól.Tilos volt bemenni,több helyen táblák is jelezték ezt nekünk.Ám sok helyen megvolt bontva a kerítés így könnyen betudtunk menni.Az északi tóhoz mentünk oda.Soha nem látott kék színű volt.A munkaterület ellenére nagyon szép és mintha ez a kékség a tengert ídézte volna...Kellemes hűvös légáramlatok jöttek fel a víztől.Egy kisebb magaslaton voltunk ez volt a tó partja alattunk vagy tíz méterre volt a víz.

Az északi,a kékebb Szalki tó

Visszatérés 24 év múltán.Pedig nagyjából 7 km-re van onnan ahol lakom...

Szép volt ez kétségtelen.Visszamentünk a betonra majd a déli tóhoz próbáltunk odamenni.Ez azonban csak annak nyugati szélén tudtuk megejteni.Na és nini...itt volt az a jelzetlen út amelyen eredetileg jönni akartunk.Így hát ezen mentünk tovább alattunk a déli Szalki bányatóval.Ezen volt régen a strand,ebben fürödtem is 97-ben.Most csak munkagépek és kibányászott kavicsok mindenhol...lehangoló volt ez a változás.Ettől függetlenül mégis valahogy kellemes volt itt a tavak között amelyek nem voltak kicsik.Sajnáltam,hogy nem jöttünk erre Gergővel soha...ha életben marad szegény,egész biztos eljutottunk volna ide...Búcsút vettünk a tavaktól és az út jobbra azaz nyugat felé fordult.Szemben a dombon pár száz méternyire ott volt Dunaújváros.Ebből a szemszögből nem mindennap látni és meg kell mondja így csodás látvány volt!

A déli Szalki tó egy szelete

Egy vasút maradványai voltak az út mentén!Egykori vasútvonal ami a Dunához vezetett és esetleges ponton hídon meghosszabbítva át a szemközti Szalki-szigetre.De már benőtte a növényzet a talpfákat meg eltakarta a ráereszkedő föld.A vasúti sínpálya viszont látszodott.Az út pedig ismét délnek fordult és hamarosan elértük a kotort öblöt.Ezt az öblöt jól látni Dunaújvárosból a Felső-Dunapartról,de még soha nem jártunk itt.Mindig is vágyam volt eljönni ide megnézni milyen is ez itten.Hát most valóra vált.Eljutottam ide is,a csinált mesterséges Dunai öbölhöz amely Dunaújvárosból nézve nem tűnik olyan nagynak,de most,hogy itt álltam a partján bizony nagy volt.Ugyanaz volt a helyzet mint a Szalki tavaknál.Magas part vagy tíz méterrel alattunk a víz és kavicsbányászat folyt itt,de gondolom csak hétköznap.Egy két hajó és uszály állt az öbölben,ennyiből volt más.Valamint fantasztikusan szép volt az a rész ahol belement a főágba és csodás volt a rálátás innen is Dunaújvárosra.

A Szalki kotort öböl,szemben Dunaújváros (sajna a gépem nem túl jó hozzá,hogy hűen visszaadja az élményt)

Elöször a kotort öbölnél,mogöttem hazám Dunaújváros

Az út az öböl északi partjához vezetett és innen ment keletnek majd délnek.Körbejárta az öbölt.Hát ideje volt ide is eljutni.Évtizedek óta ideláttam Dunaújvárosból,de most voltam először itt.Megkapóan érdekes volt számomra ez az öböl.Megint csak azt sajnáltam,hogy Gergővel nem jutottam el ide.Dunaújvárosba átmenni itt viszont nem lehetett,ezért is vezetett a túránk most Dunavecsére.Az öböltől elbúcsúzván végre egy erdőbe jutottunk,végre kis árnyék is volt.Ám örömöm nem tartott sokáig.Az erdei szakasz meglehetősen rövidnek bizonyult.Újra a töltés köszönt szembe a jelzett turistaúttal... Nem volt más lehetőség újra felmentünk rá.Két oldalt ugyan erdők voltak,de maga a töltési út szívta magába a napfényt...Kísértetiesen hasonlított ez a szakasz a Lórév - Makád között töltési útszakaszra amúgy.

Újra a töltésen

Itt egyre jobban érezhető volt a meleg a vízkészletünk meg az utolsókat rúgta,majd el is fogyott...de úgy gondoltam még egy vagy másfél kilométer Dunavecse,addig kibírjuk.Ám hidegzuhanyként hatott egy tábla amelyen az volt,hogy Dunavecse még 3,5km... ez durva volt és ettől vagy a melegtől vagy a vízhiánytól elkezdtem fokozatosan küzködni és szenvedni.Addig lúzerkedtem míg a menés is fájt már a végén.Zolika sem futott csúcsformát,de láthatóan jobban bírta mint én.Na mondom,egy síkvidéki túrán dőlök ki.Egy ponton lementünk a töltésről az árnyékba mert már nem bírtam tovább.Iszonyatosan szomjas voltam,de kellett egy kis pihenő.Folytatva azután némi erőre kaptam,de messze voltam az elfogadható formámtól így is...mentünk és mentünk és csak nem akart jönni szembe Dunavecse...kínlódtam,de Zoli is szomjas volt már...

A világ egyik legnagyobb találmánya..

Aztán egyszer csak ott volt Dunavecse.Magamban imádkoztam legyen egy csap a településen.Ám ahogy beértünk a városba egyenlőre se csap se kocsma nem volt.Már-már a szomjhalál kerülgetett,amikor feltűnt egy kék csap.Azonnal megtámadtuk,jómagam vagy két liter vízet le is toltam.Jó hideg is volt szerencsére.Ettől valamelyest újra erőre kaptam.Kocsmát kerestünk mert egy jó sör azért így is jól esett volna,ám nyitva tartót nem találtunk...így egy fagyizóba ültünk be.Itt ugyan sört nem árultak,de hideg üditőket igen.Valahogy fáradt voltam,mert majd fellöktem az asztalt meg kiborítottam az italt...Hát nem gondoltam volna soha,hogy egy síkvidéki túra készít majd ki.Az egyre erősödő meleg és a vízhiány okozhatta valamint a sokk amikor a táblán megláttam,hogy a pár száz méternek hitt Dunavecse még több mint három kilométer...

Sörözés már idehaza

Mivel számtalanszor jártunk már a településen és nyilvánvaló volt,hogy nem találunk nyitva tartó kocsmát befejeztük itt a túrát.Elmentünk a közeli buszmegállóig és busszal hazajöttünk.Itthon söröztünk aztán már egy jót.Hát végül is nem 15-16 km volt a túra távja hanem 20-21.Könnyű terep volt és szép és érdekes tájakon mentünk keresztül,mégis érthetetlen volt számomra,hogy ennyire kikészültem a végére... Ha nem a meleg és a vízhiány az oka,akkor alighanem a fizikai felkészültség apadása az öregedés... remélem nem erről van szó és tényleg valóban csak a meleg tett ennyire taccsra...Azért még így is jó buli volt.

Azok a november elsejék...

 Kutakodva emlékeimben,a régi november elsejékről természetesen az ugrik be,hogy ilyenkor rendszerint a temetőbe mentünk.Gyerekkoromban még tiszteletét tette valamelyik rokon és úgy mentünk ki a nagyszülők sírjához.Majd ahogy teltek az évek sajnos egyre inkább a közeli hozzátartozóim sírját kellett meglátogatni.Apáméval kezdödött,aztán anyámét,majd nővéremét,bátyámét és sajnos Gergőét...Aznap este mindig gyertyákat gyújtogattunk,mindenkinek volt egy saját gyertyája és mi mindig figyeltük melyik ég legtovább.Mégis van két olyan november elsejénk amely eltér a többitől,eltér az átlagtól.Most Gergő emléktúrájának előestéjén és két nappal mindenszentek előtt ezek elevednek fel...

Álltalában a temetőbe visz ilyenkor az út,de akadt kivétel...

Ezek egyike 2014-re nyúlik vissza...és mi Gergővel nem a temetőbe mentünk ki sötétedésre,hanem a stadionba!Ugyanis fontos mérközést játszott a csapatunk.Persze a temetőt nem felejtettük el,de arra már nem emlékszem,hogy előtte vagy utána egy nappal mentünk-e ki?Meccs volt és mi már akkor sem hiányozhattunk onnan.Ráadásul még friss volt a világítás,ez volt Dunaújváros történetének második villanyfényes mérközése.A Pécs érkezett és mi újonc csapatként éppen kezdtünk elmozdulni az utolsó helyről.Ebben egy győzelem óriásit segített volna még...

Az első gólunknál...(fotó dpase.hu)

Kemény meccs volt és nem játszottunk jól.De ha jól nem is játszottunk,szívvel igen.Sosem láttam még így küzdeni saját csapatomat.Az ellenfél vezetett 1-0-ra,de egyenlítettünk,majd 2-1-re is az ellenfél vezetett,de azt is kiegyenlitettük!Aztán a hetvenedik perc táján csereként pályára lépett kedvenc játékosunk Goldslove aki amúgy színesbörű volt.Nagy gólvágó volt,de korábban a harmad és másodosztályban ment csak neki.Itt az NB I.-ben láthatóan nem tudta megszokni a légkört.Gólt ekkor még nem szerzett az idényben.Hatalmas meccs lett közben a derbiből,óriási izgalmakat éltünk át.Aztán egy támadásnál Goldslove-hoz került a labda,valahogy csetlett.botlott,de mindig nála maradt a labda,egészen addig amíg kapura nem lőtt.Ahogy rárúgta a nem túl erős lövés a Pécs kapujában kötött ki!Góól!Mi vezettünk 3-2-re!Azt a gólörömöt azt az extázist amit akkor átéltünk a többi hazai szurkolóval,azt nem lehet überelni...ez volt minden idők legnagyobb gólöröme mindkettőnk számára.Sosem felejtem el...

Életünk góljánál.Gegő örül,de én is látszódom.

Nem tudom ki volt az a fotós aki azt a képet csinálta,de örök hálám neki.Hiszen így megmaradt valami abból az extázisból...Hát így örültünk.A mérközést aztán megnyertük 3-2-re.A végén pedig lementünk pacsizni a játékosokkal.Óriási,fergeteges ünnep volt.Nem a jó játékunknak köszönhettük a sikert hanem szó szerint a szívünknek.Óriásit küzdött a csapat és a közönség hálás volt.Évek múlva is minden november elsején eszünkbe jutott a meccs.Volt,hogy Gergővel éppen a temetőbe menet beszélgettünk róla.A régi nagy meccsről amely 2014 november elsején volt.

A pacsizás.Balról a második kar Gergőé a negyedik az enyém

A másik szokásostól eltérő november elsejénk pedig 2016-ban volt.Ekkor túrázni indultunk (természetesen Gergővel). Nem volt jellemző sosem a múltban,hogy ezen a napon túrázunk.Ekkor ha jól emlékszem több napos ünnepet hozott november elseje és az itt sincs meg,hogy elöző vagy az eztkövető napon mentünk-e ki a temetőbe.Így vagy úgy november elsején túrázni mentünk a Csepel-szigetre,le egészen a Tassi zsilipig.Alighanem azért választottuk ezt a napot a többnapos ünnepen mert erre ígérték a legjobb időt.Aztán...jól megszívattak most is.

Gergő a tassi zsilipi túrán

Elvolt erősen borúlva és nem volt jó idő.Na jó egy túrához azért tűrhető volt.A túra maga nagyszerű volt most is.Makád érintésével jutottunk le a zsilipig.Az utolsó kilométerek betonúton vezettek,egy túrázónak ez maga a halál.Meg is fájdult a lábunk erősen,de a táj szépsége és érdekessége ezt feledtette velünk.A zsilip előtt pedig még lementünk a Csepel sziget legdélibb pontjáig.Fantasztikus volt.Ezután mentünk vissza a zsiliphez,amely szintén remek látvány volt.

A Tassi zsilip

A zsiliphez megkértük a mamáékat,hogy jöjjenek el értünk kocsival,mert Tassról nem volt busz még kerülövel és átszállással sem,amivel ekkor hazajuthattunk volna.Ám a megbeszéltekhez képest vagy negyven perccel előbb odaértek.Nekünk meg így nem volt időnk alaposabban körülnézni.Gergőnek nem is tetszett a dolog,azzal vigasztaltam,hogy eljövünk még ide.Sajnos nem jöhettünk többé...

Ezen sorok írása után,holnap lesz Gergő 2020-as emléktúrája.Ugye aki olvas az tudja,hogy az Egyenesen át túrát nyílvánitottuk ugymondd Gergő "hivatalos emléktúrájává" és ezt minden évben még menni tudunk megcsináljuk,minden októberben.Arról,hogy miért ez lett,három bejegyzéssel ezelőtt írtam.Most nem fejtem ki bővebben.

Holnapután november elsején pedig elindulok Gergő sírjához gyertyát gyújtani és virágot vinni...

Tíz legjobb hely Dunaújváros környékén

Mai bejegyzésemben az otthonom környékének legjobb,legtutibb helyeit rangsorolom.A lista teljesen szubjektív,amit figyelembe vettem az,hogy túrázás,kirándulás,látnivalók,elérhetőség szempontjából melyek a környék legklasszabb helyei,hova érdemes beruházni egy-egy kisebb kirándulásra,túrázásra.Dunaújváros és 25-30 km-es körzetét vettem figyelembe,ezeket tekintem közvetlen környéknek.Természetesen csak olyan helyek kerülhettek a listámra amelyeken már jártam,így személyes élmény alapján döntöttem a sorrendről.Hát lássuk a listát a tizediktől visszafelé.

Top10

10.Szent Bernát arborétum

A Dunaújvároshoz közeli Nagyvenyim fő látványossága a kicsike arborétum.Remek túrák tehetők ide a Mezőföld tájain,amelyek itt-ott kicsit ugyan ingerszegények,de ha nyitott szemmel járunk akkor itt is megtalálhatjuk a szép dolgokat.A városból könnyű 9km-es túrával elérhető.Az arborétumban kiépitett ösvényeken járhatunk körbe és onnan nézehetjük a növényritkaságokat.Az arborétum területén van a nagyvenyimi templom is,meg egy ciszterci rendház.A parkban padokon pihenhetünk a kellemes környezetben.

Autóval is rendkivül könnyen elérhető,a buszmegálló pedig 3-4 percre van az arborétumtól.Látogatása ingyenes.

A Szent Bernát arborétum

9.Tassi zsilip

A Tassi zsilipet a Csepel-sziget déli csücskében találjuk,túrázva úgy érhetjük el Dunaújvárosból,hogy Adonynál komppal átkelünk Lórévre és onnan túrázunk le a zsilipig.

Ez egy jelzések nélküli út,de főleg az eleje igen kellemes környezetben erdők között vezet.Érinthetjük a Csepel-sziget legdélibb települését is Makádod,majd a szintén kellemes Ráckevei-Dunaág mentén haladva juthatunk el a Tassi zsilipig.Meglepöen sok ember jár a zsilipnél,amit a felett átívelő kishídról csodálhatunk meg leginkább.A zsilip a dunai vízszint szabályozására szolgál.Látványos.Autóval egy kicsit komplikált az elérése Dunaújvárosból,de megoldható.Tömegközlekedéssel már nagyon komplikált,érdemes akkor az álltalam felvázolt túrázási lehetősségel elérni inkább.

Tassi zsilip

8.Lívia-tavak

A Lívia-tavak,vagy tán ismertebb nevükön Cikolai-tavak egy hajdani horgászparadicsom Adonytól nyugatra.Meglehetősen lepusztult állapotban,ugyanakkor fantasztikusan szép természeti környezetben találjuk őket manapság.Öt nagyobb és több kisebb tó van itt.Szépségük leírhatatlan... Egy darabon jól járható út van a tavak között,ám ez egy ponton a semmibe vész.Jobb időkben nem árt itt vigyázni mert rengeteg a kullancs.Mi nem láttunk itt egy embert sem.Egy sétát mindenképp megér a környék,de javaslom a késő őszt vagy a kora tavaszt,a kullancsokat elkerülendőként.Túrázva az Adonyi vasútiállomástól pár perc csak,autóval is lehet jönni Adonyból vezet ide út ki.Tömegközlekedésként a vasúti elérést javaslom,de figyelve mert nem minden vonat áll meg Adonyban!

Lívia-tavak

7.Adonyi-sziget

Az adonyi-szigetnek elsösorban elhelyezkedése adja az igazi látványosságát.A benyuló adonyi-öbölből kinyúló sziget csábitja az arra tévedő vándor.A sziget déli részén jól járható út van amely elvezet a déli csúcshoz,útközben több kiépitett hangulatos pihenő is van.Északra menve a szigeten egy darabig jó az út aztán egyszer csak elvész a semmibe.A szigetnek eddig csupán az 50%-át tudtuk bejárni,ezt rendkivül szép erdők jellemzik.

Túrázva nem nagy kunc ide eljönni,hisz Adonytól pár méterre van csak,magán a szigeten érdemes túrázni inkább.A sziget észak-dél irányba 3,5km hosszú lehet nagyjából,legnagyobb szélességét pedig 800-900 méternek saccolom.Autóval rendkivül egyszerüen elérhető,hiszen csupán a 6-os úton Adonynál kell lefordulnunk és szinte ott is van a sziget.Buszmegálló sincs messze és nagyon a komp állomás sem.

Adonyi-sziget

6.Szalki-sziget

Dunaújváros fő szigete a Szalki-sziget kb. 2km lehet észak-dél irányban,legnagyobb szélességénél meg talán 500 méter.A sziget északi része valóságos paradicsom,jól járható sétányokkal,szabadstranddal,kempinggel,halászcsárdával,szállodával.Olyan eseményeket szoktak itt tartani mint a Rockmaraton és sok egyéb mást is.A környezet is szép itt.A sziget déli része már kalandosabb,ha túrázunk és kalandra vágyunk mindenképp ezt javaslom.A déli részen erdőket,lepusztult játszóteret elhagyatott vízműtelepet és egy második világháborús bunkert is találhatunk.Kész élmény ezeken átvágni,mert elméletileg levan zárva a terület.Kihívás lehet a sziget legdélibb pontjának elérése ahová főleg az utolsó 100 méteren rendkivül nehezen járható út vezet.Mi már kétszer megcsináltuk.A sziget a városból autóval könnyen elérhető és helyi járatos busz jár le.

Szalki-sziget

5.Macskalyuk

A Macskalyuk az a hely a város környékén ahol a dunai holtágak és szigetek találkoznak.A Szalki-szigettől északra kb.1,5km-re.Páratlan szépségű hely!Ha a dunaújvárosi üdülösor alatti ártéri erdőben túrázunk akkor elöbb-utóbb itt kötünk ki,de a Rácalmási-szigeten túrázva is elérhető,söt a környék többi szigetjéről is,igaz ehhez már alacsony vízállás kell,hogy áttudjunk menni a szigetekre.Itt kezdödik a Rácalmási-Kis Duna,itt van a Rácalmási-sziget legdélibb pontja,valamint a környék két szigetének legészakibb pontja is.Túrázva legkönyebben a Dunaújváros felöl jövő piros jelzésen jövet érhetjük el,de az üdülösornál bekell mennünk az ártéri erdőbe,jelzetlen útakra.Tömegközlekedéssel nem érhető el.Autóval pedig csak az üdülösorig.Érdemes ide eljönni,páratlan szépségű hely!

Macskalyuk

4.Földvári Kálvária

A Dunaföldvári Kálváriára némi emelkedőn juthatunk fel.Kicsit idézi a Gellért-hegyet,mert nagyjából úgy magasodik Dunaföldvár fölé a kis hegy,mint a Gellért-hegy Budapest fölé.

A kis hegy talán 180-190 méter magas lehet,jól járható utak vezetnek fel.Maga a kálvária is szépséges,de amiért igazán érdemes feljönni az a kilátás.Ha körpanorámánk nincs is,de azért 75%-ban belátható a környék.Tiszta időben látszik Dunaújváros is és ellátni a messzi Alföldi tájakra is.Autóval nagyon könnyü az elérése,hisz Dunaföldvárnál több főút is összefut (M6,6,52,61-es).Közel van a földvári buszpályaudvar is.Ha erre jársz egyszer menj fel.Megéri!

Földvári kálvária

3.Szent Orbán kápolna és környéke

Az adonyi szőlőhegyen találjuk a kicsi,de csodás kápolnát,ám nem ez itt az egyetlen látnivaló!A Kápolna soron bandukolva,fantasztikusan szép pincékben gyönyörködhetünk,lejebb a kápolna alatt pedig présház imitációk vannak.A kápolna udvarán pedig sok-sok padocska ahol összeszoktak gyülni a hívek.Itt tartják minden évben Orbán napkor egy borfesztivál szerűséget,ahol a környék gazdáinak borait is megkostólhatjuk sok minden más mellett.Van itt dinom-dánom mindenféle vigadalom ilyenkor.Mikor mi itt jártunk még nem vezetett ide jelzett út,azóta úgy tudom a Dunaújvárosból jövő piros jelzés az ide vezet.A közelben van egy buszmegálló,de hogy melyik busz jár erre azt nem tudom.Autóval is elérhető a helyKözel a Czigler-tó és a Lívia-tavak.

Présház imitációk

2.Zichy kápolna

Lórév határában a Csepel-szigeten találjuk ezt a kis gyöngyszemet.Egy csödes rendkivüli szép környezetben magányosan álldogál az 1800-as évek közepén épült kis kápolna.Előtte meglepő módon egy focipálya (!) van.Túrázva úgy érhetjük el Dunaújvárosból,hogy Adonyból komppal jövünk át.Ha csak ide jövünk az is elég,de ha már itt járunk érdemes a Csepel-szigeten is túráznunk egyet.A kápolna időnként nyitva van,van itt mise havonta.Autóval úgy érjük el,hogy vagy komppal átjövünk vagy kerülövel Ráckeve felöl.Tömegközlekedéssel Adonyig busszal,vagy vonattal,onnan át pedig komppal.

Szép hely,egy kirándulást megér!

Zichy kápolna

1.Rácalmási-sziget

A Rácalmási-sziget valóságos paradicsom,rendkivül kellemes környezettel,járható turistaúttal fogadja az ide látogatókat.A szigetet képtelenség egy szuszra bejárni,mindig akad valami új és új felfedezni való,látnivaló.A benyuló dunai holtágak rendkivüli szépségüek,de ezek főleg a sziget déli részére jellemzőek.Az északi részen tanösvény fut körbe kis állomásokkal.Olyan látnivalókkal mint a madárles,a mocsár felett átívelő cölöphíd,vagy az almaház.Minden évszakban gyönyörü a sziget,de a legszebb az őszi finálé idején október utolsó napjain.Mindenkinek ajánlom,hogy jöjjön el ide legalább egyszer és nézzen szét.Nagyon kellemes kirándulási célpont lehet a sziget amely észak-dél irányban tán 5km is van,legnagyobb szélességénél pedig 1,2km.Autóval a 6-os útról kell letérnünk Rácalmásnál.Buszmegálló egy picit messze van,vasút még messzebb,de nem elérhetetlenül messze egyik sem!

Rácalmási-sziget

Hát ezek a környék talán legjobb helyei,persze ezen kivül is akad a környéken még bőven látnivaló,mi is járjuk folyamatosan a környéket is,igy ezt a listát akár havonta is frissithetném,de jólvan ez így is.Nem kell tehát temetnünk a mi környékünket sem,főleg úgy nem,hogy azt sem tudjuk miféle dolgok vannak errefelé...érdemes utánajárni a környék dolgainak,kellemes meglepetésekben lehet részünk!

Pentele-híd