Az évszázad meccse

Az évszázad meccséről,az ott történtekről már többször is volt szó ebben a blogban.De mivel ma van a 10 éves évforduló,így megérdemel egy külön bejegyzést.Köztudott rólam,hogy több mint negyven éve drukkolok szülővárosom csapatának,hívják azt bárhogy,vagy szerepeljen akárhogy akármelyik osztályban.Tesóm vitt ki hét éves koromban először a meccsre és én ott ragadtam örökre.Sok,nagyon sok élmény összegyűlt és lehetne bőven válogatni ezekből is,pár le is van írva a blogban,mégis szinte az élre kívánkozik a 2014 november elsejei mérkőzés.Nem ekkor volt a történelemben a legjobb csapatunk,sőt a kiesés ellen harcoltunk a legmagasabb osztályban az NB I.-ben!Ki is estünk szezon végén,de ekkor még éltek a remények,hogy sikerül bentmaradni.A Pécs csapata érkezett ezen az őszi napon az esti meccsre ahogy mindig Gergővel sétáltunk ki a stadionba.Ahol aztán elfoglaltuk szokásos helyünket.

Nem voltunk sokan a mérkőzésen,bár jóval többen mint manapság.Izgultunk mert egy esetleges győzelem esetén elmozdulhattunk volna a kiesőhelyről.Ehhez képest az első félidőben csetlettünk,botlottunk és az ellenfél meg is szerezte a vezetést és 1-0-ás hátránnyal zártuk az első félidőt.Reménykedtünk egy jobb folytatásban,de azt nem gondoltuk,hogy egy olyan félidő fog jönni amit soha nem fogunk elfelejteni...

Az a gólöröm...

Óriási küzdelem alakult ki a második félidőben a csapatunk rendkivüli akarással vetette ebbe bele magát.Meg is lett az eredménye mert nem soká egyenlítettünk!Ám mire megnyugodtunk volna újra az ellenfél vezetett.De nem adtuk fel és óriási szívvel ismét sikerült az egyenlítés.Extázis körüli állpotok kezdtek kialakulni a lelátón,nagyon izgultunk Gergővel.A meccs jó volt és eseménydús.Ekkor lépett pályára csereként nagy kedvencünk a színesbörű játékos Goldslove.Egyre jobban játszott a továbbra is hatalmas szívvel küzdő hazai csapat és az egyik támadásnál hét perccel a meccs vége előtt Goldslove-hoz került a labda.Úgy tűnt elügyetlenkedi az akciót,csetlett,botlott de valahogy olyan szerencsésen pattogott a labda,hogy az rendre nála maradt.Lyukat rúgott majd ismét hozzá pattogott a labda és másodszorra némi szerencsével ugyan,de jól eltalálta a játékszert.Olyan jól,hogy az bement a Pécs kapujába!Ezt pedig gólnak hívják!Vezettünk 3-2-re! Olyan fajta extázis és gólöröm lett urrá a lelátón amilyent soha nem tapasztaltam.Sem előtte,sem azóta,pedig írtam a meccsjárásom már nem is negyven,hanem lassan ötvenéves történet lesz!Elképesztően üvöltöttünk én is teli torokból,hogy góóóóól,góóóóól.Extázis volt,felejhetetlen pillanat.Ránéztem Gergőre ő is üvöltött,mindenki és tapsolt is.Óriási volt.Nem felejtem el soha.

Gergő még élt sokáig felemlegettük ezt a meccset és ezt a gólörömöt.Aztán Gergő távozása után sem felejtettem el,hiszen az egyik legnagyobb meccs élményünk és emlékünk.És most a tízéves évforduló is eszembe jutatta.A sport az elmúlt több mint negyven évben sok-sok felejthetetlen élménnyel ajándékozott meg és öröm,hogy ebben sok hazai élmény is van,hiszen volt és van nekünk még kézilabda és jégkorong csapatunk is.És egy nagy élményért nem kell,hogy a legjobbak legyünk,sőt sokkal értékesebb egy dolog,egy olyan amikor gyengébbként verünk egy erősebb ellenfelet.Ez volt számunkra az évszázad meccse,pedig ugye 2000-ben magyar bajnokok is voltunk.Soha nem felejtem el és úgy érzem Gergő is magával vitte ennek az emlékét....

Érdekesség még,hogy szezon végén Golslove távozott.Más csapatokban játszott,de aztán éppen az idén visszatért hozzánk.Így régi kedvenc játékosunk ma is e sorok írásakor nálunk játszik ismét!

Azok a november elsejék...

 Kutakodva emlékeimben,a régi november elsejékről természetesen az ugrik be,hogy ilyenkor rendszerint a temetőbe mentünk.Gyerekkoromban még tiszteletét tette valamelyik rokon és úgy mentünk ki a nagyszülők sírjához.Majd ahogy teltek az évek sajnos egyre inkább a közeli hozzátartozóim sírját kellett meglátogatni.Apáméval kezdödött,aztán anyámét,majd nővéremét,bátyámét és sajnos Gergőét...Aznap este mindig gyertyákat gyújtogattunk,mindenkinek volt egy saját gyertyája és mi mindig figyeltük melyik ég legtovább.Mégis van két olyan november elsejénk amely eltér a többitől,eltér az átlagtól.Most Gergő emléktúrájának előestéjén és két nappal mindenszentek előtt ezek elevednek fel...

Álltalában a temetőbe visz ilyenkor az út,de akadt kivétel...

Ezek egyike 2014-re nyúlik vissza...és mi Gergővel nem a temetőbe mentünk ki sötétedésre,hanem a stadionba!Ugyanis fontos mérközést játszott a csapatunk.Persze a temetőt nem felejtettük el,de arra már nem emlékszem,hogy előtte vagy utána egy nappal mentünk-e ki?Meccs volt és mi már akkor sem hiányozhattunk onnan.Ráadásul még friss volt a világítás,ez volt Dunaújváros történetének második villanyfényes mérközése.A Pécs érkezett és mi újonc csapatként éppen kezdtünk elmozdulni az utolsó helyről.Ebben egy győzelem óriásit segített volna még...

Az első gólunknál...(fotó dpase.hu)

Kemény meccs volt és nem játszottunk jól.De ha jól nem is játszottunk,szívvel igen.Sosem láttam még így küzdeni saját csapatomat.Az ellenfél vezetett 1-0-ra,de egyenlítettünk,majd 2-1-re is az ellenfél vezetett,de azt is kiegyenlitettük!Aztán a hetvenedik perc táján csereként pályára lépett kedvenc játékosunk Goldslove aki amúgy színesbörű volt.Nagy gólvágó volt,de korábban a harmad és másodosztályban ment csak neki.Itt az NB I.-ben láthatóan nem tudta megszokni a légkört.Gólt ekkor még nem szerzett az idényben.Hatalmas meccs lett közben a derbiből,óriási izgalmakat éltünk át.Aztán egy támadásnál Goldslove-hoz került a labda,valahogy csetlett.botlott,de mindig nála maradt a labda,egészen addig amíg kapura nem lőtt.Ahogy rárúgta a nem túl erős lövés a Pécs kapujában kötött ki!Góól!Mi vezettünk 3-2-re!Azt a gólörömöt azt az extázist amit akkor átéltünk a többi hazai szurkolóval,azt nem lehet überelni...ez volt minden idők legnagyobb gólöröme mindkettőnk számára.Sosem felejtem el...

Életünk góljánál.Gegő örül,de én is látszódom.

Nem tudom ki volt az a fotós aki azt a képet csinálta,de örök hálám neki.Hiszen így megmaradt valami abból az extázisból...Hát így örültünk.A mérközést aztán megnyertük 3-2-re.A végén pedig lementünk pacsizni a játékosokkal.Óriási,fergeteges ünnep volt.Nem a jó játékunknak köszönhettük a sikert hanem szó szerint a szívünknek.Óriásit küzdött a csapat és a közönség hálás volt.Évek múlva is minden november elsején eszünkbe jutott a meccs.Volt,hogy Gergővel éppen a temetőbe menet beszélgettünk róla.A régi nagy meccsről amely 2014 november elsején volt.

A pacsizás.Balról a második kar Gergőé a negyedik az enyém

A másik szokásostól eltérő november elsejénk pedig 2016-ban volt.Ekkor túrázni indultunk (természetesen Gergővel). Nem volt jellemző sosem a múltban,hogy ezen a napon túrázunk.Ekkor ha jól emlékszem több napos ünnepet hozott november elseje és az itt sincs meg,hogy elöző vagy az eztkövető napon mentünk-e ki a temetőbe.Így vagy úgy november elsején túrázni mentünk a Csepel-szigetre,le egészen a Tassi zsilipig.Alighanem azért választottuk ezt a napot a többnapos ünnepen mert erre ígérték a legjobb időt.Aztán...jól megszívattak most is.

Gergő a tassi zsilipi túrán

Elvolt erősen borúlva és nem volt jó idő.Na jó egy túrához azért tűrhető volt.A túra maga nagyszerű volt most is.Makád érintésével jutottunk le a zsilipig.Az utolsó kilométerek betonúton vezettek,egy túrázónak ez maga a halál.Meg is fájdult a lábunk erősen,de a táj szépsége és érdekessége ezt feledtette velünk.A zsilip előtt pedig még lementünk a Csepel sziget legdélibb pontjáig.Fantasztikus volt.Ezután mentünk vissza a zsiliphez,amely szintén remek látvány volt.

A Tassi zsilip

A zsiliphez megkértük a mamáékat,hogy jöjjenek el értünk kocsival,mert Tassról nem volt busz még kerülövel és átszállással sem,amivel ekkor hazajuthattunk volna.Ám a megbeszéltekhez képest vagy negyven perccel előbb odaértek.Nekünk meg így nem volt időnk alaposabban körülnézni.Gergőnek nem is tetszett a dolog,azzal vigasztaltam,hogy eljövünk még ide.Sajnos nem jöhettünk többé...

Ezen sorok írása után,holnap lesz Gergő 2020-as emléktúrája.Ugye aki olvas az tudja,hogy az Egyenesen át túrát nyílvánitottuk ugymondd Gergő "hivatalos emléktúrájává" és ezt minden évben még menni tudunk megcsináljuk,minden októberben.Arról,hogy miért ez lett,három bejegyzéssel ezelőtt írtam.Most nem fejtem ki bővebben.

Holnapután november elsején pedig elindulok Gergő sírjához gyertyát gyújtani és virágot vinni...