Tegnap nagyon hamar "lezavartuk" a Bátorkői túrát és hát mivel gyakorlatilag semmi nem volt nyitva Várpalotán,gyorsan odébb is álltunk.Hazafelé jövet átkellett szállni Székesfehérváron,de több mint egy óránk volt a legközelebbi buszig ott.Nem volt tanácsos a buszálomáson időzni,mert úgy tűnt Fehérváron nagyon szigorúan veszik a maszk viselési szabályokat.Koronavírus van ugye,még mindig tart az emberek félelemben tartása,amiben egy semmitől meg nem védő szájat és orrot eltakaró maszk használatára köteleznek.Minden városban az adott polgármester dönt hol kell használni és hol nem kötelező.Úgy tűnt Székesfehérváron mindenhol kötelező,még az utcákon is.Aki meg nem viseli azt megbűntetik.Szerencsére idehaza Dunaújvárosban más a helyzet,csak a busz és vasútállomáson kell viselni,meg a boltoba.Na de ne menjünk ebbe bele.Szóval elhúztunk a buszállomásról Fehérváron mert rendörök cikáztak és sokmindenkibe belekötöttek... Így hát javaslatomra elmentünk a közeli Rácz utcáig.Én is régen jártam már itt,Manó egyszer,Zoli még egyszer sem.
Rácz utca Székesfehérváron
Természetesen itt is szó szerint Gergő nyomában jártam,hiszen megfordultunk itt vele párszor,de jártam itt volt exel is és egy kedves régi nöi baráttal is.Szóval szép emlékek fűznek ide is.Arra viszont már nem emlékeztem mikor is jártam itt utoljára,meg arra sem,hogy kivel...de ez nem is olyan fontos.Mint korábban is írtam több bejegyzésemben,ezen a télen mintha odaátról fognák a kezem és sorra visszavezetnek engem kedves emlékű helyekre,olyankora ahol Gergővel jártam.Biztos vagyok benne,hogy ez így is van,sőt elég egyértelműnek tűnik,hogy éppen Gergő az aki fogja a kezem és vezet.Ez persze nincs ellenemre.
Karácsonyfa az egyik ház előtt
Na de mit is tudni a Rácz utcáról?Mitől más mint a többi fehérvári utca?
A lakótelepek tövében egy apró utcácska őrzi a korábban iparosok, kézművesek lakta városrész, Rácváros 17-18. század hangulatát. Egy, a panelek építésekor szerveződött kezdeményezésnek köszönhető, hogy megmaradt a mára skanzenné vált utca, amely a betelepült szerbek (rácok) életét mutatja be. Csikós Danica háza a Rác utca 11-ben ma a Palotavárosi Emlékek kiállítását őrzi, ahol többek közt egy fehérvári kalapos dinasztia műhelye is látható.
Palotaváros két középkori külvárosból, a Szigetből és a Rácvárosból alakult ki. A Palotaváros északi részét képező Rácváros főutcája a Rác utca volt, amelyben a 16. század második fele óta összpontosult mindaz, ami a szerb (rác) nemzetiség itteni történetéhez kapcsolható: a templom, a szerb iskola, a földművesek, iparosok és kereskedők házai. Az utcában található szerb ortodox templom értékes műemlék, amelynek külseje szerénységével, egyszerűségével, kis méretével tűnik ki a város többi templomához képest. Barokk stílusú, egyhajós, egytornyú építmény. Keresztelő Szent János születése emlékének szentelték.
A szerb ortodox templom
A Palotavárosban, tízemeletes panelházak tövében húzódik a 80-as évek óta skanzenként megőrzött Rác utca, központjában a szerb ortodox templommal és néhány, az egykori Rácváros hangulatát megőrző, a hagyományos népi építészet elemeit tükröző, ám új funkciót kapott épülettel.
A Rác utca 11. számú házban 1988-ban nyílt meg Palotavárosi emlékek címmel a Palotaváros történetét és néprajzát bemutató kiállítás. Ez az egyik legtipikusabb szerb földműves ház, amely teljes mértékben őrzi eredeti berendezését. A hátsó szobában látható kiállítás a Palotaváros egykori társadalmát, életmódját idézi fel.
Ez a városrész híres volt kézműveseiről, iparosairól. A patakokkal, csatornákkal szabdalt terület elsősorban a sok vizet igénylő mesterségek (csapók, vargák, tobakosok, tímárok) számára volt megfelelő. A XVII–XVIII. században betelepülő szerbek (rácok) közül sokan kereskedelemből éltek. A kiállításon a régi palotavárosi mesterségekhez kapcsolódó tárgyakat, munkaeszközöket, dokumentumokat is tanulmányozhatunk.
Egy következő helyiségben a Dietrich-kalaposműhely berendezése, szerszámai, gépei láthatók. Palotaváros híres kalapos dinasztiájának megalapítója az 1891-ben felszabadult Dietrich Ede volt, akit fia, István követett a Szömörce majd a Csapó utcában működő műhelyben. A múzeum 1986-ban tőle vásárolta meg a kalapos szerszámokat és a teljes felszerelést.
Takaros házak az utcában
Hát ennyi ami a Rácz utcáról tudható.Furcsának tűnik mindenesetre a panelházak ölelésében megbúvó utcáska.Egy sétát megér mindenkinek,hiszen a központtól,a buszpályaudvartól nincs messze.A helyi Media Markt mögött találjuk meg.
Szóval mi meg itt jártunk egyet oda-vissza.Majd visszaballagtunk a buszhoz.Még várni is kellett rá,de tűztünk el.Fehérvár nem éppen a kellemesebbik arcát mutatta felénk,nem volt tanácsos most ott maradni.
Egy régi videóm van innen.Ez nem most készült,de itt.
A minap jártunk a mesébe illően szép Bory várban Székesfehérváron.Mivel spontán ötlet volt,hogy megnézzük a várat,így nagyon nem is készültem fel belőle,a túránkról szóló filmben nem nagyon tudtam róla így mit mondani.Megígértem,hogy kicsit utána nézek a várnak,így most egy rövidke bejegyzés erejéig ismerkedjünk meg vele.Fejér megyéről az van a köztudatban,hogy egyetlen középkori vára van ez pedig a Csókakői vár.Ez valóban így is van,hiszen a Bory vár cseppet sem középkori vár,hanem már az újkorban készült.Fő alapanyag pedig a beton...
A csodás mesebeli vár nem illik bele a középkori várak sorába
A vár Székesfehérvár egyik külterületében, Öreghegyen található, és a Mária-völgy egyik gyöngyszeme.Az épület megtervezője, és építésze, Bory Jenő 1912-ben vásárolt itt egy egyholdnyi kis területet, ahol addig gyümölcsfák voltak nagyszámban, de szőlőt is termesztettek. Volt itt még borospince, de présház is, itt dolgozták fel a friss szüreteket. Bory elsőként beköltözött a présházba, miután lakásnak átalakította, és egy műtermet is épített fölé. Már ekkor bele akart kezdeni egy kastély építésébe, de ezzel okosan várt az első világháború végéig, amikor a megszaporodott rendelései miatt volt akkora vagyona, hogy bele tudjon kezdeni egy ekkora munkába.
Lehetetlenek nincsenek!
A helyiek szkeptikusan fogadták a kezdeményezést, de az 1934-es megnyitáskor már az egész kerület Boryval együtt örült az országos sikernek. Hatalmas volt aztán az érdeklődés a vár körül, a kíváncsi embereket maga Bory vezette körbe, mesélve nekik a vár építéséről, annak stílusáról és egyéb stílusjegyi finomságokról.
A második világháború közben kisebb károk érték a kastélyt, a helyrehozási munkálatokkal pedig sokáig bajlódott utána. Bory Jenő 1959-es haláláig dolgozott kastélyán, bár különböző utómunkálatok egészen 1964-ig tartottak. A vár építése 41 éven keresztül zajlott. Kevesen tudják, bár sokan sejtik, hogy Bory általában mindig önmaga dolgozott, és a legritkább esetekben vett igénybe külső segítséget. Úgy tartotta, hogy minden nehéznek tűnő munka teljesítése azt bizonyítja, hogy márpedig lehetetlenek nincsenek.
Mesésen szép!
A vár inkább tekinthető szobrászati műremeknek, mint építészeti mestermunkának, ennek az egyszerű ténynek a megállapításához elég csak megnézni egy képet az épületről. A kastély az akkori megszokott építőanyagok helyett betonból épült, aminek az egyik legnagyobb úttörője Bory Jenő volt, az akkor élt építészek többsége nem szívesen használta. A vár belsője is figyelemre méltó, gazdagon díszített helyiségekben sok-sok szobor, kép, régiség is műtárgy foglal helyet.
Belső udvar,hivatalosan alsó kert
A 30 méter magas vár hét toronnyal és harminc szobával rendelkezik.A történet fentebb említi,hogy nem tekinthető építészeti mestermunkának,lehet szakszemmel ez így is van,de az egyszerű turista szemével azt mondom igenis mestermunka!Számomra és a sok látogató számára igazi látványosság amelyet csak fokoz,hogy mindezt egyetlen ember építette négy évtizeden keresztül!Bátor szívvel ajánlom mindazoknak akik még nem voltak itt,hogy kerekedjenek útra és nézzék meg ez a fantasztikus mesevárat!
Az utóbbi időkben rendre a környékünkön túráztunk csak az ismert vírus és a kijárási korlátozás miatt.Elérkezett az idő,hogy egy icipicit végre messzebbre is menjünk.Túl messze persze most sem merészkedtünk,nincs autónk sajna,hogy ezt megtegyük.A buszokon meg jegyeket nem lehet venni,az online jegyvásárlás meg enyhén szólva sok kivánnivalót hagy maga uttán...maradt a vonat.Következő túránknak olyan helyet kellett találnunk felrúgva minen korábbi terveinket,amely vonattal oda-vissza megjárható.Némi hezitálás és keresgélés után a választásom a fehérvári sóstói tanösvényre esett.Nem volt róla korábban soha sem szó,hogy ide valaha is eljöjjünk,nem is nagyon tudtam róla,hogy létezik,bár talán igen. A turistaterkep.com oldalon vadásztam a lehetőségeket és így akadtam rá.Szimpatikusnak tűnt,így Zoli barátommal az elmúlt szombat reggelén útra keltünk Székesfehérvárra vonattal.
Indulás a Mol Arénától
Mivel tudtam hol van és a fehérvári állomástól nem is volt messze,könnyű sétával mentünk ki a helyszínre.Kiindulási pontnak a Videoton stadionját jelöltük meg,mivel a tanösvény szinte körülöleli azt.Innen inditottuk a túrát,közben rácsodálkoztam az új arénára amely nagyon szép volt.Nem jártam még ebben,csak a régi lebontott stadionban.Gergőnek is biztos tetszett volna...A stadiontól jó háromszáz méternyire tudtunk behatolni a tanösvényre.Ragyogó időnk volt,amely egyre csak melegedett.Az ösvényre belépve rögtön egy kellemes hűs erdőben találtuk magunkat.Amely azért annyira kellemes mégsemvolt,hisz sok-sok rovar,légy és szúnyog is meltalált minket.Szerencsére csak itt,mert aztán a túra során nem volt több problémánk ezzel.
Az első méterek a tanösvényen
Az út teljesen jól járható volt,viszont hiányoltam a jelzéseket.Azok nem voltak,noha a térkép jelölte őket.Ettől függetlenül adta magát a dolog,lényegébe tudtuk merre kell menni.Hamar egy szép zöld rétre értünk,mint később kiderült ez az Attila-rét volt és nem a hunok nagy vezéréről lett elnevezve hanem egy helyi természetbarátról.A réten egy különös építmény állt,amiről leginkább az volt leolvasható,hogy egy labirintus!Közelebb mentünk,az is volt láttuk.Ám nem mentünk be,hiszen gyerekek jártszottak benne,nem akartuk őket megzavarni.Tanösvény lévén,ugye voltak állomások,ez volt az egyik,ezek ugyan megfelelően és jók kivoltak táblázva,de jelzések továbbra sem voltak.
Az Attila-rét
Innem már amúgy látszódott maga a Sóstó.Kimentünk hát oda.A tanösvény itt több irányba is ment,mivel azért elözőleg megvizsgáltam én azt a térképet,tudtam merre kell menni.Egy körre készültünk,letérve a nagy körröl ami körbevisz a Sóstó körül.A tónál az ösvény fapallós járdává vált amely nagyon hangulatos volt és jól járható és szerencsére megfelelő állapotú is.Erről már nagyszerű rálátásunk volt magára a tóra és a távolabbi arénára is.A tón több kisebb-nagyobb szigetecske is volt,ezek egyikén nagyjából ezer madár élte mindennapjait.Csodálatos látvány volt!A szigetről később kiderült ez a Költő.sziget.
A fajárdás tanösvény
Rendkivül élveztük a túrát,úgy tűnt jól választottunk.Elindultunk a fa járdás tanösvényen a kis körre.Volt ahol magán a tavon vezetett át,korlát nélkül.Itt azért nem árt óvatosnak lenni,az ember biztonság érzete csorbát szenvedhet.Ettől függetlenül nagyon élveztük.Újra szárazföldön voltunk pár méter után egy madárles köszönt szembe.Felmentünk rá.Teljesen jó állapotban volt.A kilátás a tóra és a madárvilágra pedig maradéktalanul élvezhető volt.Az építményen meg tájékoztató táblák voltak arról mit is láthatunk.Ezeknek köszönhetően nagyjából megtudtuk állapítani,hogy a madarak ezreit amit látunk,főleg nyári lúdak alkotják.
Madárlesen
Itt a kiskörön ezután a madárles után különösebb látnivaló már nem akadt.Persze a nádassal benőtt tó és a zöld erdő nagyon szép volt.Hamarosan visszatértünk az Attila-rétre.Mielőtt neki vágtunk volna a nagy körnek letértünk a közeli Nádi berekhez.Ez egy kis félszigetecske volt,középen egy kis házikóval amely alatt asztalok,padok voltak.Remek helynek tűnt pihenni és falatozni.Igen ám,de még ott vigyorgott rajta a szalag amely még a tiltást jelezte,hogy nem használható - a koronavírus miatt.Aztán a környező fű pedig kicsit magasra nőtt,ez is akadályozott benne,hogy odamenjünk.A kis szigetecskén is egy fajárda szerűség vezetett körbe.A csúcson is vigyorgott egy kis építmény.
A Nyádi bereken
Ebben is volt pad és asztalka és rés a falon.Amely kilátást biztosított a szemközti Költő-szigetre.Innen is lehetett lesni a madárvilágot annélkül,hogy megzavartuk volna őket.Mondhatni tehát,hogy lényegében ez is egy madárles volt!Úgy döntöttünk itt megkajálunk.Meglehetősen sokan mozogtak a tanösvényen,de szerencsére ide akkor nem jött be senki,így nyugodtan kajálhattunk és bámulhattuk a madarak ezreit.Kellemes hely volt ez is!Rövidesen aztán indultunk tovább.Ismét visszamentünk az Attila-rétre.
Zolika a madarakat lesi a kis résen át
Végre rátértünk a nagy körre.A térkép szerint ez a sárga jelzés.Ám jelzés továbbra sem volt egy deka sem.Az állomások viszont remekül kivoltak táblázva.Az ösvény gyönyörü zöld területeken vezetett át.Hol rét,hol erdős részeken.Nem volt jelzés mint mondtam,de a nyomvonal adta magát.Különféle állomások voltak,ahogy az egy tanösvényen kell.Mindegyiknek volt valami neve.Nem jegyeztem meg mindet,de a Lődombokat igen amely egyúttal Három nővér névre is hallgatott.Mégpedig azért mert itt három kis domb (hegyecske) volt egymás mellett,ahová felmenni nem lehetett,egy tiltó tábla figyelmeztetett erre.Nem mentünk így fel.
Gyönyörű zöldeség
A Három nővér egyike
Sok kiránduló mozdult ki erre,nem hiába erre a hétvégére némileg enyhítettek a kijárási korlátozáson.Az út továbbra is remekül járható volt.Sorra váltották egymást a rétek és az erdős részek.Kifejezetten kellemes volt.A tótól már eljöhettünk pár méternyire,talán százra is a fene tudja.Mindenesetre vitt az út tovább.Egy hosszabb erdős rész következett.Az egyre inkább alakuló kánikulában egy kifejezetten jó volt,kellemes és hűs.Itt már rovarok sem zavartak minket.Aztán úgy minden véget ért.Az út kiért Székesfehérvár egyik utcájába,Na de volt más alternatíva is.Egy út fordult be a tó felé,hogy ez is a tanösvény része lett volna azt nem tudom.Feltehetőleg igen.
Erdős rész a tanösvényen
Valóban olyan száz méter után visszatértünk a tóhoz,egy út jött szembe,onnan a Nádi berek felöl.Viszont elfordulva jobbra bizonyságot nyert,hogy újra a tanösvényen vagyunk.Pár méter után pedig talán ott volt az eddigi legszebb rész a Kócsag-toronnyal.Oda is a már szokásos fás út vezetett ki.Azonban mielőtt kiértünk volna,egy elképesztően óriási békahangverseny kellös közepébe csöppentünk!Fenetikus volt!Ilyen fokozatú béka koncertet még nem hallottam.Egész egyszerűen a földbe gyökerezett a lábunk ettől a csodától!Na,de minden jel arra mutatott,hogy ezt a toronyban is hallani majd.
A Kócsag-torony
A Kócsag-torony is lényegében egy madárles volt,de egyben kilátó is a maga két emeletével.Újra örömmel töltött el a dolog,hogy ez is remek állapotban van!Természetesen a koncert kellős közepén felmentünk rá.Valóban,odafent is lehetett hallani a békahangversenyt.Emelett persze páratlan látnivaló bontakozott ki a tóra és a környékre,jól látható volt a Mol Aréna is.Talán ez a hatalmas stadion nem illett a környezetbe,de mégis valahogy igen.Adott valami varázst az egésznek.Fura volt a csodás vizi és lápvilág mellett egy stadion.Nekem végül is tetszett.Szerencsére itt sem volt senki így maradéktalanul tudtuk élvezni a torony szolgáltatásait.
Kilátás a Kócsag-toronyból,szemben a Mol Aréna
Kilátás nyugatra
Vagy félórát elbohockódtunk a toronyban élvezve a kilátást és a békakoncertet.Egy apa ugyan feljött a kisfiával,de hamar le is mentek.Nem zavart minket senki ezen a csodás helyen.Kellemes hűs volt odafent is.Nehéz szívvel jöttünk le a Kócsag-toronyból.Egy újabb nagy élmény volt túrázásaim történetében,azt sajnáltam csak,hogy Gergő nem lehetett itt velem...remélem a lelke azért ott volt!A koncert nem akart véget érni,kifelé menet is rácsodálkoztunk,roppant élvezhető volt!
Ezen lehetett bejönni a toronyba
A torony után az út bevezetett a lápvilág kellős közepébe,nádasok és kacsák közé.Több híd vezetett át ezen a szakaszon,erre már többen is mozogtak.A stadion mellett volt egy nagy torony amely a stadion épületénél is magasabb volt,szemmel láthatóan egy kilátó volt.A csúcsán voltak ugyan antennák,de több ilyen kilátóval is találkoztunk már a történelem folyamán.Gondoltam felmegyünk.Ám az levolt zárva.A torony valószinűleg már a sóstói látogató központ része lehetett.
Láp,nád,híd,torony...
Végül is a stadion mellett értünk ki a tanösvényről,amelyen nagyjából egy 8km-es túrát tudtunk tenni.Rendkivül sok látnivaló jellemezte ezt a túrát.Nem siettünk így négy órát elbohóckodtunk a tanösvényen.Fél egy körül járt az idő még eszünk ágában sem volt hazajönni.Úgy döntöttünk elmegyünk a város túlsó végén található Bory várba.De előtte leöblitjük az út porát és iszunk egy jó sört.A közeli Szöglet presszóban sikerült ezt letudni.
A tanösvény vége a stadionnál
Legszebb öröm a söröm!
A Bory vár innen nagyjából két órányira volt gyalog.A déli kánikulában ezt most nem vállaltuk be,taxit hívtunk.Remekül elbeszélgettünk sofőrrel útközben és így negyedóra múlva ott voltunk a Bory várnál.Valóban sok lett volna most ez gyalog. A vár első látásra lenyügőző volt.Azon kevés helyek egyike volt ez,ahol én még nem jártam,Gergő viszont igen.Bíztam benne,hogy ő vezetett most minket ide.Kicsit ugyan borsos volt a belépő,de ennyit most beáldoztunk.Beléptünk hát a várba.
Bory vár első látásra
Sokan voltak a várban,de azért ellehetett férni.Nagyon nem készültem fel belőle,hisz egyáltalán nem volt biztos,hogy eljövünk ide,ezért majd a közeljövően szentelek a várnak egy bejegyzést.Most csak csodálkoztunk,hiszen a láp után itt is egy fantasztikus mesevilágba csöppentünk.Természetesen keresztul-kasul bejártuk a várat,szebbnél szebb dolgokat fedeztünk fel.Nem is értettem,hogy maradhatott ez ki eddig túrázásaim történetéből?Na de most itt voltam,ez volt a lényeg.A várnak csodálatos belső udvara volt amely az első emelet magasságában körbejárható volt.Aztán fellehetett menni a két bástyára is amelyek odafenn lényegébe kilátónak minősültek.
A bástyáról a szomszéd bástya és a vár udvara
Az egyik bástyán fenn elővettem a távcsövemet és szemre vételeztem a környező világot.Szívetmelengető dolgokat fedeztem fel.A távolban Gergővel megélt csodás túrahelyszinek köszöntek szembe!Jól kivehető volt a Baglyas-hegy ahol 18 őszén jártunk,arébb pedig a Vértes rengetegében megláttam a Csókakői várat is,ahol 18 tél legvégén voltunk.Ezektől kicsit megdobbant a szívem....talán ezért vezetett ide Gergő,hogy ezt a szívetmelengető élményt is megadja...persze mindkét hely szabad szemmel is kivehető volt,feltéve ha az ember tudta mit keressen.Én tudtam.
Sóhajok lépcsőháza
Leírhatatlanul gyönyörű volt a vár.A lépcsőházak amik a bástyára vezettek fel olyanok voltak mint valami tündérmese...a szobák,a szobrok...minden,Leírhatatlanul klassz volt.Még ide-oda mentünk a várban,ígyekesztünk mindent megnézni,rácsodálkozni mindenre.Talán ez sikerült is.Olyan másfél órát biztosan bent voltunk.Kitünő illemhelyiség is volt a várban,ez is egy plussz pont neki.Szóval elvoltunk remekül.Aztán persze befejeztük ezt is.Úgy döntöttünk most nem hívunk taxit,gyalog megyünk vissza a városba.
Búcsú a Bory vártól
Nagyon meleg volt a visszaúton,de voltak szerencsére nyitva tartó vendéglátóhelyek.Így a szomjunkat tudtuk oltani.Sok szép emlék jött szembe,egy-egy helyről sok-sok megélt csoda jutott eszembe.Nem hiába,hisz Dunaújváros és Budapest után ebben a városban jártam a legtöbbször.A belváros után az autóbusz pályaudvaron kötöttünk ki,de úgy gondoltuk vonattal megyünk haza is.Így a vár után majd másfél órai gyaloglás után értük el a vasútállomást.Ott vonatra szállva hamar hazaértünk.Azthiszem remek nap volt,egy remek kirándulással.
Annak ellenére,hogy maga a város nem mondhatnám,hogy tetszik,mégis ezernyi élmény,emlék fűz ide.Bár nem egészen igaz,hogy nem tetszik,hiszen vannak részek,főleg a belváros no meg a Rác utca ami igenis tetszik.Szóval nagyon sok élményem van innen,túlnyomó részt kellemes élmények,de van kellemetlen is:édesanyámat pl. itt mütötték agydaganattal,amely után sem sokkal eltávozott.Jártam itt évtizedekkel ezelőtt osztálykiránduláson,vagy itt gyűlt össze a társaság amikor az építőtáborba mentünk,itt ittunk amikor leszereltünk a hadseregből,a két nagy Királynőmmel is jártam itt,az egyikkel nagyon sokszor.Randiztam itt más nőkkel is rajtuk kívül,sok jó meccset néztem a régi Sóstói stadionban és rengeteget sétáltam is a városban,amelyet nagyjából már ismerek is.Sokszor itt szálltunk át ha mentünk valahova túrázni is,mondjuk innen túrát nem inditottunk és nem is volt a város túráink végpontja.Most a legutolsó itt megesett kirándulásomat próbálom elmesélni amit fiammal Gergővel ejtettünk meg.
A Prohászka templom
Székesfehérvár ugye a mi megyénk Fejér megye székhelye.Nagyon jó helyen fekszik az országban,hisz mondhatni ezt a várost a legkönnyebb elérni mint egyénileg autósan is,mint tömegközlekedésileg is.A népesség itt is fogy hisz alig több mint százezren lakják csak.A városban rengeteg a műemlék a látnivaló.Ráadásul a város rendelkezik az ország egyik legjobb focicsapatával,jégkorong és kosárlabdacsapatával is.Igy ha az ember sporteseményekre akar járni érdemes Fehérvárra költöznie.Számomra néha kicsit zavaró a város nagy forgalma,a sok-sok jelzőlámpa a Dunaújvároshoz képest kevesebb park,kevesebb zöld övezet.
A belváros az országalmával
Gergőt ortopédiai vizsgálatra kellett hoznom a helyi kórházba,mikor ezzel végeztünk elindultunk egy hatalmas sétára a városban.Mivel a kórház ugymondd a város szélén van,elindultunk befelé a város központjába.Elöször a vasútállomás felé mentünk.Az állomás éppen felújítás alatt volt,nem tudom,hogy azóta végeztek-e vele.Egy darabig néztük a vonatokat a hatalmas forgalommal bíró vasútállomáson.Innen már látszódtak a Sóstói stadion lámpái,mivel Gergő még nem járt ott,elhatároztuk,hogy megnézzük.Ekkor már tudtuk,hogy hamarosan lebontják és újat építenek majd a helyére.Odaérve szabadon betudtunk menni a staionba,senki nem szólt,senki nem figyelmeztett,hogy ez esetleg tilos.
Sok nagy csatát láttam itt,kicsit sajnálatosnak tartottam a lebontását.Gergőnek tetszett.Ezután a kirándulás után két hónappal aztán még volt szerencsénk egy meccset megnézni itt.
A régi Sóstói stadion,ma már nem létezik
A stadion után aztán visszasétáltunk a belváros felé,útközben egy pékségnél kajáltunk egyet.A belvárosban szinte belebotlik az ember a helyi plázába,végig mentünk hát rajta.Nem egy nagy eresztés,de egy Fehérvár kaliberű városnak megfelelő.Innen aztán utcák vezettek be a belvárosba Székesfehérvár legszebb részébe.Ugye itt belebotlik az ember Kati nénibe,akinek megkell fogni az orrát ahhoz,hogy szerencsénk legyen a továbbiakban...meg is fogtuk neki,nem ellenkezett!
Kati néni
Az országalmához érve már elég sok volt erre a turista,nem hiába ez a város legszebb része.Itt van a városháza,templomok,múzeumok sora,a napóra a színház,a romkert és az órajáték is.Bőven akad látnivaló!Vendéglátó helyek tucatjai várják,hogy költse az ember a pénzét.Sorra megnéztünk persze mindent,legfőképp az órajátékot ahol szerencsénk volt,mert éppen elkaptunk egy játékot!A Kossuth udvaron az Órajáték épületében Óramúzeum nyilt, Kovács Jenő órásmester hosszú évek kitartó gyűjtő-munkájának köszönhetően. A zsebórától a toronyóráig minden megtalálható itt. A székesfehérvári Órajáték patinás belvárosi épületének földszintjén három teremben több száz különböző korból származó fali-, asztali-, zseb- és karóra, valamint órás szerszámok, sőt még egy 17. századi toronyóra szerkezet is látható.
Az Órajáték figurái a magyar történelem olyan királyi személyiségeit ábrázolják, akiknek nevéhez legendák fűződnek. A Kovács Jenő órásmester által készített órajáték gyönyörű, Ecsedi Mária képzőművész és Korompai Péter keramikusművész munkája lenyűgöző és igazán igényes, és Diós Tibor kovácsmester is tehetsége legjavával támogatta ezt az csodás elképzelést. A történelmi alakok először délelőtt tíz órakor jelennek meg zenei kísérettel, majd a város templomaiban egyszerre megkonduló déli harangszó után láthatjuk őket ismét. Ezt követően két óránként, délután kettő, négy és hat órakor vonulnak fel a királyi alakok.
Az órajáték
A belvárosi nagy séta után a közeli,de már nem a belvárosban található Rác utcához mentünk.Jártunk már itt többször is erről is van bejegyzésem ami ide kattintva olvasható.
Székesfehérvár Palotaváros részén a tíz emeletes panelházak árnyékában találjuk meg a 80-as évek óra skanzenként megörzött Rác utcát középontjában a szerb ortodox templommal és néhány,az egykori Rácváros hangulatát megőrző,a hagyományos népi építészet elemeit tükröző épülettel.Élmény itt végigmenni!Ezt az utcát mindenkinek ajánlom,hogy nézze meg!Megéri!
A Rác utca
A Rác utcából kimetünk a nyugatabbra lévő tavakhoz,itt némi zöldövezetben találtuk magunkat végre.Jártam már itt is többször,randiztam is itt,így számomra kedves hely ez is.Nem tudom hány tó van itt sose jártuk még körbe őket,de kettő biztosan.Sétányok vannak és a magyar királyok fából készült szobrai.Tehát itt is akad látnivaló!Pihentünk kicsit itt,aztán mivel kezdtünk fáradni elhatároztuk,hogy hazamegyünk mostmár.Nem tudom miért vagy mitől van az,de Fehérváron sétálva mindig elfáradok...érdekes mert pl.Pécsen vagy Budapesten nem.Úgy döntöttünk vonatozunk hazáig.Inkább ezt választottuk mint a zsúfolt kényelmetlen buszokat.Visszasétáltunk a vasútállomásra.
Egy iskola a vasútállomásra menet
Útközben még felpakoltunk kajával,azt hazavonatoztunk.Kellemes kis hivatalos dologgal egybekötött kirándulás volt.Székesfehérváron nagyon sok a látnivaló és ennek csak a töredékét néztük meg.Kihagytunk olyan helyeket mint pl.a Bori vár.De a város hosszú utcáin tényleg kilehet fáradni.Nem tudom megszámolni hányszor voltam már Fehérváron,Dunaújváros után valószinüleg ez az a város ahol a legtöbbet tartozkodtam.
Ajánlom mindenkinek mert egy kirándulást mindenképpen megér a város!A legkönnyeben elérhető város szerintem az országban,tehát semmi akadálya nem lehet,hogy egyszer erre vezessen a sors!
Útban egy Velencei-hegységi túránkra megálltunk itt Székesfehérváron,hogy megcsodáljuk a város talán legszebb utcáját,hisz csak egy ugrásra van a buszpályaudvartól és mivel volt még majd 1óránk az átszállásra elballagtunk ide.Én már korábbról ismertem a helyet,jártam már itt és szép emlékek is fűznek ide.
Rác utca
Székesfehérvár Palotaváros részén a tíz emeletes panelházak árnyékában találjuk meg a 80-as évek óra skanzenként megörzött Rác utcát középontjában a szerb ortodox templommal és néhány,az egykori Rácváros hangulatát megőrző,a hagyományos népi építészet elemeit tükröző épülettel.
E városrész híres volt a kézműveseiről,iparosairól.A patakokkal,csatornákkal szabdalt terület elsösorban a sok vízet igénylő mesterségek (csapók,vargák,tobakosok,timárok) számára volt megfelelő.A mezőgazdasággal foglalkozó népességnek inkább a szegényebb rétege lakott ebben a városrészben.A XVII-XVIII.században betelepülő szerbek (rácok) közül sokan kereskedelemből éltek.
A szerb ortodox templom
A szerb ortodox templom értékes műemlék amelynek külseje szerénységével,egyszerüségével kis métereivel tűnik ki a város többi templomához képest.Barokk stílusú egyhajós,egytornyú építmény.Keresztelő Szent János születése emlékének szentelték.A belső restaurálás során az 1970-es években figyelemre méltó falképek bukkantak elő a sok gyertya égetésétől lerakódott évszázados korom alól: angyalok,próféták,szentek kara övezi a Jézus és Keresztelő Szent János életéből vett jeleneteket,evangéliumi történeteket.
A templom környezete
Az utca több épületében is különféle kiállítások münködnek.Ezek közül kiemelkedik a Rác utca 11.számú ház ahol Palotavárosi emlékek,Székesfehárvár-Palotaváros története és néprajza című kiállítás nyilt.
A tízemeletes épületek árnyékában található skanzen múzeumutcája 1989-ben Európa Nostra-díjat nyert.Mindenki számára megéri egy séta itt.A buszállomás közelsége miatt könnyen elérhető,de aki a közeli pláza helyett valami értelmesebbel akarja eltölteni az idejét azok számára is jó választás lehet.
