2017. december 31., vasárnap

Best of 2017 - Éves összefoglaló

Néhány órával az újév elött sokan talán már mulatnak,van aki már leitta magát a sárga földig...én meg már úgy érzem rég kinöttem ezekből,így megírom az éves összefoglalást.
Nem is tudom mivel kezdjem,nincs kedvem és értelme sincs mindenre részletesen kitérni,de azért némi említést érdemelnek az év túrái.Lássuk elöször a puszta tényeket.

Ebben az évben összesen 23 túrát tettünk.
Ez héttel gyengébb mint az elöző évé.

Ám elkeseredésre nincs okunk,mert minden egyes túra felülmúlhatatlan élményt adott.Mindegyik emlékezetes volt és nagyon klassz.Minimális elvárásunk a 20 volt,ezt sikerült is hárommal megtolni,így elégedettek lehetünk.

Sorrento sziklái
Az év túra szerinti elosztása a következő volt:
- 10 Bakancslistás túra (ezek a nagy betervezett túráink) ezekből 2 sajnos elmaradt.
- 1 be nem tervezett túra (ezek amik menet közben valósulnak meg,előre nincsenek betervezve)
- 6 környékbeli túra (ezek a 40km-nél kisebb távolságra lévő túráink,de 7-10km-nél viszont nagyobbra)
-6 helyi túra (ezek pedig amiket itt Dunaújváros területén,illetve attól 7-10km-en belül teszünk meg)
-2 meccstúra amit nem számoltunk bele a 23-ba

Jeges vízesés a Rám-szakadékban
Néhány szóban a túrákról.Időrendi sorrendben januártól:
Egy jégvarázzsal kezdtünk idehaza,a rendkivüli hideg januárban a befagyott Dunát és a környék szigeteit akartuk megnézni.Ám rendkivüli hideg volt,a túrát féltávnál félbeszakitottuk.Ezután egy hétre már nyoma sem volt a nagy hidegnek,így elviharoztunk a Csiki-hegyekbe ahol fő célpontunk Sorrento sziklái voltak.Nem csalódtunk,túra végén pedig megmásztuk Budaörsön a csodás Odvas-hegyet.

Februárban a jeges Rám-szakadékon mentünk végig,kishíján otthagyva a fogam...nem biztos,hogy ezt mégegyszer végig csinálnám.Mindezek ellenére óriási élmény volt ez a túra.

Márciusban kezdtük a Tolnai-hegyhát felfedezését.A dombság valóban pazar,ám a turistajelek felfestése sok kivánnivalót hagy maga után...megismertük a csodás tolnai falut Kisszékelyt.Valamint elöször életünkben a Sió partján is tudtunk túrázni.
Ezután a Vértes felé vettük az irányt,ahol olyan csodákra leltünk mint a Mária-szakadék,a Körtvélyesi erdei temető vagy éppen a Vitányvár.Remek túra volt ez is.

Simontornyai vár
Áprlisban a három falu túrájával kezdtünk a környéken,Csodás edddig nem ismert falvakat ismertünk meg a Mezöföld keleti részén.Rá egy hétre a Mecsekbe mentünk ahová kissé korán érkeztünk.Így a medvehagyma virágzását nem sikerült megtekinteni ám a túra így is emlékezetes volt.Felmentünk a Zengő csúcsára és bejutottunk a püsökszentlászlói kastélyba is.Majd elöször sikerült eljutni a Takanyó-völgybe is.

Május elején a tavaszi Rácalmási-szigeten sétáltunk,majd következett egy újabb mecseki túra.Ekkor az egészen fantasztikus Csepegő-árkon mentünk végig,majd nyolc év után végre újra eljutottam szeretett Nyárádi kunyhómig.Felmentünk még a Dobogóra és a Farkas-árkon is végigmentünk.Elképesztöen klassz túra volt!A májusnak azonban nem volt vége.Következett a Vadállókövek és a Prédikálószék megmászása.Valóban ez volt az év legnehezebb túrája,ám a nehézséget kompenzálta a sok-sok fantasztikus látnivaló.
Május végén még idehaza egy síntúrára mentünk.Ez csak egy hiánypotló túra volt ahol engem erős talpfájás kínzott.

Vitányvár
Júniusra is jutott egy Tolnai-hegyhát túra.Ezúttal Pincehely környékét fedeztük fel.Csodás falvakon mentünk keresztül amelyek közül kiemelkedett Nagyszékely.Itt is a jelzésekkel volt bajunk,de ennek ellenére a túra remek volt.Tolna után következett Felvidék.Elmentünk oda ahol Felvidék kezdödik.Alighanem ez a túra érdemli ki az év legjobb túrája címünket.A Somosköi vártól kezdve számtalan érdekessebbnél érdekesebb látnivaló kisérte utunkat amelynek 95%-a szlovák területen vezetett felülmúlhatatlan szépségű tájakon...

Júliusban is Szlovákiába mentünk ahol megismételtük a 2016-ban vihar elverte túránkat.Most nem zavartak ilyen mostoha körülmények,sőt ez volt az év legmelegebb túrája.Mindkét szlovákiai túrán remek volt a sör amiket ittam!

Zengői erdő
Az augusztus nem alakult jól.Mindössze egy túrát sikerült összehozni azt is csak itt a környéken.Nagykarácsonyba túráztunk el régi számomra kedves tájakat érintve.Itt is erős talpfájás kinzott (ami aztán több túrán már nem jelentkezett).Az utolsó kilométereket csak erős szenvedés árán tudtam megtenni.Azért jó túra volt ez is.

Szeptemberben idén már harmadszor következett kedvencünk a Mecsek!Most a Nagy-Mély.völgyet vettük célba.Nem is okozott csalódást.A Mecsek hozta a kötelezőt a szokásos magas színvonalat.A Mecsek után következett  a rácalmási Tökfesztivál azaz egy helyi túra.Óriási eső kapott el minket túra közben,de már felvoltunk készülve rá.Éppen az eső adta ennek a túrának a varázsát...Szeptemberben még volt egy meccstúránk is Iváncsára ahol kikaptunk.

A Nyárádi kunyhó...
Az október a környékbeli túrákban volt erős.Sajnos a Pilis tetőre tervezett túránk elmaradt,így abból föztünk amink volt.A Mezőföld egy részén mentünk keresztül a görög Beloianniszból a magyar Ercsibe.Kellemes túra volt a szelíd októberi időben,Ercsi pedig kellemes meglepetés volt.Ezután mentünk a Nagyvenyim - Perkáta túrára amelyet hiánypótlásnak szántunk csak és semmi különösebbet sem vártunk tőle.Aztán az év egyik legklasszabb túrája kerekedett belöle.Szenzációs időben,szenzációs természeti körülmények között megtett túra fantasztikusnak bizonyúlt...Október végén még kimentünk a Rácalmási-szigetre az őszi finálét megnézni.Nem csalódtunk.

Attila sisakos feje,a legismertebb vadállókő
Novemberben eljutottunk a Holdvilág-árokba a Visegrádi-hegység egyik híres szurdokába.Harmadszor voltunk a Visegrádi-hegységben is az idén.Csodás helyet ismertünk meg a Holdvilág-árokban.Megnéztük még utána a Lom-hegyi elhagyatott katonai támaszpontot amely inkább érdekes volt mint szép.Az út hátralévő része is csúcs szuper volt...November végén még egy meccstúránk volt most Vecsésre.Itt más sikeresek voltunk és győztünk,amellyel elfoglaltuk a bajnokságban az első helyet.

A december rögtön havazással indult,így rögtönözni kellett.Nem volt más választásunk mint a helyi Csövek-völgyébe lemenni.A havazásban kellemesnek bizonyúlt ez a látványos helyi túra is.Elérkezve az év végéhez a Gerecse felé vettük az irányt.A Turul a Szelim barlang és a Ranzinger kilátó elképesztő élményeket adott,ráadásul ezen a túrán már hárman voltunk,így ez volt az év legjobb hangulatú túrája is.

Itt a Somoskői várnál kezdödik Felvidék
Hát dióhéjban ezek voltak az év eseményei.Mindegyik túráról találni részletes beszámolót a blogomban.Ezek után nézzük meg az év legjeit!

Az év 10 legjobb túrája számunka ezek voltak:(visszafelé haldava,a túrák a bejegyzésük címe szerint vannak leírva)
10.Fel a Prédikálószékre
9.Egyenesen át
8.Túra a Vértesben Szárligettől-Vértessomlóig
7.Túra a Holdvilág-árokba
6.Visszatérés a Zengőre
5.Sorrento és egyéb csodák
4.Halál közeli élményeink a Rám-szakadékban
3.Turul háturul
2.Nyolc év után visszatérés a kunyhóhoz
1.Ahol Felvidék kezdödik

A legjobb hónap a május volt,mert ekkor túráztunk a legtöbbet.
A legjobb hely számunkra Tatabánya volt.
A legszebb hely pedig Sátorosbánya és környéke.
A legszebb hegy idén az Odvas-hegy volt.(Budai hg.)
A legszebb völgynek idén a Csepegő-árkot választottuk.(Mecsek)
A legszebb vár címet idén a Vitányvárnak adjuk (Vértes)
A legjobb kilátó pedig a Ranzinger kilátó (Gerecse)
Az év kisállata: Zokni a gólya
Az év legolvasottabb bejegyzése:(csak 2017-ben íródottak közül): Visszatérés a Zengőre
A legjobb napnak december 30.-a  a nyertese.

Kilátás Kovácspatakról
Az év tehát számokban gyengébb volt mint a 2016-os,élményekben viszont legalább ugyanannyit adott vagy még többet.Ez volt tehát 2017 túrázásainkat illetően.
 Hogy mit hozhat a jövő?Hát azt persze nem tudhatjuk.A terveink megvannak (amiket újév első napján közzé is teszek).Szeretnénk 2018-ban is minimálisan legalább ezt a 23 túrát hozni,de az elvárásom az a 25.Sok-sok mindentől függ,hogy sikeres évünk lehet vagy sem,de azon leszünk,hogy szép terveink valóra váljanak.

Mindenkinek jó hátszelet 2018-ra!

Holdvilág-árok felső része


Videó lesz egy best ofos,de ez pár nap míg elkészül!

Turul háturul

Pazar,fantasztikus hangulatú túrával fejeztük be a 2017-es esztendőt.Egész héten idő és időjárás zavarban voltunk nehezen sikerült összehozni az év utolsó bakancslistás túráját,de végül is december 30.-án szombat nagyon reggel nekivágtunk az útnak Tatabányára.Nem ezen a napon volt a legjobb idő,de amire nem számítottunk: a sors egy havas téli túrával ajándékozott meg minket.Így végül is az időpont kiválasztása telitalálatnak bizonyúlt.

Első találkozásom a turulmadár szoborral a 80-as évek közepén lehetett,amikor is minden magyarországi hegység turistatérképét megvettem.Akkor a madár a Gerecse térképének fő oldaláról vigyorgott vissza rám.Ott döntöttem el,hogy egyszer személyesen is felkeresem,ám a találkozásra csak jó harminc évvel késöbb kerülhetett sor.
Bár sokat voltam Tatabányán,valahogy a Turul mindig kimaradt...legutóbb ugye két héttel ezelött amikor a Csondor Kata koncertre jöttünk.A madár már akkor is hívogatóan tekintett le ránk Tatabánya fő hegyéről a Kő-hegyről.

Sok időt kellett várni a személyes találkozásra...
Hosszú idő után,nem ketten hanem hárman vágtunk neki a kirándulásnak,Gergőn kivül barátom Zoltán is velünk tartott.A közlekedés szinte imponáló Tatabányára,így nem kellett sok időt utazásra vesztegetni.Nem kellett túl korán kelni és így is negyed 10-kor nekivághattunk a túrának a tatabányai vasútállomásról.Első utunk a közeli plázába vezetett - úgy ahogy két héttel ezelőtt is,vízelni...Onnan átmentünk a főtérre ahol emlékeztünk rá,pompás forralt borokat árultak két hete a kis adventi fabódékból.Reménykedtünk még maradt ebből valami.Ám a bódék felét már elbontották,a maradék meg nem volt még nyitva.Zoli barátom még odament az álló szinpadhoz,megsimogatta a korlátot ahol két hete kedvencével Csondor Kata énekesnővel tudtunk kicsit beszélgetni.
Ezek után elkezdödhetett a túra érdemi része,ám nem indult jól a dolog.

Útra készen
Kemény hideg reggel volt.Tatabányán csak foltokban volt hó (Dunaújvárosban foltokban sem),viszont jég volt bőven.Ahogy nekivágtunk a piros sáv jelzésen az útnak még a város egyik pontján Gergő az egyik jégen megcsúszott és hatalmasat esett.Alaposan meg is ütötte magát.Meg is kellett állnunk pár percre,míg Gergő kicsit magához térjen.Végül is mint később kiderült a könyökét ütötte be legalaposabban,ez a fájás aztán egész túrára elkísérte szegényt,de néha a hangulat tetőfokain megfeletkezett a könyékfájásáról.Áthalandtunk az 1-es főúton majd az M1-es sztráda alatt.Ezután vette felfelé az írányt a piros jelzés.Hosszú cikcakban felmenő lépcsősoron vezetett a turistajel,ami ráadásul nagyon jeges is volt.Így csak lassan,kapaszkodva haladtunk felfelé.Egy ponton volt egy leágazás a lépcsősorról,a piros barlang jelzés.Ez vezetett a Szelim barlanghoz amit majd a Turul után akartunk megnézni.Ám az az út is erősen jegesnek tűnt...ide jövünk majd vissza a Turul megtekintése után,hátha addig majd enged valamit a jég.

Jeges út felfelé
Aztán kicsit lihegve,na nem a túl meredek kaptatól,inkább a sok karácsonyi zabától,felértünk végre.Végül is az állomástól nem volt messze a szobor.Talán 2km-re.Sokan voltak a környéken,mások is ezt a napot találhatták legalkalmasabbnak a túrázásra.Amúgy a hó ami itt fent már egyre több és több volt,ahogy vizsgáltuk valószinüleg csütörtökön eshetett.Frissnek tünt ám fagyottnak.Akkorra csütörtökre terveztük eredetileg a túrát,ám ítéletidőt jósoltak.Talán erre az is lehetett,ám odahaza Dunaújvárosban és környékén teljesen jó idő volt.Akkor átkozodtam is ezen,de így utólag így volt tehát jobb,hogy szombaton jöttünk.A Turul már első látásra is lenyügöző volt!

Első találkozásom a Turullal -háturul
Hátulról érkeztünk a hatalmas szoborhoz.Persze aztán mindenhonnan minden perspektívából körbejártuk,megvizsgáltuk,fotóztuk na és a kilátásban is gyönyörködtünk,hiszen az sem volt semmi.Nagyjából 300 méter körüli magasságban lehettünk.Ugye aki nem tudná annak írom,hogy Tatabánya Árpád vezér városa,ugyanis itt Tatabánya (Berhida) területén  győzték le Árpád vezér seregei Szvatopluk szláv fejedelem hadait 907-ben.Ennek emlékére emelték a Turult a centenárium évében 1907-ben.A fantasztikus alkotás Donáth Gyula alkotása.Valóban csodálatos remekmű!Bár többször is leakarták rombolni,pl a Rákosi rendszer is,ám szerencsére nem sikerült nekik.

Ilyen kicsi az ember a Turulnál
Az emlékmű felavatása óta Bánhida, majd Tatabánya és Magyarország jelképévé vált, korábban fesztiválokat is rendeztek a környékén, ma már inkább csak kirándulóhely. A szobor környékéről csodálatos panoráma nyílik, tiszta időben Oroszlány, Tata házait is látni, néha még Pannonhalma dombjai is láthatóak.Na ebből én most semmit nem láttam,bár viszonylag tiszta idő volt a ború ellenére is.Gergő viszont látni vélte Oroszlányt.Sok turista mozgott a szobor körül,így fotózkodni,videózni nem mindig sikerült.Ám magának a szobornak úgy tűnt csak mi tulajdonitottunk nagyobb figyelmet...

Kilátás a Turultúl dél-nyugat felé...

...dél felé...

...és dél-kelet felé
Itt egy szélvédett helyen (bár nem is volt szél) megreggeliztünk.Aztán lassan elidultunk akkor a Szelim barlanghoz.A lépcsőn kellett tehát visszamenni pár métert a piros barlang jelzésig.Lefelé még gázosabb volt az út a jeges lépcsőn,de odafigyeltünk.Az út barlanghoz végül is nem volt vészes.Sőt pazar volt,hisz a hegyoldalban haladva alattunk a szakadékkal ugyan,de fantasztikus kilátás kísérte az utat a barlangig.A barlang pedig aztán minden képzeletünket felülmúlta!

Úton a barlanghoz
A barlang a Turultól hát mit is mondjak,olyan 3-400 méterre lehet.A fenetikusan szép barlangról így ír a wikipédia (én se tudnék mást mondani): A Tatabánya feletti Kő-hegyen, 289 méter magasságban található. A barlang 45 méter hosszú és 14 méter magas, melyet egy vízfolyás vájt ki a triász időszaki dachsteini mészkősziklából.A barlang jelentős őskori lelőhely,ősemberek tűzhelyének maradványait, elszenesedett fatöredékeket és állati csontokat tártak fel. A tatárjárás korából származó emberi csontokat is találtak itt. A legújabb kutatások eredménye szerint e barlangból származik hazánk legrégebbi, mintegy 200 ezeréves, az ember jelenlétére utaló lelet. Fokozottan védett természeti érték. 2013-tól a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül.

Mire várunk?Gyerünk be a barlangba!
A barlang lenyügöző méretekkel rendelkezett.Négy kijárata volt,egy hatalmas,két közepes és egy kicsi.A tetején pedig egy hatalmas és egy kisebb nyílás,így lényegében világos volt bent is.A barlang maga egy óriási terem volt,gyönyörü sziklás falakkal képződményekkel.Egy kisebb járat vezetett a végéhez,melynek menynezetén volt a kisebb nyílás.Elképesztően látványos volt!Aki még nem járt itt,annak írom,hogy keresse fel,mert ezt látni kell!A kijáratokból meg pompás kilátás nyílt.Nem árt azonban vigyázni,a két középső kijárat nem vezet sehova,allatuk a szakadék a mélység van!Így az első és az utolsó nyílást használjuk csak (az utolsó a kicsi,ha arról jöttök mint mi)!Nehéz szívvel indultunk tovább erről a fantasztikus helyről.Ám a további út is fantasztikusnak bizonyúlt!

A barlangban
A kis kijáraton kilépve lépcső vezetett fel a barlang tetejére.Ez sem volt kevésbé látványos mint a túra eddigi szakaszai.A kilátás itt is hozta a kötelezőt.A fenti lyukakból meg elvileg lelehett volna nézni a barlangba,ám okosan ezt elkerítették,hisz valószinüleg páran már leestek volna a barlangba különben...Folytattuk a túrát a csodás téli erdőben.A barlang tetejétöl egy csodás út vezetett be a hegy belsejébe az erdőbe,melynek mentén régi több millió éves kövek voltak kiállítva.Mi pedig annyira jól éreztük magunkat,hogy gyakorlatilag az egész túrát végig nevettük.Hamarosan belementünk a piros háromszög jelzésbe (piros3).Ez vezetett a kilátóig.

Az út a barlangtól a milliónyi éves kövekkel
Nagyjából 1km-es út vezetett a kilátóig,enyhén felfelé menetben.Sokan jártak erre,de mindenki normálisnak tűnt.Nem soká elértük a kilátót is,amely szintén minden képzeletünket felülmúlta.Nem kevés kilátóban jártam az elmúlt 35 évben,ám ennél magasabb csak a pécsi Tv-torony volt.Az 1980-ban kilátónak felállított aknatorony egy 1978-as szerencsétlenségben elhunyt bányászoknak állít emléket. A Csúcs-hegyen levő 30 méter magas szerkezetet 2008-ban felújították, ekkor kapta a Ranzinger Vince kilátó nevet.
Itt is bekaptunk némi kajcsit.Rengetegen voltak erre és odafönt is.Így megvártuk míg elszállingóznak,addig körbejártuk az impozáns építményt.

A Ranzinger kilátó
Mikor nyugalom lett,elindultunk felfelé a meglehetősen magas kilátóba.Szűk lépcsősor vezetett fel,de mindvégig ketrecszerű drótozással védve,így bíztosítva volt,hogy az ember esetleg leszédüljön!Pompás okos megoldásnak véltem ezt.Zoli barátom a felénél feladta.Elmodása szerint nem a tériszony miatt hanem a szűk járatot nem bírta elviselni...Bánhatja,mert mi Gergővel folytattuk fel az utat,odafent pedig elképesztően csodás kilátásunk nyílt a világra!Teljes volt a körpanoráma.Innen már láttam Tatát és Oroszlányt én is.Na és sokkal messzebb is elláttunk.Teljesen védve voltunk az esetleges leeséstől,teljesen biztonságos volt ez a nagyszerű építmény.

Látszik Tata!

Kilátás dél-keleti irányba
Imádom az ilyen helyeket.Fantasztikus 100%-os körpanorámánk volt a lehető legbiztonságosabb kiltóból amelyen valaha is jártam!Nem olyan régen írtam egy top10-es kilátós rangsort itt a blogban (itt megtalálod ),akkor ebben a kilátóban még nem jártam.Ha most írnék legrosszabb esetben is dobogós lenne ez a kilátó,de lehet ez lenne az első!
Szóval órákig eltudtam volna itt lenni akár...érdekesség volt,hogy ennél jóval klasszabb időben anno a Zengőn fent nagyon nagy szél volt,itt a hideg ellenére sem volt szél!
Ám lassan menni kellett tovább...nagy kár.Azthiszem ide még visszatérek majd jobb időben is,tavasszal,nyáron vagy ősszel.Majd egyszer...

A teljesen biztonságos kilátóban
Lérve folyattuk a túrát a piros3-ön.Ám innen már lefelé vezetett az út.Rengeteg túrázó jött velünk szembe felfelé.Ezek már nem a mümájer kategóriából valók voltak,hisz meglehetősen meredek volt a hegyoldal.Itt egyszerű mümájer nem tudna feljönni.Ezek meg jöttek becsülettel,így elismeréssel adóztam írányukba.Gyerekek és nők is voltak köztük.Na és mindenki köszönt!Egyik nő,kérdezte is tőlünk,hogy jól meggondoltuk-e?Mert elég meredek szakasz jön majd...nem lesz egyszerü lefelé sem...Na persze nem tudhatta,hogy mi számtalan hasonló helyen jártunk már.Ennek ellenére aztán persze valóban nem volt egyszerű.Az túra legkeményebb szakasza volt ez,egyben a legmulatságosabb is.Ahogy haladtunk le bénázva,csúszkálva a meredek hegyoldalon roppant élvezetes volt.Szét röhögtük az agyunkat egymás bénázásain.Jó móka volt.

Lefelé
Leérve egy hangulatos,szép völgyben találtuk magunkat amelynek nem volt neve....ki tudja miért.Itt kereszteztük a piros+ jelzést,majd mi egy kitérőre tértünk a piros kör jelzésen.Ez a csodás völgy után kicsit ment ugyan felfelé,de aztán leért egy másik völgybe amelynek már volt neve.Ez volt a Farkas-völgy.Teljesen jól járható volt erre az út.Ez sem volt csúnya völgy.Elértünk egy erdei pihenöhöz,amelynél egy forrás is volt.A János-forrás ráadásul münködött!Így én jó szokásomhoz hűen,lecseréltem a vezetékes Duna vízet jó kis forrásvízre.A többiek is ezt tették.Aztán itt a pihenönél elfogyasztottuk maradék kajánkat is.

A forrás a Farkas-völgyben
Búcsút véve a völgytől a piros kör kicsit felfelé vezetett.Itt valaki feldiszitett egy bokrot...ha már karácsonyfára nem lelt...Aztán a piros kör kiért Tatabányára.A hétvégi telkek között haladhattunk,közel az M1-eshez.A sztárda zaja számomra kissé zavaró volt.Még visszatudtunk pillantani a hegyre amelyről oly meredek út vezetett le.A kilátó látszodótt.Átmentünk a sztráda majd az 1-es út alatt és bértünk a városba.Szinte egész túrán kb.összesen 5percet ha használtuk a térképet,nélküle is odataláltunk mindenhova.Az út a piros kör aztán bevitt minket oda ahonnan elindultunk: a főtérre.Csodák csodájára nyitva voltak a kis fa bódék így túrazárásként csak lezavartunk egy jó kis forralt bort.

A Farkas-völgy

A hegy a kilátóval
Méltón búcsúztattuk tehát a 2017-es túraszezonunkat.Talán nem tudtunk annyi túrát csinálni mint 2016-ban,de így is rengeteg--rengeteg helyen voltunk számtalan új élmény ért idén is minket.Nagyon-nagyon jó volt idén minden túra.Ez is,amelyet tényleg végig nevettünk.
Na de a következő bejegyzésem lesz az éves összefoglaló utána pedig a következő szezon beharangozója.Aki még idei év végén vagy a következő elején olvassa ezt,annak boldog új évet!Mindenki másnak jó túrázást 2018-ra is!


2017. december 28., csütörtök

A Turul szobor története

Mivel következő túránk ide vezet -még az idén- így természetesen jó szokásomhoz híven próbálok utána nézni a dolgoknak,hova megyünk,mi vár ránk,milyen látványosságok lesznek útközben.Túránk fő látványossága a Tatabánya felett található Turul szobor lesz amelynek története érdekes,így méltán kerülhet bele a blogomba.

A város felett magasodó Kő-hegy Tatabánya felé néző sziklaperemén áll a Turul-emlékmű. Megközelíthető gyalog a vasút és buszállomás felől, az M1-es autópálya alatt áthaladva,majd egy meredek, hosszú lépcsőkkel tarkított úton.
Autóval a város keleti részéről induló Panoráma úton juthatunk az emlékműhöz közeli parkolóba.

Impozáns látvány a tatabányai turul emlékmű
Kézai Simon krónikája szerint Árpád vezér seregei a mai Tatabánya (akkor Bánhida) területén győzték le Szvatopluk szláv fejedelem hadait 907-ben.
Az 1896-os Milenniumi ünnepségek keretén belül bízták meg Donáth Gyula szobrászt a Turul-emlékmű elkészítésével, azonban pénzhiány miatt csak jóval később, 1907-ben avatták fel. Az azóta eltelt időben többször került veszélybe fennmaradása. Először 1919-ben a kommunisták rongálták meg alaposan, ennek kijavítását 1926 május 10-én gróf Klebersberg Kunó kultuszminiszter rendelte el. A javítással Keviczky Hugó szobrászművészt bízták meg. A Rákosi-korszakban az elbontását tervezgették, ám ez végül szerencsére nem valósult meg. A 90-es évek elejére ismét felújításra szorult, a legutóbbi nagyjavítást 1992-ben fejezték be, ekkor másodszor is felavatták

Távolról is hivalkodó
Az emlékmű felavatása óta Bánhida, majd Tatabánya jelképévé vált, korábban fesztiválokat is rendeztek a környékén, ma már inkább csak kirándulóhely. A szobor környékéről csodálatos panoráma nyílik, tiszta időben Oroszlány, Tata házait is látni, néha még Pannonhalma dombjai is láthatóak.

Érdekesség, hogy az 1896-os Milenniumi ünnepségek idején hét különböző, kiemelkedő jelentőségű emlékművet emeltek Magyarországon a honfoglalás és az államalapítás tiszteletére, a Wekerle-kormány megbízására: Brassó, Dévény, Munkács, Nyitra, Pannonhalma, Pusztaszer és Zimony településeken. Ezek közül kettő, Pannonhalma és Pusztaszer található a mai országhatárokon belül, és hármon, a munkácsin, a nyitrain és a zimonyi emlékműn volt turul-szobor.
Dévény az ország nyugati kapuja, ahol a Duna Magyarországra érkezik, Nyitra, az északnyugati országrész püspökségi központja, Munkács, ahol Anonymus szerint Árpádék megpihentek,Brasó hazánk délkeleti kapuja, Zimony, ami áttekint a Száván és Nándorfehérvárra néz, Pusztaszer, ahol Árpád megtartotta az első országgyűlést és Pannonhalma, ahol Géza fejedelem az első bencés apátságot alapította 996-ban.
Az ország négy kapuját a dévényi, a munkácsi, a brassói és a zimonyi emlékművek jelképezték. Mindegyik a határon túlra nézett, Ausztriával, Oroszországgal, Romániával és Szerbiával szemben jelezték, hogy megvédik Magyarországot a támadásokkal szemben.
A hét emlékmű közül a trianoni békeszerződés után határon kívülre rekedteket lerombolták, de a munkácsit 2008-ban helyreállították.

A magyarság leképe
A szobor törtkőből rakott csonka gúla talapzaton áll, a szobor nagyméretű, kiterjesztett szárnyú, nyitott csőrű bronz madár, szárnyának fesztávolsága 15 méter. Európa egyik legnagyobb madárszobra. Karmai közt kardot tart, fején stilizált, aranyozott, magyar szent korona. Talapzatán feliratos tábla. Stílusa historizáló.

Készítője Donáth Gyula, aki a budapesti Várnegyedben, a királyi palota északkeleti végénél (a sikló felső állomásánál) található 6 m magas turul-szobrot is készítette 1905-ben

Turul a magyar eredet mondák legendás madara
Rajtunk a sor tehát,hogy megismerjük ezt a szép helyet is és találkozzunk a Turul madárral végre személyesen is.A túrára e sorok írásakor alig 40 óra múlva sor kerül.Reményeink szerint még beköszönünk a Szelim barlangba és a Ranzinger kilátóba is.
E bejegyzéshez hozzátartózik még az is,hogy ezek a képek nem az enyémek,hisz most fogunk ide elöször jönni.A képek forrása a google.

2017. december 27., szerda

Elkészült a Bakancslista

Az esztendő végére ígértük,hogy véglegesítjük a 2018-as bakancslistánkat,amely a 12 fő túránkat tartalmazza a jövő évre vonatkozóan.A teljes listát január elsején teszem itt közzé,addig még van dolgunk,hiszen vár még ránk idén (valószinüleg harmincadikán) egy túra a Gerecsében,mégpedig a 2017-es év utolsó nagy túrája.Aztán még az évet is összekell foglalni.Ha ez meglesz akkor jöhet a 18-as lista.Előljáróban annyi,hogy 2018-ban a nagy túráink kizárólag a Dunántúlra korlátózodnak!Nem fogjuk átlépni a Duna vonalát,hisz erre is van számos érdekesség és látnivaló!

A Kevélyekről a világ
Évről évre,hónapról hónapra,sőt hétről hétre egyre többen keresnek meg,hogy eljönnének velünk egy-egy túrára.Nos mire odakerül a sor érdekes módon mindenki visszamondja külön féle okokra hívatkozva,így 2014 áprilisa óta csak ketten voltunk a túrákon a fiammal,illetve 2016 augusztusban még eljött velünk a kedves nejem is...Most is van,hogy keresnek,nos a kapu nyitva az ismeröseim elött és akár néhány kedves és normális idegen elött is,de ha nem jössz úgy is jó,nem eröszak a disznótor.Azt viszont tudnod kell,hogy ha esetleg velünk tartasz: a kedvedért nem fogunk útvonatalt változtatni,főleg nem túra közben.Te jössz velünk,nem mi veled.Ha ezt a szabályt felfogod,szívesen látunk!

A Salabasina-árok embert próbáló lesz...
A 18-as bakancslistánkkal a fő szabály minekünk: ha bármi oknál fogva valamelyik túra elmarad,azt a következő hónapra nem visszük át,főleg nem a következö hónapi soron következő túra kárára nem.Megvalósítjuk őket ez esetben amint tudjuk,vagy eltesszük a 19-es évre.Hát dióhéjban ennyi,minden másról január elsején!
A változtatás jogát fenttartjuk!


Ez volt az egy évvel ezelötti terv.12 túrából 10 valósult meg némi változtatásokkal.

2017. december 25., hétfő

A jó emberek léteznek!

Karácsony napján mit is lehetne írni,valami meginditó sztorit talán,de félő,hogy ilyennel nem rendelkezem,legalábbis azthiszem nem... Az évből még hátravan minimum egy túránk ami a Gerecsébe vezet majd a héten,de erről majd akkor ha megtörténik.Ha szerencsénk lesz akkor talán még egy plussz túra is beleférhet,de itt ki kell emelnem azt,hogy talán.Sok-sok helyen jártunk idén is így aztán rengeteg élmény ért,talán ezek közül megpróbálom kiemelni most azokat amelyek visszaadták kicsit az emberiségben való hitem.Sikerült idén néhány jó emberrel összefutnom.Karácsony napján ez a történet most róluk szól.

A kastély Püspökszentlászlón 
Talán mindenki ismeri azt a híres mondást vagy idézetet hívjuk akárminek amely a következőképpen szól: "Ne legyenek illúzióid!Mindenki hazudik!Minden a pénzről szól!Kibaszottul egyedül vagy és csak magadra számíthatsz!"... Talán így van,talán magam is osztom ezt a nézetet épp ezért üditöleg hathat egy kis kivétel...

Tiborral úgy ismerkedtünk meg,hogy pár éve egy Mecsekről szóló facebook oldal szerkeztésében aktívan részt vettem.Aztán pont a hülye emberek miatt ezt az oldalt meg is szüntettük,de a fenállása alatt jópár remek kapcsolatot sikerült kialakitanom.Ezek egyike volt Tibor barátom megismerése.Már korábban is meginvitált minket egy remek túrára amelynek végén olyan vendéglátásban volt részünk,hogy azt egy ötcsillagos szálloda is megirigyelhetné...Na és persze a túra is remek volt!
Idén áprilisban ismét azon a tájékon túráztunk (erről itt olvashatsz ).Persze nem hagytunk ki egy találkozást Tiborral,aki időközben a püspökszentlászlói kastély tárlatvezetője lett!
Meg is invitált minket egy sétára a kastélyban!Tette mindezt önzetlenül,teljesen ingyen (egyszerü földi halandónak ebbe a kastélyba borsos belépődijat kell fizetnie).Nagyszerű tárlatvezetést tartott nekünk.Számtalanszor jártunk már itt Püspökszentlászlón,de ez volt az első alkalom,hogy a kastélyba betudtunk menni.

Tibor barátommal a püspökszentlászlói kastély teraszán
A tárlatvezetés után Tibor még megvendégelt minket egy kávéra,aztán mi folytattuk a túránkat,amelynek egyik fénypontja ez a "megálló" volt.Tibor kedves gesztusa gyógyír volt a lelkünknek.

Júliusban a szlovákiai Burda-hegység felé vezettek útjaink.Vagy ha úgy jobban tetszik a Kovácspataki-hegyek felé.Főleg persze magyarok lakta részeken mentünk át.Ám azt nem gondoltuk volna,hogy itt ismernek meg bennünket.

Garamkövesd a Burda nyugati lábánál fekszik csodás természeti környezetben.Bár a település maga talán nem a legszebb.Leérve a Burdából már nagyon szomjasak voltunk.Iszonyatosan vágytam egy jó sörre.Mit ad isten túránk épp belebotlott egy jónak tünő kis kocsmába Garamkövesden.Egyértelmű volt,hogy itt megállunk.

Garamkövesd a szikláival
Kiültünk a kocsma teraszára a sörömmel (Gergő az üditőjével) ott dumálgattunk,mígnem egyszercsak kijött hozzánk a kocsmáros.Meglepödtem a kérdésén mert nem számitottunk rá.Azt kérdezte,hogy mink vagyunk azok akik tavaly is csinálták azt a Burdáról szóló vidót,ami a you tuben is látható?Innentől kezdve aztán volt miről beszélgetni,el is dumálgattunk vagy egy órát vele.
Erről a túráról ha gondolod itt olvashatsz .
Kellemes találkozás volt ez is,meg is ünnepeltem még egy korsó sörrel.

A kocsma Garamkövesden
Jó érzéssel töltött el a dolog,mert idehaza nem ismerik el a túrákról szóló videóim (egy-két kivétellel)erre egy felvidéki magyar az aki ezek alapján ránk ismer...

Idehaza ugye szoktunk meccsekre járni és hát ott a stadionban a mi szektorunkban már-már kialakult egy kisebb fajta családias hangulat azokkal akik szintén meccsre járnak.
Mint kiderült az egyik játékos szüleivel kerültünk közelebbi kapcsolatba,akikkel ugye rendszeresen találkozunk ott a lelátón.Amikor olyan van,hogy én nem tudok kimenni valami oknál fogva meccsre ő(k) küldi(k) el nekem mi az állás,mennyi az eredmény.Vagy ha ők nem tudnak jönni akkor pedig én szoktam elküldeni nekik,hogyan is alakul éppen a meccs.

A mi csodás stadionunk
Mi ugye nem a divatdrukkerek csapatát erősitjük,nem drukkolunk a Realnak,vagy a Barcának,de a Bayernek sem,söt a Chelseanak sem!Mi leragadtunk a Dunaújváros csapatánál és nekik drukkolunk szívből úgy,hogy a meccsek 95%-ra kimegyünk és van,hogy az idegenbeli meccsekre is elmegyünk.Hát ezt vették észre kedves barátaimék Viktorék és gondoltak egy merészet.Úgy döntöttek megajándékoznak minket egy mezzel.Mivel jól ismerték a Dunaújváros labdarugó csapatának kapitányát elintézték azt,hogy az beinvitáljon minket a csapat öltözöjébe egy meccs után és ott a csapat a kapitány álltal személyesen adjon át nekünk egy-egy mezt...
(erről itt is olvashatsz)

A mezek átadása
Azthiszem ehhez sok kommentár nem is kell... nagyon emberi gesztus és cselekedet volt ez minden érintettől és hát ezt tekintem az utóbbi évek legbecsesebb ajándékának.Én már kiskorom óta szerettem volna egy hazai mezt...

Szóval olvasva és leírva is ezeket a sorokat azt kell mondjam,egészen szerencsés évünk volt.Kevesebb túránk volt ugyan mint 2016-ban,de mégis több élményünk!
Főleg úgy,hogy tavaly nem,de idén találkoztunk jó emberekkel is!

Mert a jó emberek léteznek!

2017. december 24., vasárnap

Az utolsó találkozás

A szürkülő novemberben a mecseki Szászvárra vezetett az utam.Nem túrázni sajnos.Sándor látogattuk meg a testvéremmel.Sándort aki ekkorra már igencsak beteges volt,de azért igyekezett jól tartani magát.Úgy emlékszem elénk jött a főtérre.Oda futott be a buszunk amivel érkeztünk a reggeli órákban.Gyalog baktattunk fel a házhoz ahol laktak.Ez a főtértől olyan másfél kilométerre volt.Sándor jól bírta.Annak ellenére,hogy betegeskedett nem hazudtolta meg magát.Hisz egész életében túrázgatott,nem ez a másfél kilométer fogott ki rajta...Ezt jó jelnek vettem.

Az örök kedvenc:Szászvár és a mögötte tonyosuló Mecsek
Hazaérve Sándorékhoz,természetesen megvendégeltek.Ettünk egy jót.Itt ettem mindig is a legjobb szalámit amit valaha is ettem.Nem tudom hogyan,de az itteniek nagyon eltudták találni az ízét.Sehol máshol nem ettem sem elötte sem azóta ilyen finom szalámit.Valószinű nem is fogok...A szokásos tiszteletkörök és egy jó dumcsi után természetesen elindultunk oda ahová mindig is,amikor itt voltam: a legközelebbi hangulatos kis kocsmába amely ha emlékeim nem csalnak Pacskeros névre hallgatott.Arra már nem emlékszem,hogy valóban így hívták-e a kocsmát vagy a helyiek becézték el így.Az biztos,hogy az emlékeimben így él a hangulatos hely.

A Pacskeros
Itt természetesen lement egy jó sör.Sándor is lehúzott egyet.Csak nem lehet olyan nagy a baj,gondoltam.Vagyis inkább reméltem...Ami mégjobb volt,elkezdtünk tervezgetni egy következő évi kirándulást.Elvégre még mindig maradtak olyan helyek amerre nem jártunk  és külömben is az örök nagy túra amit terveztünk.A misinai Tv-Toronytól a Nyárádi kunyhóig tartó túra a maga 30km-vel.Ezt még megkellett,hogy valósítsuk.Annyit beszéltünk róla és annyit tervezgettük már idejének tűnt,hogy valóra váltsuk.Szép terveink voltak hát a következő esztendöre is.Bár ekkortájt én már a haverokkal jártam a Mecseket,Sándor egyre kevesebbszer jött el velünk... érezhető volt egyre romló állapota...

Sándorék háza
Visszamentünk Sándorék házához.Jókat dumáltunk mígnem eljött az ebéd ideje.Sándor felesége Margit néném ismét nagyszerű ebédet hozott össze mint mindig.Mikor az ebéd körüli hercehurca lezajlott elmentünk egy másik kocsmába.Ennek nem emlékszem a nevére mert ide nem nagyon szoktunk járni.Messzebb volt mint a Pacskeros,viszont a teraszáról pazar kilátás nyílt a Mecsekre.Bár november révén inkább a belső térbe ültünk le.Itt már legalábbis én üditőztem,hisz este készültünk vissza.Hosszú busz út várt még ránk és a sör engem sok vízelésre késztet,így nem kockáztattam.Sándorék még lehúztak egyet.Visszaballagtunk aztán Sándorékhoz.

Örök kedvencem Szászvár napjainkban
Jó társaságban repül az idő,így alig vettük észre,de kezdett délutánba hajlani a dolog.A visszamenő busszal kapcsolatban annyi szerencsénk volt,hogy az nem a főtérről indult,hanem onnan Sándorék szomszédságában lévő buszmegállótól.Ez közel volt nagybátyámékhoz,talán ha 250 méterre.Így kikisért bennünket,ahogy azt mindig is tette valahányszor itt voltunk náluk.A busz nem soká jött.Elbúcsúztunk Sándortól,megbeszélve,hogy akkor jövőre jövünk és majd elmegyünk ide-oda.A busz elindult és mi integettünk ahogy azt Sándor is tette.A busz ment ő pedig egyre távolodó pontnak tűnt mígnem teljesen eltünt a látókörünkből.
Nem láttam soha többé...

Sándor...1938-2008 

2017. december 22., péntek

Túra a víztoronyban

Olyan helyre sikerült eljutni ahová csak keveseknek.Álltalában egy földi halandónak nem egyszerű egy víztoronyba bejutnia,felmenni a tetejére pedig a lehetetlen kategóriát súrolja.
Ám köszönhetöen annak,hogy egyik évben a vízműben dolgoztam,gyakorlatilag a víztorony a mienk volt.Így amikor lehetőség nyílt rá,hogy közelebbről is megismerhessem,nem mondtam nemet.Városunkban három víztorony is van.Persze nem ez a fő víztorony.Papírgyári víztoronynak nevezik és mondhatni Dunaújváros legdélibb pontján találjuk meg.Feladata a város déli részén lévő ipari létesitmények vízellátása.
A torony lehet vagy 50 méter magas és hát kissé megdölt.Ezt úgy kompenzálták,hogy kitámasztották,így esélyes,hogy nem fog eldőlni...

A torony Dunaújváros legdélibb pontján
Persze nem hobbiból mentünk a víztoronyba.Ha már itt dolgoztam anno,kötelező volt bizonyos időközönként a tornyot ellenörizni.Örültem ennek a melónak,lelkesedve vágtam bele a dologba.A diszpécser helységünk a helyi papírgyár keleti oldalán volt,mondhatni annak délkeleti csücskében.A torony meg az északnyugatiban.A köztük lévő távolság volt majd fél kilométernyi,de ez nem zavart.A diszpécserhelységben müszerek jelezték,hogy a torony megfelelöen münködik,így rutinszerű ellenörzésre mentünk csak.Nálunk volt a kulcs,más nem mehetett be.Nem tartott semeddig a lenti vasajtót kinyitni és a villanyt főkapcsolni.

A víztorony kb.50méteres magas
A toronyban ha nem kapcsoltuk volna fel a villanyt,akkor sem lett volna teljesen sötét.Fogalmam sincs róla honnan kaphatott némi fényt a belső tér,de valahonnan kapott...nekem úgy tünt ablak sehol nincs.Ahogy valószinüleg minden más hasonló toronyban itt is csigalépcső vezetett fel.Jó kis út volt felfelé,de nem fáradtam különösebben el.Voltak szintek ahol voltak víztárolók.Itt láttam,hogy kis apró ablakok vannak azért a betonfalon.Több szint is volt,de nem olyan sűrűn mint egy 10 emeletes házban.

Hosszú csigalépcső...
.A hosszú csigalépcső sor a torony tetején véget ért.Az útnak azonban nem volt vége.Egy kis pihenőszinten ért véget a lépcső.Feljebb majdnem a mennyezeten egy csapóajtó szerüség volt,ide létra vezetett fel a pihenőszintről.Nekivágtunk ennek az útnak is kollegámmal.A fenti ajtót is kizártuk,kinyitottuk,majd kiléptünk egy amolyan kilátószintre.Odafent egy kilátószint volt,körbe lehetett menni!
Na és ez még semmi,ugyanis a torony tetejéből fantasztikus kilátás nyílt a világra!

Így támasztották ki
A torony oly magas volt,hogy átlehetett látni a vasmű magasba nyúló építményein is,így rá lehetett látni észak felé magára Dunaújvárosra.Kelet-dél és nyugat felé meg már semmi sem akadályozta a kilátást.Jó idő volt,valószinüleg 50-60 kilométerre is elláttunk.Láttuk délre a 20km távolságra lévő Dunaföldvárt és a 40-re található Paksot is.Nyugat felé Sárbogárd is látszódott,keletre is sokminden.A Pentele-híd ekkor még nem volt meg.
Fent voltunk vagy másfél órát,azthiszem igazán megérte.

A víztorony távolabbról
Ez volt az egyetlen alkalom,hogy feltudtam menni egy víztorony tetejére,így az élmény természetesen maradandónak bizonyúlt.Ilyen jellegű víztorony a dunaújvárosin kivül még négy van,többek között Tiszaújvárosban is.Úgy tudom csak a mienket kellett kitámasztani,valószinüleg a gyenge löszös talaj miatt.
Mindenesetre a torony azóta is büszkén áll,feladatát ma is maradéktalanul ellátja.
Jó lenne egyszer feljutni a város fő víztornyának is a csúcsára...