Alszik a város

Alszik a város. Holdfény mossa szennyesét,
lámpák fénye szerteszét töri a sötét eget.
Felleget hajt a szél csillagok hunyorító fényeinél baktatok.
Elkésett álmos utasok az utolsó buszra várnak,
meleget sóhajtanak a szürke panelházak...

Odahaza...

Álmaim sötétbe burkolom,s mint málló vakolat

- mit jótékonyan eltakar az éj –
nem látszik rajtam most a szenvedély.
Az élet lassan túlhalad,de emlékeimben megmarad
minden, ami szép...

Adventi vásár Dunaújváros

Szeretem ezt a várost.

Az ébren töltött éjszakák párás melegét, szűk
sikátorok hűs szagát,az ébredő város moraját,
poros utcaköveket, és minden apró szegletet.

A város fölé emelkedő víztorony

Itt születtem, és itt élt az apám, itt van a fiam,

s talán, itt lesz majd unokám.
Ha erre gondolok, szeretetet érzek.
Része vagyok, s nekem részemmé lett.

Leszáll a csendes éj....

Mindenkinek aki valaha is benézett ide,boldog karácsonyi ünnepeket kívánok!

Egy másik víztorony és egy óriás gyár

A liget estébe nyúlva...

Alvó állomás - túráim nagyrészének kiindulópontja...