A jó emberek léteznek!

Karácsony napján mit is lehetne írni,valami meginditó sztorit talán,de félő,hogy ilyennel nem rendelkezem,legalábbis azthiszem nem... Az évből még hátravan minimum egy túránk ami a Gerecsébe vezet majd a héten,de erről majd akkor ha megtörténik.Ha szerencsénk lesz akkor talán még egy plussz túra is beleférhet,de itt ki kell emelnem azt,hogy talán.Sok-sok helyen jártunk idén is így aztán rengeteg élmény ért,talán ezek közül megpróbálom kiemelni most azokat amelyek visszaadták kicsit az emberiségben való hitem.Sikerült idén néhány jó emberrel összefutnom.Karácsony napján ez a történet most róluk szól.

A kastély Püspökszentlászlón 

Talán mindenki ismeri azt a híres mondást vagy idézetet hívjuk akárminek amely a következőképpen szól: "Ne legyenek illúzióid!Mindenki hazudik!Minden a pénzről szól!Kibaszottul egyedül vagy és csak magadra számíthatsz!"... Talán így van,talán magam is osztom ezt a nézetet épp ezért üditöleg hathat egy kis kivétel...

Tiborral úgy ismerkedtünk meg,hogy pár éve egy Mecsekről szóló facebook oldal szerkeztésében aktívan részt vettem.Aztán pont a hülye emberek miatt ezt az oldalt meg is szüntettük,de a fenállása alatt jópár remek kapcsolatot sikerült kialakitanom.Ezek egyike volt Tibor barátom megismerése.Már korábban is meginvitált minket egy remek túrára amelynek végén olyan vendéglátásban volt részünk,hogy azt egy ötcsillagos szálloda is megirigyelhetné...Na és persze a túra is remek volt!
Idén áprilisban ismét azon a tájékon túráztunk (erről itt olvashatsz ).Persze nem hagytunk ki egy találkozást Tiborral,aki időközben a püspökszentlászlói kastély tárlatvezetője lett!
Meg is invitált minket egy sétára a kastélyban!Tette mindezt önzetlenül,teljesen ingyen (egyszerü földi halandónak ebbe a kastélyba borsos belépődijat kell fizetnie).Nagyszerű tárlatvezetést tartott nekünk.Számtalanszor jártunk már itt Püspökszentlászlón,de ez volt az első alkalom,hogy a kastélyba betudtunk menni.

Tibor barátommal a püspökszentlászlói kastély teraszán

A tárlatvezetés után Tibor még megvendégelt minket egy kávéra,aztán mi folytattuk a túránkat,amelynek egyik fénypontja ez a "megálló" volt.Tibor kedves gesztusa gyógyír volt a lelkünknek.

Júliusban a szlovákiai Burda-hegység felé vezettek útjaink.Vagy ha úgy jobban tetszik a Kovácspataki-hegyek felé.Főleg persze magyarok lakta részeken mentünk át.Ám azt nem gondoltuk volna,hogy itt ismernek meg bennünket.

Garamkövesd a Burda nyugati lábánál fekszik csodás természeti környezetben.Bár a település maga talán nem a legszebb.Leérve a Burdából már nagyon szomjasak voltunk.Iszonyatosan vágytam egy jó sörre.Mit ad isten túránk épp belebotlott egy jónak tünő kis kocsmába Garamkövesden.Egyértelmű volt,hogy itt megállunk.

Garamkövesd a szikláival

Kiültünk a kocsma teraszára a sörömmel (Gergő az üditőjével) ott dumálgattunk,mígnem egyszercsak kijött hozzánk a kocsmáros.Meglepödtem a kérdésén mert nem számitottunk rá.Azt kérdezte,hogy mink vagyunk azok akik tavaly is csinálták azt a Burdáról szóló vidót,ami a you tuben is látható?Innentől kezdve aztán volt miről beszélgetni,el is dumálgattunk vagy egy órát vele.
Erről a túráról ha gondolod itt olvashatsz .
Kellemes találkozás volt ez is,meg is ünnepeltem még egy korsó sörrel.

A kocsma Garamkövesden

Jó érzéssel töltött el a dolog,mert idehaza nem ismerik el a túrákról szóló videóim (egy-két kivétellel)erre egy felvidéki magyar az aki ezek alapján ránk ismer...

Idehaza ugye szoktunk meccsekre járni és hát ott a stadionban a mi szektorunkban már-már kialakult egy kisebb fajta családias hangulat azokkal akik szintén meccsre járnak.
Mint kiderült az egyik játékos szüleivel kerültünk közelebbi kapcsolatba,akikkel ugye rendszeresen találkozunk ott a lelátón.Amikor olyan van,hogy én nem tudok kimenni valami oknál fogva meccsre ő(k) küldi(k) el nekem mi az állás,mennyi az eredmény.Vagy ha ők nem tudnak jönni akkor pedig én szoktam elküldeni nekik,hogyan is alakul éppen a meccs.

A mi csodás stadionunk

Mi ugye nem a divatdrukkerek csapatát erősitjük,nem drukkolunk a Realnak,vagy a Barcának,de a Bayernek sem,söt a Chelseanak sem!Mi leragadtunk a Dunaújváros csapatánál és nekik drukkolunk szívből úgy,hogy a meccsek 95%-ra kimegyünk és van,hogy az idegenbeli meccsekre is elmegyünk.Hát ezt vették észre kedves barátaimék Viktorék és gondoltak egy merészet.Úgy döntöttek megajándékoznak minket egy mezzel.Mivel jól ismerték a Dunaújváros labdarugó csapatának kapitányát elintézték azt,hogy az beinvitáljon minket a csapat öltözöjébe egy meccs után és ott a csapat a kapitány álltal személyesen adjon át nekünk egy-egy mezt...
(erről itt is olvashatsz)

A mezek átadása

Azthiszem ehhez sok kommentár nem is kell... nagyon emberi gesztus és cselekedet volt ez minden érintettől és hát ezt tekintem az utóbbi évek legbecsesebb ajándékának.Én már kiskorom óta szerettem volna egy hazai mezt...

Szóval olvasva és leírva is ezeket a sorokat azt kell mondjam,egészen szerencsés évünk volt.Kevesebb túránk volt ugyan mint 2016-ban,de mégis több élményünk!
Főleg úgy,hogy tavaly nem,de idén találkoztunk jó emberekkel is!

Mert a jó emberek léteznek!