Végzetes hőhullám - Nyári összefoglaló

Mivel küszöbön az augusztus vége és mi mindig szeptember 1.-től számoltuk az őszt na és a tomboló még mindig tartó kánikulának hála - több túrát már nem tervezünk a nyáron,itt az ideje a szokásos évszakvégi összefoglalónak.Nem is tudom hol kezdjem.Eleinte úgy gondoltam,hogy a bejegyzés címe a "Minden idők legrosszabb nyara" lesz,de ez is csak részben igaz.Tény és való történt rossz.Nagyon rossz.De ezmellett megint ott voltak azok a dolgok amik úgy-ahogy,de széppé is varázsolták a nyarat.Ahogy beköszöntött a június vele együtt beköszöntött egy a mai napig tartó hőhullám is,ami el is vitte magával a testvéremet és a kutyámat is...Rendkivül meleg és durva nyár volt,csak néha-néha ment a hömérséklet nappal harminc fok alá.Szinte minden túránk kánikulában került sorra.Na de lássuk a részleteket (amúgy mindenről találsz részletes bejegyzést is a blogban).

Az Öreg-tó Tatán és a vár

Pedig nem indult rosszul a nyár,hisz rögtön a második napján elmentünk Tatára kirándulni.Már itt is rendkivül meleg volt,de Tata szépségeinek hála jól éreztük magunkat.A tavak,a vár szenzációs volt,a Sörét tornyot viszont zárva találtuk.A tikkasztó hőség ellenére jó buli volt.Tatát letudva jöttek a bajok...A nyár második hétvégén a testvérbátyám rosszul lett és ebből már nem tudott kijönni.12.-én éjjel elhunyt...rá egy hétre pedig a kutyám is kimúlt,aki szemmel láthatóan egyszerűen hőgutát kapott....voltak persze más bajai is,de ha nincs a kibírhatatlan meleg,meggyőzödésem,hogy még akár egy évet is élhetett volna...

Mindezt tetézte,hogy volt exemmel Julcsival aki Gergő halála után keresett meg és segített sokmindenben ezúttal sem tudtuk megérteni egymást és hiába reménykedtem egy barátságban,útjaink végül is különváltak.Mindez 8-10 nap alatt játszódott le és ez igy hirtelen sok volt nekem.Nem olyan rég jöttem ki a Gergő elvesztésével járó depiből,ám mindez újra visszarántott a mély letargiába.Jól jött,hogy Zoli barátommal elmentünk egy túrára.

Az utolsó kép a kutyusomról

Mégpedig Biatorbágyra a híres viadukthoz és környékére.Nagyon szép helyeken jártunk,persze ismét hőségben.Ám a túra kicsit kitudott rántani a legmélyebb letargiából,na nem nagyon,de legalább újra megindultam felfelé...Mindehhez hozzájött egy váratlan,vagy talán egy várva várt túlvilági segítség.Sok-sok utánjárásnak,olvasásnak,érdeklödésnek hála,feltudtam venni végre a kapcsolatot Gergő lelkével!Ez pedig sokkal egyszerűbb mint azt sokan gondolják,az egész elsősorban hit kérdése és,hogy tudd ha nyitsz a túlvilág (szellemvilág) felé,az is nyit feléd!Ha valakit érdekel a téma nem árt utána járni.Ettől kezdve heti háromszor kommunikálok Gergő lelkével azóta is,nem összetévesztendő a beszélgetéssel!Kommunikálunk!Ez is nagyon nagy erőt ad,mindenek felett a tudat,hogy nem veszett el végleg minden.Ezekből tudom,hogy Gergő a mai napig ott van velem minden túrán ahogy azt gondoltam is és éreztem is.Talán egyszer szentelek ennek az egésznek egy külön bejegyzést,bár nem tartozik senkire.Azért írtam le,mert mindez már kimozdított abból a mély letargiából amiben voltam.Aki meg azthiszik,hogy esetleg megörültem,nekik csak annyit tudok mondani,igazából szarok rá.Majd úgy is mindenki megtud a kellő időben mindent.

A biatorbágyi viadukt

A biatorbágyi túra jól sikerült.Némileg megnyugodva a tudattól,hogyha Gergő fizikai valójában nem is,de a lelke velem tud lenni mindig.Közben betegség miatt elmaradt a révbérpusztai túránk,a hónapot pedig egy Kata koncerttel zártuk a főváros belvárosában.Előtte a Nemzeti múzeum kertjében sétálgattunk.Ez jó volt,de a koncert számomra értékelhetetlennek bizonyúlt.Mindegy ennyit igazán megtudtam tenni Zoli barátomért,hogy elkisértem,hiszen rajongásig szereti Csondor Katát.

A Nemzeti múzeumnál

Júliusban aztán csak egy túrára futotta.Mégpedig a régóta tervezgetett Nagy-Kopaszi túrára.Sok-sok halasztás után végül is pont Gergő születésnapja tájékán tudtunk elmenni pont Gergő édesanyjával a túrára.Úgy gondoltam ez így rendeltetett és akkor ez volt a mi születésnapi ajándékunk Gergőnek.Ugye ez lett volna a 2018-as év utolsó bakancslistás túrája Gergővel,ami sajnos az ő halála miatt nem válhatott valóra már.Megfogadtam,hogy megfogom csinálni ezt a túrát ez vált így valóra július közepén.Ezen a túrán is éreztük Gergő jelenlétét ami leginkább abba nyilvánult meg,hogy eltévedtünk mintha ő irányitott volna minket rossz felé.Azonban ez az eltévedés mentett meg vagy kimélt meg minket egy óriási vihartól.Ha nem tévedünk el az erdő közepén a hegy mélyén csap le ránk.Így egy buszmegállóban védve mindentől áttudtuk vészelni.Gergő lelkével kommunikálva később,értésemre adta,hogy valóban ő vezetett tévútra minket akkor...

Amúgy remek túra volt a Nagy-Kopasz és a Remeteszurdok kivételesen klassz volt!

A Nagy-Kopaszi kilátó kilátó szintje

A túrában és kirándulásokban szerény júliust felváltotta egy túrában és kirándulásokban gazdag augusztus.Kétségkivül ez volt számomra a nyár legjobb hónapja.Elöször hirtelen ötlettől gondolván és mert a többiek nem értek rá,egyedül vágtam neki egy ösklasszikusnak számító túrának Kulcsra.Persze most is éreztem,hogy nem vagyok egyedül...megnéztem a régi kedvelt helyeket a Zsiliphídat a Szalki-szigeten,a Macskalyukat ahok a környék szigetei és holtágai randevúznak,az ártéri erdőt a rácalmási Kis-Dunát és a kulcsi lankákat.Egyedül is kifejezetten élvezetes túra volt.Talán ezen és Nagy-Kopaszi túrán nem volt kibírhatatlan a meleg a nyáron....

Csónal pihen a Macskalyuknál

A túrát követő vasárnapon (másnap) váratlanul meghívtak a Dunaújvárosi stadionba.Hogy ez minek volt köszönhető a blogban akkor leírtam,most nem kívánom részletezni.Jó érzés volt a szeretett aréna gyepén lenni és jó érzés volt,hogy a kedvenc focicsapatomtól meghívtak megmutatni a stadiont nem csak a lelátóról....Ezt követően egy hétre mentünk a Sas-hegyre.Nagyon régóta terveztük már ezt is Gergővel.A túrát kombináltuk egy meccstúrával is,hiszen Csepelen játszott bajnoki mérközést a Dunaújváros,úgy gondoltuk akkor a túrát letudva lemegyünk majd Csepelre megnézni a meccset.Gergővel is egész biztosan így csináltuk volna...Ám a kapufát nem Csepelen hanem a Sas-hegyen rúgtuk...a Sas-hegyi tanösvény ugyanis zárva volt...nem tudtunk bemenni.Így valószinűleg az ősz folyamán visszatérünk még.A hegyet követően még lementünk a Farkasréti temetőbe jó sok híres ember sírját megtudtuk nézni.Eztkövetően mentünk Csepelre,ahol gólokat is löttünk és győzelemmel tértünk haza.

A dunaújvárosi arénában

Zolival a Sas-hegyen

Ez a Sas-hegyi buli már része volt a nyári szabadságomnak,amit igyekeztem a rendkivüli hőhullám ellenére tartalmasan kihasználni.Hét közepén ismét egyedül kinéztem Gergő három fájához a Csiprik-rétre.Ha már itt voltam jártam a környéken is egyet.Ez is kellemes kikapcsolódás volt,elvoltam magamban...és persze Gergő lelkével.Pont egy esős nap után jöttem túrázni ide,így sok helyen rendkivüliek voltak az útviszonyok,de szó szerint álltam a sarat.Ha valahol beleestem volna a sárba nem lett volna senki aki segít...belegondolni is rossz,sárosan végigmenni aztán a városon...Szerencsére nem így történt.

Gergő,a hátizsákja és az ő fái...

Komárom következett.Ezt is régóta tervezgettük Gergővel és vele lett volna itt igazán jó...ha fizikai valójában is velem tud lenni.A Monostori erődbe mentünk amely aztán valószinűleg az év legjobb buliját hozta.Az erőd folyosó rendszere elképesztően klassz kalandokat hozott.Az erőd is csúcs volt.Odakinn tombolt a kánikula,de a folyósokon nagyon kellemes klima volt.Valóban látványos és igen jó buli volt!Az erőd után még átmentünk Komárnoba amely kellemes meglepetés volt.Ám a kibírhatatlan hőség miatt nem igazán tudtuk élvezni a gyönyörű várost.

Zolival a Monostori erődben

Még egy buli volt hátra a nyárból.Eredetileg úgy terveztem elmegyünk a Máré várhoz a Mecsekbe,de olyan fokon szar lett a közlekedés amely nem biztosítja a biztonságos hazatérésünket onnan,ott ragadni meg nem akarok.Így valószinüleg ez a túra átkerül jövőre és kiagyalom hogyan is legyen majd,lehet összehozunk egy kétnapost...ki tudja.

Szóval a nyár utolsó túrája egy szintén régóta tervezgetett célponthoz az Érdi Ófaluba vezetett.A Százhalombattáról induló túrának a csúcspontja a Sánc-hegyen volt ahonnan elképesztően szép kilátás került elént.Érd-Ófalu aztán csalódás volt.Na és persze ezen a túrán is kibírhatatlan volt a meleg...

Kilátás a Sánc-hegyről

Hát ezek voltak a nyár eseményei.A nyáré amely nagyon rosszul indult,de a végére elviselhetően jobb lett.Az egész nyáron tomboló hőhullám sajnos végzetesnek bizonyúlt és nagyon remélem már az utolsókat rúgja...Jön az ősz,az édes ősz...a legjobb évszak,amikor a legjobb túrázni,a legjobb kimozdulni a természetbe.

Látod Gergő?Mondtam,hogy visszajön...!

Árpádtetői-forrás

Augusztusban sem maradunk Mecseki forrás nélkül!A Mecsek a források hazája a több mint kétszáz forrásával.Természetesen nem tudtam még mind a kétszáznál járni,de egyrészüknél már jártam és ittam is a vízükből.

Úgyanúgy mint a népmondás sorozatomnál,minden hónapba egy forrást mutatok be.Kétszáz forrás...hát pár évig ez elfog tartani szerintem,még az is lehet,hogy túlél engem...Mire végzek,lehet egy-két forrás már létezni sem fog,hiszen ezeket is karban kell tartani,ápolni kell,nem hagyni elenyészni.Ahol jártam már és lesz saját képem,ott természetesen azt teszem be,ahol nem,ott kénytelen leszek a neten keresni róluk,később ha járok az aktuális forrásnál mégis,akkor lecserélem a képet sajátra.Ez remélem senki érdekeit és jogait nem sérti...

Ebben a hónapban az Árpádtetői-forrással ismerkedünk meg közelebbről.

Az Árpádtetői-forrás

Árpád-tetőtől északra, a Mecsek-pihenőtől kb. 60 m-re, a beágazó kocsiút alatt található forrás. A kék sáv jelzésről (K-) a kék kör (KO) jelzésű út vezet hozzá. 

Téglából falazott, belső aknás, és kifolyócsöves forrás.
Kvarclapokkal mintázott támfalában kőlapba vésve látható a felirata.
Vízhozama 1,5–5 liter/perc értékek között változhat. Érdekesség, hogy vizében erős vaskiválás jelentkezik, ám ennek ellenére fogyasztásra kiválóan alkalmas, főként terhes nők számára. Az egyik fotón látszik a magas vastartalmú "sárgás" színű víz, mely a kifolyócsövön hagyja el a forrást. Ilyen nagy vastartalommal rendelkezik még a Lóri-forrás, az azonos nevű vadászháznál.

Szépen felújítva

A forrást 2007-ben felújították. 

Az eredeti egy nyitott tégla falazású akna volt, aminek az alján egy vascső látta el a kifolyó szerepét. Nyitottsága miatt mindenféle hulladék belekerült.
Az akna ki lett tisztítva, fertőtlenítve, majd egy rozsdamantes acél kifolyócső került a régi helyére. Végül egy fedél, majd rá kövek zárták el a "potyogó" hulladék útját.
Az akna elülső falára szép fehér kvarclapokat ragasztottak, és egy forrástábla is felkerült rá.
Egy kicsit Pécs városát szimbolizálva "Vasarely" kockáira "hajazó" tábla, szép kék felirattal. 
Igényesen, szépen kialakított forrás.

Így helyezkedik el a forrás

1896-ban ünnepelte Magyarország a honfog­lalás 1000. évfordulóját. Az egész éves, fényes rendezvénysorozat­hoz hozzátartozott a "fásítási", emlékültetvények létesítésének programja.Árpádtetőn is ültettek tölgyet, mely sajnos azóta elpusztult, ezért egy új Vörös-tölgy lett ültetve, előtte egy emlékoszloppal A 2002-es Mecsek Turistatérképen még nem szerepel a forrás.

Túra a Sánc-hegyre

Eredetileg most a Máré várához mentünk volna a Mecsekbe,de utánanézve a dolgoknak olyan fokon szar a közlekedés,főleg hazafelé,hogy nem mertem ebbe belevágni.Ezt a túrát helyettesítvén találtam ki szintén egy olyan túrát amit már évek óta toltunk magunk előtt,de sosem vágtunk még neki.Még Gergővel találtuk ki ezt is,de vele már sajnos nem válhatott valóra,így most megint belevágtam hát egy olyan túrába amely ilyen vagy olyan formába,de Gergőhöz köthető.A szokásos csapatomból most Zoli nem tudott jönni,mert őt berendelték túlórázni,így csak Móni tartott velem.A közeli Százhalombattára készültünk,így nem kellett korán kelni.A 40km-re lévő városba a fél kilences vonattal indultunk és némi késésnek köszönhetöen fél tíz után oda is értünk.A terv az volt,hogy Százhalombatta egy részén átvágva kimegyünk a Duna fölé magasodó itteni hegyekre,majd onnan le Érd-Ófaluba,majd onnan be Érd központjába és Érd felső vasútállomásnál fejezzük be a túrát.

Bármily hihetetlen ez egy patak,na és a Velencei hegységből is látható kémények

Nagyon meleget mondtak mára,de a szabadságunk utolsó óráit nem otthon akartuk tölteni.Leszálva Battán a vonatról még külömben sem volt olyan meleg,némileg elvolt borúlva és kellemes szél lengedezett.Százhalombatta azon a részen amerre mentünk,nem sok mindent mutatott magából,egy szürke porfészeknek tűnt.Móni aztmondta beljebb vannak szép részek,de arra nem vezetett a túránk.Mentünk az utcákon át a város északi részén.Jelzés erre nem volt.Legfőbb látványosságot a Velencei-hegységből is látható kémények szolgáltatták..Aztán elértünk a Régészeti parkig ami jópofának tűnt,de az 1200Ft-os belépőjegyet én sokaltam és nem mentünk be,főleg annak tudatában,hogy a jóval nagyobb élményt adó Monostori erődbe 1600 csak a belépő...azért be-be láttunk.

Régészeti park,házakkal,skanzenekkel,feltárásokkal...

Ezt követően értünk ki a városból.Nehéz behatárolni pontosan Magyarország melyik tájegységén lehettünk,de alighanem a Mezőföld leg észak-keletibb csücskében.Hamar letértünk a Dunaparti hegyek felé,egy kedves bácsika még útba is igazitott minket.Igy aztán jelzés nélkül is egyszerű volt rálelni a Duna fölé büszkén emelkedő Sánc-hegyre.No persze a hegyet idézőjelbe tessék érteni.A Wikipédia 177méteres magasságot ír,máshol 201-et láttam.Szerintem is meglehetett 200 méter magas a hegy,ami a Mezőföldön szokatlan kissé.Három kiemelkedő fensikszerű teteje volt,mentünk a legdélibbre.

A Sánc-hegy első fensíkja

Egy csinos kis fensík fogadott itt,közepén egy két méternyi mély gödörrel ami kb.50x50 méteres volt.Úgy véltem valami régészeti feltárás folyhat itt.Az út amin jöttünk tanösvény is volt,de jelzés nélküli...A Sánc-hegy legdélibb tetején egy kereszt állott és pompás volt innen a kilátás,elsősorban dél és kelet felé.Lenyügöző volt innen a Duna és a szemközti Csepel-szigetlEgy város volt velünk szemben: Tököl.Úgy éreztem megérte feljönni ide.A kilátás megcsodálása után a kereszt tövében pihentünk és fogyasztottuk el a reggelinket.Már nagyon meleg kezdett lenni,fa meg nem volt ami árnyékot adjon.

Kilátás dél felé

Mindenek felett...

A kaja végeztével indultunk a hegy középső tagja felé,eltartott pici időbe míg rájöttünk hogy megy oda az út,de végül is odaértünk.Itt már észak felé is nyílt kilátás ami az eddigieknél is szuperebb volt!Látszodott Csepel és Budapest is.Na és a Budai.hegység amelynek ismerös tagjai köszöntek rám.Itt is kiélveztük a kilátás csodáit majd mentünk a harmadik,legészakibb fensíkra.Itt nagyjából ugyanaz volt a kilátás mint a második fensíkon.Annyi,hogy innen már Érd Ófalut is lehetett látni.A Dunán alattunk közben egy uszály szelte a habokat.Meleg volt de nem volt kedvem elmenni innen.Látni lehetett a levezető utat is,azon megyünk majd le.

Kilátás északnak a második fensíkról...

...és a harmadikról is

A lejövetel itt-ott kicsit meredek volt,de összeségében nem volt különösebben nehéz.A út sok helyen látványos is volt Dunai kilátással,majd egy kis ideig végre be is tért egy hűs erdőbe.Tán ez volt a legkellemesebb szakasz.Szép helyeket hagytunk magunk mögött,nem vártam ettől a helytől ezt megelőzöen ilyen csodát...Pár száz méter volt lefelé az út,aztán már ott is voltunk a hegyek alatt,egy ártéri erdő szomszédságában.Következett Érd-Ófalu.

Lefelé...

Végre kis hűs!

Odalenn még melegebb volt mint fenn,igy kimeritő volt itt menni.Hamar beértünk Ófaluba,elöször egy kilátórész-terasz felé mentünk.Meg is találtuk,itt voltak árnyas részek így pihentünk is.Megvártuk míg az izzadság lepereg rólunk azt itt is megcsodáltuk a kilátást,miközben az átizzadt polómat kitettem száradni.Itt sem volt rossz a kilátás.Elsősorban észak felé lehetett látni.Belátható volt az egész Ófalu rész,a távolban pedig látni lehetett a fővárost.Keletnek  a helyi templom koronája vigyorgott ránk,nyugatra pedig az M6-os sztráda és Érd központja volt látható,Délre mögöttünk a hegyek tornyosultak.Szép hely volt,bár a kilátó rész meglehetősen gazos volt.

Kilátás a templomra

Ezután lesétáltunk Ófaluba.Kicsit csalódás volt én jobbnak gondoltam,olyan skanzen szerűnek...hát nyomában sem volt olyan.Elfogyott a vízkészletünk,de egy helyi kút büszkén hírdette a valódi érdi ásványvízet.Megkóstolva majdnem elhánytam magam,rendkivül büdös szaga és íze is volt.Így hát folyadék nélkül maradtunk.Más csap nem volt a környéken,se kocsma,se bolt...vagyis bolt igen,de az már bezárt.Leértünk a minarethez amely úgy nézett ki mint egy rakéta,Bemenni illetve felmenni rá persze nem lehetett.

A büdös vízű kút

A rakéta minaret

Innen a belváros felé vettük az irányt,egy hosszú egyenes utcán ami aztán átment az M6-os alatt is.Kezdtünk igencsak szomjazni.Szerencsére utunkba került egy bolt ahol betudtunk spájzolni hideg italokból amelyeknek a felét ott rögtön meg is ittuk.Ezután már kényelmesen elértük a belvárost,a meleg már leírhatatlan volt..A buszból ismert rész köszönt szembe amely a melegben élvezhetetlen volt,még lementünk egy szökőkúthoz a főtéren,majd zárásként bementünk a Lidlbe,de ott hideg ital nem volt,így egy büfénél vettünk még hideg italokat.

Múzeum Érd belvárosában

Mivel meleg volt és mi ettől kissé kimerültek,máshova már nem mentünk.Hazafelé vettük az irányt,kimentünk Érd felső állomásra,ott megvártuk a vonatunkat majd azzal hazajöttünk.

Összeségében kellemes túra volt.A szürke Százhalombatta után a Sánc-hegy csodás volt.Aztán Érd-Ófalu nem volt egy nagy szám,de elvoltunk azért.Kár,hogy a kánikula még mindig tart igy nyár vége felé is,kicsit meg is akadályoz ez minket a komolyabb túrázások belefogásában.Összesen mentünk kb.14km-t a százhalombattai vasútállomástól az Érd felsői-ig.

Szőkőkúttal búcsúzott Érd

A Duna Gibraltárja

Még mindig az minapi kirándulás hatása alatt vagyunk.Olyan fokon brutál klassz volt a Monostori erőd,hogy nem igazán megy ki a fejünkből.A hatalmas erőd a komáromi erődrendszernek csupán egyik tagja,hiszen itt van még az Igmándi és a Csillag erőd,valamint az Új és az Öregvár.Ezeket együttesen nevezik a Duna Gibraltájának.Méltán.Valószinű elfogunk jönni jövőre a további erődöket is megnézni,hogy mikor ez függ majd a Csillag erőd új megnyitásától,hisz jelenleg éppen felújítás zajlik ott,2020 közepe felé tervezik megnyitását.

Az Igmándi erőd Komáromban

A komáromi vár építészeti bravúrjától csak a méretei impozánsabbak. A 19. század legfejlettebb haditechnikáját vetették be az építéséhez. Több mint két évtizeden át készült, több ezer ember dolgozott rajta. Soha nem derült ki, mire képes éles helyzetben, mivel nem támadta meg senki. 2007-ben Szlovákia és Magyarország közösen kérelmezte a komáromi erődrendszer felvételét a világörökség megmaradt műemlékei közé.

Komárom és környéke, fekvésének köszönhetően már a római korban is stratégiai jelentőségű helynek számított. A ma már Komáromhoz tartozó Szőny helyén terült el egykor a római Brigetio, Pannónia egyik legfontosabb légióstábora.

Csillag erőd

Komárom a 15. században élte fénykorát, amikor fontos szerepet töltött be az uralkodók és így az ország életében is. Itt született például V. László király, majd ezt követően négy hónapig itt tartózkodott az egész királyi udvar. Mátyás király is kedvelte a várost, a csallóközi erdőkbe járt vadászni és palotát is építtetett a Vág és a Duna összefolyásánál, a stratégiailag fontos vár területén. Uralkodása idején itt állomásozott dunai flottájának nagy része.

Akár 200 ezren is állomásozhattak benne

A Komáromot körülölelő erődrendszer egyes elemei már a 16. században is álltak, de csak a 19. század legelején, a napóleoni háborúk során épültek ki igazán. 1809-ben ugyanis Napóleon seregei elfoglalták Bécset, I. Ferenc császár pedig Komáromba menekült. A nagy ijedségben a császár elhatározta, hogy Komáromban a birodalom legerősebb erődrendszerét fogja megépíteni, ahol – szükség esetén – akár 200 ezer katona is állomásozhat.

Lenyügöző a Csillag erőd is

„Sem csellel, sem erővel”

A fenti idézet olvasható az Újvár nyugati bástyáján álló Kőszűz, a közel életnagyságú nőalak talpazatán. A „Nec arte, nec marte (sem csellel, sem erővel) mottó arra utal, hogy a komáromi erődöt fegyverekkel, ostrommal soha nem tudta bevenni az ellenség. 1848-ban a komáromi vár magyar kézre került. A védők, Klapka György vezetésével, még a világosi fegyverletétel után is tartották magukat egy ideig, ellentétben a  hasonló módszerekkel épített Péterváradi várhoz, amely védői, illetve parancsnokuk Kiss Pál  1849. szeptember 7-én – egy meg nem érkezett levél miatt – feltétel nélkül kapitulált. A szintúgy sáncvár jellegű, alatta kazamaták hosszú kilométerével behálózott Péterváradi vár tehát a szabadságharc utolsó előtti védőbástyája volt Komárom előtt.

Öregvár-Újvár Komárnoban

Közép-Európa legnagyobb újkori erődje

1850-ben újra megkezdődött az erődrendszer építése, amelynek legnagyobb vállalása a Monostori erőd volt. A munkálatok 21 évig tartottak, az építkezésben 1800 kőműves és tízezer segédmunkás vett részt. Közép-Európa legnagyobb újkori erődjének méretei tényleg lenyűgözőek. Az erőd 25 hektárt foglal el, 640 helyiség van benne, előfordult, hogy egyszerre nyolcezer katona állomásozott itt.

A föld alá építették

A tervezők alaposan átgondolták a Monostori erőd építését, minden lehetséges hadi szituációra felkészültek. Az erőd kőfalaiból meglehetősen kevés látszik csak, ugyanis a föld alá süllyesztett épületek tetejét két-három méter vastag földréteggel fedték be, ezzel is csökkentve a lehetséges támadási felületeket. A Komáromot védő erődrendszer 1877-ben vált teljessé, amikor a város déli bejáratánál álló Igmándi erőd is elkészült.

Öregvár

A teljes védelmi rendszer építését 1890-ban fejezték be.  Mire elkészült, addigra olyan mértékben változott meg a hadászati technika – köszönhetően a ballisztikus fegyverek megjelenésének–, hogy az erőd védelmi szempontból elavult. Annak ellenére, hogy katonai célokra folyamatosan használták, hadászati támadás sosem érte a komáromi erődrendszert.

Szolgált a magyar hadsereg kiképzőbázisaként (1869 és 1943 között), majd a II. világháború alatt előbb lengyel és francia menekültek átmeneti tábora volt, majd a német csapatok megszállása alatt a deportált áldozatok átmeneti börtöneként. 1946 és 1990 között pedig a szovjet hadsereg legnagyobb lőszeraktára volt itt. Olyan titkos volt a bázis, hogy még a térképekről is kitörölték a jelölését. Nem létezett a hétköznapi emberek számára, ezért igényelt nagy energiát az erődrendszer újbóli bevezetése a köztudatban, hiszen a közel ötven évi rejtőzködés alatt, szinte teljesen elfelejtették az emberek a létezését.

Monostori erőd

A komáromi erődrendszer mind építészeti, mind kultúrtörténeti szempontból különleges, egyedülálló műemléke a világnak. Egyszerre emléke az Osztrák-Magyar Monarchiának, egy olyan kornak, amikor több nemzet élt együtt, itt Európa közepén, és a 19. század második fele építészeti-hadászati kultúrájának. Az erődrendszert az akkori legfejlettebb technikai és építészeti ismeretek szerint építették fel, részben ennek is köszönhető, hogy szinte sértetlen állapotban maradtak fenn az építmények.

Tehát a komáromi erődrendszer nem egy mindennapi látvány és élmény.

Mint írtam jövőre mindenképp azon leszünk,hogy eljöjjünk a többi erődöt is megnézni.Az Igmándi és a Csillag erődnél erre jóesély van.Az Újvárnál kérdéses,hogy mennyire látogatható...

Mindenesetre a Duna Gibraltárja mindenkinek kivételes élmény lehet.

Elég ha csak belepillantasz az elöző bejegyzésembe...

Brutálisan klassz volt a Monostori erőd!

Elérkezett ez a nap is,amit persze még Gergővel tervezgettünk a boldog időkben és igazából vele kellett volna eljönnöm ide,persze a többiekkel együtt.A szokásos tavasszal megszokott túratársaimmal Zolival és Mónival vágtunk neki Komáromnak a négynapos ünnepnek hála,hétfő hajnalban.Szokás szerint vonattal,mert azt szeretjük a legjobban,gyors,kényelmes és igazából akkor húgyozik az ember amikor akar.Hamar Kelenföldre értünk,mivel még volt félóránk a Győrbe tartó ám Komáromban megálló vonatig,gyorsan ellibbentünk immár kendvencé,sőt törzshelyünké vált kocsmához aminek végre a nevét is megtudtam: Lakat kocsma.Lenyomtunk napinditónak egy fröccsöt azt mentünk vissza a vonathoz,hisz olyan sok időnk azért nem volt.A győri vonat hamar elért Komáromba és háromnegyed kilenc tájban leszálltunk róla a határmenti városban.Ha jól emlékeztem 29 éve nem jártam itt,akkor még a királynővel....(van róla bejegyzés,most nem keresem ki).

A híd és szemben Komárno.Szép emlékeket őrzök innen,29 év után tértem vissza...

Tervünk az volt,hogy elöször kimegyünk a közeli Dunához,onnan pedig a nem túl messze lévő Monostori erődbe.Ott eltöltjük a nap felét,mivel tudtuk már róla,hogy brutálisan nagy.Azt ha vége az erődi kalandoknak átmegyünk a hídon Komárnoba egy jó hamburgerre,mivel már azt is tudtam,hogy a szlovák hamburgerek sokkal finomabbak mint a magyarok!Meg persze járunk egyet a városban.Elöször azonban meglátogattuk a vasútállomás wc-ét aminek állapotát finomab szólva az okádék jelzővel tudnám jellemezni.Sebaj az állomásról kilépve máris a Dunánál voltunk.Azthiszem,úgy emlékeztem csodás emlékeim vannak innen...

Zolival útra készen

Most még nem a híd felé indultunk hanem ellenkező irányba,hisz az erőd,legalábbis a Monostori arra volt.Mert Komárom az erődök városa és Komárno is.Még ha jól tudom négy erőd van a környéken,de a kiemelkedő a leghíresebb az a Monostori.Nem volt messze,de Komárom olyan...nem akarok senkit megsérteni,olyan porfészenek tűnt...nem így élt emlékeimben...!Szemmel láthatóan már innen a partról a szemközti Komárno sokkal szebbnek tűnt (igy is volt,de erről majd később).Az erőd közel volt az állomáshoz.Odaérve a kis dombocskák ölelésében volt egy pihenőhely,mielőtt bementünk volna,elfogyasztottuk a reggelinket.Közben a parton megláttunk egy hajót.Nem a vízben volt hanem a szárazföldön!Elneveztük Titanicnak.Persze közelebb mentünk hozzá.

A pillanat amikor felfedeztem a Titanicot

 Klassz volt,de felmenni rá nem tudtunk.Indultunk hát az erődbe.Már a belépő kapu is rendkivül látványos volt,leszurkoltuk a belépőjegy árát,ami nem olcsó,de soha semmi nem érte meg még ennyire!Persze ezt ekkor még nem tudtuk.Belépve az erőd udvarára az egészen elképesztően hatalmas volt!Úgy tűnt a szemközti erődfal ami nyugati irányban van,egy kilométerre van.Na jó annyi azért nem volt,de néhány száz méter biztosan.Adtak egy térképet a belépőjegy mellé,mondták kelleni fog (...) Úgy döntöttünk elindulunk a kaputól sorban,azt haladunk ahogy jönnek a dolgok.Már az első méterek tele voltak látnivalókkal.

Az erőd főbejárata

A bejárat is tekintélyt parancsoló

A hatalmas udvaron egy színpad is volt előtte egy komoly lelátóval.De legkevésbé ez érdekelt minket.Egy ágyú köszönt szembe rögtön kezdésként,majd az erőd keleti falán egy kapu volt nyitva,amely szinte hívogatott,hogy menjünk be.Szerintem kirándulásaink történetének legjobb döntése volt,hogy bementünk!Egészen elképesztő dolgok vártak odabenn.Egy olyan folyosó rendszer amilyent soha nem láttam,több kilométer hosszú és amelyből 640(!) helység nyilt az erőd külömböző részein szétszórva.Ebből ezen a szakaszon volt vagy kétszáz.Istállók,körletek,tömlöcök,irodák,orvosi szobák stb.Úgy olvastam az erőd akár kétszázezer(!) katona itt létét tudta bíztosítani.Látva ezeket a dolgokat itt,csepp kétségem sem volt felőle,hogy ez igaz.

A folyosó rendszer első méterei

A körlet

Az egész olyan fokon fantasztikus volt,hogy elmondani nem lehet.Arra gondoltam bárcsak Gergővel élhettem volna át ezeket a csodákat...persze tudtam a lelke most is velem van!Brutális méretek,elképesztően sok helység jellemezte az útnak ezen szakaszát.Érdekes volt,hogy kint még szinte nem is voltunk mégis mennyi látnivaló akadt!Rendkivül élveztük az erődöt,álmunkban sem gondoltuk,hogy ennyire klassz lesz!Egy pincelejáróhoz értünk.Odalenn meglehetős sötétség tombolt,de sebaj,lementünk.A telefonok lámpájával tudtunk világítani.Itt voltak a tömlöcök.Igazi tömlöcök beszarás!Ilyent sem láttam még ilyen közelről.Félelmetes egyben rendkivül izgalmas volt a hely.Kipróbáltuk a tömlöcöket,hát...nem lehetett kellemes itt raboskodni!Brutál klassz volt ez is.Visszamentünk a fenti folyosóra,folytattuk az immár folyosó túrát.

Fel a kezekkel!

Az egyik körletnél puskát is találtunk,azzal bohóckodtunk.Kint már tombolt a kánikula,de idebenn a folyosórendszerben rendkivül kellemes volt a klima,kellemes hüvős volt.Ide-oda kanyargó folyosó,itt is ott is lévő helységek,kezdett labarintussá változni a dolog.Elképesztően klassz volt.Kezdett kinőni a dolog az év bulijává.Még nem tévedtünk el,annyira nem tűnt azért veszélyesnek (aztán később az lett,de erről majd később).Egy ponton kiértünk a udvarra.A kapu mellől ahol bejöttünk a folyosókra a szinpad közelében voltunk,onnan tán kétszáz méterre..Úgy döntöttünk most egy kicsit odakinn kalandozunk.Ez sem volt kevésbé érdekes.

Fent a folyosón

Lent a tömlöcöknél

Egy dombocska került elém,felmentünk onnan jól belátható volt az erőd hatalmas területe.Úgy tűnt egy dombsávban épült az erőd főleg a föld alá.Több helyen is volt bejárat.Ekkor még nem tudtam,de az igazi folyosó rendszer azok dombok alatt volt!Elöttünk meg ott volt az erőd leghíresebb részének a Duna bástyának a falazata.Lépcső vezetett fel a tetejére,kapu pedig be.Úgy gondoltuk elöször felmegyünk.Ez is egy nyerő ötlet volt!Odafentről az eddigieknél is jobban belehetett látni az erőd területét,a másik irányba pedig a Dunát és a szemközti Komárnót!Na és a lenti csodákat is.Itt derült ki,hogy nem is egy dombsáv van körbe hanem kettő!A bástyába is lelehett látni,külön rálátó terasz volt.Egyszerűen fantasztikus volt az egész Monostori erőd!

Jobbra az lehetett a parancsnokság épülete,szemben már az a Duna bástya része

Jobbra a Duna bástya

Így talán már érthető a két dombsáv,a falak a világ egyik legklasszabb folyosó rendszerét rejtik!

A bástya teteje volt az egész történet egyik legklasszabb helye.Innen is megközelithető volt a kilátó terasz,de a bástyából is jött egy feljárat.A bástya udvara is klassz volt,sajna valami koncert nyomait lehetett látni.Véleményem szerint kár az ilyen helyeket koncertekkel elbaszni...szerintem,de lehet mások más véleményen vannak.Mindegy,nem ez volt a lényeg.Jókor jöttünk fel a bástya tetejére mert nem sokkal utánunk egy csoport tette ott tiszteletét.Szerencsére minket még nem zavart meg senki.

A bástya tetején,szemben a kék kapunál a kilátó terasz

A bástya udvara és a koncert nyomai...

A kilátó terasz fölé is kilehet menni,ilyen a kilátás Komárnora

Lejövet a bástya tetejéről amin odafenn amúgy jól járható út van!Szóval nem a bástyába mentünk be,hanem az észak-nyugati sarokban lévő kapun mentünk be,a két dombsáv közötti részt akartuk elöször megnézni.Beérve ha lehet az eddigieknél is bonyolúltabb folyosó rendszerben találtuk magunkat.Sokfelé vezetett csak éppen a két sáv közötti részre kivehető kapuhoz nem.Azt nem találtuk...!Folytattuk tehát a folyosó túrát,amely itt már több szinten is haladt!Le is lehetett menni,fel is,mindenütt folyosó és folyosó...elképesztő komolyan mondom,szegény fiam,hogy élvezte volna...reméltem (tudtam) velem van a lelke...

Folyosó(k) amig a szem el lát...

Katona lő kifelé

Egy másik folyosón

Bejártuk úgymondd a környéket a folyosókon,itt már ott kellett lenni a szeren külömben könnyen ellehetett tévedni!Hol sötét,hol világosabb folyosók köszöntek szembe.Nincs szó amely kifejezhetné ezt az életérzést,hatalmas buli volt,hatalmas kaland!Aztán a környéket bejárva megtaláltuk a két dombsáv közötti részre kivezető kaput.Kimentünk,de odakinn mindent alaposan benőtt a növényzet.Ezt az egy dolgot hoznám fel az erőddel kapcsolatban,hogy ez a rész itt nincs ápolva,pedig arra is ellehetne sétálni,ha a gaz meg a sok csalán nem akadályozná az embert...Talán ezt a részt karban lehetne tartani...szerintem.

A két sáv közötti rész.A falak mögött folyosók és folyosók...

Visszamentünk a folyosókra és bejutottunk a Duna bástya alá,valószinűleg a sok folyosó közül voltak szintén olyanok amik alatta vezetettek.Itt egy nagy teremben lyukadtunk ki ahol egy nagy képernyőn egy film ment ami az erődöt mutatta be.Aztán ezután kijutottunk a bástya udvarára.Klassz volt,a koncert nyomai zavarták ugyan a szemet,de az összkép klassz volt.Nem volt túl nagy az udvar és a másik végében is volt egy kapu,vagy inkább ajtó.Oda is bementünk persze.Itt elitnek tűnt minden,egy presszó volt itt egy minden igényt kielégitő wc és kiállítási termek sok-sok kiállítással.

A Duna bástya udvarán

Móni is élvezi

A benti hangulatos presszó

Mindezek megnézése és egészségügyi szünet után visszamentünk a bástyaudvarára,majd visszajutottunk kedvenc folyosóinkra.Itt mér kevertünk kicsit.Egy igazi pottyantós wc arzenált is találtunk.Szóval itt szartak a katonák...ám ez kétszázezer embernek édeskevés lehetett,így gondolom több ilyen is volt az erődben.Ezután újra kimentünk az erőd udvarára és szemben a nyugati oldal falán található kapuhoz mentünk.Itt volt a nyugati bástya (ugye a Duna bástya volt az északi).A kapu itt is mint mindenhol eddig igen látványos volt.Benne jobbra balra nyiltak ajtók,ott benn pedig mi más? - folyosó hegyek voltak!De elöször kimentünk a nyugati bástyához.

A Nyugati bástya kapuja kivülről...

...és belülről

A Nyugati bástya a dombsáv közötti részről nézve

A nyugati bástya jóval kisebb volt mint a Duna bástya és lehet ennek is fellehetett menni a tetejére,de,hogy hol azt nem tudtuk.Az udvara is nagyon kicsit volt.Kimentünk még a két domb közötti sávba itt is.Itt már voltak szép részek,de arébb itt is mindent benőtt a növényzet.Ott sétálni esélytelen volt.Bementünk újra a folyosórendszerbe.Újabb durva a szó jó értelmében szakasz jött.Folyosók,folyosók,folyosók,fel,le,le,fel...elképesztő volt ez is.Több helyen koromsötét volt,de nagyon kellemes hüvős is egyben.Nem tudom de az egész folyosón töltött távolságunk,lassan tán a tiz kilométer közelében lehetett...ez itt ráadásul nagyon hosszú szakasz volt,semerre nem vezetett ki út,vagy elöre mentünk,vagy visszafordultunk,lehetett választani.Persze mi mentünk előre,itt úgy tűnt soha nem lesz vége a végtelen folyosóknak.

Soha nem ér véget...!

Végre aztán kijutottunk.Na nem mintha aggódtunk volna,hogy nem fogunk.A déli bástyához vezetett a folyosó rendszer.Ez lényegében ugyanolyan volt mint a nyugati,minden olyan volt.Kimentünk a felszinre,az erőd udvarára.Már szemközt voltunk azzal a résszel amelyen reggel kezdtük a folyosó túrát.Itt kinn ágyúk és harckocsik álltak,ezeket is megnéztük persze közelebbről.Ilyesmiket akartunk megcsodálni anno Mezőfalván,ugye ott volt a honvédségi temető,írtam róla ősszel.De aztán kiderült az a temető megszünt,lehet ezeket a gépeket onnan hozták el.

Szemközt az a rész ahol reggel kezdtünk

A honvédségi csodák

A dél-keleti csücsökben kishíd vezetett ki az erődből,úgy gondoltuk visszamegyünk folyosózni és ott majd kijövünk.Itt is hasonló volt a rendszer,noha a folyosók szélesebbek voltak az eddigieknél.De ment le-fel.jobbra-balra.Odaértünk ahhoz a kapuhoz amely kivezetett a kis hídacskára,ám az zárva volt.Tovább menni már nem volt kedvünk,kifolyosóztuk ma magunkat alaposan...visszamentünk hát a déli bástyához és ott mentünk ki az udvarra.Elfáradtunk.Ilyen folyosótúrában még sosem volt része egyikünknek sem.Brutál jó volt így,hogy itt-ott kijöttünk megnézni az aktuális csodákat,azt mentünk tovább.De mondom elfáradtunk.Mentünk hát a főkapuhoz és elhagytuk az erőd területét.

Hatalmas élmény volt!Köszönjük!

Hát mit mondjak?Óriási élmény volt a Monostori erőd!Tudtuk,hogy jó lesz,vagyis boritékoható volt,de az,hogy ennyire klassz lesz,nem gondoltuk.Nagyon-nagy kár,hogy ezt Gergővel közösen nem tudtuk már megvalósítani....Talán majd következő életünkben...Na nekünk meg hárta volt Komárno.Iszonyatós hőség lett közben,visszasírtuk a hüvős folyosókat.Ballagtunk a hőségben a híd felé.Komárom nagyon csúnya porfészeknek tűnt...nem így emlékeztem rá!Csalódás volt,ráadásul semmi vendéglátóhely nem akadt utunkba,hogy kicsit felfrissüljünk...29éve amikor itt voltam a királynővel,akkor Komárom tetszett jobban nekünk,a szembenlévő Komárno pedig eléggé elmaradottnak tűnt.Hát most fordult a kocka.

A komáromi híd közepén,a határon pont.Ilyen innen a Duna

Átlépve Szlovákiába és belépve Komárnoba egy mesevilágban találtuk magunkat!Komárno gyönyörű volt!Csodálatosan szép kis városra akadtunk.Hatalmas volt a fejlődés a 29 évvel ezelőttihez képest,Komárom már a kanyarban nem volt ehhez képest...A belvárosra már megfelelő szavaim sincsenek.Gyönyörű volt!Ráadásul sok-sok vendéglátóhellyel és a sok kedves felvidéki magyarral.Egész más volt a mentalitás is,mint odaát nálunk.Elég volt csak benézni egy-egy helyen az árlistára,már szóltak,hogy jöjjenek be,foglaljanak helyet,szívesen látjuk önöket stb...Hol van ilyesmi Magyarországon?Elárulom sehol!

Az egyik helyre aztán beültünk.Ittunk a jó szlovák sörböl és ettünk egy jókai bablevest.

Komárno gyönyörű!

Egy mesevilágba csöppentünk

Nagyon-nagy kellemes meglepetés volt Komárno,szinte szégyeltem magam Komárom miatt.Az miért nem tudott vajon így fejlödni,miért nem tudja ezt a szintet hozni mint Komárno?Sétáltunk erre.arra,váltottunk még eurot és beültünk még egy hamburgerre.Ugye emlékeztem a Gergővel megélt kalandokra,arra,hogy Párkányban milyen finom volt a hamburger.Gondolta kipróbáljuk itt is,hogy az ott egy párkányi specialitás volt-e vagy igy van mindenhol.Emlékeztem 29 éve,olyan volt a hamburgerük,hogy egy zsömle,benne egy hús és némi piros arany...Ehhez képest most....fenséges volt,olyan mint Párkányban.Sokkal-sokkal finomabb volt,mint bárhol Magyarországon.Egyszerűen nem értem mit csinálnak jobban,de az,hogy jobban csinálják ahhot kétség sem férhetett!

Az Öregvár bejárata Komárnoban

Továbbsétálva ott találtuk magunkat a komáromi erődrendszer egyik újabb tagjával.Azthiszem ez volt az öregvár.Ugye a rendszernek több tagja is van,kettő nyúlik át Szlovákiába.Az erőd csak részben volt látogatható,idegenvezetéssel indultak túrák három óránként.Hát azt már nem vártuk meg.A meleg kitikasztott minket.Legnagyobb sajnálatunkra igy lassan eljöttünk ebből a csodálatos városból.Nagyon elfáradtunk.Úgy döntöttem ha az egészségem még majd engedi visszatérek majd Komárnoba és bejárom majd kellően a kisvárost egyszer...Nagyon szép volt itt minden és óriási a fejlődés.

A komárnoi kikötő

Búcsú Komárnotól

Visszamentünk Komáromba a helyi Tescohoz,vettünk hideg üditőket az útra,ám azok már a vonatra várásnál elfogytak.Fáradtan,de szép élményekkel indultunk haza.Olyan jó lenne ezeket nem kánikulában megélni,biztos nem fáradnánk el így...ha mondjuk nem ez a kibírhatatlan meleg lenne állandóan nyaranta...Visszaérve Kelenföldre még több mint egy óránk volt az újvárosi vonatig,így irány a Lakat kocsma újra!Söröztünk egy jót napbúcsúztatóként.Nagyon kalssz volt minden!Az erőd szerintem életreszóló élményt jelentett.Ajánlom mindenkinek,csak vigyázzon odabenn a folyosókon!Csalóka,elöször azthiszed milyen egyszerű az egész....aztán haladsz előre és többé már nem hiszed azt!Ha nem figyelsz könnyen eltévedsz!Brutálisan klassz!

Sörözés már Kelenföldön