Ősklasszikus Kulcsig

Hogy mit is jelent a mi fogalmaink szerint az amikor egy túra ősklasszikus?Rögtön elmondom.Olyan túrákat nevezünk ősklasszikusnak amin már sokat jártunk,tehát maga az útvonal megszokott,vagy legalábbis a túra egy szakaszán az (lehetőleg minél nagyobb vagy a teljes szakaszán).Valamint azt,hogy akárhányszor is jártunk erre,mindig kellemes élmények értek.Hát ilyen volt nálunk ez a Kulcsig vezető túra is,ami igazán csak a Rácalmási-szigetre bevezető hídig volt az,de persze jártunk azon túl is Kulcsig,nem is egyszer.Jó sok bejegyzés van már ezekről a túrákról a blogban,ha érdekel érdemes visszalapozni a Duna menti túrák mappánál főleg.

Pincesor Dunaújvárosban az Apostol sörözővel

Aztán hosszú-hosszú idő után elérkezett egy olyan túra amire egyedül indultam el...szándékosan rendeztem ezt most így,több szempontból is.Az első,hogy szoktatnom kell magam ehhez is,hiszen Gergő elhunytával nincs aki mindig minden alkalommal velem tartson vándorlásaimra,így ki kellett próbálnom milyen egyedül menni...Sok olyan túrázóval találkoztam az elmúlt 37 évben akik egyedül mentek,nálam ez nem volt szokás,hiszen túratörténelmemben talán egyszer esetleg kétszer fordult ez elő velem,így még erre nem igazán voltam vagy vagyok felkészülve.A másik ok,hogy a július gyakorlatilag úgy telt el,hogy végigroboltam a munkahelyen ami alaposan lehúzott már mentálisan.Kellett kis kimozdulás,hiszen egész júliusban mindössze egy túrám volt.Meg végül is most vágytam egy ilyenre,egyedül ahol senki sem zavar.Persze rendszert nem akarok belőle csinálni,de meg kell szokni ezt is.

Utca Pentelére

.Otthonról indultam és jó 40 perc alatt suhantam át a városon.A helyi víztoronynál tértem rá a piros jelzésre,ami gyakorlatilag kivezet Kulcsra,le sem kell róla térni.Persze én egyszer-egyszer letérek majd,így terveztem.A túra nem érint olyan pontot ahol Gergővel ne jártunk volna már...így egyedül menve ráakartam emlékezni most is...A piros a szűk Pentelei utcákon vezetett le a helyi Szabadstrand-öbölig,amely persze most is fenségesen szép volt.Ám az itt menő út egy közút is,ez vezet ki a rácalmási üdülőkhöz és zavaróan nagy volt rajta a forgalom.Jól jött az öböl végén,hogy kicsit letérhettem róla,mégpedig a szeretett zsiliphíd kedvéért.

Az öböl és látszik a kishíd is

A Szalki-szigetről kivezető kis zsiliphídat mindig is nagyon szerettük.Az okát nem is tudom miért,de szerettük.Mondjuk szép kilátás volt róla,ez mindig rabul ejtett.Minden évszakban szép,ezért hát elmentem most is megnézni.Megérte,mert most fenomenális volt.Nagyon-nagyon sokat voltunk itt Gergővel,erre gondolva egy kicsit el is érzékenyültem...sosem tudom megszokni,hogy Gergő nincs velem fizikai valójában....Kicsit időztem itt.Azt a piros+ vezetett vissza a piros sávra,igy elindultam rajta.

A kishíd amelyhez most nem a megszokott irányból érkeztem

A kilátás ami mindig rabul ejt

Menve a piroson újra zavarónak hatott a forgalom.Az üdölő sorhoz érve lementem az alsó útra,ez volt maga a piros,majd bementem az ártéri erdőbe ahol szintén rengeteget jártunk a kisfiammal...Hamar kivitt az ösvény a dunai holtágakhoz.Észak felöl megpillantottam Gergő-szigetét (aki nem tudja miről va szó az kattíntson ide ).Ekkor éreztem a kellemes bizsergést a hátamon,tehát Gergő ott volt velem...a szívem megtelt melegséggel...A magas vízállás most lehetetlenné tette,hogy átmenjek a szigetre,de lesznek még olyan évek amikor majd átlehet menni,akkor majd átviszem a táblát és kiszögelem egy fára,az lesz rajta:"Gergő szigete" Szóval észak felöl bámultam a csodát majd arébb mentem ahol a teljes Macskalyukra csodás rálátásom volt.Aki még nem halott a Macskalyukról pillantson bele ebbe a kis videóba.

Elidőztem a Macskalyuknál is kicsit,néztem a túlpartokat.A túlpartokat amelyek mindegyikén jártunk Gergővel..hiába nem tudok olyan helyre menni a világban amelyről ne ugorna be egy-egy emlék,de nem is akarok... A nézelődés után belevetettem magam az ártéri erdőbe amelynek igen kellemes volt a klimája.Sajnos nem mindenhol,mert voltak helyek ahol kivágták a fákat.De sok-sok emlék szembeköszönt itt is.Találomra az egyik utat kiválasztva visszamentem a piros jelzésre és folytattam a túrát Rácalmás és Kulcs irányába.

Csónakok a Macskalyuknál

Aranykapu az ártéri erdőben

Ezen aztán hamar elértem Rácalmást mégpedig az Ófalu részét,hát itt sem egyszer jártunk.. a reggeli frisseség után kezdett fülledt lenni az idő ami persze kezdett erős izzadással járni,így azon a helyen ahol csodás rálátás nyilik a helyi Rác templomra gondoltam pihenek egyet.A szép rálátást a templomra időközben egy magasra nőtt fa megakadályozta.Hát nem is tudom talán három éve jártam itt utoljára,akkor még nem akadályozta a fa a kilátást.Úgy látszik a fák az égig érnek... Kis pihi után lereszkedtem a templomhoz és alulról és mögüle csináltam igy a fotókat.Mögötte volt egy szobor amire nem emlékeztem,lehet nem is volt itt akkor amikor legutóbb itt jártam.

A rácalmási Rác templom

Az út aztán lassan levezetett újra a Kis Dunához.Közeledve a hídhoz néhány kiránduló érdeklödött tőlem merre van a tanösvény.Mondtam menjenek be a hídon a szigetre és keressék a piros félkör jelzést.Ezután én is felmentrem a hídra.Itt is megrohantak az emlékek hiszen legalább 20-szor jártunk itt..Erről a hídról is csodás a kilátás mint észak,mint dél felé.Na és egy éve itt szinte kivolt apadva a Duna,most meg...észvesztő sebességgel zúdult a bőséges vízmennyiség a híd alatt.Itt is elidőzgettem kicsit,elővéve az édes emlékeket...

Kilátás a rácalmási hídról

Ezúttal egyedül,izzadva egy szelfi,de talán ott van mellettem Gergő,csak jobban megkell nézni a képet...

Kicsodálkozva magam,lementem a híd alá a hüvösbe.A fülledtségtől itt már alaposan megizzadva.Megkajáltam itt és vártam még kicsit lemegy rólam az izzadtság.Hallgattam a víz robaját a híd alatt,amely látványnak sem volt utolsó...Jó félórát pihentem a kellemes környezetben,szerencsére senki nem jött le a híd alá.

Ezután folytattam a piroson a túrát,hüvős fák alatt vezetett az út ki Rácalmás területéről észak felé,itt kellemes volt a klima újra.Ám nem tartott sokáig.A fák eltűntek,helyüket felváltották a jó magasra nőtt kukoricák,ám ezek nem adtak árnyékot.Ballagtam tovább,újra jött a fülledtség.A kukoricástól ki sem láttam,pedig emlékeztem,hogy innen jó a rálátás a kulcsi dombokra.Szerencsére nem sokára szembeköszönt egy vadászles.Felmentem rá,hiszen Gergővel is ha találkoztunk vadászlesekkel álltalában felmentünk rá,hisz volt,hogy onnan volt a legjobb kilátásunk.Gyakorlatilag most is így történt.Innen már túl lehetett látni a kukoricáson és a kulcsi dombok igen szépek voltak.

A kukoricás és a kulcsi dombok

Lejövet lassan beértem Kulcs területére,emléztem sokmindenre,hiába vagy 5-6 éve jártunk erre utoljára,legutóbb épp egy bringatúrán.A hosszú egyenes után végre kezdett kanyargósra váltani az út és haladt a kulcsi üdülők alatt.Hát ezek tulajai sem három műszakban dolgoznak a Dunai Vasműben... Elhaladtam a helyi horgásztanya mellett,erre is emlékeztem,majd ezután elértem a csodás kulcsi dunapartot ami rendkivül kellemes környeztnek bizonyúlt.

Kulcsi part

Horgászhelyek tucatjai voltak a parton végig,mögöttem meg a palotának is beillő üdülők.Kiértem a nagy Dunához is,itt is hasonló volt a helyzet.Gondoltam lemegyek a vízhez és lemosakszom,ám az igen melegnek tűnt,ettől nem igazán frissültem fel.Pihentem itt is.Kellett is,mert folyatva a túrát annak a legnehezebb szakasza következett.Emelkedő,na nem a legdurvább,de hosszú és a 16.-ik kilométer után már kissé nehéznek tűnt.Valahogy azért legyűrtem.Felérve pedig rögtön egy buszmegállóra leltem.Gondoltam akkor megvárom a buszt,de még volt 50 percem addig.Gondoltam akkor elsétálok a következő megállóig,hátha találok egy kocsmát és lehörpintek valami frissitőt.De a település ezen szakaszán nem akadtam kocsmára.Így a frissitőről lekellett mondanom.

Emelkedő a legvégén

Megvártam a buszt amivel aztán gyorsan hazaértem,idehaza mentem be a sparba egy kis frissitőért.Hát igy telt az egyedül megtett túra.Végül is sokkal rosszabbra számítottam.Nem volt olyan zavaró az egyedüllét mint vártam,főleg úgy,hogy Gergő szigeténél ugye éreztem maga Gergő jelenlétét és mióta hiszek ebben ez alaposan meg tud nyugtatni is.

Persze azért az egyedüli túrázásokból nem akarok rendszert csinálni,de előfordulhat,hogy lesz még ilyen a jövőben.Végül is kellett egy kis kimozdulás,mert mint írtam a júliusi orrvérzésig meló alaposan leamortizált...

Még itt is emelkedik...