Kedvenc váraink (30) - Markazi vár(rom)

A markazi vár maradványai a falu központjától 1,5 km-re északnyugatra a 460 méter magas Várbérc déli oldalán találhatók. Megközelítése a zöld L jelzésen lehetséges. 

A várat feltehetően az Aba-nemzetség Kompolthy-ágából származó II. Kompolt Pál nevű fia építtette az 1270-80-as években. Oklevelekből ismert első ura Kompolti Imre, a későbbi siroki várnagy volt (XIV. század első fele), fénykorát az 1200-as évek végétől 1421-ig élte.

A téglalap alakú építmény keleti és nyugati oldalfalának maradványa 32 méter hosszú, déli és északi fala, pedig 25 méter. A keleti fal vastagsága 2 m, magassága, pedig 6 méter lehetett, a többi fal, amely meredekebb hegyoldalra épült, 180 centiméteres volt. Az északi rész falait – ahol a bejáratot kialakították – ma már a romtörmelékek teljesen eltakarják.

Ennyi maradt a várból

A várfalakat a középkorban szokásos módon mészhabarcsba „forrón” építették. A forró mészhabarcs, a helyben bőven található kőből épült falakat betonszilárdságúra fogta össze. Ezért még ma is – lerombolása után közel 450 évvel később – dacol az idő pusztításával s még romjaiban is hirdeti az utókornak a történelmi múltat. A várfalak északkeleti-délkeleti és délnyugati oldalát kívülről 8-10 méter széles, 3-4 méter mély – ma már nagyrészt romokkal feltöltődött – sáncárok vette körül. A nyugati meredek sziklákon nem volt szükség sáncárokra. A markazi vár bejáratát az északi részről – a Várbérc és a Hegyestető felőli oldalon a sáncárkon átívelő felvonó hídon át képezték ki. A bejáratnál épült a kapuvédmű, fölötte a lakótorony. A lakótorony meglétére a bejárati résznél felhalmozódó, a többi résznél lényegesen magasabb romhalmaz utal. A kapu fölötti tornyot erősítették meg a legjobban, ennek első emeletén tartózkodott a néhány fős őrség, akik onnan kezelték a felvonóhíd és a kapuvédmű csigás, emelő szerkezetét. A kapuőrség szobája feletti szinten a várúr féltve őrzött kincseit és kiváltságairól szóló okleveleit helyezték el, őrizték sokszorosan megerősített vasalt ládákban. A falakkal körülvett belső terület 860-900 m2 nagyságú lehetett, mivel a terület szűk volt, igyekeztek azt jól kihasználni. A belső épületek külső falait a várfalak alkották, közepén egy 10×16 méter nagyságú udvarnak jutott még hely. A várpalota keleti és déli szárnya egy emeletes, a nyugati része pedig – ahol az építmény 3 méterrel alacsonyabb szintről épült – és a meredek hegyoldal jobb védettséget biztosított – két emeletes lehetett. A nyugati meredek hegyoldal felől a várpalota belső részén 3,5 méter szélességű folyosó húzódott. Innen lépcsőn lehetett feljutni az udvarra, valószínűleg e folyosóról nyíltak a palota alatti pincék bejáratai is.

A nyugati várfal maradványai

A vár vízellátását az alatta 200 méteres mélységben folyó várpatakon épített vártó biztosította. A vizet a patakon képzett tóból siklópályán, kötélen mozgatott edényekben, csigasor-szerkezettel húzhatták fel. A tónak és siklónak a nyomai ma is kivehetők a vár völgyén és a várhegy oldalán. A várnak lényeges hadászati, katonai jelentősége nem volt, tulajdonosai főként menedékhelynek valamint pihenés, vadászat céljára, főúri víkendháznak használták.
A Kompoltyak visontai ága – amelyhez a markazi is tartozott – 1421-ben kihalt s a vár és várbirtok a nánai ágazathoz tartozó Kompolti István kezére szállt, Markaz falu és a vár így része lett egy, az előbbinél többszörösen nagyobb vártartománynak, melyet a siroki illetve domoszlói Oroszlánkő várából igazgattak. Markaz várának ettől kezdve másodrendű szerep jutott. Nem ismerjük, hogy mikor, ki és miért rombolta le a markazi várat, de valószínűsíthetően a török betöréseknek köszönhető pusztulása. Az 1570-es évektől az okiratok már csak lerombolt palota, illetve várromként emlegették. A falai között zajló életet és tulajdonosainak emlékét is elmosta a pusztulása óta eltelt négy és fél évszázad. Ősi köveinek nagy része szétszóródott a környékére, főként a meredek völgybe, ahonnan falusi építkezések házainak alapjaiba, és útépítkezésekhez hordták el.
A vártól gyönyörű kilátás nyílik az egész környékre, jól látható a hegyek, szőlők és a gyümölcsösök által körülvett község.

Egészen különleges hely!

Így  érhetjük el legkönnyebben a várat:A faluközpontban, a Postánál (Fő út 102.) található szélkakas jellegű útbaigazító tábla iránymutatása szerint a Dobó úton indulunk el, majd a következő útbaigazító táblánál – a Dobó és Kálvária út kereszteződésében – balra fordulunk a Kálvária útra, ahol a kanyart elérve jobbra térünk. A faluból kiérve – a Rasztya mellett – felkaptatunk a régi szánkópálya emelkedőjén, melynek felső részén jobbra a Veresföld található. A zöld L jelzésű turistaúton haladunk tovább. Utunkat keresztezi a zöld L jelzésű borút, itt pihenőhely található a várromról szóló bemutatótáblával, padokkal, asztallal, ahol érdemes megpihennünk. A zöld L jelzésen tovább haladva – a Tatármező szélét elhagyva – elérjük a természetvédelmi terület határát, ahonnan a köves kaptató végén, a gerincen balra fordulva és az egykori sáncon átkelve felérkezünk a Markazi vár romjaihoz.

A keleti várfal

A várban,vagy a várnál mi eddig egyetlen alkalommal jártunk.Mégpedig Zolikával 2026 júniusában.Mi nem a faluból jöttünk,hanem egy jóval nehezebb túra keretein belül Mátrafüred felöl.Megérte ide felkapaszkodni mert csodás hely.Nem tudhatom,hogy jövünk-e még ide valaha.Én szeretnék mert nagyon klassz környék,remek hegyekkel,csodás kilátásokkal.Nem vagyok már fiatal,hogy bátran megígérjek olyant,hogy jövünk még,de remélem ha ide nem is,a környékre mindenképp eljutunk még...

Filmünkben 42 perc 57 másodpercnél érjük el a várat,de érdemes megnézni az egész filmet erreől a csodás túráról.Nézd inkább a you tuben,ott nem ilyen miniatűr!

Kedvenc váraink (29.) - Benevár

 A sorozat következő részében a Mátra egyik gerincére látogatunk el.Itt találjuk meg a romjaiban is fenséges Benevárat,amelynél a közelmúltban jártunk.

A Kékestető 1014 m magas csúcsától dél-nyugati irányban gerinc húzódik egészen le Mátrafüredig. Ennek a gerincnek a déli végén 471 m magasan találhatók Benevár romjai.

Benevár romjai

A honfoglalás után Anonymus szerint Árpád a Mátrában az Abák ősének adott birtokot: "Akkor Árpád vezér nagy földet adott Ednek és Edöménnek a Mátra-erdőben, ahol az unokájuk, Pata, később várat épített [*Gyöngyöspata]. Az ő sarjadékukból származott hosszú idő után Sámuel király is, akit kegyességéért Abának hívtak." Más források szerint Bene volt Edömén unokája, akiről Bene vára a nevét kapta. Ez a korai földvár a tatárjáráskor elpusztult.

Az Aba nembeli Csobánka család tagjai II. András alatt részt vettek a keresztes hadjáratokban és 1221-ben vitézül harcoltak a holicsi hadjáratban. A Sajó melletti csatában 1241-ben Csobánka Lőrinc IV. Béla királyt saját testével fedezte. A Csobánka-ághoz tartozó János a rábcai csatában vett részt, vitézül helytállt és Ottokár cseh király seregéből bizonyos Haslo Valtert csapatostul foglyul ejtette. 1275 után ő emeltethette a Benevárat.

Romantikus szép helyen a Mátra egyik gerincén találjuk meg a várat

Az első írásos említés 1301-ből való, amely szerint János három fia megosztozott a birtokokon ("Quod magister Ladizlaus et Samuel ac David filij Comitis Johannis filij Chubanka"). Ez az oklevél páratlan a maga nemében, teljesen felsorolja Bene várának épületeit (palota, fatornyok, ház, kincstár, nagyterem, kápolna, kapu): "Továbbá várukat felosztották három egyenlő részre, amelyből az egyik rész az északi oldalon található a palota harmadrészével és három fatoronnyal valamint egy házzal és a keleten levő kisebb helyiséggel Sámuelé. Továbbá ugyanezen palota középső harmada a nagy szoba felével és más kisebb épületekkel ugyanazon oldalon László mesteré; ugyanennek a palotának a harmadik, déli része pedig az említett nagy szoba felével ugyanazon oldalon Dávidhoz került. Továbbá az említett vár kapuja mögötti kisebb rész, amely keletről, ugyanettől a kaputól egészen addig a helyig terjed, ahol a fal végződik, ugyanezen László mesteré; azonban a másik részből, tudniillik a nyugati területről bizonyos kisebb rész ugyanezen vár közepén levő fatorony felével Sámuelhez került; a harmadik kisebb rész pedig ő az említett palotának azon részénél, amely tudvalevőleg Dávid osztályrészéül jutott ő ugyanezen torony maradék felével Dávidhoz került, és utódaira szállnak örök birtoklásra; az említett várban levő kápolnájuk azonban és ugyanezen vár kapuja közös birtokukban maradtak..."

A falak között

Az Árpád-ház kihalása után a benei Csobánkák az Aba nemzetség tagjainak nagy részével az új király, Anjou (I.) Károly ellen Csák Mátéhoz csatlakoztak. Részt vettek az 1312. június 15—i rozgonyi csatában, ahol a három testvér közül Dávid életét vesztette. A király győzelme, az Aba család súlyos veresége történelmi sorsfordulóhoz vezetett, megtört az Abák hatalma. Csobánka Sámuel visszavonult Benevárba, László birtokait magához ragadta.

I. Károly 1327. máj. 21-én megfosztotta a Csobánkákat a birtokaiktól várukat pedig hűséges hívének, Szécsényi Tamás erdélyi vajdának adományozta: "mivel Chabanka fia János fiai: Sámuel és Dávid a Cassa városhoz közeli, Tarcha folyó menti Ruzgun-i csatasíkon a trencséni Mátéval és más pártütőkkel szemben vívott ütközetben fegyvert emeltek ellene, és mert hűtlenségükben Máté embereivel együtt később is számos gaztettet, pusztítást, gyilkosságot és erőszakoskodást követtek el, elveszi tőlük összes birtokaikat — elsősorban is a Heueswyar m.-ben fekvő Gunges, Bene, Halaz és Noguth birtokokat —, egyben a hasonlóan vétkes [Chabanka fia] Péter fiát: Pált is megfosztja minden, a szóban forgó birtokokat illető jogától,... Ezek után tekintetbe véve a néhai Farkasius mr. fiának: Tamás erdélyi vajdának, Zounuk-i c.-nek mindazon érdemeit, amelyeket királysága kezdeteitől őt szolgálva szerzett, kérésére örök jogon neki adományozza Chabanka fia János fiainak: Sámuelnek és Dávidnak, továbbá az említett néhai Lászlónak az országban fekvő összes, kivált pedig név szerint is említett birtokait."

A Mátra gerincén

Szécsényi Tamás örökösei egészen 1424-ig birtokolták Benevárat.Csobánka Dávid és Csobánka Péter számos pert indítottak a birtokaik visszaszerzése érdekében, de a nagyhatalmú vajda ellen nem értek el eredményt. Gilétfi Miklós nádor 1346. febr. 22-i oklevelében az olvasható, hogy korábban előtte megjelent Chabanka fia János fia Sámuel fia Dávid, aki előadta Tamás egykori erdélyi vajda, Zonuk-i comes ellenében, hogy Gyungyus, Bene, Halaz, Sadan, Jeneu és Aruk birtokokon levő részeit régi határai mentén bejárva magának iktattatni akarta saját joga nevében és Tamás ennek ellentmondott. A vizsgálat során hűtlenség vádja továbbra is fennállt, így a nádor ítélete szerint Szécsényi Tamás a bortokok jogos tulajdonosa.

Szécsényi Tamás 1354. szeptember 18-án huny el, Benét, Benevárát fia Mihály (előbb váci, majd egri püspök) örökölte. 1394-ben a Szécsényi családból származó Kónya-bán fiai Frank és Simon Bene várának a birtokosai. Ők már Gyöngyösön laknak, Bene vára és Benefalva ekkor már elvesztette jelentőségét.

Számos kiomlás figyelhetp meg a falakon

Zsigmond király 1424-ben Bene várát Ajnácskővel együtt a Salgai Szécsényi családtól hűtlenség miatt elkobozza. Egy 1424. szept. 19-i oklevél szerint Berzewicze-i Paharnok István Aynaskw (Ajnácskő) és Bene királyi várak várnagya. 1430-ban a királyné, Cillei Borbála tulajdona.

1435-ben Zsigmond a hűtlenné vált Salgaiaktól elvett és a Berzeviczieknek elzálogosított Gyöngyös felét, Bene és Zsadány birtokokat, Halászt és Szászberekét 4100 forint fejében a Rozgonyiaknak kiváltani megengedte. Ugyanezeket a birtokokat és Poroszló egy részét 1438-ban Albert királytól adományként is megkapták a Rozgonyiak (galéria).

A közeli Pata várát (Gyöngyöspata) 1459-ben a cseh Giskra emberei, Ulrik és Zagyvafői Andriskó szállta meg 600 lovassal és szekerező gyalogsággal.Bene várát a huszita martalócok feldúlták és felgyújtották. 1497-ben kelt birtoklevél a várat szétrombolt állapotban jelzi, mint Kanizsai birtokot.

A vár feltárása 1982-ben kezdődött, a kiásott falakat megerősítették. 2020-ban számos kiomlás figyelhető meg a falakon.

Az utolsó várfal
A várhoz legkönnyebben Mátrafüred esetleg Mátraháza felöl tudunk eljutni.Jelzett turistaút vezet ide,de a környéken számos jelzett túraútvonal fut,így sok-sok remek túrával kombinálható a Benevár meglátogatása.

Mi eddig egyetlen egy alkalommal jártunk itt,mégpedig 2025 karácsonya előtt Zolikával tettünk itt egy remek túrát.A környék nagyszerű így nincs kizárva,hogy valaha még erre vet minket a sors.A filmünk erről a túráról szól és mutatja be a Benevárat is!

Kedvenc váraink (28.) - Zádorvár

 A sorozat következő részében az általunk nem régiben felkeresett Zádorvárral ismerkedünk meg kicsit részletesebben.A Balaton-felvidéken található vár felkeresését már hosszú évek óta terveztük,de csak most 2025-ben tudott megvalósulni a történet.

Az első találkozás

A vár területére vonatkozó - eddig ismert - első tárgyi emlékek az őskorból származnak. A vár jelenlegi területén és a most látható falai alatt nagyméretű i.e 7000-4500 éves (neolitikum) őskori eddig nem ismert műhelytelepet azonosítottak a 2018-as ásatások.

A helység első okleveles említést 1082-ben történik "Penchel" alakban, amikor I. László király a veszprémi káptalan birtokait összeíratta, és őket benne megerősítette. Ugyanekkor tűnt fel "villa Burlog" is, amely inkább csak földterület lehetett, mintsem falu. Temploma 1284-ben már szerepel, amikor Erzsébet királyné Barnag földet, melyen a királyné szakácsai laktak, a Vázsony nembeli Mencseli Búza fia Móricnak adományozta.

Az első kőből épített épületről 1374-ben emlékeznek meg az oklevelek. Ekkor a Himfy Benedek - mint I. Lajos helyi adószedője - épít épületet a mai vár helyén. Mivel Himfy Benedek a veszprémi Káptalan területén építkezett, a Káptalan panasszal élt. Ezért a Himfy család 4 éves pereskedést követő kiegyezés szerint elhagyta a helyszínt.

Nagy rajongója vagyok a romos váraknak

1382-ben megjelenik meg a Vezsenyi család a Balaton-felvidéken, ahol többek között Barnag jobbágyfalut kapják Anjou Mária királynőtől hűségük elismeréseként. A Vezsenyi család ezzel, új birtokokkal gazdagodott, de emellett a Szolnok környéki birtokaikat sem adják fel.

Mária királynő 1384. december 6-án keltezett oklevelében, Vezsenyi László királyi étekfogónak engedélyt adott egy erődített rezidencia, vár létesítésére. "...neki kegyesen és teljhatalmunknál fogva engedélyezzük és megengedjük, hogy ő a „Szabad” nevű hegyen, ami Veszprém megyében található, az ő Barnag nevű birtokának határain belül, amely (hegyről) azt mondják, Lászlóé, várat avagy erősséget vagy más erődítményt létesítsen és építsen, és azt a maga és összes utódai és örökösei számára örökre fenntartsa mások jogának sérelme nélkül..."

1386-ra a Zádorvár jelenlegi formájának kialakítása - amelynek udvara 55x60 méteres és közel szabályos négyszöget alkot - elkészül, és a Vezsenyi családhoz kötődik. Az épület együttesen belül, a déli oldal ad helyet a lakó résznek, amelyhez egy a keleti fal síkból kiugróan, negyed körívű boltozattal záródó apszissal rendelkező kápolna is csatlakozik. A déli falszakasz közepén helyezkedik el a kaputorony - amelynek bejáratát vélhetően statikai okokból adódóan elfalazták - és a délnyugati sarokban pedig szintén egy erős és magas torony áll.

A vár napjainkban

Az előkelő család azonban a várát nem a saját, hanem a veszprémi Káptalan földjén építette fel. Erről tanúskodik a Káptalan 1386-os jelentése, miszerint "...Vezsenyi Miklós fia, László elfoglalta "Zabad" hegyét, majd sietve kővárat emeltetett..."

Az építkezés ellen a veszprémi Káptalan ismét tiltakozást jelentett be, és az őt ért sérelem miatt jogorvoslatért bírósághoz fordult. Hosszas egyezkedés – amely során a Vezsenyiek megpróbálták megvenni az építkezésben érintett birtokot -, és vita - mert a Himfy leszármazottak is megtámadták a birtokon lévő építkezésüket lezáró, korábbi egyezséget- kezdődött. A birtokvitából keletkezett pert végül a veszprémi Káptalan javára ítélték meg, és az Országbíró 1394-ben, határozatában kötelezte a Vezsenyieket a birtokháborítás megszüntetésére.

A Vezsenyi família ezt követően az 1400-as évig Zádorvárat elhagyta, és az új rezidenciájukat, a közeli Nagyvázsony belterületén hozták létre, ezzel megszületett a Nagyvázsony vára.

Ilyen lehetett a Zádorvár

A Zádorvár a Vezsenyi család távozásával jogi értelemben lakatlanná vált, sorsára hagyva “gazdátlanul” állt a további évszázadokban, de az feltételezhető, hogy ennek ellenére a várat használták.

1472-ben a Vezsenyi család férfiági kihalását követően, a Balaton-felvidéki Vezsenyi birtokokat Mátyás király, Kinizsi Pálnak adományozta. Talán innen eredhet, hogy akkor ezt a várat Kinizsi vár néven is emlegették, bár maga a vár sosem volt a Kinizsi birtok része.

Írásos és szájhagyomány útján megmaradt emlékek alapján, Mátyás király halálát követően, rövid ideig, cseh huszita zsoldosok is bevették magukat a Zádorvár falai közé, vezetőjük pedig egy a tihanyi kolostorból kilépett pap volt. A folyamatos környéket sújtó zsarnokoskodásuknak, rablásaiknak a jobbágyok folyamatos panaszát követően a Nagyvázsonyi vár kapitánya vetett végett, a martalócokat mind egy szálig levágta, vezetőjüket, pedig a megkínzását követő beismerő vallomása alapján kivégeztette.

A várat a végvár rendszerbe nem sorolták be, ezért várnak hadászati szerepe nem volt. Az feltételezhető, hogy ennek ellenére - nem hivatalosan -, de folyamatosan lakhatták a várat. De mivel a vár nem az aktuális „lakók” tulajdona volt, ezért folyamatosan romlott az állapota.

A természet utat talál magának a vár falán is!

Az a birtok, amelyen a Zádorvár állt egészen 1652-ig Káptalani birtok volt. A Zádorvár 1652-ben a veszprémi Káptalannal történt birtokrendezést követően III. Ferdinánd király birtokába került. III. Ferdinánd, több egyéb birtoktesttel együtt ezt a területet is - akkor a rajta lévő épület együttest Pusztavárnak hívva - Zichy Istvánnak adományozta, és így a Pusztavár/Zádorvár egészen 1945-ig a Zichy birtok részét képezte. A Zádorvárat a Zichy család sem használta és nem is fordított figyelmet és nem költött a vár megóvására, javítására. Azzal, hogy jelentős csaták a várat nem rombolták, a falakat át- vagy hozzá 1394 után nem építettek, a jelenleg álló falak változtatás nélkül az 1374-94-es építési időszakának jegyeit hordozzák magukon.

A romos Zádorvár, 1958-ban műemlék besorolást kapott, majd 1991-től Pécsely Község Önkormányzat tulajdonába került. 2016. márciusától Pécsely Község Önkormányzata a Történelmi Emlékekért Alapítvány használatába adta a Zádorvárat, annak érdekében, hogy a megvalósuljon a vár megóvása, feltárása és így kialakításra kerüljön egy rendezett környezettel rendelkező kedvelt történelmi és turisztikai célpont.

Kellemes környezetben

Ahogy azt írtam a várban/várnál eddig egyetlen alkalommal jártunk.Mégpedig a balatoni kéktúra keretében 2025 áprilisában.Noha már Gergővel is voltak terveink egy ide vezető túráról,vele sajnos ez nem vált valóra.Zolikával jutottam el ide.Az,hogy jövünk-e még nincs kizárva,hiszen elméletileg innen folytatódik a balatoni kéktúránk következő szakasza is (bár nem kötelező méterre pontosan itt kezdeni).A vár kellemes környezetben,egy kellemes helyen van.A várfalon jelenleg van egy ideiglenes kilátó ahonnan remek kilátásunk van a Tihanyi-fészigetre,de az,hogy ez az ideiglenes kilátó megmarad-e,vagy helyét átveszi majd idővel egy normál kilátóhely most még nem tudni.Ettől függetlenól ajánlom mindenkinek a vár felkeresését,amely elsősorban Pécselyről és Barnagról érhető el legkönnyebben.

Kedvenc váraink (27.) - Pécsváradi vár

 A sorozat következő vára is a Mecsekbe kalauzol el,pontosabban a hegység déli lábához a festőien kellemes Pécsváradra.Talán a délvidék kivételével nincs olyan nagyon a köztudatba az itteni vár.Remélem egy kicsit ez a bejegyzés is segít a népszerűsétésében.Nézzük akkor mi tudható a Pécsváradi várról:

A vár déli része

Bár ezt a helyet „Pécsváradi vár” néven ismerjük, az elnevezés félrevezető, mert ez az épületegyüttes soha nem volt hadi értelemben vett vár. Voltak falai, bástyái, de azok feladata a benn élők védelme volt az esetleges rablótámadások ellen. Komoly ostrom kiállására nem voltak alkalmasak, arra a fennállása alatt nem is került sor.

Egy erődített hajdani szerzetesi monostor ez, melyet Szent István király alapított 998-ban, Koppány legyőzése után. Az itt álló kőépületet, amely Géza fejedelmi udvarháza volt, István Asztriknak adta, hogy benne Benedek-rendi – ahogy nálunk nevezik: bencés – szerzetesek számára létesítsen otthont.

A vár alatt kellemes parkban sétálhatunk

A pécsváradi monostor a második bencés rendház volt Magyarországon. Az elsőt, a pannonhalmit, még Géza fejedelem alapította 996-ban. A monostoralapítás célja itt, a déli végeken kettős lehetett: elsősorban a keresztény hit terjesztése, a környék pogány lakosságának megtérítése volt a szerzetesek feladata. Nem szabad elfelejtkeznünk azonban arról sem, hogy a bencés rend dolgozó rend - ezt elárulja közismert jelmondatuk: „Ora et labora”, vagyis „Imádkozz és dolgozz”. A rend nyugat-európai házainak földjein a szerzetesek a kor színvonalához képest modern mezőgazdasági kultúrát fejlesztettek ki. Ennek magyarországi meghonosítása is nyilván célja volt annak, hogy a bencés rendet Géza is, István is hazánkba hívta. A pécsváradi monostort a király gazdagon ellátta földi javakkal. Az 1015-re keltezett (a Vatikánban őrzött) oklevél szerint 41 falu tette ki az apátság birtokát, benne 1136 fős háznéppel. Az oklevél részletesen felsorolja a szakembergárda tagjait, akik a monostort szolgálták, valamint az egyéb adományokat (pl. kelyheket), sőt azt is, hogy milyen büntetés jár annak, aki a monostort háborgatni merészeli.

A monostor a kezdetektől folyamatosan bővült, szépült. Az eredeti épületre egy 1157-es tűzvész után emeletet húztak, megépült az északi oldalon a bejárat barbakán bástyával – melynek egy szegmense még látható a bejárat előtt, farkasveremmel, felvonóhíddal. Később, a 13. században épült egy nagy, gótikus templom, s annak déli oldalán a 14. században a „kolostornégyzet”, azaz a bencés hagyományok szerinti négyszögletes udvar, körülötte a kerengő-folyosó, s az abból nyíló különböző rendeltetésű helyiségek, mint a káptalanterem, a közös étkezde (refektórium) stb. - ahogy ez szerencsésebb sorsú helyeken, pl. Pannonhalmán máig is látható. Az eredeti épület nyugati végéhez lakótornyot építettek, az épületegyüttest fallal vették körül, melyet bástyák tagoltak.

A bejárat

Mint szentistváni alapításnak, a pécsváradi monostornak rangja volt az Árpád-házi királyok idején. Szent István is és utódainak legtöbbje is biztosan járt a monostorban, a legtöbben kisebb-nagyobb adományokkal is gazdagították azt. Járt itt Szent Gellért is, akit éppen a pécsváradi apát és a pécsi püspök beszélt rá, hogy tervezett szentföldi zarándokútja helyett inkább a magyarok megtérítésén dolgozzon. Valamivel később Vak Béla, a trónért sikertelenül harcoló Álmos herceg megvakított fia élt huzamosabb ideig (1125-1128) e falak között. II. Béla királyként (1131-1141) hálából adományokkal gazdagította a monostort.

A pécsváradi monostor mint apátság igen jelentős hely volt Szent István korától a török időkig. A hittérítés befejezése után hiteles helyként működött (1254-1526), azaz itt foglalták írásba a különböző jogügyleteket, birtok-adásvételekkel kapcsolatos egyezségeket. Ma a közjegyzők végzik az ilyen feladatokat. Hiteles hely annak idején olyan intézmény lehetett, amely iránt kellő bizalommal voltak a hivatalos szervek és a magánügyfelek egyaránt. A mindenkori pécsváradi apát jelentős közjogi méltóság volt. Többen az apátok közül pápai megbízatást is kaptak.

A monostor életének a török hódítás vetett véget. A mohácsi csata (1526) után 1539-ben a szerzetesek elmenekültek Pécsváradról. A magára hagyott épületegyüttest, bár falakkal rendelkezett, az akkori hadvezetés nem tartotta megvédhetőnek a török haderővel szemben, ezért a katonák az épületeket és a falakat megrongálták – hogy a török ne használhassa –, és visszavonultak. A törökök csak négy évvel később, 1543-ban foglalták el Pécsváradot. A romos monostorral nem foglalkoztak, nem állították helyre azt és nem építettek benne semmit. A megrongált épületek állaga a hódoltság hosszú ideje alatt tovább romlott.

Kellemes,takaros az udvar is

A török elvonulása (1686) után a bencés szerzetesek nem jöttek vissza pécsváradi monostorukba. Az apátság elnéptelenedett birtokait a 18. század elején németekkel telepítették be. A monostor kerítőfalait felépítették, s a birtok intézősége számára az északkeleti sarokban két földszintes épületet emeltek. Akkor nyitották a nagy kaput, ami most a szálloda bejáratául szolgál (rajta az évszám: 1729).  Nagyjából épen maradt a 10-11. századi kápolna, a palota földszinti része (az emeletet helyreállították) és a délkeleti bástya. A további épületeket nem állították helyre, hanem elbontották, a köveit más építkezésekhez használták fel. A fallal kerített területet gazdasági udvarként hasznosították.

Bár apátság nem volt többé, a „Pécsváradi apát” címet – a birtok jövedelmével együtt – rendszeresen adományozták. Az utolsó ilyen „címzetes” apát Gróf Hugo Franz Karl von Eltz-Kempenich mainzi érseki helynök volt (1739-1779). Az ő nevéhez fűződik a vár feletti plébániatemplom felépítése, amit nagyrészt az uradalom jövedelméből finanszírozott. Halála után Mária Terézia úgy döntött, hogy az egykori apátsági birtok túl értékes ahhoz, hogy a bevétele ellenőrizetlenül elfolyjon, Közalapítványi Uradalmat létrehozva célvagyonná tette: a Budai Tudományos Egyetem fenntartása lett a feladata. A közalapítvány központját a várban rendezték be.

A várudvar napjainkban

A közalapítványi birtokközpont, azaz a vár 1945-től az állami erdészet központja lett, amely 1969-ig maradt a falak között. A régészeti kutatások a monostor területén 1957-ben kezdődtek és 1987-ig tartottak. Azok során feltárták és láthatóvá tették a török időben ledőlt épületek alapfalait, restaurálták a 10. századi épületet, benne a kápolnát, kialakították a kőtárat, látogathatóvá tették a monostor megmaradt részeit. Az 1980-as évek végén alakították ki a korábbi irodák helyén az éttermet, a fölé épült manzárdtető alatt a szállodát. Ebben a formában 1988-ban ünnepélyes keretek között adták át a látogatóknak.

Ezzel a beruházással ki is alakult az a struktúra, amely egészen a most zajló felújításig lényegében változatlan maradt, csupán az épületegyüttes állaga vált egyre rosszabbá.

Napjaink... 

A várban mi kétszer jártunk.Az első alkalom 1998 májusában volt amikor Mónival és Erikával voltam itt egy Mecseknádasd - Óbánya - Kisújbánya - Pécsvárad túra keretében (emlékezetem szerint erről a túráról van leírás valahol a blogban).A második alkalomra több mint húsz évet kellett várni.2019 tavaszán érintettük a várat azon a túrán amit Gergővel terveztünk be 2019-re a Bazsarózsa túrát.Sajnos Gergő ekkor már nem jöhetett...Mónival és Zolikával adóztunk az emlékének itt is. Itt mentünk el még 2020 nyarán amikor a Zengő új kilátójához tartottunk Zolikával,Manóval és a Tizedessel.Ám ekkor a várba nem jöttünk be.Bár jelenleg nem szerepel a terveinkben,de nincs kizárva,hogy még akár ebben az évtizedben eljövünk ide....

Kedvenc váraink (26.) - Szászvári vár

 A sorozat következő vára egy olyan helyre kalauzol el,ahol számtalan alkalommal nyaraltam:Szászvárra.Mégis magába a várba,noha mellette vagy harmincszor is elmentem,egyszer vagy kétszer voltam benn,az is még a felújítás előtti években.A várat az évek alatt szépen helyrehozták.Na,de beszéljenek a betűk és a képek helyettem.

    Rekonstrukciós elképzelés a várról.Ilyen lehetett...

Szászvár neve az írott forrásokban először a 13. század első felében tűnik fel. Ezt követően az 1334-es pápai tizedjegyzék említi a falu Iván nevű plébánosát. 1347-ben a pécsi káptalan egyik oklevelében szerepel. 1401-ben a falut vásáros helyként említik "Forum comprovinc. in poss. seu villa Zaz". 1439-ben "Zaaz" néven szerepel egy oklevélben.

A szászvári vár a XIV. század második felében püspöki uradalmi udvarházként jött létre. Alsáni Bálint bíboros, pécsi püspök eredetileg egy kápolnát és egy udvarházat emeltetett a település szélén. Az udvarház egy alápincézett, emeletes, szintenként két helyiségből álló, igényesen kialakított kőépület volt, amelynek bejáratát egy lépcsőtoronyban helyezték el. Ez az egyik legkorábbi fennmaradt példája annak a középkori udvarháztípusnak, amely a XV-XVII. századba széles körben elterjedt egész Európában. Egy Zsigmond-kori okmány arról szól, hogy XII. Gergely pápa egy évi és 40 napi búcsút engedélyez mindazoknak, akik bűneiket megbánva és meggyónva, Keresztelő Szent János születése napján felkeresik a pécsi egyházmegyei "Zaas Oppidum"-ban Bálint bíboros és mások által ugyanazon szent tiszteletére alapított kápolnát.

A vár a templom mellett található Szászváron

Mint várat 1439. május 28-án említették először, amikor Albert király utasította Tolna megyét, hogy vizsgálják ki Bátmonostori Töttős László panaszát az Albeni Henrik püspök szászi várában tartózkodó familiárisai által okozott károk ügyében. 1476-ban Zsigmond pécsi püspök a szászi várat és plébániát a székesfehérvári Szent Miklós társaskáptalan prépostjára, Nagylucsei Orbánra bízta. Nagylucsei később Mátyás király kincstartója lett.

1540-ben Izabella királyné parancsára Athinai Simon elfoglalta Szászvárt, amely így rövid időre a királyné tulajdonába került. 1542-ben Werbőczy Imre Szászvárról indulva 225 lovassal és 200 gyaloggal üt rajta Kászon bég csapatain a kozári mezőn. Ezt Tinódi Lantos Sebestyén is megénekelte. Pécs 1543 július 13.-án esett el, s ugyanezen a napon adta meg magát Szász is Ahmed pasának. A település jelentőségét, stratégiai fontosságát jelzi, hogy a törökök közigazgatási központtá, nahije székhellyé tették. Egy 1554-es dokumentum szerint 188 község tartozott hozzá, s ez a dokumentum a helységet mint Szász "város"-t említi, ahol 37 adózó ház volt. Török őrség létszámáról csak 1546-ig vannak adatok, közel 250 fős védősereg vigyázta, ami Pécs északi védelmét látta el. Ez a létszám csökkent, amikor a tolnai várak is török kézre kerültek.

Kellemes a környezet a várkastély körül

A tizenötéves háború pusztításai Szászvárat sem kerülték el, 1603-ban keresztény seregek felgyújtották a várat. 1662-ben kiskomáromi gyalogosok gyújtották fel, majd Zrínyi Miklós 1664-es téli hadjárata során a magyar katonák egy része elfoglalta a települést, s ismét felgyújtották a várat. 1680 körül keresztény csapatok felrobbantották az erődítményt, de a törökök valószínűleg nem hagyták el. Végül 1686-ban szabadult fel a török megszállás alól, a település és a vár a császári csapatok birtokába került. A harcok során a Szász elpusztult, egy 1696-os dokumentum már csak faluként említi.

A várban jól ötvözték a modern kori és a régi építészet találkozását

A romos vár területén 1772-ben Klimó György püspök kezdte meg egy új templom építését, amely 1779-ben készült el. 1822-ben a templomhoz egy tornyot is építettek a várfalak felhasználásával, ám ez a torony 1890-ben megroggyant, és ezért lebontották, helyére pedig felépítették a ma álló tornyot.

Érdekesség, hogy Martinovics Ignác "szolgálataiért" 1792-ben megkapta a "szászvári apát"-i címet. Később jakobinus összeesküvőként a budai Vérmezőn fejezték le.

A szászvári várkastélyban 1980-ban kezdődtek meg a régészeti kutatások, amelyek alapján 2016-ra rekonstruálták a legrégebbi (középkori), nyugati palotaszárnyat, ugyanakkor 19. századi hozzáépítéseket is meghagytak. A nyugati toronyban a leletek alapján hűen rekonstruálható, 14. századi kápolnát és a kaputorony felvonóhidas kapuját is újjáépítették. Az északi palotaszárny emeletét viszont csak egy üvegfallal pótolták.

Napjainkban...

A vár hétfő kivételével mindennap 9-től 17 óráig tart nyitva.A belépődíjakról a legutolsó infóm alapján (ezek ugye folyamatosan válozhatnak) azt tudni,hogy a felnőtt belépő az 1200 forint,a diák és nyugdíjas 800 forintba kerül.Csoportos 1000 forint,családi (2 felnőtt,2 gyerek) 3200 forint,hatéves kor alatt pedig ingyenes a vár látogatása.

A várban mint írtam,noha sokszor elmentem mellette maximum kétszer járhattam,mégpedig a 80-as évek második felében.Esélyes,hogy Sándorral és annak lányával Tündivel.Az,hogy jövünk-e még ide,úgy érzem,hogy jelen állás szerint nem valószínű.Sajna az itteni rokonokkal Sándor halálát követően gyakorlatilag megszakadt a kapcsolatom és ha jövünk is erre túrázni,aligha fér bele a vár az útvonalba.De soha nem mondjuk,hogy soha ugye...

Kedvenc váraink (25.) - Tatai vár

 A váras sorozatomba csak olyan várak kerülhetnek be amelyeknél legalább egy alkalommal jártam.Nos a következő alanyunknál már kétszer is voltam,igaz az elsőre nem nagyon emlékszem,hiszen a vár pincéjében alaposan sikerült felönteni a garatra..

A vár az Öreg-tó partjáról

A tatai Öreg-tó partján álló vár vízben tükröződő, mesébe illő látványa 700 éve kápráztatja el az embereket. Bár hadászati szempontból sosem töltött be jelentős pozíciót, már az uralkodók is kiemelt figyelmet fordítottak az erődítményre és a településre. Kevesen tudják, hogy ma már csak az épület negyede látható; ez egykor a déli szárny volt, ami napjainkban a Kuny Domonkos Múzeumnak ad otthont. Bemutatják a középkori kőtárat és a lovagtermet; megtudhatod, milyen volt Tata az Esterházyak idején, és megcsodálhatod a színpompás római szobát is.

A várnál

1954 óta a tatai vár a Kuny Domokos Múzeumnak ad otthont. A tárlat Európa-szerte egyedülálló különlegessége a „Római szoba” - ezt semmiképpen ne hagyd ki! A színpompás, vörös-zöld-kék-sárga helyiségben az ókori Brigetio (ma Szőny területe) II. században épült villájának egyik termét rekonstruálták az eredeti falfestménytöredékek felhasználásával, mintegy puzzle-ként kirakva azokból a falakat és mennyezetet.

Ha itt járunk, megéri beülni egy kávéra a teraszon kialakított presszóba, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik az Öreg-tóra. Érdemes meglátogatni az immár hatvan éve a várban működő Kuny Domonkos Múzeumot is, amely ideális választás, ha érdeklődsz a történelem iránt, de unod a kiállítótermek monoton, végeláthatatlan sorát. Kissé trükkös megtalálni a bejáratot: az udvarba lépve jobbra ajánlott menni, avagy balról kerülni. Belül elkalandozhatsz a középkori kőtárban leskelődő szörnyek és sziklába faragott oroszlánok között, megtudhatod, milyen volt Tata az Esterházyak idején, a lovagteremben pedig megcsodálhatod a reneszánsz bútorokat.

Jómagam a várban egy forró júniusi napon

A vár királyok és előkelőségek kedvelt üdülőhelye volt. Luxemburgi Zsigmond, Mátyás király, II. Ulászló, majd a gazdag Esterházy család birtokolta és szépítette falait. Az erődítmény „elődjét” valószínűleg a Lackfi család emeltette a XIV. században. Mindenkinek ismerős Arany János halhatatlan művének első énekében az a jelenet, amikor a hadsereg élén lovagló vitéz így szólítja meg Toldit: „Hé, paraszt! melyik út megyen itt Budára?” Ő az a Lackfi nádor, aki a valóságban Tata birtokosa volt a XVI. században. Nevéhez nemcsak a tatai vár elődjének megépítése fűződik, hanem egy történelmi legenda is, amely szerint a nádor összeesküvést szervezett Zsigmond király ellen, de szerencsétlenségére az árulásra még idejében fény derült, a pártütőket pedig – így őt magát is – rövid úton lekaszabolták az uralkodó hűséges emberei. 

Zsigmond annyira beleszeretett Tatába, hogy szembemenve a kor szokásával nem ajándékozta el a birtokot, hanem megtartotta magának. Néhány év múlva, 1409-ben már teljes pompájában állt az előző alapjaira épített mai vár az Öreg-tó partján itáliai erősségeket utánozva, körülbelül négyszer ekkora méretben, mint a mostani. A város ebben az időben élte a fénykorát. 

A Mátyás király által hozzáépített teraszok, kerengők és kaputorony az épületet igazi reneszánsz várkastéllyá alakították. 

Valahol a vár előterében

A törököknek sajnos a tatai vár is áldozatául esett, függetlenül attól, hogy hogy a XVI. században - a dunántúli végvári rendszer tagjaként - erődítést kapott.  1597-es nevezetes visszafoglalását a magyar furfangnak köszönhettük. Két ravasz, töröknek öltözött magyar katona egy gabonaszállító szekérrel sikeresen felkönyörögte magát a vár hídjára. Amikor leszállt az éjszaka, a gabona alól előkerült egy puskaporral megtöltött bronzharang, amivel berobbantották a várkaput. Az óriási riadalmat és kavarodást kihasználva Pálffy Miklós főkapitány emberei diadalt arattak a törökök felett. 

A XVI. század folyamán az épületen erődítési munkálatokat végeztek, és a várat árokkal vették körül, amit az Öreg-tó vizével töltöttek fel. Talán ezeknek a beavatkozásoknak köszönhető, hogy Kara Musztafa nagyvezír robbantása 1683-ban nem törölte el nyomtalanul a föld színéről az építményt. A tulajdonosait sűrűn cserélő, egy tűzvésznek is áldozatul eső, igencsak romos erődítmény a XVIII. század elején az Esterházyak kezébe került, akik megszabadultak a lerombolt részektől - így maradt meg az épület negyede, a ma is látható déli szárny. 

Ott fenn van a presszó

Bár több Esterházy is nyugati épületcsodákat álmodott a vár helyére, nagy volumenű változásokat nem sikerült véghezvinniük, inkább csak az építmény külsején végeztek simításokat; így kapott például gótikus stílusú ablakokat. A romantikus külső az ablakkeretekkel, kapubejáróval, híddal, a kápolnafalra felhúzott törönnyal nagyrészt nekik köszönhető. Kevesen tudják, de a Budavári Palota Hunyadi-udvarában található Mátyás kútja eredetileg Tatára készült: Stróbl Alajos Esterházy Miklós József gróf kérésére készítette, ám a megrendelő meghalt, mielőtt ki tudta volna fizetni a szoborkölteményt.

1964 és 1973 között zajlott az épület régészeti feltárása és műemléki helyreállítása; a következő nagyobb felújítás pedig 2017-ben vette kezdetét a Nemzeti Várprogram keretein belül.

Kilátás az Öreg-tóra a teraszról

Mint írtam fentebb a várnál egyszer kétszer jártam.Az első alkalom meglehetősen régre nyúlik vissza,egészen 1992 novemberéig.Ekkor régi barátaimmal Lajossal és Erikával voltunk itt.Tatabányától jöttünk túrázva és itt valahol egy pince vendéglőben alighanem a várnál igencsak felöntöttünk a garatra a túra végén.Így az sincs igazán meg,hogyan kerültünk haza,nemhogy az,hogy a várban mit néztünk meg...

A második alkalom 2019 júniusának elején volt.Ekkor kezdődött az a hőhullám amely a kutyámat és a tesómat is elvitte... ekkor Zolikával és Mónival voltunk itt,kifejezetten egy Tatai kirándulás volt csak,túra nélkül.Éppen egy fesztivál zajlott a városban,így a tömeg miatt szintén nem sikerült sok dolgot megnézni,de amit láttunk az szép volt.Emlékezetem szerint mindkét itteni látogatásomról van külön bejegyzés a blogban!

A "túlpartól"

A vár keddtől-vasárnapig 9 - 17 óra között tart nyitva.A belépő díjak folyton változhatnak,legutolsó infóm szerint (2024 február) 2000 forint koponyánként.

Nincs kizárva,hogy jövünk még ide,de jelenleg nincs tervben.