Beszürkülés - Nyári összefoglaló

 Amikor 2018 decemberében elvesztettem Gergőt,úgy éreztem nem tudok többé hinni a nyárban.Aztán a 19-es nyár is tartogatott tragédiákat,hiszen a tesómat a kutyámat és egy jóbarátomat is elvesztettem,de túrázásilag kifejezetten jó volt.2020-ban már tragédiák sem zavartak és még az előző évinél is jobb nyár köszöntött ránk,a 2021-es nyárra pedig szavak sincsenek annyira szuper volt,tele jobbnál jobb buliakkal,túrákkal.Reménykedtem,hogy az idei nyár is hoz majd valami hasonlót,bár tudtam,hogy főleg Móni állapota miatt ez erősen kétséges lesz.Végül is jól indult a nyár,de a végére teljesen beszürkült...Szerényebbre vettem eleve a terveket,hat túrát vizionáltam a nyárra.Öt sikerült,de volt még két meccstúránk,na és az egész nyár legszebb eseménye volt,hogy kétszer is találkozhattam az egyik legjobb barátommal,aki külföldön él,de idén nyáron hazalátogatott.Na nézzük a részletes krónikát.

Bölcskei pincefalu

Régen volt környékbeli túra,de a nyár ezzel indult méghozzá egy Tolnai túrával.A bölcskei pincefaluba tértem vissza,ahol Gergővel is jártam már.Most Zolikával túráztunk erre,de nem Paks felé mentünk ahogy egykor Gergővel,hanem visszafelé Dunaföldvárra.A túra maga jó volt és szép,de már nyár elején ízelitőt kaptunk a forróságból,mert betyár meleg lett a túra vége felé már.De azért jó buli volt,Dunaföldváron meg megfejeltük a dolgot egy jó babgulyással és pár sörrel.

Ezután következett egy régóta megálmodott terv megvalósítása amikor is a Drégely várához mentünk a Börzsönybe.

Drégely várában

Viki és Tomi csatlakozott hozzánk ezen a túrán és most sem kellett fázni.A túra Nagyorosziból indult ahonnan nem jelentett különösebb problémát felkapaszkodni a várhoz.A romok szépek voltak,de a kilátás mégszebb.A várból pedig leereszkedtünk Dégelypalánkra ahol újfent jót ettünk és söröztünk.Majd a végén még kimentünk az Ipoly folyóhoz az országhatárra.Kitűnő buli volt ez is.Jól indult és jól folytatódott a nyár!

Ezután én némileg külön programra mentem.Először is Kispesten mentem el egy médiumoz megpróbálni Gergő lelkével kommunikálni.Tudni kell én magam és végzek szeánszokat és igazából megerősítést vártam,hogy én magam jól csinálom-e,jó úton vagyok-e....Sok új dolog nem hangzott el,megerősítést nem kaptam.Voltak olyan helyzetek amikor szentül hittem,hogy Gergő szól hozzám,máskor meg erős kétkedést éreztem.Úgy éreztem,mint 2019 februárban amikor először voltam médiumnál.Hogy jó színész.Valamit tud,de beleszövi a maga fortélyait a dologba.Na de ez egy külön más sztori.Talán majd egyszer részletesen is..

Ezt követően pedig taliztam Elivel a külfödlön élő nagyon jó kis barátommal.Két napot is sikerült együtt tölteni.Egyiken Veszprémben a másikon Fehérváron.Túrázni ugyan nem túráztunk,de jókat sétáltunk és pl.a Gizella királyné kilátót meg is néztük.

Újra itthon...

Így tehát a június kifejezetten jó volt.Nem gondoltam ekkor még,hogy ez lesz a nyár legjob hónapja (sőt lehet az idei évé is).Ugyan a július is jól indult.Ha lehet helyi túra még régebben volt mint környékbeli.Így július elején a helyi súgárút fesztivál keretein belül megtartandó Muki túrára elmentünk Zolival.Még rajtunk kivül voltak vagy 28-an és az egykori helyi kisvasút nyomvonalát jártuk végig.Kifejezetten kellemes kis túra volt a maga 7 km-vel.A végén a sörözés persze nem maradhatott el.

Jómagam Mukival

A Muki után pár nappal újra egy régi terv vált valóra.Nagyvázsonyba is eljutottunk végre.Egy jó kis túrát tettünk a vár környékén.Talán itt ekkor nem volt az a kibirhatatlan meleg.Jó kis nap volt ez is,szintén Zolival,Vikivel és Tomival a végén remek kajával és sörözéssel persze.A vár ugyan még felújítás alatt van,így a torony zárva volt,de azt mondták jövőre készen lesz,így benne van a pakliban,hogy majd visszatérünk.

A nagyvázsonyi buli után jöttek a meccstúrák.

Együtt a csapat a nagyvázsonyi túrán

A Római teniszakadémiára mentünk Óbudára,kétszer is.WTA 250-es női tenisztorna zajlott ahol pályára lépett új kedvencünk is:Anna.Hatalmas jó bulik voltak ezek is.Másodjára kifejezetten Anna miatt mentünk fel Zolival,hiszen bejutott az elődöntőbe és mentünk szurkolni neki,ám a döntőbe már nem sikerült bejutnia.Nagyon jól éreztük magunkat,nagyon jó meccseket és pár világsztárt is láttunk.A Római parton a halászlé meg fenséges volt!

Ezt követően azonban valami megtört.Elkezdett beszürkülni az egész nyár...

Anna az új kedvenc akibe valósággal beleszerettünk

Ugyan jött még egy túra augusztus elején,amikor is Rébfülöpnél tettünk egy körtúrát.Szintén négyen a szokásos csapattal.Szép túra volt ez is,jó buli remek látnivalókkal a végén a szokásos kaja és sörmennyiségekkel.Elvoltunk mint a befőtt.

Aztán még ahogy terveztük mi a követező túrát,közben a hazai meccsek hoztak némi színt az életembe,Ábrahámhegyre akartunk menni szintén egy körtúrára.A kinézett időpont augusztus 20. volt,de aztán elég ratyi időt mondtak arra a napra,így eltoltuk a túrát egy héttel későbbre.

Zolival a révfülöpi kilátóban

Augusztus 27-e lett volna az új időpont.Már minden megvolt beszélve én már jegyzeteltem éppen a legfontosabbakat amikor is jött feketeleves: Móninak bekellett feküdnie három hétre rehabra a kórházba.Tudtuk,hogy bekell majd mennie,de azthittem az nem egy pénteki napon lesz hanem hétfőn...és arra meg végképp nem gondoltam,hogy az anyja is befekszik... Így hát nem tudtam a kutyát kire hagyni a túrát pedig lekellett mondanom legnagyobb sajnálatomra.Végül úgy döntöttünk ez a túra idén már nem is kerül megrendezésre.Az augusztus tehát mondhatni kritikán aluli volt és úgy tűnt mintha valahol elvesztünk volna útközben...

Na,de aki ismer tudja,hogy nem adom fel.Egy kis hullámvölgy még nem a világvége!Folytatjuk hamarosan,úgy néz ki főleg,hogy Móniék hétvégére hazajöhetnek.Róla meg annyi,úgy tűnik a rehab jó ötlet volt mert két nap alatt látványosabb fejlődés történt az állapotában mint az előző 11 hónapban....

A Római part Óbudán

A nyáron tehát mindössze öt túránk volt.Plusz két meccstúránk.Két hegységben jártunk valamint a Mezőföldön és helyben Dunaújvárosban.Mentünk összesen 64km-t ami 12,8-as átlagot jelent.A nyáron legmagasabban a Drégely várában lehettünk 444 méteren.A nyár legszebb helye is a Drégely vára lehetett és alighanem a legjobb túra is ez volt.Az évszak legjobb hónapja egyértelműen a június volt.Minden alkalommal velem volt Zolika,Viki és Tomi pedig három alkalommal jött el.

Bár akadtak élmények a nyáron is,összeségében a nyár csalódást okozott,főleg a végére való beszürkülésével.

A nyár filmjei:

Kedvenc váraink (5.) - Máré vára

 Sorozatom következő alanya az a vár amelyben a legtöbbször jártam és amely a legkedveltebb a számomra.A várba amelyhez még Sándor vitt el először 1986 augusztusában és amelynél Gergővel is jártam az utóbbi időben vesztett régi varázsából és ha azt leírom,hogy mindez egyetlen ember miatt,akkor mindenképp érdemes elolvasni a sorozat augusztusi részét!Ezzel a várral ugyan már többször is foglalkoztam részletesen,de természetesen helye van a Kedvenc váraink sorozatban is.

A Máré vár ahogy feltűnik a vándor szemei előtt ha a Mecsek felöl jövünk

Magyaregregy községtől, mintegy 5 km-re emelkedő Várhegy csúcsán épült a vár.

Keletkezésének időpontját és építőjének nevét nem ismerjük, de minden bizonnyal a tatárjárás után épült, de első említése, ,,Castrum Mare” alakban csak az 1316-ban kelt oklevélben történik, amikor Károly Róbert király Bogár István mester részére kiadott adománylevelét átírja és megerősíti annak birtokában.

Később, 1347-ben a vele rokon máréi Gunyafiak a Becseieknek zálogosítják el. E két család később egymás közt osztja fel a várat és annak tartozékait, majd az uradalom örökösödés útján 1505 előtt a Várady család tulajdonába került.

A Kelet-Mecsek őrszeme

Amikor Várady István a mohácsi csatában életét vesztette, Mihály nevű bátyja a várat erőszakkal elfoglalta, de Várady Istvánné parancsára Bakics Pál ostrommal visszavette.

Pécs elfoglalása után 1545-ben a mohácsi szandzsákhoz csatolták a törökök. Horvát Márk szigetvári várkapitánysága idején rác-törökök és magyarok lakták a várat, akiktől 1561-ben Zrínyi Miklós foglalta el és adta vissza a Várady családnak.

A vár valószínűleg a XVI. században tűzvész következtében pusztult el, mert a XVII. század végén kelt oklevelek már, mint elhagyott romot említik a pécsi püspök birtokában.

Még egy utolsó ostromot azonban meg kell érnie 1956-ban: ekkor a Várvölgyből egy orosz tank a romok mögött meghúzódó „Mecseki láthatatlanokra” tüzelt. Tábla emlékeztet az itt meghalt két szabadságharcosra. 1960-ban kezdték meg a vár feltárását és helyreállítását.

A bejárat

A várat 1960 utáni időszakban kezdték helyreállítani és igazából még ma sem végeztek vele.Talán egyszer ide és elér majd nagy várhelyreállítási program és úgy nézhet majd ki a vár mint fénykorában.Persze számomra így mostani állapotában sokkal jobb.

A vár a túrázók egyik kedvenc célpontja volt évtizedeken keresztül.Népszerüségét csak növelte Fóris Laci bácsi a vár gondnoka,aki redkivüli kedvességével és emberszeretetével még több turistát csalt erre.

A vár 2015-ben számonra tisztázatlan okokból bezárt,majd 2019-ben megnyílt.Valószínűleg vagy tulajdonos,vagy üzemeltető váltás történt,ami azzal járt,hogy Laci bácsira nem volt tovább szükség...Ezzel a húzással ez a vár elvesztette azt a varázsát amely évtizedeken keresztül jellemezte,ráadásul boros belépődijat kell ma már fizetni,ha beakarunk jutni,ettől csak még tovább vesztett a régi varázsból.Hiszen hiába a pompa(?) a kiállítás a ritka rendezvények,ezek fele annyit sem érnek mint anno Laci bácsi egymaga a kedvességével és a kivételes tudásával a várat illetően...

A várudvar

A várnak csodás legendája is van,amit már leírtam e blogban,de nem maradhat ki sosem.Elöször ezzel a nem mindennapi sztorival első itt tartozkodásomkor találkoztam egy várról szóló kis ismeretterjesztő füzetecske hátsó oldalán,már akkor rabul ejtett.

Magyaregregytől délre, a Máré-várban lakott Máré vitéz ifjú szép feleségével. A közeli Miklós-várban, Szentlászlón innen pedig testvére, a nőtlen Miklós vitéz. Márét a király hadba szólította. Elbúcsúzott feleségétől, akit arra kért, hogy várjon rá hűségesen. Múltak az évek, s Máré nem jött haza. Felesége már elsiratta, halottnak hitte, és szívesen látta a szomszéd vár urát, aki egyre gyakrabban járt át a bánatos asszonyhoz. Máré-vár asszonya már nem törődött urának tett ígéretével. Addig-addig, míg az asszonynak és Miklósnak szép lányuk született. A kis­lányból már majdnem nagylány lett, mikor Máré mégis haza­térhetett. Megtudta, hogy felesége hűtlen lett hozzá. Mindkét várat megostromolta, ágyúval halomra lövette. Ott pusztult el az asszony Miklós vitézzel együtt. Lányuk életben maradt, de az anyja megátkozta. Az átokkal sújtott leány a hegy megköze­líthetetlen barlangjában rejtőzik és várja szabadulását. Minden 77. évben piros pünkösd hajnalán kiszabadul, a Máré-völgyi pa­takban fürdik és fésüli hosszú haját. Az a vadász válthatja meg az átoktól, aki ilyenkor arra jár és megcsókol egy medvét, egy kígyót meg egy varangyos békát. Eddig még nem akadt ilyen vadász. Az elvarázsolt leányt tovább őrzi az ott álló há­rom kőkatona.

Próbáltam az évek alatt utána járni ennek a mondának,kideríteni melyik a 77.év és piros pünkösd hajnalán lemenni ahhoz a patakhoz,de nem akadt ebben partnerem.Így nem sikerült kideriteni,hogy van-e a legendának bármiféle valóságalapja.Nincs kizárva,hisz a vár környékén több falu is létezett a legenda pedig szájról szájra terjedhetett...

Várudvar és a palotaszárny

A várat tehát Magyaregregy szomszédságában találjuk meg a Vár-völgy felett egy szirten.Ebben a várban jártam legtöbbször túrázásaim történetében,ez a szám pedig nagyon közel lehet a húszhoz.Rengeteg szép emlékem van innen és ide vezetett az egyetlen olyan túra amikor a két álltalam ismert legnagyobb túrázóval és természetjáróval túrárazhattam ide - Sándorral és Gergővel... Nagyon sokat voltam itt külön Sándorral és Gergővel is,a gyerekkori haverjaimmal,Mónival,Zolikával is jártam itt már.Emlékek tucatjai fűznek ide.

Mint írtam a vár Laci bácsi távozásával óriásit vesztett a varázsából,abból amiért annyiért megszerettem egykor.Erre csak rátesz egy lapáttal,hogy sem Sándorral,sem Gergővel nem jöhetek már ide.A borsos belépő sem teszi vonzová a várat,de mivel a kedvencem,így mindenképpen jövünk még ide!Ha szerencsém lesz akkor még az idén,ha nem akkor máskor,de jövünk még!

Filmünkben 34,38'-nál érjük el a várat.

Elmarad az Ábrahámhegyi túra!

 Sosem tölt el örömmel ha egy túraelmaradásról kell bejegyzést írnom.Sajnos újra összecsaptak fejünk felett a hullámok,így nagyon úgy fest,hogy lekell mondanunk a sorban következő túráról,amely Ábrahámhegy környékére vezetett volna el.Egy körtúra lett volna Ábrahámhegyi indulással és érkezéssel.Több sebtől is vérzünk,így ennek a túrának az idei megvalósításáról lekell mondanunk.A nyár amúgy sem alakult olyan fényesen mint az előző két évben,de erről majd az évszak összefoglaló bejegyzésben lesz szó.Eredetileg múlt héten augusztus 20-án mentünk volna Ábrahámhegyre,de olyan időt mondtak,hogy eltoltuk egy héttel a bulit.Szegről végről nem is volt jó idő és a balatoni vonatok annyit késtek,hogy valószínűleg jelentős késéssel értünk volna oda.Így döntöttünk augusztus 27.mellett.

A Badacsony Ábrahámhegyről

Aztán úgy alakult,hogy Móninak újra bekell feküdnie a kórházba.Úgy néz ki három hétre.A dolog rákfenéje,hogy az anyjának is bekell feküdnie (mily érdekes,hogy egyszerre...)így a kutyát nincs kire hagynom, 14-15 órára meg természetesen nem hagyom egyedül egy városi lakásban.Így aztán lekellett mondanom a túrát.Közben Zolika is padlón van.Ő olyan munkaerőkölcsönzönél dolgozik ahol nincs lehetőség szabadságra menni (2022 Magyarország....szégyen!) és egyszerűen már olyan fáradt,hogy nem érzi úgy,hogy képes most egy túrára.Plusz most anyagilag is kicsit megszorult.Vikiék jöttek volna még,de a történtek fényében lekellett mondanunk a túrát.Mondtam Vikiéknek ők menjenek ha tudnak oda,vagy máshova.

A túrát későbbi időpontra tenni meg most nem tudjuk,mert jönnek az őszi túrák.Ábrahámhegy meg eleve olyan amelyhez sokáig tartó világos kell és egyre rövidebbek ugye a nappalok.

Így az ábrahámhegyi túra alighanem jövő évre tolódik.Mi pedig remélhetőleg szeptemberben folytatni tudjuk a bulikat.Móniékat állítólag hétvégére hazaengedik (...)

Ez van.

Kedvenc kilátóink (31.) - Révfülöpi kilátó

 Túrák sokasága vezethet egy-egy kilátóhoz,vagy érintheti azokat.Kimondott céljai lehetnek a túráknak egy-egy kilátó.Ezekbe ha nem vagy tériszonyos mindig érdemes felmenni,hiszen kivétel nélkül fantasztikus,élvezetes élményt adnak.Sorozatomban már a 31.kilátó kerül bemutatásra.Remélve,hogy a 31-ből tudtam kedvet adni néhány a blogba keveredő olvasónak,hogy érdemes felkeresnie.A sorozat természetesen folytatódik.A legutóbb felkeresett Révfülöpi kilátóval,amelynek múltjában találunk tragikus eseményt is.

Remek látványt és élményt nyújt a révfülöpi kilátó!

A révfülöpiek régi vágya volt, hogy a Fülöp-hegyen épüljön egy kilátó – ezt 1943-ben tettekre is váltották, ám a háború közbeszólt, és az épület nem készült el. Erre egészen 2001-ig kellett várni, ekkor született meg ugyanis a Millennium névre keresztelt, vöröskő talpazatú torony. 

A torony Pelényi Gyula tervei alapján készült és igazából három neve is van.Hívják ugye Révfülöpi kilátónak,de sokszor felbukkan a Fülöp-hegyi kilátó név is,valamint Milleniumi kilátónak is.

Vöröskő alapzaton egy faszerkezet figyel

Egészen 2020-ig szolgálta a helyiek és a turisták igényeit, ekkor azonban egy villámcsapás következtében a fa része lángra kapott, majd leégett.A torony 2020 február 13-án jutott erre a tragikus sorsra.Ám mondhatni meglehetősen hamar újjá is építették!

Alig egy évvel később, 2021-ben máris sikerült újjáépíteni a tornyot, így ismét gyönyörködhetünk a körülöttünk elterülő tájban a 21 méter magas teraszról. A szintén fából készült új rész tetejére vörösréz borítású sisak és egy korábbinál hatékonyabb villámvédelmi rendszer került. A cél az volt, hogy a húsz éven át megszokott látvány ne változzon, ezért pontosan olyanra építették vissza a kilátót, mint amilyen volt.

A torony történetének legszomorúbb eseménye

A karcsú, ötemeletes torony legfelső szintjéről fantasztikus látvány tárul elénk: az alig több, mint 270 m magas Fülöp-hegyre épült kilátóból rálátunk Révfülöp házaira. Azokon túl a Balaton vize csillan, a túlparton tiszta időben a balatonboglári Gömbkilátót is kiszúrhatjuk. Nyugat felé a tanúhegyek jellegzetes formái tűnnek fel, jól beazonosítható a Gulács, a Tóti-hegy és a Csobánc is, bár a legszebb látványt talán a Badacsony nyújtja, ahogy ellaposodó szoknyája belesimul a tóba. Kelet felé tekintve egészen a Tihanyi-félszigetig nyílik ki a horizont.

A lépcsőház alul

Majd felül

A kilátóba ahogy a legtöbb kilátóba,ide is csigalépcső vezet fel,amely eleinte beton majd felfelé haladva válik fa szerkezetűvé.A fő kilátószint alatt négy kilátószint is van,ezekre kis erkélyekre tudunk kimenni,így akár a tériszonyosok is feljöhetnek az első,második vagy harmadikra hiszen már ezeken is van némi kilátás.

A kilátószint 21 méteres magasságban van (egyes források szerint 20,más források szerint 22).A kilátószinten is fa minden,ezért is ajánlatos itt nem dohányozni!Körbe lehet járni fenn ám a teljes körpanoráma nem 100%-os,talán olyan 90%,ugyanis nyugat felé a hegy és az erdő egy kis részen betakar.Ettől függetlenül az élmény fenetikus!

A kilátószint maga egy kicsit szűk.Kövér emberek bajban lehetnek,illetve egymás mellet nehéz elférni,de azért ez ne tartson vissza senkit!Természetesen a tetőszerkezet is fából van.

A kilátó jelenleg 2022 nyarán kifogástalan állapotban van!

A kilátásról fentebb már esett szó.Ami biztos:nem fog csalódni senki ha feljön!A kilátóba mi eddig egyetlen alkalommal jártunk.Ezen sorok írásakor éppen két hete,jelenlegi túratársaimal Zolival,Vikivel és Tomival.Benne van a pakliban,hogy jövünk majd még erre,de úgy néz ki ez nem a közeljövőben lesz.

A kilátó és a kilátás pazar!Megér annyit,hogy felkeresd!

A kilátás egy szelete

Filmünkben 13.34'-nél érjük el a kilátót.Érdemes belenézni!

Futam nyolc év után!

 Szeretett városunk a motorcsónak sport hazai fővárosa volt évtizedeken keresztül.Elég csak arra gondolni,hogy Dunaújvárosban rendezték a motorcsónak Forma1-es Magyar Nagydíjat tíz éven keresztül 1991-től.De a többi kategória (forma2,forma3,forma4) is rendszeresen ellátogatott ide na és persze rengeteg alsóbb osztályú versenynek is otthont adott a helyi öböl erre a célra kitünően kialakitott versenypályája.Több világszínvonalú versenyt láttam élőben az évek folyamán.A helyi Vasmű amely a rendezvény fő szponzora is volt azonban egyre jobban kezdett haldokolni így a forma1-et elvitték a fővárosba,ahol aztán teljes volt a kudarc.A parlament előtti Duna szakasz ugyan szép,de nem forma1-es motorcsónak versenyre van kitalálva!Az utolsó verseny aztán 2014-ben volt (ezen a helyen olvashatsz róla).Akkor a Forma2 vendégeskedett nálunk és akkor még ott volt velem Gergő is.Nyolc év telt el és nem volt több verseny.Szponzor híján a város lehetőségei is behatároltak voltak.Azonban 2022 augusztusának második hétvégéjén újra versenyre készültek az öbölben!

Rajtrács

Természetesen forma1,2,3-ról még felesleges álmodoznunk,de talán egy nap majd újra...Most a GT15,a GT30 és a forma500-as futamokra került sor.Félő volt,hogy akkora élményt majd nem adnak mint a felsőbb kategóriák versenyei a múltban.Ám kellemesen csalódtunk.Zolikával úgy döntöttünk,hogy szombaton lemegyünk megnézni az előadást.Vasárnap is lesznek ugyan versenyek,de akkor meccs is lesz és az még fontosabb.Nagyon levolt apadva a Duna,talán a forma1-et el sem engedték volna rajtolni,de ezen alsóbb kategóriák viszont zöld utat kaptak.Az F500 szabadedzésére értünk le,meglepő volt,hogy milyen sokan vannak lenn!A Forma1-es időkben volt olyan,hogy 40 ezren is voltak!De a 25 ezres nézőszám mindig megvolt.Most közel 10 ezren lehettünk amely úgy érzem nagy szó annak fényében,hogy mégsen a legnagyobbak érkeztek ide.

Sokan voltunk!

Az F500-sok edzése látványosabb volt mint reméltük.Azt beszéltük Zolival,hogy fejlődhetett azóta a technika annyit,hogy ezek most elérik a régi Forma3-sok szintjét.Az edzés végén kis szünet következett,jártunk egyet a tömegben a több száz méteres partszakaszon.Aztán kerestünk egy jó helyet mert startolt a G15-sök versenye.Ez szó szerint gyerekverseny volt.Hiszen a hajók alig 30 lóerősek voltak,végső sebességük jó esetben pedig a 70km/h lehetett.Na és csupa 16 éves gyerek ült bennük.Nem is volt egy öldöklő íram,de maga a verseny jó volt és élvezhető.

Zajlik a verseny

Ezután ismét kis szünet következett,majd jöttek a GT30-sok.Ezek már képesek voltak 85km/h-ra és már nem gyerekek ültek a hajókban.Látványosabb is volt a verseny,kifejezetten élveztük a csatákat,az előzéseket.Tudni kell,hogy ezen hajóosztályok futamai nem mentek végig a pályán hanem a pálya felénél lévő bólyánál fordultak vissza.A kis papucshajók után következhetett a F500-sok versenye.Na ez már komolyabb volt.Először is ők már végigmentek a teljes pályán a sebbeségük pedig elérhette a 170km/h-át is!Hangosabbak is voltak és valóban úgy tűnt ez már a régi Forma3-as szint!

Verseny

A partszakaszon

Ez már igen látványos volt ezért megérte lejönni.Végül befejeződtek a versenyek.A programnak nem volt vége,hiszen kis szünet után folytatódtak a futamok.Minden kategória ment még egy futamot,de mi azt már nem vártuk meg,hiszen mindkettőnknek volt dolga.Hazafelé ugyan beültünk kicsit sörözni.Összefoglalva: örültünk,hogy a motorcsónak visszatért Dunaújvárosba,reméljük ez egy hosszú út első állomása amelyben majd újra visszatér a Forma3 és a Forma1 is!

Videón az F500 rajtja és pár kör

Fókuszban Tapolca?

 Régi jó szokásom,hogy üres időmben böngészem a turistatérképeket,köztünk az online térképeket is,túrák és túralehetőségek után kutakodva.Mindig akad valami ami megragad,olyankor elkezdem körbejárni a témát,mi meg hogyan valósítható meg belőle.A másik dolog meg az,hogy mostanság nem először köszönnek szembe a környék hegyei és érdekességei,meg mellesleg egyre többet beszélünk róla.Így aztán mindezt összevetve egy gigantikus terv kezd összeállni a fejemben a jövő évi bakancslistát illetően.Ugye azt már 2018-ban megtanultam,hogy ne nagyon tervezzek előre,mert ember tervez isten végez... hiába volt akkor a sok szép terv 2019-re ha elvette az ég legfőbb túratársamat tőlem:Gergőt.Viszont tervek,álmok és célok nélkül üres a lét,így mégis tervezgetek állandóan.Így került bele aztán a középpontba a Veszprém megyei gyöngyszem: Tapolca.

Tapolca és a környék: gyönyörű!

A településen még sosem jártunk,egyszer már viszont láttuk,méghozzá a Badacsonyból odaláttunk.De a környék hegyei mint írtam rendre szembeköszönnek egyre többször és többször.És ugye véletlenek nincsenek...ez a hely hív magához.Utána néztem,átvizsgáltam a tömegközlekedési feltételeket átnéztem és Zolikával is egyeztetve úgy döntöttünk a jövő év azon részét amikor is sokat van világos azt Tapolcára és környékére fókuszáljuk.A városka a szépsége mellett egy rendkivül jó túrakiindulópont.Nagyon-nagyon sok érdekesség elérhető a településről az innen induló túrákkal.Nézzük csak meg mennyi minden érdekesség van a közvetlen környéken és ezek java része el is érhető!

Tapolca és a Szent György-hegy

Menjük körbe,kezdjük észak felé: Rögtön ott a Csobánc tetején a várromokkal.Keletebbre és keletre hívogat a Gulács és a Szent György-hegy! Délre,dél-keletre könnyen elérhető innen a Keszthelyi-hegység!Dél-nyugat felé bekandikálhat a Zalai-dombság,elérhető innen egy eddig megvalósíthatatlannak tünő álom: Sümeg!Észak-nyugatra ott a nem mindennapi sorsú Haláp arébb a Hegyesd!Micsoda lehetőségek!Kapásból tucatnyi túralehetőség köszön szembe!És akkor még ott vannak a kicsivel távolabbi részek is.Tehát a környék felfedezésre vár!Úgy döntöttünk belefogunk és a jövő év május - szeptember közötti időszakában erre fogunk jönni.Az öt hónap,úgy szeretnék,hogy akkor legalább öt túra legyen erre.Nem tűnik lehetetlen feladatnak,aztán ha úgy alakul akkor folytatás 2024-ben!

A targikus sorsú Haláp,majd ha közelitünk hozzá részletesen foglalkozom vele!

Persze mint minden ez is sok mindentől függ.Mindenek előtt az egészségünktől,hogy kitartunk-e addig.Aztán ott van az egyre nehezedő életkörülmények,hála a sok szarházi politikusnak,egyre reménytelenebb és nehezebb az ember léte.Egy munkahely elvesztéssel most komoly bajba kerülhetünkFügg az idióták mondvacsinált vírusaitól,koronavírus,majomhimlő,mikor melyiket hozzák majd a nyakunkra és persze egy nagyobb háború sem esélytelen mostanság.Mi úgy kalkulálunk,hogy azért majd eltudnunk menni,reméljük így lesz.Szóval egy nagyon előzetes jövő évi terv,inkább csak egy vázlat,de nagyon úgy fest,hogy akkor személyes ismeretséget kötünk majd Tapolcával!

Révfülöpi túra

 Nem is tudom,hogy ennek a túrának az ötlete hogyan s mikor vetődött fel először.Talán amikor a vonaton itt elmenve megpillantottam a kilátót,vagy amikor valamelyik balatoni oldal az itteni kilátóról posztolt.Mindegy.Mivel tavaly ráálltunk a túrákkal a csodás Balaton-felvidékre,így boritékolható volt,hogy előbb-utóbb ez is sorra kerül.Ez a nap most jött el,2022 augusztusának első szombatján.Zolival keltünk útra szokás szerint,de Balatonfüreden a Kék hullámon találkoztunk Vikivel és Tomival.Mi Fehérvárról személy vonattal mentünk Füredre,elkerülvén a Kék hullám IC boritékolható zsúfoltságát.Ott már kiritkult a tömeg,így ott szálltunk fel az IC-re ahol Vikiék már vártak.Fél tíz után értünk csak Révfülöpre.Saja Balatonfüred után rém lassú az itt már személy vonattá váló Kék hullám IC...

Megérkezés Révfülöpre,az állomás mögötti hegyen apró pont a kilátó

Révfülöpön ragyogott a nap,ám a mára beígért 40 foknak nyoma sem volt.Kezdett élénk egyelőre kellemes szél lenni és lehett 27-28 fok délelőtt tíz tájban.Rögtön már az állomásról kijövet ráálltunk a sárga jelzésre,ez kell nekünk túránk felén.A jelzés Révfülöp utcáin vezett,sorra szembeköszöntek a vendéglátóhelyek.Kezdtem unni így javaslatomra az egyikbe be is tértünk,egy reggeli sörre és egy kávéra.Csalódást okozott,hogy még itt is vízezték a csapolt sört,így egész biztosan nem jövünk ide mégegyszer!A kávé valamennyire jó volt.Ezt letudván mentünk tovább.Némi emelkedésbe kezdett az út ugyan,de nem volt vészes.

Úgy látszik egyre több helyen vízezik a sört...ilyen helyek nincs borravaló!

A településen még egy evangélikus templom és kettő emlékmű jelentett látnivalót.Az egyik emlékműn ami első világháborús emlékmű volt megragadott a felírat: "Az apa mindnyájunkért él,a fiú mindnyájukért halt..." Ezen elámulkodtam egy darabig.A másik emlékmű egy szabadságharcos emlékmű volt Petőfivel a központban.Egymás mellett volt a kettő amúgy.Ezt követően még pár száz méteren haladt az út a faluban.A helységnév táblánál löttünk persze fotót.Ez szokásunk volt Gergővel a régi szép időkben,most örülök,hogy ez a hagyományunk kezd visszatérni.Itt mondtunk búcsút aztán a betonútnak és tértünk rá a normális turistaútakra.

Ahogy rátértünk a sárga jelzésű földútra,rögtön ott volt a sárga L letérő.Ez vezetett az ecséri templomromhoz.Mivel kedveljük az ilyen romokat,természetesen nem hagyhattuk ki.A sárga jelzéstől amúgy mindössze száz méterre lehetett.Persze oda vettünk az irányt,körbejártuk,bementünk.Megállapitottuk,hogy újra egy olyan rom ez amely romjaiban is fenséges.Szinte olyan volt mint egy vár.Közben ahogy haladtam a belső helységekben hirtelen vettem csak észre két az egyik romos falon üldögélő angyalt...Az egyik valamilyen földöntúli szöszi volt,a másikra nem is figyeltem.Jó helyen töltötték az idejüket,de mivel kárt nem csináltak így semmi kifogásom nem volt ellenük.Mi még nézelődtünk kicsit,aztán búcsút vettünk a szépséges romtól.

Az ecséri rom ami bár Révfülöp mellett van,mégis Kővágóörshöz tartozik

Romok között

Megkell örökíteni az itt létünket

Visszatértünk a sárgára amely hétvégi telkek között haladt,mögöttünk a Balatonnal jobbra meg valószínűleg azzal a Fülöp-heggyel amelyen a kilátó is található.Egy idő után aztán betért az egyenes út egy erdőbe ahol már elkezdett kacskázni,de jól járható volt és kellemes.Még mindig nem volt 40 fok,hál isten persze,a szél élénk volt és ez be-be fújt néhány kellemes löketet amitől fel is frissültünk.Útközben jókat beszélgetve értük el Kővágóörsöt.Ide terveztük ugye a túrát,ami majd itt fordul vissza Révfülöpnek.Persze itt is akad látnivaló.Szép házakkal volt telezsúfolva Kővágóörs amik nem lehettek túl régiek,de követték ezt a régi verandás parasztházas stílust.Így aztán a település elnyerte tetszésünket.

Úton a sárgán Kővágóörsre

Itt más Kővágóörsön

A falu központjában valami rendezvény volt.Sok kirakodó árussal.Volt minden,csak éppen a hideg sör hiányzott...Mint később kiderült,éppen a Kőfest fesztivál zajlott.Estére remek koncertek ígérkeztek,de úgy döntöttünk azt már nem várjuk meg.Némi reménytelen harc után a hideg sörért,feladva azt kimentünk a falun túlra,hiszen itt is akadt látnivaló.Méghozzá a Kővágóörsi kőhát.Odaérve pazar kilátás fogadott az egész Káli medencére.Teljesen jól látszódtak a környék jelentősebb hegyei: a Badacsony,a Gulács,a Csobánc, a Szent György-hegy,a Haláp,a Hegyesd vagy épp a Hegyestű.Földöntúli szépésgű táj volt!Na de a kővekért jöttünk.Ugye ezen a környéken terülnek el a nagy kőtengerek,elsősorban a Szentbékálai,amely a leghíresebb ezek közül,de itt is volt egy:a kővágóörsi kőhát.Meglepő volt,hogy látogatják!Mielőtt belemerültünk volna az egyik kőre leülvén megkajáltunk.

Zajlik a Kőfeszt

A kőtenger egy szelete

A Káli medence egy szelete a távolban a Hegyestűvel

Közben itt alaposan feltámadt a szél,de mégsem volt zavaró.Sőt örültünk neki,hogy nem a bejósolt 40 fok volt.Egészen biztosan legalább tízzel kevesebb volt,de lehet még egy kicsivel többel.Szép volt a kőtenger és egyszer valószínű visszatérünk a szentbékálait is megnézni majd.A tájjal a Káli medencével és a hegyekkel meg nem lehetett betelni...Nehéz szívvel is hagytuk el ezt a helyet.Visszatértünk a faluba,de csak egy kis darabig.Ide már a faluból amúgy a balatoni kék hozott ki.Most pedig a piros jelzésre tértünk le,amely visszavezet Révfülöpre.A faluban itt a piros kivezető szakaszán is csodálatosan szép házak voltak.Végül is azt kell mondjam a hideg sör hiány ellenére is,Kővágóörs egy jó hely!

Gyönyörű házak sora Kővágóörsön

Az út kelet azaz a Balaton és Révfülöp felé haladt,szemben egy jó kis heggyel.Tudtam ezt nem ússzuk meg,hiszen bár jöttünk felfelé azért a hegyet még megkell majd másznunk.Nem is értem,a kiátókat miért hegycsúcsokra építették?Valóban emelkedni kezdett az út,de nem vészesen.Majd jött a piros3 letérő.Ez vezetett fel a kilátóhoz,így letértünk a pirosról.Itt durvább emelkedők következtek,de még ez sem volt vészes.Harminc fok már biztosan volt,de az élén szél firssitette a levegőt,így néha megálltunk élvezve ahogy átfúj rajtunk a szél.. végre aztán egy igazi erdei szakasz következett.Az erdőben rengeteg volt a kő,alighanem az itt honos homokkő.Végre aztán szinten haladt az út és nem sokára elértük a kilátót!

A révfülöpi kilátó

A kilátó gyönyörű volt!Majd részletesen foglalkozom vele alkalom adtán a kilátós sorozatomban,most legyen elég annyi,hogy 2020-ban valószínűleg villámcsapás következtében a teteje leégett.Ezt újították fel aztán és tavaly át is adták,immár villámhárítóval is ellátva.Mielőtt felmentünk volna még pihentünk a kilátó alatti padok egyikén,még kis kaját falatozva.Ezután támadtunk meg a kilátót.Csigalépcső vezetett fel,mint a kilátók nay részénél.Eleinte beton volt majd fára váltott.Az alsó részen a fal kő volt feljebb szintén fa.Minden szinten voltak erkélyek ahol kilehetett már nézni.A felső szintet pedig körbe is lehetett járni.Ám a kilátás csak 75%-os volt,nyugat felé az erdők és a hegy bezavart.

A lépcsőház

A kilátószint 22 méteren

Kicsit ugyan szűk volt a hely,de azért ellehetett férni!A kilátás persze fenetikus volt.Uralta a képet természetesen a Balaton.Egészen a Tihanyi-félszigetig láttunk észak felé.Szemben szinte minden látható volt,délnek pedig a Badacsony köszönt szembe.Viszont azon túlra innen már nem láttunk.Nyugat felé mint említettem nem lehetett kilátni.Alattunk pedig maga Révfülöp volt látható.Végül is jó volt!Sokadik kilátónk volt ez a Balatonnál,de ezeket nem lehet megunni.Vagy félórát voltunk fenn,mígnem elérkezett a búcsú ideje.Lejöttünk.

A kilátás egy szelete a Balaton.felvidék főszereplőivel (Badacsony,Gulács,Csobánc,Szt.György)

A piros3-on hagytuk el a kilátót.Kis meredek szakasz jött lefelé majd egy hosszú lépcsősor vitt le a településre.Ez nem olyan egyenes volt mint a Bújdosok lépcsője,ez kanyargott ide-oda és főleg fából volt!De a célnak megfelelt!Lejutva Révfülöpre még annak felső utcáin vezetett immár újra a piros jelzés amibe belejött értelem szerűen a piros3.Volt egy igen hangulatos fantasztikus utca egy hatalmas kő támfallal.Nagyon megkapó volt és különös hangulatot adott az utcának.Szerencsére pont erre vezetett a piros jelzés is.

Lefelé

Hangulatos utca Révfülöpön

Végül leértünk a faluba.Rögtön kimentünk a Balatonhoz valami kajáldát keresni.Ez aztán némi üggyel-bajjal sikerült is.A helyi Nádas vendéglőt választottuk,amelyet aztán nem bántunk meg.Volt minden babgulyás,rántott szelet,palacsinta na és sör hegyek.Jómagam három korsóval is lenyomtam.Persze ,hiszen a sörpultos lány is egy földöntúli szépség volt.Na meg a sör is jó volt és egy frankó helyen voltunk mellettünk a Balatonnal.Jó két órát lehettünk bent.Jól is laktunk és bár kicsit megártott a sör nekem és Tominak is,de hamar kiment belőlünk.Még kicsit kobászoltunk a parton és ideje volt legalább a lábam beletenni a Balatonba,hiszen a elmúlt években ez már a 15-ik alkalom volt itt a Balcsinál és még sosem mártoztam meg.

Étlap

Végre a Balcsiban!

Végül annyi maradt,hogy kimentünk a vasútállomásra és megvártuk a csigalassú Kék hullámot.Nagyon nem vagyok kibékülve ezzel a vonattal.Jó oké szinte luxus körülmények között utaztunk,de sehol sem ment a vonat 80km/h-nál többel (csak emlékeztetöül a Savaria IC-vel 160-al repesztettünk Győrből).Aztán a vonaton újra kifogtuk a hülyéket (mostanában mindig) egy hangoskodó részeg galerit.A kalauz aztán móresre intette őket,de még nekik állt feljebb.Legalább Balatonalmádiban leszálltak.Fehérvárra érve átmentünk a Budai útig,innen ment a buszunk Dunaújvárosba.Vikiék is jöttek,mert aztán ők Újvárosból mentek Adonyba Vikiék szüleihez.Fél 11 előtt értünk haza.Jó buli volt,rengeteg új csodával!Bár Gergő is itt lehetett volna velem...

Ez volt az év tizedötödik túrája.Mentünk 12km-et,így 237,3km-nél járunk,ami 15,82-es átlagot jelent eddig ebben az évben.