Ahogy tavaly egy bejegyzésemben már jeleztem,idéntől kezdve egyre többet fókuszálunk Tapolcára és az országnak eme vidékére.Egy részt mert lebilincselően gyönyörű,másrészt mert relatíve könnyen elérhető lakóhelyünktől.Így aztán sorba tervbe is vannak véve a tanúhegyek végigjárásai.Ugye ezekből már megvalósult korábban a Badacsony és a Haláp is.A Csobánc volt soron erre az évre betervezve.A nyáron a már ismert okok miatt nem tudtunk eljönni.Most alakult úgy a dolog,hogy valóra válthassuk bakancslistánknak e tervét.Úgy voltam vele ez az év utolsó olyan hétvégéje amikor még viszonylag sokáig van világos,így csináljuk meg akkor,ne mást túrát találjunk ki erre a napra.Így aztán szeptember 9-én hajnalban útra keltünk Veszprémi átszállással Tapolcára.Veszprémben volt 35 percünk ezalatt a közeli piacon megittunk egy kávét és megettünk egy lángost.Ezt követően fél 10-re értünk Tapolcára.
Tapolca most is lenyűgözőtt!
Tapolcára most nem vesztegettünk annyi időt mint legutóbb amikor a Halápra mentünk.Ennek ellenére a Malom-tó éppen útba esett és ha már útba esett hát nem hagytuk ki most sem.Jobb idő volt mint májusi itt tartozkodásunkkor.A Malom-tó szökőkútja okádta a vízet és a napfényben különösen jó hangulata volt.Kicsit körbe jártunk most is tavat,fényképek sorát készítettük,majd elindultunk a Csobánc felé az innen kiinduló zöld m jelzésen.Legalábbis a térképen zöld m.volt,viszont itt a fára felfestve sárga volt az a zöld.Na,de ennyi belefért.
A Malom-tó
A Vízimalomnál
Elhaladva aztán a városi múzeum mellett a 77-es út tapolcai lejárójának a körforgójánál kötöttünk ki.Innen már látni lehetett a Csobáncot.Érdekes volt ez a hely,mert négy nagy multi is itt vert tanyát!Egymás valagába volt a Penny,a Lidl,az Aldi és a Tesco! Volt konkurencia,remélhetőleg ez az árakba is megmutatkozott.Mi a Pennybe mentünk be,mert nekem délutános műszak lévén nem volt időm felkészülni így kaját nem hoztam a túrára.Itt pótoltam.Vettem két gyümis sört is amit még a bolt előtt a hűvösön Zolikával el is fogyasztottunk.Ja,ha nem mondtam volna még Zolika jött most is velem.
A Csobánc az országútról
Ezt követően ráálltunk a Gyulakeszire vezető országútra.Ez volt maga a zöld m jelzés,bár itt Gyulakesziig nem voltak felfestve a jelzések.De a térképünk úgy mutatta,ez a jelzett út is egyben.Meglehetősen nagy volt itt a forgalom,oda kellett azért figyelni.Közben kezdett egyre melegebb is lenni.Útközben már csodálatos volt a látvány a környék tanúhegyeire.Gyulakeszi közelebb volt mint gondoltuk.Nagyjából 4 km-nek becsültük a távolságot Tapolcától a térkép alapján,de ez nem volt annyi.Inkább olyan három.Lényeg itt voltunk.Ugyanis innen vitt fel az út a Csobáncra.Vagyis hát ide jött a nem felfestett zöld m jelzés,ami a templomnál vett egy 90 fokos fordulatot.Itt még az árnyékban tartottunk egy kajaszünetet mielőtt nekivágtunk volna a hegynek.
Gyulakeszi és a Csobánc
A faluból kiérve pár méter után már ott is volt előttünk maga a Csobánc.Az eddig csak távolból látott hegy,közelre érve már tekintélyesen nagy volt,de gyönyörű.A Balaton-felvidék egyik leglátványosabb tanúhegye csak ránk várt!Maga a hegy 376 méter magas volt,tetején egy fensík és a Csobánci vár romjai.Felfelé az út részben az erdőben haladt,részben pedig kiért a csupasz,kopár részekre ahol cikk-cakkban haladt felfelé és ahonnan feltehetőleg pazar lehetett a kilátás.Néhány kép készítése után elindultunk a hegyre!Lényegébe még kánikula volt ezen a napon így kifejezetten jól jött az erdő hűse.A hegy harmadánál felfelé egy pincészetre akadtunk ahol egy tábla invitált be,hogy kóstoljuk meg a jó bort.Így is tettünk.Betértünk megpihenni és egy jó pohár bort inni,amiből kettő lett!
A fenséges Csobánc
A pincészetnél
Egy kedves bácsi volt a gazda akivel kicsit el is beszélgettünk.Ám jöttek mások is,minden túrázó aki erre járt betért ide!Nagyon helyesen!Nagyon kedvelem az ilyen helyeket jómagam is és az ilyen vendégszerető vidéki embereket is.Jó volt megpihenni a bor pedig kitünő volt és nagyon olcsó!Na,de minket még várt a hegy amelynek eddig csak egyharmadát tettük meg.Itt már aztán az OKT vezetett felfelé,az m jelzés lejebb másik irányba ment fel a hegyre,de ez a könnyebik út.Ezt azok számára írom akik még nem jártak itt és majd a választáson hezitálnak.Lassan kiértünk az erődből és még a hegy oldalában a kopár részre érve előbukkant a fantasztikus kilátás.Nagyon sok mindent lehetett innen látni!Többek között a Tapolcai-medencét és magát Tapolcát.A környék összes települését na és a tanúhegyeket,mint a Badacsonyt,a Gulácsot,a Szent-György-hegyet vagy a Halápot.Látni lehetett Szigliget ormát és a Keszthelyi-hegység vonulatát.A Balatont,Fonyód két csöcsre emlékeztető hegyével.Na és a távolban egy kúpon felfedeztük a Sümegi várat.Zoli szabadszemmel is kivette,nekem messzelátó kellett hozzá.A távolban még feltűnt a Somlyó is.Egészen fantasztikus,lebilincselő hely volt,olyan amire nehéz jelzőket találni...
A kilátás egy szelete még a hegy oldaláról:Gulács,Badacsony,Szigliget,Szent-György-hegy.
De még mindig nem voltunk fenn.Kövesre,nehezen járhatóvá vált az út,de a kilátás ezt feledtette velünk.Végül ha a kánikulában nem is oly könnyen,de felértünk.Természetesen egyből szembeköszönt a Csobánci vár és ha lehet még az eddigieknél is jobb kilátás.Mivel durva meleg volt én behúzodtam egy fa alá a hüvősbe kicsit megpihenni.Zolika nem bírt magával és ő egyből indult körülnézni.Sokan voltak fenn,de nem zavaróan sokan!Innen már látni lehetett a Tóti és az Ábrahám-hegyet is,valamint másik irányba a Hegyesdet.Avatott szem pedig észrevehetett egy-egy helyről a távolban a Hegyestűt is.Na és voltak olyan hegyek a környéken amiket még én sem ismertem.Jó húsz percet pihentem a hűvösön.Zoli közben ide-oda járkált,fotózgatott.A hely viszonylag nagy volt,lehetett botorkálni és a várfalakra felmászni.
A Csobánci vár
Jómagam és Zolika Csobánc várának fokán
Majd három órát nézelődtünk a Csobánc lapos csúcsán.Fenomenális,felejthetetlen volt minden!A sikló repülösök kedvenc helye is volt a hely,így őket is láttunk le-fel szállni és repkedni.Tették ezt úgy,hogy senkit nem zavartak.Aztán eljött az idő és búcsúzni kellett.A túra utolsó szakasza következett,amikor is a hegy másik oldalán ereszkedünk le egészen Káptalantótiba.A hegy másik oldaláról is leírhatatlan kilátásaink voltak.Az OKT vezetett le Káptalantótiba.Helyenként nagyon meredek volt lefelé az út,köves és csúszos is.Azonban jól figyeltünk és nem ért baj.Lejebb egy becsületkasszás büfé volt ahol tudtam inni egy hideg bodzaszörpöt,ez nagyon jól esett.De itt még mindig csak a hegy felénél voltunk lefelé menetben.
Lefelé a hegy másik oldaláról a kilátás
Szemben a Haláp,ahol májusban voltunk
Aztán azon kaptam magam egy ponton,hogy elhagytam a napszemüvegem...feltehetőleg a becsületkasszás büfénél.Hát így jártam,mivel már vagy 600 métert jöttünk azóta,úgy döntöttem nem megyek vissza.Nem borult az átlag,minden 20-25-ik túrán elhagyok egy napszemüveget...A messzeségben feltűnt Káptalantóti templomtornya.Egy tábla még a Csobáncon jelezte,hogy 4 kilométer a falu,én már most úgy éreztem jöttünk vagy ötöt...Úggyel-bajjal a melegtől már kissé szenvedve,de elértük végül is Káptalantótit.A meleg teljesen kitikasztott minket.Nem a terep,nem a táv,hanem a meleg vette ki erőnket...Így a falu érdekességeire már nem fecséreltük maradék energiánkat.Viszont a kocsmába még volt erőnk bemenni...
Lefelé jövet szemben feltűnik a Tóti-hegy,a Gulács és mögötte a Badacsony
Visszanézve: a Csobánc.Remélem még találkozunk!
Káptalantóti
A kocsmában nem volt csapolt sör (...),de....kaptunk dobozos sört amely életem legjobb dobozos sörének bizonyúlt.Nagyon-nagyon jólesett és ittunk még egy kávét is.Egy órát ültünk benn a kocsmában,majd eljött az idő menni kellett.A buszmegálló a kocsma mellett volt szerencsére,így nem kellett messze menni.A hazaút aztán annyiban volt kalandos,hogy négy busszal,háromszori átszállással kellett jönni és bizony több mint négy órát igénybe vett az utazás.Végül is este 11-re értem haza.Így végződött a Csobánc meghódítása.
A sikeres túrára!
Nem kecsegtet el ez az év minket túrákkal,hiszen mindössze a 16-ik túra volt ez az idén...Most mentünk 13 kilométert.Ez összesen 218,1 kilométert jelent ami pedig 13,63 km/túra átlagot jelent.Itt tartunk tehát most.
Felejthetetlen szép helyeken jártunk a Csobánc mesés,Tapolca pedig gyönyörű.Rövid idő alatt nagy kedvencünk lett az országnak ez a része,így boritékolható,hogy jövünk még erre,hiszen elképesztően sok a lehetőség ebben a környékben.Nagy valószínűséggel eljövünk még a Szent-György-hegyre a Gulácsra,a Hegyesdre.A Badacsonyba is visszaakarunk még térni,na és persze Sümegre is elmenni.Szóval ha minden klappol,jövünk még!
Nem a legjobb idők járnak mostanság mifelénk,az egyre nagyobb drágaság és az elmaradt béremelés miatt májusra némileg kritikussá vált a helyzet...Sorba mondtuk le a túrákat amiket oly szépen megterveztünk...Aztán Zolika kapott észbe,hogy nehogy már mindenről lemondjunk,miközben pár fönökünk a görög tengerparton sütteti magát a mi béremelési pénzünkön... Szóval ha törik ha szakad,legalább az erdetileg is május végére megálmodott Halápi túrát hozzuk össze valahogy.Hát nem volt egyszerű,de május utolsó szombatjának reggelén neki indultunk.Végig busszal kellett menni amiért annyiért nem rajongók,de különösebb probláma azért nem volt ezzel.Végül is veszprémi átszállással fél tízre érkeztünk meg Tapolcára.Egy új város került ezzel be túrázásaink krónikájába.Emlékszem mindig Gergőre voltak nagy hatással ha egy-egy új várost fedeztünk fel.Biztos örült volna Tapolcának is,annál is inkább mert már elsőre remek helynek tűnt!Ugyan meglehetősen borús volt a délelőtt Tapolcán és még nagyon meleg sem volt,a város így is legszebbik arcával mutatkozott be nekünk!
Tapolca főtere
Tapolca a túrakiindulópontok paradicsoma,hiszen mind a négy fő jelzésű turistaútat megtaláljuk itt és a szélrózsa minden irányába tehetünk remek túrákat.Így valószinűleg a jövőben mindenképp számolunk ezzel a remek várossal túra tervezéseinknél!Ennek már ez a halápi túra volt az első állomása.Tervünk szerint ugyanis Tapolcáról indulva kitúrázunk a feletébb érdekes Haláp hegyre amellyel majd egy közeljövőbeni bejegyzésemmel részletesen is fogok foglalkozni.A Halápon aztán bejárjuk a tanösvényt és megnézzük a magyar Stonhenge néven elhíresült Ébredő szoborpakot is,majd túránkat Zalahalápon fejezzük be!Mi a piros jelzést követtük,hiszen ez vitt ki a Haláp felé.Nem kellett sokat menni és már ott is voltunk Tapolca főterén.Itt felfedeztünk egy kisebb játszóteret ahol olyan hírességek voltak kiállítva mint Vuk,Frakk vagy a Kockásfülő nyuszi.Nem szándékoztam itt megállni,de eszembe jutott,hogy Gergő kedvence volt a nyuszi,így löttem egy közös fotót vele Gergő iránti tiszteletből..
Nem ez életem legjobb képe,de nem is ez a lényeg...
Ezután egy árkád alatt mentünk be a főtéri ház belső udvarára ahol aztán szemünk elé tárult az ország egyik legszebb helye! Itt volt ugyanis a Malom-tó.Addig az út mellett és mentén volt pár szobor,ezek legszebbike a négy évszak szobra volt.Ez mellett elhaladva jutottunk ki a Malom-tóhoz,ahol amolyan mediterrán hangulat uralkodott.Mintha nem is Magyarországon lettünk volna,hanem valahol olaszba vagy horvátba vagy görögbe..csodás hely volt!Persze körbejártuk a tavat amelynek lejebb volt még alsó része is,egy vízimalommal és egy kis vízeséssel fűszerezve.Nem semmi hely volt,korábban még sosem jártam ilyen jellegű helyen.Még mindig borús volt az idő,de ez sem tudta elrontani a hely szépségét!
Gyönyörű helye Tapolcának és az országnak!
A Vízimalom és az épület ami egy hotel
A tó alsó része
Még a szökőkút is akkor indult be amikor a tó mellett sétáltunk.Rendkivüli hatással volt ránk ez a gyönyörű hely!Akár órákat is ellehetett volna itt lenni.Természetesen több vendéglő is volt itt meg mindenféle bazár,hütőmágnesekkel,bizsukkal,képeslapokkal ahogy azt kell.Nehezen indultunk el innen,de túrázni jöttünk és még volt előttünk bőven út.Minden valószinűség szerint jövünk még ide az elkövetkezednő években,de az is lehet,hogy még az idén,tehát készül majd jó időben is fotó itt!De mondom nem a legszebb időben is csodás volt a hely! Visszamentünk a Fő utcára ahol a piroson folytattuk tovább a túrát!
A szökőkút a tó közepén
A piros aztán nem soká letért a Fő utcáról.Egyből itt volt Tapolca másik nagy híressége a Tavasbarlang.Ide most nem mentünk be,de talán majd egyszer ide is benézünk.Kicsivel arébb egy takaros park volt nagy székelykapuval.Központjában pedig egy Trianoni emlékmű állt.Persze ezt megnéztük,majd folytattuk a túrát a piroson.Az kisebb utcákba tért be,majd rövidesen elhagyta Tapolcát!A várost elhagyva nyugat,észak-nyugat felé egyből feltűnt a Haláp.Azonnal megimertük annak ellenére,hogy még soha nem láttuk.Persze mert ehhez elég volt az amit tudtunk róla.A piros nyugat felé haladt,kevés kivételtől eltekintve jól járható is volt.Tudtuk majd egy ponton lekell térni róla,A Véndek-hegy alatt ha minden igaz lesz egy kereszteződés,ott kell letérni a jelzésről és így 1-2 kilométert megsporolva érhetjük el Zalahalápot.Visszanézve egyre jobban kibontakoztak először csak a Balatoni tanúhegyek csúcsai,majd egész alakjuk is!
Előttünk a Haláp
Mögöttünk a tanúhegyek
Közben egy erdei szakasz következett ahol valahol benéztük azt a kereszteződést amire vártunk,így kerülövel értük el Zalahalápot,de elértük!Nem kellett bemenni a központba,mert a falu elején található temető mellett indult fel az út a Halápi tanösvényre.Ezen kapaszkodtunk felfelé a hegyre,már az út elején pazar kilátásaink voltak a Balatoni tanúhegyekre amelyet elneveztünk "a nagy ötösnek" hiszen jól látszódott a Csobánc,a Tóti-hegy,a Gulács,a Badacsony és a Szent György-hegy.Ezenkivül a Keszthelyi-hegység vonulata is jól kivehető volt.Ez a kilátás felfelé menet fokozatosan fokozódott és lett egyre szebb és szebb!
A nagy ötös a Haláp alsóbb részéről nézve
Felérve a Halápi tanösvényre láttuk azt amiről eddig csak tudtunk.Nevezetesen a hegyből 10 millió tonna követ elbányásztak!Az eredeti kb.360 méteres magasságából 291 méterre süllyedt a legmagasabb pontja...Mit lehet erre mondani?Mondom majd részletesen fogok vele foglalkozni mert a téma egyszerre megdöbbentő és érdekes!Elindultunk a tanösvényen amelyen 10 állomásról tudtunk.Az első állomás közel volt és egy bőséges tájékoztatást adó tábla volt itt.Ez aztán így volt a többi állomáson is.Mindegyik tábláról a hegyről tudhattunk meg hasznos információkat.Azonban az első állomás után láttunk feljebb padokat és asztalkákat csodás kilátással.Pompás helynek tűnt megkajálni!Igy is tettünk,letettük magunkat ide és megkajcsiztunk.
Pihenőhely
Ezután folytattuk a túrát a tanösvényen,amelynek volt egy teljes hegyet bejáró megkerülő szakasza és egy rövidebb amely kb.a felét járja csak be.Mi persze a hosszabikon mentünk,eleinte ment minden rendben.Egy ponton nyugat felé is volt kilátásunk,ez azért volt kellemes,mert az országnak ezt a részét még soha nem láttam.Így aztán tátott szájjal bámultam nyugat felé.Beértünk egy erdőbe,ahol kisebb nagyobb kövek voltak a hegyoldalon és néhol az úton is.A tanösvény megfelelően kivolt jelezve,de egy ponton mintha belevitt volna a semmibe.Mi mentünk persze egyenesen tovább az úton,ahonnan eltűntek a tanösvény jelzések,helyettük kék szalagok voltak a fára kötve átlag olyan húsz méterenként.Ám ez az út is belevitt a semmibe és mivel eltűntek az állomások is,magától volt értetendő,hogy nem ez a tanösvény.Visszamentünk oda ahol az utolsó jelet láttuk.
Erdei köves szakasz
A pont ahol az utolsó jelzés volt
Itt aztán kiderült,hogy a tanösvény a kövek között felfelé vezetett a hegyen!Felkapaszkodtunk hát,nem volt olyan vészes mint amilyennek elsőre tűnt.Sőt feljebb már lépcsők is voltak.Végül felértünk a Halápra.Egy fensík szerűségen voltunk,körben kisebb hegycsúcsok,ezek legnagyobbika szemben volt,az lehetett a 291 méteres legmagasabb pont.Előtte azonban ott volt egy hatalmas kráter.A kövek javát innen bányászhatták ki.Persze szép volt minden,főleg a hegyből kibukkanó bazaltformák.Megkerültük a krátert.Láttuk,hogy a legmagasabb kiszögelés aljában ott van a magyar Stonehenge! Mentünk oda.
A kráter és a legmagasabb pont
Megkerülve a krátert és a kis hegyet ott voltunk Stonehenge-nél! Ez egy több köböl álló szoborpark volt.Ébredő szoborpark hivatalos nevén.Valóban az eredeti Stonehenge-t idézte!Mondhatni szép volt és tökéletesen beleillett ebbe a környezetbe.Hiányoltam viszont mellettük egy-egy tájékoztató táblácskát mert így fogalmunk sem volt róla melyik kőnek mi a neve,feltéve ha volt egyáltalán (de majd ennek is utánajárok).Itt is volt pad és asztalka pompás kilátással.Kellemes hely volt ahol akár órákat elüldügélne az ember!Jó negyedórát azért biztos voltunk itt,majd elindultunk a felettünk lévő csúcsra!
A magyar Stonhenge
Hát ide is eljutottam...
Csodás Magyarország...
Nagy lépcsőfokú,de jól járható lépcső vitt fel.Ketten nem lehetett elférni a szűk járaton,így akik jöttek lefelé úgy tudtak csak,ha félre álltunk.Persze nem volt ezzel gond.A legfelső pont alatt is volt egy kilátóhely,innen először a túrán észak felé láttunk ki.Szomszédos falvak tűntek fel,valamint a Balaton-felvidék vonulata.Szép volt ez is!Gyerekjáték volt innen felkapaszkodni legfelülre.Szerencsére éppen nem volt itt senki,mert azért mozogtak a könyéken.Odafenn aztán teljes 360 fokos körpanorámánk volt a csodás vidékre.Minden irányban.Talán amit még nem emlitettem,hogy a távolban halványan látszódott egy újabb tanúhegy amely valószinűleg a Somlyó lehetett.Közelebb pedig egy hegyesebb hegy volt,alighanem ez lehetett a Hegyesd,amely szintén szerepel az álmainkban...A többi részt már emlitettem,ezek legszebbike természetesen a nagy ötös volt,innen volt rájuk a legszebb kilátásunk!Alattunk pedig látni lehetett a teljes krátert.
Kilátás északra
A nagy ötös legfelülről
A kráter,a távolban halványan felfedezhető a Somlyó
Végül aztán jöttek fel mások is.Mivel mi már kinézelődtük magunkat és igen kicsiny volt a hely,oda engedtük őket mi meg leballagtunk a kráter szintjéig.Itt Szent Borbála a bányászok védőszentjének szobra volt.Mi meg mentünk egy kört a kráterben hiszen ott vezetett a tanösvény is.Három állomás volt itt.A falban pedig elképesztő szépségű bazaltformák köszöntek szembe.Körbejárva a krátert egy csapra akadtunk ami adott vízet! Ez meglepő volt itt fenn,de annál kellemesebb.Így frissitettük a vízkészletünket,majd kilyukadtunk a tanösvény elején ahol kezdtük körbejárni a hegyet.Megvoltunk hát.Pompás élmény volt!
Bazaltcsodák a kráterben
Búcsú...
Nem maradt más,elindultunk lefelé Zalahalápra.Még egy utolsó pillantást vetettünk a nagy ötösre.Feledhetetlen élmény volt innen látni őket.A Badacsonyt már ismertük,reméljük nem kell sokat várni a Csobánc és a Szent György-hegy közelebbi megismerésére sem.Lefelé menet az egyik utcánál észrevettünk egy táblát amely egy közeli borászathoz invitált.Zoli javasolta kóstoljuk meg a helyi specialitást.Így is tettünk.Egy rendkivül kellemes környezetben fogyasztottunk egy kis helyi csúcs minőségű bort meg egy jó kávét és kedves szimpatikus házigazda kiszolgálásával fűszerezve.Kellemes volt itt mostmár az igen meleggé vált időben megpihenni.
Borozás Zalahalápon
Ez igen jól esett!
Ezután leballagtunk Zalahalápra.Nem találtunk kocsmát,de nem is nagyon kerestünk.Igy a legközelebbi busszal visszamentünk Tapolcára.Ott vettünk kis harapni valót meg beültünk egy kocsmába mivel ott találtunk.Aztán már más nem volt,megvártunk a buszt és elindultunk haza.Veszprémben és Székesfehérváron kellett átszállni,a fehérvári volt necces mivel éppen elértük a dunaújvárosi buszt.Végül is fél 11-re értünk haza.Jó buli volt csodálatosan szép és klassz helyekkel.Tapolca gyönyörű a Haláp pedig nagyon érdekes.Mindenképp jönni fogunk még a környékre,következő célpontunk alighanem a Csobánc lesz majd.
Ez volt az év 11-ik és a tavasz utolsó túrája.Hamarosan jövök majd a tavaszi összefoglalóval is.Most 17 kilométert mentünk.Ez összesítésben 156,6 kilométer ami túránként 14,23-as átlagot jelent!Következik a nyár,a helyzetünk továbbra is nehéz,így nem tudom hol és mikor folytatjuk...
Régi jó szokásom,hogy üres időmben böngészem a turistatérképeket,köztünk az online térképeket is,túrák és túralehetőségek után kutakodva.Mindig akad valami ami megragad,olyankor elkezdem körbejárni a témát,mi meg hogyan valósítható meg belőle.A másik dolog meg az,hogy mostanság nem először köszönnek szembe a környék hegyei és érdekességei,meg mellesleg egyre többet beszélünk róla.Így aztán mindezt összevetve egy gigantikus terv kezd összeállni a fejemben a jövő évi bakancslistát illetően.Ugye azt már 2018-ban megtanultam,hogy ne nagyon tervezzek előre,mert ember tervez isten végez... hiába volt akkor a sok szép terv 2019-re ha elvette az ég legfőbb túratársamat tőlem:Gergőt.Viszont tervek,álmok és célok nélkül üres a lét,így mégis tervezgetek állandóan.Így került bele aztán a középpontba a Veszprém megyei gyöngyszem: Tapolca.
Tapolca és a környék: gyönyörű!
A településen még sosem jártunk,egyszer már viszont láttuk,méghozzá a Badacsonyból odaláttunk.De a környék hegyei mint írtam rendre szembeköszönnek egyre többször és többször.És ugye véletlenek nincsenek...ez a hely hív magához.Utána néztem,átvizsgáltam a tömegközlekedési feltételeket átnéztem és Zolikával is egyeztetve úgy döntöttünk a jövő év azon részét amikor is sokat van világos azt Tapolcára és környékére fókuszáljuk.A városka a szépsége mellett egy rendkivül jó túrakiindulópont.Nagyon-nagyon sok érdekesség elérhető a településről az innen induló túrákkal.Nézzük csak meg mennyi minden érdekesség van a közvetlen környéken és ezek java része el is érhető!
Tapolca és a Szent György-hegy
Menjük körbe,kezdjük észak felé: Rögtön ott a Csobánc tetején a várromokkal.Keletebbre és keletre hívogat a Gulács és a Szent György-hegy! Délre,dél-keletre könnyen elérhető innen a Keszthelyi-hegység!Dél-nyugat felé bekandikálhat a Zalai-dombság,elérhető innen egy eddig megvalósíthatatlannak tünő álom: Sümeg!Észak-nyugatra ott a nem mindennapi sorsú Haláp arébb a Hegyesd!Micsoda lehetőségek!Kapásból tucatnyi túralehetőség köszön szembe!És akkor még ott vannak a kicsivel távolabbi részek is.Tehát a környék felfedezésre vár!Úgy döntöttünk belefogunk és a jövő év május - szeptember közötti időszakában erre fogunk jönni.Az öt hónap,úgy szeretnék,hogy akkor legalább öt túra legyen erre.Nem tűnik lehetetlen feladatnak,aztán ha úgy alakul akkor folytatás 2024-ben!
A targikus sorsú Haláp,majd ha közelitünk hozzá részletesen foglalkozom vele!
Persze mint minden ez is sok mindentől függ.Mindenek előtt az egészségünktől,hogy kitartunk-e addig.Aztán ott van az egyre nehezedő életkörülmények,hála a sok szarházi politikusnak,egyre reménytelenebb és nehezebb az ember léte.Egy munkahely elvesztéssel most komoly bajba kerülhetünkFügg az idióták mondvacsinált vírusaitól,koronavírus,majomhimlő,mikor melyiket hozzák majd a nyakunkra és persze egy nagyobb háború sem esélytelen mostanság.Mi úgy kalkulálunk,hogy azért majd eltudnunk menni,reméljük így lesz.Szóval egy nagyon előzetes jövő évi terv,inkább csak egy vázlat,de nagyon úgy fest,hogy akkor személyes ismeretséget kötünk majd Tapolcával!
