Megdőlt a legenda...?

Legnagyobb sajnálatomra persze... Pedig jó volt hinni a varázsban a legendában a mítoszban...és hát sokáig úgy tűnt igaz is.Persze vannak dolgok amiket nem tudunk befolyásolni.Ilyen a halál is és hát egyszer mindenkinél bedől a legenda...

Fájó,hogy pont az én kisfiam esetében dőlt meg a varázs.Erről persze legkevésbé ő tehet és legkevésbé maga a legenda...

A Gergely-Éva forrás legendája arról mesél ugye,hogyha iszol a vízéből akkor visszatérsz ide...Ez eddig mindig így is volt...

A Gergely-Éva forrás a Kelet-Mecsekben

Írtam részletesen a forrás legendájáról tavaly augusztusban itt megtalálod,néhány nappal azelőtt,hogy pont eljöttünk ide.Boldogok voltunk és nyugodtak,hiszen ittunk a friss vízből,tudtuk majd visszatérünk.Alap dolognak számított,hogy ide még sokszor visszatérünk.Hiszen azon a helyen található a forrás amely első számú kedvenc helyünk az országban.

Sajnos az élet aztán átírta a forgatókönyvet,megdöntve a legendát is...

Utoljára a forrásnál...

Nem tudom Gergővel hányszor is voltunk itt,talán négyszer vagy ötször.Minden esély megvolt rá,hogy az a szám akár a tízet is elérheti.Utoljára tavaly (2018) augusztusban.Mint írtam,ittunk a vízéből és úgy voltunk vele,legközelebb akkor jövünk majd ha kinyit a közeli Máré vár.Majd egybe kötjük a kellemeset a hasznossal.Sajnos nem lesz legközelebb...

Nekem persze még van rá lehetőségem eljönni,életben tartani a legendát,de Gergőnek már nincs...és ha neki nincs mit is ér az én lehetőségem nélküle?Semmit...Mit ér ez a csoda,ha nem tudom vele megosztani többé?

Gergő elment a legenda meghalt,de ha eljutok még ide valaha Gergő velem lesz,mert ő bennem él tovább.
Választottam már Gergőnek szigetet,tavat,völgyet.Most pedig forrást.

Ez lesz Gergő forrása,hiszen ezt szerette a legjobban...

Szóval ha megyek ő velem lesz és életben tartjuk a legendát.

Mert egy ilyen legenda nem halhat el...

A legenda nem halhat el...

Ahogy a jelzéseket megtanultuk

Tulajdonképpen voltunk már előtte is túrázni,itt a környéken az ártéri erdőben főleg,de ott akkor nem voltak jelzések.Öszintén szólva az idő tájt azt sem tudtam,hogy erre nálunk is vannak jelzések.Aztán persze felfedeztem őket,így megszületett fejemben egy gondolat,Gergőt megtanítom,hogyan kell követni a jelzéseket.Mint mindent akkoriban ezt is játszva tanultuk meg,így tanul legkönnyebben egy kisgyerek.Az időpont 2005 környéke.Gergő ötéves lehetett vagy tán hat.

Itt kezdödött minden...a kőtár mellett Dunaújvárosban,persze akkor nyár volt...

Kimentünk itt helyben a Felső Dunapartra a római kori kőtárhoz.Ott véltem felfedezni a jelzéseket a piros sáv jelzést.Ott is volt persze.Gergő az én vérem volt,nagyon érdekelte a dolog.Mondtam neki,hogy most akkor ezt a túrát ő vezeti,kövesse a piros jelzést.Rendkivül lelkes volt élvezettel vetette be magát a játékba,amely aztán meghatározta életét...Már elsőre nagyon körültekintően figyelte a jelzéseket és óriási élményt jelentett neki,ha a következő fán meglátta a következő jelzést.Szinte szárnyalt és boldog volt...Mi meg követtük őt az anyjával együtt,örültünk,hogy örül...A jelzés jó darabon a Felső Dunaparti sétányon vezetett végig.

Lefelé irányt vesz a jelzés

Aztán az egyik lépcsőnél ami az Alsó Dunapartra vezett a jelzés is lefelé irányt vett.Szegénykém itt esett egyet véletlen,be is ütötte a térdét,de ez nem szegte kedvét.Némi ápolás után folytattuk a jelzést tanuló túrát.Lementünk hát a piros jelzést követve.Az nem ment le teljesen a Dunához,hanem a domb felénél újra déli irányt vett.Mentünk hát tovább.Gergő a fájós térdét is elfelejtette annyira élvezte a dolgot.A zöldelő Dunaparti domboldalon futó piros jelzés elképesztően boldoggá tette.Persze elsősorban az,ahogy felfedezte újra és újra a jelzéseket a következő fán,kövön vagy szobron...

Piros jelzés a zöldelő Dunaparton a szobrokra festve

A jelzés aztán belefutott a helyi Siklói útba.Mondtam neki itt most befejezzük,de alkalom adtán folytatjuk innen tovább délnek,meg majd a Kőtártól is észak felé.Ő persze ment volna tovább,de elfogadta,hogy mára ennyi.Majd folytatjuk.Én már tudtam,hogy ennyi is elég volt ahhoz,hogy ezt örökre megtanulja...De persze eljött a következő alkalom is.Most északnak mentünk a Kőtártól.Erre is megtalálta mindenhol a jelzéseket és mi meg követtük őt.Ekkor jutottunk fel elöször a helyi Rácz templomhoz is,hiszen a jelzés felvitt oda.Folytatva elhaladtunk a Szabadstrand-öböl mellett ahol majd ezerszer járunk a következő években...Aztán ott az öböl végénél befejeztük,mondtam folytatás majd a következő alkalommal..

Erre mentünk akkor...szemben a Rácz templom

A következő alkalommal meg dél felé folytattuk,ott ahol a múltkor abbahagytuk,a Siklói úttól.Mentünk ekkor is,Gergő meg ekkora már szinte profi volt.Ekkor jutottam el vele elöször a D28 horgásztavaihoz és a csatornához,ahova szintén sokszor jöttünk a következő években.Óriási élményt jelentettek számára a tavak és a sebesen folyó csatorna is.

Le se tagadhattam,hogy az én vérem.Úgy gondoltam,hogy ennyi tanulás után akkor bevállajuk a komolyabb túrákat is.Eldöntöttem Dunavecsére délnek és Rácalmásra északnak is megcsináljuk a helyi piros túrát.Igy legközelebb már a Dunavecsei túrára készülödtünk,át a Pentele-hídon.

Elöször a D28-nál

A Pentele-hídhoz és Dunavecsére vezető túrát már Gergő vezette.Őt követtük.Emlékezetes túra volt,mert mind a hárman elestünk valahol túra közben amin persze jókat nevettük.Aki járt már erre vagy olvasta korábbi beszámolóimat a hídig tartó túráinkról tudja,hogy a csatorna és a híd közötti szakasz nem egyszerű.Túrázó legyen a talpán aki erre hiba nélkül tudja követni a jelzéseket,mert azok néhol elvesznek,néhol meg maga az út veszik el.De Gergő gond nélkül letudta az egészet.A vérében volt a dolog.Erre született.

Gergő pihen a Pentele-hídnál,mután levezette élete első komolyabb túráját

A hídon átmenve aztán Dunavecsén a Duna parton pihentünk és szórakoztunk egy jót.Élvezetes túra volt és azthiszem ez határozta meg a további túráinkat,vagy inkább ez alapozta meg.Azthiszem innentől váltak rendszeressé a túrázásaink Gergővel,amely egészen elvezetett a Salabasina-árokig addig a csodálatos novemberi napig...Na de megígértem Gergőnek,hogy északnak is nekivágunk.Arra is megnézzük hova vezet a piros jelzés.Igy legközelebb már a Rácalmási túrára mentünk.Jóval egyszerűbb dolgunk volt mint dél felé,erre jók voltak az utak és a jelzések is.Gergőnek már gyerekjáték volt levezényelni ezt a túrát.

Rácalmás,Rácz templom,itt is sokat jártunk...

Sikeresen megtanulta hát Gergő a jelzéseket.Ezekután sorra belevágtunk a kalandokba,persze a igazi "vizsga" már a hegyekben volt,de Gergő ott is simán tudta követni a jelzéseket és ekkora már a turistatérképet is tökéletesen olvasta.A helyi piros túrát meg fokról-fokra fedeztük fel tovább és még tovább.Mondhatom Gergő jó tanítvány volt,szinte tökéletesre megtanulta a jelzések követését.Minden túrát rá lehetett bizni ezentúl.Persze előfordultak olyan helyek ahol el-el akadtunk ilyen-olyan okok miatt,de soha nem tévedtünk el,mindenhol megtaláltuk a megfelelö utat.

Igazán büszek vagyok rá.

Itt kellene még lennie velem,folytatni csodás útjainkat...

Mester és tanitványa,aki aztán
túltett mesterén...

Túra a végtelenbe

Egy apának nem szabadna a fiát temetnie; 
az emberi szív nem bír el ekkora fájdalmat...

Miben is hihet az ember életének legnagyobb tragédiája után?Talán igen abban,hogy létezik a végtelen...Valahol létezik az a hely ahol az ember lelke megnyugodhat és boldogságra lelhet.Persze el sem tudok nagyobb boldogságot képzelni a fiam életében,vagy létezésében,mint amit azok a túrák okoztak amiken közösen vettünk részt,ahol megannyi kaland és élmény ért minket közösen.Létezhet még ennél is boldogabb hely?Lehet,de számára és számomra aligha... Lehet,hogy odaát happy és szép minden,körül ölel a szeretet fénye és remélem megnyugodott az én édes kisfiam lelke végre,de az is biztos,hogy nem érzi jól magát.Nagyon hiányozhatnak neki a túráink az élményeink...

Na és akkor el lehet képzelni,hogy nekem is mennyire hiányoznak...

Hívhat a végtelen,de nem biztos,hogy az a legjobb hely...

Amikor elment,egy-két napra rá egy lélektréner ismerösöm írt rám,hogy Gergő lelke még itt van.Mondhatni földhöz ragadt lélek,mint az ismert sorozatban a Szellemekkel suttogóban,vagy legalábbis valami hasonlót kell elképzelni.Ezt én tulajdonképpen éreztem is többször,több alkalommal.Az ismerösöm ugye tájékoztatott felöle,hogy Gergő még mindent úgy él meg mintha élne...csak fél velem felvenni a kapcsolatot mert attól fél,hogy megijedünk,vagy nem hiszünk ebben.Természetesen hittem benne és nem ijedtem meg.A lélektréner tájékoztatott felöle hogyan tudok még halála után is kapcsolatba lépni Gergővel és ez sikerült is.Igen ám de arról is tájékoztatott,hogy 42 napja lesz továbblépni a fénybe(a végtelenbe),addig lesz nyitva számára a kapu.

Aki esetleg mindezt most olvasva megmosolyogja,azt arra kérem ne is olvassa tovább ezt bejegyzést,Ez nem arról szól,hogy te most hiszel-e benne vagy sem,hanem arról,hogy én aki írom e sorokat hiszek benne!

Ezt a mi végtelenünket sokkal jobban szerettük...Gergő az ő szigetének legészakibb pontján

Szóval egy gyertya segítségével kommunikáltunk tovább Gergővel aki többször is biztosított felöle,hogy nagyon szeret és hát én is őt,hogy nagyon szeretem és,hogy rettenetesen hiányzik.Ezeken kivül is éreztem többször a jelenlétét,hisz amikor így kommunikáltuk akkor többször is azt éreztem,hogy átölel...és az ő emléktúráján,de az Ismerös Arcok koncerten amelyen sírva énekeltem a Nélküledet,vagy a pázmándi túrán is éreztem hasonlókat,illetve éreztünk,mert az édesanyja is tapasztalt ilyesmit.

Ám bajban voltam,egyfelöl a lehetöségekhez képest örültem,hogy legalább ez a minimális kommunikáció megmaradhatott köztünk,de a 42 nap egyre fogyott...Gergőnek hamarosan útra kellett kelnie a végtelenbe...

Nem tudtam mi a jó.Legyek önző és tartsam magam mellett a fiamat a 42.-ik napig,vagy engedjem át,hogy ne szenvedjen itt,megnyugodhasson végre a lelke...Mert azt is éreztem,hogy ő szenved,egyfelöl sajnál minket,hogy ennyire szenvedünk másfelöl meg,hogy nem tud úgy megnyilatkozni ahogy szeretne...

Számtalan kaland és élmény,ez volt az életünk...

Végül is arra kértem őt,hogy az ünnepekre maradjon velünk,tartson velünk az ő nyomát követő túráinkra és akkor majd újév második napján átengedjük,ami még csak a 22.-ik nap lesz...Így is lett,sok esetben éreztem azt a kellemes bizsergést az ölelést,mintha a fiam ölelt volna sokszor...Ám eljött január másodika.Nem volt könnyű nekünk sem,de azon az estén követve a lélektréner utasitásait átengedtük Gergőt a fénybe,azaz a végtelenbe...

Kérdeztem a lélektrénert,hogyan tudok megbizonyosodni,hogy átkelt a fiam?Aztmondta úgy,hogy majd nem érzem többet az ölelést...

Valóban így volt,a követező napokon nem éreztem az ölelést.Nem örültem persze neki,de az a tudat volt bennem,hogy legalább a kisfiam lelke végre megnyugodott és olyan helyen van ahol szeretet és boldogság veszi körül.

Aztán másodika után egy héttel újra érezni kezdtem az öleléseket.

Mi történt Gergő nem kelt át?

A fiammal voltam a legboldogabb az életemben.
Az élményeink felbecsülhetetlenek...

Írtam a lélektrénernek aki aztmondta igen meglehet,hogy nem kelt át mégsem.Látva a szenvedésünket elsősorban az enyémet,mert én szenvedtem a legjobban nem tudott még átkelni,valószinüleg saját akaratából kivár az utolsó napig...Újra mindennap éreztem az öleléseket és újra kommunikáltunk a gyertya segítségével.Újra biztosítottuk egymást a szeretetről,de egyben felkellett készítenem rá,hogy az utolsó napon mindenképpen át kell kelnie a végtelenbe,mert ha itt ragad az számára csak szenvedés lesz,nem beszélve arról,hogy bezáródik a kapu,nem lehet csak úgy átmenni...

Elérkezett az utolsó nap,megismételtük azt amit másodikán is csináltunk.Kegyetlenül fájt a szívünk,de mindannyiunk érdeke volt,hogy Gergő átkelljen...Bíztunk benne,hogy megértette.A lélektréner szerint igy is fog hallani (tán látni is?) minket és így lesz alkalma segiteni is.Ha itt ragad földközelben erre már nem lenne mód.

Indulás a fénybe...

Így hát Gergő útra kelt a végtelenbe.Mostmár bizom benne,hogy odaát van és Sándorral járják a végtelen hegyeit...ahová természetesen majd csatlakozom.Micsoda társaság lesz!A valaha élt két legnemesebb legjobb lélekkel együtt...

Ám néha érzek még bizsergést,mintha valaki ölelne... igaz már nem annyira intenzíven és nem olyan sokszor mint előtte.Bizom benne Gergő átkelt.Ha még nem,lehet még azért segíteni neki,csak akkor ezt biztosra kéne tudnom...

Az utolsó nap elötti éjjelen Gergővel álmodtam.Kellemeset és amikor megébredtem rá,minden eddiginél erősebb ölelést éreztem amely tele volt szeretettel...

Úgy gondolom ezzel búcsúzott...ha már az életben nem volt alkalmunk rá elbúcsúzni hiszen olyan hirtelen történt a tragédia,most ez megtörtént.

Így hát úgy gondolom mégiscsak átkelt és végre biztonságban van és szeretetben.

Bár nem tudom,hogy létezhet-e nagyobb szeretet annál ahogy én szerettem őt,de bizom benne,hogy igen...

Búcsúnk csak átmeneti.Találkozni fogunk még!

Nagyon szeretlek kisfiam!

Újra együtt fogunk menni!

Elpusztult a Betyár-tanya

Sajnos mára is jutott egy rossz hír.A Mecsekben található Betyár-tanya kulcsosház amelyet a Kelet-Mecseket átszelő túránkon érintettünk Gergővel valószinűleg még szombaton (január 19-én) leégett.Arra járó túrázók fedezték fel a mai napon,ám a tűzoltóság honlapja már szombaton megosztotta a hírt:

Egy hétvégi ház, valamint a mellette parkoló gépkocsi égett Hosszúhetény külterületén, Püspökszentlászló közelében. A tűzhöz a komlói és a pécsi hivatásos tűzoltókat riasztották, akik két vízsugárral eloltották a lángokat, majd átvizsgálták az épületet. Az egységek jelenleg utómunkálatokat végeznek.

Ennyi maradt a Betyár-tanyából

Van bajom mostanában elég,nem hiányoznak az ilyen jellegű hírek,főleg egy olyan helyről amely kedves számomra/számunkra...Terveztük néha,hogy a Nyárádi kunyhó mellett valamikor tán ezt a kulcsosházat is kibéreljük,de erre soha nem került sor.Talán szerencsére mert akkor még érzékenyebben érintene ez a hír.A tűz okára egyenlőre nem derült még fény,remélem nem szándékos gyújtogatásról van szó...

Bízzunk benne,hogy valamikor majd újra megépülhet a kulcsosház.

Így nézett ki fénykorában a házikó

A stadion szeretete

Azthiszen számára ez volt a palota.Igen a palota,a vár.A mi várunk.

Nem tudom már megmondani mikor találkoztak elöször,de valahol valamikor egyszer csak keresztezték útjaik egymást és onnantól kezdve nem volt már visszaút...

A mai világban a kialakult belpolitikai helyzet miatt amikor mindenki a stadionok ellen van,hogy lehet,hogy valaki szeressen egy stadiont?Pedig ő aztán szerette.Az ő kis vára volt,ahová mindig jó volt bemenni,ahol a legkeményebb időkben is megnyugvásra lelt..

A mi kis várunk.Dunaújvárosi stadion

Ugye aki olvasta a blogomat,az tudja az én történetemet.Gergőét azonban nem teljesen.Volt néhány év amikor nem jártam meccsre.Aztán 2013 tavaszán kezdtünk újra meccsre járni.A csapat az NB III.-ban vitézkedett akkor is a második helyen álltunk óriási harcban a feljutásért.Gergő örült,hogy végre belülről is láthatja a kedvenc arénáját.Az első percben átszellemült és érezte a csodás építmény varázsát ami áradt belőle.

Még nem volt villanyvilágítás és semmi sem jelezte,hogy valaha is lesz.

De a kutyát nem érdekelte.A félkész stadion így is elvarázsolta Gergőt minden egyes alkalommal.Egyre többet elkellett arra sétálnunk,csakhogy lássuk az Arénát.

A csapat aztán kivivta a feljutást és már az NB II.-ben szerepelhettünk tovább.Akkoriban még szurkolás is volt,így mégjobban magával ragadott a varázs...

Gergő és az ő kis vára

Tovább szövödőtt a tündérmese mert a csapat az NB II.után az NB I.-es tagságot is kivivta magának és nekünk szurkolóknak.Élményszámba ment minden egyes meccs,tényleg öröm volt kijárni a stadionba.Ám az továbbra sem akart elkészülni,de nekünk igy is tetszett.Ez volt a mi kis várunk a mi kis templomunk.Gergővel együtt aztán már én is megszerettem persze.Rendszeressé váltak a fotók a stadionban vagy a stadionnal a háttérben pózolva.

Ha nehezek voltak is a hétköznapok vagy tudtuk,hogy hétvégén meccs,vagy kisétáltunk arra a stadion felé és ettől aztán megnyugodtunk mindig.Fura,hogy milyen hatással volt rá és rám is ez az építmény...

A legszebb nap a stadionban: 2014 november 1.

Aztán kezdetét vette az NB I.-es idény és elkezdték csinálni a stadiont,legalábbis megkezdték a villágítás kiépítését.Napi szinten jártunk ki,figyelni az épitkezést az eseményeket.Aztán szemfülesek lettünk,rendszeresen belógtunk a stadionba.Soha nem láttak meg minket,de lehet ha meglátnak sem zavarnak ki.Attól fogva kijárkáltunk a stadionba ha nem volt meccs akkor is...Egy nap aztán megérkeztek a reflektorok és a tartóoszlopaik...de még ott feküdtek a stadion mellett.Aztán a facebookon valaki(k) kiposztolták,hogy megkezdték felállítani őket.Rohantunk persze azonnal ki.És valóban,kiérve már állt is két oszlop a négyből,óriási élmény volt ez Gergőnek és azthiszem nekem is...

Igazi szurkoló volt.Élete során egyetlen egy csapatnak szurkolt...

Másnap felállitották a maradék két oszlopot is,ezt is megnéztük.Az utána lévő napokon pedig már a világítást tesztelték.Ez is nagy élmény volt.Az erdő felöl kellemes sétával közelitettünk a stadionhoz,én vettem észre a fákon keresztül,hogy világitanak a reflektorok.Mondom Gergőnek: te világítanak a reflektorok (közel voltunk már a naplementéhez ekkor) erre elkezdett szaladni,hogy minél hamarabb kiérjen az erdőből és végre szabadon láthassa a csodát....És valóban!Ragyogott a stadion a világításban Gergő pedig úgy élte ezt meg mint élete egyik legszebb élményét éli meg az ember...megvártuk mig lemenjen a nap,a látvány a világitó stadion látványa magával ragadott és elvarázsolt még az eddigieknél is jobban...Fantasztikus élmény volt,most írás közben is a sírás kerülget ha erre gondolok vissza....

Fantasztikus élmény volt ezt elöször látni...

Szűkebb idők jöttek,a csapat visszaszállt az NB II.-be,meg az NB III.-ba,de mi nem tágítottunk.Továbbra is ott volt a helyünk,sokszor kimentünk csak úgy és belógtunk az üres arénába.A meccsek az NB III.-ba is hatalmas élményt jelentettek.Ám a stadion munkálatai újra hosszabb időre abbamaradtak.. a székek teljesen elkoptak,de továbbra is ez volt a mi kis várunk és szerettük.Aztán egy szép napon újra elkezdték csinálni az arénát.A klubépületet kezdték épiteni és reméltük ezzel a nyugati lelátó is elkészül végre.Újra gyakran jártunk ki.Örültünk ahogy kezdett kinöni a földböl az új épület.Legutóbb december 9.-én vasárnap mentünk ki és néztünk alaposan szét.Gergő alig várta,hogy elkészüljön végre az ő kis vára...Sajnos ezután két napra meghalt...

Ilyen lesz Gergő arénája ha kész lesz

Nem érhette meg,hogy végérvényesen elkészüljön az aréna.Bízom benne,hogy azért odafentről majd látni fogja,abban pedig egészen biztos vagyok,hogy bármilyen is lesz,neki tetszeni fog.Fura ugye,hogy egy kisemberke ennyire kötödjön egy stadionhoz,ennyire szeressen egy ilyen építményt,főleg manapság amikor mindenki éppen utálja ezeket...

Ő ilyen volt és ugye ez egy fantasztikus sztori?

Otthonról hazafelé

Furcsa dolog ez,de szerintem Gergőkém intézi ezt odaátról nekünk...szóval már az ötödik túrát tettük "azóta"... Alig több mint öt hét telt el,lényegébe minden hétre jutott egy kimozdulás vagy egy túra.Gergő halála óta el sem tudtam képzelni,hogy én nagyon eljárjak majd nélküle bárhová is,de úgy alakulnak a dolgok,hogy megyünk,hogy megyek és nem adom fel...úgy érzem Gergő alakítja így a dolgokat,mert azt akarja,hogy folytassam...

Az idei év első környékbeli túrája következett,hirtelen ötlettől vezérelve ez is.A terv amit kiagyaltunk az volt,hogy Dunaújvárosból indulva,Nagyvenyimet átszelve elmegyünk Mezőfalvára.Egy nem különösebben nehéz és nem is igazán hosszú túrára.

Én ugye fél gyermekkoromat Mezőfalva Szőlőhegyen töltöttem és katona is itt voltam,így nyugodtan mondhatom,hogy lényegébe otthonról indultam hazafelé ezen a túrán.

Rajt a dunaújvárosi Park center körforgólyától

Immár a szokásos csapattal vágtunk neki a túrának,ugyanazokkal akikkel az elöző három alkalommal is.Sajnos a kisfiam,állandó túratársam,az én kis túrakirályom és örök túravezetönk már nem lehetett velünk...illetve most is velünk volt természetesen és velünk lesz egészen addig amig a világmindenség létezik!Mindig velem lesz,effelöl egy pillanatnyi kétség sem lehet!

Kibattyogtunk a szokásos útvonalon ha nyugat felé mentünk.Rögtön még a városban a vasútállomás elött egy látnivaló akadt.Sajna fényképesziteileg olyan gyorsan történtek az események,hogy lemaradtam róla,így kép nem készült.Egy őz húzott át elöttünk vagy ötven méterre.Az állomás melletti erdőböl lépett ki,lerohant a domboldalon,át az úton,majd a szemközti dombon lévő fák között eltünt a látóhatárból...Szerencsére baleset nem történt,mert lent az úton azért volt forgalom...

Fagyos út

Később már akadtak némi gondjaink...

A vasútállomáson átkelve értünk ki a városból a helyi kettes Park centerhez.Itt a körforgónál léptünk ki aztán a Mezőföldre a mezőkre.Az út már többször is írtam immár jelzéssel ellátott turistaúttá avanzsált,ez a sárga Mária zarándokút jelzés amely a nagyvenyimi Szent Bernát arborétumba vezeti a vándort.Tartottam tőle,hogy majd sár lesz,hisz minden volt az elmúlt napokban.Hó,eső,olvadás,napsütés... Szerencsére még fagypont alatt volt a hömérséklet,így az út fagyos volt,nem süppedtünk bele a sárba.Aztán kicsit enyhült  a levegő,így akadtak sáros részek is,de az út mellett vagy középen nagyjából mindenhol volt fűves rész,így az járható volt.

Gergő mindig velem lesz!

Ahogy szoktuk,az M6-os sztráda felett a hídon ismét rácsodálkoztunk a világra.Ez egy elég jó kilátópont a Mezőföld lankáira.Mi más is juthatott eszembe,mint az,hogy mennyit jártunk itt Gergővel...Ettől persze megint nagyon fájni kezdett a szívem...de mentünk tovább Gergő nyomában.Leérve a hídról már itt-ott sáros volt az út,de azért járható.A táj amin mentünk összehasolíthatatlan legutóbbi túránk tájaival amikor a Budai-hegység szépségei között túráztunk,de számunkra még ez is szép volt.A Mezőföld is szép,imádtunk is mindig Gergőkémmel.A szokásos úton kicsit kacsázva értük el Nagyvenyimet.Végül is különösebb nehézség nélkül.

Útközben

Nagyvenyimen már jók voltak az utak.Ahogy Gergővel is szoktuk mindig,most a többiekkel is a helyi víztoronynál tartottunk egy kajaszünettel egybekötött pihenőt.Egy kisebb játszótér van itt padokkal.Bár nem igazán volt csábító az idő rá,hogy leüljünk,azért pihentünk majd egy félórát.Egy kedves kis macsek szegödött hozzánk,jött kaját kunyerálni.Mondjuk nem úgy nézett ki mint aki nagyon éhes,de elfogadta a kajákat és meg is lehetett simogatni.A pihenő után folytattuk a túrát Mezőfalva felé.

Jó szokásához híven kipróbál minden játszóteret ami útba kerül...

A macsek

Következett a Szent Bernát arborétum...januárban még sosem láttam.Vagy a gyönyörü tavaszban,vagy a forró nyárban,vagy az aranyló őszben jártunk itt és mindig Gergővel...de télen még soha.Most ennek is eljött az ideje.Még ebben a semmit mondó időben is szép volt a park.Tiszta volt most is és rendezett.Itt végzödött a sárga m jelzés,ám ment tovább zöld sávként.Ugyan egy pad a parkban félig kivolt döntve,ezt nem tudtuk szándékosan az üzemeltetők "jegelték" vagy valami vandál műve volt,de ezenkivül rendben volt minden.A ciszterci ház előtt újabb fotózások következtek.Nagyon sok túra köthető ehhez a helyhez..vagy itt végzödtek,vagy itt kezdődtek,vagy csak érintették...így itt is fájt rendesen a szívem az emlékektől és a hiánytól...

Itt végződik a sárga mária

A környékbeli túráink egyik legmeghatározóbb helye...

Kimenve az arborétumból a templom mellett volt egy kis harang.Mikor erre jártunk Gergő minden egyes alkalommal neki állt egyet harangozni,felkeltve ezzel a környék lakosságát...most erre sajnos nem kerülhetett sor...hát ettől sem lett jobb kedvem mit ne mondjak...Ráadásul a harang kötelei most gondosan ki is voltak kötve,nehogy valaki megszólaltatja azokat...Mentünk tovább és ahogy régen is,újabb kedves állatok keresztezték utunkat.

A templom az arborétumban

Az a bizonyos harang...

Elöször újabb macska került közel hozzánk,ez fekete volt,de megsimogatni ő nem engedte magát.Ment tovább saját utján.Kicsivel odább pedig rohangáló lovakra lettünk figyelmesek.A számukra elkeritett (szerintünk kis) helyen futkároztak láthatóan jókedvűen.Ennek örültünk mert mindig jóleső érzés jókedvű állatokat látni.Természetesen közelebb mentünk hozzájuk néhány közeli fotó kedvéért.Az égen vadlúdak húztak el közben,rendezett v alakban.Úgy tűnt ez egy állatokkal teli túra.Mintha ezt is Gergő rendezte volna,mert nagyon szerette az állatokról szóló túrákat is...

A boldog lovak

A boldog lovak után értük el a Rátgéber tavat amelynél Gergő halálának másnapján majd egy órát sírtam... Erről a tóról is azt tudom írni,hogy számtalan túra érintette.Nagyon sokat jártunk itt az elmúlt évek csodás túráin...így persze át is kereszteltem ezt a kis tavat Gergő tavára.Túráink során az egyik legtöbbet érintett tó volt ez.Erre ment pl.az Egyenes át túráink is.Most azonban nem egyenesen mentünk hanem balra letértünk nyugat és Mezőfalva irányába.A tó amúgy bevolt fagyva,a partján a már megszokott bárányok kobászoltak.

Gergő tava

Elhaladva Nagyvenyim fő gyára előtt újabb állatok következtek,elöször egy póni ló legelt a fagyos fűben,majd egy udvaron lovak,tehenek,bárányok figyelték hova tartanak ezek a bolondok.Az út itt újra sárossá vált,várható volt.Kiértünk Nagyvenyimről és itt más senki nem törödött vele milyen állapotban van néhány földút.Röviddel Nagyvenyim után ketté ágazott az út.Az egyik ág ment Mélykútpuszta felé,ezen mentünk évekkel ezelött egy bicikli túrára Gergővel...a másik ág pedig ment Mezőfalva felé.Ezen mentünk.Ez már a zöld jelzés volt.Az út erre is sokfelé sáros volt,de járható.Mezőfalvi szőlőhegy következett.Itt töltöttem a fél gyerekkoromat,lényegébe hazatértem...

Út Szőlőhegyre,eleinte minden rendben vele...

Ám az idill nem volt ennyire édes.Mezőfalva szőlőhegyre évekkel ezelőtt kitelepitették a tezsvíreket,akik voltak olyan "rendesek",hogy a Nagyvenyim - Mezőfalvi szőlőhegyi közötti szakaszt gyakorlatilag az út két oldalán telehordták szeméttel... Emlékszem a nyolcvanas években amikor erre bicikliztem teljesen tiszta volt minden...Mit mondhatnék erről még?Nagyon nem kellenek a szavak azthiszem.Jó félóra volt az út Nagyvenyimtől Szőlőhegyig.Itthon voltam... itt voltam gyerek,itt játszottam,itt volt velem apám,anyám... itt voltam a közelben katona és Gergővel jártam itt utoljára 2017 nyarán...

Megdobbant a szív ezekre gondolván... 

A kápolna

Minden keserüség és fájdalom ellenére jó volt átmenni Szőlőhegyen.Az életem szerves része volt ez a hely,nem lehetett érzelem nélkül keresztül menni rajta.A környék utcái,telkei,útjai a táj mindenhonnan valami kedves emlék jutott eszembe.A kápolnánál újra pihentünk egy kicsit,majd mentünk tovább.De ezek az utak is gyermekkorom útjai voltak.És Gergővel való túrázásaink útjai...

Életem útjai

Feltűnt a távolban Mezőfalva.Innen Szőlőhegy végétől már betonút vitt tovább minket.Legalább a sár így megszünt.Nem soká beértünk a faluba Mezőfalvára.Ez is egy meghatározó falva az életemnek,a fentebb emlitett okok miatt is.Végigmentünk a falu felén.Majd mivel bőven volt időnk a buszig beültünk a Dóra cukrázdába egy sütire.Ez a cukrázda harminc évvel ezelőtt is itt volt és nem sokat változott,na és a süti is ugyanolyan finom volt mint harminc éve...

Mezőfalva központja

A sütizés után még elmentünk a közeli parkba,körülnéztünk.Legjobb látnivaló egy trianoni emlékmű volt,meg a szovjet hösök emlékműve amit itt felejtettek.Hát itt is Gergővel jártam utoljára... Más aztán már nem akadt.Közeledett a busz indulás ideje,kimentünk a buszmegállóhoz majd a busszal hazajöttünk.Ez volt tehát az idei első környékbeli túra.

Nagyjából 15 km-et mentünk könnyű terepen.Nehézséget az itt-ott sáros utak jelentették csupán.Gergő nyomát úgy érzem most is méltóképpen követtük....

Tévhit

Azért tartom szükségesnek ezen blogbejegyzés megírását,mert dühit az emberek tudatlansága és kombinálása.Ha valamiről nem tudok valamit,akkor sem kellene talán ajtóstul rohanni a házba.Mire is gondolok?Gergő édesanyja a minap egy ismerössel találkozott,aki rendkivül tapintatlanul szólt oda neki: "hallom a fiad öngyilkos lett" (...)

Azon felül,hogy mélyen felháborít az ilyenfajta emberi megnyilvánulás,mert nem elég,hogy tudatlan,halvány fogalmas sincs semmiről,de még bunkó is...

Ez az eset adta a löketet,hogy megírjam ezt a blogbejegyzést.Nem tartozik persze szorosan egy túranaplóhoz,de mivel továbbra is Gergő a blogom első számú főszereplője,tartozom neki és annak is,hogy ne találkozzunk újra ilyen bunkókkal,hogy leírjam a halálának pontos okát..

Pazar túráink egyikén,itt éppen a Mecsekben

Gergőnek esze ágában sem volt öngyilkosnak lenni.Úristen,hogy juthat egyáltalán bárkinek eszébe ilyen ökörség?Akkor inkább kérdezzen mint,hogy valótlant állítson.Gergő úgy hiszem renkivül boldog és teljes életet élt,rendkivül életvidám volt!Mindene volt ezek a túrák amikre mentünk és a focimeccsek.Ezek olyan élményt adtak neki (is),hogy ezálltal boldog és kiegyensúlyozott volt.Persze,hogy érték őt is kellemetlen dolgok,de ahogy nőtt ezek úgy lettek egyre kevesebb és kevesebbek.Idővel meg,meg is tanultuk a kellemetlen dolgokat is jól kezelni.Alig vártuk mindig a soron következő túrákat vagy meccseket.Több nem is kellett.Remekül elvoltunk ezekkel,remekül elvolt Gergő is.Soha egyetlen egy pillanatra meg sem fordult a fejében olyan,hogy öngyilkosság...

Gergő saját szigetén járja az őserdőt...

Soha nem cigizett,soha nem drogozott és soha nem fogyasztott egyetlen korty alkoholt sem,mielött még valaki ezen is elkezdene kombinálni...Halálát egy vele született rendellenesség okozta,egy szívér szükebb volt a kelleténél.Gergő rohamosan fejlödött az utóbbi hónapokban,erösödött,férfiasodott,ez az erecske meg valahogy elfelejtett vele együtt fejlödni...azon a borzalmas hajnalon pedig nem juttatott elengedő vért a szívéhez..Ez okozta a halálát,tehát nem öngyilkosság,nem drog,pia vagy cigi...

A boncorvos szerint ezt nem lehetett észrevenni így esélyünk sem volt ezt kivédeni.

A túrákon soha nem fulladt vagy hasonló,remekül bírta fizikaliag,sokszor én voltam az aki nem győzte az iramot vele...Még a halála elötti estén is vidám volt,hiszen tervezgettük az év vége túráit amik úgy tűntek végre hamarosan megvalósulnak...

Remek buli,Gergő szigetének északi pontján

Így tehát eloszlatom az olyan tévhiteket,hogy Gergő öngyilkos lett volna...Ha valaki valamit nem tud,inkább kérdezzen,itt vagyok válaszolok.Blogom oldalán ott van egy e-mail cím is ahová lehet nekem írni.Szóval inkább kérdés mint kombinálás!Nem állok jót magamért esküszöm,ha mégegyszer egy hasonló bunkóság szembeköszön!

Gergő életvidám volt,szerette az életet,szerette a túrákat a meccseket,sőt imádta.

Remekül érezte magát mindig,elég visszalapozni a blogomba egy-egy régebbi bejegyzésre,elég megnézni egy-egy videómat amik ott vannak a bejegyzés végén is megosztva!Ezek bizonyítják ezt!

Én meg mást nem tehetek már sajnos,minthogy ápolom az emlékét és a szívemben magamban hordom továbbra is minden túrára!

Mecseki források - Amália-forrás

Egy új sorozatot indítok amelyben a Mecseki forrásokat szeretném bemutatni és megismertetni a nagyérdeművel.Miért éppen a mecseki források?Elöször is azért mert a Mecsek a kedvencem és a források hazája a több mint kétszáz forrásával.Természetesen nem tudtam még mind a kétszáznál járni,de egyrészüknél már jártam és ittam is a vízükből.

Úgyanúgy mint a népmondás sorozatomnál,minden hónapba egy forrást mutatok be.Kétszáz forrás...hát pár évig ez elfog tartani szerintem,még az is lehet,hogy túlél engem...Mire végzek,lehet egy-két forrás már létezni sem fog,hiszen ezeket is karban kell tartani,ápolni kell,nem hagyni elenyészni.Ahol jártam már és lesz saját képem,ott természetesen azt teszem be,ahol nem,ott kénytelen leszek a neten keresni róluk,később ha járok az aktuális forrásnál mégis,akkor lecserélem a képet sajátra.Ez remélem senki érdekeit és jogait nem sérti...

A Farkas-árok (Váraljai-árok) nevezetű völgy déli oldalában található, a völgytalp felett mintegy 3-4 m-rel magasabban. Dél-Keletről a Csalán-hegy, Dél-Nyugatról a Dögkút-tető határolja.

Három jellegzetes „sonka alakú” sziklából folyik ki a víz, a foglaláskor egy természetes sziklafal meghagyásával került kialakításra. Jelentkezési helye akár kötés nélküli kőrakattal védettnek is tűnhet, pedig valójában csak a kőzetanyag repedései jelennek meg ilyen arculattal.
- A kifolyócső felett mészkőlapba írva megtalálható a felirat is amely manapság már nehezen olvasható.

Amália-forrás

A kifolyó vízből szinte már a kilépés helyén megkezdődik, majd a továbbiakban folyamatosan (a forrástól 3–4 m-re) követhető a mésztufa (mészkő egyik formája) kiválása, amely a patakba való becsatlakozásáig tart. Ennek eredményeként a völgyoldalra igen szép, részben nyitott legyezőhöz hasonlítható forrásmészkő dombocska települ, melynek kubatúrája (térfogata) és megjelenése jelentősnek mondható. A tőle nyugatra lévő völgyben két jelentősebb forrásmező is van. A mészkő anyaga jóval keményebb, mint a közeli forrásoké (Lendület-forrás, Kalán Miska-kútja).

Vízhozama kiegyenlített, 5-20 liter/perc értékek jellemzik.

A foglalás időpontját nem tudjuk, viszont egy 1994-es Mecsek turistatérképen már név szerin szerepel.

A forrást 2006-ban kifolyócsővel és táblával látták el.
A forrás táblájáról teljesen lekopott a festék és a kifolyó cső melett is folyik a víz, ráférne egy felújítás.A régi tábla felirata teljesen lekopott ezért új táblát helyeztek ki. lsd. fotó.

Az új tábla

A forrás közvetlen közelében (felette) valamikor egy nagy Hegyi juhar állt, mely sajnos idővel kidőlt.

Visszatérés a Tündérsziklához

Hát semmi sem ugyanaz mint régen,mint a régi szép időkben,amikor még Gergővel indultam ezekre a túrákra...hiánya kimondhatatlanul fáj,még az útrakelés is fájdalmas...de mennem kell tovább,mert ez volt az életem,ez volt az életünk.Mennem kell tovább mert tudom Gergő is ezt akarná.Ha nem megyek végleg elveszek,bár lényegébe Gergő nélkül már elvesztem... Az újév első túrájáról ugye nem ez volt az elképzelés,de így alakult.Nincs már bakancslista,de túra van.Hirtelen ötletek vezérelnek tovább,így a szezonnyitó túra a Budai-hegységben talált rám.Úgy gondoltuk visszatérünk a Tündérsziklához ahol valamivel több mint három évvel ezelőtt jártunk (lásd: ezen a helyen )

Zúgligeti út

A túrára elkisért Zoli barátom és Móni,Gergő édesanyja.Túránkat ugyanúgy mint három éve most is a 155-ös busz végállomásától kezdtük a Zúgligeti úti buszmegállótól.Hamar ráleltünk a zöld+ jelzésre,ez vitt be az erdőbe és felfelé a hegyre.Kisebb kapaszkodó volt rögtön az első métereken,de nem volt vészes.Szép havas volt az erdő,úgy tűnt éjszaka friss hó is eshetett.A zöld+ -ról aztán nagyjából 250méter után aszfaltozott útra tértünk le és fordultunk a zöld sávon jobbra azaz északi irányba.A terv ugye részben az volt ami három éve is.Felmegyünk a Tündérsziklához,majd visszajövünk a Disznófő érintésével fel a Normafához.Innen némiképp máshogy mint korábban,most a János-hegyi kilátóhoz megyünk.Onnan pedig egy más útvonalon,de vissza a Normafához,onnan pedig a Széchenyi-hegyre és a fogaskerekűnél fejezzük be a túrát.Nem tűnt vészesnek,nagyjából 11km körülinek.

Feltűnik a Tündérszikla

Szóval egy darabig betonúton mentünk,de nem sokáig,a jelzés bevitt az erdőbe normális túristaútakra.Pár méter után búcsút mondtunk a zöld sávnak és felfelé fordultunk immár a zöld3 jelzésen.Újabb emelkedö következett lépcsősen kialakitva.Nem volt ez sem vészes,de a hóban alatta a jéggel kicsit nehéz volt.Mindegy,hamarosan már oda is értünk a Tündérsziklához,amely most is kecsesen emelkedett ki a Budai-hegység keleti oldalából.Élénk szél fújt,szerencsére nem a legerösebb fajtából,de azért itt-ott kellemetlen volt.Kicsodálkoztuk magunkat,Zoli elöször járt itt,neki nagyon bejött a hely.Még az újdonság varázsa kápráztatta el.Persze nekünk is tetszett.Szép volt a környék és a kilátás is,a hó ráadásul még dobott is rajta.Gyönyörködés után ittunk itt egy szélvédettebb helyen ,egy jó kis kávét.Majd indultunk akkor vissza irányba a Disznófő felé.

A szikla a város felett

Visszafele irányba ugye lefelé kellett haladnunk a csúszos úton,ezt leginkább Móni sinylette meg aki egy helyen el is csúszott,szerencsére nem ütötte meg magát.Leérve szinten mentünk majd a betonútra visszaérve kissé felfelé.Már a zöld sávon voltunk ekkor.A közeli réten gyerekek szánkóztak.Beértünk a Normafa alatti erdőbe,gondoltam most jön majd a neheze durva emelkedövel.Azonban úgy tűnt rosszul emlékszem,mert olyan nagyon nem volt ez durva emelkedő.Hamarosan elértük az egykori Disznófő vendéglőt ahol a Disznófő-kút is megtalálható.Dobbant a szívem,hiszen eszembe jutott,hogy három éve Gergővel jártam itt utoljára...akkor vígan belehetett menni.Most azonban úgy tűnt levan zárva a terület.Szerencsére arébb volt egy rés,így betudtunk menni a forráshoz,ahová egykor Gergővel is bementünk...

A Disznófő-kút,sajna lezárva

Az erdőben óriási volt az élet.Szánkózok,síelök,túrázok sokaságának zaja lepte el az erdőt,de ez valahogy nem volt zavaró.Az emelkedő mint írtam nem volt olyan durva mint amire én emlékeztem,lényegébe vígan felértünk a Normafához az Anna-rétre.Itt is elképesztően sok ember volt akik a tél örömeit igyekeztek kihasználni még az itt fújó már kissé durvább szélben.Mi is odamentünk egy padhoz elfogyasztottuk a kajánkat meg egy kis forralt bort.De itt kutyahideg volt!Nem volt ajánlatos sokáig itt időzni.Indultunk tovább.Turistaútak és jelzések tucatjai voltak itt,mi a kék félkör jelzést választottuk és azon mentünk a János-hegy felé.

Feltűnik a János-hegy

Aki nyugis túrára vágyik az ne erre jöjjön.Rengetegen mozogtak erre,de mint mondtam ez most valahogy nem volt zavaró.Az út a hó ellenére itt jól járható volt és hamarosan elértünk a libegöig amit ebben a cudar időben most kihagytunk.Ám a közeli János-hegyre azért felkapaszkodtunk a kilátóhoz.A kilátónál is sokan voltak.Zoli nagyon élvezte,hisz elöször járt itt.Mi is örültünk persze,de bennem ott volt végig a gondolat,hogy Gergővel jártam itt utoljára...szerencsére a szomorúság közepette éreztük azt is,hogy Gergő most is ott van velünk....Megtámadtuk a kilátót Zolival,Móni mivel tériszonyos nem jött fel,inkább lent várakozott a hidegben.

Valószinüleg az ország egyik legszebb kilátója

A tömeg nagy része eloszlott,szabad volt az út a kilátóba.Fel is mentünk persze.Odafenn ha lehet még a lentinél is nagyobb szél volt.Persze azért körbenéztünk.A hideg télben is magával ragadó volt a kilátás amit én már nem elöször láttam.Zolikán is kicsit érezhetö volt a tériszony,mert igyekezett a falnál maradni és hát olyan nagyon sok időt nem is töltöttünk fenn.Hamar lejöttünk hát.Odalenn az alagsorban találtunk egy vendéglőt,beültünk hát melegedni kicsit és egy újabb forralt bort lehörpinteni.Meleg ugyan nagyon nem volt,lehet nem fütöttek a vendéglöben,de kétségtelenül kellemesebb volt mint odakinn.

A végtelen felett

A borozás végén körbejártuk a kilátót és fotózgattunk.Móni esett a jégen egy oltárit.Úgy tűnt ez nem az ő napja... Indultunk lefelé,de már óvatosabban így több baj már nem ért minket.Lent most a Mária zarándokút jelzésen mentünk vissza a Normafa felé.Persze ezen sem voltak kevesebben.Óriási élet volt a Normafánál,szánkózok százai csúszkáltak lefelé,irigyeltem milyen boldogok...Innen is megcsodáltuk a kilátást,itt már kilátó sem kellett hozzá,annélkül is élvezhető volt.

Kilátás a Normafáról

A Normafa után egy utcai árusnál újabb forralt bor ment le és ha már itt voltunk és sült gesztenyét is árult,hát kipróbáltuk azt is,mivel még soha nem ettünk.Mondhatni élvezetesen finom volt.Itt már újra a zöld jelzés vezetett minket,de itt is nekiállt fájni a lelkem,hiszen arról szemböl ahová most éppen tartottunk,szóval onnan jöttünk mindig Gergőkémmel.Erre gondolva újra elkapott a hiányérzete és a szomorúság,még a könnyeim is kijöttek...Nagyon nem esik jól az én gyönyörü fiam,állandó túratársam nélkül túrázni... Nem soká elértük a Széchenyi-hegyet a kisvasút végállomását,de most itt semmi dolgunk nem akadt.

A tv-torony és a kisvasút állomása

A fogaskerekű végállomása,itt is Gergővel jártam utoljára...

Ide már közel volt a fogaskerekű végállomása.Oda értünk,sokat nem kellett várni a járgányra,Azzal jöttünk le a Városmajorig.Onnan pedig elsétáltunk a közeli Déli pályaudvarig ahol úgy mint Gergővel mindig,most a többieket is bevontam egy pizza evésbe.Ide-oda járkáltunk aztán a vonatunk idulásáig,amibe aztán be is szálltunk.Sokat beszélgettünk a vonatban így nem tűnt hosszúnak a hazaút.A körülmények ismeretében azthiszem kihoztuk ebből a túrából a maximumot.Gergőt nem tudjuk pótolni,de a nyomában járunk...