Túra a Velencei-hegységben

Ezt a túrát eredetileg Velencétől - Pákozdig terveztük,de aztán csak a pákozdi arborétumig jutottunk.

Heves eső zavarta meg a túránk végét és akkor már a húszadik kilométert tapostuk,nem nagyon volt már erő meg kedv továbbmenni.Persze így is klassz túra volt ez,amelyet Velencéről,lényegébe a Velence Korzótól indítottunk.

Hattyú a Velence Korzónál

Eléggé borús idő fogadott minket Velencén,benne volt a pakliban egy esetleges eső lehetősége...Keresztül mentünk a településen,természetesen minden útba eső érdekességet megnéztünk.Ha jól emlékszem a településről a sárga jelzés vezetett ki,ez vitt át az M7-es sztráda felett is.Majd innen kezdödött az emelkedés a hegyre fel.Mivel a hegység nem különösebben magas,így az emelkedő nem volt igazán durva,sőt a maga 200-300 méteres átlagmagasságával ez igazából nem is hegység hanem csak dombság.Persze ez semmit sem von le szépségéből.

Az első kilátópont a sztráda felett

Az egykori Vörösmarty-kilátó nyomait bukkanva értünk el egy érdekes helyre,ahol valami érdekes kőfalak,kőalakzatok emelkedtek.Nem nagyon ismerem a közeteket,de úgy gondolom ez gránit volt.Itt tartottuk első pihenőnket.Az egykori kilátó már nem létezett,leégett vagy lebontották nem is tudom.A lényeg,hogy azóta már kezdetét vette egy új kilátó építése erre valahol,most 2016 novemberében még nincs kész a kilátó,de ha mész a környéken akár autóval messziről már látni,hogy valami kezd kiemelkedni a hegyen!

Gránitos látnivalók

A gránit mező után értünk be végre az erdei részekre.Bár Nadap szomszédságában vezetett az út és itt-ott lelehetett látni a falura,ezt most kihagytuk.Ezután tértünk rá a piros jelzésre ami már majd végigvezet a túránkon.Az út hol az erdőkbe vezetett,hol kiért a lankákra majd a Meleg-hegy a hegység legmagasabb csúcsa árnyékában kopár mező szerüségen haladt egészen a Bodza-völgyig.A jelek felfestését illetően azt kell mondjam erősen hagy kívánni valót maga után a hegység,ott kell,hogy legyen az ember esze ha nem akar eltévedni...

Változatos a táj Nadap környékén

Alighanem a Bodza-völgy volt a túra leglátványosabb és legkellemesebb szakasza.Belépve a völgy felső részére ami még elég magasan volt,rögtön egy pihenő és egy forrás fogadott amiből sajnos szomjunkat nem tudtuk oltani,mivel vízet nem adott.Itt volt a második pihenőnk,az idő továbbra is borús volt,de itt még nem esett az eső.Túránk során idáig,Velencétőll kiérve nem találkoztunk túrázókkal,kirándulókkal,de itt a pihenőnél már voltak.Pihentünk hát és folytattuk a túrát a völgyben lefelé.

Valami emlékmű a Bodza-völgy felső bejáratánál

A Bodza-völgyön lefelé a piros jelzés vezet és itt már jól felvoltak festve a jelzések.

Mindenesetre a minden irányba szétszórt a domboldlaban is fellelhető kövek,kőalakzatok,kőfalak rendkivül látványossá teszik ezt a völgyet.Ráadásul fentről lefelé a haladás szinte tökéletes.A völgy nagyjából észak-kelet - dél-nyugat irányú és ugye nem teljesen sík,hanem fentről jön lefelé.Aztán egy ponton síkká válik és elfordul teljes déli irányba,de innentől kezdve már Hurka-völgynek hívják.

A látványos Bodza-völgy

Kövek mindenhol a Bodza-völgyben

A Hurka-völgy hozza ugyanazt az élményt mint a Bodza-völgy

A Hurka-völgy hozza szinte ugyanazt az élményt mint a Bodza-völgy,mondom a külömbség csak annyi,hogy ítt már sík a terep.Míg a Bodza-völgy olyan 2km hosszú addig a Hurka-völgyet 3km-nek saccolom.Igaz a végén kiérünk az erdős részekből és már a hegység alatti mezőkön megy az út.Na itt kezdett eleredni az eső,ami aztán csak fokozodott.Az út aztán keresztezi a Sukoró-Pákozd országutat,majd áthalad az M7-es alatt.Ezután érjük el a pákozdi arborétumot és a katonai emlékhelyet.Ezt természetesen bejártuk,erről majd egy későbbi blogbejegyzésemben fogok írni.

Kilátás a pákozdi arborétumban található kilátóból

Úgy gondoltuk az arborétum után még elmegyünk Pákozdra,ráadásul nem is az országúton hanem visszafelé a Hurka-völgyben.Ám az eső itt már erősen esett és mivel már a húszadik kilométernél tartottunk fáradtak voltunk és elcsigázottak.Így itt befejeztük ezt a túrát ami így is nagyon kellemes volt.Visszamentünk még az országútig,ahol a szakadó esőben megvártunk egy Fehérvárra menő buszt.Azt csak megjegyzem,hogy a buszmegállóban esőbeálló nem volt...

Túránk útvonala a térképen

Túra a Csövek-völgyébe

A Csövek-völgyét véletlen fedeztük fel.A városunk és közvetlen környékén túrázgattunk,ismerkedtünk eddig ismeretlen vagy figyelembe sem vett helyekkel.Minden kis túrán egy picivel messzebb és messzebb mentünk mint az előző túrán.Így jutottunk el a Csövek-völgyéig.A völgynek persze nem ez az igazi neve,sőt nem tudok róla,hogy bármiféle neve is lenne.Mi neveztük el Csövek-völgyének azon egyszerű oknál fogva,hogy a völgyet viadukt szerüen szelik át a csövek!

A Csövek-völgye ahol viadukt szerűen ivelnek át a csövek

A völgy Dunaújváros dél-keleti részén a gyárak és a Duna között található.Egy észak-nyugat - dél-kelet irányú völgy ami leginkább "J" alakú.Szélessége a legjobb esetben is max.80 méter lehet a hossza meg talán van 1km.Mivel egy elöző túrán már láttuk ezeket a csöveket,amik levezettek a dombról,de le még nem mentünk megnézni őket,ezért úgy döntöttünk,hogy erre egy külön túrát szervezünk.Célunk a völgy felfedezése megismerése volt.Ekkor persze még nem tudtuk milyen,mi fogad ott minket.Útunkat lényegébe a helyi Jégcsarnoktól inditottuk.Az egykori helyi kisvasút nyomvonalát követtük ami egy pontnál elfordult kelet felé,mi mentünk déli irányba.A völgy mivel még itt van a városba,a Jégcsarnoktól nem volt igazán messze.Talán ha 3km lehetett vagy még annyi se.

Az egykori kisvasút  nyomvonala

Az út a völgyig is változatos volt,hisz a vasúti nyomvonal után a domboldal felső részén vezetett,innen számtalan út indult el a domboldal felé amik valószinüleg levezettek a Dunához.Jelzett turistaút nem vezet erre,így akinek valaha is kedve támadna szintén felfedezni,megsimerni a völgyet az figyeljen oda,vagy szóljon nekem.Elnavigálom szívesen.Hamarosan egy kilátóponthoz értünk ahonnan pazar kilátás fogadott az Alföld irányába.Azt tudni kell, Dunaújvárosról,hogy nagy része egy fensíkon helyezkedik el az un.Pentelei-fensíkon a Duna felett kb. 100-110 méterrel.Innen dombokon juthatunk le a Dunához,így mivel kvázi magasan vagyunk sokhelyről jó a kilátás keletre az Alföld felé.

Egy kilátópont

A kilátópont után látjuk meg a Dunapartról a domboldalban feljövő csőveket.Ezek csövek átmérője legalább két méter,vagy több tehát igen vastagok.A Dunaparti szivattyúháztól jönnek fel (vagy inkább vezetnek le oda).Felérnek erre a 100méteres fensíkra majd ezután érdekes a dolog a fensík másik oldalán is van egy domb arra vezetnek lefelé.Itt a fensíkon szétválnak,mivel 5-6 csöről van szó,ezek innen nem egy irányba vezetnek tovább.Van amelyik erősen balra a másik jobbra a harmadik egyenesen stb.Úgy döntöttünk követjük azt amelyik egyenesen vezet.Ez vezetett le a völgybe (persze a többi is,de mi ugye ezt követtük).

Ezt a csövet követve jutottunk le a völgybe

Egy végül is azt kell mondjam szép völgybe jutottunk le,de talán a szép helyett megfelelőbb szó az érdekes.Amit odalenn láttunk: elöször is nem volt nehéz rájönni,hogy egy völgyben vagyunk.Két oldalt a kb. 100-100 méteres domboldalban erdőségek,aztán pedig a völgy felett viadukt szerűen átívelő csövek.Változó magasságban,van amelyik vagy ott fenn 50 méter magasan,van amelyik csak 5 méteren és van belölük vagy hat!Úgy döntöttünk majd végigmegyünk a völgyön,hisz nem tudtuk hova vezet,de előtte felmegyünk a legmagasabb átívelő csöre,hátha lesz valami járda szerüség amin átmehetünk rajta.Így is lett.

A legmagasabb "viadukt"

Jól járható járda a cső mindkét oldalán

Így visszaerölködtünk a dombtetőre és megtaláltuk a legmagasabban átívelő csövet.Volt rajta járható rész!Két oldalt,korláttal bíztosítva,így hát átmentünk rajta.Ez a cső amúgy nem volt az a hat között amik a szivattyúházból jöttek fel!Ez magából a domboldalból jött ki!Átmentünk hát rajta a déli oldalán.Onnan néztünk le a völgybe amit láttunk,hogy enyhén balra fordul.Átkelés után a szomszédos dombtetőn találtuk magunkat,azthittük lesz itt valami őr féle vagy ilyesmi,de egy teremtett lélek sem volt.A túloldali domb már a gyárak mögött volt,mondjuk nem a közvetlen a közelükben azért.Még ott fentről láttuk,hogy odalenn a völgyben őzek bagtatnak!Hát erre itt ebben a nem szokványos völgyben igazán nem számítottunk.Leereszkedtünk vissza a völgybe és akkor elindultunk rajta felfedezni hova is vezet.

Erre jutottunk vissza a völgybe

A Csövek-völgye csak két oldalt a csöveken járható

A völgyben járható út nem volt,sőt középen valóságos csalán mező pompázott.Középen egy csatorna szerüség vezetett,két oldalt megy egy-egy cső.Itt mentünk rá az egyik csöre,mivel olyan széles volt, ez szolgált nekünk út gyanánt.A "J" alakú völgy enyhén fordult,a csövön a gyaloglás könnyü volt.Persze megvolt az esélye a leesésnek,de ha odafigyel az ember a csövön simán végig lehetett menni.Úgy saccoltuk a völgy 1km hosszú lehet,Így hamarosan elértük a végét amely a kettes szivattyúházhoz vezetett.( kettő van,az elsőből jöttek fel a csövek,ez pedig a második volt).Viszont amire nem számítottunk a völgy végén kerítés volt egy kapuval ami keményen bevolt zárva...Nem tudtunk tovább menni.Amúgy a szivattyúház udvarán kötöttünk volna ki majd a Dunaparton.Visszafordulni nem volt kedvünk,így megmásztuk a mellettünk lévő domboldalt.Olyan filling volt mintha valamelyik hegységben járnánk.

Középen a csatorna itt a völgy elején még nem vészes,aztán mélyül és víz is folyik majd benne

Visszajutottunk arra a pontra ahol a csövek feljöttek az egyes szivattyúházból,így itt zártuk be a túrát.Ez volt tehát a Csövek-völgye amit érdekessége miatt mindenképp érdemes volt felfedeznünk.Tény,hogy nem egy kiránduló nevezetesség,de akik egy picit extrémebb túrákra vágynak azoknak jól jöhet egy ilyen kaland.Az út itt-ott nehezen járható és elsősorban fent a csöveken nem árt a fokozott figyelem!De ez is egy élmény,egy frankó kaland...

A lombokon a csend

November 26.-a van e sorok írásakor az úr 2016.-ik eszdendejében.Napra pontosan éppen,hogy 29 éve ezen a napon halt meg az álltalunk igen tisztelt Rockenbauer Pál,akit gondolom és remélem nem nagyon kell bemutatni azoknak akik soraim olvassák.Ő járta végig az országos kék túrát ami azután Rockenbauer kék túra lett,filmjei a mára már ösklasszikusnak számító Másfélmillió lépés Magyarországon és az ...és még egymillió lépés Magyarországon a túrázók bibliája nagyban hozzájárultak ahhoz,hogy mi is nagy természetjárókká,túrázókká váljunk.Halálának évfordulóján rá emlékezem...

Rockenbauer Pál

Miképpen Goethe vándora a hegytetőn,úgy Rockenbauer Pál a Zengővárkony melletti szelídgesztenyés száz éves fái között találta meg azt a helyet ahol megpihenhet.

Természetesen többször is tiszteletünket tettünk már sírjánál,sőt a Naszályon is voltunk ahol halálát lelte.Ott egy kopjafa őrzi emlékét.

Halálát máig homály fedi,okát pedig sohasem tudjuk meg.

Nem is ránk tartozik.

Rockenbauer egy kirándulása alkalmával a Naszály tövében,a Szendehely-Katalinpuszta környéki erdőben  önkezével vetett véget életének.Hálózsákban fekvő holttestére környékbeli gyerekek találtak rá...

Sírja Zengővárkonyban

1979 július 31-én indult el 10 fős stábjával arra a legendás útra,amelyről a Másfélmillió lépés Magyarországon címmel forgatott filmet.Az Országos Kéktúra útvonalon végighaladva elindultak a Nagy-Milicről (Zempléni hg.) és túrázva,gyalog mentek végig az osztrák-magyar határ melletti Irottkőig.Útközben megmutatták a túra útvonalába eső szépségeket és az ott élő embereket.Elérték,hogy a néző úgy érezze,ő is ott baktat velük és tolja az elmaradhatatlan mérőkereket.Hitelesek voltak és emberiek,azonnal megszerették őket a tévénézők.Páratlan országjárásukat folytatták És még egymillió lépést tettek meg az Írottkőtöl Szekszárdig majd megkezdték a harmadik,újab egymillió lépés útvonalának megtervezését.Már nagyrészt megvolt a sorozat bejárási útvonala amikor Rockenbauer Pál 1987 november 26-án elhunyt...

Tiszteletadás a legnagyobb sírjánál...

Kívánsága szerint a Zengővárkonyi Szelídgesztenyésben helyezték örök nyugalomra.

Sírja azóta a túrázok zarándokhelye.Évente több száz,de lehet több ezer túrázó teszi itt tiszteletét.

Kb. 3-4 évente mi is eljutunk ide és sosem hagyjuk ki,hogy tiszteletünket tegyük az egyik legnagyobb előtt...

Nyomában járunk.

Fiamat is rendszeresen elhozom ide

A Zengő meghódítása

Ez egy régebbi túránk volt,de természetesen nem maradhat ki a blogomból,hiszen az elmúlt évek talán legjobb túrája volt.Az időpont 2014 április vége.Az éppen felébredt természet a legszebbik arcát mutatja mindenhol.Ekkoriban az egyik közösségi oldalon egy mecseki oldal szerkeztője és adminja voltam.Úgy alakultak a dolgok,hogy néhány emberkével jó barátságba kerültem az oldal kedvelői közül.Ők invitáltak meg erre a kirándulásra,hiszen már régi tervem volt,hogy eljövök ez idő tájt a Mecsekbe és megnézem az éppen ekkor virágzó medvehagymákat és bazsarózsákat.A túrára jó kis csapat gyült össze,a kiindulópontunk a Baranya megyei Hosszúhetény volt.

A kis csapat egy része,voltunk még ezen kivül is

A faluból kiérve rögtön rámentünk a kék háromszög jelzésű turistaútra.Mint kiderült nagyon érdemes volt mert ez volt a legszebb út amin valaha is jártam.Ez vitt fel a 682méter magas Zengő csúcsra.A falu után rögtön beértünk a Mecseki Zengő vadregényes erdeibe az út teljesen jól járható volt és nem volt túl meredek felfelé.Jól lehetett haladni.Haladtunk hát.

Felfelé a Zengőre

Hamarosan elértük a világ talán legszebb helyét.Egy egészen fantasztikus virágzó medvehagyma mező kellős közepén találtuk magunkat az erdőben!Gyönyörü volt nem hiszem,hogy valaha is jártam ennél szebb helyen.

Virágzó medvehagymák a Zengő erdeiben

A Mecsek hegység egyik fő látnivalója a virágzó medvehagyma.Tudom,hogy máshol is van ilyen az országban,de a Mecsek az igazi hazája.A hegységben több helyen is rálelni ezekre a csodákra minden év április második felében.Többek között itt a Zengőn,vagy akár a Jakab-hegyen,de a Nagy-Mély-völgyben is találni medvehagymákat.A különös szépségük mellett az illatuk is megkapó.Enyhe kellemes hagyma szagot áraztanak,a friss erdei levegőben ez egészen fantasztikus!Szívem szerint az egész napot eltöltöttem volna itt,de mentünk tovább felfelé a Zengőre.Még bazsarózsával nem találkoztunk,de hamarosan erre is sor került.

Az első találkozás a bazsarózsákkal

A Bánáti bazsarózsa növényritkaság,igazi hungarikum.A világon felllelhető állomány 90%-át itt a Mecseki Zengőn találhatjuk meg!Rendkivüli szépségü,eszemei értéke 250ezer forint!Bár ezen a kék háromszög jelzésen olyan sok nem volt azért itt is találtunk szerencsére.Vannak a Zengőn környékén olyan helyek amúgy ahol rengeteg van.

A Bánáti bazsarózsa igazi növényritkaság

Folytatva az útat hamarosan elértük a Bocz kereszthez ahol a Bárányles szokott lenni (ez egy helyi néphagyomány,majd egyszer írok róla).Innen már nincs messze a csúcs amely egyben a Mecsek legmagasabb csúcsa is.A Zengővár megmaradt romjai mellett találjuk a kilátót amely egy geodéziai mérőtorony.Korábban életveszélyesnek nyilvánították volt,hogy le is zárták,azonban helyi túratársaim elmondásaim alapján egyáltalán nem életveszélyes.Belépve nem is tünt annak.A kilátás természetesen gyönyörü.Az egész Mecsekre rálátni és tiszta időben állitólag látni a Drávát és akár a Badacsonyt is!Sajnos nekünk nem volt valami tiszta időnk,ennek ellenére a kilátás igy is fenomenális volt.

Kilátás a Zengőről a szomszédos Hármashegyre

A csúcs után már lefelé vezetett az út.A meredek lejtőn nem volt egyszerü lefelé menni,de aztán hamarosan elértük a Mária kápolnát egy helyi kegyhelyet.Itt tartottunk nagyobb pihenőt.Ezután még elértük a Zarándok-kutat amely bőségesen folyt.Amúgy a Magyarországi hegységek közül talán a Mecsekben van a legtöbb forrás.A friss víz után Püspökszentlászló felé vettük az irányt.

Úton Püspökszentlászlóra

Püspökszentlászló lényegében egy üdülö falu ami igazából Hosszúhetény része.Érdekesség,hogy a település egyetlen utcájában csak az egyik oldalon vannak házak.Innen ered a mondás,hogy Püspökszentlászlón csak az egyik felén sütik a palacsintát.Fő látnivalója az arborétum és a kastély.Na és persze a környező hegyek,hiszen a település éppen "beszorult" a Zengő és a Hármashegy közé.A település neve abból a hagyományból ered,hogy Szent László király szívesen vadászgatott erre és egy vihar elöl menekülve egy környékbeli barlangban húzodott meg.Szobrát amúgy megtaláljuk a kastély felett.Na szóval a Mária kápolna után megérkeztünk a kastélyhoz annak is parkjába ami maga az arborétum volt.

Az arborétumban

Mindenféle mendemondák keringtek a park és a kastély állapotáról,Hogy nagyon rossz állapotban vannak.A park fái betegek,sorban vágják ki őket.Nos a park rendben volt,valóban akadt egy-két beteg fa,de nem több.A kastély ekkor nem volt túl jó állpotban,de ekkor még nem tudtuk,hogy hamarosan majd felújítják (ez azóta megtörtént).Nagyjából az összkép végül is rendben volt.

A katély

A kastélyban tartották házi örizetben Mindszenty Józsefet 1955-ben,ennek emlékét örzi egy emléktábla is.Később apáca otthonként münködött a kastély,ma már nyitva áll a turisták előtt.Érdekesség még az épület szomszédságában található apáca temető.Az itt nyugszó növérek szinte mindegyike megérte legalább a 85.ik életévét.Nem semmi.Ezután végigmentünk a falucskán,még egy harangláb ami látnivaló volt,persze a település takaros kis házai és a környékbéli táj mellett.

A környék Püspökszentlászlónál

Ezután már csak a Püspökszentlászlói-völgy volt hátra,ez vezetett vissza Hosszúheténybe.Persze ez a szakasza a túrának is rendkivül kellemes volt.Hamarosan visszatértünk Heténybe ahol házigazdáink még egy fantasztikus halászléra is meginvitáltak minket.Rendkivül látványos nem nehéz túra volt egy igen jó társasággal.Ennek lassan már három éve lesz,azóta ugyan a Mecsekben jártam,de a Zengőn nem.Így könnyen előfordulhat,hogy felvesszük 2017-es bakancslistánkra.Házigazdáinknak meg innen is köszönöm a vendéglátást.

Püspökszentlászlói-völgy

A túra egy körtúra volt,a távja kb.13km. és annak ellenére,hogy a szintkülömbség volt vagy 600 méter nem volt nehéz.Ajánlom mindenkinek!Főleg azt,hogy április második felében jöjjön el erre és a kék háromszög jelzésen menjen fel!

Túra a Lívia-tavakhoz

Miután tavasszal sikeresen megvolt a Kulcs - Adony túra,elözetes tervünk szerint Adonyra és környékére fókuszáltunk helyi túrákat illetően,hiszen számtalan sok érdekesség és látnivaló van Adony környékén.Erre a túrára május elején került sor,de ugyen akkor még nem volt blogom,ezért kerül ez most "adásba".Ugye elöző adonyi túránkon felfedeztük a kompkikötőt és az adonyi-öblöt.Úgy döntöttünk majd a sziget és sorra kerül és mielőtt még átkelünk azon a kompon a Csepel-szigetre szétnézünk Adonytól nyugatra is.Erre talájuk meg az egykori horgászparadicsomot a Cikolai-tavakat mai nevükön a Livía-tavakat.A Lívia-tavakról nem sokat tudtam korábban ahogy kutogattam utána láttam,hogy öt nagy és több kisebb tavakból álló tórendszer és horgászparadicsom van itt.

Út a Livía-tavak felé,valami csatorna az előhírnök

Túránkat mivel vonattal jöttünk a Dunaújvárostól kb.25km-re található Adonyba,célszerű volt az adonyi vasútállomástól kezdeni.Innen állítólag jelzett turistaút (a kék) vezet ki a közeli Livía-tavakhoz.Na ebből a jelzésből én semmit sem láttam.Az állomástól északra viszont valóban kivezetett oda egy jól járható út.Ezt ekkor még nem tudtam,így elindultuk az állomástól délre ahonnan szintén vezetett egy út nyugat felé,ám koránt sem volt olyan jól járható mint az északi.Mindenesetre átvezetett az M6-os sztráda alatt és innen már nem voltak messze a tavak.Azonban az első amire figyelmesek lettünk az az eddigi legnagyobb kullancsinvázió amit valaha is láttunk.Életemben nem volt részem ennyi kullancsban,félő volt,hogy súlyos árat fizetünk ezért a túráért aminek úgy terveztük a tavak után a közeli Pusztaszabolcs lesz a végállomása.Szerencsére a rossz út hamarosan véget ért,belement abba az északi útba ami szintén az állomástól jött.Itt csitult az invázió.

Az első tó

Mivel úgy láttam elözetes nyomozásai során,hogy öt nagy tó van,így elneveztük őket Egyes-Kettes és így tovább tónak.Aztán a kettesről késöbb megfeledkeztünk és én amit késöbb pl.Hármasnak neveztem az volt valójában a Négyes.De ennek túl nagy jelentősége végül is nem volt.Azt olvastam,hogy majd egy halör fogad minket aki majd végül is beenged a tavakhoz.Gondoltam majd rengeteg horgász lesz a környéken jó ha majd elférünk.Csodálatosan szép természeti környezet fogadott minket,ám halörnek nyoma sem volt és a horgászoknak sem!Sőt az egész tórendszernél egyetlen egy emberrel sem találkoztunk!A környék rendkivül kihalt és csendes volt ami egyfelől nem volt baj,nem szeretem a tömeget,másfelől viszont lehangoló volt,az egykori horgászparadicsom a gyönyörü természeti környezet ellenére a pusztulás jeleit mutatta...

Szépséges tavak

A tavak rendkivül szépek voltak,köztük jól járható út vezetett.Kék jelzésnek ugyan nyoma sem volt,de ez nem zavart minket.A Harmadik (valójában Negyedik) tónál számtalan elhagyott,elpusztult stéget láttunk.Ez a tó vagy 1km hosszú volt a túlpartján az adonyi-szőlőhegy magasodott.Nem tudom mi volt az oka a horgászparadicsom elhanyagolásának,lepusztulásának a tavak biztos nem adtak rá okot hiszen már-már földöntúlian szépek voltak...Ennek az egy kilométeres tónak a végén döntöttük úgy,hogy pihenünk és megkajálunk.A kezdeti ború után szépen sütött a nap,a csend megkapó volt viszont újra előkerültek a kullancsok.Nem nagyon tudtunk leülni mert akkor rögtön elleptek minket.Miután tovább indultunk volna alaposan átnéztük egymást,úgy tünt minden rendben van.Mentünk a Negyedik (valójában Ötödik) tó felé.Egy darabig még tartott az út aztána tó negyedénél véget ért...Ez a tó nagyjából enyhén forditott Z alakú volt és már az elején véget ért az út.Hogyan tovább,ez volt a kérdés...

A Negyedik a dombocskáról

Két lehetőség volt vagy visszafordulunk vagy megmásszuk a melltünk levő hegyet (dombocskát) ahová járható út nem vezetett fel.Nem szokásunk túrákat feladni,így a hegy mellett döntöttünk.Megérte.Ugyan járható út nem vezetett fel,de odafentről a kilátás a tóra és a környékre pazar volt.Egy vadászlest is találtunk ami nekünk kilátóként szolgál.Így aztán ez lett túránk leglátványosabb része.A hegy természetesen nem hegy volt hanem apró dombocska ami jó esetben is max ha 50méterrel emelkedett a tó szintje fölé.Egy darabig vezetett így a járhatatlan út,aztán a dombocska kis lankává szelidült és itt már kukoricaföld volt,út az nem.Így erre mentünk tovább és értünk ki a tavak bűvköréből.Nagyon szép volt megérte eljönni minden negatív tényező ellenére.

A Negyedik-tó

Ezután értünk el egy Adonyból kivezető országúthoz ahol egy emlékhelyre bukkantunk,mint a felírat szerint megtudtuk itt embereket végeztek ki a szovjetek a háború vége felé.Az ő emlékükre létesült ez a hely.Itt is pihentünk.Aztán innen már aszfaltozott út vezetett tovább egészen Pusztaszabolcsig.Az út túloldalán egy elhagyott temető volt,nem mentünk már közelebb szemügyre venni.Még volt hátra vagy három kilométer a faluig.

Az emlékhely

Hosszú volt az út Pusztaszabolcsig.Igazából aszfaltozott úton a legrosszabb túrázni.Nem is kell nagy távolság kikésziti az ember lábát.Hosszabb erdei útakon nem fáradok el úgy mint rövidebb aszfalt úton...Szóval aztán beértünk Pusztaszabolcsra.Itt még elmentünk a messze földről is látszó két tornyú Szent Imre temmplomig,hisz közelről még sosem láttam.Megettünk egy fagyit még és a túra végén én még lehörpintettem egy jól megérdemelt söröcskét.Remek túra volt.Az adonyi vasútállomástól a pusztaszabolcsi állomásig kb. 14-15km-et gyalogoltunk.

Pusztaszabolcs

A tavak szépsége megkapó volt,viszont máig nem értem a horgászparadicsom pusztulásának az okát.Viszont más megközelitésből meg...most úgy tünik érintetlen ez a csodálatosan szép hely.Talán majd ősszel vagy télen visszatérünk még,amikor kullancsoktól nem kell tartani és bejárjuk a most fel nem fedezett részeket is.

Csákvár a napfényízű novemberben

E hónapot egy Csákvári kiruccanással kezdük.Igazából ide most nem kirándulni jöttünk,hanem a beteglátogatóba,de ha már itt jártunk körülnéztünk a településen kicsit.Annál is inkább mert a jövő évi bakancslistánk egy túrakiindulópont esélyese a város.

A város főtemploma és a turul emlékmű

Esterházy-kastély ma mint kórház

A kastély/kórház belső udvara 

A hátsó udvarból a kastély

Szoborpark a kastély udvarában

Naszályra fel!

Nem régiben jártunk a Cserhát legmagasabb csúcsán a Naszályon.Ez volt 2016-os bakancslistánk tízedik túrája amúgy.Gyönyörü őszi idő köszöntött ránk október 22-én.Az őszi finálé kellős közepén találtuk magunkat,minden adva volt tehát egy tökéletes túrához.Túránkat a Pest megyei Kosdról inditottuk amely Vác közelében található,onnan kicsit észak-keletre és tán 5km-re.

A Naszály Kosdról kis buckának tűnik,pedig nem az.

A falu templománál kezdtük a túrát.A terv szerint majd elérünk egy Bányászemlékműhöz,azt meredek emelkedő jön,így jutunk fel az állítólag gyönyörü kilátó helyre a Kopaszokra,majd a Násznép barlanghoz és a Naszályra.Onnan már majd ereszkedés jön a Látó-hegyre majd végig útunk végcéljáig Katalinpusztáig.Kb.16km-es a túra.Elindultunk hát Kosdról,a falu szélén egy kis pihenő félét találtunk esőbeállóval,itt egy macska fogadott minket.Megkajáltunk itt a macsek is kapott.Aztán a gazdájától megtudtuk,hogy a cica minden túrázót itt fogad.Reméljük mások sem bántsák,hanem adnak neki kajcsit.Bár úgy gondolom az igazi túrázók azok jó emberek.Rövidesen elértük a Bányászemlékműt a kék körtúra jelzésen.

A kosdi Bányászemlékmű

Az 1931-es bányászkatasztrófára emlékeztet minket az emlékmű ahol hat bányász halt meg a felírat tanúsága szerint.Nem számoltam meg,de ezekszerint maga az emlékmű mögött hat kopjafa áll szépen sorban és a felírat szerint itt is nyugszanak a bányászok!A felírat franciául is kivan írva,ennek az a magyarázata,hogy akkoriban a bánya francia tulajdonban volt.Érezzük a hely meghittségét el is töltünk itt jó pár percet.Ezután indulunk tovább,innen már az út egy meredek kaptató,néhol már-már a tüdömet is kiköpöm,pedig nem dohányzom és hozzá vagyok szokva,hogy felfelé is kell menni egy túra során.Végül aztán felérünk a Kopaszokhoz ahol a kilátás valóban gyönyörü.

Kopaszi kilátás

A kilátás teljesen magával ragadó,el is töltünk itt vagy félórát,közben azon vitatkozunk Gergővel,hogy a távolban azok a fehér valamik azok felhők-e vagy már az a Tátra?Én vagyok a Tátrás nézőponton,Gergő szerint viszont,azok ott felhők.Később találkoztunk túrázókkal a hegyen,akikkel beszélgettünk kicsit,szóba került a dolog.Ők megerősítettek mineket abban,hogy az valóban a Tátra!A Kopaszok után térünk le a Násznép-barlanghoz.Egy olyan kitérő vezet le amit nem biztos,hogy mindenki észrevesz.A fák között egy aprócska tábla jelzi az irányt és a látnivalót.Az út innen a barlangig nem több 150 méternél,ám szinte járhatatlan.Nagy nehézségek árán végül is elérjük a Násznép-barlangot.Ha már eljutottunk ide,úgy döntöttünk bemegyünk!

Násznép barlang

Sajnos hülye fejjel nem néztük meg túra előtt,hogy megfelelöen münködik-e a zseblámpánk,így csalódásként ér,hogy vajmi kevés fényt ad odabent a barlangban.Amit kitudunk venni a sötétségben,hogy kb. egy 6x6 méteres teremben állunk,ahogy beléptünk a barlangba.Mást nem nagyon látunk,de a hely igy is lenyügöző hatással van ránk.Beljebb nem megyünk a biztonság kedvéért,de lehet nem is lehet beljebb menni...A visszakapaszkodás az eredeti útra sem egyszerü ezen a járhatatlan 150 méteren,de sikerül.Következik a csúcs maga a Naszály-tető a maga 652 méteres tengerszint feletti magasságával.

Naszály-tető kilátó 

Kilátás a Naszályról észak felé

A Naszályt leginkább a mecseki Zengőhöz tudom hasonlítani,e hitemben a csúcson álló kilátó/geodéziai mérőtorony csak megerősít,hiszen a csak harminc méterres magasabb Zengőn is ugyanilyen áll.Belépve azt tapasztalom,hogy ez jobb állapotban van a Zengőinél.Felérve gyönyörü körpanoráma fogad,igaz dél felé nagyon párás az idő.Északi irányban viszont tökéletesen élvezhető a kilátás.Látni ugye a Tátrát,sőt a Mátrát is!Nyugat felé a Börzsönyt,dél felé pedig Vácot és a párás Dunakanyart.Lenyügöző a látvány!Akik nem járt még itt és-e sorokat olvassa,mindenképp jöjjön el egyszer ide!Hát itt is eltöltünk vagy félórát mielőtt tovább mennénk.

A Naszályi kilátás sokáig emlékezetes marad,ennek emlékével folytattuk.Innen már lefelé vezet az út.Hamarosan elérjük a 700méterre található Látó-hegyet,ami szintén egy kilátópont,igaz innen már csak dél felé van kilátás.Dél felé eléggé párás az idő,így ez a kilátás most nem annyira élvezhető,azért kitudjuk venni a Duna vonalát a Visegrádi-hegységet és Vácot.Ha visszanézünk akkor pedig a Naszály-tető vigyorog ránk.

Látó-hegy

Itt mivel mások is vannak,kb. csak negyedórát időzünk.Az út tovább már lefelé vezet a gyönyörü őszi erdőben,helyenként teljesen jól járható máshol csúszos és sáros.Észak felé fordul az út majd egyszer csak nyugatra,egy hosszú szinte egyenes szakasz következik lefelé.Vagy 4km után érjük el útunk talán leglátványosabb részét a Magyarországon egyedülálló függőhídat!Ez már a Katalinpusztai Gyadai tanösvény része.

A függőhíd

Csúszos,más gond nincs vele.Stabil!

Itt is időzünk természetesen.A hídat naná.hogy kipróbáljuk.Atombiztosan áll a szakadék felett,egyetlen baj,hogy csúszos.Majdnem el is esek,de az élmény itt is maradandó...Csinálunk egy rahedli fényképet,majd átkelünk a hídon véglegesen,hisz az út erre visz tovább.Az ekkor már kék jelzés.Hamarosan leérünk Katalinpusztára a kirándulóközpontba,de nem ez a túránk vége.Még van egy fontos látnivaló!

A kirándulóközpont

A kirándulóközpont inkább gyerekeknek nyújt nagyobb élményt,hisz van itt minden amitől egy gyerek boldog lehet.Itt nemis időzünk sokat,folytatjuk a hátra lévő mintegy 1300 méteres útat.

Elérjük a Rockenbauer kopjafát és hazatérve rendkivüli szégyenérzés tölt el,hiszen amit itt látunk arról én tudtam korábban is,de valamiért összekevertem a Naszályt meg a Noszvajt... így mikor itt állunk értetlenül fogadom,hogy lehet az,hogy a Rockenbauer kopjafa nem a kék hanem a piros jelzésú turistaút mellett van.Pedig a magyarázat igen egyszerü és ha akkor eszembe jut biztos nagyobb tisztelettel viselek-e hely iránt.Tudniiillik itt halt meg Rockenbauer Pál aki egy kirándulás alkalmával a Naszály tövében,az erdőben önkezével vetett véget életének.Hálózsákban fekvő holttestére a környékbeli gyerekek találtak rá...

Innen már pár perc csak Katalinpuszta ahol befejezzük a túrát.Kső délutánra jár,de a település a lemenő nap fényében lenyügöző.Hát egy 16km-es túrát teljesitettünk itt,a csúcsig igen nehéz volt,majd onnan már könnyü túrának minösítjük,tehát összeségében közepes nehézségű túra.Viszont látnivalókban igen gazdag.Én bátran ajánlom mindenkinek,nem fog csalódni senki aki egyszer erre téved.A videókat érdemes megnézni akár itt,akár a you tuben!