Várak tengerében

A tél ellenére gyönyörü időben érkeztünk meg a Dinnyési Várkparkban.

Arról,hogy hogyan jutottunk ide korábban már írtam,erről ezen a helyen olvashattok.

Szóval a Velencei-tó partján,Velencétől végig túrázva értük el Dinnyést.

A település Székesfehérvártól kb.8km-re található északkeletre és Gárdonytól pedig nagyjából 4km-re délnyugatra.A falu rendelkezik vasúti megállóhellyel és mind Fehérvár,mind Budapest irányából jó a közlekedés ide,tehát könnyen elérhető.Autóval jövet sincs nehéz dolgunk,hisz a 7-es útról kell letérnünk.A várparkot könnyen meglehet találni a településen és érdemes is megtalálnunk!

Emese álmának szobra a bejáratnál

A Várparkot 2012-ben kezdte kialakitani annak készítője és megálmodója valamint üzemeltetője Alekszi Zoltán.A megvalósítást hosszú előkészítő munka előzte meg,mely magába foglalta a történelmi anyagok felkutatását,a megfelelő helyszín kiválasztását,a kivitelezés megtervezését.A cél az volt,hogy középkori magyar várak kerüljenek bemutatásra egyedülálló módon.Az egyediségük abban rejlett,hogy az épületek eredeti anyagukból készültek,fából és kőből,a legvalósághűbb megjelenés érdekében.35 vár készült el,eredeti tájolással.A várakat egy sétány övezi,mely Nagy-Magyarország formáját ölti magára,így a várak eredeti helyükön körbejárhatók.A sétányt emlékoszlopok övezik,melyek mindegyike 1-1 magyar királynak,kormányzónak,fejedelemnek állít emléket.A makettek minden korosztály számára élményt jelenthetnek,a tárlatvezetés lehetőséget ad a történelmi ismeretek elmélyitésére.

35 makett vár a parkban!

Érdemes a parkban sétálnunk,fűre lépni szabad,tehát közvetlen odamehetünk a várakhoz.A parkban sétálva a csodálkozásom és az elismerésem mellett az egyik fő benyomásom az volt,hogy nem ismertem fel a várak zömét!Kicsit szégyeltem is magam,hiszen ha profi nem is vagyok a téma mindig is érdekelt.Ezmellett az ismert magyar várakat hiába kerestem...tetézte még a dolgot,hogy a várak csupán egy részénél volt kint ismertető tábla...Aztán Alekszi Zoli a várpark alkotója sietett segítségemre.Elmondta,hogy itt inkább a kevésbé ismert magyar várak vannak kiállítva,amelyek nincsenek benne annyira a köztudatban.(ezért nem ismertem fel többségüket) Tájékoztató meg csak azokon van amelyek 100%-san kész állapotban vannak.Na így már érthető volt minden.

Kevsébé ismert magyar várak vannak kiállítva

Ezután még némi előadást hallgattunk meg az egészről,jó kis történelem óra volt nem mondom!

Mindegyik várhoz odamentünk megnéztük,körbejártuk.Persze voltak amiket felismertünk,például a ma már nem is létező Réka várat!Az egyik nagy kedvencemet a Máré várát hiába kerestük,nem volt ott...de még lehet,hogy egyszer ott lesz,hiszen a várak folyamatosan készülnek!Másik kedvencem a Somoskői vár viszont ott volt!Természetesen fotók hadát készitettem ott.

Somoskő vára

Végigmentünk a sétányon is ami Nagy-Magyarország határát jelképezte megnéztük a királyok,fejedelmek emlékoszlopait is.Vannak még a parkban pihenők is,padok,asztalok így akár nyugodtan leülhetünk,kajálhatunk is!Szoktak itt amúgy piknikeket is rendezni.Aztán van még egy érdekessége a parknak mégpedig az,hogy évente 6-8 alkalommal sötétedés után kivilágítják a parkot illetve a várakat!Sajnos ezt még élőben nem volt alkalmam látni,egész biztos maradandó élményt jelenthet bárki számára!Ezekről az időpontokról amúgy a park weboldalán illetve közösségi oldalán is tájékozodhatunk!

Fűre lépni szabad,odamehetünk a várakhoz!

A Várpark közvetlenül a híres dinnyési fertő mellett van a parkból már ki is tudunk látni a híres területre.A Velence-tavi madárrezervátum sincs messze.Tehát mindenképp megér egy kirándulás Dinnyés amely éppen a Várparkjáról lett és lesz egyre híresebb a turisták körében.Rengeteg a látnivaló a környéken is,mindenképp érdemes ide terveznünk!

Mi a várpark után még sétáltunk kicsit a településen,már kicsit fáradtak voltunk,hisz az ideérkezést egy több mint 10km-es túra előzte meg.Még bejutottunk valami falupark szerüségbe ahol egy színpad volt Makovecz stílusú épitmények között.Valószinüleg itt rendezhetik a falunapokat,koncerteket stb.

Várak tengere

Összegezve: Maradandó élményeket adó kirándulást tettünk itt a Dinnyési Várparkban.A rendkivül érdekes,látványos parkot a park alkotójának,vendégszeretete,segítőkészsége és intelligenciája teszi még teljesebbé!Bátran ajánlom mindenkinek!Mint írtam könnyen elérhető és kellemes az egész környéknek az aurája is.Jó volt itt lenni!

Makett várak a dinnyési várparkban

Pákozdon ősszel

Pákozd nagyközség Fejér megyében a Gárdonyi járásban.

A magyar történelem két fontos ,győztes csatája fűződik a településhez.A török ellenes küzdelmek során 1593-ban megvívott ütközet,valamint az 1848-49-es szabadságharc egyik legnevezetesebb csatája.

Pákozd a Velencei-hegység délkeleti a Velencei-medencébe ereszkedő lankáin,a Velencei-tó északnyugati kiszögellésénél fekszik 125 méteres tengerszint feletti magasságban.

 Mindössze alig 3000-en lakják.

Borongós ősz köszönt Pákozdra

Pákozd a Velencei-hegységbe induló túráink egyik fő kiindulópontja,valamint befejező célállomása.

Székesfehérvár közelsége révén könnyen elérhető.

A településről több jelzett turistaút is indul a Velencei-hegység felé,így különösen ajánlom mindenkinek aki erre tervez túrákat.A remek hegységben a község közelében több látnivaló is akad.

Ilyenek például az ingókövek amelyekről már írtam a blogomban,de itt van közel a Pákozdi arborétum és a katonai emlékhely,vagy a Doni emlékmű.

A Velencei-tó közelsége sem egy elhanyagolható dolog.

Októberi életkép Pákozdon

Többször is megfordultunk már a településen,hisz számos túránk innen indult vagy éppen ide érkezett.Így volt ez ősszel is.Egy borongós őszi napot fogtunk ki mielőtt nekivágtunk a Velencei lankáknak körülnéztünk a faluban is.A kedves kis településen több látnivaló is akadt.Ilyen érdekesség pl: a Trianoni haranglán,a Wass Albert emlékpark,a székelykapu vagy a háborús emlékmű.

Érdekesség még,hogy itt találjuk Piedone kocsmáját is.

A településen pedig áthalad a Velencei-tavat körülölelő bicikliút is.

Székelykapu

A településtől északra találjuk még a kis Bella tavacskát is,amelyet rendszeresen érintünk itteni túráink során.Dél felé pedig a Velence-tavi Madárrezervátumot.A felsoroltakon kivül is még számos látnivaló akad a faluban illetve közvetlen környékén,tehát nagyon érdemes erre kirándulásokat tervezni!

Szent István szobor

A Velencei-hegységbe vezető turistaútak pedig maguk a túrázók álmai.A nem túl nagy magasságú hegységbe könnyü és látványos túrák tehetők akármerre is indulunk el.

Pákozd tehát alighanem Fejér megye egyik fő turistavonzó települése.

A látnivalókban rendkivül gazdag község és környéke,kirándulók ezreit vonza ide évente.

Te se hagyd ki!

Piedone kocsmája

Elkerülő igazi telek - fanyalgás a hóért

Erre mifelénk az ország közepén ki tudja miért elkerülnek minket az igazi telek.

Kevés jut az igazi téli örömökből.Persze amikor megmutatja magát az igazi tél akkor meg...mintha eltévesztené az időpontot,aztán meg nem tudja meddig is fogadjuk szívesen.Igazi tél számomra nem ez ami mostanság zajlik.Erölködik itt nekem a mínusz 20,meg a mínusz 25 fokokkal,azthiszi milyen kemény legény...Na persze,kemény a javából,de nem igazi!Az igazi tél legalább 20 centis hóval támad,nem olvad el másnapra,egy ideig megmaradnak a tél szépségei,örömei.Régóta vágyunk már egy ilyen túrára itt a környékünkön is.Most ugyan volt egy havas túránk  a közelmúltban a Csiki-hegyekben,de túl nagy hó ott sem volt,de legalább fehér volt a táj...

Igazi télen a mi erdőnk

Utoljára erre mifelénk 2013-ban tette tiszteletét az igazi tél.Na akkor meg márciusban...Március 15-én mutatta meg igazi arcát,aztán április 7-ig itt is maradt.Nem semmi volt amikor már a rügyfakadást vártuk,a 25 centis hóra még leesett vagy 5 centi...Na de azóta szinte mutatóba is alig... A 14-es télen emlékezetem szerint még jutott  kettő vagy három nap,amikor úgy tűnt mintha... de 15-ben és 16-ban szinte semmi... ekkoriban még igazán hideg sem volt.Most 17 elején legalább hideg van...van ugyan némi fehérség a talajon,de az igen csekély.

Friss hó nálunk az erdőben 2013-ban

Szeretne az ember az idén készült havas képekből posztolgatni,mutogatni,de egyenlöre erre esély sincs.Gyönyörü lehetne egy olyan túra amikor hull a hó.Készülünk rá,hogy amikor ez bekövetkezik,legalább a közeli Rácalmási-szigetre kitudjunk menni.Elképesztően szép lehet hóesésben...De nincs hó...Persze még van egy hónapunk és ha követi a tél a 2013-as tendenciát akkor kettő is...Tavaly is voltak téli túráink,de nemhogy hó nem volt hanem szinte mindegyiken ragyogott a nap és a hömérsékletek is plusz tartományban mozogtak.Persze szeretjük mi a napsütést is,de egy januárban legyen már hó...

Télen is csodás a természet

Most 2017 februárjában a Rám-szakadékhoz készülünk,valamint szeretnénk elkezdeni a több túrából álló Tolnai-hegyhát felfedezését.Különösen klassz lehetne a Rám-szakadék az igazi téllel.Persze ott a kemény tél is látványos a megfagyott vízesésekkel...az ismeretlen Tolnai-hegyhát meg hát...különös ajándéka lehetne a sorsnak ha épp havazásban kezdenénk felfedezni...

Szóval számomra egy igazi tél nem attól tél mert kemény és kegyetlenül hideg van.

Igazi télen hó van és havazik is.Na ez kerül el bennünket évek óta...

Amikor a kutyusnak is nehezére esik a járás

Gondolom az ország magasabb hegységeiben azért nincs ilyen kínzó hóhiány,de nálunk itt a Mezőföldön bizony ez van.Ma 2017 január 25.-e van,tehát még azért van esélyünk...de visszagondolva az elmúlt évtizedekre,akkor nálunk kb. minden ötödik évre jut nagy havazás és komoly hó.Ha ez így megy akkor az utolsó nagy hó azaz 2013 óta csak 4 év telt el...

Akkor talán jövőre...?

Berúgós túra a Gerecsében

Mai témám egy "évmilliókkal" ezelőtt megesett túra.Azér kerül pont ma adásba,mert ma van az évfordulója - ha jól emlékszem.Mostani túratársam Gergő még gondolatban sem volt ekkor,két barátommal érkeztem Tatabányára a nem túl hideg téli időben.Egyiköjük fiú a másik pedig egy lány volt.Sajna akkoriban még nem állt a rendelkezésemre videót rögzitő eszköz és a képek javarésze is eltünt a múlt homályában és a megszünő fotótárhelyes oldalak világában,egy-két képtől eltekintve ezek itt most csak illúsztrációk,nem minden kép ezen a túrán készült.

Szóval már a reggeli órákban megérkeztünk Tatabányára,ahol a vasútállomástól inditottuk a túrát.A terv a számunkra az ismeretlen Gerecse megismerése volt,hisz korábban sohasem jártunk ebben a hegységben.Terv szerint bemegyünk valamennyire a hegység belsejébe majd lefordulunk Baj és Tata irányába.Tatára azért esett a választásunk,mert kedves barátom itt volt katona és ódákat zengett a város kocsmáiról...

Hó már csak mutatóban a Gerecsében

Tatabánya városából kiérve január ellenére hó már csak mutatóban volt itt-ott.Emlékezetem szerint a piros jelzés vezetett be a hegység és az erdő mélyére.Mai fejjel már nem ezt az útvonalat választanám,hiszen elkerülte Tatabánya hegyeinek látványos részeit.De akkoriban mit sem tudtunk erről.Hárman haladtunk az erdőben igazából ingerszegény útakon,az erdőn kivül nem nagyon akadt látnivaló.Talán valahol volt némi kilátópont és ha jól emlékszem talán nyugat felé.Bár maga a jelzés érdekesen kanyargott,már akkor éreztem,hogy tán nem azt a jelzést kellett volna választani.

Két arcú időjárás,van ahol a nap sütött máshol meg köd volt

Helyenként jó idő volt a nap is kisütött,másutt meg ködbe veszett a világ.Vértestolna mellett haladtunk el,majd pár kilométerrel odébb az eddigi észak-keleti irányunk elfordult nyugat,dél-nyugat,majd észak-nyugati irányba,hogy végül ismét nyugatra menjen.Erre már több volt a ködös rész,így a hegység tájait az erdő szépségét nem nagyon tudtuk élvezni.Persze a ködös időnek is megvan a maga szépsége.Nem sokára elértük a baji szőlőhegyet,lassan kiértünk az erdőből.

Egy kilátópontunk volt,talán éppen ez...

Lassan leértünk Baj településre és innen már sík vidéken haladtunk.Bajon elmúlt a köd újfent és amennyire emlékszem elnyerte tetszésünket a település.Ennek ellenére nem álltunk meg mert itt már hideg volt egy pihenőhöz.Ekkor már a sárgára váltó jelzésen mentünk ki Bajról és értünk be Tatára a remek kocsmák hazájába...A híres edzőtábor mellett haladtunk el,de híres sportolót ekkor nem láttunk.Újra szállt lefelé a köd,de még nem volt vészes.Rövidesen odaértünk a Tatai-tóhoz.

Baj elnyerte tetszésünket

A Tatai-tónál

Igazából ez a rész a évek távlatából kissé a homályba vész,de amennyire emlékszem sétáltunk a tó partján és a várba egész biztosan bementünk,de magára a vár belsejére már egyáltalán nem emlékszem.Arra viszont igen,hogy álltam a korlátnak támaszkodva valahol itt és mögöttem a tó,meg arra,hogy itt valahol valóban volt egy remek kocsma.Méghozzá a földalatt valami pincehelység féle volt.Na itt aztán adtunk a lovaknak.A sör ize ellentétben a vár emlékeivel valahogy megmaradt bennem.Élvezetes volt.Talán négyig meg sem álltunk.Na nem négy óráig,hanem négy korsó sörig.

Tatai vár,emléke elvész az évek homályában...

Eléggé elidöztünk itt,hisz még világosba mentünk le a krimóba,de sötétben jöttünk ki.De nem volt vége még a túrának.Mentünk a vasútállomás felé.Az utolsó vonat amivel még aznap hazaérhettünk ha jól emlékszem este 8 óra körül volt,ennek volt még csatlakozása Kelenföldön amivel hazaérhetünk Dunaújvárosba.Ezt kellett tehár elérni.Még volt idő,fél6 - háromnegyed 6 felé járhatott az idő.Útunkba került egy újabb kocsma.a haverom szerint ez egy jó hely volt,hisz katonaként sokat ittak itt.Na mi is sokat ittunk,persze csak mi ketten fiúk,Lány barátunk azért nem merült így bele.

Tata vára közelebbről

Eldumáltuk,elsöröztük az időt.Haverom szerint aggódni nem kell,hiszen a vasútállomás innen nincs messze.Kényelmesen elérjük a vonatot.Háromnegyed nyolckor estünk ki a kocsmából és elindultunk az állomásra.Hát mégsem volt olyan közel.Azthittem sosem érünk oda...még futottunk is,el is estem egyszer...Az állomásra érve úgy tünt elkéstünk.Kinézett egy kocsmázós éjszaka Tatán...de aztán megtudtuk,hogy a vonat húsz percet késik.Na ilyen szerencse sem mindennap van az ember életében és tényleg igaz az a mondás,hogy részeg embert még az isten is segíti.

Annyira részeg voltam,hogy a vonaton a kalauz inkább hagyott aludni.Még a jegyemet sem kezelte le.Végül simán hazaértünk a vonaton már nem ittunk.

Szóval ez egy ilyen berúgós túra volt,mint írtam már nagyon régen.Természetesen túráimon nem az ivászat a cél nem is igazán szokok inni,max 1-2 sör ha úgy hozza a sors...de persze be-becsúszik egy-egy ilyen kirándulás is.Nem jellemző főleg manapság,de előferdül.

Végül is Tata városának kocsmái tényleg remekek voltak,nem okoztak csalódást.Viszont a túra nem hozta azt amit vártam tőle.Ránk jellemző az útvonal jó megválasztása főleg már az internet korában,azonban főleg régebben elöfordult,hogy mi is tévedtünk.

Olyan 17km-et gyalogoltunk Tatáig,a városban meg ki tudja mennyit.

Jó buli volt,ez a lényeg.

Útvonalunk,amennyire emlékszem rá

Kiruccanás Spenótfalvára

Az egyik nyár közepén kerekedtünk fel és mentünk le a közeli Dunaföldvárra.Nem túrát szerveztünk,bár a település lehet majd egy jövőbeli túra kiindulópontja,most csak várost nézni jöttünk.Annál is inkább mert rengetegszer átutaztunk már itt,de sohasem álltunk meg körülnézni.

Most ezt a hiányosságunkat igyekeztünk pótolni.

Dunaföldvárt Spenótfalvaként is szokás emlegetni.Ennek semmi bántó szándéka nincs!A története ennek az elnevezésnek a következő:

Az 1950-es évek Dunaföldvárján tiltott volt a spontán disznóvágás a magánházaknál,azaz engedély kellett hozzá,de vidéken persze megoldották...A feldolgozott húst - kolbászt,sonkát,szalonnát - menetrend szerint induló hajókkal szállították Budapestre,melynek okán el is nevezték ezeket a járműveket kofahajóknak.A kosarakban szállított árult spenótlevelekkel takarták le,hogy a hatóságokat megtévesszék.Mivel a fővárosiak nagyon nehezen jutottak sertéshúshoz,meglehetősen nagy keletje volt a dunaföldvári húsnak.A kofahajók rendszerint telepakolva indultak útnak.A sok spenótos kosár miatt nevezték el Dunaföldvárt Spenótfalvának.

Földvári kálvária

Dunaföldvár ma fontos közlekedési csomópont és amig a közeli Pentele-híd nem éri el neki szánt fontos szerepét addig a Dunántúl kapuja is.Itt találkozik a M6-os sztráda a 6-os,52-es és a 61-es főút,de több mellékút is innen indul ki,pl.Bölcske vagy Mezőfalva irányába.Kiemelkedöen fontos szerepe van az itteni Duna hídnak amely a Beszédes József elnevezést kapta.E két sávos híd tehermentesitésére épült a Pentele.híd,de amig az M8-as sztráda nem épül meg addig ez a híd lesz a fontosabb továbbra is.

Kedves kis város fogaja az ide érkezőt.Rengeteg a templom,van vár,vannak kis hegyek,dombok,van gyógyfürdő,kedves kis belváros,színvonalas autóbusz pályaudvar,ligetes szép dunapart és sziget is.Busszal érkeztünk és a közeli Kálvária-hegy hívogatóan szinte azonnal adta magát.Nem volt kérdéses hova menjünk elöször.Jól járható út vezet fel a hegyre,jelzett út viszont nincs.Profibbaknak eltévedni nem lehet,de a tájokozódni nem tudó emberek is könnyendén feltalálhatnak a hegyre.Érdemes felmenni,innen nyilik a környék legjobb panorámája!

A Beszédes József-híd a Kálvária-hegyről

Majdnem teljes körpanoráma tárul itt az ember szeme elé,de azért mégsem.Dél felé nem igazán lehet kilátni.Látni északra a közeli Dunaújvárost a Pentele.hídat,keletre az Alföld tájait,nyugatra az szeliden lankás Mezőföldet és persze majdnem belátni az egész várost.A hegy amúgy nem magas,sacc/kb, 190 méter körül lehet.Itt van a helyi Kálvária is,tehát akad bőven látnivaló!Odafenn egy kis fensík van,padokkal.Ideális pihenőhely!

Lefelé sem nehéz az út,célszerű másik útat választani nem azt amin feljöttünk.Így érünk le majdnem a hídhoz.Ha már itt voltunk természetesen átmentünk rajta.Erős rajta a forgalom,hisz mint írtam egyenlőre ez a Dunántúl kapuja.A híd rávezet a földvári szigetre,majd lesz még egy kis Duna ág azon folytatódik a híd és úgy ér az Alföldre.A földvári szigeten semmi nincs.Kiaknázatlan terület,most nem fecséreltünk rá időt,de terveink között szerepel majd a sziget felfedezése,bejárása.

Földvári vár

A hídon visszafelé jövet,pompás a rálátás a városra.Látni a vártornyot és sok-sok templomtornyot is,valamint a Kálvária-hegyet természetesen.Visszaérve lementünk a Dunához és észak felé vettük az irányt.Itt a parton találjuk a gyógyfürdöt a halászcsárdát,parkokat,játszótereket,teniszpályákat,emlékmüveket.Kellemes hegy a kikapcsolódáshoz!Ezek bejárása után indultunk fel a várhoz.Hangulatos szűk utcák vezettek fel és a hátsó bejáratnál kötöttünk ki.A földvári vár nem egy nagy eresztés mégis kellemes volt!Innen is van kilátásunk kelet felé,a toronyba is van kilátó.Felmenni nem igazán érdemes,azt a szintet nem hozza mint a szomszédos Kálvária-hegy,ráadásul ez pénzbe is kerül,míg odaát ingyen gyönyörködhetünk...Magába a várba ingyenes a belépő,a toronyba kell fizetni,itt még van valami helytörténeti kiállítás is.

Várudvar és a torony

A várudvarban is ideális a pihenés a egykori várfalak között.Van itt szabadtéri színpad,szobor,vendéglő és pompás várkapu is.Szóval egy kirándulást ez a hely is megér.Mi itt kajáltunk meg aztán még nézelödtünk egy sort.A toronyt kiahagytuk.Hétfői nap voltunk,eleve zárva is volt.(a többi napon nyitva)

A vár után még elindultunk sétálni kicsit,csodás macskaköves utcák sora van erre.A közeli templomokat vettük sorra.Egyik szebb volt mint a másik és volt belölük vagy 6-7!

Várfalak között

Végül a belvárosba jutottunk,sok fagyizó,vendéglátóhely van erre.Vannak ötletes szobrok és több üzlet is.A legvégén nem maradt más a buszpályaudvarra érve felültünk egy hazafele induló buszra.

Mivel mint írtam Dunaföldvár fontos közlekedési csomópont így gondolom sokan átmennek itt.Érdemes néha kicsit megállni a kedves kis városkában és ezt-azt megnézni.Akár egy nagyobb sétára beruházni.Mindenképp ajánlom a Kálvária-hegyet ahonnan a kilátás remek,de jó választás lehet a vár vagy a gyógyfürdő is.De akár egy kellemes fagyizással vagy sörözéssel is eltölthetjük itt az időt.

Túra a Tassi Zsiliphez

Egy újabb klassz őszi túrára indultunk,kedvünket még a borngós időjárás sem tudta elvenni.

Mindenszentek napja volt 2016 november elseje.Vonattal érkeztünk meg Adonyba.Tervünk szerint innen legyalogolunk a kompállomásig,majd a Csepel-szigeten a töltésen dél felé vesszük az irányt,majd egy ponton bemegyünk Makádra.Onnan kigyaloglunk a ráckevei Duna ághoz,amelynek mentén lemegyünk egészen a Tassi Zsilipig.Sőt ha időnkbe belefér,akkor lemegyünk Csepel-sziget legdélibb pontjára.Ez volt tehát a 2016-ra tervezett két Csepel-szigeti túránk közül a második.

Az elsöről itt olvashattok.

Ború a Duna közepén

Az adonyi vasútállomásról a már ismert úton mentünk le az adonyi-öbölig,annak parján pedig elsétáltunk a kompig.Az átkelés most sima volt nem kerültek elénk uszályok.A Duna a borús ég alatt is szép volt.Átérve elöször megnéztünk egy hajóroncsot amiről kiderült,hogy nem is hajóroncs.Egy másik rév volt kitolva csak a partra.Amúgy találtak itt egy római hajóroncsot a 2003-as árvíz után amely kb. a második századból való,de sajnos nem tudjuk hol lehet,hol lehet megnézni.A jövőben ennek próbálunk utánajárni és akkor majd megnézzük - ha meglehet.A kitolt komp után újra a Zichy kápolnánál kötöttünk ki.A kis kápolna most is magával ragadó szépségű volt.Nem volt olyan jó idő mint októberben amikor itt voltunk,de nem volt hideg.A kápolnából meg áradt az itt hazaárulás vádjával kivégzett Zichy gróf lelke...ki tudja tán itt is kisértett valahol.

Mindenesetre varázslatos béke és nyugalom volt most is itt,igy megreggeliztünk.

Zichy kápolna

Talán itt kisért Zichy gróf szelleme,mindenesetre nyugis

A kápolna után felkapaszkodtunk a töltésre vagy ha úgy jobban tetszik a gátra.

A töltésen egy jól járható út vezet végig,nincs jelzéssel ellátva,de eltévedni nem lehet.Hangulatos erdők között vezet az út dél felé,majd kiér a mezőre,hogy ezután ismét erdők közé érjen.Nagyon szép és nagyon kellemes útszakasz.Aki nem vágyik hegyet mászni,de szívesen túrázna,annak ajánlom!Hosszú az út dél felé,több kilométer is van.Az erdők után tértünk le és fordultunk vissza észak,észak-kelet felé.Célunk a közeli Makád megtekintése volt.

A töltés az erdő után,jobbra a háttérben Lórév

Újra erdők között a töltési út

Makád a Csepel-sziget legdélibb települése,nagyjából 1300-an lakják.Szinte elzárva a külvilágtól nyugiban élhetik itt mindennapjaikat az emberek.A település nem szép,nekünk nem nyerte el a tetszésünket.Kicsit érezhető volt a világvégén vagyunk hangulat is,de ettől függetlenül voltak a településnek szép helyei is.Egy tó a faluban,a főtemplom valamint a főtér szépnek tűnt.November 1 ellenére ráadásul egy közeli kis bolt még nyitva is volt.Itt vettünk üditőt meg csokikat amiket a főtéren egy padon ülve elfogyasztottunk.

Makádi főtér

Makádról egy hosszú aszfaltozott út vezetett ki ami viselte a zöld sáv jelzést!Térképünk szerint ez a zöld vezet le egészen a Tassi zsilipig.A jelek rendkivül rosszul,kopottan és ritkán voltak felfestve,de legalább voltak.Azonban ha erre jársz már ne keresd a jelzéseket,az online turistatérkép már nem jelzi őket így lényegében ez már használaton kivül van.Makád után dél-kelet felé haladva a gyálai dunapartig kissé ingerszegény és unalmas volt az út.A ráckevei dunai ághoz érve már kissé látványosabb szakasz következett.Ám túrázáshoz a betonút nem igazán kedvez,így erre már kezdett fájni a lábunk.A ráckevei Dunánál pedig lakókocsik végtelen sora kisérte az útunkat több kilométeren át.Nem számoltam,de lehetett vagy 300 lakókocsi.Embert viszont nem láttunk!Gondolom a horgászok mulatják itt az idejüket jó időkben.Úgy tünt november 1-ben már nem bíztak,hisz tényleg nem volt erre senki...Nehéz kilométerek után értünk el a zsilipig..

A Csepel-sziget déli pontja,a háttérben Dunaújváros

Ám mielőtt még a zsilipet megnéztük volna,lementünk a közeli szigetvéghez.A Csepel-sziget legdélibb pontja a zsiliptől kb.350 méterre lehet,nem egy nagy séta.Erre viszont már rengeteg ember volt!Többségben horgászok,de kirándulók is akadtak.A szigetvégen egy szerelmes pár légyottja akadályozta a maradéktalan kilátásainkat,de itt voltunk hát a legdélibb ponton.Mindössze 10-15km-re Dunaújvárostól.A rövid távolság ellenére nem egyszerü az idejutás,de megoldható.Itt tudtam meg azt is a térképet behatóbban tanulmányozva,hogy a sziget vége már Bács-Kiskun megyében van.Mindig azthittem,hogy az egész sziget Pest megyéhez tartozik.

Az őrfa jelképezi a Csepel-sziget déli végét

Hát gyönyörködtünk vagy félórát itt,azt indultunk vissza a zsiliphez.A zsilipet már egy távolabbról is jól látható kék színű bakdaru szimbólizálja.A ráckevei ág itt alaposan összeszükül,mindössze pár méter szélesre.Itt van a zsilip.A bakdaru alatt egy kis gyalogos híd vezet át.Tehát itt csak gyalogosan vagy biciklivel lehetséges az átkelés!A zsilip látványos,három vagy négy óránként üzemel is.Most éppen nem üzemelt,de így is látványos volt.Ha jól tudom 1930 táján épült,többször átépítették,felújították pl.1956-ban és az ezredforduló táján is.

Rengeteg horgász volt éppen itt a közvetlen környékén.

Tassi Zsilip

Mi pedig átkelve a zsilip fölött a Tassi dunaparton fejeztük be a túrát.

Nagyjából 15-16km-es távot gyalogoltunk sima sík terepen.Nehézséget csak a betonút jelentett.Csendes.nyugodt részeket érintettük sok szép helyen mentünk keresztül.Egy kirándulást ez is megért!Nem bántuk meg.Innen autóval mentünk haza Dunaújvárosba a Pentele-hídon át.Értünk jöttek,így jutottunk haza,mert amúgy a tömegközlekedés Dunaújváros felé innen bizony katasztrófális.További részletek a videókban!Nézzétek meg!

Útvonalunk

Kilátóról kilátóra

Ez még egy ha jól emlékszem 2013-as túránk volt.

Kilátókat terveztünk meglátogatni a Pécs feletti hegyekben,a Közép-Mecsek déli részén.

Vonattal érkeztünk Pécsre a vasútállomásról pedig helyijáratos busszal mentünk fel a Misinára.

Itt áll Magyarország legmagasabb épülete a pécsi Tv-torony.

Én már jártam itt ha jól emlékszem 98-ban,most fiamnak Gergőnek akartam megmutatni eme csodás építményt.A toronyba belépőjegyet kell váltani ami már ekkor 2013-ban sem volt olcsó.Na de nem mindennap jár erre az ember,így ezt most leszurkoltuk és indultunk fel a kilátóba.

A pécsi Tv-torony

A torony kilátó része 25 emelet magasságban (80 méter) van az 535 méter magas Misina hegyen.

A kilátóterasz alatt van még egy szint ami presszóként funkcionál.Már az üvegfalú presszórészből sem rossz a kilátás,de az igazi élmény fentebb van.Fel egy csigalépcső vezet amely éppen levolt zárva.Így a torony megmászása helyett akarva akaratlanul is a kényelmesebb liftes útat választottuk.

A lift kezelője egy marcona úriember volt.Stilusa hagyott némi kívánnivalót maga után.Ugyanis kicsit lekezelően közölte velünk,hogy ott van a lift falán a torony története,ellehet olvasni... Erről eszembe jutott 98-as ittlétem,az akkori lift kezelő útban felfelé személyesen elmesélte a torony történetét dióhéjban...hát változnak az idők...

Lépcső lezárva a tv-toronyban

Odafentről sokkal többet látni mint amit elsőre gondol az ember...persze ehhez megfelelő időjárási körülmények kellenek.Minket e szempontból olyan 70% -os ideális időjárás fogadott,tehát nem láttunk mindent...Leírom mit láttunk,aztán azt is ami még látható ha ideálisak a körülmények.Szóval a kilátóteraszt körbe lehet járni,így körpanoráma fogadja a vándort.Látni lényegében a teljes Mecsek hegységet a közeli Komló városát.Látni a teljes Pécset is.Ellehet látni a Villányi-hegységig is valamint 25-30km-es körzetben számtalan települést,tavat,dombot stb. Amihez az igazán ideális idő kell: látni a Drávát.Aztmondják a Dunát is.Látni a horvát Papuk hegyet valamint a Badacsonyt is!Tehát nem semmi kilátóról beszélünk.Mondom borsos a belépő,de aki erre jár az ne hagyja ki!

Jó egy órát bámészkodtunk itt,elsősorban a kedvencünk azaz a Kelet-Mecsek nyulványaiban gyönyörködtünk.A torony után elindultunk a környék további kilátóit megnézni. a sárga jelzésen

Kis-Tubesi kilátó

Jó egy kilométer múlva a Rotary körsétányt keresztezve értük el a Kis-Tubesi kilátót amely leginkább egy erkélyhez hasonlított.Némileg magasabban van mint a Tv-torony (577m).A nem toronyszerű épitménybe könnyü felmenni és ez a tériszonyosoknak is kellemesebb kilátó lehet.Innen viszont csak dél felé van kilátásunk,elsősorban a városra Pécsre.Persze látni a magunk mögött hagyott Misinát és távolabb a Jakab-hegy tömbjét is.Egy kirándulást ez a kilátó is mindeképp megér!

A Misina a Kis-Tubesről

Folytattuk az utat a Mecsek második legmagasabb csúcsára a 611 méter magas Tubesre.A Kis-Tubestől ez is nagyjából 1km távolságra lehet.Itt áll a János-kilátó amely egy pompás építmény.Csigaszerű feljárat vezet fel a kilátó alsóbb szintjére majd innen csigalépcső a felső részbe.Ebbe a kilátóba ingyen mehetünk fel és hozza ugyanazt az élményt mint a Tv-torony.Amint fentebb a tv-tornyos kilátásról leírtam az igaz erre a kilátóra is.Legfelül ugyan kicsit szűkös a hely,kb.akkora mint a János-hegyi kilátóban Budapesten legfelül.

Remek építmény,érdemes erre tervezni mecseki túrákat!

Talán nem mindenki ismeri ama elhíresült NATO radar ámokfutásszerű történetét.Ugye elsőnek a Zengőre tervezték,de a környezetvédők és a környék lakosai sikeresen megakadályozták ezt,megvédve olyan értékeket is mint a bánáti bazsarózsa.

A kudarc után úgy döntöttek az illetékesek,hogy akkor a Tubesen épitik fel ezt a förmedvényt.Szerencsére itt sem valósult meg a dolog.

Mivel nem soká lesz a híres Zengő-hegyi csata évfordulója ha nem felejtem el majd írok ennek az egésznek a történetéről.Ha meg elfelejtem,akkor majd olyankor ha eszembe jut.

Tubesi kilátó

Szóval mi meg kigyönyörködtünk magunkat a Tubesen,indultunk tovább.Innen lefelé vezetett az út ismét keresztezve a Rotary körsétányt.A Lapishoz értünk amely egy komoly turistaút csomópont.Az ország egyik legsürübb turistaút hálózata van amúgy ezen a környéken.Mi a Sós-hegy felé vettük az irányt ahol egy újabb kilátóra bukkantunk: a Sós-hegyi kilátóra.Ez is egy remek építmény..de jóval alacsonyabban van mint a Tubes.Igy körpanorámát itt nem élvezhetünk,csupán dél felé nyilik kilátásunk.Persze látni a magunk mögött hagyott Tubest.

Sós-hegyi kilátó

Tubes a Sós-hegyi kilátóból

Innen a zöld+ jelzés vezetett le a Remeterétre amely egy kellemes erdei pihenő kis esőbeálló pavilonszerű építménnyel.Sok turistaút fut itt is össze,lehet válogatni bőven!Mi a Kis-Mély-völgy felé vettük az irányt a piros+ -on.A nagyjából 1,8km hosszú völgyön igen kellemes út vezet végig,ráadásul két münködő forrást is találtunk.Nyári hőségkor voltunk itt,a klimája nagyon kellemes volt!Kiérve a völgyből Mecsekszenkút alatt találtuk magunkat,itt fejeztük be a túrát.

Kiérve a Kis-Mély-völgyből

Mi négy kilátót is érintettük,de Pécs környékén még jóval több is van.Néhányról én is írtam már korábbi mecseki bejegyzéseimben.Érdemes erre túrákat tervezni és felkeresni őket,mindegyik maradandó élményben részesiti az erre tévedő túrázókat!

Nem gyalogolhattunk sokat,talán 10km-et,de most nem is ez volt a cél,hanem a kilátók felkeresése.Sajnos mivel ez a kirándulásunk évekkel ezelőtt volt,így videót akkor még nem tudtam késziteni erről a túráról,de elképzelhető,hogy visszatérünk még erre.

A környék rendkivül látványos,élménydús,mindenkinek ajánlom,főleg azoknak akik még nem jártak erre.Azonban kellően készüljünk fel,főleg mert valóban itt van az ország legsűrűbb turistaút hálózata!Könnyü eltévedni!

Útvonalunk

Túra Esztergom környékén

Valamiért nincs szerencsém Esztergommal kapcsolatban.

Ez az az egy hely a világon ahol rendszeresen eltévedek.Ki tudja miért,de párszor alá szaladok a dolgoknak...Korábban is volt már rá alkalom,hogy elakadtam itt és lesz is majd még...

Gondoltam ezúttal majd szerencsével járok,de nem így lett.

Úgy terveztük most nem igazán csak túrázunk hanem kirándulunk is.Egy rövidke túra keretében majd azért felmegyünk a Vaskapu-hegyre ahonnan pazar a kilátás Esztergomra,majd lejövünk a városba,felmegyünk a bazilika tetejére és átsétálunk a szlovákiai Párkányba is.

2016 július 21-én útra keltünk hát.

Itt még sokat ígér a piros jelzés...

Délelőtt kilenc tájban futott be a vonatunk az esztergomi vasútállomásra.A Budapest-Esztergom vasútvonalról még elmondanám,hogy egy élmény...A vonat alighanem az ország legszebb vidékét szeli át,akármelyik oldalon ülünk is káprázatos tájakon keresztül vezet az út.Ha egyszer csak vonatozni akarsz,válaszd ezt a vasútvonalat!Alagút is van és színvonalas állomások is.

Szóval a vasútállomásról indultunk,innen indult a Vaskapuhoz felvivő piros jelzés is.Nem volt egyéb dolgunk mint követni.Színpompás pincesoron kapaszkodtunk a hegyre felfelé,aztán egyszer csak...elfogyott az út.Úgy tűnt ezúttal sem múlt el az Esztergom átok.Az utca végén nem volt hova tovább menni...Az elöttünk álló turistautat fej magasságig boritotta a csalán... ezen nem lehetett továbbmenni.Na most mi legyen?Átgondoltuk mit is tehetnénk,arra jutottunk,hogy nem sokkal messzebbre innen halad a zöld jelzés szintén felfelé,próbáljuk meg azon...Elindultunk hát vissza,megkeresni a zöld jelzést.

Kilátás nyugat felé a zöld jelzésről

A zöld jelzés már járható volt,ám egy elképesztően meredek út vitt felfelé,de helyenként már pompás volt a kilátás,főleg nyugat és észak felé.Hamarosan beértünk az erdős részbe,különféle kő képződményekkel találkoztunk itt,azt kiértünk egy rétre,de a Vaskapu még elérhetetlen távolságban volt.Ezt is benéztük,mert azthittük itt lesz valahol.Az erdészház amelyről fantasztikus a kilátás a városra...de nem volt itt.Aztán megláttuk.Még jóval fentebb volt... mivel a városban is akartunk sétálni és a szomszédos Párkányban is,így ezt a túrát itt most lényegébe feladtuk.Mivel vonathoz voltunk kötve,nagy időveszteség lett volna felmenni,nem nagyon jutott volna a többi betervezett dologra...így itt megkajáltunk és elindultunk vissza a város felé.

Kilátás észak felé a zöld jelzésről

Nem jelzett úton jöttünk le,hanem egy a hegyre vezető aszfaltozott úton ahonnan csodás kilátásunk nyílt észak felé.Ekkor láttuk meg elöször azt a csodát amelyről majd lesz még szó ebben a blogban.Szemközt ugyanis a Duna túloldalán már sajnos a jelenlegi Szlovákia területén megláttuk a Burda-hegységet.Azonnal első látásra beleszerettem.Gyönyörü sziklás hegyoldal vigyorgott ránk a túlpartról,rögtön eldöntöttük,hogy ide eljövünk rövidesen...A Burda-hegység,lehet ti csak Helembai-hegységnek ismeritek vagy Kovácspataki-hegyeknek.Mindhárom elnevezés jó.

Szóval a Burda árnyékában vezetett le az út Esztergomba.

Első találkozásunk a Burda-hegységgel

A Vaskapui csalódásra gyógyír volt a Burda látványa.Na de hamarosan leértünk a városba és viszonylag könnyendén odataláltunk a bazilikához.Az Esztergomi Bazilika az ország legnagyobb temploma,szép tetszetős jól illik bele a környezetébe.Nem véletlen,hogy turisták ezrei keresik fel évente.Mivel még nem jártunk benne,úgy döntöttünk bemegyünk.Nagyon szép volt belülről is,persze nem ingyen látogatható,de megéri az árát.Majd felmentünk a tető részbe.Nem egyszerü séta felfelé,a szűk dohos lépcsőházban levegőt is alig kapni,de a fent fantasztikus kilátás jutalmazza a kitartó turistát!A kupolát körbejárva természetesen körpanorámában gyönyörködhetünk.Innen is élvezhetjük a Burda látványát,vagy éppen a Vaskapuét,de ellátni jó messze minden irányba.

A Bazilika

Kilátás a Bazilikáról a Burda felé

Szép élményekkel távoztunk a bazilikából,még körbejártuk kicsit a környéket is.Majd a bazilika mögött egy lépcsősor vezetett lefelé a Duna felé.Hangulatos domboldalban megyünk itt lefelé,visszanézve a bazilikára hátulról is szép a látvány.A lépcsősor egy hangulatos esztergomi utcába vezetett le,rögtön egy kerthelységes vendéglőhöz értünk,Úgy határoztunk itt meg is ebédelünk.Finom kolozsvári gulyást ettem itt,de ami igazán fenetikus volt itt az a sör amit mértek itt.Szavakat nehéz találni rá mennyire fantasztikus volt.Jól is esett.

Bazilika hátulról

Hangulatos utca

Megkajálva és a szomjunkat is kellően oltva mentünk fel a Mária Valéria-hídra.Ez vezetett át Párkányba.A híd közepén volt a magyar-szlovák határ.Itt még szabadon lehetett mozogni és ez remélem így is marad a jövőben is,mert jövünk még ide.A hídról is klassz volt a kilátás mindkét városra és a távolabb húzodó Burdára és Visegrádi-hegységre.Odaát pedig egy aranyos kisvároska fogadott.Esztergomban nem hallottunk annyi magyar szót mint itt Párkányban,csak itt abban a nekem nagyon tetsző felvidéki tájszólás stílusban.Gyönyörü volt!

A városka közepén(?) egy rendkivül hangulatos sétáló utca volt,rengeteg vendéglátó hellyel és üzlettel,parkokkal,padokkal,kis szökőkútakkal.Nagyon tetszett.Nem vártam csodákat Párkánytól,de amit láttam az nagyon tetszett.Kellemes csalódás volt a városka.Sétáltunk egy sort itt aztán még a Duna parton is.Nehéz szívvel mondtunk búcsút a kisvárostól,de indultunk vissza Esztergomba.

Párkány

A hídon jöttünk visszafele is,mivel más lehetőség nincs,de visszaúton is szép volt.Kellemes itt átkelni.Esztergomba érve megittunk még egy kólát a Dunánál,azt megnéztük azt a homokból készült Babits szobrot.Érdekes volt.Az idő lassan elszállt,belekóstoltunk a délutánba,indulni kellett haza.

Viszonylag könnyen visszataláltunk a messze lévő vasútállomásra.Innen indultunk vissza azon a bizonyos vasútvonalon ami igen szép.

A kezdeti szívás után ez a kirándulás is jól sikerült.Nagyon szép helyeken jártunk és szép dolgokat láttunk.Most nem a túrázás volt az elsődleges cél,de így is mehettünk legalább 10km-t.

Mária Valéria-híd

A Babits szobor

Ez volt tehát a nyári esztergomi kirándulás története.

Ekkor még nem tudtuk,de két hónap múlva visszatértünk.A Burdát jártuk be,majd Párkányt és Esztergomot,ahol aztán eltévedtünk...

...de ez majd egy másik történet...

Látkép a várra

Az út amit bejártunk