Berúgós túra a Gerecsében

Mai témám egy "évmilliókkal" ezelőtt megesett túra.Azér kerül pont ma adásba,mert ma van az évfordulója - ha jól emlékszem.Mostani túratársam Gergő még gondolatban sem volt ekkor,két barátommal érkeztem Tatabányára a nem túl hideg téli időben.Egyiköjük fiú a másik pedig egy lány volt.Sajna akkoriban még nem állt a rendelkezésemre videót rögzitő eszköz és a képek javarésze is eltünt a múlt homályában és a megszünő fotótárhelyes oldalak világában,egy-két képtől eltekintve ezek itt most csak illúsztrációk,nem minden kép ezen a túrán készült.

Szóval már a reggeli órákban megérkeztünk Tatabányára,ahol a vasútállomástól inditottuk a túrát.A terv a számunkra az ismeretlen Gerecse megismerése volt,hisz korábban sohasem jártunk ebben a hegységben.Terv szerint bemegyünk valamennyire a hegység belsejébe majd lefordulunk Baj és Tata irányába.Tatára azért esett a választásunk,mert kedves barátom itt volt katona és ódákat zengett a város kocsmáiról...

Hó már csak mutatóban a Gerecsében

Tatabánya városából kiérve január ellenére hó már csak mutatóban volt itt-ott.Emlékezetem szerint a piros jelzés vezetett be a hegység és az erdő mélyére.Mai fejjel már nem ezt az útvonalat választanám,hiszen elkerülte Tatabánya hegyeinek látványos részeit.De akkoriban mit sem tudtunk erről.Hárman haladtunk az erdőben igazából ingerszegény útakon,az erdőn kivül nem nagyon akadt látnivaló.Talán valahol volt némi kilátópont és ha jól emlékszem talán nyugat felé.Bár maga a jelzés érdekesen kanyargott,már akkor éreztem,hogy tán nem azt a jelzést kellett volna választani.

Két arcú időjárás,van ahol a nap sütött máshol meg köd volt

Helyenként jó idő volt a nap is kisütött,másutt meg ködbe veszett a világ.Vértestolna mellett haladtunk el,majd pár kilométerrel odébb az eddigi észak-keleti irányunk elfordult nyugat,dél-nyugat,majd észak-nyugati irányba,hogy végül ismét nyugatra menjen.Erre már több volt a ködös rész,így a hegység tájait az erdő szépségét nem nagyon tudtuk élvezni.Persze a ködös időnek is megvan a maga szépsége.Nem sokára elértük a baji szőlőhegyet,lassan kiértünk az erdőből.

Egy kilátópontunk volt,talán éppen ez...

Lassan leértünk Baj településre és innen már sík vidéken haladtunk.Bajon elmúlt a köd újfent és amennyire emlékszem elnyerte tetszésünket a település.Ennek ellenére nem álltunk meg mert itt már hideg volt egy pihenőhöz.Ekkor már a sárgára váltó jelzésen mentünk ki Bajról és értünk be Tatára a remek kocsmák hazájába...A híres edzőtábor mellett haladtunk el,de híres sportolót ekkor nem láttunk.Újra szállt lefelé a köd,de még nem volt vészes.Rövidesen odaértünk a Tatai-tóhoz.

Baj elnyerte tetszésünket

A Tatai-tónál

Igazából ez a rész a évek távlatából kissé a homályba vész,de amennyire emlékszem sétáltunk a tó partján és a várba egész biztosan bementünk,de magára a vár belsejére már egyáltalán nem emlékszem.Arra viszont igen,hogy álltam a korlátnak támaszkodva valahol itt és mögöttem a tó,meg arra,hogy itt valahol valóban volt egy remek kocsma.Méghozzá a földalatt valami pincehelység féle volt.Na itt aztán adtunk a lovaknak.A sör ize ellentétben a vár emlékeivel valahogy megmaradt bennem.Élvezetes volt.Talán négyig meg sem álltunk.Na nem négy óráig,hanem négy korsó sörig.

Tatai vár,emléke elvész az évek homályában...

Eléggé elidöztünk itt,hisz még világosba mentünk le a krimóba,de sötétben jöttünk ki.De nem volt vége még a túrának.Mentünk a vasútállomás felé.Az utolsó vonat amivel még aznap hazaérhettünk ha jól emlékszem este 8 óra körül volt,ennek volt még csatlakozása Kelenföldön amivel hazaérhetünk Dunaújvárosba.Ezt kellett tehár elérni.Még volt idő,fél6 - háromnegyed 6 felé járhatott az idő.Útunkba került egy újabb kocsma.a haverom szerint ez egy jó hely volt,hisz katonaként sokat ittak itt.Na mi is sokat ittunk,persze csak mi ketten fiúk,Lány barátunk azért nem merült így bele.

Tata vára közelebbről

Eldumáltuk,elsöröztük az időt.Haverom szerint aggódni nem kell,hiszen a vasútállomás innen nincs messze.Kényelmesen elérjük a vonatot.Háromnegyed nyolckor estünk ki a kocsmából és elindultunk az állomásra.Hát mégsem volt olyan közel.Azthittem sosem érünk oda...még futottunk is,el is estem egyszer...Az állomásra érve úgy tünt elkéstünk.Kinézett egy kocsmázós éjszaka Tatán...de aztán megtudtuk,hogy a vonat húsz percet késik.Na ilyen szerencse sem mindennap van az ember életében és tényleg igaz az a mondás,hogy részeg embert még az isten is segíti.

Annyira részeg voltam,hogy a vonaton a kalauz inkább hagyott aludni.Még a jegyemet sem kezelte le.Végül simán hazaértünk a vonaton már nem ittunk.

Szóval ez egy ilyen berúgós túra volt,mint írtam már nagyon régen.Természetesen túráimon nem az ivászat a cél nem is igazán szokok inni,max 1-2 sör ha úgy hozza a sors...de persze be-becsúszik egy-egy ilyen kirándulás is.Nem jellemző főleg manapság,de előferdül.

Végül is Tata városának kocsmái tényleg remekek voltak,nem okoztak csalódást.Viszont a túra nem hozta azt amit vártam tőle.Ránk jellemző az útvonal jó megválasztása főleg már az internet korában,azonban főleg régebben elöfordult,hogy mi is tévedtünk.

Olyan 17km-et gyalogoltunk Tatáig,a városban meg ki tudja mennyit.

Jó buli volt,ez a lényeg.

Útvonalunk,amennyire emlékszem rá