Szeszélyes évszakok - Tavaszi összefoglaló

 Nem a legjobb hangulatban tervezgettem a tavaszt március első napján.Ha visszanézed a tavaszi tervekről szóló bejegyzésem ez olvasható is.Szerencsére azért nem jött el a vég.Sikerült remek túrákat összehozni ebben az évszakban is,de végig jellemző volt a tavaszra a szeszélyesség.Főleg az első felében amikor szinte mindig hétvégére romlott el az időjárás.Ez pár túránkba bele is került.Nyolc túrát terveztem erre az évszakra.Nagyon nehezen indult csak be a tavasz túrázásilag,de végül is beindult.Végül is a nyolc úgy jött össze,hogy hat szokásos úgymondd normál túránk volt és két meccstúránk akadt még.Na akkor merüljünk bele a részletekbe.

Vikivel a pétfürődi túrán

A tavasz egyik kellemes dolga volt,hogy miután régebbi túratársaim úgymondd faképnél hagytak,új túratársakra akadtunk Viki és Tomi személyében akikkel tavasszal három közös túra is összejött.Viki írt rám anno,látva  a filmjeimet és olvasva a blogomat.A dolog odáig "fajult",hogy összehoztunk közös túrákat,amelyeken bízom benne ők is jól érezték magukat.Természetesen ha úgy adódik a nyáron is szívesen látjuk őket bármelyik túránkon.Viszont nem indult jól a dolog.Március 12-én kezdtük meg a tavaszt egy Bakonyi túrával.Pétfürdőről indultunk Sóly érintésével Hajmáskérre.Úgy volt Vikiékkel a Bakony IC-n találkozunk Székesfehérváron,mivel ők pestiek és onnan jönnek.Ám a vonatot lekésték és már így is egy órát csúsztunk mi is az eredeti tervhez képest,így mi Zolikával rászálltunk a vonatra és elindultunk Pétfürdőre ahol megkezdtük a túrát félve attól,hogy nem végzünk arra a időre amikor még biztonságosan haza lehet jönni tömegközlekedéssel.

Zolika a péti kilátóban

Végül is telefonon egyeztetve Vikivel mondták,hogy jönnek a következő vonattal.Mi ugyan elkezdtük közben a túrát,de lassított üzemmódban,így a péti kilátó közelében végül is beértek minket.Innen együtt mentünk tovább,útközben pedig meg is ismertük egymást.A túra klassz volt!Pétfürdő környéki hegyeken át,kilátásokkal tarkítva,érintve a sólyi fakardot és papírmalmot a hajmáskéri tűzérségi laktanyánál teljesedett ki.Jó buli volt!Remekül elvoltunk,Vikiék pedig szimpatikusnak tűntek,bíztunk benne lesznek még közös túráink.

Még haza sem értünk,másnap reggel már indultunk is egy újabb bulira.Mivel négynapos ünnepi hétvége volt ez bőven belefért.Ráadásul ekkor oldották fel a védettségi kártya korlátozásokat ami megfosztott engem a meccsre járástól hosszú időre.Így mehettem végre meccsre újra!Ezt használtam ki,de a csapat idegenben játszott éppen.Így elmentünk Monorra,ott játszott az ekkor még bajnokesélyes Dunaújváros bajnoki mérkőzést.Kicsit várostnéztünk meccs előtt mint a régi szép időkben Gergővel is,ebédeltünk majd mentünk a helyi stadionba.Ott jó pár játékosunkkal sikerült kezet fognunk,meg váltanunk is pár szót,így ez kivételes élménynek bizonyúlt.A meccs is sikeres volt,hiszen győztünk egy nullra!

Zolikával a monori stadionban

Ezután következtek azok a hetek amikor rendszeresen hétvégére romlott el az idő.Túrázni sem tudtunk pár hétig.Végül egy újabb meccstúra törte meg a csendet.Most Pesterzsébetre tartottunk Zolival.Itt is várost néztünk meccs előtt.Meglepetés volt Budapest XX.kerületének szépsége!Nem gondoltuk,hogy ilyen szép ez a környék!Itt is megebédeltünk majd mentünk az ESMTK stadionjába.Itt már nem értek olyan kellemes élmények mint Monoron.Kikaptunk kettő egyre és úgy tűnt a bajnoki címnek lőttek.Ettől függetlenül ez sem volt egy rossz buli.A túra végén még megtudtuk nézni a népligeti buszpályaudvar mellett épült MWM Dome-ot,az ország legnagyobb sportcsarnokát is!

Valahol Pestrezsébeten

Ezt követően következhetett végre egy normál túra!Ki voltunk éhezve,hiszen ekkor már vagy öt hete nem túráztunk.Hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttem ideje megvalósítani egyik legnagyobb tervünket amit Gergővel álmodtunk meg,de már nem válhatott valóra...és elmenni a Cseszneki várhoz!Ide újra eljöttek velünk Vikiék.Ekkor már minden klappolt,ők sem késték le a vonatot.A Győr-Sopron megyei Vinyéről inditottuk a túrát amely végig vezetett a fantasztikus Cuha-szurdokon majd elment a várhoz is.Éppen a várnál kapott el minket egy eső.Ettől függetlenül páratlan élmény volt!Csak remélni és hinni tudom,hogy Gergő lelke ott volt velem...

A csapat a Cseszneki várnál,Gergő hiányzott csak...

A vár után a Zörgő-hegyet megmászva tértünk vissza Vinyére.A buli érdekessége volt még,hogy az odaúton érintettük Veszprémet,visszafelé pedig Győrt.Talán a számomra két legkedvesebb várost ahová életem talán legnagyobb élményei fűznek...Győrben volt is egy félóránk sétálgatni,nagyon kellemes volt újra ott lenni...Talán majd egyszer jövünk ide egy várostúrára,mert -érdekes- Zolikát is fúzik ide hasonló élmények mint engem.

Télen csináltuk meg a Balatonkenese-Balatonfűzfő túrát még Zolival,Erikával és Judittal.Ám akkor ónos eső után voltunk és hát...cseppet sem ideális körülmények között tudtuk akkor megcsinálni azt a túrát a kilátókat is kihagyva.Most ezt pótoltuk Zolikával,csak most Fűzfőről mentünk Kenesére.Most jó időnk volt a túra is jól sikerült,egy apró bibitől eltekintve.A Tatárlikaknál ugyanis estem egy hatalmasat,szerencsére nem ütöttem be magam,de sáros lettem kissé.Ez azért volt fura mert a többi túratársam aki akadt az elmúlt években rendre esett kelt én meg mindig megúsztam.Hát most nem.Estem én is.Jó buli volt,babgulyással a végén!

Kilátás a kenesei kilátóból

Régi szokásunk volt,hogy április végén a Mecsekbe mentünk szinte minden évben.Ezt a trendet 2020-21-ben a koronavírus gátolta meg.Most azonban újra felelevenitettük a régi jó szokásunkat és nekivágtunk a Mecseknek.Újra jött velünk Viki és Tomi.Egy mára már ösklasszikust pontosabban kettőt ötvöztem eggyé és a Közép-Mecsek fantasztikus völgyeit kerestük fel,olyan látnivalók akadtak mint a Kantavár vagy a Melegmányi és az Ágnes vízesések,a Kőlyuk és a Mánfai templom.Fantasztikus szép túra volt milliónyi medvehagymával.Itt is sikerült esnek egyet.Fura,hogy tíz évig nem estem a túrákon most meg egymás után kettőn is.Ez is jó buli volt,a végén Pécsen ettünk és söröztünk.

Tomival és Zolikával az Ágnes vízesésnél

Májusban a Tihanyi-félszigetre tértünk vissza Zolikával.Tavaly jöttünk el először egy tihanyi túrára,már akkor láttuk,hogy a félszigetet bejárni egy túra nem elég (kettő is).Így most a félsziget nyugati részét hódítottunk meg!Az Aszófőről induló túra alighanem a legszebb volt az idén.A gyönyörű tihanyi hegyeken végigmenve a Barátlakásokig számtalan csodát láttunk.Itt most Zolikát érte kis baleset a fejét vágta be egy fába keményen.Még vérzett is.A túra végén itt is sikerült bagulyásozni és sörözni.Szép túra volt!

Egy barátlakás a Tihanyi-félszigeten

A tavaszt egy új hegységgel egy új megyével fejeztük be.Még sosem jártunk sem Zala megyében,sem a Keszthelyi-hegységben.Most ez is valóra vált.Bár nem volt a legjobb időnk a Keszthelyi-hegység kivételes élmény volt a kilátóival a völgyeivel mindennel.Remek körtúrát tettünk Keszthelyről indulva a hegységben.Ha egészségünk engedi akkor mindenképpen visszatérünk még a következő években is ebbe a gyönyörű hegységbe!Itt is sikerült babgulyással megfejelni a dolgot,a sörhöz most nem volt kedvünk nem volt olyan jó az idő.Ezzel a túrával értek véget a 2022-es tavaszi túrák.

A Keszthelyi-hegység

Ez volt tehát a tavasz a maga hat túrájával és két meccstúrájával.Tavasszal összesen 102 kilométert mentünk ami kerek 17km-es átlagot jelent túránként.Jártunk négy hegységben ha a Balaton-felvidéket is idevesszük akkor ötben.Két éves rekordot döntöttünk a legmagasabb pontot tekintve,hiszen a bakonyi Zörgő-hegyen 494 méteres magasságban jártunk.A tavasz legszebb helye egyérteműen a Tihanyi-félsziget volt,a legjobb túrát nehéz kiválasztani hiszen mindegyik esélyes lehet rá,talán a Cuha-völgyes túra érdemelheti ki ezt a címet,de lehet holnap már másképp gondolnám.

Minden alkalommal velem jött Zolika.Viki és Tomi pedig három alkalommal volt velünk.Más a tavasz folyamán nem tartott velünk.

A tavasz nem volt rossz,nehezen indult be,szeszélyes volt és más túrák is jöttek mint amit előre tervezgettem,de ennél nagyobb baj ne legyen.

Minden túráról készült film is.Ime ezek időrendi sorrendben:

Először a Keszhelyi-hegységben

 Nem mondhatom,hogy ez egy betervezett túra lett volna.Ugyan szemezgettem már korábban is a Keszthelyi-hegységgel,de messzinek és elérhetetlennek tűnt úgy,hogy egy nap alatt lemenni oda,túrázni és még visszajönni is.Ugye akadnak most sajnos olyan dolgok amik miatt örülök ha egy napra is eltudok jönni,nemhogy még többre..Aztán tavaly a Szigligeti várból már ráláttunk a hegységre és egyre biztosabb voltam benne,hogy ide ha törik ha szakad elkell majd jönni.Aztán eredetileg erre a hétvégére mással számoltunk,de az a hely hiába volt közelebb,a közlekedés autó híján még bonyolultabb lett volna.Nem volt kedvem annyit keverni most...Megnéztem a Keszthelyi-hegység legegyszerűbb elérhetőségét és láttam,hogy meglehet itt csinálni egy napos túrát is.Így a tavasz utolsó túráján ide jöttünk a május utolsó szombatján.

Megérkezés Keszthelyre,na nem azzal a pirossal a jötünk!

Bár eleve nem jósoltak jó időt erre a napra mégis úgy döntöttünk belevágunk.Kánikula után éppen a péntekről szombatra virradó éjszaka tört be a hidegfront.Megkockáztattuk és elindultunk.Dunaújvárosban is borúlt volt a reggel,éjjel esett is,de nem volt úgy hideg.Busszal mentünk Székesfehérvárig,onnan pedig a Balaton IC-vel Keszthelyre.A romló időnek is megvolt a maga előnye,nem volt tele a vonat,helyünk is volt,így kényelmes volt az utazás.Keszthelyre érve is elvolt borúlva és enyhén szemerkélt az eső.Neki indultunk és pár méterre az állomástól ott volt egy szép zöld park:a Helikon park,Úgy határoztunk mielőtt tovább haladnánk,megreggelizünk az egyik padnál,amelyre le nem lehetett ülni,hiszen az vízes volt.

A Helikon park Keszthelyen

A pavilon

Reggeli után még kicsit körülnéztünk a szép parkban.Rengeteg szobor volt itt és egy pavilon a park közepén és emlékkövek körülötte.Szép volt igazán,de nem a parkért jöttünk így gyorsan ráálltunk az országos kékre,egy darabig ezen kellett haladnunk.Mindketten első alkalommal jártunk Zala megyében (így nekem már csak két megye maradt amelyben még nem jártam:Vas és Szabolcs).Az út jó hosszan betonút volt.Nem is Keszthely legszebb részein haladtunk,de ugye ez nem is városnéző túra volt.Majd egyszer lesz az is.A városból kivezető Tapolcára menő sín mellett haladtunk.Másfél-két kilométer múlva értük el Gyenesdiásdot,ez a falu összeépült Keszthellyel,de önálló település volt.Míg az út egyik oldalán Gyenesdiásdot jelezte a tábla a másikon Keszthelyet.

Gyenesdiási kerámiaház

Gyenesdiás annyira nem fogott meg.Legszebb része a falu felett magasodó hegység volt számomra,ráadásul a falut kettészelte a forgalmas 71-es út.Feltünő volt a településen a sok talapzaton álló mellszobor.Sokára értük el azt a pontot ahol a betonút véget ért.A keszthelyi állomástól ez a pont lehetett legalább három és fél kilométer,ha nem több...Na de végre kinn voltunk az erdőben,kinn a Keszhelyi-hegységben!Természetesen történelmi pillanat volt!Sajna Gergővel nem juthattam el ide....és arra sem emlékszem,hogy kettönk között akkoriban szóba került-e egyáltalán a Keszthelyi-hegység...na de itt voltam és ha már itt voltam mentünk beljebb a már az első métereken szépnek tünő hegységbe!Nem kellett sokat menni máris ott volt az első látnivaló.

A kőbánya

Egy egykori kőbánya volt az,a hegy ugye megvolt vágva.Ezt tájsebnek hívják,de mégis valahogy szép volt az egész.Kicsit emlékeztetett az innen nagyon távoli somoskői Macskalyuk bányára,mondjuk anná rendezettebnek tűnt.Egy jól járható út járta körbe a bányát amely az országos kékről ágazott le.Az eső közben csendesen esett...Szép hely volt,aztán tovább menve a kéken láttuk,hogy a út másik oldalán kicsivel arébb is van egy másik hasonló kőbánya,de ahhoz már nem mentünk le.Megkezdtük kapaszkodásunkat a hegyen.Nem volt vészes az emelkedő.A kék3 jelzés ágazott le a kékről,tudtuk ez visz fel a kilátóhoz.Túránk fő célpontjai ugyanis két kilátó volt:a Festetics és a Berzsenyi kilátó.Ezeket néztük meg egy körtúra keretében.Nem kellett sokat menni a kék3-on,hamarosan feltűnt a Festetics kilátó a 231 méter magas hegyen.

A Festetics kilátó

A kilátónak nem volt tetőszerkezete ez most az esőben nem jött jól..De az építményre két feljárat is felvezetett.Ügyesen csinálták meg,hogy két irányből vezetett fel a lépcső,mondhatnám,hogy remek tervezés volt,de ezt beárnyékolja,hogy a lépcsők is és a kilátószintek is igen szűkek voltak.Kövér embereknek ajánlatos ide nem feljönni!Szemre jó állapotúnak tűnt a márciusban felújított kilátó.Később megtudtuk,hogy ez messze nem így van...de erről majd később.Felérve a csendesen szakadó esőben is fantasztikus kilátás fogadott!Észak és nyugat felé szembeköszönt a Keszthelyi-hegység vonulata.Csodálatosan szép volt...keletre a Balaton,délre Gyenesdiás és Keszthely maga és Zala megye mezői.Megkapó látvány volt az egész.Ja hát és a legfontosabb,innen látni lehetett túránk másik célpontját a Berzsenyi kilátót is.Jóval magasabban volt mint ez...

Jól látható,hogy két lépcső is vezet fel,de a kilátószint igen szűk

A kilátás egy szelete

Lejövet a kilátóból folytattuk a túrát.Ereszkedés következett egy kissé meredek és csúszos úton.Ugye az elmúlt túrákon mindkettönket értek kisebb balesetek,szinte boritékolható volt,hogy itt valamelyikünk majd megcsúszik.De nem így történt,gond nélkül leértünk a Nagy mezőre!Egy gyönyörű zöld pihenőkkel teli rét volt ez,játszótérrel,padokkal,asztalokkal,szalonnasütő helyekkel,vécével!Ez egy turistaút csomópont is volt egyben.Mivel még mindig szemerkélt az eső a fedett részre ültünk be,megenni a maradék kajánkat.Itt találkoztunk egy kedves hölgyel akivel majd félórát elbeszélgettünk.

A Nagy mező

A hölgy a terület kezelője volt,mert,hogy ilyen is van!Ketten vannak ők kezelik ezt a szép rétet és a környék kilátóit is.Kellemes hangja volt,így élvezettel hallgattam miket mond.Érdekes dolgokat mesélt elsősorban az ide tévedő emberekről,hogy mennyi hülye és természetromboló jön el erre.Álmomban sem gondoltam,hogy ennyi hülye van,vagy legalábbis azt,hogy még ilyen helyekre is eljönnek.Elmesélte hogyan rongálták meg a fenti kilátót ahonnan jöttünk éppen,hogy szándékosan tűzet raktak az erdőben meg ilyesmikről...döbbenettel hallgattuk.Persze szerencsére sok a normális is.A kilátóról mesélte,hogy koránt sincs az olyan jó állapotban mint én gondoltam,felkellett kicsit újítani pont a rongálások miatt,de statikus szemmel max öt évet adnak még neki...Tehát jókor jöttünk és még élvezhettük.Beszélgettünk volna még,de mennünk kellett tovább,de igazán jól elvoltunk itt ebben a félórában.Ráadásul a hölgy útba is igazitott,mert két felé is lehetett menni tovább,mondta melyik a jobb lehetőség és azt is,hogy negyven percre van innen a másik kilátó.

Ott pihentünk és beszélgettünk

Tovább...eleinte ok minden,aztán dagonya...

Folytattuk a túrát még a kéken amelybe később belejött a sárga jelés,majd a kék elhagyott minket és már a sárgán haladtunk.Itt ezen a részen jött rá legjobban az eső.Plusz még az út is helyenként dagonyásra váltott.Ha ez még nem volt elég durva emelkedők sora köszönt szembe...kemény szakasz volt így.Nem soká aztán elértünk egy újabb leágazást,ez vezetett fel a Berzsenyi kilátóhoz.Ez az út szűk volt a bokrok és a növényzet mellett igen közel volt két oldat...és ugye esett az eső...a növényzet meg igen vízes volt,így mire elértem a kilátóhoz rajtam sem volt száraz pont,csupa víz lettem mindenhol...Jól mondta a hölgy,valóban negyven perc volt az út.Itt már 355 méter magasan voltunk és itt volt előttünk az újabb kilátó.

A Berzsenyi kilátó

Ennek a kilátónak már volt teteje.Persze mondanom sem kell mire felértünk az eső elállt..Ide csak egy lépcső vezetett fel,viszont az szélesebb volt mint a másik kilátónál a kettő együttvéve.A kilátószint is jóval tágasabb volt.A kilátó úgy tűnt jó állapotban van,de azok után amit a másik kilátóról hallottunk ez már nem vettük biztosra.A kilátás innen is lenyügőző volt.Nagyjából ugyanazt láttuk mint a másik kilátóból,csak 124 méterrel magasabbról....és persze láttuk lejebb az előző kilátót és feljebb egy másik kilátót is,ahová ezen a túrán már nem szándékoztunk felmenni.Vízesen is élvezhető volt az egész.

Zolikával voltam ezen a túrán is,aki Gergő elvesztését követően vált fő túratársammá

Kilátás a Berzsenyiből

Lejövet visszamentünk a sárgára,de már nem azon a vízes szűk úton,hanem egy normális másikon.Innen fordult vissza a túra Keszthely felé.Elértük tehát a két fő célt.A két kilátó közül ez a Berzsenyi tűnt a jobbnak.A visszaút csak eleinte volt ugyanarra mint amerről jöttünk.Nem mentünk vissza a kéken a Nagy mezőre hanem előtte a sárgát követve letértünk erről az irányról.A sárga aztán már csak ereszkedett,felfelé már nem kellett menni.Nem volt egy látványos útvonal és helyenként szűk sötét erdőkbe ért be amely tele volt szúnyogokkal.Hosszú ideig úgy nem történt semmi,míg elértük a Vadlánliki leágazást.Ez a kilátótól legalább három kilométer volt.

A Vadlánlik

Természetesen nem hagyhattuk ki a Vadlánlikat sem,amely egy barlang volt!Nem túl nagy,de igen tágas.Akár ott benn lehetett volna egyet aludni is.Egy kisebb,de szép sziklafalban volt.Ez a környék is szép volt.Megcsodálva ezt is visszamentünk a sárgára,amely már levezetett Gyenesdiásra.Leérve a faluba láttuk,hogy ezt bizony nem szegény emberek lakják...Ennek is megvolt a maga előnye,legalább nem a pincében barnult emberektől nem kellett tartani...Végül kikötöttünk ott ahol bejöttünk a faluba Keszthely felöl.Még visszakellett menni Keszthelyre,ott a Balatonhoz szándékoztunk kimenni.

Visszaérve Keszthelyre

Természetesen erre már újra betonutak vezettek.Visszaérve kimentünk a Balcsihoz.A part mentén is egy szép park volt.Itt voltam a Balaton déli végénél,hát ide sem gondoltam,hogy eljutok valaha is.Ugye maga a hegység itt van a Balaton nyugati peremén a déli végénél.Szép rálátás volt a tóra és a hegységre is.Szerencsére a kilátótól már nem esett az eső sem.Itt szétnéztünk még,egy óriáskereket is láttunk.A kikötőbe kisétáltunk többek között.A nem túl kellemes idő ellenére is sokan mozogtak erre.

Az óriáskerék

A parton

A túrát egy babgulyással fejeltük meg.A parton voltak kellemes kajáldák.Majd egy hütőmágnest vettünk.A legvégén pedig visszasétáltunk az állomásra.A hazaút sem okozott különösebb problémát,illetve az egyik állomáson felszállt a vonatra egy pár hülyegyerek,magukat félistennek hisző pöcs akik a vonaton hangoskodtak kellemetlenül.Szerencsére nem soká aztán le is szálltak.Az út további része kellemes volt.Fél 11-re értünk haza Dunaújvárosba.

Nem volt éppen jó időnk,de a túra jó volt és kellemes.Sok látnivalóval és végre eljutottunk a Keszthelyi-hegységbe is.Ez volt idén a tizedik túránk (+2 meccstúra is akad).Most kb.16 kilométert mentünk,így idén 173,3-nál tartunk.Ami 17,33-as átlagot jelent.

Bazaltfolyosó

 Hamarosan egy új helyszín,egy új megye lép be túrázásaim történetébe.Elöször fogunk túrázni Zala megyében,sőt elöször fogunk járni is Zalába.Még soha nem jártunk itt,se én se Zolika és Gergő sem jutott el ide soha életében...Pedig hát számtalan csodát rejt ez a környék is.Első számú célpontunk a tőlünk még viszonylag könnyen elérhető Keszthelyi-hegység lesz.Egy nem túl hosszú túrát csinálunk itt,ennek elsődleges célja az lesz,hogy kicsit képet kapjunk a környékről,mégis milyen az itteni világ.Miközben én a neten kutakodom,ismerkedem a megyével,természetesen számtalan érdekesség és látnivaló köszön szembe.Ezek közül sok megragadott,de legjobban a Bazaltfolyosó keltette fel az érdeklődésemet.Hát nézzük meg miről is van szó,aztán elkezdhetek agyalgatni egy ide vezető túra lehetőségén majd...Mivel még soha nem jártam itt,így a szöveg és a képek is a csodálatosmagyarorszag.hu-ról valóak.Remélem egy szép napon majd saját élményekkel is szolgálhatok!

Ha csak ennyi látnivalót rejtene akkor is érdemes lenne megnézni...

A bazaltorgonák hallatán bizonyára mindenki a Szent György-hegyre gondol, vagy valamelyik méltán népszerű tanúhegyünkre, amelyek nem csupán letűnt földtörténeti korok néhai magasságáról tanúskodnak, hanem ritka földtörténeti pillanatképeket is őriznek azokból az időkből, amikor a Pannon tenger hullámzott itt, és a vulkáni tevékenységek során szigetszerűen emelkedtek ki belőle kedvenc hegyeink. A tapolcai medence tanúhegyei ismert és népszerű kirándulóhelyek, ahova már csak a kilátásért is megéri felmászni

Reméljük a hölgy megvár majd minket....

A kicsit nyugatabbra elterülő Kovácsi-hegy, amely a Keszthelyi-hegység legnyugatibb része, szinte ismeretlen még a környéken élőknek is, pedig igazán páratlan élményt rejteget. Innen nem látszik ugyan a Balaton, viszont a vadregényes, elvarázsolt erdő, ami akár egy filmkulissza is lehetne, igazi kikapcsolódást és feltöltődést nyújt mind az erdő szerelmeseinek, mind pedig felfedezőkedvű kalandoroknak.

Nagygörbő, Vindornyaszőlős és akár a zalaszántói Béke sztúpa felől is megközelíthető – attól függően, mekkora túrára vállalkozunk.

Aki csak gyorsan kiruccanna egyet ebéd után valahova, ahol csend van, annak érdemes Nagygörbő felől érkezni. A faluban mindenhol a Sziklafolyosó táblát kell követni, ami hegynek felfelé halad.

Útbaigazítás

A falu határát elhagyva a műút egyre rosszabb, de kocsival simán járható. Körülbelül 1 kilométer után sorompóba ütközünk, itt nagyon rossz az út, a szélén lehet óvatosan parkolni.

Egy öt perces meredek kapató után a kavicsos bányaút, amin haladunk, balra kanyarog tovább fel a hegyre, jól láthatóan ki van táblázva, hogy kilátó és forrás balra. Ez ne tévesszen meg minket, mi itt válasszuk az erdőbe jobbra kanyarodó kisember jelzést, és térjük rá a keskenyebb erdei ösvényre.Húsz perc lassan emelkedő gyaloglás után érjük el a bazaltfolyosót.

Kétségtelenül szép,de talán nem a szoknya a legmegfelelőbb öltözet ide...

Már útközben is az lehet az érzésünk, hogy rendmániás anyukánkat ne hozzuk ide soha, mert olyan az erdő, mintha óriások széjjelhajigálták volna a kőkockáikat, ám a bazaltutcába érve az ámulat csak fokozódik. 5-15 méter magas, helyenként kettéhasadt sziklák, és óriási szikladarabok közt eltörpülve haladunk. A fák helyenként magasan a fejünk fölött, a sziklákon kezdődnek, és határozottan olyan az egész, mintha maga Indiana Jones ronthatna elő bármikor akárhonnan.

Kövessük a túrajelzést amely a Vadlány-barlang tábla után hamarosan meredeken,de jól járhatóan kissé balra,felfelé ível.

Fantasztikus sziklaképződmények között és fölött haladva valószínűtlenül bontakozik ki a fák között a piknikezésre kialakított tűzrakó hely padokkal.

A piknikezőhely

Itt gyakorlatilag azoknak a bazaltorgonáknak és sziklaszirteknek a tetején járunk, amelyek közt az ösvényen haladtunk. És az erdő titokzatos, legendás teremtménye is állítólag itt húzta meg magát egy tragikus szerelmi történet után egy bazaltorgonák közt lefelé nyíló barlangban. Ide nem merészkedtünk le a sötét, szűk lejáraton, ám állítólag egy több helyiségből álló, körülbelül 24 méter hosszú barlangodút rejt.

Ha nem arra megyünk vissza, ahonnan jöttünk, a jelzést követve egy régi kőfejtőt is megkerül a túraútvonal. Babakocsival ugyan nem ajánljuk (lehetetlen), de nehézségét tekintve relatív könnyen járható túra, nyilván fokozottan a lábunk elé kell nézni!

A helyről egy videó van fenn a you tuben a Bazsi túráktól,őt viszont nem reklámozom itt,hiszen eleget reklámozza magát a közösségi hálón és népszerűsége így jóval nagyobb mint a többi hasonló videókkal foglalkozó túratársaké,mégsem jobb a többiektől (...) szíves elnézést érte!

a szöveg forrás: csalatosmagyarorszag.hu

képek: Noé Veronika (alighanem ő van a képeken)

Én pedig elkezdek dolgozni egy ide vezető túra tervén...

Kedvenc váraink (2.) - Csókakői vár

A Vértes déli letörésének kis szirtjén álló impozáns, gótikus vár már messziről szembetűnik a Győr és Székesfehérvár közti forgalmas útról. A tatárjárás után épült ide Csókakő vára a stratégiailag rendkívül fontos út ellenőrzésére, ez az út a híres „Fehérvárra menő hadi út”, a tihanyi apátság alapítólevelében szerepelt legelső magyar nyelvű írott emlékünk. 

A kis szirten áll Csókakő vára

A vár létezéséről egy 1299-ben kelt irat számol be először, de feltételezhető, hogy már korábban is állt. Az 1241-42. évi tatárjárás hozott alapvető változást a magyar várrendszerben, a korszerűtlen, fa szerkezetű, rosszul védhető várak helyett számos kővárat építettek.

A térség a 13. században a második legjelentősebb hatalmi központ volt, Székesfehérvár után. Ez elsősorban stratégiai adottságainak volt köszönhető.

Csókakő is, mint akkoriban szinte az egész Vértes a Csák nemzetség fennhatósága alá került, amit 1326-ban más uralmakért cserébe Károly Róbert király szerzett meg tőlük. Később a vár Rozgonyiak tulajdonába került, akik a XV. század folyamán mintegy háromszorosára bővítették a várat, a felsővár köré megépítették az alsóvárat. A család kihalta után a vár többször váltott tulajdonost. Csókakő vára körül komoly védőgyűrű volt, mely mindenfajta külső erőnek addig könnyűszerrel ellenállt. A vár három oldalát meredek sziklafal védi, ezeket mesterséges sziklaárokkal is elhatároltak. A 16. században azonban védelmi jelentőségét elvesztette, mert a török hódítók hatalmas túlerejével szemben már kicsinek számított az erődítmény.

Ma már műemlék

A török hódoltság idején, mint Székesfehérvár előretolt megfigyelőhelye játszott szerepet. 1687 őszén szabadult fel, ám a későbbiekben már egyáltalán nem volt hadászati jelentősége. Pusztulása – ellentétben sok tárásával – nem a Habsburg várrombolási lázhoz köthető, itt csupán az enyészet dolgozott.

A vár 1691-től üresen állt. Később felismerték régészeti jelentőségét, ám komolyabb helyreállítás ekkor még nem történt. 1953-ban műemlékké nyilvánították, majd 1960-ban új feltárási és helyreállítási munkálatok kezdődtek, melyek sajnos három évvel később félbe maradtak. Csókakő vára életveszélyessé vált, ezen csak az 1995-ben megalapított Csókakői Várbarátok Társasága változtatott, megkezdve olyan munkálatokat, melyek még napjainkban is tartanak. A vár felújításának legutóbbi üteme 2014 tavaszán ért véget.

A kápolna a várban

Az omladozó vértesi végvárak közül Csókakő az egyetlen, amely nem az erdők sűrűjében bújik meg, hanem a hegység peremén, szőlőskertek között meredezik a ma is elevenen élő kis falu fölé.

A vár építésénél fontos szempont volt, hogy kis alapterületű hegytetőre épüljön, mert rövidebb hosszúságú védőfal is elegendő volt és nem kellett hozzá nagy létszámú várőrség. A vár legrégebbi része a felsővár, ebből maradt meg a legkevesebb falrészlet. Az alsóvár legismertebb része a kaputorony, amely még Zsigmond király korában épült, meglévő maradványai a vár legimpozánsabb falrészlete.

2014 tavaszára a vár nagy része teljesen újjáépült, a fal körbeért a vár körül, elkészült az újjáépített kaputoronyhoz vezető felvonó híddal, rostéllyal, kapuszárnyakkal, valamint a toronyhoz kapcsolódó délnyugati várfalszakasz pártázattal, fa gyilokjáró folyosóval és feljáróval.

A félig a sziklába ágyazott várkápolnát is, szinte a semmiből varázsolták újjá. A török korból a barbakán tornya maradt meg legépebben.

A kilátás a várból egészen csodálatos a Móri-árok völgyteknőjére és a Keleti-Bakonyra. A romvárak szerelmeseinek mindenképp érdemes ellátogatni ide.

A vár több szintes,ezek a lépcsők vezetnek fel

Nyitvatartás: ápr-okt: 9.00 - 20.00, nov-márc: 9.00 - 17.00

Belépő: A vár ingyenesen látogatható.

Csókakő falut a 81-es főútról leágazó bekötőúton érjük el, végig kell menni a falu főutcáján, amely a vár alatt egy nagy parkolóban végződik. A parkoló mellett játszóteret, pihenőhelyet, padokat találunk. Innen a táblákat követve gyalog egy szerpentinúton 15 perc alatt sétálhatunk fel a várhoz. Sportosabbak egy rövidebb úton is felmehetnek, a szurdokszerű völgyben a Kék jelzéseket követve pár perc alatt egy balra meredeken felfelé tartó lépcsősoron egy sziklaszoroson át bukkanhatnak ki a vár bejáratánál.

Kilátás a várból

A várban eddig kétszer jártam.Első alkalomkor 2018 márciusában Gergővel,Mónika Bernadettel és Gyuri bácsival érkeztünk ide.Akkor túráknak ez volt az első látnivalója.Ezt követően 2020 decemberében Zolikával és a Tizedessel jöttek,akkor viszont ez volt a túra utolsó állomása.Érdekesség,hogy 20 decemberében jobb idő volt mint 18 márciusában...

Bár nem mostanában,de benne van a pakliban,hogy jövünk még ide.

Az első filmünkben a 18-as túra elevenedik fel,a túra elején vagyunk a várban:

A második filmünk pedig a 20 decemberi túrát meséli el,itt a vége felé vagyunk a várban:

Kedvenc kilátónk (28.) - Soós-hegyi kilátó

 A kilátós sorozatom következő alanyát a balatonkenesei Soós-hegyen találjuk meg,ahonnan tiszta időben pazar panoráma tárul elénk a Balatonra.Ám nem mindig van errefelé tiszta idő.Nekünk is visszakellett jönnünk,mert első alkalomkor nemhogy kilátásunk nem volt,de akkori túratársaim rajtam kivül,el sem érték a kilátót!Na erről is,meg a részletese ismertetőről alább találtok összefoglalót.

Maga a Soós-hegyi kilátó

A Soós-hegyi kilátót Balatonkenesén magán a Soós-hegyen találjuk meg ami nem más mint egy löszdomb a Balaton felett.Hegyek nevezni botorság végül is.A kilátó a Tartorján-tanösvény egyik állomása.A tanösvény Balatonkenese központjából indul,így azt követve könnyen elérhetjük a kilátót,azaz elérhetnénk...de a turistajelek felfestése enyhén hiányos,sőt inkább katasztrófálisan hiányos!Tehát nem árt valami megfelelő telefonos alkalmazás,külömben könnyen ellehet tévedni!

Szép vagy nem szép.Többfunkciós!

Az egyszintes fa kilátóval voltaképp egy kevésbé szép adótornyot rejtettek el, vettek körbe, így a kellemesség és hasznosság összeadódott. Aki végigjárja a tanösvényt és felmegy a 175 méter magas dombra, majd fellépcsőzik a kilátóba, egyedülálló panorámát kap, ami a Fűzfői-öböltől Tihanyon át Siófok környékéig nyúlik. Ha végignéztük az öböl panorámáját, ne felejtsünk el anélkül lemenni a hegyről, hogy elolvassuk Soós rávésett költeményét,amit a kilátó közelében lévő obeliszknél találunk meg.

A kilátó egy betontalapzaton álló faszerkezetű egyszintes építmény,amelyre fémszerkezetű csigalépcső vezet fel.A kilátószint a talajtól kb. 8 méteres magasságban van.A kilátószint kicsit szűk,de körbe lehet járni,így teljes körpanoráma élvezhető a toronyból.

A lépcső

A kilátószint

Nem csak a Balaton felé látunk tehát ki,hanem a távolban felfedezhető a Bakony vonulata illetve a Balaton-felvidék és a Mezőföld találkozása.Alattunk északra és keletre pedig maga Balatonkenese pompázik.

A kilátónál mint írtam kétszer jártunk,első alkalommal télen ónos eső után.Szinte lehetetlenség volt nem csak felmenni a kilátóba,de el is érni.Akkori túratársaim kudarcot is vallottak,én azonban a Gergővel megtett túrákon nevelkedtem és nem adtam fel.Elértem akkor is a kilátót.A téli szürkeségben azonban nem volt élvezhető a kilátás.Most áprilisban tértünk vissza Zolikával,simábban elértük a kilátót és most valamennyire már a kilátás is élvezhető volt.

A kilátó ha nem is szuper,de megfelelő állapotú volt 2022 áprilisában.

Kilátás Balatonkenesére

A kilátó elérhető mint írtam a tanösvényen,vagy Balatonfüzfő felöl a piros jelzésen amelyről szintén lekell térni a tanösvényre.Figyelem a jelek felfestései nem csak hiányosak,de kifejezetten rosszak!

Végül magáról a névadóról:Soós Lajos költó 1856-ban született Csajágon.A Pápai Református Kollégium jogi fakultásán tanult, az önképzőkörben kezdett verseket írni. Ígéretes tehetségnek indult, verseit rendszeresen közölték a megyei és dunántúli lapok.

Csajágon nevelkedett, de már fiatal korában átjárt a nagybátyjához Balatonkenesére és szabadideje nagy részét ott töltötte. A költészetnél már csak édesanyját szerette jobban akik férjével Csajágon maradtak. Soós Lajos édesapja halála után az édesanyjával Kenesére költözött.Azonban, miután 1901. május 23-án, 83 évesen az édesanya is meghalt,Soós Lajos nem találta már meg a nyugalmat Kenesén sem, így felment Pestre, mondván hogy a nagy nyüzsgés majd eltereli a gondolatait és sikerül kilábalnia a fájdalomból.

Kilátás a Balaton felé

Nem élt már Pesten sokat, mert nem bírta a magányt, és öngyilkos lett, majd kívánsága szerint Balatonkenesén temették el 1927-ben a Balatoni Szövetség a balatonkenesei Magas parton obeliszket állított emlékére. Nevét viseli a település körüli hegyek egyike, a Soós-hegy.Sírmlékét pedig megtaláljuk a kilátóhoz közeli temetőben.

Talán nem ez a legszebb kilátó amit az ember lát túrázásai alatt,de egy olyan vándornak aki sokat útra kél,annak mondhatni "kötelező tananyag".

Filmünkben nagyjából 26,30'-nál érünk el a kilátóhoz