Ez a túra is folyton halasztódott már egy ideje.Valahogy kedvem volt hozzá,de sehogyan sem akart összejönni.Pedig egy közeli,környékbeli túra,egy olyan ami Gergő nyomábanos szó szerint.Hiszen ennek a túrának a kilencven százalékát megtettük Gergővel,szinte napra pontosan hét évvel ezelőtt.Az a bizonyos Görögből-Magyarba azaz Túra Ercsibe volt a túra címe.Ám akkor még nem tudtunk az Ercsihez közeli kápolnáról (pedig ott volt).Ezt a hiányt szerettem volna most pótolni,hisz ahogyan olvastam és tájékozodtam a kápolnáról mindképp úgy voltam vele,hogy ezt látni kell.Erre az októberi első hétvégére egy mecseki túra volt betervezve.De olyan fokú esőzések voltak az elmúlt napokban és hetekben,hogy garancia volt a sáros utakra és nem is jósoltak jó időt.Így a mecseki túrát elhalasztottuk,de mivel mindenképp menni akartunk már valahova,így beugrott helyére ez a túra.Sárból és dagonyából persze erre sem volt hiány,de a túra nagy része mégis betonúton zajlott.
Távolban az iváncsai állomás,onnan jövünk
Zolikával vasárnap reggel indultunk el.Iváncsán szálltunk le a vonatról.Innen az iváncsai vasútállomásról indult a túra.Hamar besétáltunk a közeli Beloianniszra.A kicsiny falun gyorsan átmentünk,de persze megálltunk nézelődni a görög katolikus templomnál és a szép főtéren ahol a könyvtár szép épülete is állt.Itt rá is tértünk a Mária zarándokútra,ez visz majd el egészen Ercsibe.Nem volt jó az idő.Alaposan bevolt borúlva,de mondjuk hidegnek nem volt hideg.A kellemes Beloianniszt letudva a falutól északra elterülő erdőbe értünk ahogyan Gergővel is hét éve...Erre vitt a Mária zarándokút jelzése.Hamarosan megkezdte ereszkedését a dombról lefelé az út,hiszen egy csöppet magasan voltunk.Alakult az ősz az erdős részen,de nem volt olyan szép mint hét éve.
Beloiannisz főterén
Már kinn a természetben
Leérve az alsóbb tájakra láttuk,hogy bizony sáros és dagonyás az út.A következő pár száz méteren igen nehézkes volt a járás,de megoldottuk.Letudván a saras részt egy betonútra értünk,egy nyomsávos volt és valószínűleg valami gazdasági út lehetett.Az elejénél,vagy ha úgy jobban tetszik itt a végénél két betontömb állt.Ezeken kajáltunk hét éve Gergővel.Javasoltam Zolikának most is itt reggelizzünk meg.Így is tettünk.Reggeli közben láttuk,hogy a földeken iszonyatosan nagy a belvíz.Én tudtam,hogy majd a töltésen fog menni az út,így bíztam benne ez a túránkat nem akadályozza majd.Letudván a reggelit indultunk immár betonúton tovább.Emlékeztem,hogy hét éve egy kis betonhídon mentünk át az időközben mellénk szegődött Váli-víz nevezetű patakon.Igen ám,de most sokkal több volt benne a víz...Mentünk amerre hét éve,de a híd nem volt már sehol.Hiába kerestük..
Zolika lemaradt kissé,pedig itt már jobb az út
Itt kezdődött a betonút
Van belvíz bőven..
Pedig az alkalmazásunk is így mutatta,hogy itt kell átmenni,erre megy az út a szemközti töltésre.De nem volt híd...Hova tűnhetett egy betonhíd?Na nem egy komoly híd volt egy betonlap volt a két partra fektetve.Valószinűleg az évek alatt becsúszhatott a patakba és ott van valahol a víz alatt...Ez rajtunk nem segített.Visszamentünk az útra és láttuk,hogy a Mária jelzés megy tovább.Tehát elvezették alighanem más felé miutám értesültek a híd megsemmisüléséről,tudniillik a hídon ment át anno a régi nyomvonal.Megnéztük a telefonos alkalmazást és láttuk,hogy az út elmegy egészen a közeli Sinatelepig,ott van egy híd amin átlehet menni a patakon és úgy jön vissza a töltésre.Jó másfél méteres kerülő...Felmerülhet a kérdés,hogy miért nem ugrottunk át a patakon?Hát azért mert áradt és nagyjából három-négy méter széles volt,de volt ahol ennél is több.Ezért.Indultunk hát tovább az új nyomvonalon Sinatelepre.
Itt kellene lennie a hídnak...
Sínatelep,balra a híd
Sinatelepnél normálisan átlehetett menni az erre már alaposan megduzzadt patakon.Mikor Gergővel voltunk ezen a túrán a Váli vízben alig volt víz...Átmentünk tehát a patakon és rátértünk a patak túloldalán haladó töltésre.Ez is betonút volt és egyben ez volt a Mária zarándokút.Ismerös részek következtek amerre Gergővel is mentünk egykor...Jó négy kilométeres szakasz volt ez.Látványt a út mellé szegődő Szent László patak és annak egy hídja jelentette balról.Jobbra a távolban meg feltűnt maga Ercsi mögötte meg a százhalombattai finomító.Köztük volt valahol a kápolna.Jól haladtunk ezen a szakaszon mígnem egy ponton a betonút véget ért.Én úgy emlékeztem közvetlen a vasútvonal mellett végződik a betonút,most viszont vagy száz méterre voltunk onnan...Vagy én emékeztem rosszul vagy közben megvarriáltak valamit.Itt tartottuk a második kajaszünetet.
A Szent László patak,ezen van híd!
Itt léptünk aztán újra földútakra,persze a jelzett turistaútat nem kellett elhagyni,hiszen erre vezetett.Észak-kelet felé fordultunk már nem volt túl messze Ercsi.Helyenként erre is volt dagonya,de nem vészes.Sokkal idegesítőbb volt az út melletti szeméthegyek.Elképesztő mennyiségű szemét volt erre kidobva...büszke lehetsz magadra ember...Kb.két kilométer múlva kereszteztük a 6-os utat és értünk be gyakorlatilag Ercsibe.Annak is az ipari zónáján keresztül haladt az itt már újra betonra váltó út.Egy Dunai holtág jelentett később látnivalót.Majd jött a Mohácsi csata emlékmű.Erre emlékeztem,hiszen nem sok hasonló lehet az országban.Ezt megnéztük,majd nem soká leértünk a Dunához.Itt megvoltak azok az emlékművek amelyek hét éve is.Gergővel akkor idáig jöttünk.Most mielőtt tovább indultunk volna beültünk egy kávéra egy közeli vendéglátóhelyre.
A Mohácsi emlékmű
Emlékmű az ercsi dunaparton
Nehéz volt elindulni a pihi után.Innen már a kápolna jelzést kellett követnünk.Igen ám,de az nem volt sehol.Előkellett venni a telefonos segítséget úgy mentünk tovább,de aztán igaz teljesen máshol mint vártuk,megleltük a kápolna jelzést!Ez aztán elvitt a kápolnához.Ercsiből kiérve a felső parton halad a hangulatos út,itt-ott remek kilátással a Duna felé.Másfél kilométerre lehetett a kápolna.Messzíiről feltűnt a fehérésge,odaérve láttuk,hogy nagyon szép,nagyon klasszul helyre lett hozva.Megnéztük amit meglehetett mivel magába a kápolnába bemenni nem tudtunk.Remek tájékoztató táblák voltak a kápolna mögötti kerítésen,amelyekről mindent megtudhattunk a kápolnával kapcsolatosan.A kápolna mögött állt az obeliszk.Még a borús időbe is rendkivüli szépségű hely volt!
Zoli a kápolnával
Jómagam az obeliszkkel
Az obeliszk mögött lépcső vezetett le a domboldalon.Ezen lementünk és egy Mária kegyhelyhez értünk amely szintén nagyon szép volt.Benne egy Mária szobor volt,gondosan lezárva lelakatolva.Nem kell mondani miért...Innen is vezetett le lépcső tovább,de nem volt kedvünk lejebb menni,pedig állítólag valami forrás van lejebb.Ezt így utólag már bánom.Visszamentünk a kápolnához,fotóztunk még párat,majd búcsút vettünk tőle.A kápolnáról már írtam,így most részletesen nem térek ki rá.Sikerült ide is eljutni végre,csak azt sajnáltam,hogy ez Gergővel kimaradt...na de ő érte is eljöttem ide.
A Mária kegyhely
Mária gondosan elzárva
Búcsú a kápolnától
Ercsiig ugyanarra mentünk vissza mint amerre jöttünk.A városban meg elmentünk még a tűztoronyig és a mellette lévő trianoni emlékműig.Itt fejeztük be akkor Gergővel is...Pihentünk egy kicsit.Itt már kezdtünk fáradni,de aztán elindultunk a vasútállomásra amely még majd három kilométerre volt.A fél ötös vonat az orrunk előtt ment el...így várnunk kellett majd egy órát.Közben kezdett hűvösödni,a vesém úgy érzem meg is fázott.Végül aztán jött a fl hatos vonat,amellyel rendben hazaértünk.Végül is a borús idő ellenére kellemes jó túra volt.Ismét Gergő nyomában jártam.Arra amerre vele is egykor.
Finálé a toronynál
Az eddig nem igazán remeklő ősz első komolyabb túrája volt ez,ami idén már a 18-ik túra volt.Most mindennel együtt mentünk 20 kilométert!Ez pedig így összesen idén 268 kilométer,az átlag így 14,88 km/túra.Jó túra volt,jó volt erre visszatérni,mégha nem is a legszebb tájakon mentünk keresztül.Várakozóban a mecseki túra amely nagyon remélem hamarosan összejön!
Egyik soron következő túránk vezet majd Ercsibe az Eötvös kápolnához.Ez a túra már tervben van egy ideje,de mindig valami miatt halasztódott.Most úgy néz ki,hogy hamarosan sort keríthetünk rá.A túra útvonala Ercsi dunapartjáig megegyezik majd a 2017-es Görögből-Magyarba nevezetű túránk útvonalával amit Gergővel csináltunk még meg.Ha már Eötvös kápolna,akkor próbáltam utánajárni,hogy mi tudható róla.Természetesen ennek a története sem okozott csalódást!
Napjainkban a kápolna és környéke
2021. november 6-án ünnepélyes gyászszertartás keretében temették vissza eredeti nyughelyére báró Eötvös József és nagyszülei földi maradványait Ercsiben. A gyászmisét Spányi Antal, a Székesfehérvári egyházmegye püspöke celebrálta a Jubileumi Eötvös Kórus kíséretével. Méltató beszédet mondott Kásler Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának minisztere. Ezt követően a földi maradványokat halottaskocsi vitte végső nyughelyükre, a Szapáry–Eötvös-kápolna sírboltjába. A kriptába helyezés után Freund Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke és L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója mondott búcsúbeszédet. A Magyar Nemzeti Múzeum és Ercsi Város Önkormányzata emlékkonferenciával és a kápolnában rendezett tablókiállítással, valamint egy virtuális Eötvös-kiállítással emlékezett hazánk első vallás- és közoktatásügyi miniszterére, a népoktatás és a tankötelezettség bevezetőjére.
Az 1828-ban báró Eötvös József anyai nagyanyja, Szapáry Julianna grófnő által építtetett kápolna, ahová végakaratának megfelelően 1871-ben Eötvös Józsefet is eltemették, valamint a kápolna mögött található, Ybl Miklós tervei alapján 1879-ben közadakozásból épült obeliszk a II. világháború után szinte teljesen elpusztult. A kriptát többször feltörték és kifosztották, ezért Eötvös József és nagyszülei csontjait az 1960-as évek végén helyi lakosok az Ercsi központjában álló, 1961-ben emelt Eötvös-szoborhoz helyezték át. A kápolnát végül 2016-ban helyi közadakozásból, nyertes önkormányzati pályázatból és a katolikus egyház révén összegyűjtött források mellett, a Forster Központ koordinálásában, az Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatásával újították fel, megmentve ezáltal az épületet a teljes pusztulástól.
Itt még nehezen volt elképzelhető,hogy a kápolna valaha is újjászületik
A műemléki védettség alatt álló Eötvös-kápolna és -obeliszk, valamint a kápolna mögötti meredek partoldalon található régi Mária-kegyhely, ahová egykor szőlőművesek és dunai hajósok jártak imádkozni, az Ercsi Római Katolikus Egyházközség tulajdona. A hagyomány szerint a kegyhely közelében fakadt forrásvíz mellett a helyiek már a középkorban szobrot állítottak Szűz Mária tiszteletére, majd itt helyezték el azt a Mária-kegyképet, amelyet egy Ercsiből származó jobbágy vásárolt csodás gyógyulása emlékéül 1756 körül. A kápolnát báró Eötvös József (1813–1871) író, költő és politikus anyai nagyanyja, báró Lilien József felesége, Szapáry Julianna grófnő építtette férje végső nyughelyéül 1828-ban. Őt magát szintén itt temették el 1831-ben. A birtokot leányuk, Lilien Anna bárónő örökölte, aki báró Eötvös Ignác cs. kir. kamarás, főtárnokmester és főispán felesége lett 1807-ben. Fiuk, báró Eötvös József az 1848-as Batthyány-kormány, majd az 1867-es Andrássy-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság elnöke, ifjúságának legszebb éveit töltötte Ercsiben anyai nagyszüleinél. Eötvös Józsefet 1871-ben végakaratának megfelelően itt, a családi sírboltban temették el.
Ránics Adolf metszete Eötvös József temetéséről (Vasárnapi Ujság 1871. febr. 26. 9. sz.)
1870 őszén a korábban már sokat betegeskedő – gyomor, és epebajára gyakran panaszkodó – Eötvös egészségi állapota hirtelen megromlott, és a kortárs barátok feljegyzései szerint a politikai küzdelmek és a megfeszített miniszteri hivatali munka által meggyengült idegállapot következtében, de a valóságban azonban a családja több tagját is érintő, a korszak egyik népbetegségének számító tuberkulózisban (tbc) 1871. február 2-án váratlanul elhunyt. Mint hivatalban lévő miniszter szinte az utolsó pillanatig dolgozott, jelentést készített a népiskolai nevelés állapotáról. Pesten, Erzsébet téri lakásában ravatalozták fel a politikust. A holttest beszentelésére február 5-én délután 2-kor került sor József főherceg és Bellegarde gróf, Ferenc József személyes képviselője, valamint az Osztrák–Magyar Monarchia közös miniszterei és az Andrássy-kormány tagjai, a közös hadsereg és a honvédség tisztikara, a főrendiház és a képviselőház elnöke, országgyűlési képviselők, az MTA tagjai és a szűk család jelenlétében. Gyászba borult az egész főváros. Az Akadémia tevékenysége egy hétig szünetelt és február 3-án egy napra bezárt a Nemzeti Színház is. Az iskolákra és az egyetem épületére kitűzték a gyászlobogót. Eötvöst végakaratának megfelelően másnap, február 6-án Ercsiben, az általa oly szeretett nagyszülői birtok kis kápolnájában temették el.
Lelkes lokálpatrióták szabadították ki a romos Eötvös-kápolnát a dús növényzetből
1871. február 6-án kora reggel indult el a halottaskocsi Pestről az Országgyűlés és az Akadémia küldöttsége, néhány családtag, valamint barát kíséretében. Egy óra tájban érkezett meg a gyászmenet Ercsibe, ahol azt a megye alispánjaival és a főjegyzővel az élen Fejér megye küldöttsége várta. A helyi római katolikus templomban egyszerű, falusi körülmények között zajlott a gyászszertartás a magyar kormány tagjai, országgyűlési képviselők és a szűk család jelenlétében. Pauer János püspök rövid gyászmisét celebrált. Közvetlenül az oltár előtt állt a fehér koporsó, rajta az ezüst feszület, az egyetlen díszítés. Innen a menet a sírkápolnához vonult. A szűk, föld alatti sírboltba országgyűlési képviselők vitték le a koporsót az elhunyt fia, Eötvös Loránd és néhány jó barát társaságában. Radnics Imre idős kanonok, korábban Ercsi plébánosa, a család közeli jó ismerőse, aki 57 évvel azelőtt Eötvös bölcsőjét is megáldotta, most sírjánál megrendülve állva, sírástól eltorzult hangon mondta el a végbúcsúztató Miatyánkot.
A kápolna egy kiváló kirándulási célpont lehet
2021. november 6-án szombaton, az újratemetés napján ezt a 150 évvel ezelőtti gyászszertartást kívánták felidézni a szervezők Szabó Tamás, Ercsi város polgármesterének kezdeményezésére. Az eredetihez nagyon hasonló fekete, ló vontatta halottaskocsira helyezték a három koporsót. Innen, a gyászmisének otthont adó Nagyboldogasszony-templomtól gyalog tette meg a gyászoló közönség az utat a Duna-partján magasodó Eötvös-kápolnához. A kápolna ma már teljes pompájában tündököl. Köszönhető ez Ercsi önzetlen polgárainak is, akik már a 2016-os felújítás előtt, saját kezükkel és bozótvágókkal igyekeztek megtisztítani a kápolnát és környékét a vadul burjánzó növényzettől. A közeli erdő szinte már teljesen maga alá temette a romos kápolnát, amikor – többek között a Honismereti Szövetség jelenlegi gazdasági ügyintézője, Medve Józsefné Zsuzsa és családja, Farkas László, valamint Sandi József és családja, unokáik és barátaik, átérezvén a hely fontosságát – igyekeztek megmenteni Eötvös végső nyughelyét a teljes pusztulástól.
Szívből kívánjuk, hogy legyen ezentúl e kápolna az író, a politikus és a politikai gondolkodó Eötvös emlékéhez méltó zarándokhely, a nemzeti emlékezet kiemelt helyszíne!
A kilátós sorozatom következő alanyát a balatonkenesei Soós-hegyen találjuk meg,ahonnan tiszta időben pazar panoráma tárul elénk a Balatonra.Ám nem mindig van errefelé tiszta idő.Nekünk is visszakellett jönnünk,mert első alkalomkor nemhogy kilátásunk nem volt,de akkori túratársaim rajtam kivül,el sem érték a kilátót!Na erről is,meg a részletese ismertetőről alább találtok összefoglalót.
Maga a Soós-hegyi kilátó
A Soós-hegyi kilátót Balatonkenesén magán a Soós-hegyen találjuk meg ami nem más mint egy löszdomb a Balaton felett.Hegyek nevezni botorság végül is.A kilátó a Tartorján-tanösvény egyik állomása.A tanösvény Balatonkenese központjából indul,így azt követve könnyen elérhetjük a kilátót,azaz elérhetnénk...de a turistajelek felfestése enyhén hiányos,sőt inkább katasztrófálisan hiányos!Tehát nem árt valami megfelelő telefonos alkalmazás,külömben könnyen ellehet tévedni!
Szép vagy nem szép.Többfunkciós!
Az egyszintes fa kilátóval voltaképp egy kevésbé szép adótornyot rejtettek el, vettek körbe, így a kellemesség és hasznosság összeadódott. Aki végigjárja a tanösvényt és felmegy a 175 méter magas dombra, majd fellépcsőzik a kilátóba, egyedülálló panorámát kap, ami a Fűzfői-öböltől Tihanyon át Siófok környékéig nyúlik. Ha végignéztük az öböl panorámáját, ne felejtsünk el anélkül lemenni a hegyről, hogy elolvassuk Soós rávésett költeményét,amit a kilátó közelében lévő obeliszknél találunk meg.
A kilátó egy betontalapzaton álló faszerkezetű egyszintes építmény,amelyre fémszerkezetű csigalépcső vezet fel.A kilátószint a talajtól kb. 8 méteres magasságban van.A kilátószint kicsit szűk,de körbe lehet járni,így teljes körpanoráma élvezhető a toronyból.
A lépcső
A kilátószint
Nem csak a Balaton felé látunk tehát ki,hanem a távolban felfedezhető a Bakony vonulata illetve a Balaton-felvidék és a Mezőföld találkozása.Alattunk északra és keletre pedig maga Balatonkenese pompázik.
A kilátónál mint írtam kétszer jártunk,első alkalommal télen ónos eső után.Szinte lehetetlenség volt nem csak felmenni a kilátóba,de el is érni.Akkori túratársaim kudarcot is vallottak,én azonban a Gergővel megtett túrákon nevelkedtem és nem adtam fel.Elértem akkor is a kilátót.A téli szürkeségben azonban nem volt élvezhető a kilátás.Most áprilisban tértünk vissza Zolikával,simábban elértük a kilátót és most valamennyire már a kilátás is élvezhető volt.
A kilátó ha nem is szuper,de megfelelő állapotú volt 2022 áprilisában.
Kilátás Balatonkenesére
A kilátó elérhető mint írtam a tanösvényen,vagy Balatonfüzfő felöl a piros jelzésen amelyről szintén lekell térni a tanösvényre.Figyelem a jelek felfestései nem csak hiányosak,de kifejezetten rosszak!
Végül magáról a névadóról:Soós Lajos költó 1856-ban született Csajágon.A Pápai Református Kollégium jogi fakultásán tanult, az önképzőkörben kezdett verseket írni. Ígéretes tehetségnek indult, verseit rendszeresen közölték a megyei és dunántúli lapok.
Csajágon nevelkedett, de már fiatal korában átjárt a nagybátyjához Balatonkenesére és szabadideje nagy részét ott töltötte. A költészetnél már csak édesanyját szerette jobban akik férjével Csajágon maradtak. Soós Lajos édesapja halála után az édesanyjával Kenesére költözött.Azonban, miután 1901. május 23-án, 83 évesen az édesanya is meghalt,Soós Lajos nem találta már meg a nyugalmat Kenesén sem, így felment Pestre, mondván hogy a nagy nyüzsgés majd eltereli a gondolatait és sikerül kilábalnia a fájdalomból.
Kilátás a Balaton felé
Nem élt már Pesten sokat, mert nem bírta a magányt, és öngyilkos lett, majd kívánsága szerint Balatonkenesén temették el 1927-ben a Balatoni Szövetség a balatonkenesei Magas parton obeliszket állított emlékére. Nevét viseli a település körüli hegyek egyike, a Soós-hegy.Sírmlékét pedig megtaláljuk a kilátóhoz közeli temetőben.
Talán nem ez a legszebb kilátó amit az ember lát túrázásai alatt,de egy olyan vándornak aki sokat útra kél,annak mondhatni "kötelező tananyag".
Filmünkben nagyjából 26,30'-nál érünk el a kilátóhoz
