Ha jól emlékszem 1989 júniusában jártam első alkalommal a Zengőn,még Sándorral.Már akkor beleszerettem a hegybe,volt valami varázsa.Ha Sándor két hónappal korábban a medvehagyma szezon közepén hozott volna el,valószínű sosem mentem volna haza innen.Így is jó volt persze.Azóta igyekszem lehetőség szerint pár éve visszatérni.Gergővel is voltunk már itt nem egyszer.Legutóbb 2020 őszén jöttünk el,megnézni az akkor új kilátót,ami a régi geodéziai mérőtorony köré épült.Ennek már hat éve.Ideje volt hát újra eljönni.Elővettem a régi ősklasszikus túra útvonalát újra,így nekivágtunk Zolikával.Sajna egy héttel később mint terveztem.Ez azért volt mert kínzó hasmenés kapott el mindkettőnket az elmúlt héten.Így viszont félő volt,hogy túlleszünk már azon időszakon amikor a medvehagymák a legszebbek.
Hetény vezérnél,már sokadszorra
Fél tíz körül érkeztünk Hosszúheténybe.Innen indult a túra a klasszikus útvonalon.Nevezetesen innen kapaszkodunk majd fel a Zengőre a híres kék3 turistaúton.Ez szeli át a csodás medvehagyma tengert.Majd felérve a csúcsra a kilátó megtekintése után a meredek sárgán jövünk le,letérve róla a Mária kápolna és a Zarándok-kút kedvéért,na meg a püspökszentlászlói arborétumot sem akarjuk kihagyni.Átmenve aztán Püspökszentlászlón érkezünk majd vissza Hosszúhetényben ahol egy kellemes gulyással zárjuk majd a túrát.Egy abszolút ösklasszikus túra tehát.Indultunk is,most Hosszúhetényre nem sok időt fecséreltünk.Az idő gyakorlatilag teljesen tökéletes volt.17 fok,szélcsend,napos idő.
Kőmorzsoló
Kiérve a Püspökszentlászlói-völgybe most is a Kömorzsoló szobra volt az első ami fogadott.Ezután néhány méterre vált ki a kék3 út a zöld4-ből ami a völgyön vezetett végig.Mi pedig megkezdük kapaszkodásunkat felfelé.Valahogy semmi sem volt az ami régen,de mégis megmaradt valami a régi dolgokból is.Egy erdőgazdasági széles kijárt út vitt felfelé,ez korábban nem volt itt.Vele párhúzamosan még ott volt a régi szűk nyomvonal is.Egy emlékmű féle oszlop ami szintén nem volt itt régebben,figyelt ránk az út felett,de a meredek oldalban oda képtelenség volt felmenni.Mentünk tovább,egy ponton pedig a régi nyomvonal belejött ebbe az erdőgazdasági útba.
Lelket nyugtató út visz felfelé
Az emlékmű
Végre feltűntek a medvehagymák is,alakult a medvehagyma tenger.Azonban valóban nem volt olyan szép mintha csúcsidőben jöttünk volt,ráadásul kisebbnek tűnt a terület mint amire emlékeztem.Persze azért így is szép volt.Végre lejött az út nyomvonala az erdőgazdasági útról és újra a régi formában haladt felfelé.Lassan a medvehagymákat csodálva értünk fel a sárga3 úthoz a Paraszik-tetőre.Innen visszanézve is pazar volt az erdő,plusz kis kilátásunk is akadt a Misinára.Meredekebbé vált az út a medvehagymák már eltűntek ezen a magasságon.Viszont szembe köszönt egy csodás bazsarózsa bokor.Természetesen itt megálltunk.
Feltűnnek a medvehagymák
Szép,de nem annyira mint a korábbi években
Egy darabka földi mennyország
Bármikor amikor erre jártam a múltban az év ezen szakaszán,mindig szembeköszönt legalább egy bazsarózsa.Ez most sem volt másképp.Magasabbra érve a hegyen ott volt az út mellett egy gyönyörű bokor.Ezt körbejártuk és meg is szagoltuk.Mindig csodálatos látvány egy-egy feltünő bánáti bazsarózsa,amely elképesztő ritkaság és amelynek a világon fellelhető összállományának kilencven százaléka itt él a Zengő környékén! El is határoztuk,hogy jövő ilyenkor akkor már nyolc év után megpróbáljuk megtalálni a fő lelőhelyüket.2019-ben majdnem sikerült már,de csak majdnem...A csodás virágok után az út meredekebbé vált,de szerencsére nem volt hosszú szakasz.Majd a gyönyörű májusi zöldben immár szinten haladt a Bocz keresztig.
Pompás illata volt!
A Bocz kereszt
A híres néphagyományt a Báránylest szokták itt megtartani húsvét vasárnap napfelkeltekor.Régebben innen lelehetett látni Püspökszentlászlóra,most azonban a növényzet már benőtte a kilátást.Innen a kilátóg újra emelkedett az út,de olyan durva formába.Végül aztán felértünk a hegység és a Dél-Dunántúl legmagasabb csúcsára a Zengőre.A Zengővár maradványai fogadtak és a kilátó.Május elseje révén úgy gondoltam tömeg lesz majd itt,de szerencsére nem volt senki!Mielőtt betámadtuk volna a kilátót a mellette lévő asztalkánál megreggeliztünk ami inkább már ebéd volt,hiszen pontosan délre értünk ide.Fenomenálisan jó volt a levegő!
A Zengő kilátó
A régiben sokszor,de ebben az újban most voltam másodszor
A kilátóról az újról és a régiről is már nagyon sokszor volt szó itt a blogban.Elég annyi,hogy a régi kilátó köré,ami egy geódéziai mérőtorony volt,építettek egy acélvázat,ezt látták el szintekkel,lépcsőkkel,lábrácsokkal,korláttal és így alakult meg az új kilátó,ami az egyik legjobb az országban.A kilátó úk lett,de megmaradt benne a régi.22 méter magas és teljes körpanorámánk van odafenn.A 2025-ös évben az év kilátója lett Magyarországon,úgy gondolom méltán!Itt volt a híres Zengő-hegyi csata 2004-ben,erről is volt már szó bőven a blogom 10 éves történetében.Mindig jó szívvel jövök ide,mert imádom ezt a helyet.Azon kevés helyek egyike,ahol jártam az álltalam tisztelt két legnagyobb túrázóval is,Sándorral és Gergővel.Most sem okozott csalódást.
Az év kilátója 2025-ben
A régi kilátó az újban
Zolikát elkapta a tériszony,vagy csak hülyéskedik?
Csodás mesevilág fogad fenn
A gyönyörű kilátást nem első alkalommal volt szerencsém látni,de most is rácsodálkoztam.A fél világ láthaó innen!A teljes Mecsek valamint a Dél-Dunántúl a Dunáig és a Dráváig látható,sőt azon túl.Szerencsés időben a Badacsony is kivehető,ahogy észak felé Paks is.Szóval fenomenális az élmény! Jó negyven percet nézelődtünk Zolikával,mire észrevettük,hogy lassan elkezd gyűlni a tömeg.Nem nagyon volt érdemes tovább maradni.Lementünk,búcsút vettünk a kilátótól és megindultunk lefelé a sárga jelzésen.Nem vagyok már fiatal,de ide még majd szeretnék egyszer még eljönni,hiszen ikonkus helyszíne túrázásaimnak.
A sárga út
Emlékeztem,hiszen mentem itt már le és jött itt már fel,hogy a sárga jelzésű út a Zengő északi oldalában nem egyszerű.Nagyon meredek.Lefelé nem kis erőfeszítést igényel,hogy az ember megtartsa magát.Esés és különösebb gond nélkül leereszkedtünk.Meglepő volt,hogy nagyon sokan jöttek felfelé velünk szemben.Mondtam egyeseknek,hogy kék3-on feljönni sokkal könnyebb.Meg is lepődtek,de mindenki dicséretet érdemel,mert családok,magányos nők,gyerekek jöttek fel hősiesen.Ezek nem a mümájer túrázók voltak.Le a kalappal előttük!Mi leértünk szintre és hamarosan elértük a sárga kör jelzést.Erre jöttünk Gergővel nem is egyszer..
Szinten megy az út
Kissé elfáradtam már a kezdödő tikkasztó melegben mire a Mária kápolnához értünk.Az épület egyre rosszabb állapotban volt szemmel láthatóan.Amikor még Gergővel jártunk erre szinte ragyogott!Mellette ot volt még a Máriai kép és a kis gyermeksír...Kicsit megpihentünk ezen a szenthelyen,majd tovább indulva,elkezdődtek a viszontagságaink.Nem találtuk a Zarándok-kútat,pedig az olyan helyen volt,hogy könnyen észrevenni.Legaábbis régen...Most úgy tűnt benőtte a növényzet így nem láttuk,de víznek nyomát sem láttunk,így alighanem ha meg is találtuk volna a forrást,az vízet valószínűleg nem adott.Aztán innen a magyar zarándokút jelzés vitt tovább,ez persze kritikán alulian volt felfestve,elágazásoknál semmi nem jelezte melyik a jó út.Fák voltak az útra dőlve,nem volt egyszerű az átkelés,de a legnagyobb pofont akkor kaptuk amikor elértük a püspökszentlászlói arborétumot.
A Mária kép
A kápolna
A gyermek sír
Az út belevitt az arborétumba és itt volt a hátsó kapu.Mindig ezen mentünk be anno Gergővel,mert az út odabenn ment tovább.Most azonban a kapu zárva volt (...),szépen elküldtem mindenkit a halál jó büdös faszára,ez a videóban hallható is,ha nem is ennyire durva formában.Hát ez meg,hogy lehet?Megint egy jelzett turistaút volt lezárva...Ilyenkor én már a plafonon vagyok.Ment az arborétum kerítése mellett egy ösvény,mivel nem volt más alternatíva,erre mentünk.Meglehet az évek folyamán változott a nyomvonal és ez volt a zarándokút,de jelzések nem segítettek,mert nem voltak! A magyar zarándokút amúgy is a hazai turizmus legnagyobb szégyene.Jobb lenne megszüntetni és normális jelzésekkel ellátni,mert ennek a felfestése mindenhol ahol eddig szembeköszönt,egyszerűen az elégséges szinten sem üti meg!
Szentlászlón
A szentlászlói főutcára vezetett az ösvény,de már kicsivel arébb az arborétumtól.Mivel zárva volt a hátsó kapu,úgy döntöttük nem érdemli meg az arborétum,hogy ingyen reklámot csináljunk neki,így nem mentünk már vissza.Készült már ott videóm amúgy.A haranglábnál pihentünk kicsit,majd mentünk Hosszúheténybe vissza.Püspökszentlászló most felidegesített és eszembe jutott a covid időszak,amikor a falu határában tábla figyelmeztetett rá,hogy a túrázók itt most nem kívánatos vendgek...így aztán sok időt most nem fecséreltünk az amúgy szívemhez közel álló falucskára.Mentünk Heténybe.
Vissza Heténybe!
Heténybe érve elkezdett fájni a lábam a bakancsomban alig vártam már,hogy elérük a vendéglőt.Végül üggyel-bajjal,de odaértünk.Ott pedig ismét befaltuk a világ legjobb gulyását.Na meg sört meg kávét.Imádom a hetényi gulyást,hatalmas élmény egy ilyen enni itt!Elvoltunk két órát az étteremben,majd indultunk haza.Busszal bementünk Pécsre,onnan pedig vonattal indultunk haza tovább.Este fél 11-re értünk haza kellemesen elfáradva.Jó túra volt,de a Mária kápolna után mintha elátkozták volna az egészet.Utána csak szenvedés volt,főleg a lezárt hátsó kapuval...Az összekép azért jó volt, nagyon élvezetes volt visszatérni a Zengőre,amely az egyik kedvenc hegyem a világon.
A világ legjobb gulyása
Ez volt az év ötödik túrája és most 12 kilométert gyalogoltunk.Ez azt jelenti,hogy összesítésben 76 kilométernél,ez pedig 15.2 km/túra átlagot jelent.
Nem kifejezetten jó az idei teljesítmény,elsősorban mennyiségre.Május elsején csak az ötödik túránk volt úgy,hogy most anyagi problémák nem hátráltatnak,viszont egészségügyiek igen.Hát ez van.Folytatjuk!
Alaposan átírta az élet a márciusi forgatókönyvet.Eltelt úgy egy hónap,hogy nem tudtunk túrázni menni,pedig most sem anyagiak,sem egészségügyi problémák nem igazán hátráltattak.Aztán április beköszöntöttjével végre útnak indulhattunk! Gergővel 2018 augusztusában hatalmas kánikulában jártunk a Sín-gödörben,a Kelet-Mecsek egyik eldugott,kevésbé ismert ugyanakkor nehezen járható völgyében.Akkor a Vár-völgy és a Máré vár felöl jöttünk,majd Komlón fejeztük be a túrát. A hatalmas meleg és a mecseki völgyben tapasztalható,szúnyog és légy invázió miatt aztán az a túra nem volt annyira élvezhető mint szerettük volna.Már akkor elhatároztam,hogy egy kevésbé meleg időszakban majd visszatérünk.Sajnos ugye ismert,Gergő elment,így a visszatérés gondolata jó pár évre lekerült a napirendről.Aztán a 2026-os túraterveknél újra előjött a dolog,hogy csak visszakéne már térni,megnézni és végre élvezni milyen is a Sín-gödör.
Zobákpusztáról kellett indulni
Eredetileg úgy terveztem a túrát ahogy Gergővel is mentünk.Ugyanazon az útvonalon.Aztán módósítani kellett. Nagypénteken olyan fokon minősíthetetlenül szar volt a tömegközlekedés,hogy magyaregregyi Vár-völgyi buszmegálló teljesen elérhetetlen volt Dunaújvárosból úgy,hogy legyen az embernek ideje még egy túrára is.Borzasztó az ország ilyen fokú tönkretétele is...Így nem maradt más változtatni kellett.Legnagyobb sajnálatomra a Máré várról lekelett mondani.A túrát pedig úgy szervezni,hogy az Komló-Zobákpusztáról induljon.Így is lett.A terv az volt,hogy Zobákpuszta után bemegyünk a Hidasi-völgybe,majd a Csurgónál felkapaszkodunk a Hidasi-hátra és onnan ereszkedünk le a Sín-gödörbe.Innen pedig már ugyanaz az útvonal mint Gergővel 2018-ban.
Csodás mecseki rétek Zobákpusztánál
Patakátkelések színesitették a túra első métereit,de ez csak a kezdet volt!
A szép mecseki réteken és a Völgységi-patakon átkelve jutottunk be a Hidasi-völgybe.Ugyanúgy mint másfél éve a Kelet-Mecseket átszelő egyik túránkon is.Volt csapadék bőven az elmúlt napokban,ezt jelezte az itt-ott sáros utak és a patakokban a szokásosnál több vízmennyiség. A dél-dunántúli kéken haladtunk.A Hidasi-völgy az ébredező tavaszban is lenyügőző volt! Rögtön két patakátkeléssel nyitott a völgy.Üggyel-bajjal ezeket le is gyűrtük Zolikával,majd sima út vezetett a Csurgóig.Nem volt az a tömeg mint legutóbb amikor erre jártunk,sőt egy fiatal páron kivül senkivel sem találkoztunk.Itt-ott élénk szél volt tapasztalható,de a völgy nagy részére azért nem fújt be.Hamarosan elértük a Csurgót.
Valahol a Hidasi-völgyben
Zolika a Csurgónál
Jómagam a Csurgónál
Itt tartottunk egy kajaszünettel egybekötött kis pihenőt,majd búcsút vettünk a völgytől.Most itt nem mentünk tovább! Kitértünk az innen induló sárga+ jelzésre.Ez pedig felfelé vezetett a hegyre,fel a Hidasi-völgyet a Sín-gödörtől elválasztó Hidasi-hátra,amely 443 méter magas volt.Régen másztunk már hegyet,ehhez képest viszonylag simán felértünk a gerincre.A csúcsponton kereszteztük a Komlóra vezető kék+ jelzést.Mivel túra vége felé is lesz majd egy pont ahol keresztezzük úgy gondoltam majd azon megyünk be Komlóra,ám másképp lett,de erről majd később.A gerincről nem igazán volt kilátás,némileg felsejlett a nem túl távoli Hármashegy.Így megkezdtük az ereszkedést a gerinc másik oldalán,le a Sín-gödörbe.
A Hidasi-háton
Lefelé a sárga+ -on igazi dagonyába botlottunk.Jó kétszáz méteren elég nehéz volt haladni a nagy sárban,de aztán normalizálódott a helyzet.Hangulatos tipikus mecseki út vezetett le a völgybe.Leértünk és innen a piros kör jelzésre tértünk le,ez vezetett végig a völgyön.A sárga+ ment tovább a Máré vára felé.Innen újra egy Gergő nyomábanos útvonalon voltam,erre mentünk vele is 2018-ban...Most nem kellett rovaroktól tartani.Ám sűrűsödtek a patakátkelések,amelyek a bővízű helyeken egyre nehezebb lett,ugyanakkor rendkivül kalandos.Néha eltűnt az út meg a jelzés is.Adta magát a dolog,a patakot kellett csak követni.A jelzésfestők meg a nehezen járható szakaszok miatt gondolom nem merészkedtek be...az út meg a patak mellett vagy épp a mederben mehetett.Mindegy haladtunk azért elég jól.
Egy patakátkelés a sok közül
Közben Zolikának egyszer,nekem kétszer is sikerült esni.Szerencsére puhára,így nem ütöttük meg magunkat.Továbbra is patakátkelések színesitették a túrát,majd elértünk alighanem a völgy legszebb részéhez,ahol csodás zubogók és vízcsobogás szolgált látnivalóul.Itt le is gyökerezett az ember lába.Fantasztikus hely volt! Nehéz szívvel indultunk tovább a csodás völgy pedig hamarosan véget ért.Valóban nehezen volt járható,de ugyanakkor a kalandos út fantasztikus élményt adott!Jó volt visszatérni.A túra innen aztán teljesen más jelleget öltött.
A völgy legszebb részén
Nehéz szívvel lehet ezt itthagyni...
Újra a Völgységi-patakhoz értünk,amelyen nem volt egyszerű átkelni,jóval több víz volt benne mint a Hidasi-völgy és a Sín-gödör patakjaiban.Nehezen,de sikerült.A túlparton pedig ott volt a Barna-kő,a Mecsek egyik híres sziklafala.Írtam róla a mecseki mondák sorozatomban,keress rá ha érdekel,most nem térek rá ki részletesen.Kicsit ebbe is gyönyörködtünk,majd következett az újabb hegymászás.A Szöge-hegyet kellett megmászni.Ezt másztuk meg Gergővel is akkor rég,közel negyven fokban.Akkor a tökeimet elhagytam olyan meleg volt és felérve vagy félórát kellett pihennem.Most sem volt egyszerű a felfelé út,de nem volt meleg legalább,az út viszont a felsőbb részeken sárossá,dagonyássá vált.Tarvágás folyt itt és gondolom a gépjárművek is használták az utakat,ez meg a sok eső a napokban hatalmas sáros szakaszokat eredményezett.Most tíz perc pihenő elég volt odefenn.
A Barna-kő
Felérve a Szöge-hegyre
Innen szinten mentünk tovább,de nagyjából egy kilométeren át továbbra is rendkivül sáros,dagonyás út vezetett minket.Ez pedig jobban kivette az erőmet mint a két hegy megmászása,vagy a patakátkelések a völgyben.Egy ponton úgy éreztem nem is tudok továbbmenni.Hat kiló sár volt már a lábamon...Aztán fokozatosan kezdett jobb lenni az út és én kezdtem visszanyerni az erőmet.Itt már piros+ jelzésen haladtunk fenn a Szöge-hegyen.Egy ponton gyönyörű kilátásunk nyílt a Hármashegyre és a Zengőre.Lehet ez volt ennek a túrának a legszebb pontja.Innen fokozatosan ereszkedett az út és már jól járható is volt.
Szemben a Zengő
Itt már jók az utak!
Lassan leereszkedtünk Komlóra.Kereszteztük újra a kék+ jelzést,de az felfelé vezetett.Eredetileg úgy terveztem azon megyünk majd be Komlóra,de már nem voltam friss így maradtunk a lefelé haladó piros+ jelzésen. El is értük rövidesen a várost.Hamar beértünk a belvárosba,ahol egy éttermet kerestünk.Némi keresgélés után és erőm végén rá is akadtunk egyre,ahol aztán tudtunk enni egy babgulyást és megittunk egy kávét.Végül visszasétáltunk a buszállomásra és elindultunk haza,busszal Dombóvárig,onnan pedig vonattal.Este kilenc előtt már itthon voltunk.Nagyszerű,kicsit kemény túra volt!
Elértük Komlót
Megérdemelt jutalom a túra végén
Komlón szerettem volna még ezt-azt megnézni,de kikészültem a végére az erőmmel,így ez elmaradt.Majd leközelebb.Hát sikerült végre újra túrázni és ez volt az év negyedik túrája.Nehéz terep ide,vagy oda,mindössze 12km-t mentünk most.Összesítésben így tartunk 64 kilométernél ami kerek 16 kilométer/túra átlagot jelent az idén. Mint írtam nehéz,kemény túra volt.Ugyanakkor kalandos és látványos! Összeségében jó volt! Folytatjuk!
Gergő utolsó évének egyik túrája volt amikor a Réka-völgyön mentünk végig Mecseknádasdról indulva Hosszúheténybe tartva.Remek túra volt,de különösebben nem hozott lázba egy esetleges visszatérés.Most mégis ki tudja miért vagy mi vett rá,de visszatértem.Ellenkező irányból mint akkor,most Hosszúhetényből indulva és Mecseknádasdra érkezve terveztem meg a túrát.Most is Zolikával vágtunk neki a bulinak és háromszori átszállással negyed tízre értünk Hosszúheténybe egy ősklasszikusnak számitó településre.Élénk szelünk volt,de amúgy jó idő volt.Neki is vágtunk szinte azonnal.Ismerös utak köszöntek szembe,ismerös tájak.Sokadszorra jártam erre,mégha magába a Réka-völgybe most készültem harmadszorra eljutni.
Start Hosszúhetényből Hetény vezér szobrától
A Püspökszenlászlói-völgyben haladtunk Hosszúhetényt letudván.Nagyon sokszor jártam erre Gergővel is,Sándorral is.Az egyik legnagyobb ősklasszikusnak számít túrázásaim történetében.Most is jó volt itt lenni,de még jobb lehetett volna velük,Gergővel és Sándorral is ha valami csoda folytán itt lehetettek volna.Talán a lelkük ott volt velem...Szépen kezde bontogatni szárnyait az ősz,kezdtek színesedni a fák.Balról a Hármashegy,jobbról a Zengő óvott minket az erősebb szelektől.A Kömorzsoló szobra jelentett még látnivalót félúton Hosszúhetény és Püspökszentlászló között.Mások is túráztak erre,mert azért volt forgalom a völgyben.Hamarosan elértük Püspökszentlászlót.
Kőmorzsoló
Alakul az ősz
Püspökszentlászlóra érve
Mondanom sem kell ez is egy ösklasszikus helyszín amit imádok.Mindig szeretek itt lenni,erre túrázni.A hangulatos falucskában most is a gyönyörű haranglábnál álltunk meg és a mellette lévő padnál megreggeliztünk.Majd kigyönyörködtük magunkat mindenben amiben itt lehet és folytattuk a túrát.Mint ismert,veszélyesen lábfájós időszak után vagyok,magam is kiváncsi vagyok,hogy bírom a túrákat mert azért 100%-os állapotban továbbra sem vagyok.Persze szándékosan könnyebb túrákat választok most,lehetőleg minél kevesebb hegymászással.Az arborétumhoz és a püspüki kastélyhoz értünk menet közben.Meglepetésünkre zárva volt! Sosem láttam még zárva amikor erre jártunk! Mindegy,most úgy sem akartunk bemenni,majd egy következő túrán ami erre vezet.Közben az egyik munkatársam másnap járt itt,ő azt mondta nyitva volt.Lehet csak mi jöttünk korán?Kivülről csodáltuk meg a kastélyt és a híres apáca temetőt.Majd Zolika javaslatára felkapaszkodtunk a hegyoldalra,ott volt a Szent László szobor.Gergővel volt fenn utoljára...
A harangláb
Csak nem úsztam meg egy hegymászást,sőt Püspökszentlászlót elhagyva ahogy kerülte meg a kék4 jelzés a Zengőt,újabb emelkedő következett,na persze nem a durva fajtából és bírtam is jól.Együtt mentünk azzal a sárga jelzéssel,amely aztán letért és ment fel a Zengőre.Mentünk már rajta fel is,meg le is a múltban... Most a kék4-et követtünk,ezen jöttünk szemből Gergővel 2018-ban...Elértük a Zengő tövében azt a rétet ahol a híres kis Zengő-kő volt és egy erdei esőbeállós pihenő.Hát itt is jártunk már...Megnéztük a követ,pihentünk egy kicsit majd indultunk tovább.Az utolsó 4-500 méter erdei betonút volt amúgy,most viszont letértünk egy hangulatos tipikus mecseki erdőbe.Rendkivöl élvezetes volt ahogy a szél susogott a fák között.Egy forrás jel arra késztetett minket,hogy megnézzük.Jó 300 méterre vitt a jelzés,le egy patak szurdokba,de a forrást nem találtuk..
A Zengő-kőnél
Jó kis erdei szakasz volt ez,a Bodzás-völgy felett a hegyoldalban néhol féloldalasan meredeken vitt a kék4 jelzés,jó kb. másfél kilométeres szakasz lehetett ez.Aztán elértük az a rétet ahol a Réka kunyhó is állt.Harmadszor voltam már itt,de most is bőven voltak a Réka kunyhónál,így esélytelennek tűnt odamenni.Dühítő volt,hogy kocsival jöttek erre a szép erdei rétre...De azért volt itt érdekesség még a kunyhón kivül is.Pl.az Etelka-forrás amely éppen csak csordogált,de a kulacsunkat azért megtudtuk tölteni.Na és volt egy erdei pihenő,amelyet éppen a kunyhótól helyeztek át pár méterre arébb.Itt nem volt senki,jó helynek tűnt megpihenni.Meg is ettük a maradék kajánkat és vagy félórát élveztük a természet eme remekművét ezt a csodás rétet.
Zolika szenved a Bodzás-völgy felett
A rét a Réka kunyhónál
Innen indult ki a Réka-völgy,amelybe bekapcsolodott a Pécsvárad felöl jövő piros+ jelzést.Ez visz végig a völgyön.Neki vágtunk a Mecsek újabb szép völgyének.Ismért eszembe jutott a hét évvel ezelőtti túra...Szemből jöttünk Gergővel...a patakon 13-szor kellett átkelni és ez nem volt egyszerű mutatvány a bő vízmennyiség miatt...Most meg...szinte kivolt száradva a Réka-patak,átkelni gyerekjátér volt.Ébredezett itt is az ősz,de a teljes idillhez hiányzott a bő vízmennyiségű patak...Azért persze szép volt és kellemes.A nap hol kisütött,hol elborult.Egy ponton felvitt az út a völgy fölé,ott egy betonútas szakasz várt ami jó egy kilométeres volt,majd ezután vitt vissza az út a völgybe.A betonúton az őszi színbe öltözött hegyoldalak felülmúlhatatlan szépségűek voltak...
Itt kezdődik a Réka-völgy
Most könnyedén átkeltünk a patakon,13-szor...
A hegyoldal fenomenálisan szép volt!
Jött néhány túrázó szembe,minket viszont nem előzött meg senki.Végül könnyedén a szintén ösklasszikusnak számító Stein malomnál értünk ki a völgyből.Jó volt meg minden,de valahogy nem adta azt az élményt mint hét éve és nem csak Gergő hiánya miatt...A Mecseknádasd-Óbánya országútra értünk ki és haladtunk Nádasdra.Jajj de nagyon sokszor voltam már ezen az úton...Kicsit azért már kezdtem fáradni,de azért még bírtam.Mecseknádasdra beérve még jó nagy távot kellett menni a falu utcáján míg elértük a Scholssberg vendéglőt.Itt végződött a túra és ide természetesen betértünk mert tudtuk,hogy itt áruljár a világ legjobb babgulyását!
Jó volt újra a Réka-völgyben!
Szemben a Puszta-hegy,két éve voltunk ott vagy három...
Ez leírhatatlan...
Most sem csalódtunk,lerhatatlanul finom volt a babgulyás.Én még megfejeltem egy gesztenyepürével az sem volt semmi...Még kávéztunk és üditöztünk.Időben voltunk még így is volt másfél óránk a buszig.Úgy döntöttünk felmegyünk a Schlossbergi templomromhoz és a kilátóhoz.Itt is jártam már jó párszor,de a fene bánta,menjünk.Ez is egy kis kapaszkodó volt,de bírta a lábam.Odafenn megcsodáltuk a romot,a kilátót és a kilátást.Itt is mindig jó lenni.Még mindig maradt időnk így lassan lereszkedtünk a buszmegállóig.A túra véget ért.A busz meg hiába a közeli Pécsről jött,késett 18 percet.Aztán útközben ezt fokozatosan behozta és haza már pontosan érkeztünk.Kilencre lakáson voltam.
A romnál
Kellemes jó túra volt.Bár a végére elfáradtam,de a lábam azért bírta.
Nagyon levagyunk maradva,mert ez csak a tizenötödik túra volt ebben az évben,de hát ez van.A nyári lábfájós időszakban elveszett 3-4 túra...Most 16 kilométert gyalogoltunk,így az összesítésben idén tartunk 204 kilométernél,az átlag így egymást között 13.6 km/túra.
Itt tartunk most.A cél az volt,hogy teszteljem a lábam mit bír a nehéz idők után,hát úgy fest az ehhez hasonló túrákat bírni fogja.Aztán majd megkell próbálni egy fokkal nehezebbet is.
