Visszatérés a Réka-völgybe

 Gergő utolsó évének egyik túrája volt amikor a Réka-völgyön mentünk végig Mecseknádasdról indulva Hosszúheténybe tartva.Remek túra volt,de különösebben nem hozott lázba egy esetleges visszatérés.Most mégis ki tudja miért vagy mi vett rá,de visszatértem.Ellenkező irányból mint akkor,most Hosszúhetényből indulva és Mecseknádasdra érkezve terveztem meg a túrát.Most is Zolikával vágtunk neki a bulinak és háromszori átszállással negyed tízre értünk Hosszúheténybe egy ősklasszikusnak számitó településre.Élénk szelünk volt,de amúgy jó idő volt.Neki is vágtunk szinte azonnal.Ismerös utak köszöntek szembe,ismerös tájak.Sokadszorra jártam erre,mégha magába a Réka-völgybe most készültem harmadszorra eljutni.

Start Hosszúhetényből Hetény vezér szobrától

A Püspökszenlászlói-völgyben haladtunk Hosszúhetényt letudván.Nagyon sokszor jártam erre Gergővel is,Sándorral is.Az egyik legnagyobb ősklasszikusnak számít túrázásaim történetében.Most is jó volt itt lenni,de még jobb lehetett volna velük,Gergővel és Sándorral is ha valami csoda folytán itt lehetettek volna.Talán a lelkük ott volt velem...Szépen kezde bontogatni szárnyait az ősz,kezdtek színesedni a fák.Balról a Hármashegy,jobbról a Zengő óvott minket az erősebb szelektől.A Kömorzsoló szobra jelentett még látnivalót félúton Hosszúhetény és Püspökszentlászló között.Mások is túráztak erre,mert azért volt forgalom a völgyben.Hamarosan elértük Püspökszentlászlót.

Kőmorzsoló

Alakul az ősz

Püspökszentlászlóra érve

Mondanom sem kell ez is egy ösklasszikus helyszín amit imádok.Mindig szeretek itt lenni,erre túrázni.A hangulatos falucskában most is a gyönyörű haranglábnál álltunk meg és a mellette lévő padnál megreggeliztünk.Majd kigyönyörködtük magunkat mindenben amiben itt lehet és folytattuk a túrát.Mint ismert,veszélyesen lábfájós időszak után vagyok,magam is kiváncsi vagyok,hogy bírom a túrákat mert azért 100%-os állapotban továbbra sem vagyok.Persze szándékosan könnyebb túrákat választok most,lehetőleg minél kevesebb hegymászással.Az arborétumhoz és a püspüki kastélyhoz értünk menet közben.Meglepetésünkre zárva volt! Sosem láttam még zárva amikor erre jártunk! Mindegy,most úgy sem akartunk bemenni,majd egy következő túrán ami erre vezet.Közben az egyik munkatársam másnap járt itt,ő azt mondta nyitva volt.Lehet csak mi jöttünk korán?Kivülről csodáltuk meg a kastélyt és a híres apáca temetőt.Majd Zolika javaslatára felkapaszkodtunk a hegyoldalra,ott volt a Szent László szobor.Gergővel volt fenn utoljára...

A harangláb

Csak nem úsztam meg egy hegymászást,sőt Püspökszentlászlót elhagyva ahogy kerülte meg a kék4 jelzés a Zengőt,újabb emelkedő következett,na persze nem a durva fajtából és bírtam is jól.Együtt mentünk azzal a sárga jelzéssel,amely aztán letért és ment fel a Zengőre.Mentünk már rajta fel is,meg le is a múltban... Most a kék4-et követtünk,ezen jöttünk szemből Gergővel 2018-ban...Elértük a Zengő tövében azt a rétet ahol a híres kis Zengő-kő volt és egy erdei esőbeállós pihenő.Hát itt is jártunk már...Megnéztük a követ,pihentünk egy kicsit majd indultunk tovább.Az utolsó 4-500 méter erdei betonút volt amúgy,most viszont letértünk egy hangulatos tipikus mecseki erdőbe.Rendkivöl élvezetes volt ahogy a szél susogott a fák között.Egy forrás jel arra késztetett minket,hogy megnézzük.Jó 300 méterre vitt a jelzés,le egy patak szurdokba,de a forrást nem találtuk..

A Zengő-kőnél

Jó kis erdei szakasz volt ez,a Bodzás-völgy felett a hegyoldalban néhol féloldalasan meredeken vitt a kék4 jelzés,jó kb. másfél kilométeres szakasz lehetett ez.Aztán elértük az a rétet ahol a Réka kunyhó is állt.Harmadszor voltam már itt,de most is bőven voltak a Réka kunyhónál,így esélytelennek tűnt odamenni.Dühítő volt,hogy kocsival jöttek erre a szép erdei rétre...De azért volt itt érdekesség még a kunyhón kivül is.Pl.az Etelka-forrás amely éppen csak csordogált,de a kulacsunkat azért megtudtuk tölteni.Na és volt egy erdei pihenő,amelyet éppen a kunyhótól helyeztek át pár méterre arébb.Itt nem volt senki,jó helynek tűnt megpihenni.Meg is ettük a maradék kajánkat és vagy félórát élveztük a természet eme remekművét ezt a csodás rétet.

Zolika szenved a Bodzás-völgy felett

A rét a Réka kunyhónál

Innen indult ki a Réka-völgy,amelybe bekapcsolodott a Pécsvárad felöl jövő piros+ jelzést.Ez visz végig a völgyön.Neki vágtunk a Mecsek újabb szép völgyének.Ismért eszembe jutott a hét évvel ezelőtti túra...Szemből jöttünk Gergővel...a patakon 13-szor kellett átkelni és ez nem volt egyszerű mutatvány a bő vízmennyiség miatt...Most meg...szinte kivolt száradva a Réka-patak,átkelni gyerekjátér volt.Ébredezett itt is az ősz,de a teljes idillhez hiányzott a bő vízmennyiségű patak...Azért persze szép volt és kellemes.A nap hol kisütött,hol elborult.Egy ponton felvitt az út a völgy fölé,ott egy betonútas szakasz várt ami jó egy kilométeres volt,majd ezután vitt vissza az út a völgybe.A betonúton az őszi színbe öltözött hegyoldalak felülmúlhatatlan szépségűek voltak...

Itt kezdődik a Réka-völgy

Most könnyedén átkeltünk a patakon,13-szor...

A hegyoldal fenomenálisan szép volt!

Jött néhány túrázó szembe,minket viszont nem előzött meg senki.Végül könnyedén a szintén ösklasszikusnak számító Stein malomnál értünk ki a völgyből.Jó volt meg minden,de valahogy nem adta azt az élményt mint hét éve és nem csak Gergő hiánya miatt...A Mecseknádasd-Óbánya országútra értünk ki és haladtunk Nádasdra.Jajj de nagyon sokszor voltam már ezen az úton...Kicsit azért már kezdtem fáradni,de azért még bírtam.Mecseknádasdra beérve még jó nagy távot kellett menni a falu utcáján míg elértük a Scholssberg vendéglőt.Itt végződött a túra és ide természetesen betértünk mert tudtuk,hogy itt áruljár a világ legjobb babgulyását!

Jó volt újra a Réka-völgyben!

Szemben  a Puszta-hegy,két éve voltunk ott vagy három...

Ez leírhatatlan...

Most sem csalódtunk,lerhatatlanul finom volt a babgulyás.Én még megfejeltem egy gesztenyepürével az sem volt semmi...Még kávéztunk és üditöztünk.Időben voltunk még így is volt másfél óránk a buszig.Úgy döntöttünk felmegyünk a Schlossbergi templomromhoz és a kilátóhoz.Itt is jártam már jó párszor,de a fene bánta,menjünk.Ez is egy kis kapaszkodó volt,de bírta a lábam.Odafenn megcsodáltuk a romot,a kilátót és a kilátást.Itt is mindig jó lenni.Még mindig maradt időnk így lassan lereszkedtünk a buszmegállóig.A túra véget ért.A busz meg hiába a közeli Pécsről jött,késett 18 percet.Aztán útközben ezt fokozatosan behozta és haza már pontosan érkeztünk.Kilencre lakáson voltam.

A romnál

Kellemes jó túra volt.Bár a végére elfáradtam,de a lábam azért bírta.

Nagyon levagyunk maradva,mert ez csak a tizenötödik túra volt ebben az évben,de hát ez van.A nyári lábfájós időszakban elveszett 3-4 túra...Most 16 kilométert gyalogoltunk,így az összesítésben idén tartunk 204 kilométernél,az átlag így egymást között 13.6 km/túra.

Itt tartunk most.A cél az volt,hogy teszteljem a lábam mit bír a nehéz idők után,hát úgy fest az ehhez hasonló túrákat bírni fogja.Aztán majd megkell próbálni egy fokkal nehezebbet is.

Folytatjuk!

Túra a Mecsek legkeletibb részein

 Világosan kiderülhetett már ebből a blogból is,hogy bizony a Mecsek a kedvenc magyar hegységem.Sőt Gergőnek is ez volt a kedvence,de túratársaim közül Manónak és Móninak is.Nagyon sok helyen jártam már a hegységben,ám a lekeletibb részén még nem.Magyarul a hatos főút vonalától keletre eső területeken még nem voltam.Ideje volt erre is körülnézni.Manó már a tél folyamán megálmodott ide egy túrát,de folytonos covid miatti korlátozások nem tették lehetővé,hogy ide tervezzünk.Ám a túra folyamatosan napirenden volt,gondoltuk amint lehetőség lesz rá megvalósítjuk.Ez a nap június 12-én érkezett el.Utólag azt kell mondjam,jobb is,hogy nyáron csináltuk meg ezt a túrát mint télen.Így nyitva találtuk a vendéglátóhelyeket és az a veszély sem fenyegetett,hogy,ránk sötétedne.Szombat reggel a fél hetes Pécsre menő busszal érkeztünk a Baranya megyei Hidasra én,Zoli és Manó barátom.Átszállás nélkül lehetett jönni,így aztán kilenc előtt már a kiindulóponton is voltunk.Bár Hidassal már többször is szemeztünk és szemeztem,de a történelem folyamán elöször indult innen túra,remélhetőleg nem utoljára.Az út átvezetett a rendezett településen ahol akkor egy kávéval kezdtük a napot.

Elöször Hidason

Kiváló időnk volt,de tudtuk meleg lesz ma.Hamar találtunk egy kávézásra alkalmas helyet.Ahogy Baranya megyében álltalában,most is kedves emberekre akadtunk.A vendéglő teraszán szóba elegyedtem egy helybélivel.Miután vázoltam neki a túratervet,mondta lesz majd Ófaluban is kocsma ne idegeskedjünk ezen.Meg is nyugtatott ezzel nem is kicsit.Amúgy a terveink szerint innen a hegyeken át elmegyünk Ófaluba,onnan pedig majd Mecseknádasdra.Ez lesz a mai túra. A túratervezőben megszerkeztettem az útvonalat ami azt írta ki,hogy közel 19km vár ránk.Hidas amúgy a 6-os út mellett fekszik Bonyhádtól délre már Baranya megyében.Több turistaút indul innen,ezért is gondoltuk,hogy a jövő egyik túrakiindulópontja lehet majd.Kellemes benyomásaink voltak a településről.Elöször is csak fehér embereket láttuk.Voltak vendéglátóhelyek már szombat reggel is nyitva,aztán meglehetősen rendezettnek tűnt a település sok látnivalóval.Ha egészségünk engedi egész biztosan jövünk még ide.

A reggeli kávézás,Zoli és Manó

Sok látnivaló akadt Hidason

A napindító kávé után átmentünk a településen a sok látnivalót megcsodálva,majd átkeltünk a hatos úton és kezdetét is vehette a kaland.A jelzések egyenlőre megfelelően felvoltak festve.Látszódott a Mecsek legkeletibb vonulata.Azaz... az út folyamán többször is nem tudtuk,hogy a Mecsekben járunk-e vagy a Geresdi-dombságban.Mindkettő lehetett.A talajt nézve inkább még a dombságban lehettünk,viszont az erdők jellege már a Mecseket idézte.Lehetett ez is,az is.Nem tudom pontosan hol van a hegység és a dombság határa,de valahol itt.Utána fogok járni és majd egy külön bejegyzést szentelek neki.Végül is tökmindegy volt a túra szempontjából,hogy ez most a Mecsek vagy a Geresdi-dombság-e.A táj az erdő na és a levegő teljesen rendben volt.Odakinn már kezdett kis kánikula kialakulni,de az erdőben kellemes hűvős volt.

Út az erdőben

Ám ahogy beértünk az erdőbe az út felfelé vezetett.Nem is volt rövid ez a szakasz,hisz majd egy kilométernyi biztos volt.Szerencsére azért nem a durvább fajta kapaszkodó volt ez.Túra elején is voltunk,jól bírtuk.Egy őz szaladt el nem sokkal elöttünk.Sajna az ilyen helyzetekre nehéz felkészülni túra közben.Ott kell lenni a szeren,ha ilyenkor akarunk képet csinálni.Természetesen ez most sem sikerül.Végre egy ponton szintre váltott az út.Becsléseink szerint valahol 250-300 méter közötti magasságban lehettünk.Egy ponton elvesztettük a jelzést,de hamar sikerült a hibát korrigálni.Az út ezután meg ereszkedésbe kezdett.Lefelé mentünk immár.Nem is olyan sokára lejutottunk egy völgybe ahol egy hosszú hatalmas rét fogadott minket.Szép volt!Sajnos a Mecsek térképek pont ezt a részt már nem mutatják,így a völgy neve nincs meg...próbálok majd ennek is utána eredni.A turistaút a frissen kaszált völgyi mezőn ugyan elveszett,de némi nyomvonal azért maradt.Ezt követtünk,szerencsére itt-ott jelzések is megerősítettek benne,hogy jó irányban haladunk.Egy kisebb kunyhót találtunk meglehetősen lepukkadt állapotban,de előtte hűs volt.Úgy döntöttünk itt megkajálunk.

Haladunk a völgyben

A kunyhó vagy ha úgy jobban tetszik a viskó

Reggeli szünet

A reggeli szünet után még jó darabig a völgyben haladtunk.Igazán szép volt.Mögöttünk és előttünk hegyek.Éreztem az előttünk lévőt meg kell majd másznunk...Itt a völgyben nem nagyon volt semmi ami árnyékot adjon,így erősen tűzött ránk a nap.A baloldali dombon szép részek köszöntek szembe,de elvolt kerítve a kapun egy tábla: magánterület.Ezen megint kellően kiakadtunk.Lassan nem lesz egy darabka föld sem széles e hazában ha mindent eladnak a sok büdös bugris ganéjának...A völgy meglehetősen hosszan terült el.Manó szerint volt 2km is,szerintem azért annyi nem volt,de egy biztosan.Úgy tűnt keletnek megyünk,aztán a völgy végén az út délnek fordult.Újra be egy erdőbe.Végre újra hűs volt.

Magánterület...

Ám sok ok örülni nem volt.Ugyanis ahogy azt sejtettem megkellett mászni az újabb hegyet.Tehát újabb kapaszkodó következett,amely szintén nem volt rövid.Alighanem ez is volt egy kilométeres,szerencsére ez sem a durvábbik fajtából.Sokára értünk fel.Odafenn egy csodaszép fensík fogadott ez lehetett a Széplaki magaslat.Csak becsléseink lehettek milyen magasan járunk.Manó szerint közel 400 méter,de szerintem nem volt annyi.Talán 320 körüli.Reménykedtünk,hogy lesz valahol kilátásunk,de csak egy ponton volt ott sem sok.Messze alattunk egy települést véltünk látni.Agyaltunk rajta mi lehet.Manó Bonyhádra tippelt én nem.Elővéve a távcsővet láttam,hogy valóban Bonyhád az.Pár száz méteren haladt csak a fensíkon az út.Újabb szerencsére kicsi és rövid emelkedő következett.

Odalenn a távolban Bonyhád

Egy hatos útkereszteződéshez értünk! Hat út ment különböző irányokba!A jelzések viszont nem voltak egyértelműek,sőt gyengék voltak és sehol sem volt egy tábla ami tájékoztatott volna róla,hogy melyik út hova visz...Mit ad isten kroszmotorosok érkeztek az egyik úton.Megállítottuk őket,A jó irány felől érdeklődtünk,ugye Ófaluba akartunk eljutni.Útba is igazítottak így elindultunk a hat út egyikén.Később már akadtak jelzések is,ezek megerősítettek benne,hogy jó felé jövünk.Egy vadászlesbe felmásztunk,de onnan sem volt nagyon kilátásunk.Hiába voltunk tehát 300 méter körüli magasságon,kilátás szinte semmi nem volt.

Vadászlesből a világ

Megkezdtük az ereszkedést lefelé Ófaluba,hiszen az alattunk található völgyben volt.Ez már itt minden valószínűség szerint a Mecsek volt,de továbbra sem tudtuk biztosra,hol lehet a hegység és a dombság határa.A lefelé tartó útról sem akadt kilátás.Ez kicsi hiányérzettel töltött el minket,de azért nem könnyeztünk.Az ereszkedős szakasz is majd egy kilométer hosszú volt.Aztán végre leértünk az ófalusi völgybe.Maga Ófalu még kicsit odébb volt.Itt már nyugatnak mentünk.Alakult és ez a völgy is egyre szebb és szebb lett.Mielőtt beértünk volna Ófaluba egy templomrom köszönt szembe.Ez volt maga az Eszterpusztai templomrom.Közelebb mentünk hozzá.

Völgyet érve egy templomrom köszönt szembe...

Eszterpusztai templomrom

Mondjuk ilyen helyen eltudnék képzelni valami tájékoztató táblát,hogy mit is látunk,mi ez itt...de itt hiába kerestünk nem volt ilyesmi.A rom ugyan szép volt,de sok mindent nem tudtunk meg róla.A magam részéről amúgy nagyon csipázom az ilyen romokat.Tovább haladva a völgyben hamar elértük Ófalut.Első pillantásra látszódott,hogy nem akármilyen hely ez.A völgyben elnyúló település nagyon szép volt.Utcáján sétálva felemelő érzés volt járni.Bár egy-két autó ugyan ment erre,de a nyugodtság a béke kézzelfogható volt.Valamilyen állatsimogatóra lettünk figyelmesek az út mellett.Különféle állatok voltak a kerítés túloldalán.Talán...lámák és pávák főleg!Szokatlan volt,de érdekes így kicsit el is időztünk itt.

Először Ófalun

Ófalu már amúgy egészen biztosan a Mecsek.A hegység legkeletibb települése.Beérve a központba valóban ott voltak a kocsmák ahogy a reggeli fószer mondta még Hidason.Csak az egyik volt nyitva,de ez elég volt.Árnyékos terasz,pazar kiszolgálás igazán elfogadható árak.Nyakra-főre be is nyomtuk a söröket és igazán jól is esett.Vendéglátóink meg igazán jó fejek voltak.Negyed kettő magasságában értük oda,nekik el kellett menniük.Mondták a kocsmát be is kell zárniuk egy időre,de maradjunk nyugodtan a teraszon és sörözgessünk,sőt mielőtt elmentek megkérdezték kérünk-e még valamit.Persze,rendeltünk még egy kört és nyugodtan elsörözgettünk.Na többek között ezért is szeretem a Mecsek aprófalvait,udvarias emberbarát kiszolgálás.Ha erre járok még valaha,ide egyértelmű betérek majd.Jó egy órát megpihentünk itt és némileg spiccesen indultunk a túra utolsó szakaszára.

Ófalu temploma

Kellemes sörözés

Egy macival és egy turulmadárral találkoztunk még a faluban.Majd jó hangulatban a sörözéstől búcsút vettünk a szimpatikus Ófalutól.Szeretnék majd még ide visszatérni.Viszont az előttünk lévő 4-5 kilométerre tekintve már nem volt ennyire jó a kedvünk.Ugyanis majd végig betonutas szakasz várt ránk...Ez meg ugye a túrázók halála.Nem kellemes erdei utak után betonon menni,ezt mindenki tudja.Nem volt más választásunk mentünk hát.A táj ugyan szép volt,de kezdtek fájni a lábak és a sör hatása is kezdett elmúlni.Vagy négy kilométer után szakadt el végre a jelzés az országúttól és tért be a hegyek közé.Ez már végleg a túra utolsó szakasza volt.A Schlossberget a Várhegyet másztuk meg a végére.

Betonos szakasz

Szerencsére annyira azért nem kellett felfelé haladni.Itt-ott már szép kilátásaink voltak Mecseknádasdra és a közeli hatalmas mecseki csúcsokra.Pazar szépségű hely volt.Hamar elértük a Várhegyi-kilátót.Ez már ismerősként köszönt vissza.Voltam már itt néhányszor és legutoljára éppen Gergővel 2014 áprilisának végén...itt tehát újra Gergő nyomában jártam szó szerint.Kicsit pihentünk a kilátó előtt,majd felmentünk.Régi ismerősként üdvözöltem tehát a kilátót.Örültem,hogy még mindig jó állapotban van.Felérve láttam,hogy a környékbeli fák megnőttek a hét év alatt,mióta utoljára kitekintettem innen.Részben így ezek eltakarták a kilátást,de azért az így is élvezhető volt.A sokadik kilátónk márt az idén.Nem is emlékszem rá,hogy mikor volt ilyen évadunk amikor ennyi kilátót érintünk,ha ugyan volt egyáltalán ilyen.

A Várhegyi-kilátó

Kilátás I.

Kilátás II.

A kilátó után lementünk a Schlossbergi romokhoz.Ugyanazt tudom elmondani mint a kilátó esetében,nem először voltam itt sem és utoljára Gergővel azon a 2014-es napon... A többieknek az újdonság erejével hatottak a romok.Fel is másztak a falakra.Én most ezt többnyire kihagytam,hiszen jártam már ezeken a falakon fenn.Vagy csak már fáradt voltam itt.Azért egy kisebb falra felmásztam én is.Szép emlékek fűznek ide is,hisz Gergőn kívül még pl.jártam itt a régi haverjaimmal is 2008-ban a Kelet-Mecseket megkerülő autós túrán is.Fura viszont,hogy Sándorral már nem jutottam el idáig.

Hét év múltán újra a romoknál

Újra itt - Gergő nyomában!

Zolika magasra tör

Még annyi maradt,hogy le ereszkedtünk a hatos úthoz.Majd azon átmenve a túloldali Schlossberg vendéglőbe ültünk be.Védettségi kártya híján persze csak a teraszára.Persze kellemes idő volt,jobb is volt a terasz.Újra csak felsőfokon tudok erről beszélni.Hiszen elképesztően jó árakon alaposan bekajáltunk,ittunk,kávéztunk.Fantasztikus volt.Végre lenyomhattam egy szuper babgulyást.Zoli is.Manó rántott valamit evett.Majd palacsintáztunk és kávéztunk.Na és persze ittunk.Rendkívül udvarias kiszolgálásban volt részünk egy rendkívül szép női pincér kíséretében.Az árak is csúcs szuperek voltak.Egészen biztosan jövünk még majd ide!Na és mindenkinek ajánlom a Mecsek aprófalvainak vendéglátó helyeit.Nyugodtan térjetek be akármelyikbe,nem fogtok csalódni!

Végre ízletes elképesztően finom babgulyás!

A mecseknádasdi Schlosberg vendéglő.Ne hagyjátok ki!

Itt végződött a túra.Annyi maradt,hogy átmentünk az út túloldalán lévő buszmegállóba.Jött is a buszunk,átszállás nélkül,kevesebb mint  két óra alatt hazaértünk!Úgy gondolom,kellemes és látványos túra volt.Jól írhatta a túratervező valóban olyan közel 19km-et mehettünk.Nem volt túl nehéz,kicsit ugyan meleg volt,de az elfogyasztott italok és ételek mindenért kárpótoltak!Véletlenek meg ugye nincsenek tudjuk már egy ideje.Így valami úgy rendezte,hogy ezt az amúgy télre megálmodott túrát nyáron csináljuk meg.Télen valószínűleg lemaradtunk volna ezekről az ízletes dolgokról és alighanem ránk is sötétedett volna.Így azonban szuper volt!Folytatjuk!

Autóstúra a Kerekerdőben

A Kerekerdő elnevezést a Kelet-Mecseknek az egyik Mecsekkel foglalkozó facebook oldal adta évekkel később mint ahogy történetünk játszódik,de mivel találó így most én is így nevezem el.Éppen a Kelet-Mecseki Nyárádi kunyhóban nyaraltunk sajnos már fél évvel Sándor halála után.A szomorú esemény után még volt két nyarunk amikor itt tudtunk nyaralni.Ez volt az első.A buli második napján kemény vihar csapott le a Kerekerdőre,de csak délelött.Délutánra egy kicsit fásult lett a társaság,így kitaláltam mi lenne ha tennénk egy autós körtúrát a Kelet-Mecsek körül.Mindenki benne volt,de mire összeszedtük magunkat menetkészre már volt vagy délután öt óra.Ez persze nem tántorított el.Elindultunk.

A szászvári bányatelepen

A kocsit a várható saras utak miatt lenthagytuk a szászvári bányatelepen,addig persze lekellett gyalogolni oda a kunyhótól.Ez persze nem egy nagy vasziszdasz,az út addig 3km,végig lefelé menet gyönyörü erdőben az Ól-völgy felett.A piros + jelzés maga.Hamar leértünk a kocsiig.Itt áll az egykori bányászépület.Gondolom irodák meg öltözök voltak hajdan benne,mára már csak szellemház.Talán majd egyszer írok erről is.Benéztünk ugyan,de nem akartuk az időt erre fecsérelni.Ma már,lehet összehoznék itt egy videót.Innen már autóval gurultunk le Szászvárra.Első útunk a helyi temetőbe vezetett.Tiszteletünket tettük Sándor sírjánál,elvégre természetesen a srácok is ismerték.Nekem is ez volt akkor az első alkalom a halála óta,hogy eltudtam ide jönni.

Nyugodj békében barátom!

Aztán visszaültünk a kocsiba és minden elözetes terv nélkül mentünk amerre a négy kerék vitt minket,megálltunk ott amiröl úgy gondoltuk érdekes lehet.Így gurultunk be Váraljára egészen a Váraljai-tavakig elmentünk ahol is maga a Váraljai-völgy kezdödik.Sokat jártam erre Sándorral és késöbb a fiammal is voltam erre (lásd a mecseki bejegyzéseim).A tavon tavirózsa vigyorgott ránk a völgy szép füves részén pedig ekkor is sokan voltak.Kellemes kikapcsolódást biztositó egy hely az biztos.Kicsit járkáltunk itt néztük a tavakat,kellemes volt a lassan estébe forduló nyári délutánban.

A váraljai tavaknál

Kocsiba ülve Váralja után Bonyhádon álltunk meg legközelebb.Itt leraktuk a kocsit valahol majd benéztünk a belvárosba egy sétáló utcát jártuk végig,majd egy fagylatozóban nyaltuk a fagyikat.Sétáltunk még egy picit a főutcán is és talán abba a Milleniumi parkba is benéztünk,de erről nem tiszták az emlékeim,lehet az egy másik alkalommal volt.Mindenre nem emlékezhetem én sem.Bonyhád élte a csendes nyugodt kisváros mindennapi életét.Mi pedig beültünk az autóba és indultunk tovább,dél felé a 6-os úton.

Fagyizás Bonyhádon

Mecseknádasd következett.Javasoltam álljunk meg itt is,hiszen akad látnivaló.A híres templomromhoz mentünk fel a Schlossberghez (remélem jól írtam).A nagyon romos rom tetszett a fiúknak is,itt elbohóckodtunk kicsit.Rengeteg fotót csináltunk a romokon mászkáltunk és volt itt kialakitva valami nézőtér féle is meg valami szinpad is.Gondolom valami előadások is szoktak itt lenni.A romoktól pár méterre van csak a Várhegyi-kilátó,hát persze,hogy nem hagytuk ki azt sem.Ekkor jártam a kilátóban elöször (azóta már többször is) így nagyon tetszett,el is voltunk itt is vagy félórát,persze itt is sok-sok fotó készült.Már este fél hét felé járhatott az idő,de nyár közepe révén még bőven világos volt.Élveztük Mecseknádasdot.

Fotózás a Schlossbergen

Schlossberg

A környék a romokról

A Várhegyi kilátó

Kezdett egy kicsit beborúlni és a távolban dörgéseket is hallani véltünk,így beültünk az autóba és mentünk tovább.Mire a közeli Zengővárkonyba értünk mindennek már nyoma sem volt...Ha már Zengővárkony nem hagyhattuk ki a Szelídgesztenyést és Rockenbauer Pál sírját sem,amely itt található!Valamennyien ekkor jártunk itt elöször.Sándorral ide sosem jöttünk el korábban,így fokozottan is érdekelt a dolog a gesztenyés és a sír is.Hamar ráleltünk,a gesztenyésben egy jól járható ösvény vezetett a sírhoz,útközben volt egy kopjafa is,lehet akkor megnéztük kié,erre ma már nem emlékszem.Megkapó volt a Rockenbauer sír látványa a gesztenyés közepén.A sok virág és a kis zászlócskák tanúsították,hogy ez itt a túrázók zarándokhelye.

A Rockenbauer sír

Tiszteletünket tettük tehát a nagy túrázó és filmes előtt.Örültem,hogy végre eljuthattam ide is.Aztán az évek során még eljutottam ide máskor is,de ez volt az első alkalom.Egyre inkább úgy tünt,hogy az immel-ámmal elinduló társaság fokról fokra jobban élvezi ezt a kis autós túrát.Zengővárkony után Pécsváradra ugyan nem mentünk be,de a Dombay-tóhoz elmentünk.Már fél 8 felé járhatott az idő,de a Dombay tavat természetesen körbejártuk,A legjobb az volt,hogy szombat ellenére rajtunk kivül nem volt itt senki,így nyugodtan eltudtunk itt lenni.Itt is számtalan fotó készült majd találtunk itt egy hamburgerest ami minő meglepő nyitva volt!Így meg is tudtunk vacsorázni.

Dombay-tó

Én is itt voltam,csak,hogy lássátok

Kezdett nagyon este lenni,így indutunk tovább.Lett volna még látnvaló útközben,Pusztabánya vagy éppen a Máré vár,de nagyon este révén már nem mentünk be sehova sem,a vár külömben sem volt már nyitva.Fél 9 körül értünk vissza a szászvári bányatelepre.A kocsit otthagytuk és gyalog mentünk fel a kunyhóba a már sötét erdőben.Nagyon kellemes volt,félelmetes és gyönyörü is egyben.Már teljesen sötétben értünk vissza főhadiszállásunkra,Az induláskor még vonakodó társaság megköszönte az ötletemet,mindenki nagyon élvezte ezt a túrát amely valóban nagyon szuper volt!

Kicsit hiányos a térkép,de valahogy így mehettünk,szaggatottal a gyalog megtett út