Autóstúra a Kerekerdőben

A Kerekerdő elnevezést a Kelet-Mecseknek az egyik Mecsekkel foglalkozó facebook oldal adta évekkel később mint ahogy történetünk játszódik,de mivel találó így most én is így nevezem el.Éppen a Kelet-Mecseki Nyárádi kunyhóban nyaraltunk sajnos már fél évvel Sándor halála után.A szomorú esemény után még volt két nyarunk amikor itt tudtunk nyaralni.Ez volt az első.A buli második napján kemény vihar csapott le a Kerekerdőre,de csak délelött.Délutánra egy kicsit fásult lett a társaság,így kitaláltam mi lenne ha tennénk egy autós körtúrát a Kelet-Mecsek körül.Mindenki benne volt,de mire összeszedtük magunkat menetkészre már volt vagy délután öt óra.Ez persze nem tántorított el.Elindultunk.

A szászvári bányatelepen

A kocsit a várható saras utak miatt lenthagytuk a szászvári bányatelepen,addig persze lekellett gyalogolni oda a kunyhótól.Ez persze nem egy nagy vasziszdasz,az út addig 3km,végig lefelé menet gyönyörü erdőben az Ól-völgy felett.A piros + jelzés maga.Hamar leértünk a kocsiig.Itt áll az egykori bányászépület.Gondolom irodák meg öltözök voltak hajdan benne,mára már csak szellemház.Talán majd egyszer írok erről is.Benéztünk ugyan,de nem akartuk az időt erre fecsérelni.Ma már,lehet összehoznék itt egy videót.Innen már autóval gurultunk le Szászvárra.Első útunk a helyi temetőbe vezetett.Tiszteletünket tettük Sándor sírjánál,elvégre természetesen a srácok is ismerték.Nekem is ez volt akkor az első alkalom a halála óta,hogy eltudtam ide jönni.

Nyugodj békében barátom!

Aztán visszaültünk a kocsiba és minden elözetes terv nélkül mentünk amerre a négy kerék vitt minket,megálltunk ott amiröl úgy gondoltuk érdekes lehet.Így gurultunk be Váraljára egészen a Váraljai-tavakig elmentünk ahol is maga a Váraljai-völgy kezdödik.Sokat jártam erre Sándorral és késöbb a fiammal is voltam erre (lásd a mecseki bejegyzéseim).A tavon tavirózsa vigyorgott ránk a völgy szép füves részén pedig ekkor is sokan voltak.Kellemes kikapcsolódást biztositó egy hely az biztos.Kicsit járkáltunk itt néztük a tavakat,kellemes volt a lassan estébe forduló nyári délutánban.

A váraljai tavaknál

Kocsiba ülve Váralja után Bonyhádon álltunk meg legközelebb.Itt leraktuk a kocsit valahol majd benéztünk a belvárosba egy sétáló utcát jártuk végig,majd egy fagylatozóban nyaltuk a fagyikat.Sétáltunk még egy picit a főutcán is és talán abba a Milleniumi parkba is benéztünk,de erről nem tiszták az emlékeim,lehet az egy másik alkalommal volt.Mindenre nem emlékezhetem én sem.Bonyhád élte a csendes nyugodt kisváros mindennapi életét.Mi pedig beültünk az autóba és indultunk tovább,dél felé a 6-os úton.

Fagyizás Bonyhádon

Mecseknádasd következett.Javasoltam álljunk meg itt is,hiszen akad látnivaló.A híres templomromhoz mentünk fel a Schlossberghez (remélem jól írtam).A nagyon romos rom tetszett a fiúknak is,itt elbohóckodtunk kicsit.Rengeteg fotót csináltunk a romokon mászkáltunk és volt itt kialakitva valami nézőtér féle is meg valami szinpad is.Gondolom valami előadások is szoktak itt lenni.A romoktól pár méterre van csak a Várhegyi-kilátó,hát persze,hogy nem hagytuk ki azt sem.Ekkor jártam a kilátóban elöször (azóta már többször is) így nagyon tetszett,el is voltunk itt is vagy félórát,persze itt is sok-sok fotó készült.Már este fél hét felé járhatott az idő,de nyár közepe révén még bőven világos volt.Élveztük Mecseknádasdot.

Fotózás a Schlossbergen

Schlossberg

A környék a romokról

A Várhegyi kilátó

Kezdett egy kicsit beborúlni és a távolban dörgéseket is hallani véltünk,így beültünk az autóba és mentünk tovább.Mire a közeli Zengővárkonyba értünk mindennek már nyoma sem volt...Ha már Zengővárkony nem hagyhattuk ki a Szelídgesztenyést és Rockenbauer Pál sírját sem,amely itt található!Valamennyien ekkor jártunk itt elöször.Sándorral ide sosem jöttünk el korábban,így fokozottan is érdekelt a dolog a gesztenyés és a sír is.Hamar ráleltünk,a gesztenyésben egy jól járható ösvény vezetett a sírhoz,útközben volt egy kopjafa is,lehet akkor megnéztük kié,erre ma már nem emlékszem.Megkapó volt a Rockenbauer sír látványa a gesztenyés közepén.A sok virág és a kis zászlócskák tanúsították,hogy ez itt a túrázók zarándokhelye.

A Rockenbauer sír

Tiszteletünket tettük tehát a nagy túrázó és filmes előtt.Örültem,hogy végre eljuthattam ide is.Aztán az évek során még eljutottam ide máskor is,de ez volt az első alkalom.Egyre inkább úgy tünt,hogy az immel-ámmal elinduló társaság fokról fokra jobban élvezi ezt a kis autós túrát.Zengővárkony után Pécsváradra ugyan nem mentünk be,de a Dombay-tóhoz elmentünk.Már fél 8 felé járhatott az idő,de a Dombay tavat természetesen körbejártuk,A legjobb az volt,hogy szombat ellenére rajtunk kivül nem volt itt senki,így nyugodtan eltudtunk itt lenni.Itt is számtalan fotó készült majd találtunk itt egy hamburgerest ami minő meglepő nyitva volt!Így meg is tudtunk vacsorázni.

Dombay-tó

Én is itt voltam,csak,hogy lássátok

Kezdett nagyon este lenni,így indutunk tovább.Lett volna még látnvaló útközben,Pusztabánya vagy éppen a Máré vár,de nagyon este révén már nem mentünk be sehova sem,a vár külömben sem volt már nyitva.Fél 9 körül értünk vissza a szászvári bányatelepre.A kocsit otthagytuk és gyalog mentünk fel a kunyhóba a már sötét erdőben.Nagyon kellemes volt,félelmetes és gyönyörü is egyben.Már teljesen sötétben értünk vissza főhadiszállásunkra,Az induláskor még vonakodó társaság megköszönte az ötletemet,mindenki nagyon élvezte ezt a túrát amely valóban nagyon szuper volt!

Kicsit hiányos a térkép,de valahogy így mehettünk,szaggatottal a gyalog megtett út