Top10 legjobb hely Dunaújvárosban

Némi holtszezon ütötte fel a fejét,ez már szokásos július tájékán,nincs más oka,mint az,hogy 30-35 fokban iszonyat fülledtségben egyszerüen nem esik jól túrázni.Néhány napról van szó csupán,de így most nem nagyon van miről írni,így elővettem egy újabb top10-es ötletet.A városom legtutibb 10 helyét próbálom sorba állítani.A lista teljesen szubjektív most is,igazából a rangsorban semmi más nem döntött mint az,hogy hol érzem jól és mégjobban magam.Talán ad némi támpontot (ha eddig a blog nem adott),hogy mit érdemes erre mifelénk felkeresni.Ime a lista akkor visszafelé haladva:

10.Élményfürdő és az uszoda

A két létesitmény bár egymás mellett található mégis két külön cég,hogy úgy mondjam...Az uszoda egy nagyszerű létesitmény,kivül-belül medencékkel,kint stranddal is.Jelentősen olcsóbb a belépő mint az élményfürdöbe és ide inkább a sportolni,úszni vágyok jönnek el,persze eljöhet bárki.A létesitményben több búvárúszó világbajnokságot is rendeztek már,valamint ez ad otthont a helyi női vizilabdacsapatnak is amely Európa élmezőnyében szerepel.

Az élményfürdöt pár éve építették,pont a helyi uszoda területéből lecsippantva jókora darabot.Az uszoda területétől most csak egy kerítés választja el.Kivül,belül medencék,csúszdák és sokminden várja az idelátogatókat.Remek kikapcsolódást ígér az itt eltöltött idő.

Mindkét létesitmény a helyi autóbusz pályaudvar mellett van,így könnyen elérhető.

Élményfürdö

9.Petőfi liget

Ismertebb nevén Petőfi művészeti liget.Az elnevezés érdekes,mert a liget a Bartók utca és a Bartók színház mögött található,ráadásul van itt Bartók szobor is,talán így célszerű lett volna Bartók ligetnek elnevezni,de maradt Petőfi liget.Itt találjuk tehát a helyi színházat,játszóteret,zöld parkot,zenepavilont kis nézőtérrel.Nyaranta művészeti estéket rendeznek itt,ahol különféle előadók lépnek fel,legfőképp a jazz kategóriában,de koncertezett már itt olyan zenekar is mint pl.a Honeybeast.A liget mondhatni a város közepén van,szintén közel a helyi autóbusz pályaudvartól,onnan kb.3-5 perces sétára.

Zenepavilon a Petőfi ligetben

 8.Kádár-völgy

A két városrészt elválasztó kis völgy igazán szépséges természeti környezettel ajándékozza meg az ide eljövöket.A völgyben van egy iskola,na meg itt találjuk a helyi arborétumot is (amelynek bejárata viszont nem a völgyből nyilik).Itt van a város hivatalos kutyasétáltató helye is,valamint lehet a völgyben tűzetrakni,bográcsozni és hasonlók.A völgyet egyre jobban fásítják,északi részén eleve van egy kiserdő,de mostanra lassan a közepén is kialakul majd egy erdő.A völgy szépséges,sajnos a helyiek nem kezelik méltón a helyet mert az év nagyrészén rengeteg a szemét a völgyben...A hely nagyjából a vasút és a busz pályaudvar között félúton található,mindkettötöl kb. 10-15 perc sétára.A völgybe autó nem jöhet be,ha azzal jössz valahol fent kell leparkolnod!

A Kádár-völgy is ősszel a legszebb

7.Városháza tér

A város főtere a közelmúltban került felújításra és mostanra már igazi főtér jellege van.Rengeteg itt a különféle rendezvény az év minden szakában,számtalan koncertnek ad otthont a tér,de itt van az adventi vásár is.A téren van egy látványos szőkőkút,itt találjuk a helyi múzeumot is,valamint a tér úgy van kialakítva ha követed a térköves utat az kivisz a Felső-Dunapartra ahonnan látványos kilátás van az Alföldre.Ennek a térköves utnak a végén fog megépülni az a kilátó is amelyről már bőven volt szó ebben a blogban.A tér a helyi tömegközlekedési pályaudvaroktól kicsit messze van,de már jelzéssel ellátott utak vezetnek ide.

Látványos szőkőkút a főtéren

6.Erdei géppark

Az ipartörténeti skanzenről is volt már szó a blogban.Lassan hála a közösségi médiának már-már országos híre van,ahol nem a legjobb színben tűntetik fel.A vasmű melletti erdőben a gyár főbejárata közelében lett kialakítva ez az ipartörténeti skanzen ahová a gyár különféle gépei lettek kiállítva magába az erdőbe.Az idők folyamán kicsit elfeledkeztek róla,de ez az érdekességéből mit sem von le.Nagyjából húsz gép lehet itt kiállítva amelyeket ugyan kicsit magáévá tett már a természet,éppen ezért különös szürreális hatást keltenek,de így lett rendkivül látványos az egész!A médiában olvasni,hogy illemhelynek használják a gépek környezetét,én legutolsó ottjártamkor nem tapasztaltam ilyesmit.Ráadásul a közelmúltban rendbe is tették az egész környéket,bár ezt a saját szememmel még nem láttam,tervezzük,hogy a közeljövőben felkeressük újra a helyet és tán egy kisfilmet is összehozunk,célunk nem más mit meghazudtolni a média álltal terjesztett rossz hírét a helynek. A skanzent a helyi busz pályaudvartól indulva a jobb oldali erdő végén találjuk meg,nincs más dolgunk,mint ráállni az erdő egyik utjára,az oda fog vinni!Kb. 1km séta!

Láthatóan rendben a skanzen

5.Kiserdő,Erdei tornapálya

Pont itt lakom mellette.Az erdő kiváló kikapcsolódást biztosít annak is,ha csak egy szürke hétköznapon akarunk kis időre elbújni a világ zajától.Egy körséta út vezet körbe az erdőben amely maga az erdei tornapálya,erről az útról vannak leágazások így az erdő minden zúgát betudjuk járni a rendkivül kellemes környezetben.Jóval kevesebb itt a szemét mint a közeli Kádár-völgyben.Rengeteg futó is lejár,valamint kiváló hely kutyát sétáltatni is.Az erdőben két kutyakiképző pálya is üzemel,rájuk kicsit pikkelek,mert van,hogy autóval jönnek be az erdőbe,pedig a parkoló nagyjából 200 méterre van...A körséta az erdőben másfél kilométernyi.Nagyjából az egész erdő tán  3,5 négyzetkilométernyi területen fekszik.A nyugati fele a vasút a keleti a busz pályaudvarhoz van közelebb.

Az erdei tornapálya egy része

4.Alsó-Dunapart,Kikötő-öböl

Alsó-Dunapartnak nevezzük a helyi kikötő öböl partmenti területét amely csodálatosan szép természeti környezetben fekszik.Telis-tele a hely zöld területtel ebből kifolyólag óriási népszerűségnek örvend.Hatalmas fűves rétek,arborétum jellegű domboldal rengeteg sétány jellemzi a helyet.Itt is rengeteg rendezvényt  szoknak rendezni,mint pl.itt van májusban az Ezer lámpás éjszakája,vagy itt van a Dudik fesztivál is.Régebben pedig itt az öbölben rendezték a motorcsónak forma1 hazai futamait.Vezet le út,így autóval könnyen elérhető,de javaslom inkább a városból levezető lépcsöket.Azon lesétálva sok csodát láthatunk!Az öböl messze van a helyi pályaudvaroktól.

A Kikötő-öböl

3.Szalki-sziget

Az Alsó-Dunaparttal szemközti terület már maga a Szalki-sziget.Itt találjuk meg a helyi kikötőt is.Ám a sziget északi része az érdekesebb és a látványosabb.Itt is sok a rendezvény,mint pl. a Rockmaraton itt kerül megrendezésre minden évben,de itt van az országos strandröplabda bajnokságnak is egy fordulója.Itt a sziget északi részén találjuk meg a helyi szabadstrandot,de van itt kemping,halászcsárda és szálloda is.Na és persze pazar természeti környezet.Helyi járatos busz jár le a városból!A sziget déli részét már csak a bátrabbaknak a merészebbeknek ajánlom.Érdekes az is,de máshogyan.Túlnyomó részt egy elhanyagolt terület amelyen átvágni magunkat nem kis dicsőség!

A Szalki-sziget észak-nyugati csücske

2.Felső-Dunapart

A város nagyrésze lényegében a Pentele-fensíkra épült magasan a Duna fölé.Így természetesen van egy hely amely a Duna mellett,de leginkább felett van!Itt is rengeteg a sétány a látnivaló!Rengeteg a szobor és pazar a kilátás az Alföldre.A helyiek kedvenc helye hisz 3-4km hosszan lehet itt sétálgatni,egy-egy kellemesebb tavaszi vagy őszi napon rengeteg az erre sétálgató ember.Lépcsök vezetnek le az Alsó-Dunapartra.Látványos,kellemes hely,ezt mindenkinek aki a városba téved különösen ajánlom!Ha a város központjából a Duna felé indulunk itt fogunk kilyukadni.

A világ egy része a Felső-Dunapartról

1.Központi sporttelep

Ha az élményeket nézzük akkor mindenképp ez az első a listámon.Itt található a stadion,a sportcsarnok és a jégcsarnok pazar létesitményei ahol rengeteg-rengeteg mérközést éltem át minden sportágban,szerezve életre szóló élményeket.Mindig jóleső érzés ide kijönni és drukkolni a helyi csapatoknak,átélni a győzelem mámorát,de még a vereség szomorúságát is.Itt lett magyar bajnok a futball és a jégkorong csapat,itt jutott fel Európa csúcsára a nöi kézilabdacsapat és itt remekelt a férfi kézicsapat is.A helyet most is csinálják így hamarosan teljesen tetszetős és szép lesz az egész sporttelep központban a stadionnal.Jól elérhető a hely a busz állomásról,kb.10 perc séta mindössze.

Meccs a stadionban...

Hát ezek a helyek jutottak most az eszembe.Valószinű ha máskor írok erről,lehet a sorrend is más és bekerül olyasmi is ami most nem.De jelelleg így van.

A kék csepel

Bármennyire is kutatgatok a fényképalbumokban egyre inkább úgy tűnik,hogy nem maradt róla kép.Sőt ami még fájdalmasabb,lehet nem is készült?Ááá az nem lehet,kellett,hogy készüljön...de akkor vajh miért nem lelek egyre sem...Igy viszont kénytelen vagyok a neten talált képekkel illúsztrálni a történetet.

Még általános iskolás lehettem,amikor valami okból kifolyólag egyedül mentem ki a telkünkre,szüleim már ott voltak.Amikor beléptem a hétvégi házunkba,ott egy csodaszép kék színű csepel típusú 28-as kerékpár volt az ágynak támasztva!

Kb.ugyanilyen lehetett az én kék csodám is

Ez volt az első találkozásom a kék csodával.Akkoriban még nem igazán léteztek MTB kerékpárok,a kor csodája volt egy csepel 28-as...kb 1982-83-ban járunk,nem elfelejteni!Fater vette és meglepetésnek szánta.Nem volt se szüli,se névnapom,mégcsak jól sem tanultam,így nem tudtam mire vélni...de persze örültem neki nagyon és az Isten áldja meg a fatert bárhol is van most odaát...

Innentől kezdve együtt szeltük a kilométereket a kék csodámmal.Bejártuk a telek környékén 10km-es körzetben mindent.Végigbicikliztem a nyarakat.Ősszel meg hazavittem a bicót és odahaza jártam be vele mindent.Sosem okozott csalódást a kék csepel,sosem volt semmi baja...Ez az újkor csődbe ment bringatúráinak árnyékában szinte hihetetlen is.

Bárhová is mentem a kedves kis bicajom ott volt velem mindig.

Ez nem változott aztán közép iskolás koromban sem.

Mintha őt látnám...

A közép iskola után pedig a munkába járáshoz használtam főként,de ekkor már voltam vele szervezett biciklitúrákon.Sosem hagyott cserben.Majd következett a katonai szolgálat ideje az életemben.Debrecenbe vittek kiképzésre,majd onnan Sárbogárda és végül a Dunaújvároshoz közeli Mezőfalvára.És mivel ekkor kegyes volt hozzám a sors az élet úgy hozta,hogy én lettem a laktanya postása,ami azzal járt,hogy kikellett járni napi szinten a közeli faluba a postára.Na és nem mindennap vittek ki,meg hoztak be...De nekem volt egy kék csodám.Egyik eltávról azzal jöttem be a laktanyába és helyet is találtunk neki,ahol biztonságosan tudtam tárolni.Ettől kezdve együtt mentük ki a postáért is.

Újra együtt szeltük a kilométereket a kék csoda és én...

Ez a kép nem hasonlít rá,inkább az első.Itt csak a szín ami majdnem ugyanolyan

A sor úgy hozta,hogy akkoriban volt a fokozatos leszerelés.Várj elmagyarázom mi ez.Ugye mi még másfél évre vonultunk be katonának.Aztán közben történtek úgy a dolgok,hogy fokozatosan csökkentették a katonaidőt.Így történhetett az meg,hogy mi akik másfél évre vonultunk 15 hónapra leszereltek bennünket.De úgy,hogy szerdán volt a szerelés és elötte való hétvégén közölték velünk,hogy szerdán leszerelünk...így a 150 hátralévő nap hirtelen lecsökkent négyre...A leszerelés napján a laktanyát csak a tisztek csuklós busszával hagyhattuk el.A bringám meg ott parkolt bent az egyik hangárban.No sebaj,gondoltam majd visszajövök érte most irány ünnepelni.Ez időtájt éppen a Királynővel jártam (régebbi megosztásaimból lehet ismerös),így az ünneplés utáni majd két hónapot szinte csak vele töltöttem.A kék csodáról meg elfelejtkezdtem...

Mezőfalva Szölőhegy,itt kezdödött minden és innen egy-kék kilométerre végzödött...

Amikor aztán eszembe jutott éppen dolgoztam,mondtam majd alkalom adtán kimegyek érte...de újra Királynős napok jöttek majd dolgozósok.A kék csoda teljesen elfelejtödött...Ma sem értem,hogy lehettem ilyen felelötlen.Saját hülyeségemnek köszönhetöen elvesztettem gyermekkorom egyik legnagyobb csodáját...mikor visszamentem természetesen már hűlt helye volt.A kék csepel elveszett!Nem tudom,hogyan alakulhatott aztán a sorsa,bízom benne legalább jó helyre került,oda ahol megbecsülték és annak a valakinek is szerzett annyi örömöt mint nekem...

Hát ez az én kék csodám története amely saját hülyeségem áldozata lett.

Nem vagyok magamra büszke...
Azért remélem már fater sem haragszik rám,ott fent az égben...

Merj nagyot álmodni - Bakancslista előzetes

Nem rég léptük át az idei szezon felét és az eddigiek alapján terveink nagyrésze valóra vált.Voltak persze amik nem,de a többség igen.Ugye egy előzöleg összeállított bakancslista alapján járjuk túráinkat amelyen előfordulhatnak változások menetközben is,de mégis van egy váz amire alapozni tudunk.

Miközben ezerrel zajlanak az éves túráink mi már év közben is a jövő évi helyeken agyalunk,hogy hova merre érdemes belevágni új kalandokba.

Nincs ez másként most sem,mostanra július végére összeállt a fejünkben a jövő évi bakancslista amelyen persze az év hátralévő részében még csiszolunk,finomitunk és a végleges tervet immár szokás szerint január elsején teszem közzé.

Nézzünk hát bele az előzetes vázlatba a 2019-es bakancslistánkba amely az évi 12 fő túrát tartalmazza.

Januárban,mivel úgy néz ki,hogy az idei novemberi túrán változtatunk (a Velencei-hegység helyett a Bakonyba megyünk) ezt az elmaradt túrát fogjuk bepótolni.Amely majd Velencéről fog indulni,ha lehetőség lesz rá felmegyünk újra az új kilátóba,majd onnan Nadapon át elmegyünk a pázmándi fensíkra a sziklákhoz majd Pázmándon fejezzük be a túrát.Ez nem lesz egy nagy túra,de januárra a korai sötétedés miatt éppen elég lesz.

Pázmánd és sziklái (vannak nagyobbak is)

Februárra már egy kicsivel nagyobbat merünk álmodni.Megszeretnénk nézni a mi kis falunkat,azaz az ismert sorozatból ismert Pajkaszeget amely valójában Pilisszentlélek és a Visegrádi-hegységben található.A túrát vagy Dömösről vagy Pilismarótról indítanánk átszelve a hegyen mennénk le Pilisszentlélekre,majd onnan el Dorogra ahonnan már jó a közlekedés Budapest felé így gond nélkül haza lehet térni.

Pajkaszeg azaz Pilisszentlélek

Ha március akkor Vértes,immár hagyománnyá kezd ez a dolog válni,amit persze cseppet sem bánunk.A túrát Csákvárról indítanánk és elmennénk Gántra a híres marsbéli tájat megnézni majd onnan még elevickélnénk Csákberénybe.Persze végleges útvonal terv majd január elsején!

Gánt és a vörös táj

Áprilisban is hagyomány a Mecsek.Jövőre sem lesz ez másképp.Elérkezett az idő,hogy felkeressük a bazsarózsák valódi otthonát.Eddig csak a Zengői túráinkon találkoztunk néhánnyal,most nem fogunk már tágítani,elmegyünk a Zengő alatti Nagy mezőre ahol reményeink szerint bazsarózsák százai lesznek.Innen megyünk majd aztán ismét fel a Zengőre,onnan pedig ezúttal le(és nem fel ahogy szoktuk) a medvehagyma tengerhez.

Amennyiben az időnk még engedni fogja elmegyünk újra Püspökszentlászlóra.A túra körtúra lesz,így Hosszúheténybe fogjuk befejezni.

A Nagy mező virágai

Új kedvencünk a Bakony.Jövőre három alkalommal is elszeretnénk jönni a hegységbe,elöször májusban a Balaton-felvidékre,a tihanyi-félszigetet szeretnénk bejárni.Ha szerencsénk lesz elkaphatjuk a levendula virágzást is,amely legalább annyira látványos mint a medvehagyma virágzása.Természetesen a félsziget érdekességeit is felakarjuk keresni.Ha összejön akkor pedig túra végén hajóval mennénk át Siófokra.Persze kidolgozunk majd egy B tervet is arra az esetre ha ez mégsem sikerülne.

Tihany ahol negyven éve nem jártam...

Idénre gondoltuk egy be nem tervezett túra keretében Lillafüredet,ám ebből már kötve hiszem,hogy lesz valami,így jövő júniusra bevesszük a bakancslistába a Bükk hegységet.Elmennénk majd Lillafüredre ahol nem szándékozunk nagy túrát csinálni,inkább a hely érdekességeire fókuszálnánk,megnéznénk az érdekes,látványos dolgokat és ha időnkből még kifutná akkor megnéznénk a diósgyőri várat is.

Lillafüred

Júliusban újra a Bakony kerülne sorra.Ezúttal az észak Bakonyba mennénk el méghozzá Csesznekre.Régóta szemezünk már a cseszneki várral,ideje lesz felkeresni.A vár után egy körtúrára indulnánk amely érintené a Bakony leghíresebb völgyét a Cuha-völgyét.Alighanem ezt szánjunk majd az év fő túrájának már ha egyáltalán érdemes-e fő túrának kikiáltani bármelyiket is.

Cseszneki vár

Augusztusban újra Bakony és újra a Balaton-felvidék lenne a müsor.Ekkor pótolnánk az idén májusban az ismert okok miatt elmaradt badacsonyi túrát.Nevezetesen Badacsonyból indula átmennénk Szigligetre a várba,megnézve persze az útközbeni érdekességeket és a Balatont.

Hívogató Badacsony

Szeptemberben újra a Mecsek jönne,hisz évi két túrát teszünk kedvenc hegységünkbe.Nehéz ezen a vidéken olyan helyet találnunk ahol még ne jártunk volna.Ezek egyike a Köves-tető.Ide jönnénk Hosszúhetényből majd ha lehetőségünk lesz rá a vasasi külfejtést is megnéznénk.Innen mennénk aztán le Vasasra,ott lenne a túra vége.

Kilátás a Köves-tetői kilátóból a Hármasra és a Zengőre

Évek óra halaszgatjuk a Gemencet is.Ideje lesz már ezt is valóra váltani,így októberben elmennénk végre a híres gemenci erdőbe.Lesz időnk addig kidolgozni a részletes útvonaltervet.Valószinüleg október második felében mennénk,hisz ilyenkor a legszebb a természet.Jó lenne az őszi finálét a gemenci erdőben kifogni...

Fantasztikus lehet az őszi finálé a Gemencen,reméljük 2019-ben itt ér minket...

Novemberben a Gerecsébe szándékoznánk menni.Dorogról indulna a túra amely Lábatlanig vezetne.Ott is akad bőven érdekesség és látnivaló,Itt is majd a közeljövő feladata lesz a részletes útvonal tervet kidolgozni.

Pisznicei kanyon - Lábatlan

Jövő decemberre Gergő fiam Budapesten egy olyan hídtúrát szeretne amelyen sötétségben a kivilágított hídakon zajlana.Ha majd az akkori technikai felszerelésem lehetővé teszi a naplemente utáni színvonalas képek és videók készitését ennek semmi akadálya nem lesz.Ha mégse akkor kitalálunk majd valami mást.

Túra a kivilágított hídakon?Miért ne?

Hát ennyi lenne dióhájban a jövő esztendei előzetes,amelynek végleges kidolgozása év végére elkészül majd.A 12 fő túra nagyjából éves túráink 40-50%-át adja ki.A maradék túrákra nincs elözetes terv,hisz ezek helyi,környékbeli vagy be nem tervezett túrák kirándulások lehetnek amelyek helyéről és útvonaláról évközben születik döntés.

Megújult a Kőlyuki fahíd

Szerencsére minden híroldal követését leállítottam a facebookon,így megkímélve magam a sok szarságtól és a sok negatívumtól.Ám a természettel,túrázásokkal foglalkozó oldalak követését a duplájára emeltem,jó az amikor az ember belép a közösségi oldalra és nem a sok faszság fogadja,hanem valami szép tájkép,vagy valami természeti hír ami pozítiv energiákkal tölt fel.Ha nem hiszed próbáld ki!

Így akadtam ma este munka után egy számomra igazán örvendetes hírre.

A közelmúltban jártunk a mecseki Nagy-Mély-völgyben ahol érintettük a Kőlyuki fahídat.Tanúsíhatom ramaty állapotban volt.Most azonban felújították!

A hírt a Mecsekerdő Zrt.oldalán láttam meg,ezt most változtatás nélkül leközlöm én is.

A Nagy-Mély-völgyben található híd állapota már nem tette lehetővé a biztonságos átkelést, felújítására az idei nyár elején került sor a Mecsekerdő jóvoltából.

A Tripammer-fa – Meleg-mányi-völgy – Nagy-Mély-völgy háromszög kiemelten fontos, természetjárás szempontjából frekventált területnek számít, közkedvelt a baranyai turisták körében, ám a távolabbról érkezők is az elsők között keresik fel, hisz csodálatos természeti értékeket, szépségeket kínál.

A Kőlyuki barlang közelében található hídon országos jelentőségű turistaútvonalak is áthaladnak (Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kék Túra, Dél-dunántúli Piros Túra), a fahíd azonban ráboruló fáktól több alkalommal megsérült, emellett az időjárás okozta elhasználódás következtében balesetveszélyes állapotba került.

2018 júniusában ezért a Mecsekerdő Zrt. Árpádtetői Erdészete a hidat teljes hosszában megújította. A stabil alépítményen a járófelület és a korlátok – a folyamatos áthaladás biztosítása mellett – szakaszosan lettek kicserélve. A tölgyfából újjáépült híd ismét biztonságos és környezetéhez méltó módon várja a kirándulókat és az Erdei Vándortáborok csoportjait.

A Mecsekerdő Zrt. állmi erdőgazdálkodóként a közjóléti infrastruktúra - kiránduló- és pihenőhelyek, kilátók, tanösvények, erdei vasút, erdészeti erdei iskolák - létesítésével és fenntartásával igyekszik megteremteni a kulturált erdei kikapcsolódás és ismeretszerzés lehetőségeit. Ezt a feladatot saját erőforrásaiból és többek között a Mecsek Egyesület, és a Természetjáró Szövetség támogatójaként is igyekszik ellátni.

Nos,mit lehet ehhez hozzátenni?

Köszönjük!

Lámpás-völgy

A Mecseki népmondák júliusi részében a Lámpás-völgybe látogatunk.

A Lámpás-völgy a  Kanta-várnál kez­dő­dő völgy, amely Al­só­gyü­kés­­be, a külszíni szénfejtés­­­­hez vezet. Nevét onnan kapta, hogy régen a bá­nyá­szok lám­­­­­­pás­­­­sal a kezükben mentek mun­­kára, illetve munkából haza.Nézzük a sztorit részletesebben:

Lámpás-völgy

Egy szegény ember favágó fia megunta a sok nyomorúsá­got, nélkülözést, és elhatározta, hogy annak az erdőnek a völ­gyében, ahol dolgozni szokott, megpróbál kincs után kutatni. Az öregektől többször hallotta, hogy a völgyben kincsnek kell lennie, mert sokszor láttak éjjel kékes lángokat fölcsapni a földből. Alig ásott a fiú, fényes fekete köveken koppant az ásója. Esteledvén, tüzet rakott. Az égő gallyakat ezekkel a fe­kete kövekkel rakta körül. Egyszer csak észrevette, hogy azok éppen úgy izzanak, mint a parázs. Aranyat nem talált, így hát a fekete kövekből vitt haza. Otthon is kipróbálták, s kiderült, hogy a fekete kő jobban melegít, mint a fa. A legény utána szor­galmasan járt a fekete kőért. Mind többen és többen csatla­koztak hozzá, már egészen mélyre ástak és éjjel is dolgoztak. Mind­egyik embernek volt lámpása, s a hegy tetejéről jól lehe­tett látni a lámpások fényének imbolygását. A völgy innen kapta a nevét.

Lámpás-völgy

A mínuszos

A mínuszost valósziűleg nem ember szülte..

Valószinűleg nem is emberek nevelték.

Anyja valami korcs volt,máskülömben nem tudott volna ilyen korcsot a világra szarni.

De az is lehet,hogy csak egy ócska kurva volt akit valamelyik kapualjban felcsináltak.

Mindenestre humorérzék nélkül jött a világra ez a csóringer faszkalap.

Viszon irigységet azt hozott magával bőven.

Már gyermekkorában kilehetett közösítve,hiszen hol fogadtak volna be

egy humorérzék nélküli,irigy korcsot?

Szegény mivel agya nem volt egy új hobbinak kezdett örvendeni.

Leértékelte mások videóit a you tube csatornán.

Előszeretettel adta a mínusz jelet,főleg olyanoknak akik látva,hogy mennyire hülye kiközösítették.Szegény hülye olyan hülye volt,hogy nem fogta fel,hogy attól,hogy ő mínusz értékeléseket ad,mi még kurvajól érezzük ám magunkat.

És csak röhögünk az ilyen szerencsétlen faszkalapon.

Nos kedves mínuszos barátom,megszeretnélek ajándékozni a csodával.Megszeretnélek ajándékozni az emberek szeretetével,ezért úgy döntöttem,hogy név és kép szerint kiraklak az összes közösségi oldalra amelyen ott vagyok,hátha akad aki megkedvel.

Csak neked!Sok szeretettel.

A videók sorban amit kedves kis korcs mínuszos barátom leértékelt:

Rám szakadék meghódítása 1.

  

Tolnai-hegyhát 1.

Végig a Kevélyeken

Túra a Dinnyési-fertőhöz

Túra a Bakonyban

A hegy

Odafelé nem is tűnt fel,nem figyeltük és érdekes mert én mentem erre párszor a múltban és nem emlékezem,hogy felfigyeltem volna már rá korábban...persze lehet.Aztán a minapi bakonyi túránkról hazafelé a 8-as főúton menve Várpalota és Csór között egy szemet gyönyörködtető hegyre lettünk figyelmesek.A hegy mondhatni csupasz volt fa nem volt rajta.Jellegben hasonlított egyik nagy kedvencünkhöz a budaörsi Odvas-hegyhez,csak nem tűnt annyira sziklásnak.

Büszkén meredt ki a tömegből,szinte hívógatóan csalogatott.

Amolyan szerelem volt első látásra.

Elkezdtem hát rákeresgetni.

A Baglyas-hegy a Bakony legkeletibb hegye

Így sikerült megtudni,hogy a hegy neve Baglyas-hegy és,hogy a Bakony legkeletibb hegye.

A 361 méter magas Baglyas már a Pannon-tengert megelöző Szarmata-tengerben is egy aprócska sziget volt.Magányos csúcsa délcegen emelkedett ki a környező vízekből,s büszkén mutatta egyedülállóságát a magas bakonyi hegyek felé.

A hegy tömbje különösen távolabbról nézve tűzhányóra emlékeztet.Fehérlő réteghatároktól szeletelt falak,mély horhosok,keskenyre kopott gerincek,leszakadozott,állat-formájú sziklák,elvetélödött,elvonszolódott dolomit tömbök bizar világa ez.

Ez a hegy hív engem....

A csúcson csodálatos a zavartalan körpanoráma. Kelet felé Székesfehérvár, észak felé a Vértes egy része: a Móri-árkot határoló Csóka-hegy és Csókakõ látszik. A nyugatias irány már a Bakony közelebbi részleteit: a Burok-völgy Bakonykúti alatti szájadékát, a Tési-fennsík laposát és a Keleti-Bakony magasabb régióit láttatja.

A tetõn az antennatorony mellett egy kopjafát is találunk. Az 1991-es kopjafa állításának évfordulóján június végéhez esõ szombaton minden évben sok kiránduló zarándokol ide.

A Baglyas-hegy csúcsa.Kicsit zavaró a villanyoszlop...

A látvány a képek és ennyi infó már bőven elég arra,hogy a hegyet a közeljövőben felkeressük.Fel is fogjuk!Gergővel már az időpontot beszéljük.Legvalószinűbb,hogy a novemberi bakancslistát módosítjuk.Arra a hónapra egy Velence-Pázmánd túra van jelenleg betervezve,de Velencén a közelmúltban jártunk.Ezt a túrát eltudjuk tenni januárra is,vagy leminösítjük környékbeli túrának,hisz nem igazán van Dunaújvárostól messze.

Tehát akkor minden valószinűség szerint novemberben eljövünk majd a Baglyas-hegyre.

A hegyen és környékén járható jelzett turistautak vannak,így kiagyalunk majd egy túrát.

Ez sincs igazán messze Dunaújvárostól,tán 60km-re.

A Bakony tetszik nekünk.Most,hogy megismertük egyre inkább tervbe vannak véve a  hegységben zajló túrák.Hisz hatalmas hegység,van miből válogatni.

Mivel még nem jártunk itt,a képek nem saját képek.

Képek forrása:OKT weboldala,mapio.net

Elöször a Bakonyban

A cím nem teljesen fedi a valóságot,én ugyanis már jártam a Bakonyban,igaz olyan hajde komolyabb túrán itt még nem vettem részt.Velem tartó turatársaimnak viszont ez volt abszolúlt első túrájuk a hegységben.

Már reggel nyolc elött megérkeztünk a festői Várpalotára.Terv szerint innen inditjuk a túrát,majd behatolunk a Kelet-Bakonyba ahol a Vár-völgyön végighaladva érintjük Bátorkő várát,majd továbbmenve a Futónék hegyein át Alsópere érintésével megyünk Eplénybe,ahol cél egy jó libegőzés.

Nem tűnt egyszerűnek a dolog,mivel mint jeleztem korábban térképeink és alkalmazásaink más és másként mutatták a dolgokat.Na azért elidultunk persze,ilyesmi igazán nem tarthat vissza.Max.eltévedünk.

Thury vár

Mondjuk magunkat ismerve egy eltévedésnél sem tévedünk el.Nálunk az eltévedés esetleg azt jelentheti,hogy nem az eredetileg tervezett úton megyünk... Meglehetősen erős szél fújt Várpalotán,de nem volt kellemetlen.Ellenkezöleg szinte tökéletes túraidőnek ígérkezett a dolog nyár közepén júliusban.A Thury várba mivel még túlságosan korán volt bemenni nem lehetett,hisz ki se nyitott még.Így elhaladtunk a tövébe majd mögötte valami emlékpark félére leltünk amelyben féltucatnyi emlékmű állt.A legszebb egy 48-as emlékmű volt amely egy eltépett 12 pontot ábrázolt.Nagyon érdekes volt természetesen.

A 48-as emlékműnél

Gergőn kivül még a csoportból megismert Mónika tartott velünk.Az emlékpark után a város északi részén vezetett ki a piros jelzés a Bakonyba,ahol eleinte igen vöröses színű volt az út.Mivel a térképeink mást és mást jeleztek,nem tudhattuk,hogy a piros jelzés lesz-e amely végigvezet minket a túrán...(aztán kiderült az volt,le sem kellett térni róla).A jelzések első látásra megfelelöen voltak felfestve mégha a tökéletestől messze is voltak.Hamar elértük a Vár-völgyi tanösvényt amely a völgyön vezetett végig.Rögtön így elsőre egy fantasztikusan szép bakonyi völgyben találtuk magunkat.

A Vár-völgy bejárata

A völgyben egy jól járható út vezetett végig a jelzések itt már közelitették a tökéletes szintet.Két oldalt a völgyet helyenként 100 méteres sziklafalak kisérték végig,de a legkisebb magasságnál is lehetett 20 méter.Különféle állomások voltak a tanösvényen ahogy az megszokott.A másodiknál tartottunk reggeli szünetet,voltak itt padok és asztalok.Szép környezet volt hallani lehetett az élénk szél zúgását.Az idillt azonban elrontotta itt a padoknál lévő szemétmennyiség... Körös-körül szemét volt.Nem értem és már meg sem próbálom érteni az embereket...az ilyenek minek jönnek ki az erdőbe?

Remélem leszárad a kezük bárhol is járnak...

Leküzdve a kiakadásomat reggeli után mentünk tovább.Egy helyen mintha erős röfögést hallottunk volna...Gergő is,de főleg Mónika nagyon megijedt...Móni pár percig nem nem mert továbbjönni... de aztán elhalkult minden és valószinüleg nem is röfögést hallottunk,de erre csak késöbb jöttünk rá.Mentünk tovább.

Brutális sziklafalak a gyönyörü völgyben

Egy mocsaras részen átmenve lassan elértük Bátorkő várát.Vagyis alig találtuk meg.Tudtuk fentvan valahol a hegyen,de a sziklafalak és a sűrű növényzet miatt nem leltük.Persze ott volt az és jól kiépitett jelzett ösvény vezetett fel hozzá.Egy brutális sziklafalon állt fenn a vár.Gyönyörü volt...már ami megmaradt belőle,mert igen romos volt már a XIII.században épült vár.Egyetlen egy tornya meredt az égnek.Mondjuk én személyszerint imádom a romos várakat,valahogy eredetibb mint a felújitott várak sora.Itt valahol megreked a történelem és sokkal izgalmasabb az ilyen vár mint egy ami épségben megvan.Szóval a vár ott volt elöttünk és meleg szívvel üdvözölt is minket.

Bátorkő vára

Fel is másztunk közvetlen hozzá.Ez nem volt egyszerű mert kapaszkodós helyeken kellett felmenni úgy,hogy a másik oldalon meg ott volt alattunk a szakadék....de mi ugye a jeges Rám-szakadékban nevelkedtünk,az ilyesmi igazán megsem kottyant!Közelről is pazar volt a rom és mennyei érzés volt a bakonyi erdők felett járni.Sajna itt is volt kiakasztó dolog,pár embernek nem nevezhető nyomorék összegrafitizte itt-ott a többszáz éves vár falát...

Jó volt odafent lenni,megcsodáltunk mindent.Közben alattunk erős motorzúgás hallatszott...hasonlitott eleinte a hang arra a bizonyos röfögésre...aztán közelebbről motorzúgás volt.Öt crossmotoros húzott el a vár alatti turistaúton...ehhez már nem is fűzök hozzá semmit.Mindenki tegye hozzá a saját kis mondani valóját.Itt döbentünk rá tehát,hogy korábban a völgyben nem is röfögést hallottunk...(lehet az lett volna jobb).

Közelebbről a vár

A vár után folytattuk a túrát,bevitt az út a bakonyi erdők mélyére.A völgy véget ért.Emelkedők jöttek,ám nem durva emelkedők.Ez volt az a szakasz amelyet nem egyértelműen mutattak a térképeink és az alkalmazásaink.Az egyik a négy közül azt mutatta,hogy maradjunk nyugodtan a piros jelzésen ez elfog vinni a libegöhöz minket.Maradtunk hát rajta.Az erdő után nem sokkal kiértünk egy leginkább a Medves-fensíkhoz hasonlító részre.Elmondhatatlanul gyönyörü volt ez a fensík is.Olyant is láttam amit még sehol máshol: egy kétemeletes vadászlest!Sajna kicsit messze volt,nem akartunk időt pazarolni rá,hogy közelebbről megnézzük.Lehet kár érte...

A fensík egy része

Itt megint külömböző dolgokat mutattak a térképek és az alkalmazások,de egyikük továbbra is a piroson maradásra öztönzött.A piros azonban nem soká otthagyta ezt a gyönyörű fensíkot és bement egy újabb erdőbe.Ötszáz méter felett jártunk a Kis és az Öreg Futóné gerincén haladtunk.Az út és a jelzések erre kiválóak voltak.A szél sokat enyhült de néha be-be fújt körénk ami rendkivül kellemes volt.Még mindig brutáljó túraidő volt.

Aztán elkezdett lefelé vezetni az út.Mint kiderült ez volt a túra legnehezebb szakasza.Igen jól olvassátok.Lefelé haladtunk de ez volt a legkellemetlenebb szakasz!

Hosszú vagy 5km-es út vezetett le,rendkivül ingerszegény környezetben.Az út salakos volt nem jó a lábaknak.Ráadásul vízkészletünk fogyóban volt,ami meg volt az melegedett így a szomjat nem csillapitotta.Alsóperének kellett következnie,azthittünk a következő kanyarban ott lesz,de nem volt ott a sokadik után sem...Borzasztóan szomjasak voltunk már.

Aztán nagy nehezen ott volt Alsópere,amiről nem tudtuk mi az.Egy falu,egy rész egy tanya vagy mi?

Alsópere

Alsópere egy üdülörész lehetett,egy hatalmas arborétummal.Viszont se forrás,se vízcsapra nem leltünk...így az egyik háznál kértünk vízet ahol készségesen adtak (köszönjük!).Bementünk az arborétumba ahol voltak padok,asztalok.Így itt megebédeltünk a kellemes környezetben.Sajnos itt sem igazán volt hideg a víz,így ez továbbra sem oltotta nagyon a szomjunkat.Büfé vagy valami hasonló meg nem volt erre.Pihentünk egy kicsit a szép helyen.Erőt gyüjtöttünk mert a túra utolsó szakasza következett és tudtuk majd sietni kell,hogy még beleférjen az időbe egy jó kis libegözés Eplényben.

Pihihely az arborétumban

Alsópere után egy brutális emelkedő következett,kb 800 méter hosszan.Na és ekkora már meleg lett.Lecsíllapodott a szél a nap magasra szökött.Nem volt egyszerű felmenni.Ám ekkor még nem tudtuk,de több emelkedő nem volt!Szinten ment többnyire az út.Egyszercsak két csodaszép nő jött szembe...hirtelen az angyalok erdejében találtuk magunkat...Elénk jöttek és mondták akkor ők is Eplénybe jönnek.Láthatóan megvoltak ijedve,vért láttak egy közeli tócsában.Valószinüleg vaddisznók dagonyásztak ott és nem embert ettek,lehet csak játék közben megsérült valamelyikük,vagy eleve sérült volt.
Na de velünk már biztonságban voltak az angyalok is!

Anett és Eliza

Egy ponton aztán kilátásunk nyilt dél-kelet felé és bizony láttuk a kb.20km-re lévő Balatont is!Aztán egy forrásra akadtunk,gondoltuk megvagyunk mentve.Ám a forrás nem münködött...Lefelé kezdett vinni az út egy kellemes klimájú hüvös erdőben,ez nagyon kellemes szakasz volt.Aztán leértünk egy újabb völgybe ha jól spekliztünk akkor ez volt a Malom-völgy.Innen csodás rálátás volt a környék hegyeire.Salakos,kavicsos út volt itt is majd betonútra váltott a kanyargós völgyben.Már nem volt messze a libegő.

A szemközti hegy a völgyből

Aztán ott volt minden! A meredek sípályák a libegő,büfé,hóágyúk,síliftek,minden...Persze rájuk csodálkoztunk.Nagyon szép hely volt.Azon a sípályán gyalog sem nagyon mertem volna lejönni...A libegő hivogatóan klassznak tűnt.Ám mielőtt belevágtunk volna a nagy kalandba úgy döntöttünk iszunk végre egy hideg italt.Meglehetősen drága helyre akadtuk,de a szomjúságunk ezt figyelmen kivül hagyta így ittunk egy jéghideg üditőt.Itt kellett megvenni a libegőre szóló jegyeket is.Mivel a kilátóra is kiváncsiak voltunk odafent megkérdeztük fent ki lehet-e szállni majd utána visszajönni és lejönni a libegővel.Minden további nélkül mondták.Igy hát odamentünk a libegöhöz és 12 év után újra libegözhettem végre.Ezért jöttünk!

Az egyik meredek sípálya

A libegő

Fenomenális élmény volt már felfelé is a libegő.Jó széles ülökék voltak akár négyen is ellehetett férni.Mennyei érzés volt a libegőn ülni és haladni felfelé.Nagyjából saccra kb.1200 méter lehetett a pálya és kb.6 perc alatt lehetett felérni.A segítök a gépkezelök nagyon kedvesek voltak és segítőkészek.Ezt azért írom le mert 12 évvel ezelött a János-hegyen ennek épp az ellenkezöjét tapasztaltuk...de itt nem volt gond.Odafent is segitettek kiszállni úgy,hogy ehhez a libegőt nem kellett megállítani.

Felfelé

Fent kiszállva egy másik libegőre bukkantunk,de az éppen nem münködött.Majd ráleltünk a mezítlábas tanösvényre.Ugye ez az a tanösvény amelyen lekell venni a cipöt és a zoknit és úgy kell végigmenni rajta.Közben kiállni azt ami a talpunk alatt van....(pl.tobozok,kövek,kavicsok stb.).Persze a tanösvény mellett ment egy másik út is,mi inkább ezt választottuk.Mindkettő odavitt a kilátóhoz amely a libegőtöl tán kétszáz méterre sem volt.Az egész környék fantasztikusan szép volt.

A libegő felső része

A mezítlábas tanösvény

A kilátó

A kilátóba fent körpanoráma fogadott.Innen is lehetett látni a Balatont és a minket körülölelö Bakonyt.Még ismeretlen volt számunkra a csúcsokat nem igazán ismertük fel,a legmagasabb lehetett a Köris-hegy.Az Öreg Futónét viszont felismertük,onnan jöttünk.Fantasztikus hely volt,ilyen helyeken órákat is eltudnék tölteni.Ám buszhoz voltunk kötve és már benne voltunk az időben.Sokáig nem maradhattunk.Nem voltak sokan az egész igazán élvezhető volt.

Kilátás I.

Kilátás II.

Búcsúzóban...

Hamar visszaértünk a libegőhöz.Indultunk le.A lefelé út még élvezetesebb volt,hisz végig lefelé beláttuk a Bakonyt és a környéket.A környező sípályák az alattunk lévő erdő és a távoli messzeség látványára nincsenek szavak....Ebben az egészben egy sajnálatos dolog volt: az,hogy véget ért.A libegőn készitettek róluk képet,ezért bekellett menni a jegyárushoz.Ott lehetett elkérni.Ezt megtettük.Még annyi volt hátra,hogy lemenjünk Eplénybe.Én már eléggé elvoltam fáradva nem tudtam a térképre meg az alkalmazásokra koncetrálni.Szerencsére Gergő ott volt a szeren,ügyesen kivezetett minket a kb. még 2km-re lévő faluig.

Lefelé

A faluban nem találtunk münködő vízcsapot...sem nyitvatartó vendéglátóhelyet,újra csak szomjaztunk.Így újra egy háznál kértünk vízet,ahol egy kedves házaspár készségesen adott is.Illően megköszöntük ezt is,majd elmentünk a megállóig.Itt fejeztük be ezt az egészen kivételesen klassz túrát.A térképes zavar ellenére sehol sem tévedtünk el,nagyjából 22m-et mehettünk és a helyenként kinzó szomjúság ellenére is ez egy olyan túra volt amely esélyes lehet az év legjobb túrája címére!A Bakony kellemes csalódás volt így innentől kezdve befog kerülni újra és újra a bakancslistánkba.

Klassz volt!