A szép túrák éve - Éves összefoglaló

 A 2022-es év volt a Gergő utáni éra negyedik évada.Természetesen soha egy pillanatra sem feledtem örök túratársamat és mindig is abban reménykedtem,hogy a lelke ott van velem a túrákon!Ez a jővőben is így lesz!Nem sok hiányzott 2021-ben,hogy rekordot állítsunk be a túrák mennyiségét illetően,hiszen közel jártunk már a negyvenhez is,ám Móni betegsége akkor gyakorlatilag majd két hónap kényszerszünetre ítélt,de így is rekordokat döntöttünk 2021-ben.Tudtam a folytatás nem lesz ilyen egyszerű,hiszen Móni ápolása részben rám maradt és a kutyámra való vigyázást is megkellett oldanom valahogy amikor túrázni akartam.Ez hellyel-közzel sikerült nem kevés pénzemet felemésztve.Ennek tükrében bár az idei év már ahogy vártuk a negatív rekordoktól volt hangos,mégis a 25 túra amit sikerült összehozni jónak mondható,főleg azmellett,hogy idén volt pár meccstúránk is.Ám amilyen gyenge volt mennyiségileg az idei esztendő,olyan jó minőségileg.Mindig is szép túrákra jártunk,de a 22-es évben talán minden eddiginél szebb túrákon vettünk részt,köszönhetően a jó útvonal tevezéseknek és a gyönyörű tájaknak.Ez volt a szép túrák éve!

Csodás volt az alföldi csatornák világa

Nem indult jól az év mert úgy éreztem az előző esztendőben szépen összegyűjtött túratársak cserben hagytak.Ez kicsit érzelmileg meg is viselt,mert nem tudtam én vagyok-e az oka ennek és ha igen miért.Zolika ugyan kitartott végig mellettem.Manó és a Tizedes elkezdték a kék túrákat és sokára esett le,hogy talán mégsem én vagyok a bajuk.Ám Pisti haverom az rendje és módja szerint eltűnt.Már tudtuk hol van,de egy túrára sem jött el idén.A két lány Judit és Erika is szépen kifarolt,ezt sem értem a mai napig.Úgy voltam vele a jővőben nem harcolok senkiért nem hívok senkit,aki jönni akar az megtalál,a kapu nyitva.Aztán örvendetes volt,hogy márciusra új túratársakra akadtunk Viki és Tomi személyében.Ők jó néhány túrán velünk tartottak,bár a végére úgy tűnt elfogytak.Zolika is a vége felé kezdett lemerülni.Nála érthető volt,hiszen olyan cégnél dolgozik ahol se szabadság nincs,se megbecsülés.Így nagyon elfáradt a végén,de neki ahogy nekem is ezek a túrák jelentették a feltöltödést és a kikapcsolódást.

Sok olyan túra vagy hely volt ahol korábban Gergővel is jártunk

Most is sok olyan túrán voltunk amikor szinte teljesen Gergő nyomában jártunk,hiszen az útvonal volt,hogy végig megegyezett azzal amelyen régen vele is voltunk,de sok olyan is volt amelyek érintőlegesen érintettek ilyen helyeket.Természetesen tovább tudtam lépni és ezek a túrák nem azért jönnek létre,mert nem tudom elengedni Gergőt...egyszerűen akarva akaratlanul is így alakultak.Gergő emlékének ápolásával meg úgy érzem semmi kivetnivaló nincs! Idéntől (amikor nem felejtem el) a filmjeim jobb felső sarkában egy "Gergő nyomában" lévő felírat jelzi amikor ilyen helyeken járunk.

Az év krónikájához tartózik,hogy két kellemes barátra leltünk a neten (mondjuk én az egyikkel már évek óta beszélgetek),Bár ők mivel külföldön élnek túrázni még nem tudtak velünk jönni,de nagyon sok mindenen átsegítettek a nehéz időkben.Hiszen sajátos humorukkal feldobták a szürkébb napjainkat is.Én egyikükkel idén találkozni is tudtam a covidos nehéz évek után,remélem ez jövőre is sikerül.

Új túratársainkkal 

A világ szarházibb részének szivatása a covid márciusra múlt el.Persze mindig gondoskodtak róla,hogy az embereket félelemben tartsák.Majomhímló,orosz-ukrán háború,újra covid stb. Én őszre jutottam el addig,hogy már nem nézek tévét legalábbis hazug hírmüsorokat nem.Helyette túrafilmeket nézek a tévén keresztül is,sok remek film van a you tube-n a témában és ez sokkal jobban ki is kapcsol.Legújabban a Cobranco filmjeire szoktam rá,ezerszer jobb mint hamis,idegesítő híreket nézni.Ezúton is ajánlom mindenkinek,hogy kerülje a mocskos hazug,embereket manipuláló médiát és olyasmit nézzen ami kikapcsolja,de inkább menjen ki a természetbe.Sokkal jobb lesz a közérzete!Szóval márciusban múlt a covid és ettől kezdve mehettem újra meccsre is.Ezt bőven ki is használtuk az idén.

Na a teljesség igénye nélkül,merre is jártunk idén:Az alföldi csatorna világgal kezdtünk amely kellemes meglepetés volt.Voltunk a csurgói víztározónál,visszatértünk a piramita piramishoz.A Dél-Mezőföldi tájvédelmi körzetben is remek túrát tettük.Eljutottunk a Gödőllöi-dombságba és a Börzsönybe is többször is!Megnéztük a sólyi fakardot és a papírmalmot.Urbexeztünk a hajmáskéri laktanyában.Visszatértünk a kenesei Sós-hegyre.Több remek túrával a Mecsek is hozta magát.Megvalósítottam Gergő egyik régi álmát és eljutottunk a Cseszneki várba is.Először a történelemben Zala megyében is túráztunk méghozzá a Keszthelyi-hegységben.

A Barátlakások

Ezek mind-mind elképesztően szép túrák volt felülmúlhatatlanul szép tájakon.Aztán jártunk a Barátlakásoknál Tihanyban.Feljutottunk a Drégely várához is.Kint voltunk az Ipolynál.Elértük a nagyvázsonyi várat is és a katoniai kilátót is.Révfülöpnél is mentünk egy kört.A Tárnoki kőfejtő és a Fundoklia-völgy már csak hab volt a tortán.A nógrádi várba is eljutottunk,nem maradt el most sem Gergő emléktúrája.Ugyan 21-ben elmaradt,de sikerült összehozni most a szentgáli tiszafás túrát is,amelyen érintettük újra az Essegvárat.Jártunk a bölcskei és a monori pincefaluban is.Voltunk újra tenisz WTA tornán,nem is egyen,nem is egyszer!Visszatértem a Holdvilág-árokba és első alkalommal elértük a Vasas-szakadékot is.Végigmentünk Budapest kilátóin,Nagykarácsonyba is visszatértünk és pazar túrával zártuk az évek eljutva a solymári várhoz és a jegenyei vízeséshez.Fantasztikus volt minden túra!

Az új klubháznál

Az előző évi nulla után idén meccstúrákban is remekeltünk.Hiszen négy alkalommal sikerült elkísérni a csapatunkat idegenbeli mérkőzésre és ugye volt a három WTA tenisztorna is.Ezek mellett visszatért a motorcsónak vb is hozzánk,igaz kisebb kategóriájú futamokkal.Na és az év fő attrakciója volt a klubház túra amikor a csapatunk meghívott a stadion új klubházának bemutatására,végigjárására.Ez hatalmas élmény volt,több híres emberrel is találkozhattunk.Dióhéjban ez tehát az év összefoglalója,természetesen minden buliról van részletes krónika a blogban,a túrákról pedig film is készült.

Mindent egybevetve azt kell mondjam,bár kevesebb túra volt idén (igaz meccstúrákkal kiegészítve már nem olyan kevés) mégis remek év volt túrázásilag.Nagyon sok szép helyre eljutottunk,nagyon sok olyanra ahol eddig nem jártunk,örök élményekhez jutva ezálltal.

Szerencsére a vidámságunk még megvan

Nézzük át az év statisztikáit.

Volt tehát 25 túránk és hét meccstúránk.Megjegyezvén,hogy egy meccstúra közös volt egy sima túrával,mégpedig a monori amikor meccs előtt túráztunk egyet.Kettő az egyben alapon.Gyalogoltunk 397,3 kilométert.Voltunk hét hegységben és egy dombságban,valamint az Alföldön és a Mezőföldön is.A leghosszabb túránk az első volt az alföldi csatornás amikor is 28 kilométert trappoltunk.A legrövidebb pedig a monori pincefalus túra lehetett amikor a tízet súroltuk alulról.A legmagasabban idén a Visegrádi-hegységben a Bölcső-hegyen voltunk (588 méteren).Jártunk nyolc várban és 15 kilátóban!Az év települése most Nógrád volt,a legjobb hónap pedig az április.

A 25 túrán mindig velem volt Zolika.Viki és Tomi tíz alkalommal tartott velünk,Manó pedig egyszer.Nehéz megítélni az év legjobb túráját,túráit hiszen jók között kell keresni a legjobbat.Na,de megpróbálkozom vele (és ez csak az én sorrendem,lehet a többieké más lenne) Ezek alapján a dobogósok:

1.Az őszi mecseki túra a Puszta-heggyel,az Óbányai-völggyel és a Réka várral.

2.A Holdvilág-árkos túra a szurdokkal a Bőlcső-heggyel és a Vasas-szakadékkal.

3.A nógrádi váras túra a kisvasúttal a várhegyi kilátóval,a várral és Béla bácsi vendéglőjével.

De mint mondtam minden túránk remek volt!Túrázásilag a legjobb hónapunk a január az április,az október és a december volt talán.

Kilátókban idén sem volt hiány

A folytatás nem lesz egyszerű,de amig lehetőségeim engedik természetesen folytatom,hiszen ez az életem.Továbbra is lesz minden túráról beszámoló és film.Elsősorban magamnak,de mindenkinek akit esetleg érdekel.Ez volt tehát a szép túrák éve,soha rosszabbat!

A következő év terveiről az újévi első bejegyzésem szól majd.

És akkor az idei legjobb túra filmje:

Méltó évzárás: Csodák a Budai-hegység északi részén

 Bár az idei év szépségekben talán felülmúlta az eddigieket,ugyanakkor mennyiségileg elmaradt a korábbi évektől.Szerettem volna ha legalább 25 túra összejön,ami az elmúlt hat év negatív rekordja lett volna még így is,hátha még nem jött volna össze!November elején még 21-nél voltunk aztán a következő hetekben alig akart összejönni valami ilyen-olyan okoból kifolyólag.Végül aztán huszáros hajrát inditottunk és év végén tíz nap alatt lenyomtunk három túrát,így meglett a minimálisan elvárt szint a 25 túra (ebben nincsenek benne a meccstúrák).Az utolsó túrára eredetileg a Balaton csücskét néztük ki,Balatonaliga - Balatonakarattya környékét,de mi is mostanság költségkímélő üzemmódba kapcsoltunk,így az olcsóbbnak igérkező Budai-hegységet vettük újra elő.Az más kérdés,hogy nem biztos,hogy olcsóbban kijöttünk mintha a Balatonhoz mentünk volna.A Budai-hegység meg közel van,volt olyan időszak amikor Gergővel is itt fejeztük be az évet.Zolika mindenesetre azt mondta,jó lesz ez a hegység az olyan túráknak amikor alig lesz pénzünk a jövőben...Na majd meglátjuk.Szóval a lényeg,hogy 2022 utolsó túrájára a Budai-hegységbe indultunk mégpedig Solymárra.

A csodaszarvas

A fél hetes vonattal indultunk ezúttal csak Zolikával Dunaújvárosból,ez szerencsére zónázó járat volt így a megszokottnál hamarabb felértünk a Déli pályaudvarra.Onnan átsétáltunk a Széll Kálmán térre,hogy megcsodálhassuk a főváros új szobrát a csodaszarvast amely a Krisztina krt. - Sz.Kálmán tér sarkán állt.Hatalmas szobor volt és szép,így lőttünk is pár fotót.Aztán mentünk a villamoshoz és az 56A járattal mentünk ki Hűvösvölgybe.Itt végződött a múltkori Kilátós túránk is (és még jó néhány túra a múltban) és ezt is itt szándékoztam végeztetni.De mentünk innen tovább busszal Solymárra.Úgy gondoltuk előtte még reggeliként eszünk itt egy lángost,mert tudtuk van itt egy jó lángosos.Ám odaérve láttuk,hogy zárva van.Ki volt írva a mai napon technikai okok miatt zárva.Na ez a mi formánk...Így akkor mentünk a buszhoz és a 164-es járattal kilibbentünk Solymárra.

Feltűnik a vár tornya a solymári mezőn

Solymár...innen indult a 2018-as első túra...a Nagy Szénásra még Gergővel... A 11 ezer lakosú település amúgy csak egy falu.Érthetetlen számomra,hogy-hogy nem város?Mindegy ezen nem lovagoltunk sokat.Ahogyan Solymáron sem mentünk sokat mert hamar kiértünk a faluból egy csodás mezőre,egy csodaszép tájra ahol délről a Budai-hegység,északról meg a Pilis vonulata ölelt körbe minket.Rendkivüli szépségű táj volt!Persze emlékeztem itt kezdtük Gergővel immár lassan öt éve a Nagy-Szénás túrát,akkor a helyi vasútállomás felöl jövet.A távolban meg feltünt a Mátyás dombon a Solymári vár.Tudtuk,hogy zárva van,de úgy döntöttünk Zolival felmegyünk és megnézzük.Sajnos Gergővel nem mentünk fel,úgy terveztük majd visszajövünk ha nyitva lesz,sajnos nem volt legközelebb.Meg aztán fel is mehettünk volna,hiszen hiába van zárva gyakorlatilag belehet menni,de erről majd később.Előtte itt Zolival még elértük a Fatima kegyhelyet.

Csodás tájak

A Fatima kegyhely

A Fatima kegyhely a Szűzmáriai jelenéseknek állít emléket.A közeljövőben majd szentelek ennek egy bejegyzést mert érdekes téma és érdekel is.Miután megcsodáltuk és mivel voltak itt padok úgy döntöttünk megreggelizünk.Igaz leülni még nem tudtunk.Napos szép idő volt és melegedett is,de a reggel még fagyos volt.Elfogyasztva a kajánkat elindultunk a közeli Máytás dombra amelyen a vár állt.Nem voltak egyértelműek az infók milyen magas a domb.Egyes leírások és táblák 160 mások 180 méteresnek írták.Nekem valahogy szimpibb volt a 180.Elindultunk felfelé a zöld jelzésből leágazó zöld L-en,hamar fel is értünk.A vár valóban zárva volt,de a falak olyan alacsonyak voltak és a másik oldalon a korlátok is,hogy könnyű szerrel bemehettünk volna a várba.De persze tiszteletben tartottuk,hogy a vár zárva van,így nem mentünk be,a falakról és a korlát mellől néztünk be.Szinte mindent láttunk!

Bár a vár zárva...

...a falak nem magasak és akkor még ott a korlát szemben amelyen könnyű átbújni

Aranyos kis vár volt.A rendezett udvaron egy állítólag műnködő kút állt és voltak valami kiállítás féleségek a kapu mellett,a fő attrakció a torony volt amely kilátóként funkcionált.Természetesen a várat majd részletesen kitárgyalom a kedvenc váraink sorozatom egyik részében a jövő évben,most erre nem térek úgy ki.A torony is nyitva volt,de oda sem mentünk fel.Egyrészt azért az is félő volt,hogy kamerák azért vannak,bár mi nem láttunk egyet sem.De mondom a vár zárva volt és ezt tiszteletben tartottuk.Amúgy pompás kilátás volt a várból a szélrózsa minden irányába.Jól lehetett látni dél felé a Budai-hegység északi vonulatát,északra meg a Pilis majd teljes egészét és én felfedeztem mögötte a már a Visegrádi-hegységhez tartozó Bölcső-hegyet is.Nyugatra alattunk pedig maga Solymár terült el.Nagyjából ezt lehetett volna látni a kilátóból is,csak pár méterrel magasabbról.

A várudvar

A korlátnál könnyen átbújhattunk volna

Szóval annak ellenére,hogy a vár zárva volt az élmény így is garantáltnak bizonyúlt.Amúgy a belépő poton 300 forint,talán egyszer majd visszajövünk.A vár után lementünk vissza a zöldre,amely egyből emelkedésbe kezdett.Nem volt vészes emelkedő.Volt egy kis dagonya is,de különösebb problémánk nem volt vele.Egy fensík féle helyre értünk,ahonnan újból remek kilátásaink voltak!Rövidesen az út jobbra fordult és beértünk egy csodás erdőbe ahova beragyogott a napsugár is.Itt már nem volt dagonya sem,remekek voltak a turistaútak ráadásul jól kijelezve!Elértük a zöld+ jelzést és ez a kék máriával vitt le az Alsó-Jegenye-völgybe.A zöldtől pedig búcsút vettünk.Sokan mozogtak erre mindenkinek köszöntünk vagy köszönt.

Csodás erdei szakasz

A völgyben is sokan mozogtak,népszerű hely volt.Nem hiába.Méterről méterre lett egyre szebb.Egy patakra leltünk odalenn,mégpedig a Paprika patakra.Itt a völgy solymári végénél még alig-alig volt benne víz és kacskaringosan haladt a völgyben.Csodálatosan szép volt ez a völgy!A patakon itt-ott fahídak íveltek át,az első a Rózsika-forráshoz vezetett.Ám az nem folyt,de ha folyt volna is inni nem lehetett volna belőle,mert rajta volt egy felírat: nem ívóviz.Az út ment tovább és valóban egyre szebb lett a völgy.A patakba kezdett egyre több víz lenni.Az út jobb oldalán a sorrento sziklákhoz hasonló homokkő falak,sziklák,kövek helyezkedtek el sorban.Egy-egy kőfal rengeteg jó magasra felért a hegyoldalban.Az út bal oldalán a mélyben a patak meg egyre hangosabb lett.A napsugár egyre jobban beragyogott a völgybe.Kezdett földöntúlian szép lenni!

Ilyen kis fahídakkal teli az Alsó-Jegenye-völgy

Homokkő hegyek!

Odalenn a patak felöl egyre hangosabb hangok szűrödtek fel.Vízcsobogás hangja,egyre erőteljesebbé.Időközben a zöld+ jelzéstől búcsút vettünk és a kék márián és a sárgán haladtunk a völgyben.Most azonban a vízcsobogás hangjára letértünk róla.Lementünk a patakhoz.Megérte mert egy kisebb fajta vízeséshez értünk amelynek felső két oldalán egy-egy kőfal volt!A falak között folyt a patak.Közben vagy száz méterrel arébb megláttam egy ennél is komolyabb vízesést!Mielőtt odamentünk volna,megcsodáltuk ezt.Ez is fantasztikus látvány volt.A völgy elején még alig volt ugye a patakban víz,itt azonban bőségesen volt benne,folyt is sebesen!Csodás látvány volt a vízesés!

Falak közötti vízesés

Remek életérzés itt lenni

Ám még ennél is szebb volt a másik vízesés!Nagyobb,bővízűbb és hangosabb is!Rendkivüli látvány volt az öt méter magasból lezúdoló víz!Megvártuk míg nincsenek ott és odamerészkedtünk,videókat,képeket csinálni és természetesen a csodás természeti képződményt megcsodálni.Fantasztikus volt a Budai-hegység legnagyobb vízesése!Eszembe jutott,hogy terveztük már Gergővel is az errefelé zajló túrákat,de sajnos nem tudott valóra válni..sajnáltam,hogy nem lehetett itt a legjobb barátom,örök túratársam...Talán a lelke itt volt velünk most is... és látta ezt a csodát.Jó 20 percet töltöttünk a vízesésnél minden szögből megnéztük és lefotóztuk.

A  kép nem adja vissza a vízesés hangját és a víz sebbeségét

Csodás környezet

Indultunk aztán tovább.Már nem sok volt az Alsó-Jegenye-völgyből.A szakasz amit itt mentünk hát nem is tudom,talán volt két kilométer,de ezzel örökre beírta magát a szívünkbe ez a remek hely!A völgy végén kiértünk egy olyan helyre ahol házak is akadtak és egy bezinkút.Mint kiderült ez volt Solymár déli vége,de öt méter múlva meg már ott volt a Budapest tábla is.Az útunk viszont újra bement egy erdőbe.Ez volt a Felső-Jegenye-völgy.Ha erre jöttünk volna elsőnek azt mondtam volna,hogy szép.Így azonban úgy éreztem a kanyarban sincs az Alsó-Jegenye-völgyhöz képest.Itt is volt egy vízesés féle,de éppen csak csordogált.Meg aztán míg az alsó völgyben hemzsegett a nép,itt rajtunk kívül nem volt senki.Maga a völgy szakasza sem volt hosszú,talán ötszáz méternyi.

Felső-Jegenye-völgy

Kiérve a Felső-Jegenye-völgyből a II.kerület utcáin találtuk magunkat.Ez volt itt a gazdagnegyed.Nem hiszem,hogy láttunk 30 milliónál kevesebbet érő házat...Érdekesen osztják odaát ezt a ki mit érdemel dolgokat...egyeseknek minden szobában úszómedence van,mások meg éheznek.Nekünk is megkell már gondolnunk minden túrát...na de ez nem ide tartózik,csak a gazdag kerületről jutott eszembe.Budaligeten voltunk és utcák hosszú sora után csakugyan egy csodás ligethez értünk.Talán ez volt maga Budaliget.Nagyon szép hely volt.Központjában egy templom volt és egy...szabadtéri templom,legalábbis szerintem az.Egy színpad féle volt oltárral előtte padokkal,nem kevéssel!

Templom kivül

És a nagytesó

Itt aztán a templom előtt összefújta a szél a turistaútakat.Mi pedig az országos kéken szándékoztunk tovább folytatni a túrát.Na,de az meg két irányba vezetett.A Remeteszurdokba tartottunk tovább és egy tábla jelezte,hogy merre tovább.Mutatta az írányt és azt,hogy a szurdok innen 15 percre van.Oké gondoltam se a térképet,se az alkalmazást nem vettem elő,hittem a táblának.Annak rendje és módja szerint 15 perc múlva -útközben kilátással a Hárs-hegyre- el is értük a Remeteszurdokot.Apró bibi,hogy azt a végét ahol nem be,hanem már ki akartunk jönni a völgyből...Ohh hát mit basztunk el?Mint kiderült a templomnál a kéken nem arra kellett volna fordulnunk amerre a tábla jelezte..hanem az ellenkező irányba.Ez ugyan rendbe levitt a szurdokhoz,de nem ahhoz a végéhez ahol mi bekaratunk menni a völgybe...a kék a másik irányba a szurdok másik végéhez vitt volna...Na sebaj,így úgy határoztunk elmegyünk a völgy végéig és vissza.Nem volt hosszú a Remeteszurdok talán bő 1km.Jártunk már itt Mónival a három évvel ezelőtti Nagy-Kopaszi túrán.

A Remeteszurdok,de hová lett a patak?

Akkor zöld volt minden és a sok levél a fákon eltakarta előlünk a szomszédos hegyoldalt.Ajjaj pedig mekkora sziklafalak meredeztek ott!Most jól láttuk,de nem ez volt az egyetlen külömbség a három évvel ezelőttihez képest.Akkor a völgy patakja az Ördög-árok ontotta a vízet,most meg...csontszáraz volt!Ezen elképedtem kissé.Hiába a csodás sziklafalak a kiszáradt patakkal úgy éreztem a szurdok elvesztette varázsát!Közben a völgy közepén a szemközti hegyoldalon barlangra lettünk figyelmesek.Hát ezt anno Mónival,hogy a francba nem vettük észre.Most viszont megláttuk,nem volt takarásban és hála a száraz patakmedernek át is tudtunk menni,majd némi kapaszkodás után ott voltunk a Remetebarlangnál.Itt is megvártuk amig eloszlik a túrássereg,aztán bementünk!

Nini,mi az ott?

Hát egy barlang

Kicsi vagyok a barlang méreteihez képest

Egy terembe értünk,nagyjából 15 méter hosszú volt és hat méter magas.Csodás kőképződmények alakultak ki ezek voltak a falak és a mennyezet.Volt beljebb egy kisebb terem,abból indulhatott ki egy járat,de azon csak kúszva lehetett már menni,mintha az elején a másik oldalon is lett volna egy kisebb terem.Elképesztő látvány volt odabenn.Hoztam lámpát,így láttunk a sötétben is.Újabb csodát fedeztünk tehát fel.Amúgy a környéken jó sok barlang van,egyszer lehet eljövünk ezeket felkeresni.A barlang után elmentünk a szurdok azon végéhez amerről jönni akartunk és ha már itt voltunk benéztünk a közeli Remeteszőlősre is.Itt kapott el ugye az a bizonyos vihar Mónival három éve amelynek átvészelésében a mai napig úgy gondoljuk,hogy Gergő segített a túlvilágról...a sztroi levan írva több helyen is a blogban most nem részletezem.Remeteszőlős ezen végén meg ott volt az a park ahol a zenélő kút volt meg a könyvmegálló és a telefonfülke stb.Itt is jártunk már és most benéztünk ide.Sajnos a kút már nem zenélt és nem is folyt.A többi dolog rendben volt.

A könyvmegálló Remeteszőlősön

A park után visszamentünk a szurdok elejére és megkezdődött idei túráink utolsó kilométerei.A kerület utcáink haladtunk jelzett utakon Hűvösvölgy felé.Erre sem szegények éltek..úgy látszik a II.kerület a gazdagok földje.Itt a betonon trappoltunk pár kilométert míg el nem értük a Nagyrétet a Hárs-hegy lábánál.Erre jöttünk anno Mónival is.Szép hely volt a látképet uralta a Hárs-hegy.Látni lehetett a Kaán Károly kilátót is,alig tíz napja voltunk ott.Az útunk aztán betért újra egy erdőbe ez egyenesen vitt vissza Hűvösvölgybe a busz és villamos állomáshoz.Itt már nem történt semmi rendkivüli.Szép útvonal volt,de ennyi.

Nagyrét és a Hárs-hegy

Az utolsó méterek

Átmentünk a gyermekvasút alatt egy alagúton és már ott is voltunk!Itt végződött a túra.Villamosra szálltunk és visszamentünk a Déli pályaudvarra.A villamosból láttuk,hogy a technikai okoból zárva tartó lángosos közben kinyitott...ohh,hogy csessze meg!A Déliben vettünk egy kis útravalót és vonatra szálltunk,ment vissza egy zónázó amiről előzőleg nem tudtam.Király volt,mert egy óra alatt Dunaújvárosba ért,így fél hatra már itthon is voltam!

Ez volt az év utolsó túrája.A huszonötödik.Ez mint írtam az utóbbi évek negatív rekordja.De ebbe most ne menjünk bele,úgy is jön az éves összefoglaló.Legyen elég annyi,hogy most 18 kilométert mentünk ezzel pedig összesen 397,3 kilométert gyalogoltunk idén,ez is közelit a negatív rekordhoz,viszont az átlagunk nem olyan rossz: ez pedig 15,892 km. 

A túra nagyon szép volt élvezetes és fordulatos.Közben utánanézve kiderült,hogy nem is a templomnál lett elcseszve a Remeteszurdokos dolog hanem előtte a kék+ jelzésen a II.kerület utcáin valahol.. ott is valahol két irányba ment az út és nem a jó felé mentünk...de így legalább láttuk a Budaligetet.Jelentősége nincs mert végül is a Remeteszurdokot is bejártuk.

Nincs más hátra mint jön az éves összefoglaló!

Dagonyás karácsonyi túra

 Furán alakul a december,nagyon nehezen indultak csak be a túrák és folyton variálni is kellett,hogy melyik mikor legyen.Túrákat töröltünk,tettünk át más időpontokra vagy újat terveztünk.A karácsonyi túra eredetileg télapó túra lett volna december elején.Emlékezeteim szerint a hónap első hétvégéjén álltalában jó idő szokott lenni.Most nem volt az és a következőn sem.Már nem tudtuk hova tenni a túrát,mert a harmadik hétvégén meg már nagy túránk volt.Végül is karácsony előttre betudtuk bigyeszteni,így a télapó túrából karácsonyi túra lett,de szó szerint,hiszen Nagykarácsonyba tartottunk.Eleve kis költségvetésű túrát terveztünk,mert sajnos manapság már erre is figyelni kell és nem igazán tudtam,hova merre is menjünk.Végül hosszas agyalás után maradt a nagykarácsonyi túra amely bebizonyosodott,hogy nem volt egy telitalálat...

Nagyvenyimről kezdtünk

Ezt a túrát már megcsináltuk egyszer Gergővel 2017 augusztusában,van is róla beszámoló a blogban.Most is ugyanazon az útvonalon szándékoztam menni mint akkor.A dolognak ez a része sikerült is,de míg pár éve nyáron tökéletesek voltak az útak,addig most bizony sok helyen sár és dagonya nehezítette a dolgunkat.Terveink szerint a Nagyvenyimről induló zöld jelzésen akartunk menni a Mezőfalvi szőlőhegy,Mezőfalva és Ménesmajor érintésével Nagykarácsonyba.Úgy gondoltam ez kényelmes tempóban is 6-7 óra alatt megtudjuk tenni,hiszen a táv 22 kilométeres volt.Aztán sietni kellett a végén...Na de menjünk sorjában.

Nagyvenyim utcáin

Az arborétumban

Ahogyan mindig most is Zolika tartott velem és ez egy olyan túra volt tehát amelyen minden méteren Gergő nyomában jártunk újfent.Az idő meglehetősen ködös volt pedig kilenc után érkeztünk Nagyvenyimre.Sebaj,én szeretem,mert ennek megvan a különös misztikus hangulata.Ha már Nagyvenyim,akkor nem hagyhattuk ki a Szent Bernát arborétumot,ide mint mindig most is bementünk,annál is inkább mivel útba esett!Valóban fantasztikus hangulatot adott az arborétumnak a köd.Egyszerűen imádom a ködös túrákat!Ugye ebből az arborétumból indulnak ki Gergő emléktúrái minden évben.Boritékolhatom,hogy ez a jövőben is így lesz!Egy kicsit bóklásztunk a ködös arborétumban majd mentünk tovább a zöldön.A venyimi ipartelepen érintettük a Rátgéber tavat (Gergő tavát),de itt most elfelejtettem képeket csinálni,majd csak a filmben látható.Az októberi apadásnak nyoma sem volt,helyre állt a világ rendje.Zolika ezen feszült már két hónapja,most végre megnyugodhatott.Az ipartelep után értünk ki a természetbe a mezőkre amelyből most a köd miatt nem sokat láttunk.

Köd előttem,köd utánam

Rátértünk a mezőfalvi szőlőhegy felé vezető szakaszra.Ez az út nekem ismerös volt,hiszen a szőlőhegyen volt a kertünk és gyerekkoromban számtalan alkalommal elbicikliztem erre.Mégis mintha más lett volna a táj mint 40 éve...de alighanem én öregedtem csak.Kellemes szakasz volt leszámítva a dagonyákat amelyek erre még nem is voltak olyan durvák.A köd nagyon lassan,de kezdett felszakadozni.Az út mellett ahogy öt éve most is volt jócskán szemét,igaz nem annyi mint akkor.Miért kell ide kihordani a szemetet,nem is értem.Végül is jó volt azért ez a szakasz,mindig jó erre a környékre visszatérni,hiszen mint mondtam a fél gyerekkoromat itt töltöttem.Kicsit olyan mintha haza jönnék.

Kellemes szakasz Nagyvenyim és a Szőlőhegy között

Azért akadnak dagonyák

Elértük a mezőfalvi szőlőhegyet ahol meglehetősen nagy területen öt utca van.Ezek egyikén a Kettes soron volt a mi kis kertünk a csodás kis házzal.Agyaltam,hogy elnézzünk-e arra,de csak a szívem fájdult volna meg,így kihagytuk a Kettes sort.Kicsivel arébb aztán ott volt a kicsinyke szőlőhegyi kápolna.Itt kajáltunk Gergővel (és Zolival meg Mónival egy három évvel ezelőti túrán) természetesnek tűnt,hogy most is itt uzsonnázzunk.Így is lett,közben megcsodáltuk a kis kápolnát amely gyerekkoromban még nem volt itt.Egy talapzat volt akkor,rajta egy szent szoborral.Nem tudom melyik évben történhetett a "csere".Most is volt benn egy Mária szobor és tele a falon szentképekkel.Sajnos a kápolna mellé oda voltak hányva a mécsesek...Ejnye hívők,hát ezt így kell?

A Kettes sor

A kápolna

Fokozatosan oszlott fel a köd és már a nap is kikandikált,mi meg haladtunk tovább a szőlőhegyen.A Pálinka sor mellett is elmentünk.Ennek végében volt a nyolcvanas években a mezőfalvi szeméttelep.Emlékszem gyerekként mennyit kijártam guberálni.Ma már eltűnt a szemét a területet pedig benőtte a növényzet.A Pálinka soron meg volt a szeszfőzde ahol apám is főzette a pálinkát.Ez aztán az évek során nem tudom,hogy összedőlt-e vagy lebontották-e,de már nem volt ott.Nem tudom épült-e új a helyére,de majd ha legközelebb erre túrázunk elmegyek már arra megnézni.Most mentünk tovább a Pálinka sor végén mert a mi útunk ahogy a Kettes sorral is,úgy ezzel is merőlegesen haladt el.Kiértünk az egykori hadiútra.Ez beton volt és ahhoz a laktanyához vezetett ahol én katona voltam.Csupa-csupa emlék.Közben lovaskocsit láttunk elhaladni.Évek óta nem láttam ilyesmit,a gyerekkoromat idézte....Nagyon jó volt most erre járni,hiszen tucatnyi emlék szembeköszönt...

A Pálinka sor

Tovább az egykori hadiúton

Pár száz méter után kereszteződéshez értünk.Jobbra vitt a jelzett út Mezőfalvára.Arra tértünk le.Közben előkerült újra a lovaskocsis.Egy bácsika volt a pilóta aki kedvesen odaszólt hozzánk,ha mégegyszer találkozunk fizetünk! Hiába felbecsülhetetlen a vidéki régi öregek emberszeretete!Mondtam is neki ha így lesz természetesen a vendégem egy italra!Tovább menve újabb kellemes dolog történt.Egy autó hagyott le minket,majd megállt és visszatolatott.Tamás volt az a munkatársunk.Itt lakott Mezőfalván.Mondta az út mellett van úgy is a háza elmagyarázta melyik az,ha odaérünk feltétlen menjünk be hozzá,a vendégei vagyunk egy italra!Na ezekrét már megérte ez a túra.Ez az ami a városban nincs meg.Itt mindenkinek volt egy jó szava az emberhez.A csodálatos régi dőket idézte ez a két dolog.

Arra tovább Mezőfalvának

Mezőfalvára érve is megrohantak az emlékek,hiszen ez volt gyerekkorom és katona éveim legjelentősebb faluja.És ez a két kedves dolog nem ment ki a fejemből.Néhány méteren belül és néhány perc alatt több kedvességet kaptam mint a városban 25 év alatt!Odaérve Tamás házához már várt (felajánlotta amúgy,hogy kocsival elhoz idáig minket,de mondtam,hogy túrán vagyunk).Bementünk leültetett minket és sütivel,sörrel és whiskeyvel kínált minket közben jó félórát elbeszélgettünk.Nagyon kellemes volt és nagyon jól esett.Persze vele a munkahelyen is jó viszonyban vagyunk,de ez akkor is egy rendkivül kedves húzás volt tőle.Kijövet Tamás házából láttuk,hogy rendkivül jó lett az idő.A köd tovaszállt és ezerrel sütött a nap.Kicsit be is csiccsentettünk a piától,de tényleg csak minimálisan.Még mindig elvoltam foglalva a vidéki emberek vendégszeretetével.Mentünk tovább Mezőfalva utcáin.

Mezőfalvára érve kisüt a nap is

A mezőfalvi templom

Annak ellenére,hogy Mezőfalvának nincs igazán nevezetessége megcsodáltuk a templomot,mögötte a szobrokat,egy kis kápolnát,találkoztunk egy szalmából készült mikulással,láttuk a legendás Babletykó kocsmát és az emlékműves parkot is.Átverekedve magunkat a falun déli irányba fordultunk,erre vezetett a zöld jelzés.A faluból kiérve egy erdő és a szántóföld határán egyenesen haladt az út.Ez a szakasz jól járható volt,itt nem voltak dagonyák.Csodáltuk a természet decemberi zöldességét.Egy magaslat szolgált látnivalóul a neve a Bolondvár volt,de nem volt itt semmilyen vár sem.A kilátás a mezőkre úgy ahogy jó volt.Emlékeztem ide feljöttünk Gergővel is öt éve.

Egyenesen át

Jó másfél kilométer múlva értük el a Dunaújváros - Rétszilas vasútvonalat.Három felé ment az út.Balra nem messze a mezőfalvi vasútállomás volt.Előre a vasútvonal alatt lehetett volna átmenni,ám nem lehetett mert az útvonalat elkerítették (...),igy maradt a jobbra irány,erre ment a zöld.Erre mentünk Gergővel is anno.Egy ponton azonban letért a jelzés az útról és felvitt a vasúti töltésre ahogyan régen is.Igen ám,de az út és a vasútvonal közötti harminc méteres szakasz áthatolhatalan dzsungel volt.Valahogy átverekedtük magunkat rajta és felmentünk a vasúti töltésre.Ez nem volt veszélytelen,mert erre jártak vonatok,bármikor jöhetett volna egy.Jó ötven métert mentünk a vasúton,míg a másik oldalon letudtunk ereszkedni.

Miért is zárunk le jelzett turistaútakat?

A vasútvonal

A másik oldalon nem volt rózsás a helyzet.Egy szántóföldre értünk le,ahol a fószer beszántotta az utat...ugye ezekről írtam két bejegyzéssel ezelőtt.Megnéztem és kiderült,hogy a jelzésen vagyunk.Ám jó 400 méteren át nem volt út,a szántóföld sarában trappoltunk és persze rendkivül sárosak is lettünk.Utána kezdett úttá válni az út.Haladtunk Ménesmajor felé egy öreg kocsányos tölgy jelentette a látnivalót.Ez el volt kerítve.Ott volt egy tábla,hogy Mezőfalva nagyközség álltal védett fa és,hogy az elkerített részen belül tartozkódni tilos.Nem szándékoztunk bemenni,csodáltuk a szép fát.

Feltűnik az öreg tölgy

Védett fa

Az öreg tölgy után nem sokkal elértük Ménesmajort.A falurész Mezőfalvához tartozott,noha úgy tűnt Nagykarácsonyhoz van közelebb.Egy épkézláb utca volt itt és egy másik,de ott két házon kivül szinte nem volt semmi.Mégis 66 állandó lakossal bírt a falurész.A másik utcában valamit romboltak a gépek.Úgy gondoltuk Zolival,hogy éppen azt az elhagyatott kúriát amit megakartunk nézni.Így persze nem sikerült.Az út itt fordult déli irány után nyugatnak.Mentünk arra és hamarosan kiértünk Ménesmajorból.Ekkor még nem tudtuk,de a túra legnehezebb szakasza következett..Közben az idővel is versenyt futottunk,nagyjából másfél óra időnk volt a haza induló buszig,hogy elérjük valahol Nagykarácsonyban.Nyilvánvaló volt,hogy a falura már nem lesz külön időnk.

Ménesmajor az isten háta mögött

Bár a táj a lemenő nap decemberi fényében rendkivül szép volt,az út kezdett járhatatlanná válni.Egyre inkább sáros és dagonyássá kezdett válni,fokozatosan egyre jobban és jobban.Sok helyen az egész úton állt a víz vagy a sár.Elkerülni nagyon nehéz volt,mert mellette a szántóföld is a legtöbb helyen sáros volt.Keservesen haladtunk előre.Fogyott az idő nem voltam biztos benne,hogy elérjük a buszt.Ment még busz két óra múlva ugyan,de a fenének sem volt kedve várni egy sötét faluban.Valahol ahogy öt éve Gergővel letértünk a zöld jelzésről,akkor és most sem tudom hol.Majd utánajárok egyszer.Ez nem volt igazán probléma ,mert ez a nyomvonal is bevitt Nagykarácsonyba.A járhatatlan út viszont egyre nagyobb probléma volt.

Nem éppen ideális útviszonyok

Közben még Ménesmajor után kereszteztük a Dunaújváros - Paks vasútvonalat,most pedig újra elértük a Dunaújváros - Rétszilas vonalat.Most nem kellett felmenni a töltésre,mert alatta átlehetett menni.Még egy jó 300 méteren szar volt az út aztán befordulva a célegyenesbe az út is kezdett végre fokról fokra jobbá válni.Az utolsó négy kilométer kimerítette kicsit az erőnket ezekkel a dagonyázásokkal.A nap ahogy ment le Nagykarácsony mögött megvilágva az eget rendkivüli szépséget adott a tájnak.

Elérjük Nagykarácsonyt

Végre elértük Nagykarácsonyt!Fél óránk maradt a buszig,de még nem tudtuk hol vagyunk pontosan.Aztán az utca amire beértünk a faluba éppen belevezetett egy buszmegállóba.Célnál voltunk.Sajnos a falura nem jutott idő.A buszmegállóval szemben volt egy bolt és egy kocsma.Itt ihattunk Gergővel öt éve (ő üditőt).Most azonban a kocsma zárva volt a bolt viszont nyitva.Mivel még jó húsz percünk volt a buszig gondoltam bemegyek úgyis kellett kenyeret vennem.Ám benn a hölgy közölte,hogy nincs kenyér,de éppen hozzák pár perc múlva.Gondoltam azt már nem várom meg,nehogy lemaradjak a buszról.A busz jött is rendesen.Útközben vette észre Zolika,hogy otthagyta a fényképezőjét a buszmegállóban.Tiszta ideg lett persze én sem tudtam lenyugtatni.Aztán hála a közösségi médiának meglett a fényképező és leadták az előbb emlitett boltban és Zolikát is megtalálták.Így holnap kimegyünk érte,de persze ez már nem túra lesz.

Zolika itt még mosolyog aztán a padon felejti a fényképezőjét

Ez volt tehát a karácsonyi túránk amit előzőleg sokkal egyszerűbbnek gondoltam és ami a végére eléggé nehézzé vált.Ennek ellenére eseménydúsra sikeredett és talán a karácsonynak is köszönhetően akadtunk most pár kedves emberre.A lovaskocsis,a Tamás haverunk,az aki leadta Zolika gépét és keresést inditott,hogy megtalálja gazdáját neki,szóval ez most csupa-csupa jó dolog volt.Ha másért nem már ezért is megérte ez a túra.Végül is jó volt ez is.Nem a szokványos túra volt maradjunk annyiban.

Az évad 24.-ik túrája volt ez.Most mentünk 22 kilométert,ami összesen a 24 túrán már 379,3km-t jelent,ez pedig azt jelenti,hogy javítottunk az átlagunkon és 15,804 km-es átlagot trappolunk a túrákon idén!