Bár az idei év szépségekben talán felülmúlta az eddigieket,ugyanakkor mennyiségileg elmaradt a korábbi évektől.Szerettem volna ha legalább 25 túra összejön,ami az elmúlt hat év negatív rekordja lett volna még így is,hátha még nem jött volna össze!November elején még 21-nél voltunk aztán a következő hetekben alig akart összejönni valami ilyen-olyan okoból kifolyólag.Végül aztán huszáros hajrát inditottunk és év végén tíz nap alatt lenyomtunk három túrát,így meglett a minimálisan elvárt szint a 25 túra (ebben nincsenek benne a meccstúrák).Az utolsó túrára eredetileg a Balaton csücskét néztük ki,Balatonaliga - Balatonakarattya környékét,de mi is mostanság költségkímélő üzemmódba kapcsoltunk,így az olcsóbbnak igérkező Budai-hegységet vettük újra elő.Az más kérdés,hogy nem biztos,hogy olcsóbban kijöttünk mintha a Balatonhoz mentünk volna.A Budai-hegység meg közel van,volt olyan időszak amikor Gergővel is itt fejeztük be az évet.Zolika mindenesetre azt mondta,jó lesz ez a hegység az olyan túráknak amikor alig lesz pénzünk a jövőben...Na majd meglátjuk.Szóval a lényeg,hogy 2022 utolsó túrájára a Budai-hegységbe indultunk mégpedig Solymárra.
A csodaszarvas
A fél hetes vonattal indultunk ezúttal csak Zolikával Dunaújvárosból,ez szerencsére zónázó járat volt így a megszokottnál hamarabb felértünk a Déli pályaudvarra.Onnan átsétáltunk a Széll Kálmán térre,hogy megcsodálhassuk a főváros új szobrát a csodaszarvast amely a Krisztina krt. - Sz.Kálmán tér sarkán állt.Hatalmas szobor volt és szép,így lőttünk is pár fotót.Aztán mentünk a villamoshoz és az 56A járattal mentünk ki Hűvösvölgybe.Itt végződött a múltkori Kilátós túránk is (és még jó néhány túra a múltban) és ezt is itt szándékoztam végeztetni.De mentünk innen tovább busszal Solymárra.Úgy gondoltuk előtte még reggeliként eszünk itt egy lángost,mert tudtuk van itt egy jó lángosos.Ám odaérve láttuk,hogy zárva van.Ki volt írva a mai napon technikai okok miatt zárva.Na ez a mi formánk...Így akkor mentünk a buszhoz és a 164-es járattal kilibbentünk Solymárra.
Feltűnik a vár tornya a solymári mezőn
Solymár...innen indult a 2018-as első túra...a Nagy Szénásra még Gergővel... A 11 ezer lakosú település amúgy csak egy falu.Érthetetlen számomra,hogy-hogy nem város?Mindegy ezen nem lovagoltunk sokat.Ahogyan Solymáron sem mentünk sokat mert hamar kiértünk a faluból egy csodás mezőre,egy csodaszép tájra ahol délről a Budai-hegység,északról meg a Pilis vonulata ölelt körbe minket.Rendkivüli szépségű táj volt!Persze emlékeztem itt kezdtük Gergővel immár lassan öt éve a Nagy-Szénás túrát,akkor a helyi vasútállomás felöl jövet.A távolban meg feltünt a Mátyás dombon a Solymári vár.Tudtuk,hogy zárva van,de úgy döntöttünk Zolival felmegyünk és megnézzük.Sajnos Gergővel nem mentünk fel,úgy terveztük majd visszajövünk ha nyitva lesz,sajnos nem volt legközelebb.Meg aztán fel is mehettünk volna,hiszen hiába van zárva gyakorlatilag belehet menni,de erről majd később.Előtte itt Zolival még elértük a Fatima kegyhelyet.
Csodás tájak
A Fatima kegyhely
A Fatima kegyhely a Szűzmáriai jelenéseknek állít emléket.A közeljövőben majd szentelek ennek egy bejegyzést mert érdekes téma és érdekel is.Miután megcsodáltuk és mivel voltak itt padok úgy döntöttünk megreggelizünk.Igaz leülni még nem tudtunk.Napos szép idő volt és melegedett is,de a reggel még fagyos volt.Elfogyasztva a kajánkat elindultunk a közeli Máytás dombra amelyen a vár állt.Nem voltak egyértelműek az infók milyen magas a domb.Egyes leírások és táblák 160 mások 180 méteresnek írták.Nekem valahogy szimpibb volt a 180.Elindultunk felfelé a zöld jelzésből leágazó zöld L-en,hamar fel is értünk.A vár valóban zárva volt,de a falak olyan alacsonyak voltak és a másik oldalon a korlátok is,hogy könnyű szerrel bemehettünk volna a várba.De persze tiszteletben tartottuk,hogy a vár zárva van,így nem mentünk be,a falakról és a korlát mellől néztünk be.Szinte mindent láttunk!
Bár a vár zárva...
...a falak nem magasak és akkor még ott a korlát szemben amelyen könnyű átbújni
Aranyos kis vár volt.A rendezett udvaron egy állítólag műnködő kút állt és voltak valami kiállítás féleségek a kapu mellett,a fő attrakció a torony volt amely kilátóként funkcionált.Természetesen a várat majd részletesen kitárgyalom a kedvenc váraink sorozatom egyik részében a jövő évben,most erre nem térek úgy ki.A torony is nyitva volt,de oda sem mentünk fel.Egyrészt azért az is félő volt,hogy kamerák azért vannak,bár mi nem láttunk egyet sem.De mondom a vár zárva volt és ezt tiszteletben tartottuk.Amúgy pompás kilátás volt a várból a szélrózsa minden irányába.Jól lehetett látni dél felé a Budai-hegység északi vonulatát,északra meg a Pilis majd teljes egészét és én felfedeztem mögötte a már a Visegrádi-hegységhez tartozó Bölcső-hegyet is.Nyugatra alattunk pedig maga Solymár terült el.Nagyjából ezt lehetett volna látni a kilátóból is,csak pár méterrel magasabbról.
A várudvar
A korlátnál könnyen átbújhattunk volna
Szóval annak ellenére,hogy a vár zárva volt az élmény így is garantáltnak bizonyúlt.Amúgy a belépő poton 300 forint,talán egyszer majd visszajövünk.A vár után lementünk vissza a zöldre,amely egyből emelkedésbe kezdett.Nem volt vészes emelkedő.Volt egy kis dagonya is,de különösebb problémánk nem volt vele.Egy fensík féle helyre értünk,ahonnan újból remek kilátásaink voltak!Rövidesen az út jobbra fordult és beértünk egy csodás erdőbe ahova beragyogott a napsugár is.Itt már nem volt dagonya sem,remekek voltak a turistaútak ráadásul jól kijelezve!Elértük a zöld+ jelzést és ez a kék máriával vitt le az Alsó-Jegenye-völgybe.A zöldtől pedig búcsút vettünk.Sokan mozogtak erre mindenkinek köszöntünk vagy köszönt.
Csodás erdei szakasz
A völgyben is sokan mozogtak,népszerű hely volt.Nem hiába.Méterről méterre lett egyre szebb.Egy patakra leltünk odalenn,mégpedig a Paprika patakra.Itt a völgy solymári végénél még alig-alig volt benne víz és kacskaringosan haladt a völgyben.Csodálatosan szép volt ez a völgy!A patakon itt-ott fahídak íveltek át,az első a Rózsika-forráshoz vezetett.Ám az nem folyt,de ha folyt volna is inni nem lehetett volna belőle,mert rajta volt egy felírat: nem ívóviz.Az út ment tovább és valóban egyre szebb lett a völgy.A patakba kezdett egyre több víz lenni.Az út jobb oldalán a sorrento sziklákhoz hasonló homokkő falak,sziklák,kövek helyezkedtek el sorban.Egy-egy kőfal rengeteg jó magasra felért a hegyoldalban.Az út bal oldalán a mélyben a patak meg egyre hangosabb lett.A napsugár egyre jobban beragyogott a völgybe.Kezdett földöntúlian szép lenni!
Ilyen kis fahídakkal teli az Alsó-Jegenye-völgy
Homokkő hegyek!
Odalenn a patak felöl egyre hangosabb hangok szűrödtek fel.Vízcsobogás hangja,egyre erőteljesebbé.Időközben a zöld+ jelzéstől búcsút vettünk és a kék márián és a sárgán haladtunk a völgyben.Most azonban a vízcsobogás hangjára letértünk róla.Lementünk a patakhoz.Megérte mert egy kisebb fajta vízeséshez értünk amelynek felső két oldalán egy-egy kőfal volt!A falak között folyt a patak.Közben vagy száz méterrel arébb megláttam egy ennél is komolyabb vízesést!Mielőtt odamentünk volna,megcsodáltuk ezt.Ez is fantasztikus látvány volt.A völgy elején még alig volt ugye a patakban víz,itt azonban bőségesen volt benne,folyt is sebesen!Csodás látvány volt a vízesés!
Falak közötti vízesés
Remek életérzés itt lenni
Ám még ennél is szebb volt a másik vízesés!Nagyobb,bővízűbb és hangosabb is!Rendkivüli látvány volt az öt méter magasból lezúdoló víz!Megvártuk míg nincsenek ott és odamerészkedtünk,videókat,képeket csinálni és természetesen a csodás természeti képződményt megcsodálni.Fantasztikus volt a Budai-hegység legnagyobb vízesése!Eszembe jutott,hogy terveztük már Gergővel is az errefelé zajló túrákat,de sajnos nem tudott valóra válni..sajnáltam,hogy nem lehetett itt a legjobb barátom,örök túratársam...Talán a lelke itt volt velünk most is... és látta ezt a csodát.Jó 20 percet töltöttünk a vízesésnél minden szögből megnéztük és lefotóztuk.
A kép nem adja vissza a vízesés hangját és a víz sebbeségét
Csodás környezet
Indultunk aztán tovább.Már nem sok volt az Alsó-Jegenye-völgyből.A szakasz amit itt mentünk hát nem is tudom,talán volt két kilométer,de ezzel örökre beírta magát a szívünkbe ez a remek hely!A völgy végén kiértünk egy olyan helyre ahol házak is akadtak és egy bezinkút.Mint kiderült ez volt Solymár déli vége,de öt méter múlva meg már ott volt a Budapest tábla is.Az útunk viszont újra bement egy erdőbe.Ez volt a Felső-Jegenye-völgy.Ha erre jöttünk volna elsőnek azt mondtam volna,hogy szép.Így azonban úgy éreztem a kanyarban sincs az Alsó-Jegenye-völgyhöz képest.Itt is volt egy vízesés féle,de éppen csak csordogált.Meg aztán míg az alsó völgyben hemzsegett a nép,itt rajtunk kívül nem volt senki.Maga a völgy szakasza sem volt hosszú,talán ötszáz méternyi.
Felső-Jegenye-völgy
Kiérve a Felső-Jegenye-völgyből a II.kerület utcáin találtuk magunkat.Ez volt itt a gazdagnegyed.Nem hiszem,hogy láttunk 30 milliónál kevesebbet érő házat...Érdekesen osztják odaát ezt a ki mit érdemel dolgokat...egyeseknek minden szobában úszómedence van,mások meg éheznek.Nekünk is megkell már gondolnunk minden túrát...na de ez nem ide tartózik,csak a gazdag kerületről jutott eszembe.Budaligeten voltunk és utcák hosszú sora után csakugyan egy csodás ligethez értünk.Talán ez volt maga Budaliget.Nagyon szép hely volt.Központjában egy templom volt és egy...szabadtéri templom,legalábbis szerintem az.Egy színpad féle volt oltárral előtte padokkal,nem kevéssel!
Templom kivül
És a nagytesó
Itt aztán a templom előtt összefújta a szél a turistaútakat.Mi pedig az országos kéken szándékoztunk tovább folytatni a túrát.Na,de az meg két irányba vezetett.A Remeteszurdokba tartottunk tovább és egy tábla jelezte,hogy merre tovább.Mutatta az írányt és azt,hogy a szurdok innen 15 percre van.Oké gondoltam se a térképet,se az alkalmazást nem vettem elő,hittem a táblának.Annak rendje és módja szerint 15 perc múlva -útközben kilátással a Hárs-hegyre- el is értük a Remeteszurdokot.Apró bibi,hogy azt a végét ahol nem be,hanem már ki akartunk jönni a völgyből...Ohh hát mit basztunk el?Mint kiderült a templomnál a kéken nem arra kellett volna fordulnunk amerre a tábla jelezte..hanem az ellenkező irányba.Ez ugyan rendbe levitt a szurdokhoz,de nem ahhoz a végéhez ahol mi bekaratunk menni a völgybe...a kék a másik irányba a szurdok másik végéhez vitt volna...Na sebaj,így úgy határoztunk elmegyünk a völgy végéig és vissza.Nem volt hosszú a Remeteszurdok talán bő 1km.Jártunk már itt Mónival a három évvel ezelőtti Nagy-Kopaszi túrán.
A Remeteszurdok,de hová lett a patak?
Akkor zöld volt minden és a sok levél a fákon eltakarta előlünk a szomszédos hegyoldalt.Ajjaj pedig mekkora sziklafalak meredeztek ott!Most jól láttuk,de nem ez volt az egyetlen külömbség a három évvel ezelőttihez képest.Akkor a völgy patakja az Ördög-árok ontotta a vízet,most meg...csontszáraz volt!Ezen elképedtem kissé.Hiába a csodás sziklafalak a kiszáradt patakkal úgy éreztem a szurdok elvesztette varázsát!Közben a völgy közepén a szemközti hegyoldalon barlangra lettünk figyelmesek.Hát ezt anno Mónival,hogy a francba nem vettük észre.Most viszont megláttuk,nem volt takarásban és hála a száraz patakmedernek át is tudtunk menni,majd némi kapaszkodás után ott voltunk a Remetebarlangnál.Itt is megvártuk amig eloszlik a túrássereg,aztán bementünk!
Nini,mi az ott?
Hát egy barlang
Kicsi vagyok a barlang méreteihez képest
Egy terembe értünk,nagyjából 15 méter hosszú volt és hat méter magas.Csodás kőképződmények alakultak ki ezek voltak a falak és a mennyezet.Volt beljebb egy kisebb terem,abból indulhatott ki egy járat,de azon csak kúszva lehetett már menni,mintha az elején a másik oldalon is lett volna egy kisebb terem.Elképesztő látvány volt odabenn.Hoztam lámpát,így láttunk a sötétben is.Újabb csodát fedeztünk tehát fel.Amúgy a környéken jó sok barlang van,egyszer lehet eljövünk ezeket felkeresni.A barlang után elmentünk a szurdok azon végéhez amerről jönni akartunk és ha már itt voltunk benéztünk a közeli Remeteszőlősre is.Itt kapott el ugye az a bizonyos vihar Mónival három éve amelynek átvészelésében a mai napig úgy gondoljuk,hogy Gergő segített a túlvilágról...a sztroi levan írva több helyen is a blogban most nem részletezem.Remeteszőlős ezen végén meg ott volt az a park ahol a zenélő kút volt meg a könyvmegálló és a telefonfülke stb.Itt is jártunk már és most benéztünk ide.Sajnos a kút már nem zenélt és nem is folyt.A többi dolog rendben volt.
A könyvmegálló Remeteszőlősön
A park után visszamentünk a szurdok elejére és megkezdődött idei túráink utolsó kilométerei.A kerület utcáink haladtunk jelzett utakon Hűvösvölgy felé.Erre sem szegények éltek..úgy látszik a II.kerület a gazdagok földje.Itt a betonon trappoltunk pár kilométert míg el nem értük a Nagyrétet a Hárs-hegy lábánál.Erre jöttünk anno Mónival is.Szép hely volt a látképet uralta a Hárs-hegy.Látni lehetett a Kaán Károly kilátót is,alig tíz napja voltunk ott.Az útunk aztán betért újra egy erdőbe ez egyenesen vitt vissza Hűvösvölgybe a busz és villamos állomáshoz.Itt már nem történt semmi rendkivüli.Szép útvonal volt,de ennyi.
Nagyrét és a Hárs-hegy
Az utolsó méterek
Átmentünk a gyermekvasút alatt egy alagúton és már ott is voltunk!Itt végződött a túra.Villamosra szálltunk és visszamentünk a Déli pályaudvarra.A villamosból láttuk,hogy a technikai okoból zárva tartó lángosos közben kinyitott...ohh,hogy csessze meg!A Déliben vettünk egy kis útravalót és vonatra szálltunk,ment vissza egy zónázó amiről előzőleg nem tudtam.Király volt,mert egy óra alatt Dunaújvárosba ért,így fél hatra már itthon is voltam!
Ez volt az év utolsó túrája.A huszonötödik.Ez mint írtam az utóbbi évek negatív rekordja.De ebbe most ne menjünk bele,úgy is jön az éves összefoglaló.Legyen elég annyi,hogy most 18 kilométert mentünk ezzel pedig összesen 397,3 kilométert gyalogoltunk idén,ez is közelit a negatív rekordhoz,viszont az átlagunk nem olyan rossz: ez pedig 15,892 km.
A túra nagyon szép volt élvezetes és fordulatos.Közben utánanézve kiderült,hogy nem is a templomnál lett elcseszve a Remeteszurdokos dolog hanem előtte a kék+ jelzésen a II.kerület utcáin valahol.. ott is valahol két irányba ment az út és nem a jó felé mentünk...de így legalább láttuk a Budaligetet.Jelentősége nincs mert végül is a Remeteszurdokot is bejártuk.
Ennek a túrának már szinte minden méterén jártam,de nem egyszerre és nem ugyanazokkal.A kilátós túra 2015-ben a fogaskerekű Széchenyi-hegyi végállomásától indult és haladt onnantól ugyanezen az útvonalon.Ekkor Gergő és Móni volt velem.Ennek a túrának a krónikája ezen a helyen elérhető.A Városmajor - Fogaskerekű végállomás szakaszon pedig 2019-ben jártam régi exemmel Julcsival.Erről a túráról meg ide kattíntva lehet olvasni.Szóval a mostani túra a Városmajorból indult érintve a fogaskerekű felső végállomását,érintve a Normafát a János-hegyet a Hárs-hegyet.Én meg minden méterén jártam már.Többször is.A túrára most is Zolika kisért el és közel egy év kihagyás után visszatért közénk Manó barátom is!Vikiék nem jöttek vasárnapra hivatkozva,mivel még két napot dolgozniuk kell (nekünk meg hármat)... Azért választottuk a vasárnapot mert lényegesen jobb volt az idő mint szombaton.
A Városmajori templomtól indultunk
Bár ezen a jobb időn is fagy volt,de sütött a nap és nem volt szél!Vonattal jöttünk és átlibbenve a Városmajorba nagyjából fél kilenckor kezdtük a túrát.Én már ismertem az útvonalat így felkészitettem a többieket,hogy kezdésként nagyjából 2500 lépcsőfok vár ránk!Így is lett.Kisebb-nagyobb megszakitásokkal valóban ennyi is volt.Eleinte utcák szakitották meg a lépcsőzés egyhangúságát,később pedig egy erdő.Erre jártunk ugye Julcsival is és ez volt maga a budai zöld jelzés.Erre vezetett.Milliomos házcsodák jelentettek látnivalót,majd az erdőn átszűrődő kilátás.Egyre nehezebben küszködtünk közben felfelé a lépcsők százain.Úgy emlékeztem annak idején Julcsival nem szenvedtünk így.Nem értettem most mitől íly nehéz...
Ez még csak a kezdet!Manó még nem tudja mi vár rá...
Lépcső,lépcső,lépcső...ami hosszútávon egy idő után már fárasztó
Útközben pihentünk a Jókai szobornál ahol meg is reggeliztünk,majd a Széchenyi emlékműnél is.Végül nagy nehezen felértünk a fogaskerekű Széchenyi-hegyi végállomásához.Azért nem jöttünk fogaskerekűvel mert egyszerűen nem járt! (...) Végre szinten mentünk.Elhaladtunk a gyermekvasút Széchenyi-hegyi vágállomása mellett is,majd egy darabig a sín mellett haladt a zöld jelzés.Szembeköszöntek az itteni emlékek...elsősorban a Gergővel megélt itteni túrák emlékei...A Normafa közelében egy kocsmára akadtunk,úgy döntöttünk bemegyünk egy forralt borra és egy kávéra.Manó inkább a fröccs mellett döntött.Jó ízüt ittunk a nulla fok körüli napfényes időben.Jól esett!
Egy kis forralt boros szünet
A kocsmázás után szinte pár lépésre már ott is voltunk a Normafánál.A szokásos hatalmas embertömeg mozgott erre.Fura volt,hogy sokan szánkót cipeltek és úgy jöttek-mentek.Azért volt fura mert egy deka hó nem volt!Csodáltuk az itteni már jólismert kilátást a világra.Újra eszembe ötlött megannyi emlék.Sok számomra kedves emberrel jártam már itt.Ezen a helyen mindig is jó járkálni.Itt vettünk aztán búcsút a zöld jelzéstől,ugye az elindult lefelé a Dinsznófő és a Tündérszikla irányába.Mi folytattuk a piros szív jelzésen!Hamarosan rájöttünk a sok szánkós titkára.Egy ponton hóágyúk varázsoltak havat a hegyre.Itt iszonyatos tömeg volt,folytattuk inkább a piros szíven.
Hárman a Normafánál
Hamarosan a libegőhöz értünk.Gergővel libegőztem itt utoljára még 2006-ban... és Julcsival jártam itt legutóbb azon a bizonyos fura túrán amely Gergő üzenetéhez vezetett 19-ben.Egy csöppnyi kitérő a kilátóteraszra a libegő mellett,ahonnan már csak éppen a kilátást nem lehetett megcsodálni és máris kezdtük az emelkedést a főváros legmagasabb pontjára a János-hegyi Erzsébet kilátóhoz.Gyorsan felértünk.Meglepetésemre Manó közölte,hogy ő most van itt először,pedig egy túrás életében ez alap,hogy egyszer legalább eljöjjön ide.Ez most megtörtént.Zoli másodjára én meg vagy tizedjére voltam itt.Nem volt más hátra mint megtámadni az ország No.1 kilátóját!
A János-hegy a kilátóval
Az Erzsébet kilátó számomra már sokadszorra
Mint mindig a kilátó most is pompás volt!Akit esetleg érdekel a kilátós sorozatom első részében részletesen foglalkozom vele!Belépve hozta a szokásos formáját.Tiszta jó állapotű belső rész/lépcsőház nagyszerű kilátószintek még pompásabb kilátások,teljes körpanorámát élvezve.Szóval tényleg az egyik ha nem a legnagyszerűbb kilátó az országban!A tömeg miatt sajna csak a harmadik kilátóteraszig jutottunk fel,legfelülre már nem fértünk fel.Sebaj a kilátás így is élvezhető volt!Meg is csodáltuk.Megannyi régi kedves ismerös köszönt szembe,mint pl.a Nagy-Kopasz,a Nagy-Szénás,a Pilis-tető,a Kevélyek,a Hármashatárhegy és sok más is.Nem volt teljesen tiszta idő,de így is élvezetes volt!
Manó életében először az Erzsébet kilátóban
A kilátás egy szelete
A kilátót követően megkezdtük ereszkedésünket már a piros jelzésen a János-hegy észak-nyugati oldalában.Negyedórás ereszkedés követően érkeztünk a Szépjuhászné kisvasút állomásához.Ugyanazokat tudom erről is elmondani: sok számomra kedves emberrel jártam már itt.Most azonban nem maga a vasútállomás érdekelt hanem elmentünk a közeli Pálos kolostorromhoz.Itt még sosem videóztam,most ez is megtörtént.A könnyű szakasznak itt aztán átmenetileg búcsút inthettünk.Köptető kaptató következett fel a Hárs-hegyre immár a sárga jelzésen.A túra végéig ez kisért minket.Emlékeztem itt nem egyszerű felmenni,némiképp szenvedtem is és a plusz egy-két fok ellenére még meg is izzadtam,de azért feljutottam.A Csanád pihenőnél kötöttünk ki.Innen volt már szép kilátásunk észak-nyugat felé.Zolika közben könnyitett a ruházatán,már neki is melege volt.
Kaptatás a Hárs-hegyre
Pár méterrel arébb aztán feltünt a Kaán Károly kilátó.A hét évvel ezelőtti túrát megelőzően húsz éve járhattam még itt.Mónin és Gergőn kivül egy régi túratársammal Erikával.Tehát ehhez a kilátóhoz is kellemes emlékek fűztek.Ezzel a kilátóval is részletesen foglalkozom a kilátós sorozatom nyolcadik részében ha jól emlékszem.A kilátó amúgy a mecseknádasdi Várhegyi kilátó testvére is lehetne,hiszen leginkább ahhoz hasonlított.Egy kőtalapzatra épült faszerkezetű épitmény.Jó állapotban találtuk hál isten,de itt is bőven mozogtak a kirándulók.Felmentünk persze ide is.Itt is teljes 360 fokos körpanoráma fogadott.Itt is szembeköszöntek a sok kedves régi ismerös hegyek.A magunk mögött hagyott János-hegy is jól látszódott (ahogy onnan a Hárs-hegy is).Itt is jó negyedórát eltöltöttünk odafenn a kilátásokat csodálva.
A Kaán Károly kilátó
Zolikával a kilátóban
Egy kis kilátás
A kilátó után folytattuk a sárgán lefelé már.Több emelkedő nem várt ránk.A Bátory barlang szolgált következő látnivalóul.Hát itt is jártunk már.Persze levolt zárva,de az ajtón lévő kis körablakon át kellemes meleg áradt ki!Tovább menve lefelé hamarosan elértük a Kis Hárs-hegyet ahol szintén állt egy kilátó,mégpedig a Makovecz kilátó!A leginkább mászókához hasonlító kilátónál is jártunk már,főleg persze Gergővel.Sajna itt is sokan voltak.Ez a kilátó nem rendelkezik kilátószinttel,a legfelső lépcsőn tudunk állni,ahol térdig érő korlát bíztosítja a leesés ellen védelmet.Nem éppen biztonságos.Valahogy felfértünk,de itt öt percnél többet nem lehetett eltölteni,pedig innen is jó kis körpanorámánk volt.Láttuk többek közt a magunk mögött hagyott két kilátót is.
A Bátory barlang
A Makovecz kilátó
Innen már sima útunk volt a végkifejlethez.Mondjuk eddig sem volt az úttal semmi gond.A jelzések is megfelelően felvoltak festve.Kereszteztük a kisvasút nyomvonalát ahogy Gergőékkel is 2015-ben... majd a vasúti híd alatt a falon vagy a falban láttunk egy érdekességet.Maga Han Solo lefagyasztott testét! Hát nem semmi látvány volt,mindjárt beteszem a képet róla.Akárki csinálta remek alkotás volt!Még egy katonasír szolgált látnivalóul,majd elértük Hűvösvölgyet.Itt végződött a túra amelyet 20 kilométeresnek számoltuk.Innen aztán a 61-es villamossal húztunk vissza a Déli pályaudvarra.A túra amúgy fél négy után ért véget tehát jó hét órás volt.Persze akadtak pihenők is útközben.
Keresztezzük a vasútvonalat
Sok mindenre számítunk egy túra során,Han Solora nem...
A vonat öt óra előtt indult és fél hétre ért haza.Éppen ment a vb döntő amit a vonaton néztem a telon keresztül.Rendben hazaértünk.Kissé elfáradtunk mert azért ez nem volt egy könnyű túra,ám szépnek szép volt ez is.Ez volt a téli szezon első túrája és az év huszonharmadik vándorlása.Most kereken húsz kilométert mentünk tehát.Így összesen 357,3-nál tartunk ami 15,534-es átlagot jelent.Jól elvoltunk most is.Na és a túra 70%-án Gergő nyomában voltam ismét...
