Pista bá'

 Ismét szegényebb lettem egy számomra kedves emberrel.Mint ilyenről természetesen megemlékezem róla ebben a blogban úgy,mint az eddigiekről is.Pista bá,Sándorék szomszédja volt.Amikor Sándornál voltam szinte mindig találkoztam vele is.Pista báék és Sándorék portáját csupán egy derékig érő drótkerítés választotta el egymástól,az is inkább csak a kutyák miatt.Így hát nagyon közvetlen volt a viszony köztük és Sándorék között,ezért is találkoztunk szinte minden alkalommal amikor ott voltam.Pista bá szerény,kedves ember volt sokat mosolygott és volt valami a hangjában,valami nyugtató.Férfihang ellenére kifejezetten kellemes volt,jó volt vele beszélgetni.

Sándorék háza,ugyanilyen volt innen jobbra Pista báék is

Emlékezetem szerint,bár nem ma volt,az első magyar forma1-es nagydíjat Pista báéknál néztük meg,azon egyszerű oknál fogva,hogy nekik már akkor volt színes tévéjük,ami 86-ban még nem létezett minden háztartásban.Így áthívott minket.Túrázós emlékekre nem nagyon emlékszem vele kapcsolatban,de előfordulhatott,hogy ott volt egy-két túránkon,de mondom az emlékek innen most nem ugranak be.Arra emlékszem,hogy egyszer közösen kint voltunk a kunyhónál és ott is aludtunk,főztünk meg ilyesmi velük.Nagyon jó volt.Más sajnos e téren nincs meg az emlékeimben.Alighanem akadthattak közös sörözések is a legendás szászvári kocsmákban,de erre sem emlékszem már igazán...Pista bá 86-volt 44 éves,most 84 évesként távozott.

A Nyárádi kunyhó megannyi emlék színhelye és a legikonikusabb hely túrázásaim történetében

Valószínű Gergővel is találkozhattak,hiszen ott nyaraltunk emlékezetem szerint 2002 és 03-ban is,meg talán 06-ban is.Továbbá jártam ott Gergővel Sándor halála után is 09-ben,így valószínű,hogy találkozhattak ők is.Az élet nyomorúsága,hogy most mindhárom emberről már csak múlt időben írhatok...

Szóval annyira nem ismertem őt,de mégis abból amennyire ismertem,kedveltem őt.Nem tudom mi volt a halálának oka,de 84 évesen sok elképzelés nem kell hozzá mi lehetett.Így is szép kort élt meg.Feleségének közösségi profiljáról (akivel szintén jóban voltunk) értesültem a haláláról.E sorok írásakor jövő héten temetik.Erre most nem tudok elmenni sajnos,de ha arra járok mindenképp viszek majd virágot a sírjára.

Pista bá',legyen neked könnyű a föld!Örülök,hogy ismerhettelek!

Egy csapat voltunk

Hát esküszöm,szégyen szemre majdnem elfelejtettem.Valami véletlen jutatta aztán eszembe.Véletlenek pedig már tudjuk jól nincsenek.Valami,vagy tán valaki (Gergő?) eszembe jutatta.Drága négylábú barátom,ma van hét éve,hogy az örök vadászmezőkre távozott...Természetesen ahogy minden évben,most is megemlékezem róla,hiszen egy csapat voltunk! Négy kutyám volt az életem során,de úgy érzem ő volt a fő kutyám.Ő volt velem a legtovább,bár a mostani még él és remélhetőleg ezt a rekordot majd megdönti.Szóval úgy emlékszem rá,hogy ő volt a fő kutyám.A fekete mudi,akit ma már ahogy nézem a képeket róla,egyszerűen gyönyörűnek látok.Akkoriban ki tudja miért nem mindig láttam annak,de igen.Ő valóban gyönyörű volt és a négy kutyám közül alighanem a legokosabb is.

A fekete mudim

 Nagyon-nagyon sokat sétáltunk vele,sőt túráztunk is.Akkor volt boldog amikor jött velünk.Óriási is a különbség közte és a jelenlegi kutyám között.Ez a mostani nem szeret sétálni.Egyszerűen nem szeret.Pedig azért hoztam ide,hogy majd olyan jókat sétálok vele mint a régi mudimmal.De ezzel nem lehet,persze sokat nyom a latba Gergő hiánya.Nyilván ha itt lenne,akkor a kutya is szívesebben jönne.A régi kis mudi szeretett sétálni,nem számított neki hideg van,vagy meleg.Eső,hó vagy szárazsság.Jött mindig boldogan.Jó kutya volt.

A séta volt mindene

Gergő,ő és én egy csapat voltunk.Ahogy ő,én is imádtam ezeket a sétákat.Remekül elvoltunk.Nagyon hiányoznak ezek a dolgok. Alig féléve voltam a szivárványhídnál,amit Dorogon valósítottak meg.Természetesen ott is eszembe jutott a kis fekete kutyám.Legközelebb ha arra járok akkor meg viszek valamit ami az övé volt,ezeket a tárgyakat kilehet tenni a híd korlátjára.Szóval attól,hogy most majdnem elfelejtettem az évfordulót,attól még nagyon is itt van a szívemben ez a kutyus.Itt nyugszik a szomszédban a kedvenc helyén az erdőben.Oda temettem el.Sírján,amiről csak én tudom,hogy egy kuytasír,az év egyes szakaszain virágok nyílnak...

Nyugodj békében barátom!

Hirtelen négy

 Több okból is...egyrész megboldogult lány tesón éppen 19 éve távozott,fiú tesóm meg jövő héten lesz hét éve,hogy elment...Aztán a napokban írtam Losáról egykori kapusunkról akiről nyolc év múltán tudtam meg,hogy már odaát van.Szóval elkezdem nézni az ismeröseim profilját ráérő időmben,hogy nem érjen már több váratlan meglepetés,hogy évek múlva tudom meg valakiről,hogy meghalt.Hát mégis ért meglepetés...úgy,hogy nem is tudtam még megnézni mind a 490 ismerösömet,mert jelenleg ennyi van.Kiderült menetközben,hogy időközben még négyen távoztak úgy,hogy erről bármit is tudnék...A francba,hát ez nem jó.Oké aláírom,hogy nem lehet több száz emberrel kapcsolatot tartani,az is nagy szó,hogy az ember benézzen ehhez vagy ahhoz,de mégiscsak megdöbbentő,hogy hullunk mint a legyek.Tegnap ő,ki tudja holnap meg én,vagy te.Aztán van,hogy semmit nem tudunk a másikról.

A Mennyország felé

Ahogy öregszem egyre jobban megvisel egy-egy ismerös,haver,barát távozása,hozzátartozóról nem is beszélve (de az eleve alig maradt).Most éppen az az érdekes,hogy mind a négy akiről most felfedeztem,hogy elhunyt,valaha a kollegám volt.Hát mit is mondhatnék erre?Becsüljük meg egymást emberek,mert sosem egyikünknek sem biztos a holnapja,én meg ezt már csak Gergőből kifolyólag is nagyon jól tudom.Néha egy-egy szia,egy hogy vagy,mi van veled,nagyon sok mindent érhet,szerencsés esetben az utcán egy szián kivül,pár kedves szó....Ma itt vagyunk,de holnap már lehet,hogy nem....

Losa...

Nem először szembesülök azzal,hogy évek elteltével szerzek valaki távozásáról tudomást.Pedig itt van előttem az a kurva fészbúk és az illető amúgy is az ismerőseim között van.És mégis.Nem igazán járkálok be mások oldalára,lehet  be kéne?Előbb szembejönne a valóság? Ma ahogy átnéztem az ismerőseim listáját,hirtelen ötlettöl vezérelve,szembesültem a dologgal.

Volt nekünk egy kispályás focicsapatunk a kilencvenes években amely a helyi városi bajnokságba tudott benevezni a C azaz a harmadik csoportba,ide nevezhetnek be az új csapatok.Talán 91-ben,de lehet 92-ben történt ez meg.Haverok jöttünk össze és alapitottuk meg a kis focicsapatunkat.Persze nem voltunk elegen,be kellett szervezni a haver haverját stb...Így került a csapatunkba Losa is,aki aztán a kapusunk lett.Lehet voltak olyan mérkőzések amikor mezőnyjátékosként számítottunk rá,de az emlékek már nem olyan tiszták.

Talán hét vagy nyolc évet élt meg ez a csapat,legnagyobb sikerünk pedig az volt,hogy megnyertük a C ligát és feljutottunk a B csoportba,a bajnoki döntőre valamennyire emlékszem,nyertünk 3-1-re. Más kérdés,hogy aztán a B-ből egy év múlva kiestünk.De nem is ez a lényeg.

A kispályás focikapus,a kép csak illúsztráció és nem Losa van rajta!

Ma ahogy nézegettem az ismeröseim,hogy legalább képbe legyek ki ismerösöm és ki nem az,felfedeztem,hogy Losa profilképjén egy kutya van és egy évszám: 2018. Aztán leesett,hogy elég régóta nem osztott meg semmit.Mondom ideje akkor benézni hozzá.Az első ami fogadott,egy gyászjelentés volt amit a felesége tett ki borítóképnek.Ezekszerint Losa 2018 december másodikán hunyt el.Kilenc nappal Gergő előtt... Na és december 14-én helyezték nyugalomra Dunaharasztiban. Puff neki.Ismét szembejött a kegyetlen valóság! Losa mint Gergő is,már lassan nyolc éve nincs köztünk!

Itt döbbentem rá,amire már másoknál is,hogy néha nem árt benézni egy-egy ismerös profiljára.Ez nem kémkedés vagy ilyesmi,egyszerűen csak nem árt tudni róla,mégha az minimális dolog is.Ha meg olyan a helyzet egy üzenet megeresztése sincs tiltva...

Losával igazából a kilencvenes évek vége óta nem beszéltem és talán nem is találkoztam,bár ez nem biztos,lehet csak nem emlékszem rá.De él bennem a kép ahogy őrzi a csapatunk kapuját.Jó kapus volt! Sajnálom Losa,hogy ilyen messze kerültünk egymástól bár ezekszerint nem is volt egyikünknek sem rá szüksége,hogy ez a kötelék szorosabb legyen.Ettől függetlenül jó érzéssel gondolok rád és köszönöm amit értünk tettél.Remélem békére leltél.

Kettévált az út

Menni kell… és indulni muszáj. De én nem azért indultam el, mert elfáradtunk egymásban. Nem azért, mert a szívem máshová húzott. Hanem azért, mert a te szíved egyszer csak megállt, és az enyém tovább vert.

Az út, ami régen egy volt, nem döntésből szakadt ketté. Nem vita, nem harag, nem kimondott szavak választottak el minket. A halál volt az, ami közénk állt. Egy pillanat, ami kettévágta az életet: előtted és utánad.

Azóta két irány létezik.

Te ott, ahol már nincs fájdalom.

Én itt, ahol minden lépés nélküled történik.

Én itt,ahol minden lépés nélküled történik

A közös ösvényünk poros lett. A régi nyomokat belepte az idő, de én még látom őket. Látom, hol nevettünk, hol kapaszkodtunk egymásba, hol hittük el, hogy ez az út végtelen lesz. Nem tudtuk, hogy egyszer csak elfogy alólunk.

Ha a szív a másik szívtől messze jár – mondják –, akkor könnyebb az elválás. De mi nem messze jártunk. Mi egymásban éltünk. És mégis, egyik pillanatról a másikra olyan távol lettél, amekkorát ember nem tud áthidalni.

Szó sincs több, ami vigasztal.

Nincsenek szavak, amelyek visszahoznának. Nincsen mondat, amely enyhítené azt a csendet, amit magad után hagytál. Csak hulló könnyek vannak, és bennük felejthetetlen pillanatok.

Ott van bennük az utolsó mosolyod.

Az utolsó érintésed.

Az a tekintet, ami még az enyém volt.

Az út kettévált,de a szívem fele veled ment....

Nem tudtam, hogy az az utolsó. Ha tudom, talán tovább ölellek. Talán nem engedem el a kezed. Talán hangosabban mondom, hogy maradj. De az élet nem figyelmeztet. Csak elvesz.

És itt maradtam.

Menni kell – mert az idő nem áll meg annak sem, aki gyászol. Indulni muszáj – mert a világ tovább forog akkor is, ha bennem minden megállt. De minden lépésemben ott vagy. Minden döntésem mögött ott dobogsz. Az út kettévált, de a szívem fele veled ment.

A por belepi a régi nyomokat, de az emlékeinket nem tudja eltakarni. A közös nevetéseinket. Az estéket, amikor csak egymás mellett létezni is elég volt. Azokat a pillanatokat, amelyek most már örökké bennem élnek.

Nem azért váltunk ketté, mert akartuk.

Hanem mert neked menned kellett.

És nekem maradnom.

És ebben a maradásban hordozlak tovább – minden könnycseppben, minden csendben, minden lélegzetben.

Az út kettévált.

De a szeretetünk nem.

Az út kettévált,de a szeretetünk nem.

Magdika...

 Magdikát soha nem ismertem.Személyesen soha nem találkoztunk.Képekről láttam csak őt.Anyámat jutatta mindig eszembe,olyasmi forma volt.Az egyik legnagyobb rajongóm volt.Persze a rajongó nem jó szó,hiszen nem alkottam én semmi olyasmit amiért bárki is rajonghatna értem.A túrázós videók előtt is volt egy videós csatornám a legnagyobb videómegosztón,amolyan mai fejjel már teljesen értékelhetetlen minőségű és tán tartalmú videókat szerkezgettem amikor éppen úgy unatkozós időszakom volt.Talán még ma is megvan ez a videócsatorna a you tuben.Néha ugyan erősen agyalgatok a törlésén,de aztán úgy vagyok vele maradjon az utókornak is valami.Amúgy szinte nem is nézi senki azokat az alkotásnak nehezen nevezhető akármiket...Elég az hozzá,hogy nem is tudom mennyi,talán 60 videó készülhetett,lehet kicsit több vagy kevesebb nem tudom.Na ezeket szerette Magdika és a kész videók nagy részéhez mindig oda is kommentelt valami kedveset.Ez persze mindig is jól esett.Várjatok keresek is egy onnani videót ide,ami ha esetleg valaha törlöm a csatornát,innen elfog tűnni.Na nézzünk egyet:

Szóval ilyen típusú videók kerültek gyártásra és ez is egy éppen olyan amelyhez Magdika oda írt valamit.Aztán ugye miután Gergő elment,felhagytam ennek a csatornának a további művelésével,talán már előtte sem ment annyira a dolog.Készült ugyan egy-egy videó az évek alatt ide,de már úgy nem érdekelt a dolog.Egy-egy visszatérésnek tünő videónál is kedvesen fogadott Magdika.Hiányolta azon fajta régi videókat amelyek tetszettek neki és azt gondolhatta,hogy újra kezdem és újra felélesztem a csatornámat.De nem így történt.Egy szép napont aztán bejelöltem Magdikát ismerösnek a közösségi oldalon,amit elfogadott.Onnantól kezdve ha nem is olyan sűrűn,de egy-egy megosztásomat belájkolta,elsősorban a Gergőre való emlékezős dolgokat.Fel sem tűnt,hogy egy ideje se híre se hamva...

A minap jelezte a facebook,hogy Magdikának születésnapja van.Gondoltam felköszöntöm meg váltok vele pár szót.Ilyenkor mindig beszoktam menni az adott ismerös oldalára megnézni mi a szitu.Ekkor szembesültem vele (ami már másnál is előfordult),hogy Magdika már nem él...Ahogy kivettem tavaly azaz 2024 szeptember 15 tájékán hunyt el...valami olyasmi dologban (ezt most nem részletezem,noha az oldalán ott van miért),amiben ha lett volna a rendelőben vagy orvosnál valami olyasmi gép ami épppen nem volt,akkor nem halt volna meg...Persze ledöbbentem.Nem tudom mennyi idős lehetett Magdika,talán hetven körül,ez természetesen még nem ok rá,hogy meghaljon...

Jártam már így pár ismerösömnél,hogy utólag értesültem a haláláról amikor pl.éppen felszerettem volna köszönteni.Itt jön ki az,hogy lehet,hogy van több száz ismerösünk a közösségi hálón,de az esetek többségében már elnézést,de szarunk rá,hogy mi lehet vele.Megoszt ezt-azt,nyugtázzuk,hogy oké jól van,megvan még az illető,aztán lehet fel sem tűnik,hogy egy ideje már eltűnt...Persze képtelenség több száz embert figyelgetni,több száznak oda-oda írni egy hogy vagyot,egy mi van veledet...de mégis ilyenkor elkap némi lelkifurdalás engem is.Főleg így,hogy valóban talán a legnagyobb rajongómat vesztettem el.Hiába is készülnének tehát már a régi videócsatornámra videók,senki sem írna oda semmit,talán nagyon már meg sem néznék...

Remélem azóta Magdika békére lelt és boldogságra.Talán látja,hogy róla írok és megemlékezem.Hát ilyenkor már nem nagyon tudok mit kívánni.A nyugodj békében az hülyeség,hiszen már rég tudom,hogy a halállal a lét nem ér véget.Így hát sok boldogságot odaát Magdika,köszönöm a sok kedvességet amit kaptam.Remélem ezt odaát megtudom majd személyesen is tenni...

Volt egyszer egy kutya

Drága négylábú barátom éppen ma,hogy hat éve távozott az örök vadászmezőkre.Ahogy minden évben,most is megemlékezem róla.A kis fekete mudi  kölyökként került hozzám 2007 nyarán.Hamar beilleszkedett,de már négy hónaposan elütötte egy autó.Nem,nem az én hibámból.Apósom vigyázott rá és vitte le,de valahogy megszökött és egy autó a padkához vágta.Túlélte.Igaz müteni kellett.Felépült.Attól fogva nem bíztam senkire és velem és Gergővel nem is érte többé soha semmi baj.Boldogok voltuk és jártuk a világot,az erdőt a mezőket,az állomást körbe és még túrázni is voltunk.Mi hárman Gergővel.Elképesztően boldog idők voltak...

Egy boldog napon

Aztán Gergő elment és a kutyus félévvel élte túl.Csend és üresség maradt utánuk,olyan amit soha nem sikerült megszokni...Van új kutyám,de nincs új Gergőm.És azt a fekete kutyát sem tudja pótolni az új,bár ő is aranyos.Hát ez van.Nem tudok már erről mit írni,hiszen mindent megírtam az évek alatt.Hiányoznak,hiányzik az a boldog idő,a boldog séták.

Hat éve,hogy elment a kis barátom,most is bízom és hiszek benne,hogy van valahol egy olyan világ ahol mindenki boldog és azokkal van akiket szeretett...

Gyönyörű voltál!

Újabb átkelő a szivárványhídon

„Egy kutyának nem kell se luxusautó, se hatalmas ház, se drága ruhák, beéri egy útszélen talált bottal… Lehetsz gazdag vagy szegény, buta vagy okos, agyafúrt vagy tökkelütött a kutyádnak mindegy! Ő csak szeretet kér és ad!
Hány emberről mondhatod ezt el?!
Hány ember szeret feltétlen és olthatatlan szeretettel?!?
Hány ember mellett érzed azt, hogy ami TE vagy az különleges?!”

(Marley meg én) 

Egy-egy kutya halálakor mindig valahogy szóba kerül a szivárványhíd.Oké,de igazából sosem tudtam mi is az,hogy kell elképzelni mit is jelent pontosan.Valami olyasminek képzeltem mint az embereknél a "fényt".Nagyon sokat nem tévedhettem,hiszen így írnak róla nálam okosabbak:

"A mennyországtól innen van egy hely, amit úgy hívnak: a Szivárvány Híd.Amikor egy állat, aki közel állt valakihez meghal, a Szivárvány Hídhoz jut. Egy nagy rét terül el a lábánál, hogy minden állat szaladgálhasson, és együtt játszhassanak. Állandóan süt a nap, és elegendő étel, ital található ott, hogy mindenki kényelmesen érezze magát.

Azok az állatok, akik betegek, vagy öregek voltak, visszanyerik egészségüket és életerejüket. Akik megsérültek, sebeik begyógyulnak és olyanok lesznek, mint ahogyan fiatalon ismertük őket."

Sajnos a Szivárványhídnak a mai napon egy újabb átkelője akadt.Talán megfigyelhető ebben a blogban sok egyéb más mellett az is,hogy ha ilyen van akkor rendre megemlékezem egy számomra kedves állatról is.Talán lehet még emlékezni Zoknira a gólyára,vagy a volt kutyámra Buksira,vagy mint legutóbb alig pár hete elhunyt Zénóra a munkahelyi kutyára.De nagyon aggódtam a közelmúltban Albáért is akit egy hideg patakban találtak összefagyva és lebénulva.Szerencsére az ő állapota azóta javult.De sajnos itt van a következő veszetség...

Gedeon papó is az ercsi Kutyasegélyszolgálat egyik mentett kutyája volt akit szeptemberben mentettek.Válságos állapotban került a segélyszolgálathoz,ráadásul rákot is diagnoziáltak nála és legjobb esetben is egy hetet adtak neki.

Shíva menedékének kutyáinál azonban nem ritka vendég a csoda.A csoda amelyet szeretet és gondoskodás táplál.Gedeon ennek köszönhetően pedig elkezdett javulni.Sajnos meggyógyulni már nem tudott soha,de amit még meglehetett tenni érte azt itt megtették.Ennek köszönhetően tíz hónap szeretet és gondoskodás jutott az öreg papónak,olyan amit korábban életében még nem tapasztalhatott.

Gedeon papó,a kapuban üdvözölt márciusban

Gedeonnal először az Árva kutyák karácsonyán találkoztunk Ercsiben.A már akkor is beteg kutya láthatóan jó volt és élvezte a felhajtást ami körülötte volt.Fennállt persze a veszély,hogy bármelyik pillanatban rosszabbra fordulhat az állapota,de Gedeon boldog volt és kitartott.

Az ország kutyája választáson pedig második helyezést ért el.De ez csak minket embereket érdekelt.Teltek a hetek és márciusban újra találkoztunk Gedeon papóval,Diana és Girnyó születésnapi buliján szintén Ercsiben.Mindkét eseményről amúgy van külön behegyzést a blogban.Itt már úgy tűnt,hogy Papóka fogyott ugyan,de még azért elvolt remekül,békésen,nyugisan.Ekkor láthattuk őt utoljára.Ez a két találkozás is elég volt,hogy belopja magát a szívünkbe.

Az elmúlt hetekben,napokban aztán sorra érkeztek a hírek a segélyszolgálat közösségi oldalán állapotának rosszabbra majd válságosra fordulásáról.Egy egész ország szívszorítóan izgult és aggódott érte.

Az utolsó találkozás

Az elmúlt napokban sokat kellett kórházba vinni,de sem a szolgálat munkatársai,sem az orvosok nem mondtak még le róla,hiszen evett-ivott és néha láthatóan jól is volt.Ám volt olyan is,hogy rosszabbul lett és rohanni kellett vele a kórházba.De még tegnap is hazaküldték mert jobban lett...

Ma aztán már a haláláról posztolt a segélyszolgálat és egy emberként döbbent le a szolgálat közösségi oldalának több mint 400 ezer követője....Gedeon papó a mai nap elment és átkelt a szivárványhídon.Hatalmasat küdött és győztesként méltósággal távozott.Szeretetért jött és szeretetet vitt.Élete utolsó tíz hónapjában megkapta mindazt amit korábban sosem adott meg neki az élet.Ezrek szívébe lopta be magát.Szerénységével,alázatával,kedvességével elérte azt,hogy a mai nap több ezren megsíratták.Köztük én is.Nyugodjon békében papóka és ne félj a csodák most ott várnak rád a szivárványhídnál!

Zénó - Az utolsó simi

 Munkahelyemre ha busszal érkezem,a hátsó kapunál tudok bemenni.Itt két cég van egymás mellett,a mienk és egy másik.De ezt úgy kell elképzelni,hogy a portánál a baloldali kerítés már a két céget elválasztó vonal.Itt a másik cégnél a porta mellett élt egy 10 x 10 méteres helyen Zénó a gyönyörű labrador.Már évek óta ott élt Zénó és sokszor megugatott amikor léptem be a kapun,hiszen hiába a másik cégnél volt az ő területe annak széle éppen a két céget elválasztó kerítés volt.Látott tehát mindig.Persze nem csak engem,hanem minden arra közlekedőt megugatott Zénó,végtére is ez volt a dolga.Nem volt agresszív kutya,hiszen ugatás közben is csóválta a farkát.Sajnáltam mindig mert be volt zárva abba a 10 x 10 méteres területre,bár úgy tudtam minden este kiviszik a szomszéd cég portásai egy sétára.Mindig köszöntem neki,de más úgy nem történt az évek alatt.A sajnálatot mindig éreztem és gyakran megfordult a fejembe,hogy jó lenne elvinni megsétáltatni.

Internetes kép,de ugyanilyen volt Zénó is

Aztán ugye Gergő elvesztését követően lettem egyre jobban érzékenyebb.Sok olyan dolog megviselt amire korábban figyelmet sem szenteltem...Így aztán Zénó szomorú sorsára is egyre inkább érzékenyebb lettem,kezdett a szívem megszakadni a fekete szépségért.Kánikulában vagy a legnagyobb fagyban is mindig ott volt bezárva azon a parányi területen.Sokszor a fűvet sem vágták le nála,mert tiszta füves volt amúgy az a rész.Nem tudtam,hogy a legnagyobb hidegben vajon be engedi-e a portás a fülkéjébe,hogy legalább ott melegedjen.Úgy láttam,enni és inni azért kap rendesen.Néha mi is dobáltunk be neki ezt-azt,elsősorban Reni a volt munkatársam hordta neki otthonról a kajákat,de aztán idővel Reni leszámolt a cégtől és Zénónak csak az jutott amit annak a cégnek a portásai adtak neki.Látszott sokat rajta,hogy szívesen mozogna,futna,de abban a lezárt ketrecben ezt nem tehette meg.Sajnáltam,nagyon.

Így várt minden reggel Zénó

Egyre jobban megviselt,hogy állandóan csak azt látom,hogy oda van bezárva szegény pára.Láttam a szemében egyfajta szomorúságot.Aztán a múlt decemberben amikor az Árva kutyák karácsonyán voltunk Ercsiben és ott is megszakadt a szívem a sok kis ártatlan életért,utána döntöttem el,hogy teszek valamit Zénóért.Hacsak valami apróságot is,de tennem kell érte valamit.Így attól a naptól kezdve mindig vittem neki a juti falatokat mikor mentem dolgozni.Ennek persze mindig örült és mindig szívesen fogadta.Minden nap vittem valamit és így persze hamar haverok lettünk.Délután mikor elmentem mindig oda jött egy simire,reggel meg mindig várt a sarokban mikor tünők fel és adom a juti falatját.Remekül elvoltunk és hamar a szívembe zártam.A két cég portásai is felfigyeltek rám,hogy mindennap viszem a kutyusnak a finom falatokat,de mindkét helyen rendesek voltak és már velük is rendszeresen beszélgettem.Ekkor tudtam meg olyanokat,hogy elviszik esténként sétálni,meg azt,hogy van olyan portás a cégnél aki nagyon is szíven viseli Zénó sorsát,így alighanem beengedték a melegre a fagyos éjszakákon is.Na és azt is megtudtam,hogy fiatal korában ütötték-verték szegényt és onnan hozták el aztán ide a szomszédos céghez.

Zénó is ilyen volt!

Pár hete aztán Zolika is felfigyelt rá aminek az lett a vége,hogy vele is összebarátkozott Zénó.Múlt pénteken ahogy mentünk haza,akkor is odajött egy simire hozzánk,mi meg megsimogattuk és elbúcsúztunk tőle.Megígértük,hogy hétfőn hozzuk a szokásos juti falatot neki.Eltelt a hétvége,mi ugye meccsen voltunk Adonyban.Hétfőn én értem előbb be a munkahelyre.Nem láttam senkit a sarokban Zénó nem várt.Mindig várt december közepe óta,így nem értettem hol lehet.Aztán már jött elém a szomszéd cég portása és mondta,hogy Zénó vasárnap délután elment...Hihetetlen szomorúság lett rajtam úrrá.Még elmesélte mi,hogy történt.Hogy egyszer már volt neki valami rohama,de akkor megtudták még menteni.Most elterült a földön és negyven másodperc múltán már nem mozdult többé.Ennyit mesélt a portás.A jutifalatot vihettem haza az én kutyámnak Rexinek,de ugye az ő adagját feleztem meg mindig Zénóval.

Ekkor ért be Zolika is a munkahelyre azt mondtam neki mi történt.Amúgy a portás is (feltehetőleg ő volt az amelyik szívén viselte Zénó sorsát) a könnyeivel küszködött,de én is,sőt Zolika is.Megkedveltük Zénót és nem is tudtuk,hogy beteg...

Az a pénteki volt az utolsó simi.Ha tudjuk,hogy az,nem engedjük el olyan hamar és könnyedén Zénót.Remélem keserves életét egy minimálisan megtuduk szépiteni és amikor átkelt a szivárványhídon magával vitte a juti falatok és a simijeink emlékét is!

Úgy tudom spirituális szempontból,hogy a kutyák egyből újra születnek máshol,más testben (ettől ez még lehet nem így van).Csak remélni tudom,hogy Zénó következő életében szerető gazdikra lel,akik őszintén szeretik,nem bántják és nem tartják bezárva.

Nyugodj békében drága Zénó!

Nyugodj békében Zénó és szeressenek nagyon következő életedben!

Tomi is az örök vadászmezőkön...

 Ma került sor Gergő 2024-es emléktúrájára,erről bejegyzés pár napon belül várható.Hazafelé a buszon azonban egy igen rossz hír fogadott.Egy újabb régi haver távozott az élők sorából.Kezd sajnos növekedni ez a névsor.Tudom,hogy rövidesen nekünk is elfog jönni az időnk,de ez akkor is szívszorító.Tomival együtt nevelkedtünk abban az udvarban ahol papáék kártyáztak azoknál a bizonyos padoknál is asztaloknál.Sokat fociztunk.Aztán Tominak volt egy hülye szokása,mikor megunta a játékot mindig elvette tőlünk a labdát.Nem gonoszságból,hanem mert ő ilyen volt.Nevetve vitte a labdát mi meg futottunk mindig utána,de persze mindig visszaadta.Nagyjából egy idősek voltunk.Katonaként Sárbogárdon sokat segített nekem,ő már idősebb katona volt,mikor én bevonultam.Aztán az évek alatt szétszéledt a gyerekkori banda,keveset találkoztunk.Tomival emlékezetem szerint a pár évvel ezelőtti (talán három vagy négy éve) repcetúrán találkoztunk utoljára Nagyvenyimen.Zolikával pihentünk egy padon egy-egy dobozos sörrel a kezünkben mikor odalépett hozzánk.Persze megismertem és váltottunk pár szót,meg is hívott ide Nagyvenyimre minket egy főzéssel egybekötött ebédre amiből persze nem lett aztán semmi.Sajnos láttam rajta,hogy alkoholista lett,nyilván ennek is megvolta az okai.Nem ítéltem el ezért.Így alakult valamiért.

Gyűlik az eltávozott régi barátok sora,ami elszomorít.De mivel hiszek benne,hogy a lét a halállal nem ér véget,így bízok benne,hogy Tomival is összefutunk egy szebb világban majd a jók ünnepén.Nyugodj békében barátom!

Elment a források épitője és karbantartója

Bár személyesen nem ismertem mégis szinte minden mecseki forrásnál feltűnt a neve.Ő volt aki vigyázott a Mecsek forrásaira és még sok más forrásra is.Az ő írásai művei szolgálnak alapul a mecseki források sorozatomhoz.Ő tartotta karban és újította fel a források zömét.Sajnos március 26-án ő is elment.Úgy érzem egy ilyen emberről illik megemlékeznem,annál is inkább mert itt-ott Sándor jellemvonásait tükrözte számomra vissza.

 Józsi a baranyai természetjárás meghatározó alakja volt. 1983-tól volt szervezett természetjáró, fél életét a természetjárásnak és a természetbarát mozgalomnak szentelte. Sokoldalú munkásságát nehéz teljes körűen felsorolni. Leginkább a „mecseki források építőjeként” volt ismert: Csokonay Sándor forrásépítő és természetvédő munkáját követve különös figyelemmel és szakértelemmel gondozta a forrásokat elsősorban a Mecsekben, de Baranya más tájegységein is. Folyamatosan karbantartotta azokat, újjáépítette a régi foglalatokat. Nyugodtan kijelenthetjük: áldozatos munkája során számos forrás menekült meg az enyészettől. Létrehozta a „Mecseki forrásvédnökök” csoportot, melynek keretében sok éven át több százan kapcsolódtak be a források karbantartásába. E munkája során más területre is kilépett: egyik kiemelkedő munkája a 2009-ben Ukrajnában, a Keleti-Kárpátokban a Fekete-Tisza forrásának felújítása, melynek során – tervei alapján – a forrást teljesen lebontották és újraépítették, felhasználva és megőrizve a régi forrás megmaradt értékeit. A munkákat ő maga vezette.

Ápolta és óvta a Nyugat-Mecsekben lévő Ordas tanyát, ami Csokonay Sanyi bácsinak és barátainak egyik kedvelt erdei házikója volt. A házban megőrizte az emlékeket az utókor számára, az ott végzett munkákról, látogatásokról naplót vezetett. Az „Ordas Naplót” turistatörténeti értéknek tekinthetjük.

1993-tól a Mecsek Egyesület tagja, a Munka Osztály elnöke volt. Barátaival, segítőivel a források mellett gondozta, javította, felújította az elődeink által épített létesítményeket: erdei kereszteket, kilátókat, emlékhelyeket. Kezdetektől fogva gondozója a büdös-kúti Természetjárók Panteonjának, az emlékhely tábláit mindig ő intézte a kőfaragóval, azután saját két kezével helyezte el, s rendszeresen ellenőrizte, vigyázta az ottani rendet. A Magyarok kunyhója emlékhely kialakítása is neki köszönhető.

Részt vett a Balokány-liget megújulásáért összefogó pécsi civil szervezetek munkájában is: virágok ültetésével, madárodúk kihelyezésével, tereprendező munkákkal segítette Pécs e zöld szigetét újra közkinccsé tenni.

Fotóival, írásaival (amelyek megjelentek a BMTSZ honlapján, a Mecsek Híradóban, a Mecsek Egyesület évkönyveiben, valamint az Ordas Naplóban) a Mecsek szépségeit, értékeit mutatta meg a természetet szerető embereknek.

Aranyjelvényes túravezetőként részt vett a túrák szervezésében, vezetésében. Hosszú éveken át vezette a Csokonay Sándor Emléktúrát és az orfűi Desztinációs túrát, közreműködött a Tenkes és a Mecsek teljesítménytúrák rendezésében. Széles körű ismeretekkel rendelkezett a természetről, növényekről, állatokról, épített örökségünkről, történelmi emlékekről, emlékhelyekről, ezt a tudását örömmel és magas színvonalon osztotta meg az érdeklődőkkel az általa vezetett túrákon, illetve különböző előadásokon.

Természetjáró munkásságát több kitüntetéssel is elismerték: Aranybakancs Díj (BMTSZ), Mecseki Erdőkért Díj (Mecseki Erdészeti Zrt.), Balokány-ligetért díj (Balokány-ligetért Egyesület), Czárán Gyula Emlékérem, Természetjárás Fejlesztéséért Bronz fokozat és Ezüst fokozat (MTSZ), a Mecsek Egyesület Örökös Tagja cím.

Baumann József a baranyai természetjárás egyik ikonikus alakja volt. A természet és a természetjárás iránti szeretete, elkötelezettsége, a turistatársaihoz való baráti viszonya, segítőkészsége mindannyiunk számára példakép lehet! Halálával nagy veszteség érte a természetjárók közösségét és a természetbarát mozgalmat.

Isten nyugosztalja!

Távozó öreg harcos

 Lajos,Imike,Mari és én a kilencvenes évek közepén alkottunk elválaszthatatlan csapatot.Szoros barátságba kerültük mi így négyen.Volt akkoriban egy kispályás focicsapatunk a helyi városi bajnokságban.Ennek a kapusa volt Lajos,én meg Imike pedig egy-egy játékosai voltunk a csapatnak.Mari pedig Lajos csaja volt.Együtt jártunk többnyire az akkor fénykorát élő jégkorong meccsekre is.Meccsek után pedig rendre beültünk egy-egy italra az akkor törzshelyünké váló Bingó vendéglőbe ahol redszeresen játszottuk is az akkor népszerű bingó játékot is amivel sokat és sokszor nyertünk is.A focimecsek után meg ugrattuk Imikét,hiszen ő volt a csapat olyan tagja akit lehetett ugratni,szívatni.Na ezek persze sosem mentek el durva formába.Sok remek élményünk van.Aztán Lajos 95 márciusában elvette Marit.Én voltam Mari,Imike pedig Lajos esküvői tanúja.A barátság akkor kezdett alábbhagyni amikor Lajosék elköltőztek a városból egy tolnai faluba.Végül el is halt teljesen a dolog.

Lajossal aztán jó féléve találkoztam újra.Akkor ecsetelte,hogy elváltak Marival.Az okok most nem ide tartoznak.Én ezen alaposan meglepődtem,hiszen a szememben ők voltak az álompár.Tegnap este aztán újra összefutottam Lajossal a helyi Intersparnál.Beszélgettünk egy sort aztán hirtelen eszembejutott Imike,kérdeztem mit tud róla,mi van vele,mert ezer éve nem tudok róla,nem hallok felőle.

Boldog álmokat barátom!

Ekkor közölte,hogy Imike meghalt.Leesett az állam,hiszen egy régi barátomról volt szó.Mondja,hogy ő is akkor tudta meg amikor már két éve elhunyt.Akkor most mennyi lehet?Mivel ismerösök vagyunk Imivel a facen,megnéztem az oldalát, egy 2019-es bejegyzésnél láttam csak,hogy egy közös ismerösünk úgy köszönt el tőle,hogy nyugodj békében öreg harcos.2019 márciusa....az a bizonyos 9-10 hónap...amikor annyi mindenkit elvesztettem sorban egymás után...hát Imike is ekkor mehetett el.A döbbenettől szólni sem tudtam.Sajna az ember nem tud nyomon követni minden ismeröst,de azért lehangoló,hogy évek alatt egy üzenet váltás sem történt régi haverok között...Mondhatni fájó és fájó Imi távozása is.Annak fényében különösen,hogy egy évvel fiatalabb volt nálam.Egy újabb név tehát lelkem síratófalának egy tégláján...Nem volt alkalmam elköszönni.Mivel hiszek a túlvilágban így bizom benne,hogy látod.Akárhol is vagy legyél maximálisan boldog és ha jön egy új élet legyen ennél sokkal jobb!Nyugodj békében barátom!

Négylábú barátság

Kérve kérlek, maradj velem,
Még egy órát, még egy percet.
Figyelem a lélegzésed,
Meddig bírod, meddig kéred.

Reggel látom, furcsán fekszel.
Talán már nem is lélegzel?
Közel megyek, és meg kell látnom,
Elment a legjobb barátom.

Mi az élet? Csak egy perc!

Amit ebben átölelsz.

Kicsi élet, épp hogy indul,

Épp hogy ugat, már boldogul.

Vakkant reggel, jaj, de jó!

Ő egy kutya, ugató.

Az ölembe felveszem,

Nagyon-nagyon szeretem.

Menni, menni, nem pihenni,

Csak a szépen gondolkodni.

Fáj a bánat? Majd elmúlik.

Jön a tavasz, kivirágzik.

Te jössz velem, segítsz nekem.

Megyünk, megyünk - ez kegyelem!

Erdő dombján nézelődünk,

Senki mással nem cserélünk.

Tizenkét év, sok-sok pillanat!

Emlékként vajon mi maradt?

Egy hang, egy illat, egy kép, egy hely,

Ennél több már nem is kell!

Társam voltál búban, bajban.

A legnagyobb fájdalomban.

Megtettem mindent éretted,

Remélem, hogy megértetted.

Rád bíztam a pillanatod,

Hiszen tudod, úgyis tudod,

Nagyon boldog voltam Veled,

Remélem, hogy Te is érezted.

Forrás: www.poet.hu magyar versek

Négylábú barátom holnap lesz három éve,hogy az örök vadászmezőkre és erdőkbe távozott.

Mivel holnap túrázni leszek,így ma emlékezem rá...

Júniusi testvérek

 Az élet eddigi tapasztalatai alapján a tél vagy a nyár első hónapja időnként valami rosszat tartogat.Sőt.A legrosszabbakat.Szerencse a szerencsétlenségben,hogy nem minden évben (még csak az hiányozna),de bőven kijutott belőle eddig is... Ugye december hónapban vesztettem el a két legfontosabb személyt az életemből (2004 illetve 2018-ban),de a nyár első hónapjára is kijutott bőven... 2007 és 2019...ekkor mentek el a testvéreim.Igaz apám az júniusban született,de a kutyám is ebben a hónapban költözött egy szebb világba (2019).Lánytestvérem tehát már 15,míg fiú tesóm három éve mentek "haza"... Most rájuk kéne emlékeznem.Míg bátyámról az előző két júniusban megemlékeztem,addig a nővéremről még soha nem esett szó.Valószínűleg ennek nem a szeretethiány az oka,hanem az,hogy ez egy túrablog végül is és vele soha semmilyen túrázós élményem nem volt.

Testvéri szeretet

Talán gyerekkoromban...ők Mezőfalván laktak és időnként náluk nyaraltam,de az,hogy valahova elmentünk volna közösen,nos ilyen nem volt.Talán apánk kertjébe olykor.Ő búzgon gyüjtögette és olvasgatta a Rakéta és az IPM nevezetű újságokat.Sajna viszonylag fiatalon ment el 15 éve.Rákos lett amiből már nem tudott kigyógyulni,kórházba vitték egy keddi napon,de ott tüdőgyulladást kapott ami elvitte június másodika hajnalán...Jelenleg egy sírban nyugszanak Gergővel,ott van mindkettöjük urnája elhantolva a családi sírban.Ugyan mi tervezzük,hogy Gergőt majd áthelyezzük egy saját családi sírba,de ez már egy másik történet.Mást most úgy nem tudok mondani róla.Még esetleg annyi,hogy fiatal korában szép lány volt,de egy rossz házasság és a küzdelmes évek megváltoztatták és a külső szépség az tovatűnt.Remélem akárhol is van,boldog és jól is van.Vagy talán már újra leszületett.Ki tudja...

Bátyámról már több szó esett,vele kapcsolatban van egy-két túrázós emlék és pár meccstúrázós is.Ezek levannak írva a blog korábbi szakaszaiban,most nem kívánom részletezni.Ő is júniusban ment el,a tizenkettedikei éjszakán,lényegében pontosan félévvel Gergő után.Kemény idők voltak ezek számomra,rá egy hétre a kutyám hagyott itt.,két hónap múlva pedig egy kedves barátom.Ma sem könnyebb,csak megtanultam élni ezekkel a dolgokkal és ma már tudom,hogy van odaát és valahol ők most is élnek és léteznek!Ez persze nekünk itt maradottaknak sovány vígasz

Évforduló van.Így ezekben a hetekben rájuk emlékezem.

Egy jelentéktelen legenda távozása

 Bár 2019 november 15-i bejegyzésemben azt ígértem,hogy Tippszmix Csabi először és utoljára szerepel a blogomban,sajnos az élet mint már annyiszor most is felülírta a dolgokat.( az akkori bejegyzés) Mindig is imádtuk a tulajdonképpen olyan kis jelentéktelen figurákat mint Csabi,aki már a puszta megjelenésével mosolyt csalt az arcunkra.Az akkori bejegyzésemben gyakorlatilag mindent leírtam ami tudható róla,nem ismétlen magam,kattínts a feljebb lévő hivatkozásra és elolvashatod.Most mégis újra itt van a blogomban Csabi és ennek most szomorú apropója van.

Szomorú hír fogadott ma a facebookra való belépésemkor.Elhunyt Tippszmix Csabi.Akit mi fociért rajongók legendaként tiszteltünk,pontosan azért meg puszta megjelenésével jókedvre derítette az embert.Mi Gergővel is különösen kedveltük,hiszen egyik legjobb barátja néhány éve pont a Dunaújváros kapusa volt,így kicsit Újváros drukker is volt.A 2019-es bejegyzésem a mi egyetlen "találkozásunkról" szól.Legalább egyszer találkoztunk ha a szó nem a legszorosabb értelmében is...

Hogy mi történt vele nem tudjuk,csak a halálhírét közölték.Csabi 48 évesen távozott,vagy ahogy mi tudjuk: ment haza.Borzasztóan sajnálom,hiszen egy mellékszereplője volt egy kellemes korszaknak az életünkben,amikor Gergővel jártuk a stadionokat a mecseket,amikor a csapatunk is az első osztályba jutott... Immár odaát van ahol Gergő is és biztos vagyok benne ha Gergőnek lesz alkalma rá üdvözli majd őt és az én jókívánságaimat is átadja neki.

Nyugodj békében Csabi!Köszönjük a mosolyt amit az arcunkra varázsoltál!

Sógor van-e jó bor?

Tenném fel a költői kérdést,de már nem igazán van kinek.Ismét kevesebben lettünk.Valóban én vagyok az utolsó mohikán a családban,mindenki odaát van már és feltehetőleg éli boldog létezését.Sógorom ugye nem volt vér szerinti rokon.Nővéremnek a férje volt és bár nem voltunk rosszban,barátok azért sosem lettünk.Nincsenek is vele kapcsolatos túrázási élményeim.Gyerekkoromban ők a nővéremmel Mezőfalván laktak és előfordult,hogy náluk nyaraltam,ami amennyire vissza tudok emlékezni nem is volt rossz.De ennyi.Azonban János is a családhoz tartozott és most ő is elment,így már újra együtt lehet a testvéremmel... Természetesen róla is megemlékezem egy bejegyzés erejéig.Mivel ma tudtam beszélni a fiával az unokaöcsémmel,tőle tudom,hogy Jánost karácsonykor érte egy kis baleset.Eltörte a kezét és onnantól kezdve már nem jött ki a lakásból.A piába menekült,addig se vetette meg a jó bort,de ez aztán teljesen leépítette és a mája már nem bírta tovább a küzdelmet.

Virágok a folyón...

Búcsúztatása ma a Duna parton volt!Hamvait átadták a nagy folyónak.Mivel még nem láttam ilyen gyászszertartást ezért különösen kiváncsi voltam rá.Megkapó volt és megindító!Ahogy a vízben oldodó urnát vitte el a folyó nyomában a virágokkal,két fia búcsú pillantásaival kisérve nagyon meghatónak tűnt.Furcsább volt mint egy temetői búcsúztató mégis...hülye szó,de "jobb".Vagy szebb,vagy nem tudom,hogyan fejezzem ki magam.De gondolom a lényeg érthető.Az urna úszott kicsit majd oldodótt a vízben és valahol talán még Dunaújvárosnál János kívánságának megfelelően "szabadon engedte" a hamvakat...

Nyugodj békében!

Az első gól

 Annyira emlékszem,hogy szünet volt.Kimentünk a tesómmal a büfébe.Valószínűleg valamit inni.Az első félidő nem úgy alakult ahogy kellett volna...a Ferencváros 2-0 arányban vezetett.Hosszú sor volt a büfénél erre még emlékszem.Olyan hosszú volt a várakozás,hogy közben elkezdődött a második félidő.A tömeg felharsant,mert tömeg volt.Ma már talán szokatlanul hangzik,de teltház volt a mérkőzésen a régi ütött kopott Kohász stadionban.Ott hagytuk a sort és rohantunk vissza a lelátóra.Tesóm a nyakába kapott.Nem volt nehéz dolga.1977 október elsejét írtunk és én szinte pehelysúlyú kis tökmag voltam még.Szóval a nyakába kapott.Onnan láttam,hogy tizenegyeshez készülödünk!A labdánál egy nyurga játékos állt: Szepessy. Nagy nyugalommal végezte el a büntetőt és természetesen a hálóba lőtte a labdát! Ezzel 1-2-re módosult az állás! Ez volt életem első (hazai) gólja amit élőben láttam kinn a stadionban.Az első gól...Szepessy....

Virágok,mécsesek,gyertyák.. (fotó: Dunaújváros PASE)

Ma gyertyák és mécsesek égtek pár méterre onnan ahonnan azt a tizenegyest belőtte Szepessy... Már az új stadion lelátója alatt.Gondolatban visszaidéztem azt a 45 évvel ezelőtti meccset...amelyet aztán megnyertünk 3-2-re!Mekkora élmény volt!Ez volt a mérföldkő.Innen indultak az én meccstúráim.Attól az első góltól kezdve.Szepessy lőtte be.Aki aztán még évekig nálunk játszott,majd a helyi foci akkori hanyatlását követően elment jobb csapatokba.A Rába ETO-ba majd a Ferencvárosba.Aztán évek múlva visszatért,kicsit még játszott itt,majd ismét pár év múlva ő volt a csapat edzője.Közben kinevelt egy csemetét,aki ma a Dunaújváros kapitánya...

Az emlékezés gyertyái (fotó:Dunaújváros PASE)

Szombaton túránkról hazafelé tartva a buszon ért a rossz hír,hogy az öreg Szepi elhunyt... Megdöbbentett,mert bár személyesen nem ismertem,de a lelátón rendre a közelemben ült a meccseken.Volt edző még pár helyen,de Dunaújváros volt az otthona.Ürességgel töltött el a halálhíre,hiszen ő lőtte azt a bizonyos első gólt...Ha kihagyja,ki tudja,lehet sosem megyek ki meccsre többé az életemben.Mennyi,de mennyi élményről lemaradtam volna...De belőtte!

Búcsú (fotó:Dunaújváros online)

Sajnos nem tudtam kimenni a mai megemlékezésre,ezért is gondoltam arra,hogy helye van itt a blogban.Na és persze nem felejtettem el azt sem,hogy a csapat a klub Gergő halálakor mennyire mellém állt.Mellékesen meg kedveltem is az öreg Szepit,aki akkor 28 éves volt mikor letette a tizenegyespontra a labdát azon a bizonyos mérkőzésen.

Az Isten adjon neked boldog álmokat Szepi!

Köszönöm azt az első gólt...!

Az örök vadászmezők zöld rétjein...

 ...valahol ott szaladgál most is.Ugatja a verebeket vagy az arra tévedő galambok lelkeit.Boldog mert egészen biztosan ott van vele Gergő is és talán az én lelkem fennmaradott része is... Hárman együtt járjuk a mezőket miközben ő nagyokat vakkant és szaladgál... Már annak is két éve,hogy ő elment.Életem legsötétebb szakaszának egyik távozója volt ő is.Na és mégha egy kutya is,természetesen megemlékezem róla távozásának évfordulóján,hiszen egyike volt azon keveseknek akik igaz őszinte szívvel szerettek.Magától értetődik és természetes,hogy helye van itt a blogban.Szóval ott szalad és szalad a verebeket hajkurászva,néha visszanézve ahogy szokott,hogy megyünk-e utána,követjük-e.Nincsenek emlékei,hiszen ment és megy tovább minden.Folytatódik a show és mivel odaát vagyunk vele mi is úgy érzékeli mintha mi sem történt volna...Szaladgál boldogan.

Szaladgál boldogan...

Ahogy nem rég Rexi,úgy Buksi is egy környékbeli faluból került hozzám 2007-ben.Ugyanolyan vadóc volt ő is,talán egy kicsivel azért okosabb.Ám ez is kevés volt ahhoz,hogy kishíján már félévesen átköltözzön az örök vadászmezőkre.Egy séta alkalmával amikor a papa vigyázott rá kirohant az útra neki egy autó kerekének amely a padkához vágta.Mivel nem voltam akkor ott,egyből hívtak,hogy a kutya megdöglött... Ám ő erős volt és volt benne még némi élet.Elvittük az állatkórházba ahol megműtötték és életben maradt!Lassan,de pár hét alatt fel is épült.A jobb mancsába ugyan tettek be valamit,amit aztán egész életében elkellett viselnie,de idővel megszokta.Bár sokáig nem tűrte ha a jobb mancsához értünk.Lassan fokozatosan tanult és lett egyre okosabb.

Itt éppen a Szalki-szigeten élvezi az életet...

Egy napon aztán már teljesen biztonságosan lehetett vele közlekedni akár az utcán is póráz nélkül.Persze a pórázt a kedvenc helyein vettem csak le.Imádta a közeli erdőt a völgyet és a vasútállomás körbejárását.Kismilliószor elvittük ezekre a helyekre.Élvezte az életet és remekül elvolt sok-sok éven át velünk.Voltak kisebb túráink is vele.Hiszen kivittük a Rácalmási-szigetre és volt,hogy eljött velünk Dunavecsére is a Pentele-hídon át.Ahogy teltek az évek úgy lett okosabb és okosabb.Az utolsó éveiben már nagyon értelmes volt.Bár fekete volt és dús szőrzetű azt sem bánta ha nyáron csatangoltunk.Egy volt a lényeg csak menjünk és menjünk...Így telt az élete.

Bárhol is vagy légy boldog kisbarátom!

Azon az átkozott hajnalon amikor Gergő elment hozzám hasonlóan ő sem kelt fel,miközben Gergő a másik szobában az életéért küzdött... Nem tudtuk megmenteni így Gergőt sajnos.Alighanem megérezhette kedvenc kis gazdijának távozását,hiszen a következő félévben fokozatosan kezdett leépülni.A nyár első hőhulláma pedig betett neki.Nem bírta elviselni a kiméletlen meleget.Három hetet szenvedett,de főleg az utolsó 3-4 napját keserítette meg a betegsége.Nem mozdultam egy pillanatra sem melőle ameddig csak tudtam simogattam és vigasztaltam.Aztán egy kedd reggelen ahogyan Gergő is,ő is elment.Utolsó mozdulata az volt,hogy kinyújtotta a mancsait,de visszahúzni már nem tudta...

Mindörökké...

Kedvenc helyén a közeli erdőben az út mellett a fák alatt temettem el.Ott alussza örök álmát.Mivel Rexivel sokat megyünk el ott,így sokat kijárok a sírjához.Persze csak a kis testét temettem el,hiszen a lelke ott szaladgál az örök vadászmezők zöld rétjein ahol Gergő vigyáz rá...

Ma van két éve,hogy elmentél kicsi kis barátom.Bárhol is jár a lelked öszintén kivánom,hogy legyen nagyon boldog!Na és persze minden évben ilyenkor helyed lesz itt!