Egy csapat voltunk

Hát esküszöm,szégyen szemre majdnem elfelejtettem.Valami véletlen jutatta aztán eszembe.Véletlenek pedig már tudjuk jól nincsenek.Valami,vagy tán valaki (Gergő?) eszembe jutatta.Drága négylábú barátom,ma van hét éve,hogy az örök vadászmezőkre távozott...Természetesen ahogy minden évben,most is megemlékezem róla,hiszen egy csapat voltunk! Négy kutyám volt az életem során,de úgy érzem ő volt a fő kutyám.Ő volt velem a legtovább,bár a mostani még él és remélhetőleg ezt a rekordot majd megdönti.Szóval úgy emlékszem rá,hogy ő volt a fő kutyám.A fekete mudi,akit ma már ahogy nézem a képeket róla,egyszerűen gyönyörűnek látok.Akkoriban ki tudja miért nem mindig láttam annak,de igen.Ő valóban gyönyörű volt és a négy kutyám közül alighanem a legokosabb is.

A fekete mudim

 Nagyon-nagyon sokat sétáltunk vele,sőt túráztunk is.Akkor volt boldog amikor jött velünk.Óriási is a különbség közte és a jelenlegi kutyám között.Ez a mostani nem szeret sétálni.Egyszerűen nem szeret.Pedig azért hoztam ide,hogy majd olyan jókat sétálok vele mint a régi mudimmal.De ezzel nem lehet,persze sokat nyom a latba Gergő hiánya.Nyilván ha itt lenne,akkor a kutya is szívesebben jönne.A régi kis mudi szeretett sétálni,nem számított neki hideg van,vagy meleg.Eső,hó vagy szárazsság.Jött mindig boldogan.Jó kutya volt.

A séta volt mindene

Gergő,ő és én egy csapat voltunk.Ahogy ő,én is imádtam ezeket a sétákat.Remekül elvoltunk.Nagyon hiányoznak ezek a dolgok. Alig féléve voltam a szivárványhídnál,amit Dorogon valósítottak meg.Természetesen ott is eszembe jutott a kis fekete kutyám.Legközelebb ha arra járok akkor meg viszek valamit ami az övé volt,ezeket a tárgyakat kilehet tenni a híd korlátjára.Szóval attól,hogy most majdnem elfelejtettem az évfordulót,attól még nagyon is itt van a szívemben ez a kutyus.Itt nyugszik a szomszédban a kedvenc helyén az erdőben.Oda temettem el.Sírján,amiről csak én tudom,hogy egy kuytasír,az év egyes szakaszain virágok nyílnak...

Nyugodj békében barátom!