Kupadöntő és városnézés

 Nem is tudom hol kezdjem ezt a történetet.Talán ott,hogy a csapatunknak még az elmúlt évben volt egy remek kapusa.Nem csak a pályán volt jó játékos,de emberileg is a többiek fölé emelkedett.A hasonló mentalitás meg bevonza a másikat.Így történhetett meg,hogy jó viszonyba kerültünk vele és nagyon is megkedveltük,míg egy szép napon már ő volt a kedvencünk a csapatból.Aztán a téli holtszezonban hála a nem éppen korekt vezetőségnek távoznia kellett a csapattól mert igazoltak egy jobbat. Aztán mondjuk az élet igazolta,hogy az a jobb semmivel sem volt jobb.Lényeg a lényeg,mi Janival továbbra is jó viszonyba maradunk és tettük is egy ígéretet neki,hogy alkalom adtán majd elmegyünk egy meccsére,hogy megnézzük az új csapatában is.Ez az alkalom került sorra pünkösd hétfőjén amikor is Janiék csapata vármegyekupa döntőt játszott Cegléden.A meccs délután fél hatkor kezdődött.Mivel az ország ezen része kikerül túrázásaink szemszögéből és nem igazán járunk erre kapva kaptunk az alkalmon és úgy döntöttünk,hogy meccs előtt elmegyünk a közeli Szolnokra és majd onnan esünk be a meccsre Zolikával.Szolnokon csak átutazóban voltam és az a pár éve ide tervezett kirándulás sem jött össze,így ideje volt már,hogy eljussunk ide is.

A 24 emeletes

Újvárosból a hajnali fél hatos vonattal indultunk,viszonylag sima utazás volt némi késéssel,így közel a tíz órához értünk Szolnokra.Először a vasútállomás mérete ragadott meg.Alighanem ez volt a legnagyobb állomás amelyen valaha is jártunk.Rengeteg vágány,hatalmas váróterem egy bár felújításra szoruló,de mégis szinte minden igényt kielégítő vasútállomásépület.Szóval jól indult a dolog.Kilépve az állomásról meg alighanem az ország legmagasabb lakóháza fogadott.Megszámoltam 24 emeletes volt.Innen indultunk egy városnéző sétára.Persze én már ezt is gondosan megterveztem előre így úgy is tudtam,hogy merre kell menni,hogy lényegében soha nem jártam még itt.Eszembe jutott Gergő is,hogy mennyire örült mindig ha egy olyan városba mentünk el ahol még nem járt.Ezt is nagyon élvezte volna,biztos vagyok benne...Egyre jobban meleg lett,mi meg trappoltunk Szolnok utcáin a Zagyva és a Tisza felé.

A víztorony

A városháza

Sok szép szobor köszönt szembe,majd egy régi víztoronyra csodálkoztunk rá.Szép épületek kisértek majd a főtérre jutottunk ahol a városháza állt.Minden szép volt,de egyvalamit hiányoltunk.Ne voltak csapok vagy kútak ahol esetleg inni tudtunk volna.Kiértünk ezután egy térre,ahol balra is és jobbra is egy híd volt.Tudtam a baloldali a Zagyva felett visz át,a jobb oldali pedig a Tisza hídja volt.Itt ömlik ugyanis a Zagyva a Tiszába.Már rég elakartam ide jönni.Szóval elsőnek a Zagyvát választottuk.Szép híd vitt át felette és a Zagyva sem volt csúnya,bár meglehetősen keskeny volt.Eljutottam tehát a Zagyva torkolatához és ez az az egyetlen folyó a világon amelynek a forrásánál is jártam! Na és még más dolog is köt ehhez a folyóhoz,talán majd egyszer írok róla,de alighanem ideje,hogy a Zagyva az egyik kedvenc folyómmá váljon.Jó kilátás volt a hídról mindkét irányba,de főleg a torkolat és a Tisza irányába volt impozáns a kilátás.

Híd a Zagyva felett

A Zagyva,a torkolat,a Tisza és a Tisza híd

A Zagyva túlpartján valami várnegyed féle volt és valami korzó szerű sétány.Erre néztünk el kicsit.Innen még csodásabb rálátásunk volt a Zagyvára és a városra.Szolnok gyönyörű volt!Kis séta után visszatértünk a hídon majd a Zagyva mentén kisétáltunk a torkolathoz és a Tiszához.Nagyon tetszett a hely.Eszembe jutott,hogy egy médium azt jósolta nekem,hogy következő életemben Szolnokon fogok élni,hát úgy érzem ebben benne vagyok! Nagyon rég láttam már a Tiszát,nem akarok hazudni,de ha jól emlékszem akkor talán utoljára 1993-ban,akkor is egy buszból,amivel Békéscsabára mentünk (szintén meccsre).Szóval volt mit nézni és mindkét folyó nagyon tetszett,de a hídak is.Kicsit el is időztünk ezen a helyen.

Jómagam a Zagyva torkolatánál

Zoli a Tisza híddal

Innen aztán a Tisza hídjára vezetett a séta amelyen átmentünk.A hídról minden eddiginél csodásabb volt a kilátás,a Tiszára és a Zagyvára egyaránt.Nem győztem fotózni.Nagyon tetszett amit eddig ebből a városból láttam.Átérve újra elfogott az érzés,hogy több mint húsz év után léptem a Tiszántúlra!Ez egészen elképesztő,ha belegondolok abba,hogy mennyit utazunk,mennyit járjuk az országot.A Tiszántúl valahogy elkerülte a figyelmünket.Pedig aztért vannak erre is terveink,de éppen a nehéz elérhetőség miatt toljuk egyre magunk előtt... Na mindegy,itt voltunk a Tiszántúlon,de még Szolnokon és a Tisza mentén sétáltunk dél felé,mert feltűnt a Tiszavirág híd is.Persze azt sem akartuk kihagyni.Ezt itt a Tiszaliget volt,de beljebb nem mentünk maradtunk a folyó mentén.Nagyon szomjasak voltunk a melegben és nem akadt erre semmi ahol ihattunk volna.Ligetes részen kitünő kilátsok közepette aztán elértük a Tiszavirág hídat.

A Tisza hídról a Zagyva és annak hídja

Már a Tiszántúlról ugyanaz

A híd alól a torkolat

Feltűnik a Tiszavirág híd

A Tiszavirág híd gyalogos híd volt,gépjármű forgalom nem volt rajta.Így kényelmesen át lehetett menni rajta.Innen is gyönyörű rálátás volt a Tiszára amely nagyon szép volt.Innen a Zagyva már nem látszodott,de még nem búcsúztunk tőle.Átmenve a csodás hídon ideje volt inni és ennivaló után nézni.Ünnepnap volt és sokkal nagyobb élet volt a városban mint tavaly Szombathelyen ahol egy vasárnapi napon voltunk.Rengeteg vendéglátóhely is volt amivel szintén rávert a nyugati Szombathelyre Szolnok!De Kaposvárra is,igaz ott meg egy esős októberi vasárnap voltunk.Nézelődtünk és egy kicsit drágának ítéltük az éttermeket,míg aztán ráakadtunk egy kedvezőre.Itt ebédeltünk és ittunk is viszonylag elfogadható áron.Nagyon meleg lett,de indultunk tovább a sétán.Már délután egy óra volt,ment az idő mint a fene.Úgy teveztük a negyed ötös vonattal megyünk majd át Ceglédre a meccsre.Kellemes szolnoki utcákon mentünk a pékségek is nyitva voltak.Egyikbe bementünk kávét inni és ásványvízet inni.Itt is állt egy toronyház ez csak 18 emeletes volt. Nagyon kellemes város volt ez!

A Tiszavirág hídon

A csodás Tisza,talán először így a blogomban!

Újabb felhőkarcoló

Aztán újra ott voltunk a Zagyvánál,ez az utca ide vitt.Egy újabb hídnál voltunk,ez távolabb volt már a torkolattól,de erről is csodás kilátás volt.Láttuk,hogy arébb is volt egy még egy híd,valószínűleg a vasúti híd lehetett.Oda már nem terveztük,hogy elmegyünk.Csodás hely volt ez is és innen is lenyügőző volt a város.Kis felhő úszott a nap elé ez hozott kis felfrissülést.Jó húsz percnyi nézelődés után indultunk tovább.Egy körútra értünk ami visszavitt a vasútállomáshoz,igaz addig volt legalább három,de lehet négy kilométer is.Lassan battyogtunk,egy dohányboltnál kiültünk még ásvánvízezni.Nagyon sok vízet ittunk.Félóra üldögélés után indultunk az állomáshoz,a meleg már kitikkasztott mindkettőnket.Az állomásnál is vettünk vízet kicsit pihentünk még a vonatindulásig.Aztán kimentünk a vonathoz amely késett kicsit.

A Zagyva szebb mint gondoltam!

Minden kivolt számolva terv szerint,így kissé idegesített a vonat késése,hát még az,hogy helyenként döcögött 20-30 km/h órával trappoltunk a közeli Ceglédre...Végül negyedóra késéssel érkeztünk az észak Alföldi városba.Gergő temetése után egy nappal voltunk itt,még Gergő tervezte az akkor bulit ide... Most teljesen más volt a szitu.Szerencsére az állomásnál itt volt csap,így frissitettük a készletet,aztán trappoltunk ki a helyi stadionba.Ez hála égnek nem volt messze,így még időben kiértünk.Jani csapatának szurkolói közé mentünk be.Itt taliztunk Jancsi faterjával és testvérével,velük váltottunk pár szót.Remek hangulat volt,igazi kupadöntős.Aztán jöttek ki a csapatok és Jani rögtön észrevett minket,kiintett nekünk mi meg vissza neki.Na többek között ezért is kedveltük annyira,nem sok focista intett ki nekünk a történelembe,bár az egy évvel ezelőtti csapatunkban akadt egy-kettő.A meccs nem volt magas színvonalú,drukkoltunk Janiék csapatána akik aztán 1-0 arányban meg is nyerték a mérkőzést és ezzel együtt a kupát is.

Kezdődik a meccs a pirosaknál jobbról a második Jani

Sokan voltak!

Zolikával szurkolunk a meccsen

Kezdődhetett az ünnepség és a díjátadás.De előtte Jani még kifutott hozzánk,azt kérdezte sietünk-e,mondtuk nem.Mondta akkor majd jön azt csinálunk pár képet,ahogy már korábban azt megbeszéltem vele.Az ünnepség jó volt jó félórát el is tartott,aztán kijött az egész csapat,feljöttek a lelátóra pacsizni,ünnepelni a szurkolókkal...A mi csapatunk odahaza sosem csinált ilyent...Jani is jött,de elsőnek hagytuk hagy menjen oda a családjához.Sajna Piroska akivel szoktam beszélni a neten és Jani keresztanyja nem tudott eljönni,de hát ez van,mi is örültünk volta egy talinak vele is. Végül miután lepacsiztunk az egész csapattal Jani odajött hozzánk és csináltunk pár képet kedvenc játékosunkkal,akit méltánytalanul küldtek el a mi csapatunktól,de aki itt újra megtalálta a helyét.Váltottunk is pár szót,kérdezte hazatudunk-e menni,van-e vonat,nem maradunk-e le róla ilyesmik...Korrekt volt és nagyon jó fej,nekünk pedig egy hatalmas élményt jelentett!

A díjátadás

Janival aki immár kupagyőztes,bár a mi csapatunk kapusa lenne még vagy újra...!

Mindent letudván aztán elköszöntünk Janitól és mentünk a vonathoz.Az szokás szerint késett,de aztán kényelmes utunk volt.Pesten átkellett menni a Délibe,ott meg éjjel 11 kor volt vonat.Végül fél egy után értünk haza. Meleg,de remek nap volt.Szolnok csodálatos volt,alighanem jövünk mi még ide,mert csak a felét jártuk be.A meccs a hangulat és Jani kedvessége pedig óriási élmény volt.Soha rosszabb napot!

A nap fénypontja,hogy egy nő is legyen már a képeimen...

Visszatérés Vácra

 Tíz évvel ezelőtt volt az a meccstúránk Vácra amely mérföldkőnek számított.Gergővel voltam aznap is és kisértük el a csapatot Vácra.Ott játszottunk bajnoki mérkőzést.Mi meg ahogy mindig is,meccs előtt jóval korábban érkeztünk és körülnéztünk azon a településen ahol éppen volt a mérkőzés.Így volt ez ekkor is és egy remek napot töltöttünk akkor itt Gergővel.Bejártuk Vácot keresztül-kasul.Innentől váltak aztán tervszerűvé a túrázásaink.Ezért lett ez mérföldkő.Eddig csak úgy mentünk bele mindig a vakvilágba,innentől azonban mindig gondos tervezés és szervezés előzte meg a túrákat.Ennek tíz éve...Az idei bakancslista megtervezésénél mindenképp számoltam azzal,hogy visszatérek idén Vácra már csak Gergő iránti tiszteletből is és elmegyek arra amerre vele is jártam azon a tíz évvel ezelőtti szép napon.Na persze erre most kevés esély volt,hiszen Zolika ezúttal nem jött velem.Jött viszont Móni,Gergő édesanyja aki mint ismert 21 őszén kapott stroke-ot.Azóta sem gyúgyult fel teljesen és valószínűleg soha nem is lesz teljes értékű ember,azonban kis mozgásra,kirándulásra így is képes,persze túl nagyra nem,így nem volt esély,hogy mindent bejárjunk ahogy annak idején Gergővel is.De legalább visszatértem,visszatérhettem...

Sétáló utca Vácon

A reggeli fél hetes vonattal indultunk Dunaújvárosból.Budapesten átkellett menni a Déliből a Nyugati pályaudvarra.Így a Széll Kálmán térig elgyalogoltunk,onnan meg villamossal mentünk el a Nyugatiba.Innen aztán félóra alatt kiért a vonat Vácra,így nem volt egy különösebben megerőltető az út.Kellemes tavaszi idő volt Vácon,ahol belevetettük magunkat a belvárosba vezető sétáló utcába.Pontosan erre mentünk akkor rég is Gergővel...Egy fagyizónál megálltunk fagyizni,Móni örült is a pihinek.Kérdezte hova tartunk,mondtam a Diadalívig biztosan elmegyünk,azt látni akarom.Fagyizás után a belváros központi terén néztünk szét,eddig minden úgy volt mint tíz éve...

Vác nagyon szép!

Fotó annál a pavilonnál ahol tíz éve is!

A tágas tér Vácon

Móninak tetszett a tágas váci tér,megnéztünk egy szökőkútat,egy kisvonatot a szép pázsitokat és épületeket a tágas téren,majd elindultunk arra amerre emlékezetem szerint a diadalív állt.Messzebb volt mint amire emlékeztem.Volt útközben egy kőkapu szerűség,erre emlékeztem.Aztán az egyik udvarban voltak hasonló esernyők mint Szentendrén.Végül aztán feltűnt a diadalív mellette a börtön.Éppen időben mert Móni kezdett fáradni.Idáig jöttünk kb.két és fél kilométert.Itt (is) fotózkodtunk,minden szemszögből lefotóztam a híres építményt,engem nagyon megfogott.Nem emlékszem,hogy írtam volna már róla részletesen,de a közeljövőben szentelek neki majd egy bejegyzést,hiszen csodás látnivaló.A közelben volt egy pad,Móni megpihent míg én fényképezgettem.

Móni is,itt és most Gergő nyomában!

Az a bizonyos városkapu vagy mi ez...

Az esernyők

Végre feltűnik a diadalív!

Szóval én aztán alaposan lefotózgattam most a diadalívet,ki tudja mikor jövök el ide újra.Bár agyamban van egy olyan gondolat,hogy még idén egyedül,végigjárni pontosan azokat a helyeket amerre Gergővel mentem,de ez még csak egy kósza gondolat...Móni kipihente magát és indultunk vissza irányba,majd a börtön melletti utcába lementünk a Dunához.Még mindig úgy volt minden mint tíz évvel ezelőtt Gergővel is.Maga a börtön sem volt egy mindennapi épület,persze most elvonatkoztatva fő funkciójától.Úgy rémlett,hogy feljításon eshetett át valamikor az elmúlt tíz év folyamán,mert emlékezetemben úgy élt,hogy nem ennyire szép...

A börtön épülete

Sajna valamiért se Móni,se Zoli nem tud jól fotózni,Hogy a fenébe sikerült ilyen ferdére a diadalív?

Egy Kolotkó szobor itt is,talán Sissi?

Innen nézve még nem volt fotóm a remek építményről

A Duna Vácnál is szép volt,remek sétányok vezettek a part mentén.Szépen feltűntek szemben a Visegrádi-hegység vonulatai.Északra meg kivehető volt a Dunakanyar kezdete,azon túl pedig a Börzsöny.Szemben a Szentendrei-sziget.Eszembe jutott a pár nappal ezelőtt íródott pokoli stadionos bejegyzésem.Na az ott lehet valahol szembe és egyre jobban körvonalazódik egy oda vezető túra terve...na de majd ha megszünik a susnyás,mert most aztán mindent benőhetett a természet.Mentünk a sétányon,már 4 km is lehetett mögöttünk,Móni újra megpihent egy padnál.Nem volt olyan ügyes mint egy éve a Bürühídas túránkon...A kompig mentünk csak el,az éppen jött-ment.Kérdeztem Mónit menjün-e tovább mert vannak arra lejjebb is remek sétányok.Mondta nem,neki elég ennyi.Így aztán balra mentünk fel,vissza a belvárosba.

Sétány a parton

Ahol a Dunakanyar kezdődik

Szemben a Szentendrei-sziget,azon túl a Visegrádi-hegység

Visszaértünk a tágas térre.Móninak már nem sok ereje maradt,pedig hát alig mentünk...Egy pékségnél még megkajáltunk,majd kérdeztem Mónit mi legyen.Mondta vasútállomás,azt írány haza...Így hát elsétáltunk az állomásra.Nem kellett sokat várni a vonatra.Ugyanaz a verzió volt mint idefelé.Nyugatiból villamamos,majd kis gyaloglás a Déliig.Ott megettünk még egy-egy pizzaszeletet,majd beszálltunk a vonatunkba.Háromnegyed ötkor már itthon is voltunk...Hát mit mondjak?Móni nem javult,hanem inkább visszaesett.Bár azt ígérte,hogy majd bírni fogja,de hamar feladta...Elég volt neki,jó ha mentünk öt és fél kilométert...Mondtam szendje össze magát mert ez így nem lesz jó.Meg három - három és félóráért kár elmenni bárhova...Na így jártunk.Legalább visszatértem,de ez lófing volt,így jön szembe az a gondolat,hogy majd eljövök egyedül,de lehet majd csak a 15 éves évfordulón.Meglátjuk.Ez nem minősül olyan túrának amilyenekre menni szoktunk,így ezt a pár kilométert nem adom hozzá az eddigiekhez.

Búcsú Váctól

Hétközi balatoni kiruccanás

 Évek óta szeretnénk úgy megnézni a Balatont,hogy lógnak a jégcsapok mindenfelé,különféle jégcsodákat alkot a természet.Nehéz kifogni egy ilyen időszakot,de előfordultak ilyen napok az elmúlt években.Zolika javasolta,hogy megkéne nézni most mi a szitu,hiszen éjjelente mínusz tíz körülre csökken a hömérséklet és nappal sincs egy gatyarohasztó meleg.Jó legyen.Nem tudtuk meddig tartanak a hideg éjszakák,így úgy gondoltuk minél előbb lekéne menni és megnézni a várhatóan jeges Balatont.Így is lett,kivettünk egy hétközi szabit és Zsuzsanna napján nekivágtunk a Balatonnak.Nem akartam túlbonyolítani,így a tőlünk legegyszerűbben elérhető Siófokot választottuk célpontként.Reggel a dunaújvárosi buszállomáson Zolika éppen az utolsó pillanatban érkezett,hogy elérjük a buszt,de elértük.Ezzel felmentünk Székesfehérvárra,onnan pedig egy IC-vel lesiklottunk Siófokra.Mindenre felkészülve kellően melegen öltöztünk.Én a legmelegebb dzsekimet vettem fel és még dupla nadrágot is.Nem is mondtak igazán kellemes időt erre a napra...

Siófokon süt a nap!

Leszállva az IC-ről Siófok napfényben fürdött és bár hideg volt,de messze nem volt az a hideg mint amit itt beharangoztak.Elindultunk a Balaton felé.Nem kellett sokat menni és már kint is voltunk a parton a siófoki kikötő közelében.Végig sütött a nap,de nem volt tökéletesen tiszta az idő.A túlpart alig-alig látszódott.Rengeteg kacsa hancurozott a part mentén és úszkáltak is a feltehetőleg jéghideg vízben.Abban a vízben amely egyáltalán nem volt befagyva.Hiába az éjjeli mínusz tízek,ez bizony nem fagyott be!Kimentünk a számomra kedves emlékeket örző molóra a kikötőben,de ott sem volt különösebben hideg.Még a szél sem járt,enyhe szellő volt esetleg.Kinézve a Balcsira,indultunk vissza a kikötőben.Túl sok látnivaló nem akadt.Ember alig járt erre,a hajók meg dokkban parkoltak.

Siófoki moló

Hajók alusszák téli álmukat

Kicsit a Sió partján sétáltunk,de a Sió gyakorlatilag kivolt száradva.Innen mentünk be a belvárosba,ahol feltűnt a város legnagyobb nevezetessége a felújított víztorony.Valóban jól nézett ki,de nem volt nyitva,így felmenni nem lehetett.A főtéren ami itt volt sétálgattunk kicsit,feltűnt a rengeteg szobor.Majd visszatértünk a helyi plázába,amely mind kinézetében,mind méretében odavert a környező nagyvárosok (Veszprém,Fehérvár) plázáinak.Ide bementünk és egy kínai étteremben megkajáltunk,majd megkávéztunk.Ezt követően újra kisétáltunk a Balatonhoz,de most az Aranypart felé vettük az irányt!

A főtéren

Egyre melegedett az idő és már kényelmetlen volt a meleg dzseki és a dupla nadrág.Sebaj kiérkeztünk az Aranypartra.Itt sem volt befagyva semmi.Kacsák itt is hancuroztak,majd később erre járva már a hattyúk is.Egy darabig sétáltunk különösebb értelem nélkül az Aranyparton.Egy ponton aztán visszafordultunk a város felé,de már nem a parton,hanem az utcákon haladtunk.A Jókai partig sétáltunk el.A hangulatos parkban is mindössze egy nő üldögélt egy padnál.Visszamentünk a víztronyhoz,itt egy pékségben vettünk útravalót hazafelé a vonatra.Aztán más már nem maradt elsétáltunk a vasútállomásra és megvártuk a hazafelé induló vonatot.

Hattyúk az Aranyparton

Aranypart

Őszintén szólva sok értelme nem volt ennek a napnak és ennek a kirándulásnak.A befagyott Balatonból és a logó jégcsapokból semmit nem láttunk.Bár meleg nem volt,de igazi hideg sem.A meleg öltőzék kishíján ránk rohadt.Így is mentünk vagy hét kilométert a Balatonnál és a városban,de ezt a kirándulást nem veszem be a túrák közé.Hát ilyennek is kellett lenni.Legközelebb megpróbálunk majd okosabbak lenni ha jégcsodákra leszünk kiváncsiak.A hazaút viszonyag sima volt,kétszer kellett átszállni,de így is fél ötre hazaértünk.Film most nem készült.

Siófoki búcsú

Advent Szentendrén

 Valamikor a hónap elején jártunk Szentendrén,ám akkor Móni állapotából kifolyólag nem sokáig bírta a sétát,így hamar abbakellett hagynunk a bulit.Zolika meg nagyon kiváncsi lett volna milyen az adventi forgatag a városban miután lement a nap.Erre akkor nem kerülhetett sor,most azonban az Apátkúti túra befejezését követően mivel úgy is útba esett megálltunk Szentendrén és megnéztük az adventi forgatagot sötétben is.

Itt még úgy tűnt minden ok.

Visegrádról a fél négyes busszal jöttünk el.Arra azonban nem számítottunk,hogy a közeli Szentendrére 50 perc alatt ér le a busz.Így már eleve besötétedett mikor megérkeztünk Szentendrére.Belevetettük magunkat a belváros forgatagába.Ám ekkora tömegre nem számítottunk.A városka fő és föbb utcái diszkivilágításban pompáztak,de odahaza nálunk Dunaújvárosban a főtér semmivel sem volt rosszabb!Elindultunk a főutcán,de a tömegtől alig-alig lehetett haladni,olyan képet készíteni meg amin nincs senki egyszerűen nem lehetett.Volt némi karácsonyi hangulata nem mondom,de engem annyira nem fogott meg.Sétálgattunk,néztük a még a balatoninál is durvább árakat.Úgy döntöttünk elmegyünk abba az étterembe megvacsorázni ahol a múltkor Mónival is megebédeltük.Ám ott azt tapasztaltuk,hogy teltház van az amúgy sem nagy helységben,így esélytelen volt a dolog..

Tömeg Szentendrén

Sebaj mentünk tovább,próbáltunk keresni azért egy zabahelyet.De amiket találtunk,ott vagy kilométeres sor volt,vagy az árak nőttek az égig...így végül is vacsora nélkül maradtunk a szentendrei adventi forgatagban.Azért,hogy ne távozzunk teljesen csalódottan az egyik helyen megálltunk egy forralt borra.Erről meg csak annyit,hogy dupla annyiban volt az ára mint egy hete Ercsiben az árva kutyák karácsonyán és fele olyan jó volt....Még mindig sétálgattunk ide-oda különösebb cél nélkül,de egyre inkább éreztük,hogy ennek sok értelme nincs.

Főtér Szenetendrén

Másfél órás botorkálás után végül is rájöttünk,hogy számunkra elég nagy csalódás ez az egész.Zavaró a tömeg,teltházak az olcsóbb helyeken,drágaság a többin.Semmit nem vesztettünk vele,hogy a múltkor nem maradtunk tovább.Mit volt mit tenni elindultunk a hév állomásra.Szentendre szép hely,de ilyen tömegben értékelhetetlen.Persze egyikünk sem,de főleg én nem rajong a tömegért,én maximum egy focimeccsen tudom csak elviselni.A hév időben indult,bementünk egészen a Battyányi térre,majd onnan metróval a Délibe.Éppen elértünk egy hazainduló vonatot,így aztán fél kilencre értünk haza.

Világító lampionok

Hangulat

Tényleg nem megbántva ezt az egész rendezvényt,de ez nem a mi világunk.Itthon is max csak akkor megyünk ki ha jön valaki olyasmi fellépni akit látni szeretnénk (mint legutóbb Singh Viki),de itt még semmiféle müsor sem volt.Szóval volt egyfajta hangulata nem mondom,de ha kimaradt volna az életünkből akkor sem maradtunk volna le semmiről.

Este hat körül is sokan voltak még