Keresztül a Kelet-Mecseken

A 2016-os év utolsó bejegyzése mi másról is szólhatna,mint az év legklasszabb túrájáról.

Idén ez a túra volt számunkra a No.1.!Hát akkor lássuk a történetét.

A túrát a Mecsek keleti részén található Mecseknádasdról inditottunk.A terv az volt,hogy átszeljük a hegység keleti részét kelet-nyugati irányba.Érinteni fogjuk a Mecsek talán két legszebb völgyét,a béke szigeteit jelentő csodás kis településeket,felmegyünk egy kilátóba is és még sok-sok minden.

Egy augusztusi napon érkeztünk meg Mecseknádasdra,nem volt hőség.Túrázáshoz a nyár ellenére rendkivül kellemes időt fogtunk ki.A piros jelzésen vágtunk neki amely azonban csak a falu határáig vezetett.

Mecseknádasd főtere

A falu végén a hegyen látható volt a Szt.István kápolna,de oda most nem mentünk fel.Letértünk a piros jelzésről és egy darabig az Óbányára vezető aszfaltozott úton mentünk,amely egy-két kilométerig jelzés nélkül maradt,majd bejött útunkba a kék jelzés.Ez vitt tovább.

Talán egy-két korábbi bejegyzésemből már kiderült,hogy a Mecseknek ez a része számomra szinte hazai pálya.Ugye ezen a tájon kezdtem a túrázást és évről évre lejártam ide.Így ezt a túrát lényegébe térképes segítség nélkül is tudtam volna teljesíteni,de ráhagytam Gergő fiamra a dolgot,vezesse ő a túrát kezében a térképpel.Addig is tanulja a dolgot,bár túl sok tanulni valója nem maradt,nagyon vágja a témát amúgy is.

Mecseknádasd,a falu végén

Óbányáig a festői kis falucskáig az aszfaltozott út vezetett,de akadt látnivaló.Rövidesen a Stein malomnál ágazott le az út a Réka-völgybe,itt állt a Skóciai Szent Margit kereszt,felette a hegyen pedig az egykori Réka vár maradványai.

Ugye Edward az Angliából számüzött királyfi István király lányát Ágotát vette felségül.Az ő frigyükből született feltehetőleg ezen a tájon valahol,tán Mecseknádasdon Margit lányuk,aki atyja halála után anyjával visszatért Angliába.Ott Malcom skót király felesége lett.Ő a későbbi skóciai Szent Margit.Az ő emlékére állították fel itt a keresztet.

A Réka várhoz most nem mentünk fel,hosszú volt a túránk,ez most időveszteséget jelentett volna.

A Stein malom és a Réka-völgyi leágazás

Hamarosan beértünk Óbányára.A település már a festői Óbányai-völgy része.Egy utcás zsáktelepülés.Nem lakják kétszázan sem.A zömében német (sváb) nemzetiségű lakosai miatt magyar Svájcként is emlegetik.A zsákutcás falu egyetlen utcájának házai között gyorsfolyású hegyi patak ,az Öreg-patak fut végig.Területén jelzett turistaútak keresztezödnek és itt jutunk be az Óbányai-völgy érdemi részébe is,ezért rendkivül népszerű a turisták körében.A falu takaros kis házai között élmény a séta a főtérnél találjuk a kis templomot ami ottjártunkkor nyitva volt így természetesen megnéztük,

A falu nyugati végén kellemes kis park található egy skóciai Szent Margit szoborral és itt van a két festői pisztrángos tavacska amiket ki tudja miért pár éve bekeritettek...

Ezt nem is kommentálom tovább mert felbasz agyilag...

A kék jelzés visz be az ország de számomra a világ talán legszebb völgyébe ahol...újabb bosszantó dolog fogadja az embert...

Óbánya temploma

A falu egyetlen utcája

A helyi önkormányzat barmai a völgy elejénél nem kis mértékü tájrombolást hajtottak ugyanis végre.A patakot némileg új mederbe terelték annak alját pedig lebetonozták(!)... ki hallott még ilyent.Mindez állítolag azért,hogy védje Óbányát az esedleges áradásoktól ami errefelé azért elő-elő fordul.A dolog szépséghibája az lett,hogy a faluban egy háromlyukú kis hídnál mindig fennakad a víz az lyukakat elárasztó uszadékok miatt és ilyenkor fél Óbánya víz alá kerül.Ez fenáll áradáskor és nagy esőzések idején is...

Szerencsére pár méter után normalizálódik a völgy és visszakerül minden a helyére.

A völgy kb.3,5km hosszúságban kelet-nyugati irányban húzodik a Kelet-Mecsekben.Egy patak fut végig a völgyön,ez ugyanaz az Öreg-patak amely Óbányán is végigmegy.Rendkivül látványos zubógokat,kis vízeséseket kialakítva.Ezeknek leglátványosabb eleme a Csepegő-szikla és a Ferde-vízesés.A völgy annyira látványos,hogy turisták ezreit vonza ide évente.

A jó levegő és a kellemes klima és a vízesések mellett találunk még itt forrást is és kis erdei pihenőt.

A kék jelzés pedig maga a völgyön végigfutó út.

Egy zubógó az Óbányai-völgyből

Az út a völgy végénél beér Kisújbányára amely szintén megkapó szépségű hely.A kis település Hosszúhetény része és állandó lakosa nincs.Üdülö falu,rendkivül csendes,békés.Hangoskodást csak az ide érkező turistáktól hallani.A falu takaros kis sváb stilusú házai mellett a kicsi nem régiben felújított Szent Imre templom szolgál látnivalóval és persze a települést körülölelő környezet.Nagyon-nagyon érdemes ide mindenkinek ellátogatnia!

A csendes Kisújbánya

A Szent Imre templom

A kék jelzés átmegy a településen és a Cigány-hegy felé veszi az irányt.A falu tulsó végén egy kis vendéglátó helyet találunk.A nevét nem írom le,mert ez itt nem a reklám helye.Mindenki akivel bármi kapcsolatom is volt valaha Kisújbányával kapcsolatban odáig van érte...én megmondom az őszintét.Itt kajáltunk és a kaja fenemód nem ízlett ráadásul csak citromos sörük volt,pedig nagyon vágytam egy igazi jó sörre....szóval lehet én vagyok az egyetlen aki egyenlőre nincs megelégedve ezzel a hellyel.Persze még jövök majd erre,így adok nekik még egy esélyt.

Kisújbánya végén

Az út Kisújbánya után emelkedik.Elérünk egy leágazást ami dél felé a Zengőre vezet,északi irányba viszont fel a közeli Cigány-hegyre amelyen található kedvenc kilátóm.Ha jól emlékszem a sárga és a sárga háromszög jelzés vezet fel,így letértünk a kilátó kedvéért a kékről.Ez a kilátó volt az első amelyen életemben jártam vagy három évtizede már.Akkor máshogy nézett még ki,de közben a közeli fák megnőttek így a kilátót megkellett magasítani.Szerintem jó lett.

Ami viszont nem igazán tetszett az az embertömeg ami van itt.A korábbi években főleg a 80-as és 90-es években akárhányszor jöttünk ide,nem volt itt senki.Manapság pedig óriási tömeg.Ezzel nincs is gond,hiszen látványos hely,de odafenn szűk a hely.Félórát vártunk de odafent két jóképességű a gyerekeikkel nem igazán akart lejönni.Felmentünk hát,hiszen mi buszhoz és vonathoz voltunk kötve,nem nagyon volt időnk órákig itt várni...és videózni is akartunk....ez sem érdekelte őket,elcseveréztek odafenn kis helyet sem bíztosítva nekünk a kilátáshoz így a videóba belehallatszik a hangjuk is...de nem érdekelt,megcsináltuk a videót.Csak hát...beszélgetni lehetett volna lejebb is,hagyni másokat is felmenni,hisz utánunk is voltak...

A Cigány-hegyi kilátó

A kilátóról fantasztikus majdnem teljes körpanoráma tárul a vándor szeme elé.A Kelet-Mecsek nagyrészét látni,de látni a középső és nyugati részt is.A Misinát és dél felé a távolban a Villányi-hegységet is.Észak felé a Dobogó tömbje akadályoz a távolabbi kilátásokban,de maga a Dobogó-hegy is nagyon szép.Hát elidöztünk itt amennyire lehetett beszélgetős túratársaiktól,aztán lementünk vissza a kék jelzésre és folytattuk az utat.Nagyjából ezen a ponton járhattunk a túra felénél.

Kilátás a Cigány-hegyről

Visszaérve a kékre mentünk tovább nyugati irányba,de hamarosan újra letértünk róla.Mégpedig azért,hogy elmenjünk Pusztabányára az üveghutáiról híres egykori településre.A zöldön mentünk tovább.Pusztabányán is óriási tömeg volt ezen az augusztusi szombaton.Sütöttek,főztek meg...ordibáltak és hasonlók.Nem tudom milyen rendezvény volt éppen itt,de zavaró volt.Megnéztük az egyik helyreállított üveghuta kemencét azt már mentünk is tovább.A zöld+ -on mentünk le a Hidasi-völgybe ahol visszatértünk a kék jelzésre.

Pusztabánya

A Hidasi-völgyben végre teljes volt a nyugalom.Érdekes mert ez is a Mecsek egyik legszebb völgye és amíg az Óbányai-völgyben több százan voltak,itt nem járt senki.Én persze ennek csak örültem.

Ezt a völgyet kanyargósan szeli át egy patak a kék jelzés pedig jól járhatóan megy végig a völgyön.Itt is vannak zubogók ha nem is olyan sok mint az Óbányai-völgyben,de a völgy igy is csodálatosan szép.Ez a völgy is kb. 3,5km hosszú,fő látványossága pedig a Csurgó.A Csurgó is egy vízesés féle,egy másik patak hat méter magas vízesést képez egy mésztufagáton illetve mohos sziklákon csurog le a Hidasi-völgy patakjába.

Hidasi-völgy

A kék jelzés aztán kiér a völgyből az országútra.Itt halad egy darabig majd lemegy az út mellé és néhány szép zöld réten megy át.A völgy végétől mintegy másfél kilométer még Zobákpuszta,amely a Kelet-Mecsek nyugati határának tekinthető.Ez volt túránk végpontja.A túrát 22km-nek mértük és minden zavaró tényező ellenére rendkivül kellemes volt,átszelte a kedvenc részeimet és új dolgokat is mutatott.Így ez lett számunkra a 2016-os év legjobb túrája,ami nagy szó hisz harminc túrát teljesitettünk az idén.

Hidasi-völgy

A Mecsekbe minden évben visszafogunk jönni ezután is,hisz ez a kedvenc hegységünk,sok-sok minden köt ide.Így valószinü blogomban még találkozhattok majd ezekkel a helyekkel újra és újra.Így ami most esetleg kimaradt arról még lesz szó a jövőben,gondolok itt a Ferde vízesésre vagy a Csepegő-sziklára,de a videóban benne vannak ezek is.

Zobákpuszta

A blogomat 2016 novemberében kezdtem,így értelemszerüen nem kerülhetett még bele minden 2016-os túra,hisz válogattam az elöző évekből is.Ez így lesz ezután is,persze úgy,hogy majd az új friss túrák is bekerülnek.Köszönöm mindenkinek aki akár egy mondatot is elolvasott a blogomból és ezúton kívánok mindenkinek nagyon boldog új esztendőt 2017-re!Én folytatom ameddig az erőm és az egészségem engedi.Lesz még miről írni bőven.

Túránk útvonala

Lussonium felfedezése

Eredeti terv szerint december 27-én a Budai-hegységbe mentünk volna túrázni méghozzá a Hármashatárhegyre,de olyan fokú szélviharokat jósoltak előre,hogy módositottunk a terven.Mivel riasztást is kiadtak Pest megyére úgy döntöttünk,hogy akkor egy másik régi tervünket valósítjuk meg:lemegyünk Tolna megyébe és megnézzük milyen Lussonium.

Tolna megyére aznapra nem adtak ki riasztást,persze ez nem zárta ki az erős szelet.

Már reggel negyed9-re megérkeztünk és december 27. ellenére rendkivül kellemes idő fogadott Dunakömlödön.Ezer ágra sütött a nap,a reggel ellenére a hömérséklet is jóval fagypont fölé kúszott.Szél pedig egyenlöre nem is volt.Nekivágtunk hát ennek a nem túl megterhelő túrának.

Dunakömlöd a reggeli napfényben

Érdekes a dolog,mert Dunakömlöd még a Mezőföldön van,viszont itt a táj kezdett dombsághoz hasonlítani.Lossunium is fent volt az egyik domb tetején.Melőtt felmentünk volna ellátogattunk a település templomához a Szent Imre templomhoz.Már ez is fent van egy kisebb dombocskán,így aztán odafent kellemes a kilátás a környékre.Hosszú nem meredek lépcsősor vezet ide fel.A templom előtt egy kilátónak használt kis terasz féle van.Érdemes feljönni annak aki erre jár!Ezután lejöttünk a templomtól és akkor indultunk fel Lossuniumhoz.Elözetes nyomozásaim turistajeleket illentően nem sok jóval kecsegtettek,ráadásul használható turistatérkép sincs a területről,de úgy gondoltunk eltévedni azért nem fogunk.Aztán nem kis meglepetésemre már a falu közepétől teljesen jól felfestett turistajelek fogadtak,számtalan útbaigazitó táblával.Lám így kell ezt csinálni.Piros pont az ittenieknek!

Az erőd kapuja

A piros háromszög jelzés vezetett fel  Lossunimhoz.Dunakömlöd amúgy nem önálló település,bár valaha az volt.Ma Paks része a maga 1300 lakójával.Helyijárat jár ki Paksról.A falucska közvetlen a 6-os út mellett fekszik és itt megy el egy vasútvonal is.Emlékszem még anno,amikor apám a vonatra szoktatott rá,akkor ide jöttünk el elöször valamikor évmilliókkal ezelőtt...Manapság viszont ezen a vasútvonalon már nem járnak vonatok,valamelyik nagytudású kormányunk egyik újabb emberellenes cselekedete volt az itteni vasútvonal megszűntetése.Igy tehát Dunakömlödöt csak közúton tudjuk elérni.A dombok közé befurakodó kis település fő nevezettesége Lossunium az egykori római kori erőd,közvetlen a 6-os út melletti dombtetőn.Az egykori erőd része volt a provincia határát biztosító,védő erdődök sorának amelyek a Duna vonalánál húzodtak.(ennek volt része Dunaújvárosnál Intercisa is).Ebben az erődben lehetett a kaszárnya is,a környék őrtornyaiba innen indultak ki a szolgálatot teljesítő katonák.

Két oldalt a lépcsőkön juthatunk fel

Az erőd feltárása ma is folyik.A kaputól egy hosszú füves fensíkot lát az ember,itt állhattak a külömböző katonai épületek,a fensík végén pedig lehetett a kaszárnya.Ennek nyomai ma is láthatóak,érdemes elsétálnunk a kaputól egészen odáig,itt kivehető az eddigi feltárások eredménye.A kapu amúgy egy fából készült őrtoronyszerű építmény,két oldalról is felmehetünk rá.Érdemes mert a kilátás pazar (lásd:felső kép).Másik irányba pedig láthatjuk a hosszan elnyuló fensíkot.A fensíkon külömböző tájékoztatást adó táblák sora van,ezekről megtudhatjuk az erőd történetét,a feltárás történetét és minden olyan dolgot ami ehhez kapcsolatos.Az erőd természetesen ingyen látogatható.Mikor mi mentünk egy alsó kapu ugyan zárva volt,de a kapu mellett volt annyi hely,hogy belehetett jönni.Nem tudom mi értelme volt zárni...

A kapu a fensíkról

A feltárt kaszárnya maradványai

Találni még itt padokat,asztalokat így aki úgy gondolja piknikezhet is itt.Mi is megreggeliztünk a decemberi tavaszban,aztán folytattuk az utat.Leérve megláttuk a piros és a piros+ jelzést is.A pirosról ugyan volt valami info a neten,de a piros+ -ról semmi.Nem a jelzett piroson akartam haladni,úgy gondoltam majd belevessük magunkat az ismeretlenbe,aztán valamiért mégis a piros mellett döntöttünk,elindultunk hát.Az út átszeli a kis dombságnak ugyan nem nevezhető dombos részt,helyenkét igen látványos helyeken haladva.A terep nem nehéz így aki könnyü túrákra vágyik azoknak ajánlom.Egy pontnál ugyan letértünk róla remélve,hogy valami kilátásunk lesz Paksra.Így is lett.Szép kilátás fogadott minket a városra,de az érdekes az nem ez volt!Ugyanis a messzeségben látni lehetett a Mecseket!Egészen ledöbbentünk... álmunkban sem gondoltuk,hogy Tolna megye majdhogynem északi részéről látni lehet a Mecseket.Legalább 50km-re volt,de lehet 60-ra...mégis jól kivehető volt az álltalunk jól ismert Zengő alakja.Földbe gyökerezett a lábunk a látványtól,egyszerre volt fantasztikus és hihetetlen.Lussoniumért jöttünk,de ez volt a kirándulás fénypontja.

Elöttünk Paks,a távolban a Mecsek,(kicsit rá zoomolva)

Ezután úgy gondoltuk nem megyünk vissza a piros jelzésre hanem maradunk ezen az úton.Nem kellett volna mert ez a semmibe vezetett a felszántott szántóföldekre.Így mégis visszatértünk némi erdei kaland után a pirosra,amelyen aztán hamarosan beértünk Paksra.Itt a szokatlanul szép és kék Duna fogadott meg egy kis templomocska,amelybe belehetett menni,Ez volt 2016-os túrázásaink során a második templom amibe betudtunk menni,pedig láttunk az évben legalább ötvenet,de mind zárva volt...Szép kis templom volt,szépen ápolva,feldíszitve központban egy csillogó karácsonyfával.Az iparosodó Pakson nem ilyesmire számítottunk,de klassz volt.Ezután mivel észrevettük,felmentünk a Gárdonyi kilátóba,amelyról viszonylag jó a kilátás a környékre és a városra.Sőt innen is kitudtuk venni a távolban pompázó Mecsek vonalait!

A kis templomocska

A kék Duna a Gárdonyi kilátóból

Innen még besétáltunk a belvárosba,meglepő volt,hogy az iparvárosban mennyi templom van...a szobrok meg levoltak takarva enyhítendő a fagykárokat.Túránkat a buszpályaudvarnál fejeztük be amely testvérek között sem volt több 10km-nél.

Aki könnyü és rövid túrákra vágyik azoknak ez kincsesbánya.Persze Lussoniumot ne hagyjuk ki!A feltünö Mecsek látványa pedig remélem mindenkiből kiváltja azt a hatást amit belölünk kiváltott.Persze ehhez tiszta idő kell,gondolom rossz időben nem látni el odáig.Szóval kellemes kis túra volt,szél ugyan lett a túra második felében,de ez a szélvihartól még messze volt.Figyelve a késöbbi híradásokat a Budai-hegységben viszont voltak viharos lökések,így jól döntöttünk,hogy ezen a napon ide jöttünk.Aki úgy gondolja nézze meg filmünket ahol részletesen benne vannak a túra eseményei.

Az első és utolsó túra

Ha tudom,hogy ez az utolsó közös túránk egészen biztos jobban megbecsülöm azt a napot....

Na nem mintha így nem becsülném eléggé,csak akkor még nem tudtam amit nem tudhattam...

Elöző bejegyzésemben írtam a kunyhóról és Sándorról és ez a történet is szervesen kapcsolódik hozzájuk.Sokszor nagyon sokszor jártunk a kunyhóhoz viszonylag közeli Máré várban.Mindig is csodásak voltak ezek a túrák,amelyek a kunyhótól indultak a várig mentek és aztán a kunyhónál végződtek.Csodálatos ezen a részen (is) a Mecsek,az erdők meg minden.Olyan is volt,hogy egy-egy ilyen túrán hazafelé a kunyhóhoz kukoricát loptunk amit aztán a kunyhónál megfőztünk.

Ez a túra most picit másabb volt,a faluból busszal mentünk el a szomszédos Magyaregregyre.A terv az volt,hogy innen megyünk el a várhoz majd onnan a szokásos úton a kunyhóig,ott pihizünk majd lemegyünk a faluba Szászvárra.Ez volt Gergő fiam első komolyabb túrája aki ekkor tán még nem volt hat éves sem.

Magyaregregy

Természetesen Sándor is jött velünk a szokásos jó hangulatban vágtunk neki a túrának.A buszról Magyaregregy után a Vár-völgyi leágazásnál szálltunk le,innen indultunk neki a piros jelzésen.A jelzés régebben átment a helyi strand területén és úgy ment fel a hegyoldalba.Most annyit módosítottak rajta,hogy a jelzés kikerülve a strandot egy darabig a Vár-völgyben haladt majd azután ment fel a hegyre.A hegyoldalban a völgy felett enyhén kanyarogva vezet egészen a várig.A vár a Máré vára egy romjaiban is gyönyörü kis vár a Kelet-Mecsek egyik hegyormán kb.340 méteres magasságban.Nagyon sok túrám vezetett ide az évtizedek alatt és lesznek majd még ezekről is bejegyzéseim.Most az volt a cél,hogy a fiamnak megmutassuk a várat és kicsit bevezessük a túrázás rejtelmeibe őt is.Sándor próbálta őt is tanitgatni útközben a jelzésekre meg mindenre,kicsi fiatal agya valamennyire már fogta a dolgot,hisz érdekelte is.Nagyon élvezte a jelzések keresését a fákon.A buszmegálló után nem kell 1óra sem,hogy elérjük a várat,így volt ez most is.Hamarosan odaértünk.Majd egyszer irok a várról is részletesen.Most szokás szerint megcsodáltuk,élveztük Laci bácsi a "várkapitány" rendkivüli kedvességét,felmentünk a kilátórészbe,szóval jó egy óra hosszat elvoltunk itt.Mindig is szívesen jártam itt,most is jó érzéssel töltött el az ittlét.

A vár után még mindig a hegyoldalon haladó piros jelzésen mentünk,pár száz méter után elértünk a Gergely-Éva-forrásig amely megint egy legendás forrása a Mecseknek.

Máré vára a Mecsek erdőségeiben

A forrás egyik legendája szerint ha iszol a vízéből akkor visszatérsz ide...és ez bizony így van,tanúsíthatom.Én ekkor már vagy tizedszerre voltam itt és akármikor is jutottam el ide mindig ittam a forrás vízéből.A forrás a piros jelzés mentén van,a hegyoldalban a vártól pár száz méternyire.Ezután a jelzés kanyargósan folytattja útját mígnem lassan-lassan leér a Vár-völgybe az Iharos-kúthoz.Ennek a kútnak nincs ugyan legendája,de akkor üde friss víze az bizony volt.Aztán évekre elapadt ez a forrás,de tudomásom szerint pár év  "hallgatás" után 2014 táján újra "megszólalt"...

A legendás forrás

Az Iharos-kútnál vettünk aztán búcsút a Vár-völgybe továbbhaladó piros jelzéstől.Mi pedig folytattuk a Somosi-patak mentén a zöld+ -on.A Németdöglés részen mentünk még enyhén völgyes területen.

Az Iharos-kút

Hamarosan azonban a zöld+ hegynek vette az irányt és haladt a Kelet-Mecsek gyönyörü erdős részein.Elhaladtunk még az egyik legkedvesebb forrásom a Nyomákói-kút mellett és rövidesen elértük a Nyárádi kunyhót.Nincs igazán messze a Máré vártól,nem volt megerőltető túra még egy 5 éves gyerek számára sem.A kunyhóban aztán megkajáltunk,kicsit takarítgattunk élveztük az ottlétet.Más már nem maradt innen még lekellett menni a faluban,de innen már végig lefelé vezetett oda az út amely ekkora már piros+ volt.A túra távja a buszmegállótól a kunyhóig  kb.9km,Szászvárig meg olyan 15-16km.Nem nehéz sokszor megcsináltuk már.

Feltűnik a kunyhó

Akkor még nem tudthattam,hiszen olyan sok jel még nem utalt rá,hogy így legyen,de ez volt utolsó nagy túrám Sándorral.Bár egy év múlva még a kunyhóig felmentünk és akkor már érezni lehetett,hogy sok közös túránk nem lesz,de ekkor még nem tudhattam.Így hát jól eltettem szívemben ennek a túrának az emlékét.Ez volt fiamnak első komolyabb túrája és ez volt az utolsó közös túránk Sándorral,tehát minden szempontból emlékezetes marad számomra.

Túránk útvonala,szagatottal a kunyhó utáni rész

A kunyhó varázsa - Sándor nyomában

Itt kezdödött minden...

Bár előtte valami iskolai táborban volt ugyan egy túrám a Kékesre,de mégis itt kezdödött az egész...

Karácsony estéje révén mi másról is írhatnék mint arról ami a legkedvesebb nekem a túrázásokat illetően.Első találkozásom a kunyhóval ha jól emlékszem 1982 húsvétján lehetett,és ez volt az első közös túránk is Sándorral... A kunyhó a falu fölött volt a hegyen a falu központjától kb.6km-re.Sándor úgy döntött megmutatja és fel visz oda.Engem az akkor 12 éves gyereket.Már ez az első túránk is csodás hangulatban telt.Sándor sosem a kis gyereket nézte bennem,mindig egyenrangú túratársnak tekintett,amolyan havernak.Ő akkor 44 éves volt,egy picit kevesebb mint én most.A kunyhóig vezető út varázslatosan szép volt,akkor még nem tudtam,de ez volt az az út ami aztán meghatározta az életem,amely rávitt a túrázás útjaira amelyek elvezettek a legklasszabb helyekre...

Hamarosan el is értük a kunyhót.

Első látásra beleszerettem.

A Nyárádi kunyhó a Kelet-Mecsekben

Mint Sándortól megtudtam a kunyhó valamikor 1930 körül épülhetett és ha itt-ott megviseltnek is tűnt bizony állta az idők próbáját.A bejárat előtt takaros kis terasz féle volt a teraszon padok és asztalka.Belépve pedig két kicsit és két nagyobb helység volt.A kulcsosház belső szobája volt a legnagyobb benne négy emeletes ágy és egy szekrény.A külsö szobában két emeletes ágy volt akkor,székek és asztalok.(aztán évek múlva került bele még egy ágy).A két kis helység közül az egyik a konyha volt a másik meg a kamra.Csodálatos volt...

Az idők homályában sajnos az már elvész,hogy akkor azon a napon mitcsináltunk itt,főztük-e vagy sem?Ami még megmaradt az az,hogy lementünk a közeli forrásokhoz,hisz kulcsosház révén vezetékes víz itt nem volt a ház vízellátását a közeli források biztositották.

Aztán visszamentünk a faluba,de ezt az első túrát szerencsére még sok-sok követte.

A kunyhó pedig ott volt velünk mindig...

Mecseki túráink kiindulóponja volt éveken keresztül

Szinte minden évben visszatértem.A kunyhó jelentette mecseki túráink kiindulópontját évtizedeken keresztül,amolyan főhadiszállás volt.Innen indultunk,ide tértünk vissza.Sándor megmutatta nekem a Kelet-Mecsek legszebb helyeit,bejártuk a környéket keresztül-kasul.Később már úgy csináltam-csináltuk,hogy hétfőn lejöttünk ide és csak a következő hétfőn mentünk haza,de olyan is volt,hogy pénteken eljöttünk a hétvégére és hétfőn libbentünk haza.Eleinte egyedül,aztán ideszoktattam a haverokat és a barátokat is később a fiammal is eljöttem ide,de volt,hogy egyedül jöttem.

A földkerekség legklasszabb túráit tettük meg innen indulva.

A kunyhó mindig itt volt...

és Sándor is,aki mindig eljött velem-velünk.

Volt,hogy autóval jöttünk,leparkoltunk itt és indultunk túrázni

Ha nem túráztunk akkor éppen föztünk,hatalmasakat ettünk vagy kártyáztunk,később ment az ivászat is.A csillagokat néztük hajnalig,éjjel csavarogtunk a környéken a sötét erdőben,aludtunk nagyokat,buliztunk...de olyan is volt,hogy amikor esett az eső,a benti asztalokat összetoltuk és ping-pongoztunk odabenn...varázslatos idők voltak....

Sándor pedig ott volt velem minden túrán és mindenre megtanitott,a jelzésekre a tájékozodásra,arra hogyan ne tévedjünk el az olyan utakon ahol nincs jelzés,arra hogyan viselkedjünk külömböző állatok közeledésére,mitcsináljunk az erdőben esőben,viharban...és még sokmindenre.Később mikor már növögettem megmutatta a környező települések kocsmáit is,hisz idővel idevezettek a túrák vagy éppen érintették őket....ezek voltak a legjobb túrák...

Idővel persze aztán olyan is volt amikor együtt rúgtunk be.

Itt lehetett a legjobbakat dögleni

Járhattam és azóta is járhatok bárhol a világon,láthatom akár a legklasszabb helyeket,számomra mindig is ez marad a legjobb hely.Túrázhatok fantasztikusakat,az itteni túráinkon nem tudnak túltenni...A hely varázsa az élmények...örökre belevésödtek a szívembe.

Az évek teltek-múltak a kunyhó még állt...de Sándor sajnos nem fiatalodott és egyre betegebb lett...aztán egy februári napon örökre elment...jókora darabot elvive a szívemből...

...aztán a kunyhó is elkezdett kicsit változni,a külsö takaros kis terasz eltűnt,kicsit átalakitották a későbbi gazdái és ez az aprócska dolog nem volt jó hatással rám,ridegnek tünt nem olyannak amilyennek megismertem...

A kunyhó a jelenkorban az új terasszal

Sándor távozásával pedig mintha végleg elhalt volna valami...valami amit én azért próbálgatok éleszgetni.Bár a mostani túráink is jók,tényleg jók,nagyon jók,de....valami mintha hiányozna...nem egészen értem mi,de valami....

Sándor és a kunyhó emlékét szívemben hordozva próbálom továbbadni fiam irányába mindazt amit Tőle,tölük tanultam.A természet szeretete a túrázások öröme sosem múlik el.Sándor pedig most is ott van velem minden túrámon....ő vezet most is mindenhova...

Sándor sírja fél évvel halála után (később meglett csináltatva)

Vahányszor meghallom ezt a nótát mindig ő jut eszembe.

Saját videóm erről még nincs,de egyszer majd csinálok.

A házról a sírról az emlékekről.

Majd azon a napon lecserélem a videót a sajátra.

Túra a Sötét-völgyben

Már az idejutás sem volt egyszerű pedig a Sötét-völgy közvetlen a 6-os út mellett kezdödik.Sőt közelebb van a 6-os úthoz mint én aki születése óta itt lakik,kb.1km-re.A Sötét-völgy pár méterre található csak a főúttól igaz vagy 80km-el délebbre mint én.Ha van autód nincs más dolgod beülsz és egy óra alatt ott is vagy,de ha nincs... busszal is egyenes ágon lelehet menni,de az első arra induló busz tőlünk már olyan időpontban ér oda,hogy viszonylag késő egy túra induláshoz.Marad a vonat,hajnalok hajnalán,egy átszállással és némi kerülövel,de időben leér az ember Szekszárdra ahol még átkell szállni egy ottani buszra ami kb.negyedóra alatt repiti ki az embert a völgy bejáratához.Hát mi továbbmentünk... tudtuk persze hol kellene leszállni,de úgy döntöttünk bemegyünk a közeli Kakasdra és onnan kezdjük a túrát.

Nem volt egy nyerő ötlet...

Kakasd,faluház

Persze a településsel és annak szépségével az égvilágon semmi gond nem volt!Tetszett nagyon is!Korábban itt mindig csak átutaztunk soha nem álltunk meg,ezért is jött az ötlet,hogy innen startolunk.Megálltunk a főtéren ahol a gyönyörü faluház fogadott minket előtte némi kis kirakodó vásárral.Innen indult a kék háromszög jelzés ami majd elvisz a Sötét-völgy feletti Várhegyi-kilátóhoz.A terv az volt,hogy megnézzük ezt a viszonylag új kilátót,majd lemegyünk a Sötét-völgyi tóhoz,onnan vessük be magunkat a völgybe és lemegyünk egészen Szálkáig.A települést részben átszelő kék háromszögön indultunk hát neki.Tényleg szép kis falucska Kakasd ami Szekszárd és Bonyhád között van félúton a 6-os út mentén amúgy.A turistautunk hamarosan kiért a faluból és belevetette magát a dombságba.Egy darabig frankó volt minden,aztán kezdöttek a gondok...

A Sötét-völgy kilátója a Várhegyen

Az útat miután egyesült a piros háromszög jelzéssel,olyan fokon benötte a csalán,hogy az ember vállig ért a növényzet...Na most mi tévők legyünk...visszafordulni más utat keresni óriási időveszteség...Nekivágtunk hát.Június eleje volt az ember rövidújjúban rövidnaciban...a csalán meg  a vállunkig ér...A kezünket magasban tarva valahogy evickéltünk a csalánmezőben.A kb.400 méteres szakaszt jó félóra alatt tudtuk megtenni,szerencsére komolyabb károsodás nélkül.Ezután a jelzések elvesztek,amúgy is minösithetetlenül rosszul voltak itt felfestve.Próbáltuk kikövetkeztetni merre megy az út,arra mentünk tovább.Egy a dombságot meghazudtoló meredek oldalban mentünk lefelé ahol aztán újra előbukkant a jelzés,de itt legalább már csalán nem volt.Jó 150-200 méter után elértük a kilátót végre.A közelmúltban átadott kilátó fából volt beleillett a környezetbe és teljesen jó állapotban volt a Várhegyen,amit persze túlzás hegynek nevezni a maga 211 méteres magasságával.Felmentünk hát a kilátást megcsodálni.

Kilátás a Sötét-völgyi tóra

Azt kell mondjam:megérte (mint álltalában minden kilátó megéri).A kilátás klassz volt.Ha teljes körpanoráma nem is volt,észak,kelet és dél felé élvezhető volt a kilátás.Északra ráláttunk a Sötét-völgyi tóra.Kelet és dél felé az alattunk huzodó völgyet lehetett látni és a szemközti hegyeket,akarom mondani dombokat.Szép volt!Itt pihentünk (a kilátó alatt padok és asztalok  voltak) elfogyasztottuk a reggelinket és elindultunk lefelé a tóhoz.Innen kezdve már nem voltak gondok az utakkal.Jól járhatóak voltak és ahogy haladtunk egyre beljebb a völgyben és a dombságban a jelzések felfestése is elérte a megfelelő szintet.A tavat megnéztük körbejártuk és tóban kialakitott kis szigetekre is rámentün amelyekre kis hídacskák vezettek fel.Kellemes hely volt.

Sötét-völgyi tó

Innen már a völgyben folytattuk utunkat,jó másfél kilométeren aszfaltozott úton...ami a kék+ jelzésre hallgatott.Beértünk egy rétre ahol esőbeállók,padok,asztalok,sportpályák voltak és jó sok ember is.Kellemes szép volt a körülölelő dombokkal együtt.Újabb pihenőt tartottunk majd már az országos kéken az erdőbe beérve folytattuk a túrát.Az erdőben teljesen jól járható volt az út.Még nem volt forrás útközben ám hamarosan kettő is akadt.A távolabbi Haramia-forrás közvetlen az út mellett volt,de a közelebbi Fekete-forráshoz kellett egy kis kétéröt tennünk,de úgy döntöttük megnézzük mivel vágytunk már egy kis friss forrásvízre.1km-es kitérő volt a kék kör jelzésen.Szép erdőségbe vezetet az út átmentünk a Fekete-hídon majd rövidesen elértük a forrást ami egy vízmosás túloldalán volt.Az innenső oldalon egy kopjafa emlékmű féle volt rajta sok névvel.talán valami természetjáró kör egykori tagjainak emlékére emelték.A vízmosáson meg egy jópofa kis hídacska vezetett át.A forrás éppen,hogy csak csordogált,de megtudtuk azért tölteni kulacsainkat.Aztán később kiderült felesleges volt mert a közeli Haramia-forrás viszont ontotta a vízet.

A Haramia-forrásnál

Visszaérve a kékre hamarosan el is értük a forrást,egy icipicit beljebb volt az kék jelzéstől de pár métert csak az út másik felén meg kicsivel lejebb szintén egy klassz kis rétecske volt padokkal,asztalokkal és itt nem volt senki...Megkostolva ennek a forrásnak a vízét is pihentünk egy kellemeset ezen a réten.Kellett mert következett egy kellemetlenebb rész.Egy emelkedő jött ami nem  is a dölésszöge vagy meredeksége miatt volt kellemetlen hanem mert fa hiján az ekkor már magasan járó nyári nap rendesen megsütötte a kobakunkat.Elértük újra a kék+ jelzést ami aztán innen ha nem is nyílegyenesen,de szinten vezetett egész Szálkáig.Ez az út néhol ingerszegény volt máshol lehetett látni a dombság lankáit,völgyeit aztán megint ingerszegény helyen ment keresztül.Ez tartott vagy 4km-en keresztül,mígnem kiértünk egy fantasztikus helyre.Elsőre ebben a helyben sem volt semmi különleges,hacsak nem az,hogy jobb oldalt az erdőt felváltotta egy búzaföld.Na de ott állt egy vadászles,gondoltuk felmegyünk rá.Hát érdemes volt...nem is értem itt miért nem egy kilátó állt...Valami egészen fantasztikus kilátásunk nyílt dél-nyugat felé a feltünő Mecsek vonulataira...egészen varázslatos hatással volt ránk a hely szépsége...

Kilátás a Mecsekre

Itt ellettem volna akár egész nap is...Gyönyörködtünk vagy félórát aztán folytattuk az utat a már közeli Szálka felé.Innen már az útról is rálehett látni a Mecsekre és a környező dombokra,lankákra.Gyönyörü szakasza volt ez az útnak!Lassitottuk is a tempót,de így is hamarosan beértünk Szálkára.Ez egy "V" betűt formázó település a Szekszárdi-dombságban.Lényegében két utcája van a településnek ami ha fentről néznék le rá V betűt mutatna.Én jártam itt már korábban kétszer is,de mindkétszer a V másik szárán jöttem.Ezen oldalról is tetszett a falucska,meglepő volt a sok-sok eladó ház...tehát erre sem van nagyon munkalehetőség?Leértünk a V aljára,furának tűnt mert bár 16 évvel ezelőtt jártam itt,valahogy teljesen másra emlékeztem.Nem tudom,hogy ez volt-e a főtér,de nevezzük annak,szóval a főtér központi látnivalóját egy hatalmas szarvasbika szobor adta.Ugye mikor utoljára itt jártam ez még nem volt itt.Megcsodáltuk hát a valamikori világrekorder szarvasbika szobrát.Hatvan éven át ez volt a legnagyobb elejtett vad,ezt szemléltette a szobor.Tetszett!

A világrekorder bika

Állítólag pont akkora a szobor mint az a vad volt.Na a főtér két oldalán két vendéglátó hely volt,az egyikben tömérdek ember a másikban senki...mégis ebbe a másikba ültünk be ebédelni.Megérte.A világ legeslegjobb babgulyását sikerült elfogyasztanom itt,egészen fantasztikus volt!Úgyhogy ha legközelebb erre járok ezt megismétlem.Itt a V alján aztán ráleltünk a Szálkai.víztározóra amely aztán több kilométeren át elnyúlik dél-nyugati irányba.Ezt még megnéztük és ennek a partján fejeztük be a túrát.Jó 18km-et számoltunk biztos annyi is volt,meg tán a +1km a Fekete-kúti kitérővel.Az elején azt a csalános részt leszámítva azt kell mondjam kellemes volt.Az a rész ahol megpillantottuk a Mecseket meg egészen szuper volt és ezt még megfejelte a babgulyás.

Busszal mentünk vissza Szekszárdra ahonnan hasonló módon mint ahogy jöttünk vonattal evickéltünk haza.Ha jól emlékszem este fél9-re itthon voltunk.Az élmény miatt ismét megérte!

Túránk útvonala

Túra a Szent Orbán kápolnához

Ez idén már a sokadik Adony környékére vezető túránk volt.Mint néhány elöző bejegyzésemben már írtam,ebben az évben helyi túráinkat illetően főleg Adony és környékére fókuszáltunk,erre néztünk meg mindent amit érdemes (lásd még: Adonyi-sziget felfedezése,Túra a Lívia-tavakhoz,Túra Adonyba c. bejegyzéseim).Fő célunk persze az volt,hogy majd komppal átmegyünk a Csepel-szigetre és ott folytatjuk a felfedezni valókat.Így Adony környékének felfedezését szolgáló túráink utolsó felvonása volt a kápolna felkeresése.Ezután már majd a Csepel.sziget felé vesszük az irányt.Na de még itt voltunk ezen a túrán amit hasonlóan a Túra Adonyba túránkhoz a kulcsi szélmalom alól inditottunk.A terv az volt,hogy a piros jelzésen haladunk majd,bemegyünk a már ismert Szent-Mihály erdőbe,ahol a 6-os útnál majd véget ér a jelzés.Innen majd átmegyünk az Adonyi szőlőhegyre és ott folytatjuk az utat.Nem tudtuk merre,mert a térképünk csak a 6-os útig mutatta a tájat,de bíztunk helyismeretünkben és tájékozódó képességeinkben annak ellenére,hogy ezen a szőlőhegyen még soha nem jártunk...

Szent Mihály puszta,háttérben az adonyi szőlőhegy

Magát a kápolnát véletlen fedeztem fel az interneten amikor persze teljesen mást kerestem...de az ilyesmikből születnek a legjobb ötletek.Aztán a legjobb ötlet egy ponton úgy tűnt mégsem olyan jó ötlet volt...Elindultunk Kulcsról sima út volt a Szent Mihály erdőig.Mivel pár héttel ezelőtt voltunk itt úgy gondoltunk az akkor kedves szép erdő most sem fog csalódást okozni.Persze nem számoltunk azzal,hogy közben június lett.Az erdő útjait olyan fokon benőtte a növényzet,hogy szinte járhatatlan volt,na de mi fasza gyerekek vagyunk ilyesmi nem állhatja utunkat!A járhatalan utak mellett az erdőt ellepő szúnyog és légy invázióval is meg kellett küzdenünk.Igy néhány erdei méter után már nem is tünt olyan jó ötletnek az egész túra...Persze nem adtuk fel,elszerencsétlenkedtünk valahogy az erdő végéig...a másfél kilométeres út normál körülmények között tán félóra járás,most ez majd két órát tartott...Na,de kiértünk végre.Átmentünk a 6-os úton,itt már véget ért a piros jelzés.Egy valaha volt panzió parkolójából mentünk tovább.Tábla jelezte a Czigler-tavat,arról meg tudtuk,hogy ott van a szőlőhegy aljában.Mentünk hát tovább és ettől kezdve kifogástalan volt az út!

Czigler-tó

Átmentünk az M6-os felett is,majd az egykori Szent Mihály pusztán,ahol egy emlékművet találtunk,amely pont arról tájékoztatta az erre tévedő vándort,hogy itt valaha Szent Mihály puszta nevezetű település állt.Ma már csak egy búzaföld volt itt látható.Hamarosan elértük a Czigler-tavat ami ha jól emlékszem nem is egy hanem két tó volt,nem különösebben nagyok,de elkeritve...Ugyanis ez itt egy münködő horgászparadicsom volt.Volt is horgász bőven!Az út pedig a tavak mellett haladt,de a hegy aljában.A hegy itt persze túlzás,hiszen jó értelemben sem lehetett 70 méternél magasabb.A kápolnáról úgy tudtuk valahol a szőlőhegyen van,de nem legfelül és nem is legalul,kb.valahol a felénél és a Czigler-tavaktól még kicsit odébb.Az út viszont lent vezetett,de mi felakartunk menni,egyrészt ha csak 70méterről is,de a kilátást megcsodálni.Szerencsére találtunk felfelé vezető utakat,az egyiken fel is mentünk.Persze minden út jelzés nélküli volt!

Szőlőhegyi kilátás

Találtunk kilátópontokat és a kilátás egész klassz volt.A Budai-hegyekre pl.tökéletes volt a rálátás.Talán egy kilátót is kiérdemelhetne ez a hely.Az Adonyi-szőlőhegy amúgy egy a kulcsi Szent-Mihály erdő vonalától Adony északi vonaláig,Adonytól nyugatra huzodó dombocska.Legnagyobb magassága mint írtam tán 70méter lehet a hossza viszont 4-5 km.Főleg szőlföldek vannak erre,de köztük jól járható utak mindenfelé (főleg földutak).Fent mentünk tehát a "hegyen" úgy döntöttünk az egyik utcán majd lemegyünk.Nem tudom tán a hetedik érzékünknek,vagy tán valami égi segitségnek köszönhetően a megfelelő utcácskát választottuk.Ugyanis ekkor még ezt nem tudtunk,de ebben az utcában volt a kápolna!Elindultunk a kis utcán lefelé,balról-jobbról fantasztikus présházak szolgálták a látnivalót.Szebbnél szebb pincék és telkek mindenfelé.Aztán megláttuk az utcanév táblát: "Kápolna sor ",ekkor már tudtuk jó helyen vagyunk.

Présház imitációk az adonyi szőlőhegyen

A házak a pincék egyre szebbek voltak ahogy haladtunk az utcában lefelé,mígnem nyaralókká szelidültek,aztán megláttuk a kápolnát,egy kisebb dombocskán volt fenn,egy lépcsősor vezetett fel.Mielőtt felmentünk volna,az utcácskában még volt látnivaló...a dombocska aljában amelyen a kápolna is állt,egy falban présház imitációk voltak!Hogy mik is ezek,nehéz megmagyarázni,de e bejegyzés feletti és alatti kép talán megfelelően mutatja a dolgot.Egy kőműves mester ebbe a falba készített ilyen présház homlokzatokat ami úgy néz ki mintha itt is sorban állnának a présházak,persze ezek csak diszek a házakon az ajtók nem nyilnak sehova,na de ettől függetlenül nagyon jópofa és nagyon szép volt.Igazi mestermunka igazi látnivaló!Most már újra jó ötletnek tünk ez a túra...

Fantasztikus présház imitációk

Miután kigyönyörködtük magunkat felmentünk a kápolnához,elvégre ezért jöttünk.Az 1811 körül épült kápolna nem volt nagy,hála a nem régiben történt felújításnak kiváló állapotban is volt.Sajna levolt zárva bemenni nem tudtunk,de a kápolna előtt valami kegyhely féle park volt egy Orbán pápa szoborral és padokkal.Nagyon kellemes szép hely volt!A videómat majd érdemes megnézni abban látszik!Érdekes,szép a hely története:

"Adony a megye keleti peremén közvetlen a Duna mellett elhelyezkedő település,más csak földrajzi helyzeténél fogfa is mindig jelentős színtere volt a külömböző népek és kultúrák békés vagy éppen harcos találkozásának,együttélésének.Adony a bronzkortól lakott település,majd a római korban Vetus Salina néven a limes katonai erőssége.A település 1281-ben keletkezett és első neve Odon volt.A török kiűzése után az őslakosság meginduló visszaszivárgásával jelentős számú német és szlovák népesség jelent meg.A németek hozták magukkal a máig élő Orbán kultuszt,a szőlő és a bor védőszentjének ünnepét,a gazdálkodás és mindennapi lét kultúrájának számos elemét és zenében,táncban mind a mai napig élő kulturális hagyományt teremtettek.Az adonyiak Szt.Orbán tiszteletére 1811 és 13 között az akkori Kereszt hegyen a székesfehérvári Milasin püspök kívánságára kápolnát építettek."

A kápolna

Minden évebn Orbán napkor kezdödik itt a nagy ihaj-csuhaj.Van felvonulás,körmenet,litánia,borverseny ahol a legjobb bort díjazzák,zenekarok húzzák a nótákat.Meglehet ilyenkor látogatni a környék pincéit,meglehet kóstolni a borokat szóval van minden.Érdemes minden év május 25.körül idelátogatni,arra érdemes figyelni,hogy az eseményt nem feltétlenül pont Orbán napkor tartják,ha hétköznapra esik,akkor a hozzá legközelebbi hétvégén.Azthiszem igen élvezetes egy ide való kirándulás nem csak Orbán napkor.

Mi pedig folytattuk ez utat miután kiélveztük ezt a kis csodát is.Újra leértünk az alsó útra,ezen mentünk tovább.A Lívia-tavak következtek,de elég messze voltak,legalábbis messzinek tünt.A második tónál értük el őket mivel pár hete voltunk itt,most nem szándékoztuk őket körbejárni.Kimentünk innen az adonyi vasútállomáshoz,útközben még pár boci legelészett a mezőn.A vasútállomásnál fejeztük be a túrát.

A második Lívia-tó

A túra azt a bizonyos másfél kilométernyi erdei szakaszt leszámítva igen kellemes és látványos volt.Nagyjából 14km-et mehettünk térkép nélkül és annak ellenére,hogy soha nem jártunk erre nem tévedtünk el és mindig elsőre ráleltünk a megfelelő utakra.Ajánlom mindenkinek legalábbis a Kápolnát és a Kápolna sort mindenképp.A túrát csak a bátrabbaknak,az erdőt meg csak október-április közötti időszakban.Nyáron járhatatlan.A lényeg a lényeg,hogy most is jól éreztük magunkat!Ezzel vált teljessé az Adony és környékére irányuló túráink sora.Legközelebb már csak akkor jöttünk Adonyba amikor átmentünk a révvel a Csepel-szigetre,de ezekről majd később...

Skacok a mezőn

A videóba is érdemes belenézni,hiszen részletesebben elmeséli e túránk storyját.

A túránk útvonala