Rám-szakadék meghódítása

Elérkezett az idő,hogy meghódítsuk Magyarország leghíresebb szurdokát és legnépszerűbb turistaútvonalát.Ezt szántuk a 2016-os év fő túrájának és nem is okozott csalódást.A nyár közepén vágtunk neki a Dunakanyarban található Dömös településnek amely kitünő kiindulópont a Visegrádi-hegységbe és a Pilisbe vezető túrákhoz mindenkinek,de innen érhetjük el legkönnyebben a Rám-szakadékot és akár a Vadállóköveket vagy a Prédikálószéket a környék legnépszerübb helyeit.Azonban ha nem autóval érkezik az ember hanem mondjuk busszal,akkor az út Budapest irányából igen keserves.Mi így jöttünk mivel ezúttal sem körtúrára akartunk berendezkedni.Egy rendkivül zsúfolt lassú buszjárat jár erre a kb.45km-es távolságot vagy másfél óra alatt teszi meg...Mondjuk jöhetnénk vonattal is,de... az vonatállomás a Duna túlpartján van és egy komppal lehet átjönni elméletileg.Sokkal gyorsabb lenne az idejutás,igen ám,de a komp valamiért amikor mi ott jártunk bizony ki tudja miért nem járt...Na de ennél több kellemetlenségünk nem is volt a túrán.Kezdetét vette életünk nagy kaladja.

Így fogad Dömös

Túránkat a Dömösi Hajóállomástól kezdtük,már ez a hely is megkapóan szép volt,hisz szinte teljes rálátásunk volt az egész Dunakanyarra és a szemközti Szent-Mihály hegyre (ahol már jártunk,majd erről is lesz blog...).Úgy döntöttük a zöld jelzést követjük,hisz ez visz fel a szurdokba,le se kell térni róla.A település festőien szép volt és az utca amely kivezetett a szakadék irányába nagyon hasonlított az én egyik kedvenc helyemre a mecseki Szászvárra.Rövidesen beért az út az erdőbe,július ellenére rendkivül kellemes klimánk volt.Hamarosan elértünk egy kis erdei pihenő helyre amelynek fő látványossága az aprócska Szentfa kápolna volt.A kápolna mellett padok,asztalok,esőbeálló volt,tökéletes hely volt reggelink elfogyasztására a nagy kaland előtt.

Erdei pihenő csodálatos környezetben

Ez kicsiny hazánk legnépszerűbb turistaútvonala,a híres szurdok látványa évi 60ezer látogatót vonz ide!Azaz napi átlagban több mint 160 fő!Gondoltuk,hogy nyári hétvégeken itt mozdulni sem lehet,szándékosan egy keddi napot választottunk.Jól döntöttünk,mert ugyan most is voltak sokan mégsem értünk egymás valagába másokkal.A kellemes pihenő után elindultunk felfelé,elhaladtunk a piros háromszög mellett amely a Vadállókövekhez és a Prédikálószék csúcsára vezetett.Ezen megyünk majd várhatóan 2017 májusában mi is...de most a zöldön mentünk tovább.Hamarosan kezdett enyhén felfelé menni az út,már táblák figyelmeztettek,hogy a jelzett turistaútról ne térjünk le ha jót akarunk és a szurdokot lehetőleg inkább lentről felfelé közelítsük meg és ne forditva.

Út a Rám-szakadékhoz

Kezdett egyre inkább vadregényessé válni az út,aztán hamarosan elértünk az ugymondd "hivatalos" bejáratot a szakadékba.Itt volt az első fémkorlát amely segített a kapaszkodásban.Kellett is hiszen a kis vízesésen át amúgy igen nehéz lett volna a kapaszkodás.Rögtön két forrásra bukkantunk a szakadék elején,az egyik az út jobb a másik pedig a bal oldalán egymás szomszédságában.Mindkettő folyt így frissitettük a vízkészletünket és mentünk tovább.A "rém"hírekkel szemben abszolúlt nem volt vészes az út ahol kis nehézség támadt ott rögtön ott voltak a korlátok,amelyek ugyan rombolták a tájképet mégis rendkivül hasznosak voltak!A szakadék falai kezdtek magasodni a táj szépsége pedig egyre inkább leírhatatlan volt.A klima a szakadékban pedig a hőség ellenére is igen kellemes volt.Mentünk tovább felfelé.

A zöld jelzés a szurdok elején

Továbbra is minden különösebb nehézség nélkül haladtunk,de talán csak azért mert a szurdok szépsége teljesen elterelte a figyelmünket az útról,de úgy gondolom aki kicsit is benne van a túrázásban,aki évente elmegy 1-2 vagy akár több túrára annak ez az út különösebb nehézséget nem jelent,az élmény pedig tényleg nem mindennapi.Persze azért voltak nehezebb részek is,talán voltak kicsit veszélyesek is,de kellő odafigyeléssel mindez leküzdhető.A szurdok falai két oldal pedig a harminc méter határát súrolták.Maga a szakadék érdemi része amúgy 1km hosszú.Ugye végig felfelé megyünk,de nem olyan szögben amely bármiféle nehézséget is jelentene.

Magasodó falak

Még a szurdok felénél sem járhattunk,de úgy voltunk vele,hogy nem akartuk,hogy ez az út véget érjen.Szándékosan lassítottuk a tempót,persze kicsit zavaró volt,hogy elöttünk is és utánunk is voltak túrázók,de egyszerüen nem akartunk innen elmenni...Kb.a szurdok fele után lehettünk amikor is egy kis emlékmű félére lettünk figyelmesek.Egy név áll egy kőbe vésett kövőn,rajta egy úriember fényképe,a kő tetején egy papírkép rajta egy nő és egy üzenet rajta.Tudtuk itt valami borzalmas dolog történt így kegyeleti okból nem vettem el a képet a kőröl és nem olvastam el az üzenetet.A képen amúgy egy kis kő volt ez bíztosította,hogy ne fújja el a szél...Fura hatással van az emberre az ország egyik legszebb helyén az ilyesmi...mondhatni a kedvünk is elmehet,de azért nem ment el.Leróttuk tiszteletünket a szerencsétlenül járt ember előtt és mentünk tovább....

Ekkor még nem tudtam mi ez az egész,így hazaérve később utána néztem a dolognak.Egy tűzoltó emlékére csinálták ide ezt a kis emlékmű félét aki egy bajba jutott turistát mentett éppen...szegény ember mentés közben megcsúszott és a mély szakadékba esett ahol halálát lelte...Úgy tudom amúgy ez a hely nem a Rám-szakadék volt,de lehet tévedek.

Az emlékhely a szakadékban

Ekkor már a szurdok igen látványos részein jártunk,de az igazi csoda csak most jött.Nem sokkal az emlékmű után egy magyar viszonylatban nagy vízesésre leltünk.Csodálatos volt.Nem is tudom tán,kb.6 méter magas lehetett,onnan zuhant alá a víz.A vízesés mellett egy fémlétra állt a köbe rözgzitve,ezen vezetett tovább az út!Úgy gondolom itt volt az első igazán veszélyes hely a szurdokban,a veszélyt pedig maga a létra jelentette.Az ugyanis csúszos volt!Tehát mindenkinek mondom aki olvassa és még nem járt itt,hogy itt nem árt kapaszkodni erősen és úgy felmenni.Persze megijedni nem kell,de kellően figyeljen oda mindenki!Kigyönyörködtük magunkat lentről és fentről is a vízesésben és haladtunk tovább.A szurdok ezen a részen is jól járható volt aztán...legnagyobb örömünkre egy szinte ugyanolyan vízesés mint az elöző került utunkba!

Gergő fiam mászik felfelé a vízesés mellett

Annyi külömbség volt csak,hogy itt a vízesés másik oldalán volt a létra.Persze ez is csúszos volt,de nem jelentett gondot.A szurdok szépsége továbbra is leírhatatlan volt,tényleg nem akartuk,hogy véget érjen...Következett még egy vízesés!Ez már kisebb volt mint az előzöek a létra is kisebb volt mellette,de ez is gyönyörü volt persze.Már a szakadék háromnegyedénél járhattuk amikor szemben is jöttek túrázók.Annak ellenére,hogy odalent nyomatékosan megkérnek mindenkit,hogy lentről haladjon felefelé ők fentről jöttek le...és belegondolva ez az út fentről lefelé sokkal veszélyesebb lehet valóban.Könnyebb az esetleges megcsúszások,balesetek veszélye,de ugye mindig vannak különc mókusok,akik aztán lesnek ha valami baj éri őket...és itt jön képbe az a tűzoltó akinek lejebb volt az emlékműve,hogy mindig lesznek akik aztán e mókusok mentésére indulnak akár az életük árán is...De mondom ez a szurdok koránt sem rejtette magába azt a veszélyt aminek előzetes kutatásaink során be lett állítva.Nagy részében jól járható és véleményem szerint a veszélyt csak a csúszos létrák jelentik.Na meg persze a két oldalt 30-40 méter magas falak,de ezek meg csak akkor ha odafönt áll ki valaki a szélükre...

Lassan vége a szurdok csodáinak

Na aztán volt még egy vízesés a sorban a negyedik!Ez mellett már létra sem volt,persze nem is kellett.Csak korlát volt mellette és kis kapaszkodással könnyen fellehetett jutni,nem volt olyan meredek dölésszögű a vízesés,könnyebb volt az út.Lassan legnagyobb bánatunkra a szurdok felső végéhez értünk.Felejhetetlen volt,el is határoztuk: visszatérünk!Odafent egy kis hídról lehet még visszatekinteni a szakadékra.Ekkor már értettem miért is ez az ország legnépszerübb turistaútja...Tényleg csodálatos volt!Mi azonban folytattuk túránkat mert az itt ezen a ponton még korán sem ért véget...

Búcsú a szurdoktól

A zöld jelzés nem sokkal a szakadék után belemegy a sárgába.Itt egy kisebb erdei pihenő van,itt pihenhetik ki magukat a túrázók a szurdok után,persze csak aki elfárad.Aztán itt lehet visszamenni a Lukács-árok felett Dömösre,tehát aki körtúrát tervez ide,az itt juthat a visszavezető útra.Mi nem a visszafele utat választottuk hanem balra fordultunk.Ekkor még nem sejtettük,hogy a túra legnehezebb része az most jön!A Dobogókő felé vettük az irányt amely a Visegrádi-hegység legmagasabb csúcsa a maga 699 méterével,nem hagyhattuk ki ha már itt jártunk.Jó 1km-es meredek emelkedő jött amihez képest a Rám-szakadék gyerekjáték volt.1km után ért bele a sárga jelzés a pirosba,innen kezdett szelídülni az út.Persze az a csoda ami odafenn fogadott megérte a kemény kapaszkodást...

Kilátás Dobogóköről

Dobogókőn két kilátó hely van,ha jól emlékszem az első ami utunkba került a Rezső-kilátó.Azhiszem a kettő közül ez a jobbik,teljesebb a kép innen mint a másik kilátóból.Fenomenális volt a kilátás!Sokmindent lehet innen látni.A szemközti Szent-Mihály-hegy innen már csak kis törpének tűnt...de elláttunk Felvidék felé,lehetett látni a Börzsöny legmagasabb csúcsát a Csóványost,láttuk a Naszályt a Visegrádi várat a messzeségben még a Mátrát is!A közelben pedig látni lehetett a Vadállóköveket és felette a Prédikálószéket.Fantasztikus volt.El is idöztünk itt,majd mentünk a másik kilátóhoz.Az nagyjából ugyanezt mutatta mégis kevesebbet,onnan pl.a Prédikálószék már eltakarta a Visegrádi várat,de gyönyörü volt mindkét hely.Kedd ellenére is sok volt a turista.Mi pedig elfogyasztottuk itt Dobogókőn az ebédünket.

Lefelé Pilisszentkeresztre

Innen már lefelé vezetett az út túránk végállomásához Pilisszentkeresztre.Ám nem volt rövid,hisz majd 5km-es volt.Dobogókőn választhat az ember hisz sok út vezet innen a szélrózsa minden irányába,Pilisszentkeresztre is.Mi a piros jelzésen maradtunk egy lényegébe kellemes ám ingerszegény út vezetett le.Nagyjából egy óra a lefelé út a faluba,ahol a falu elején tökéletes a rálátásunk a Pilis-tetőre ami már a Pilis legmagasabb csúcsa.A település csalódást okozott,kedd révén szinte semmi nem volt nyitva,Úgy terveztük egy étteremben eszünk itt valamit,de minden zárva volt,kivéve egy kocsmát.Igy a kajálásból csak egy sörözés lett.Aztán busszal indultunk vissza Pomázra,onnan hévvel Budapestre.

Pilis-tető

A túra tán olyan 14km-es lehetett,nehézséget nem a Rám-szakadék jelentette hanem a Dobogókő előtti 1km-es szakasz.Ám látnivalóban igen gazdag volt az élmény a kaland pedig leírhatatlan...Nyáron voltunk itt,ez a bejegyzés pedig most decemberben kerül "adásba".Egyrészt nyáron még nem volt blogom,másrészt pedig úgy tünik hamarosan visszatérünk a szurdokba.Még a télen,február környékén tervezzük,reméljük sikerül.Láttuk milyen nyáron a szurdok most megnézzük milyen télen.A videókban láthatjátok e kalandunkról készült filmet.Úgy gondoltuk ezt a túrát nehéz lesz überelni...nem tartottuk valószinünek,hogy ennél lesz jobb túránk.Aztán egy hónap sem telt el és lett még egy ennél is jobb túránk,de ez már egy másik táj,másik történet...

Túránk útvonala pirossal jelölve