Ott hagytuk abba,hogy nem a legjobb előjelekkel indultunk neki annak a tavaszi szezonnak amelyből két fordulót ősszel vagyis inkább már a télen lejátszottak.Azt a két mérkőzést megnyertük és ennek volt köszönhető,hogy feljöttünk a 13.helyre.Egész szezonban fenyegetett minket a kiesés veszélye,de ha nem is könnyen, sikerült kiharcolni a bennmaradást a harmadik ligában.Ez volt talán a város történetének leggyengébb szezonja.A bennmaradás mégis sikerként könyvelhető el jelenlegi helyzetünkben.Jómagam örültem ennek is,hiszen aki a kicsit nem becsüli az a nagyot nem érdemli ugye.A végén is a 13.helyen kötöttünk ki,kiestek a 16-20.helyen végző csapatok.Nem mindig ment jól a szénánk a tavasz folyamán,de a 15.helynél lejjebb sosem csúsztunk.Amikor meg a legjobban kellett sikerült meccseket is nyerni,nálunk erősebb csapatok ellen.Én ugyan volt már,hogy feladtam a reményt,szinte biztos voltam benne,hogy kiesünk,a csapat szerencsére harcolt a végsőkig.Ha sikerként is értékeljük a szezon,semmiképp sem tehetjük be a vitrinbe ezt az eredményt.Talán legjobb lenne gyorsan elfelejteni...
A csapat miután kiharcolta a bennmaradást
A felkészülés nem a legjobban sikerült és csupán egy játékost tudtunk igazolni tavaszra.Ennek eredményeként az idei első meccset hazai pályán el is vesztettük a Dabas-Gyón ellen (0-2).Ezután történt némi feltámadás,idegenben vertük a Körösladányt (2-0) és hazai pályán a Taksonyt (2-1).Ezt követően pár hétig nem volt minek örülni.Vereségek következtek: Kozármisleny (1-3), FTC II, (0-2), Paks II. (1-2) majd egy döntetlen az Újpest II.ellen idehaza (0-0).Itt már kezdtünk bajba sódrodni,jól jött egy győzelem az utolsó Majos otthonában (3-0).Értékes pontokat hullajtottunk a következő hetekben: (Monor 2-2), FC Dabas (1-2),Kecskemét (0-2),Szeged (1-1).A vezetőség itt elégelte meg a dolgokat és a szezon során immár másodszor edzőt váltott!Jakab Eleket,Varga Balázs váltotta.Pletykák keringtek,hogy lelki terrorba tartotta a társaságot Jakab edző,hogy ebből mi igaz nem tudni.
Öröm egy gól után
Varga edző bemutatkozása nem sikerült jól,hiszen alapos verést kaptunk a Rákosmente otthonában (1-4) és ekkor kerültünk a már igen-igen veszélyes 15.helyre.Én itt adtam fel a dolgokat,úgy voltam vele kiesünk,hiszen szinte a mezőny legjobb csapataival játszunk a következő két meccsen.Ám láss csodát,a dolgok jól kezdtek alakulni.Elöször is egészen addig a riválisok eredményei számunkra nézve mindig rosszul alakultak.Innen kezdtek jól alakulni ezek is.Persze ez nem sokat ért volna,ha mi nem győzünk a következő mérkőzéseken.A csoport legjobbját a későbbi bajnokot az Iváncsát fogadtuk és nem kicsi meglepetésre legyőztük őket 1-0 arányban! Jó,hát voltak olyan hangok,hogy "lefeküdtek" nekünk,mivel szomszédvár vagyunk,ugyanaz a járás települései,így nekik sem kell sokat utazni ha idegenben játszanak.Hát ki tudja,lehet van benne valami.Mindenesetre a mérkőzést megnyertük és elmozdultunk a 15.helyről,de biztonságban még nem voltunk.
Küzdelem a Dunaújváros-Iváncsa meccsen
Újabb nehéz meccs jött,szintén a mezőny egyik élcsapata a Honvéd MFA ellen,ráadásul idegenben.Mindenképp legalább egy döntetlent elkellett,hogy érjünk.Hiába vertük meg az Iváncsát,ha most kikapunk újra bajba kerülünk.Újabb nem kis meglepetésre megnyertük a találkozót 2-1 arányban!Sikerült visszakapaszkodni a 13.helyre!Még két meccs volt hátra,amelyből ha legalább egyet megnyerünk sikerül a bennmaradás az NB III.-ban!A Vác érkezett Dunaújvárosba.A csapat ebben a tudatban lépett pályára,ha győz már nem eshet ki.Jól játszottunk és vezettünk 2-0-ra.A végén feljött a Vác,szépített majd 2-1-nél kaptak egy 11-est.Kapusunk Pokorni azonban kivédte a 11-est!Ekkor tudatosult bennem,hogy sikerül a bennmaradás.Meg is nyertük a mérközést 2-1 arányban.Már nem lehettünk rosszabbak 13.-nál!Egy meccs volt még hátra a szezonból ekkor.
Sokunkat kitiltottak a stadionból tavasszal...így is alig voltunk,de így még kevesebben mentek ki
A záró fordulóban Hódmezővásárhelyre ment a csapat ahol kikaptunk 1-0-ra,de ez már szerencsére nem osztott,nem szorzott.A biztonságos 13.helyen fejeztük be a bajnokságot.Valóban ez minden idők leggyengébb dunaújvárosi szezonja,mégis örülünk a bennmaradásnak és bízunk benne,hogy innen már csak felfelé vezethet az út.Télen a félévi értékeléskor ecseteltem,hogy milyen nehézségekkel küzd a város,a csapat,a klub.Nem kívánom most ezeket újra leírni,de ennek fényében az is tény,hogy sikerként értékelhető ez a 13.helyezés.Sajnos azonban történ még kellemetlenség a tavaszi szezonban.Mégpedig az,hogy kitiltottak a stadionból!Így elöször fordult elő,hogy egyetlen egy mérközésre sem tudtam kimenni...
A végeredmény: 13.helyen vagyunk 47 ponttal,több (14) győzelemmel előzzük csak meg a mögöttünk lévő két csapatot,mert nekik is 47 pontjuk van
Természetesen nem a csapatom tiltott ki és nem csak engem.Sosem gondoltam,hogy egy olyan országban kell valaha is élnem, amelyben azért bélyegeznek meg mert egészséges vagyok.Pedig ez történt.Az aljas orbán kormány koronavírus ideje alatt hozott intézkedéseinek csúcsa volt,amikor kitiltotta azon embereket gyakorlatilag mindenhonnan akik nem oltakoztak az állítólagos koronavírus elleni vakcinával...Elképesztő diszkrimináció,megkülömbőztetés ami úgy gondolom inkább őket mínősiti mint engem,vagy minket... Az oltásdiktatúrával két dolgot értek el.Egyik ugye,hogy kivagyok tiltva a stadionból.Szerencse,hogy a csapat a you tube-n adta a meccseket élőben,így legalább láthattam azokat.A másik meg az,hogy hiába vagyok jobb oldali beállítottságú azt már egészen biztosan tudom kire NEM kell szavazni a következő választásokon...Sajnos,hogy ez is a szezon krónikájához tartózik.Hogy ősszel mi várható,a jó ég tudja...Amúgy a tavaszi szezon fele eleve zárt kapus volt...
Így vagy úgy,lehetünk akárhányadikak,szívet azt nem tudok cserélni,így Gergő nevében is bátran leírhatom,hogy továbbra is hajrá Dunaújváros!
Egy hete még átkozottam,amikor is szakadó esőre ébredtünk és ennek hála az utolsó pillanatban elhalasztottuk a túrát.Utólag az is kiderült,hogy feleslegesen,hiszen az eső elállt és napközben csak szórványosan volt itt-ott némi csapadék.A mostani hétvére sem tudtak valamire való normális prognózist felállítani időjós barátaink.Figyelve mindennap az időjárásjelentést,azt láttam,hogy mindennap mást is mást mondanak a hétvégére ezek az analfabéta semmirekellők.Egy idő után fel is adtam,nem foglalkoztam a zagyvaságukkal,úgy voltam vele bármi lesz megyünk.Így is lett.Szombat reggel Zolikával elindultunk Bonyhádra,túránk kiinduló helyére.Az utsó pillanatban aztán erre a napra sem mondtak sok jót.Jó,hogy nem hittünk nekik,hiszen pompás kiváló idővé alakult a nap!Ladományt tehát a múlheti halasztás után hamar elértük,ám az út odáig és azon túl sem volt éppen egyszerű.Na,de lássuk akkor a részletes krónikát.
A bonyhádi székelykapu,jártunk már itt Gergővel is
Háromnegyed kilencre értünk Bonyhádra egy kényelmes gyors busszal,amelyen kummantottunk is egy jót.Bonyhád annak ellenére,hogy még soha nem inditottunk innen túrát,ismerösként köszönt vissza.Rengetegszer itt szálltunk és szállunk át a mai napig ha pl.a Mecsek apró falvaiba megyünk túrázni,de érintette 2008-ban az autós túránk is amelyen a Kelet-Mecseket jártuk körbe.Jártam itt már szinte minden jelentősebb személlyel az életemből (ha nem is mindenkivel).Szóval mindig jó ide visszatérni,de túrát most elöször indítottam innen.A belvárosra most nem vesztegettünk időt,hiszen az utunk kelet felé,azaz a belvárossal pont ellenkező irányba ment ki a településről.Korábbi tapasztalataim alapján joggal bíztam benne,hogy a Szekszárdi-dombságban nem lesznek gondjaink a jelzésekkel.Aztán mégis voltak...Az út eleje mindenesetre még sima volt.Útközben a helyi kálváriát érintve,Bonyhádszerdahelyen keresztül hagytuk magunk mögött Bonyhádot.Körtúrára készültünk,terv szerint éppen a kálváriánál térünk majd vissza a városba egy másik jelzésen.
Kilátás Bonyhádra,Bonyhádszerdahelyről
A jelzésekkel egyelőre semmi komolyabb gondunk nem volt.Az út Bonyhádszerdahely után kiért a hatos út mellé,ott mentünk egy darabig,majd egy-két száz méter után visszafordult dél felé be a Szekszárdi-dombság területére.Türhető volt az út mínősége,a táj meg kezdett fokról fokra egyre szebb lenni.Sokat dumálgatva útközben haladtunk,egy idő után feltűnt,hogy nem látjuk sehol sem a nekünk kellő sárga turistajelet,de mentünk tovább.A térképről azt olvastuk le,hogy jó irányba megyünk.Aztán akkor döbbentünk rá,hogy lúzerkedtünk amikor a sárga helyett a kék+ jelzésbe futottunk bele.Ez már a visszafelé vezető út volt!Hoppá!Hol basztuk el?Visszafordultunk és megleltük a sárgát.Nagyjából 700 méterrel ezelőtt vesztettük el...
Arra valahol vesztettük el a sárgát...
Persze,hogy nem lehetett észrevenni,hisz a jelzés maga alaposan elvolt dúgva,másrészt az út ami letért kelet felé szinte járhatatlan volt...Végül is némi balfaszkodás és kavarc után elindultunk rajta.Hát nem volt egyszerű.Úgy benőtte az utat a növényzet,hogy az helyenként a derekunkig ért.Egyetlen pozitívuma volt ennek a szakasznak,hogy rengeteg őz futkosott a közelünkben.Volt amit mi ijesztettünk fel,miközben az pihent a magas fűben.Persze nem szándékosan tettük ezt.Nehéz és hosszú szakasz volt ez.Nagyjából másfél kilométer után értünk ki járható útra.
Lúzerkedés,de ilyen volt a sárga jelzésű turistaút...
Itt még nem is olyan vészes,ezután vált azzá...
Ám a kis eltévedéssel és a kavarással elvesztettünk legalább egy órát a túrára szánt időből.Mát itt agyalgattam,hogy így megtudjuk-e tenni a kört és vissza tudunk-e majd menni Bonyhádra?Míg haladtunk próbáltam összeállítani fejemben egy "b" tervet is.Ez kiderült kellett is aztán,de erről majd később.Haladtunk immár teljesen jó úton.Nagyon szép részhez értünk.Tavak voltak alattunk egy csodaszép völgyben,mögöttünk a dombság lankáival.Gyönyörű hely volt!A tavak pontos nevét nem tudom,talán a bonyhádi bojlistavak,de lehet egyikük maga volt a Ladományi-tó.Utunk két tó között vezetett.Természetesen itt megálltunk.egyrészt kajálni,másrészt csodálni a nem mindennapi szépségű tájat.Két valamilyen tartály is volt itt.Mivel fellehetett mászni rájuk egy létrán én felmásztam az egyikre és onnan is lőttem a fotókat.
Tó és lankák,alakul a táj..
Zolika bóhóckodik az egyik tartálynál
Én felmásztam rá és többek közt ezt láttam
Jó félórát bóhóckodtunk itt,majd mentünk tovább betonúton.Egy magánterület mellett haladtunk el,amely tele volt kis fenyőfákkal.Alighanem az itteni fószer neveli ki a karácsonyfát a népnek... jó kis biznisz... Haladva tovább pedig feltűnt Ladomány.A tavaktól nem volt igazán messze,pár száz méternyire csak.A zöld nyugis apró településen csak a kutyaugatások törték meg a tökéletes nyugalmat.Valóban a béke szigete volt ez itt.A központban egy kis templom állt.Furának tűnt mert a képeket és a térképet előzetesen vizsgálgatva úgy gondoltam az út másik oldalán lesz,de nem ott volt.Én még megnéztem a falucska romantikus temetőjét,mikőzben Zoli azt vizsgálgatta merre megy a mi utunk.Ezeket letudva letudtuk Ladományt.Szép volt,jó volt,de mégis egy kicsivel többet vártam tőle.
Elérve Ladományt
Ladományi kistemplomnál
A falucska temetője
Ladományt elhagyva,következett a túra első komolyabb emelkedője.Ami nem igazán volt nagy,hiszen a dombság legmagasabb csúcsa is mindössze 256 méteres,de valahogy mégsem ment egyszerűen a dolog.Persze azért sikeresen letudtuk és valami fensík szerűségen kötöttünk ki,amelynél továbbra is emelkedett az út,de már nem olyan meredeken.Vissza nézve meg valami egészen fenetikus kilátás bontakozott ki,elsősorban a szomszédos Mecsekre.Hejj,ha ezt Gergő láthatta volna...persze bíztam benne,hogy látja,miként abban is,hogy ennek a túrának az ötletét is ő súgallta.Fenomenális szépségű táj volt!
Nem rossz...
Hosszú szakasz következett a fensíkon,alighanem a Szekszárdi-dombság legmagasabb részein járhattunk.Csodás volt ez a szakasz is,de hosszú.Sokára értük el az országos kéket.Itt vettünk búcsút túránkat idáig vezető sárga jelzéstől,ami azt a másfél kilométeres szopatást leszámítva,egészen jó volt.Idáig szinte senkivel nem találkoztunk,de a kék és a sárga találkozásánál három túrázó is jött szembe,persze külön-külön.A kék eleinte kiválóan felvolt festve,de csak eleinte...az út közben ereszkedésbe kezdett és hatolt be egyre mélyebbre a Szekszárdi-dombságba.Szép erdők,fás domboldalak,kibontakozó völgy a távolban,ezek jellemezték ezt a szakaszt.Egy kulcsosházban botlottunk,majd lejebb a völgyben lenn egy másikba.A felső kiváló állapotban volt,a lentiről már ez nem mondható el.Erre voltak táblák is.Ezek szerint a Verebes-völgyben voltunk.A sárga és kék találkozásánál is volt egy tábla,ott azt jelezte Gárbóc még 5,1km, itt a völgyben ez már csak 3,9 volt.
Ott fenn a kulcsosház,onnan jövünk
Az út leért a szép völgybe.Körös-körül,erdők,dombok,lankák...meseszép volt.Viszont a jelzések teljesen eltűntek.Többször megkellett állnunk,ellenörizni jó úton megyünk el.Józan paraszti ésszel ez volt a jó út és az alkalmazásaink is ezt mutatták,ettől függetlenül a jelzések hiánya idegesítő volt.Láttam,hogy esélytelen lesz már úgy visszamenni Bonyhádra,hogy elérjük az utolsó hazafelé menő buszt.Így egyre inkább érett a "B"terv,ami szerint ha felakarunk még menni Grábócon a kilátóba,akkor egy busszal innen elkell mennünk Bátaszékre és onnan haza.Bonyhád így már felejtős lesz.Haladva a hosszú völgyben kezdett megérni teljesen ez a terv,egy idő után nyilvánvalóvá is vált,hogy ez lesz az egyetlen lehetőségünk,de végső döntés majd Grábócon,amit csak nem akartunk még elérni...
A Verebes-völgyben
Közben a kulacsomat rosszul zárhattam le,mert kicsöpögött a vízem.Az még hagyján,hogy a derekam környéke tiszta vízes lett,de nem volt már mit innom.És hát igen meleg lett... bíztam benne Grábócon lesz majd egy csap,ha meg nem kérek majd vízet az egyik háznál.Meglehetősen sokára értük el a települést,hiába haladtunk csodaszép tájakon keresztül,a fáradtságtól már annyira nem tudtuk élvezni.A településre beérve,láttuk,hogy az is egy nagyon szép völgyben terül el.Aztán a helyi fő buszmegállóhoz érve,láttuk,hogy Bonyhádra lesz busz 10 perc múlva,azzal elérhetjük a mi utolsó buszunkat Bonyhádon.De ha elmegyünk vele,lemaradunk a kilátóról.Viszont van busz Bátaszékre két óra múlva.Így bőven belefér a kilátó amely 1km-re volt innen.Természtesen maradtunk és elindultunk a kilátóhoz.Az egyértelmű volt,hogy gyalog Bonyhádig már nem fog menni,nem a fáradtság miatt,hanem mert nem lesz mivel hazajönni onnan.Tehát maradtunk és útban a kilátóhoz hál isten egy csapot is találtunk.
Grábócra érve
Pihentünk is kicsit a csapnál,volt itt egy játszótér és egy nagyon szép park,távolabb a templommal és a kálváriával.Jól jött a frissitő,meg is ittam majd egy liter vízet.Ám ahogy elindutunk fel a kilátóhoz,azon kaptam magam,hogy alig bírom.Kivolt írva mindig: kilátó 300métere,kilátó 200 méterre...ám ez végig felfelé menet volt egy nem túl magas dombra,mégis szinte kileheltem a lelkem is...nem tett jót a szünet,a pihenő.Lendületből kellett volna megoldani,akkor nem bénáskodom itt.Na,de akkor meg víz nélkül maradtam volna.Végül is ha nehezen is,de sikerült felérnünk a kilátóhoz.Amit amúgy Mária kilátónak hívtak.Természetesen majd egyik szereplője lesz a kedvenc kilátóink sorozatomnak is.
A grábóci Mária-kilátó
A kilátó mögött voltak padok,asztalkák.Még mielőtt megtámadtuk volna az építményt,megettük a maradék kajánkat.Ezután indultunk fel a kilátóba.A fa szerkezetű kilátó nem lehetett túl régi,hiszen teljesen jó állapotban találtuk.Három szintes volt.Hibája annyi volt,hogy a lépcsőfokok keskenyek és meredekek voltak.Így kapaszkodni nem ártott.Odafenn aztán fenetikus kilátás fogadott elsősorban nyugat felé.Bár körpanorámánk is lehetett volna,de kelet felé a fák úgy megnőttek már,hogy eltakarták a kilátást.Mondjuk amit láttunk nyugat felé,az mindenért kárpótolt.Alattunk a völgyben persze láttuk magát Grábócot elterülni,majd a dombság lankáira és dombjaira láttunk rá,azon túl pedig ott tornyosultak a Mecsek hatalmas csúcsai.Gyönyörű volt,majd egy órát fenn is voltunk és csak bámultuk ezeket a csodákat.
A lépcső ennek a kilátónak az egyetlen hibája
Kilátás
Nehéz szívvel jöttünk le.Egy kis család jött még fel közben,de nem voltak zavaróak.Lefelé menet nagyokat estünk a meredek keskeny lépcsőn.Na jó nem,ezt csak eljátszottuk néhány poénos kép kedvéért.Persze lefelé sem ártott kapaszkodni.Búcsút vettünk a kilátótól és haladtuk le vissza a faluba.Útközben lejebb ahol még kocsival is járható az út,jött felfelé egy autó.Átkozottunk miért nem húzodik kicsit le,hiszen így szinte nem férünk el a szűk úton.Közelebb érve az egyik kollegánk vigyorgott ki belőle.Nahát milyen kicsi a világ...Leérve újra visszamentünk a csaphoz,mivel én közben megittam a vízemet.Aztán még közelebbről szemügyre vettük a kálváriát és a templomot.Gyakorlatilag itt fejeztük be a túrát.Még a megállóba sétáltunk vissza,ami innen nem volt tán száz méterre sem.
Zolika leesett a kilátó lépcsőjén..
A grábóci kálvária
A megállóban a buszt várva még szóba elegyedtünk egy helyi fószerrel.Kiderült Dunaújvárosban volt katona.Jó arcnak tűnt,de volt egy nem éppen kellemes szaga...Végre jött a busz,amely a dombság álltalam nem ismert gyönyörű tájain vezetett át Bátaszékre.Útközben figyelmes lettem egy falura:Bátaapáti.Ritka gyönyörűnek tűnt,még utána nézek ennek...!Bátaszéken átkellett szállnunk,tíz percet várakoztunk,egy szerencsétlen kutyus kevert ott,szaladgált át ide-oda az 56-os főúton...bízom benne,hogy nem érte baj.Innen Szekszárdra mentünk ahol szintén átkellett szállnunk.Innen már a sztrádán ment a busz Dunaújvárosig,így hazaértünk időben.Hát mit is mondjak.Jó volt,de alaposan elfáradtunk,nehezebb volt mint előzetesen gondoltam és ha az a másfél kilométernyi szivattyú nincs akkor alighanem sikerül a teljes kör és visszatérünk Bonyhádra.Mindegy,így is jó volt,mehettünk kb.20km-et!
Kísért a múlt.Hasonló volt a szitu pár éve amikor a Pilis tetőre terveztünk egy túrát,de az ilyen-olyan okok miatt folyton elmaradt.Aztán végül is 2018 szeptemberében sikerült eljönnünk,szerencsére még Gergővel.Most mintha valami hasonló játszodna le a Tolna megyei festői kis falucskával is Ladománnyal.Évek óta így-úgy,de ott van a tervekben egy ide vezető túra is,de eddig nem jött össze.Most vasárnap csúfos kudarcként fogható fel,hogy a létező legutolsó pillanatban halasztottuk el a túrát.Így Ladomány továbbra is csak vár és vár egyre bennünket,ahogyan annak idején a Pilis-tető is tette.Semmi sem borítékolja most hétvégén egy sikeres útra kelés lehetőségét,hisz figyelve időjós barátaim előrejelzéseit jelenleg nem sok jót ígérnek (kedd van amúgy).Szóval egyszer majd érkezünk Ladomány!Addig is kicsit ismerkedjünk meg ezzel a csöppnyi Tolnai falucskával amelyet a Szekszárdi-dombság egyik völgyében találunk meg.
Ladomány csak vár...
"Kanadába" hívlak benneteket ezzel a bejegyzéssel, azaz Ladományba, egy újjáéledő gyönyörű fekvésű kis Tolnai faluba.Azért "Kanadába" - ugyanis a századfordulón a környékbéli falvak lakosai Ladományt így csúfolták -, mert gazdagnak és mindentől távolinak tartották. Aki nem célzottan keresi, ma sem talál rá, útjelző táblát ne keress, kicsit ma is kaland ide eljutni.A 6-os főútról a bonyhádszerdahelyi buszmegállónál kell letérni. A keskeny betonút hamarosan keresztezi a széptölgyesi halastavakat, ahol évszaktól és napszaktól függően érdemes megállni egy-két pillanatra és gyönyörködni a tájban, jó néhány díjnyertes fotó készült már itt.Erre szándékozunk majd mi is menni,mondanom sem kell.
A környék
Hamarosan beérünk az egyutcás kis faluba, ahol a kocsit legjobb a kápolna mellett hagyni és körbe sétálni( de remélem a többség gyalog jön). Találkozik a régi építészet az újjal, van málladozó kőkereszt és felújított is. Feltétlenül érdemes megnézni a kis temető szépséges gót betűs sírköveit.A kápolnától 300 méterre a domboldalról gyönyörű kilátás nyilik a falucskára,ezt is megéri megnézni.
Hasonlóan számos más Tolna megyei községhez Ladományt is német telepesekkel népesítették be a törökdúlást követően az 1700-as évek első felében. Az új honfoglalók felvirágoztatták a falut. Az 1930-as években másfélszáz ember lakta, volt takaros temploma, osztatlan iskolája, olvasóköre, fiókpostája, boltja.
A dombról....
A törés 1946-ban következett be, mikor a község németségét zömmel kitelepítették. Helyükre az akkori Csehszlovákiából kitoloncolt Felvidéki magyar családok kerültek, akik a hetvenes években kezdtek továbbállni. A bekötőút hiánya végleg pontot tett a település fejlődésére abban az időben. Idősebb lakói közül páran maradtak, de lassan azok is feladták. A kiürült házakat és istállókat lebontották, a használható építőanyagot elszállították. Alig maradt meg pár parasztház a faluban. Az 1940-ben Bonyhádhoz csatolt település - két időszakosan lakott háza kivételével - 1990-re kihalt.
A kápolna
A változás 1992-ben jött, amikor Bonyhád városának lehetősége nyílott állami támogatással a régen áhított bekötőút megépítésére. A betonút elkészülte után lassan életre kelt Ladomány. Kisebb fajta sikertörténet vette kezdetét. Előbb a romos - Nepomuki Szent János - templomot újították fel az elszármazott németek segítségével, majd a hadifogságból való szabadulás emlékére felállították a mellette lévő Fazekas keresztet. Később telkeket alakítottak ki. Egyre több új ház épült és néhány régi parasztházat is felújítottak. Napjainkban nem emlékeztet semmi a múltra. Rendezett falut lát az arra járó idegen. A tájat ismerő, a környéket járó turistáknak is meglepetés ez a váratlan újjászületés.
Szóval valamikor érkezünk,csak az kérdés,hogy mikor....
Májusi eső aranyat ér,tartja a mondás.Én ezt csak annyival egészíteném ki,hogy azt,a faszt.Kicsit sok mostanság már az esőkből és hát az észak magyarországi folyók is áradnak már,aminek ki tudja mi lesz a vége...Az utóbbi évek legócskább tavaszát éljük,szinte minden téren.Hagyján még az oltás és a koronavírus diktartúra,de az időjárás is szopatósra váltott,szinte egész tavasszal.Bár többnyire szerencsénk volt a túrákat illetően,de az igazán kellemes tavaszi idő az kevés volt.Talán ez csak az eddigi utolsó túránkon volt ami az Essegvárhoz vitt és előtte egy-két héttel a Budai-hegységin.Ezeken volt maradéktalanul jó idő,minden más túránkon volt valami enyhe kellemetlenség:szél,köd apróbb eső stb,A helyzet az,hogy ma reggel is túrázni szerettünk volna indulni,ám szakadó esőre ébredtünk.Így úgy döntöttünk a túrát elhalasszuk.
Esik eső,szép csendesen csepereg...a faszt,ez szakad
Na nem mintha megijednénk az esőtől,de minek szenvedjünk.Olyan túrára mentünk volna amely jó időben élvezetes.Ráadásul a nap java részére mondja az esőt,jobb ilyenkor halasztani,hátha kifogunk egy szerencsésebb időt legközelebb.Viszont ami nem fér a bögyömbe az megint az időjós kft.(magyarul az országos meterológiai pereputty).Ahogy szokták megint egész héten át képtelenek voltak egy normális előrejelzést adni a mai napra.Régi rossz szokásom,hogy ilyenkor már a hét első napján figyelem mi várható a hétvégén.Elhiszem,hogy hétfőn ez még megjósolhatatlan,na de csütörtök-pénteken is?Mindennap mást és mást mondtak,az ember képtelen volt előre tervezni.Ha én így végezném a munkámat már rég kirúgtak volna.Hát rájuk is ráférne egy kirúgás,de legalábbis az,hogy egy százas szöget beverjek mindegyikük fejébe,cserébe a sok szopatásért.
Májusi eső aranyat ér mondta a kis medvebocs,aztán visszabújt a barlangjába
A tavaszi előre vázolt tervek sokminden miatt így is borúltak,de terv az mindig akad.Ma a Szekszárdi-dombságba mentünk volna egy hozzávetőlegesen 18km-es körtúrára.Mivel szép vidékre szándékoztunk menni ezért is jobb ha szép az idő.Viszont a reggeli szakadó eső hatására közös megegyezéssel a többiekkel elhalasztottuk a túrát.Nagyon így nincs miről írni sem,azért írom ezt a bejegyzést is,hogy ne legyen sok üresjárat a blogban két bejegyzés között.Mára így marad a pihenés és az,hogy nézem a cobranco videóit a you tube-on,mivel mostanában nagyon rászoktam a szimpatikus bringás filmjeire,sokkal jobb mint m1-et,tv2-t vagy éppen retekklubbot nézni,valamint ha csitul valamennyire akkor járok a kutyámmal egyet.A mai túra jövő hét végére halasztódik,vagy ha kell máskorra.
Napok óta cseszeget a facebook a kishartyányi kőlyukról szóló poszja amelyet a Csodás Magyarország oldala tett közzé.Valamiért állandóan megjelenik.Úgy gondolom ez sem véletlen,valami,valaki(k) felakarja rá hívni a figyelmemet mint egy potenciális túracélpontra a közeli vagy távolabbi jövőben.Meg is néztem kiváncsiságból,hogy hol van,hogyan érhető el,milyen túrák tehetők a környéken.Meglepődve tapasztaltam,hogy maga a település az Salgótarján mellett van,attól nyugatra pár kilométerre a 22-es főút mentén.Valamiért kevertem,mert úgy gondoltam a Zselicben lehet Baranyában,de aztán rájöttem,hogy kevertem Kishajmással.Szóval tehát Nógrád megyében találjuk meg Kishartyánt és elméletileg elérhető és megjárható egy nap alatt,tehát bátran tervezhetünk erre.
A kishartyányi kőlyuk
Tájegységileg talán a Cserháthoz sorolhatjuk be a települést és a Kőlyukat is.Könnyen és jelzett turistaúton elérhetjük a településről és túrázhatunk egyet a közeli Salgótarjánba.Tehát úgy zajlana ide egy túra,hogy eljönnék Salgótarjánba,ahonnan feltehetőleg indulna busz a közeli Kishartyánra.Onnan akkor pedig visszatúrázhatnánk Salgótarjánba,ami egy nagyjából 12km-es túrát jelentene.Úgy érzem ez teljesíthető (akár fordítva is megtehető) ,nem marad más hátra mint a részleteket kidolgozni és egy kedvező időpontot választani.Bár idén nem terveztünk a Duna vonalától keletre túrákat,de konkrét lefektetett terveink azért nincsenek így azok bármikor változtathatóak.Persze semmi sem garantálja,hogy ezt még idén megvalósítjuk.Na de miről is van szó,lássuk mit osztott meg az említett oldal a Kőlyukról.
Odabenn...
A Kishartyán melletti Kőlyuk egy több emelet magas homokkőfalban képződött, kimondottan lakályosnak tetsző üregrendszer, mely a történelem során sokszor nyújtott védelmező otthont a környék lakóinak, így a tatárjárás idején és a török háborúk alatt is, valamint egészen a 19. század végéig remeték éltek a barlang helyiségeiben. Ha beköltözni nem is, de mondjuk egy vihart átvészelni benne igazi vadregényes túraélmény lehet, bár meglátogatása már önmagában is remek hétvégi program.
Impozáns látvány
Ennyit ír róla a Csodás Magyarország közösségi oldala.Én ez most nem kívánom jobban kiegészíteni,majd akkor ha jövünk ide.A képek mindenesetre igen csábítóak,ez is egy olyan hely amit egyszer látni kell.Érdekesség,hogy korábban a létezéséről sem tudtam,pedig hát folyamatosan böngészem a térképet,a netet új célpontok iránt,így ez most jól jött,hogy felhívták rá a figyelmemet.Ha egészségünk engedi,akkor 2-3 éven belül boritékolható,hogy eljövünk ide,szerencsés esetben még az idén.
Némi kis túraszünet állt be,nem nagyon van miről írni.Sajnos a koronavírus a munkahelyünkön is érezteti a hatását,ami annyit eredményez,hogy nagyjából 30%-os kapacitással termelünk és hát ez a fizetésünkön is meglátszik,hiszen nagyjából 30%-al keresünk kevesebbet a szokásosnál.Így aztán kétszer is meg kell gondolni manapság,hogy belevágjunk egy-egy túrába.Hát ilyen világot élünk most...Mivel így nem nagyon van miről írni,hát gondoltam írok Gergő rétjéről.Bár ezt a születésnapja környékén akartam eredetileg,de majd akkor kitalálok mást.Gergő rétjének igazából nincs neve.Itt van a mellettünk található erdő mélyén.Teljesen jelentéktelen kis rét,de ezen jártunk a legtöbbet.
Legfrissebb kép a rétről a napokban csináltam
A rét nagyjából 20-25 méter széles éskb.300 méter hosszú.Egy villanyvezeték megy el felette amit még itt a réten két villanyoszlop tart.Mondhatnánk veszélyes hely,de soha semmi baleset nem történt még itt és ha olyan az idő akkor természetesen nem jövünk ki ide.Habár a rét jelentéktelen,ezálltal szinte teljesen nyugis.Kitünő hely lehozni a kutyusokat sétáltatni és szabadon engedni.Itt nyugodtan szaladgálhatnak.Így is volt ez a múltba,rendszeresen lehoztuk ide a régi kutyánkat és így van ez manapság amikor is sokszor lehozom ide a jelenlegi kutyámat Rexit.Nem lakom messze innen talán 4-500 méterre.Tehát a létező legalkalmasabb hely számomra a kutyasétáltatásra.
Rexivel télen a réten
Számtalanszor lejöttünk ide a kutyával és Gergővel évszaktól függetlenül.Ezért is nőtte ki magát a kis jelentéktelen rét jelentőssé.A mai napig szívesen jövök le ide és ezt Gergő is tudja odaátról.Tudja mert elkezdtünk játszani,ahogy régen is...!Persze nem ugyanazon játékról van szó amikor is vidáman szaladgáltunk a fűben,hógolyóztunk a hóban...Ilyeneket már sajnos nem tudunk játszani.De Gergő rendszeresen küld jeleket amiket nekem észre kell vennem.Ez a játék lényege,ha észreveszem én nyerek,ha nem ő. A dolog "szépséghibája"persze az,hogy ő azt akarja,hogy mindig én nyerjek...
Ősz végén a réten
Nem örültem meg mielőtt bárki is azt gondolná...de ezt csak olyanok tudják megérteni akik elvesztették a szerettüket legfőképp olyanok akik a gyermeküket vesztették el.Na és persze azok akik rendelkeznek legalább minimális spirituális hát nem is az,hogy képességekkel,de legalább érdeklődéssel és eltudják fogadni,hogy a világ nem csupán annyi amennyit látsz belőle....Szóval van,hogy én nyerek.Amikor a rét egy eldugott szegletében benn a fűben ott van egy faágakból kirakott mosolyjel...Persze nyilván ide kijött valaki és kirakta így.Vagy a szélcsendben egy azaz egy darab mozgó falevél a fán...és a legújabb egy teniszlabda amit elöször Rexi vesz észre szintén a fűben egy eldugott helyen...Hát ilyesmi jelekre gondolok és erről szól most ez a "játék" Gergő rétjén.
Gergő rétje
Persze van,hogy nem lelem meg a jeleket.Meg neki(k) sem könnyű minden esetben odaátról jeleket varázsolni.Mindenesetre ide kijönni mindig nyugtató hatású és mivel nincs a rétnek neve,hát én hivatalosan is elnevezem Gergő rétjének.Ennyi a mai tündérmese.Reméljük,hogy hamarosan helyre zökken végre a világ,bár nem látok rá sok esélyt...de reméljük,hogy újra beindulunk,mert nem jó hétvégeken itthon ülni,különösen nekem,de a túratársaim is kérdik olykor,hogy mikor megyünk már?
A Mecsek a források hazája.A hegységben nagyságrendileg 200 forrás található.Akármerre is mész valahol mindig útban esik legalább egy forrás.Nem árt kicsit többet tudnunk ezekről a forrásokról,ne csak egy a sok közülnek nézzük őket.Ebben segít a mecseki forrásokat bemutató sorozatom.Természetesen eleve nem lakom a hegység közelében,így nem volt alkalmam minden forrásnál járni.Jó ha ezek 10-15%-nál jártam.Így ahol nincs személyes élményem,ott az internet segítségét vettem figyelemben.A mai 2021 májusi részben a Bugyugó-forrást ismerhetjük meg közelebbről.
A forrás
Mánfa, illetve Budafa felől a Z sávról beveztő ZO jelzésen, a Baranya pataktól nem messze a Rákos-völgy felső részén található a merítős, kifolyóvályús forrás. A mederszintnél magasabban fakadó forrást 1942-ben Csokonay Sándor foglalta.
A forrásvíz a miocén kárpáti emeletében kialakult konglomerátum pados kavicsos homokból lép ki kissé bugyogva. Ezt a jelenséget feltehetőleg egy erősebben kötött és kibillentett helyzetű konglomerátumos pad jelenléte okozza. A pad visszaduzzasztó hatásaként magyarázható a gyengén iszapot is kavargató, néha pipáló bugyogásra emlékeztető jelenség. A három helyen is feltörő – de csak egyiknél bugyogó – vízmegjelenések közül a legnagyobbat kőrakattal – így foglalásra utalóan – jelölték. Az enyhén lejtő térszínen az elfolyó forrásvízből – kb. 30 m-re a jelentkezés helyétől – megkezdődik a mésztufa kiválása. A távolabbi meredekebb lejtőre érkezve egyre inkább folyamatos kiválás tapasztalható a forrás vizéből, mely kezdetben laza, majd később keményebbé válik. Magyarázata, hogy a meredekebbé váló lejtő következtében a folyamatos kilevegőzésre kedvezőbbek a lehetőségek, így néhány ellenállóbb mészkőpad is kialakulhat. Ezen a helyszínen, viszonylag rövid szakaszon történik a tetarátás mészfelhalmozódás, miután kb. 4–5 m hosszban egymást követően 5–6 mésztufalépcső kialakulása ismerhető fel. A lépcsők magassága 0,3–1,0 m között változik. A patakocska medrébe hulló elhalt növényi maradványok gyors bekérgeződése is jellemző. Vízhozama stabil, értéke 15-25 liter/perc.
Ilyen télen
Az elnevezésnek megfelelően – némi bugyogással – jelentkező, állandó kifolyással ismert forrás.A forrás régebbi nevei: Körtélösi-kút, Radincsai-forrás (1957).
Körtélösnek nevezték az olyan teületet ahol sok a vadkörte. A Radincsai név a forrás közelében levő Radincsai-tető, illetve Radincsai-mező nevéből ered.
A forrásnál még sohasem jártunk,hogy mennyi esély van rá nem tudom.Az elhelyezkedését,a pontos helyét figyelve előfordulhat,hogy járunk még erre valamikor.
Legutóbbi túránkon a Bakonyi Csatárhegyre érve kellemetlen meglepetés ért minket.A kilátónak aminek itt kellett volna állnia,csak a hűlt helyét találtuk.Egyszerűen nem volt sehol.Hát ez meg,hogy fordulhatott elő?Hiszen térképeink és az online térkép is jelezte.Ezért aztán bátran terveztük ide a túrát.Az Essegvárig menő túránk egyik állomása lett volna a Csatárhegyi Cholnoky Jenő kilátó.Persze így is az egyik állomása volt,csak a kilátót nem láttuk sehol.Arra is gondoltunk tán rossz helyre jöttünk.Ám ezt a gondolatot hamar elhessegettük.A piros3 jelzés ide vezetett.Azon jöttünk és itt állt a tábla amely a kilátót jelezte és egy emlékkő is Cholnoky úr tiszteletére.A pihenő is megvolt,padok,asztalok.Csak kilátó nem volt sehol.Egy betonplaccon a földből kiálló négy vasat láttunk,alighanem ezek tartották a kilátót.De mi történt,mi történhetett és mikor?Ha nincs itt a kilátó,legalább az online térkép miért nem frissült?
A Csatárhegyi kilátó,most csak a szelleme volt itt...
A filmünkben megígértem,hogy megpróbálok utána járni a dolgoknak.Sokra ugyan nem jutottam,de valamire azért igen. A fejünkben az is megfordult.hogy tán leégett a kilátó,de semmi tűzre utaló nyomot nem találtunk.Aztán nyilvánvalóvá vált,hogy valamiért lebontották.Na,de miért?A helyen állt egy kilátó,de meglehetősen katasztrófális állapota miatt lebontották.Helyére épült 2003-ban az a kilátó amelyet mi is látni szerettünk volna.Ám ezt is lebontották 2019-ben...ugye lefelé tartva a hegyről jött szemben egy túrázó,őt kérdezve mondta,hogy két éve bontották le a kilátót.Valóban így történt.De miért?Ez a hely eszi a kilátókat talán?Mert az okokról csak annyit találtam,hogy veszélyes volt (...)
Élt 16 évet...
Vajon mi lehet veszélyes egy 16 éves kilátóban?Ha veszélyes vajon milyen technikával,milyen biztonsági előírások betartásával építették meg?Emlékeimben felsejlett a fonyódi Vár-hegyi kilátó ahol tavaly jártunk.Az állt még,de levolt zárva mert veszélyes.Aztán még egy kilátó előjött emlékeimből,szintén a tavalyi évből.A mogyórodi kilátó a Hungaroring felett,amelyhez fogható katasztrófális állapotú kilátót még nem láttam.Hogyan csinálják ezeket az építményeket ha csak ennyit bírnak ki?Mi az oka,hogy tönkremennek,hogy veszélyesek?Vandalizmus?Fonyódon ennek nyomát nem láttuk.Mogyórodon talán igen,de lehet csak azután történt miután tönkrement a kilátó?És itt?A környéken minden rendezett,még szemét sincs,nehéz elképzelni,hogy vandalizmus áldozata lett a kilátó..
A kilátó hűlt helye 2021 május 8-án
Akkor az időjárás viszontágsait nem bírják?Miért készítik akkor fából?Hozzáteszem a mogyórodik kilátó kőből épült.Mennyi pénzt ölhettek bele,ki járt jól vele?Mit hagytak ki az egészből ha 16 év múltán lekellett bontani?Megannyi kérdés egy ilyen érthetetlen dologhoz.Ha meg már nincs itt kilátó miért nem lehet frissiteni erről az aktuális oldalakat amelyeket felkeres az ember amikor ide tervez kirádulást?Tudom,hogy ez az ország Gyurcsányia és Orbánia alatt hatalmas visszafejlődésen megy keresztül,de ez akkor is dühítő.
Persze sajnálatos is,hiszen alighanem kivételes élménnyel ajándékozott volna meg a kilátó,hiszen innen jól lehetett látni Veszprémet és a környékbeli falvakat is.Na meg persze a Bakony vonulatát.Hozzáteszem sem a képeken,sem a videón nem venni észre olyasmit ami a lebontást indokolta volna...Persze könnyebb lebontani,mint felújítani...Reménykedünk benne,hogy hamarosan épül ide egy új kilátó.Amikor ennek hírét vesszük újra eljövünk majd.
Elérkezett az Essegvári túra napja.Ezt a túrát márciusra terveztük eredetileg,de járványügyi intézkedések,korlátozások miatt halasztanunk kellett.Vártunk vele a megfelelő időpontra.Ez elkérkezett és végül is nem bántuk meg a halasztást,hiszen elképesztően szép,gyönyörű arcát mutatta a természet május elején.Ráadásul remek időt is fogtunk ki.A túrára úgy volt,hogy négyen jövünk a megszokott csapattal.Ám a megbeszélt találkozón csak hárman gyűltünk össze.Tízedes barátunk nem volt sehol.Ez nem kicsit tűnt furának,hiszen négyünk közül,talán ő tűnt a legmegbízhatóbbnak és egész héten készült is a túrára.A nap folyamán megpróbáltuk utolérni,de nem értük el és ez aggasztó.Rosszat sejtünk,de ne legyen igazunk.Előző este még posztolt a facebookra is.Nem értjük mi történhetett...Így tehár Zolikával és Manóval vágtunk neki az útnak.Már reggel nyolcra elértük a álmok napfényes városát:Veszprémet.Innen indult a túra.Terveink szerint Veszprém ismert és látványos részein áthaladva elmegyünk Csatárhegyre.Majd onnan tovább Bándra az Essegvárhoz.Úgy terveztük három kilátót is érintünk,a már ismert és kedvelt Gizella királyné kilátón kivül felmegyünk a Csatárhegyibe is valamint a Bánd fölé emelkedő hegy csúcsán található Mayer Antal kilátóba is.Azán az élet némiképpen átírta a forgatókönyvet.Na,de haladjunk szépen sorjában.
Veszprémi főutca,jó ide visszatérni
Fura érzés mindig olyan helyekre visszatérni ahol egykor boldog voltam.Egyfelől kellemes,de ott van az érzés,hogy jó lenne itt lenni abban az időben és azokkal akikkel ezt megéltem.Veszprém városához nagyon sok csodás élmény fűz és így vagy úgy,de jó ide mindig visszatérni.Na és rosszul most sem éreztük magunkat,de egyre jobban aggasztott minket,hogy nem tudtuk,hogy Tizedes barátunkkal mi történhetett.A napot egy kávéval kezdtük egy a buszállomáshoz közeli csehóban.Innen aztán felkapaszkodtunk a várba,ami különösebb nehézséget nem jelentett.Ismertük ezeket a részeket és ugye én már többször is jártam itt,de itt voltunk kilenc hónapja is a Veszprém várfokán nevezetű túránkon.Akkor halál nyugi volt itt,most viszont valami rendezvényre készültek,így volt némi zaj és sok ember.A Tűztoronyhoz most sem tudtunk felmenni,a korai időpontnak hála az még zárva volt.Így úgy ahogy szeptemberben is,most is Gizella erkélyénél kötöttünk ki,ahonnan pompás kilátás volt a város északi részére és a Bakony vonulataira.
A Tűztorony most is kimaradt
Gizella erkélye
Gizella erkélyénél azonban igen élénk és kellemetlen szél fújt.A többiek és a hétköznapi szleng ezt már "cúg"-nak nevezi (szerintem elég fos egy elnevezés,amikor ott a szép magyar nyelvünk).Sokat így nem időztünk most itt,lereszkedtünk a várnegyed alatti Benedek-hegyre.Itt már egy fokkal jobb volt a helyzet,nem volt olyan kellemetlen szél.Meglepetés volt,hogy a hegy közepén álló kereszt környékén most nem volt szemét.Szeptemberben amikor legutóbb erre jártunk,gyakorlatilag itt volt az egész McDonalds árúkészlet...de most örvedtünk neki vala,hogy tiszta a környék.Manó itt még nem járt és nagyon teszett neki az egész hely varázsa.Valóban egy szép hely amúgy.Visszanézve innen a várnegyedre az fenséges.Nyugat felé látni a viaduktot,minden más irányba meg a várost.Észak felé távolabb pedig a Bakony uralja a látképet.Én már sokat jártam itt,megannyi szép emléket őrzök innen is.
Ez a lépcső vezet le a várból a Benedek-hegyre
A vár a Benedek-hegyről
Miután kigyönyörködtük magunkat,leereszkedtünk a Séd-patakhoz.Itt már a piros jelzésen voltunk ami túránkon szinte végig fog vezetni majd.Nem volt messze a híres viadukt,hamar elértünk alá.Zolika egy új kedves havercsaja is idevaló Veszprémbe,ám most nem idehaza dolgozik,így nem volt itt,de mivel találtak valami közös témát,így lereszkedtünk a patakhoz és útnak engedett egy papírhajót!A buszon hajtogatta még össze.A kis hajó rendületlenül szelte a habokat és elindult a Balaton felé.Ezután figyelmünk már a viadukt felé terelődött.Manónak nagyon tetszett és mivel nem járt még itt,úgy döntöttünk felmegyünk.Vezetett fel egy lépcső a domboldalban,azon kapaszkodtunk fel.Természetesen a kilátás odafentről most is lenyügöző volt!Én ugye itt is jártam már sokszor,Zolika is volt már itt egyszer,Manónak viszont minden új volt.Élvezte is.Persze mi is.
A viadukt
Szemben a vár,alattunk a Séd
A kilátás megcsodálása után visszamentünk a völgyhíd alá,majd ráálltunk immár a piros turistajelzésre.Ez hamarosan megkezdte emelkedését a Gulya-dombra.Ugye ez az a domb (hegy?) ami a veszprémi állatkert fölé emelkedik.Sőt az állatkert felújítását követően,annak egy része már magán a dombon van.A turistaút éppen az állatkert mellett a gerincen kacskázott végig.Erre jöttünk Zolikával szeptemberben és erre járhattam egykori régi exemmel is,aki annak idején ide szoknyában kapaszkodott fel és járta végig velem a dombot!Szóval szép emlékek innen is.Hamarosan elértük egy eredei pihenős részhez,ez is ismerős volt.Mivel voltak padok,asztalok úgy ítéltük meg ez a hely jó lesz megreggelizni.
A reggeli színhelye
Reggeli után folytattuk a túrát,nagyon szép zöld volt erre az erdő.Friss zöld ami még kellemesebbé tette.Az erdőben több helyen is voltak pihenők,jobbak mint ahol reggeliztünk.Furcsa mert ezekre nem emlékeztünk.Lehet,hogy tavaly még nem is voltak itt.Egy letérést eszközöltünk a piros3 jelzésre,mert tudtam ez visz el a Gizella királyné kilátóhoz.Meg is találtuk könnyen.Ugye a kilátóról már volt szó a blogban.Nem mindennapi remekmű!Úgy van megépítve,hogy a vándor aki erre jár,úgy látja,hogy görbe,alul és felül széles a közepén keskeny.Miközben a valóságban tök egyenes!A nem mindennapi érdekességről részletesen írtam a Kedvenc kilátóink sorozatomban.Ha érdekel,keresd meg a Gizella királynő kilátós részt!Most viszont itt voltunk,csodáltuk a kilátót majd megtámadtuk.
Az emberi szemet becsapó kilátó
A kilátó belülről
Természetesen teljes körpanorámánk van odafönn.Nagyjából 20 km-es körzetbe mindenhova ellátni.Azért csak nem tovább,mert a hegyek útját állják a kilátásnak.Ajánlom mindenkinek a figyelmébe ezt a nem mindennapi kilátót.Nagyszerű élményt nyújt,nem mindennapi érdekességű és Veszprém minden részéről rendkivül könnyen elérhető!A kilátó után folytattuk a túrát.Még a Gulyadombon voltunk.Nem egyértelmű amúgy hogyan írják helyesen: Gulyadomb,vagy Gulya-domb.Ilyent is,olyant is láttam az internet világában.A külső nyugati szirtről még remek kilátásunk volt.Látni véltük a szemközti Csatárhegyet és az az mögötti,de föléje magasodó Bándnál lévő hegyet,amelynek a csúcsán állt a Mayer Antal kilátó.Ekkor még úgy gondoltuk,hogy a soron következő célpontjaink...
Szemben a két csöcs a Csatárhegy,oda tartottunk
Közben megpróbáltuk felhívni Tizedes barátunkat,de nem vette fel.Ez már nagyon aggasztónak tűnt és ez nem töltött el jó érzésekkel bennünket.Tuti valami baj van...ő nem ilyen aki nem reagál ilyesmire,nem olyan aki nem szól,hogy ha nem jön,főleg ha négyünk közül talán ő várta legjobban ezt a túrát... Szóval nincsenek éppen jó gondolataink ezzel kapcsolatban...Megkezdtük ereszkedésünket a csodás Gulyadombról.Odalenn pedig hamarosan elértük a Laczkó-forrást.Ám az nem folyt.Kellemetlen meglepetés volt,hiszen emlékeztünk szeptemberben ontotta a vízet.Így most különösebben nem is pihentünk itt,mentünk tovább.A 8-as utat kereszteztük,itt meg egy motoros banda tartott éppen pihenőt,de nem voltak zavaróak.Átérve pedig lényegében kiértünk Veszprém területéről.
A Laczkó-forrás
A 8-as út túloldalán egy erdős részbe ért az út,majd ezen átkelve csodás zöld rétek köszöntek szembe.Egy rész hasonlított a vékényi Csepegő-árok előtti részhez.Ezen átmenve újra erdős rész jött,majd azon átkelve újra zöld rétek.Erre jöttünk Zolikával szeptemberben és ennél a pontnál fordultunk vissza Veszprém felé.Most azonban mentünk tovább.Tehát idáig a túránk lényegébe megegyezett a szeptemberivel.Egy kövekből kirakott írás víritott az egyik domboldalban "csak veled" hm...érdekes.Biztos látta akinek szólt.Mentünk tovább,hatalmassá nőtt a rét,immár nem is rét volt hanem mező.Ám úgy tűnt a piros jelzést valahol elvesztettük.Térkép nélkül voltunk ugye,ahogy újabban mindig.Ám egy idő után bebizonyosodott,hogy mégis jól jövünk,ez a piros jelzés ahol vagyunk.Egyre közelebbinek tűnt már a Csatárhegy.
Csak veled
Éppen egy vidám parkot rakosgattak össze a cigányok a Csatárhegy előtt.Hát itt biztos nagy forgalomra számíthatnak majd... Beérve Csatárhegyre az nem falu volt hanem Veszprémnek a szőlőhegy része.Noha maga a hegy is Csatárhegy névre hallgatott.Takaros és rendezett telkek sora köszönt szembe.Némelyiknél szép házak is voltak.Aztán feltünk egy kis kápolna,majd egy nagyobb.Szép zöld volt minden és a nagyobb kápolnánál már kilátásunk is volt ha jól speklizek akkor kelet felé,Veszprémre és a mögöttünk hagyott mezőkre.Mindkét kápolna nagyon szép volt és beleillett ebbe a milliőbe ami itt a Csatárhegyen érezhető volt.
A kis kápolna
A nagy kápolna,ami lehet már inkább templom
A kápolnák után újra magára hagytuk a piros jelzést és a piros3-ön kapaszkodtuk fel a hegy csúcsára,hiszen újabb kilátó várt ránk,mégpedig a Csatárhegyi-kilátó!Ám odaérve jött a feketeleves.A kilátót lebontották!Nem volt sehol,csak a négy tartó vas,ami tarhatta egykor.Hát ez meg mi?Minek bontanak le egy kilátó?Miért?Ennek majd megpróbálok utánajárni és ha jutok valamire akkor majd megírom a blogban.A kilátó hiány ellenére is volt némi kilátásunk innen,főleg kelet és észak felé.Csodásnak tűntek innen a Bakony nyúlványai.Mivel itt voltak padok és asztalkák,megpihentünk kicsit.Egy-egy almát majszolgatva.Kissé csalódottak voltunk,de a hely így is szép volt.Nem tudom miért lett a kilátónak ilyen szomorú sorsa...
Kilátó nincs,pad van
A hegy túloldalán már erdőben ereszkedtünk le a hegyről.Itt szembesültünk vele,hogy ez nem is volt olyan kicsi hegy.Aztán Manó mondta,hogy 375 méter magasságú volt.Egy túrázó jött szembe velünk,beszélgettünk vele pár szót.Ő mondta,hogy a kilátót már két éve lebontották.Fura mert az online térkép a mai napig jelzi,hogy ott van.Leérve is csodás zöld erdőben haladtunk.Feltűnt mellettünk a kristálytiszta Séd patak és egy-két kilométeren nem is tágított mellölünk.Egy rétre értünk,ahonnan csodás rálátásunk volt a magunk mögött hagyott Csatárhegyre.Ha még nem mondtam volna,természetesen visszatértünk a piros jelzésre.
Mögöttünk a Csatárhegy
Még egy darabig ilyen erdős,patakos jellegű volt az út.Majd belefutottunk a piros+ jelzésbe.Azthittem már Bánd településnél járunk,de még csak Márkónál voltunk.Ez megtévesztett bennünket és rossz útra tértünk le.Belefutottunk egy lezárt magánterületbe.Szerencsére sikerült korrigálni a bakit és újra a piros jelzésen voltunk.A táj jellege viszont megváltozott.Szép zöld rétes szakaszok köszöntek szemben arébb a csodásan emelkedő hegyekkel.Rendkivüli szépségű táj volt!Tartott is pár kilométeren keresztül,cseppet sem bántuk.Viszont kezdett egyértelművé válni ha felakarunk menni a Mayer Antal kilátóba akkor alighanem kevés időnk marad az Essegvárra.Pedig túránk elsődleges célja maga az Essegvár volt.Némi tanácskozás után úgy döntöttünk a kilátóba akkor nem megyünk fel.Így lett tehát a három kilátót ígérő túrából egy kilátós túra.Viszont így bőven fog maradni időnk az Essegvárra.Azt beszéltük majd alkalom adtán visszatérünk megnézni a kilátót,egy más túrával ötvőzve.Hiszen az ország legnagyobb tiszafás területe is itt van!
Csodás tájakon keresztül
Elértük az alá a hegy alá amelyen a Mayer Antal kilátó állt.Mint kiderült ez a Miklós,Pál-hegy.Az út egy patakon vitt át,ezt már nem a Séd pataknak véltük.Egy jó kis hídon mentünk át amelyet szokásunkhoz híven elneveztünk Sóhajok-hídjának.Nagyonak is sóhajtottunk ráérve.Újra elértünk egy piros+ jelzést.Ez már eljött a hegy lábától és Bánd falu irányába fordult.Kissé kezdtünk fáradni.Mi lett volna ha megmásszuk ezt a hegyet?Már innen feltűnt a dombon az Essegvár megmaradt tornya.Jól nézett ki távolról is.A falu a hegytől egy kilométernyire lehetett.Már meleg volt.Én és Manó nekivetköztünk,de Zolika is levett egy réteg ruhát.A faluba érve láttuk,hogy valami rendezvényközpont épül.Talán időben jöttünk.Lehet a jövőben belépős lesz az Essegvár is?Most azonban ingyenesen látogatható volt.Megkezdtük a kapaszkodást a piros L jelzésen.
Elöször túrázásaim történetében: az Essegvár!
Az Essegvárból nem sok maradt meg,de így is klassz volt.Egy torony úgy ahogy még ép volt és néhány falmaradvány volt még itt.A területen ásatások is folytak.Valamint volt itt egy kettőskereszt és egy kálvária is,amiből viszont csak a három kereszt volt meg.A stációkat nem láttuk.Egy fensíkon voltunk a dombtetőn ahonnan remek kilátásunk,mondhatni körpanorámánk volt.Szép tájon voltunk,semmi kétség nem volt felőle.Elöször bementünk a toronyba és felmentünk rá.Egy létraszerűség vezetett fel,ráadásul szűk volt a feljáró.Éppen,hogy felfértem.Odafent az északi és a nyugati toronyfal magas volt így onnan ezekbe az irányokba nem lehetett kilátni.Dél és kelet felé viszont igen.
A torony
A feljáró
Fent
A torony után még a várudvart jártuk végig,a kereszteket és a kilátást néztük meg.Bánd szinte összeér Herenddel,így a híres települést is láthattam életemben elöször.Meglepően sokan mozogtak itt.Ahhoz képest,hogy egy kis vár és nem sok dolog maradt meg belőle,elég sokan voltak itt.A kálvária keresztnél ez zavaró is volt,mert nem tudtam úgy fényképezni,hogy ne lógtak volna be a képbe.Egy jó órát eltöltöttünk a várban és mondom,annak ellenére,hogy nem sok maradt meg belőle,kivételes élmény volt!Örülök,hogy ide is sikerült eljutni.Azt sajnáltam csak,hogy Gergő nélkül... Még felmásztunk egy falra,majd lassan búcsút vettünk ez Essegvártól,amelynek történetéről elöző bejegyzésemben írtam.Most erre nem térek ki.
Pihi a várnál
Essegvár
Leereszkedtünk a faluba,ahol találtunk egy éttermet.Nem volt olcsó,de elfogadták a szép kártyát.Így befaltunk egy jó sört (Manó fröccsöt) és kajáltunk egy hatalmasat.Jó volt.Ezzel fejeztük be a mai túrát.Elindultunk a közeli buszmegállóba.Kétszeri átszállással tudtuk hazajönni.Veszprémben és Székesfehérváron kellett átszállni.Ennek ellenére az út kellemes volt,a kényelmes és gyors buszokon.Kilenc előtt értünk haza.Az elmaradt kilátók ellenére is jó kis túra volt,jól éreztük magunkat.Viszont aggaszt minket,hogy semmi hír Tizedes barátunkról.Most e sorok írásakor sincs semmi mozgás a facebook oldalán,félő valami nagyon nagy baj történt vele....de ne legyen igazam.
utó írat: Jó hír.Tizedes barátunk jólvan.Persze azért kis baj van,de ahhoz képest,hogy mi már rémképeket láttunk elenyésző.Kiújult neki a lágyéksérve ezmiatt nem tudott velünk jönni.Ez oké,de a mai világban egy rövidke üzike (...) Büntiből jön egy körrel és a legmegbízhatóbb jelzőt innentől fogva egy másik versenyzőnk kapja meg.
