Nem igazán volt kedvem ehhez a bulihoz,bár emlékeztem,hogy tavaly sem volt és aztán meg úgy alakult,hogy nem is volt rossz buli.Most azért tetézte ezt,hogy meglehetősen rossz időt jósoltak erre a napra amikor mentünk,meg ugye most az elődöntőket jöttünk megnézni és nem igazán jutottak a négy közé nagy nevek,olyanok meg pláne nem akiket szívesen megnéztünk volna.Természetesen erre a bulira is jött volna Gergő is.Sajnos,hogy már nem jöhetett... Délelött kilépve a házunk kapuján,úgy döntöttem én még visszamegyek a kabátomért.Nem lehettt eldönteni milyen idő van,milyen lesz.Hüvös volt délelött és mint később kiderült jó döntés volt.Zoli barátom csak egy puloverben érkezett,bár elmodása alapján kellően alá öltözött.A meccsek délután kettőkor kezdödtek így elég volt a fél11-es vonattal felmenni.
Budafok
A helyszín a tavalyihoz képest változott.Akkor ugye a Kopaszi-gátnál volt felépitve a mobilstadion,most ezt kivitték valahova Budafok szélére.Utána kellett járni,hogy lehet oda kijutni,de nem volt bonyolúlt.Csak Budafokig vettünk jegyet,ott szálltunk le a vonatról (két megállóval a Déli pu.előtt.).Innen kellett kis gyaloglás után elmenni a Budafoki elágazás nevezetű villamosmegállóig ahol majd a 41-es villamossal juthatunk ki a helyszínre.Kis séta sosem baj,legalább látunk valamit Budafokból is,ami ugye Budapest egyik peremkerülete.Igy is lett,elindultunk,úgy volt majd útközben veszünk a villamosra is jegyeket.Elöször a budafoki piacba bolottunk bele,körülnéztünk itt,sokmindent láttunk,de olyan helyet nem ahol jegyet tudtunk volna venni.A piac környékén szép templomok voltak,ezeket megcsodálva mentünk tovább.
Budafoki református templom
Továbbra sem találtunk jegyárusitó helyet.Odaérve a villamoshoz,volt ott egy lottózó,de jegyet ott sem kaptunk.Félve a BKV ellenőrök haragjától nem mertünk bliccelni,így azt javasoltam Zoli barátomnak menjünk el a közeli Savoya parkba,ott biztos kapni majd.Tudtam az utat,hisz jártunk erre (is) Gergővel hajdanán.Nem volt messze a Savoya park és kaptunk is jegyeket ott.Ha már ott jártunk akkor az egyik kajáldánál megebédeltünk,egy-egy jó kis marhapörköltet vegyeskörettel.Kiadós adagot kaptunk,így ezzel aztán elvoltunk.Visszamentünk a villamoshoz és kihúztunk vele a "Tetthelyre".Ott aztán mondhatom,hogy csodálatos környezet fogadott!
A Kánay-tó és a sportcentrum
A kis vízesés megtévesztő,ez nem folyó hanem tó!
A Kőérberek megállónál leszállva egy tó húzodott a villamospálya mellett amit egy híd szelt ketté.Jó rálátásunk volt a sport11 nevezetű sportcentrumra a környező városrészre,mögöttünk pedig csodálatos hegy volt gyönyörű zöld erdővel.Ez lehetett itt a kamaraerdő ahová szintén voltak terveink Gergővel,hogy majd egyszer eljövünk...most látva a helyet igazán bántam,hogy ez nem válhatott valóra...Egy szarka szegödött a nyomunkba,mint Budapesten mostanában oly sokszor...Besétáltunk a szemközti parton lévő sportcentrumba,persze a belépők árának leszurkolása után.Elöször stewardessekbe botlottunk akik egy nagyon szép piros baseball sapkát nyomtak a kezünkbe!A főszponzor az Emirates ajándéka volt.Ilyesmivel korábban sehol nem találkoztam,ez egy nagyon nemes gesztusnak véltem.Jól esett,köszönjünk.
Ezt a sapkát kaptuk
Sok ember mozgott a centrumban mindehol.Könnyen megtaláltuk az arénát ami nagyon hasonlitott a tavalyihoz mégis kicsit más volt.Bementünk hát,az északi lelátó tetejére szólt a jegyünk.Meglehetősen hüvős volt.A Savoya parkba menet kicsit melegem volt a kabátban,de itt már cseppet sem bántam,hogy elhoztam magammal.Repülök húztak el szinte 3-4 percenként a stadion felett.Itt volt azthiszem a közelben egy repülőtér.Látványos,de egyben kicsit zavaró is volt.Szépen kezdett gyülekezni a tömeg a stadionban az első elődöntő kezdetére lehettünk jó két és fél ezren.
Zajlik a mérkőzés,szemben a zöld a kamaraerdő
Egy szerb és egy francia játékos játszotta az első mérközést,akik közül csak a szerbet ismertem valamennyire.Mivel nem aludtam túl jól elöző éjszaka igy a mérközés első szettjét gyakorlatilag átaludtam.Utána tértem magamhoz és tudtam figyelni a mérközést.Nem volt túl magas színvonal,meg sem közelitette a februári Alexandrova féle női WTA elödöntő színvonalát.Na és hideg volt szinte.Zolika már bánta is,hogy nem hozott kabátot,bár ezt ügyesen titkolta,de én láttam rajta.Szerencsére a meccs a szokásosnál jóval hamarabb véget ért.Egy ilyen elödöntő elszokott tartani másfél - két órát.Most 59 perc alatt lezavarták.Én nem bántam cseppet sem.A második meccs kezdetéig volt félóra,lementünk körülnézni a sportcentrumban.
Fotó Majával a méhecskével
Mivel nem volt jó idő sörözéshez,így azt kihagytuk.Amúgy minden olyan volt mint tavaly.Raklapokból kialakitott bútorzat (igazán jópofák),sátrak,kirakodók,büfék minenhol.Egy méhecskével egy közös fotót is tudtam csinálni.Na meg mindössze két wc volt,így ezekhez bizony sorba kellett állni.Na és odabent a wc-k minösége úgy gondolom méltatlan volt egy ilyen eseményhez.Ebben a WTA toronymagasan verte az ATP-t.Visszamentünk a stadionba,vártuk az újabb mérközést.A repülök meg csak húztak és húztak el a fejünk felett folyamatosan.
A második meccsre várva
Repülök felettünk.
Most sem volt jó idő.Szinte fáztunk ott fenn a lelátón.Tavaly ugye odasültünk,a héten ettől most is tartottunk.Aztán nem odasülés lett belőle hanem odafagyás... A második meccset egy számomra ismeretlen olasz és egy magyar származású szerb játszotta.A közönség ugye ebből kifolyólag a szerbnek szurkolt.Ám ez a mérközés sem hozta azt amit az ember vár egy elödöntőtöl.Ez a fajta szinvonalatlan tenisz ami a pályán folyt messze volt attól amit én szeretek.A meccset végül is az olasz nyerte és alig volt hosszabb mint az elöző meccs.
Cseppet sem bántam.
Zolika örül valaminek,tán annak,hogy véget ért a mérközés?
A nap nője
Indultunk vissza még néhány képet csinálva.Maga a mérközések kifejezetten szinvonalatlanok voltak,messze elmaradva a tavalyiakhoz képest és a februári női WTA meccsekhez képest is.Na de legalább a lányok a nők akik kijöttek a meccsre,ők igazán szépek voltak.Sokkal inkább őket figyeltem meccs közben mint ezt a szinvonalatlan szarságot.Kijövet a centrumból még jártunk egyet a Kánai-tó körül.A szarka ismét ott kisért minket (engem?)...ezután indultunk vissza a villamoshoz.Amire nem is kellett sokat várni.
Viszlát jövőre!
A Kánay-tó este hat felé
Úgy döntöttünk nem a Budafoki elágazásnál szállunk le,hanem bemegyünk az Etele útig.Onnan meg elsétáltunk a Kelenföldi pályaudvarra.Annak alagútjában megvacsiztunk.Amig ott eszegettünk kb.15 perc alatt vagy 150 gyönyörübbnél gyönyörübb nő jött-ment.Leülni mellénk sajnos egy sem akart.Nem is értem miért.Megvettük a jegyeket aztán kilibbentünk a vonathoz.Amely csurig tele volt aztán.Igy az út 60%-án állnunk kellett.
Rendben hazaértünk.Nem volt rossz buli,de gyengébb volt mint a tavalyi és jóval gyengébb mint a februrái WTA buli.Na és kissé odafagytunk a stadionhoz,főleg Zolika,mert nekem legalább volt annyi eszem,hogy hoztam kabátot.
Sok ez már mostanság...sorra mennek el életem meghatározó emberei,akik így vagy úgy,de legalább egy ponton keresztezték utamat mély nyomokat hagyva...Gyulával a középiskolában lettünk jóbarátok,a nyolcvanas évek második felében.Aztán már a legjobb barátok lettünk.A középiskolás évek összekovácsoltak minket.Együtt jártuk a csehókat a diszkókat,együtt csajoztunk vagy inkább próbáltunk csajozni.Szinte elválaszthatatlanok voltunk.Együtt mentünk el nyaralni.Hozzá fűzhető ez a sztori is amelyről ezen a helyen írtam.Úgy tűnt elválszthatatlanok leszünk... aztán egyszer valami ostobaságon összevesztünk.Meg nem mondom már min.És ettől a lufi kipukkadt.Hiába próbálgattuk toldózgatni,foltozgatni már nem volt olyan mint eredeti állapotában...
Az évek alatt aztán egyre messzebb kerültünk egymástól.Külön utakon jártunk már.Érdekes volt,hogy pont a velük szembe lévő házba költöztünk...persze akkor ő meg már épp elköltözni készült onnan,de amig szomszédok voltunk át-át járkáltunk egymáshoz.Ám a régi barátságot nem sikerült megújitani.Elköltözött és végérvényesen eltávolodtunk egymástól.
A jelenkornak hála a közösségi oldalak révén,újra tudtunk egymásról,ám csak hébe-hóba írtunk rá egymásra.Úgy tűnt remekül elvagyunk a magunk kis világában.
Nyugodj békében barátom!
Szíven ütött a halálának híre..és sajnos egy kicsit késve is.Így a temetésére nem tudtam kimenni,de itt nyugszik valahol a mi temetőnkben ahol Gergő is...Ám ez a temető óriási.Keresgetem sírját ám egyenlőre nem lelem.Mintha tűt keresgélnék a szénakazalban...
Fiam halála után egyre inkább a spiritualitás világa felé fordultam.Hála ennek és hitemnek ma már biztosan tudom,hogy létezik az "odaát" és az igazság is valóban ott van.
Tudom ma már,hogy mindennek van értelme még a halálnak is.Az ittmaradottaknak azonban ez nem vigasz (főleg ha még fogalmuk sincs róla) és a fájdalom szíven üt (még ha tudsz is róla).Hiszem és tudom,hogy mostmár ő is jó helyen van.
Találd meg odaát a békét a nyugalmat és a boldogságot barátom!
Ez a túra része volt a 2019-es bakancslistánknak amit még Gergővel állitgattunk össze a múlt év folyamán és amit karácsony tájékán szerettünk volna véglegesiteni.Gergő ugye eltávozott és magával vitte a bakancslista terveket is... ám ezt a túrát nem lehetett kihagyni.Sőt ha hinni lehet a végtelenben,márpedig lehet,ő maga kért aztán,hogy erre az egyre mindenképp jöjjünk el bármi is lesz... vagyis hát úgy kérte,hogy az ő kedvenc helyére jöjjünk el és valósítsuk meg.Nem kellett sokat gondolkodnom rajta melyik is az ő kedvenc helye...ugyanaz mint nekem:a Mecsek.Na és hát ha április,akkor hűen az elmúlt évek hagyományaihoz ekkor jöttünk,hiszen tudtam jól a gyönyörü Mecsek,áprilisban a legszebb!Útrakeltünk hát húsvét vasárnap hajnalán.Elsődleges célunk a bazsarózsák fő lelöhelények felkeresése volt.
Pécsvárad igy fogadott
Méghozzá Pécsváradra.Az mondjuk dühitő és nem kicsit,hogy egy száz kilométerre lévő városba háromszori átszállást kell igénybe venni,ha tömegközlekedéssel akarunk lejutni.Na de ez nem szegte kedvünket.Verőfényes csodaszép idővel fogadott a kis mecseki városka.Ahhoz képest,hogy a Mecsek az álltalam legtöbbet látogatott hegység,nem mondhatni,hogy Pécsváradon olyan sokszor megfordultam.Egészen pontosan csak egyszer.Még jó 21 évvel ezelőtt.Ideje volt felfrissiteni pécsváradi élményeim.Immár a szokásos túratársaimmal érkezetem Zolival és Mónival,jött volna még egy negyedik tag is ma velünk,de aztán kiderült neki nem volt jó az időpont.Na és persze ott volt velünk Gergő is,aki azon a bizonyos szeánszon tett igéretet arra,hogy majd a mi szemünkkel figyeli az eseményeket és a tájakat...
Feltűnik a vár
Mondhatni megfelelőek voltak a jelzések felfestései a városkában,igy könnyedén feltaláltunk a várhoz amely amúgy sem volt messze.Közben a hívek a közeli templomba kezdtek szállingózni,gondolom a húsvéti misére gyűlekeztek.A várral szemben a templom alatt szép kis kálvária húzodott.Mielőtt bementünk a várba ezt még szemügyre vettük.A vár a net szerint kilenckor nyitott,odaérve még volt idő kilencig,de a vár már nyitva volt.Leakartuk szurkolni a belépőjegy árát,de a pénztár meg még zárva volt.Hiába vártunk ott,nem jött senki,igy beljebb merészkedtünk a várba.21 éve voltam itt utoljára,lényegébe olyan volt a vár mint emlékeimben,persze szó se róla szép volt!
Várkapu nyitva
Virágos várudvar
A vár keleti szárnya egy szálloda volt és alighanem azért volt nyitva nyitás előtt a várkapu mert a kedves vendégek azon jártak ki-be.A korai időpont ellenére a várudvaron volt már mozgás.Vagy tucatnyi ember volt már ott,persze lehetséges,hogy ezek a szálloda vendégei voltak.A vár északi szárnya pedig múzeumként funkcionált takaros szép épületekkel.A múzeum még nem volt nyitva,de ide nem volt amúgy sem szándékunkba bemenni.Érdekesebb volt viszont a vár nyugati és déli fala.A nyugatin felfedeztem egy gyilokjárót,hát gondoltam akkor erre fel is megyünk.Igy is lett.Szép kilátás volt magára a várudvarra és a közeli felettünk pompázó Zengőre.
Szemben a gyilokjáró
Túratársaim még lenn
A Zengő - érdekes,hogy ebből a szemszögből törpének tűnt...
Még a várudarban kevertünk egy kis ideig,azt úgy gondoltunk indulni kell lassan tovább hiszen fő célunk a bazsarózsák voltak.Kifelé menet szurkoltuk le a belépő árát az ekkor már nyitva tartó pénztárnál.Kilépve megkezdödhetett a túra.Hát ez egy olyan túra volt amelynek felén nincsenek jelzéssel ellátott turistautak.Térképet pedig nem hoztunk.Persze azért és elözőleg felkészültem a túrára és úgy gondoltam tudom merre kell majd menni.Főleg aztán Hosszúheténytől meg ismerem is a vidéket.Ám azért nem volt ez ennyire egyszerű.Pécsvárad utcáin átkelve elöször odaértünk a piros+ jelzésre majd rövidesen már a zöld+ vezetett minket,Utánanézve tudtam,hogy majd lesz egy zöld kör jelzés és az aztkövető utcában kell majd letérnünk jobbra,az már jelzetlen út lesz,de az vezet ki a Nagy mezőre ami a bazsarózsák otthona.
Rálátás a várra és a templomra
A szemközti utcákból amúgy szép rálátás volt a várra és a templomra.A zöld+ - en menve aztán sehol sem találtunk a zöld körre...egy kedves puli szegödött mellénk,aki produkálta ott nekünk magát,persze nem hagytuk ki,kicsit megsimogattuk megdögönyöztük.Felvillantak az emlékek Gergővel való túrázásaimról,hogy sokszor találkozgattunk valamilyen kedves állatkával.Hát most is sikerült.A zöld kört viszont nem sikerült megtalálnunk.Aztán egy fán végül is ott volt egy ütött-kopott zöld kör jelzés.Utána ott volt az utca is jobbra leágazva.De mindez ez messzebb volt a vártól mintahogy én azt elözőleg számolgattam...no de sebaj.Aztán jött a második probléma.Nem egy utca volt ott hanem kettő.Na jelzés nélkül,térkép nélkül hogyan állapitom meg melyik kell nekünk.Volt ugyan egy alkalmazásom de nem sokat ért.Szerencsére jött egy autós akitől kértem útbaigazitást.A jobb oldali utcát javasolta (itthon néztem meg - a bal oldalival jobban jártunk volna).Mindenesetre mentünk a jobb oldalin.Kiértünk a nyaralós övezetből és ott voltunk alighanem a Mecsek legdélibb részén.Egy hatalmas repceföld kellös közepén,csodás kilátással fűszerezve.Bazsarózsáknak viszont nem volt semmi nyoma....
Repce ameddig a szem ellát
Kétségtelenül ez itt egy Nagy mező volt,de ezekszerint nem az ami nekünk kell.Sebaj úgy döntöttük követjük tovább az utat amin jöttünk.Ekkor már kezdtem érezni,hogy valami nem oké,hiszen az út nem olyan nyomvonalon ment,nem olyan vonalvezetéssel mint amilyent én korábban néztem mikor a túrára készültem fel.Mentünk azért tovább.Egy helyen egy vadászles árnyékában megreggeliztünk.Tovább haladva a túrán továbbra sem leltük a bazsarózsákat...Pedig ezért jöttem mert úgy voltam vele,ennyive tartozom még Gergő emlékének,hogy megtaláljam őket.Hisz vele akartunk ide eljönni.Mentünk,mendegéltünk tovább.Egy kisebb erdőre akadtunk.Fent voltunk persze valami fensík szerüségen a Zengőtöl délre.Talán Arany-hegy névre hallgat ez a hely,de erre nem vegyetek mérget.
Egy csoport jött szembe,ők sem lelték meg a bazsarózsákat...Aztán az uton az erdő mellett felfedeztük őket benn az erdőben!
Az első bazsarózsa amit megláttunk
Volt néhány....de nem sok.Mindenesetre több mint ameddig eddigi életem során összesen láttam.De nem annyi,hogy ez a hely a Nagy mező legyen...ott ugyanis sok van,legalább is igy gondoltam kutatásaim alapján.Tudtam nem lehetünk már messze a céltól.De menve tovább már azzal a kis csoporttal együtt a bazsarózsák mennyisége egyre csökkent...Ők úgy voltak vele feladják a keresést.Én viszont soha nem adom fel!Főleg úgy nem,hogy Gergő iránti tiszteletem és szeretetem vezetett.Tudtam ő sem adná fel.Megkerültük az erdőt északról egy csodás zöld völgyben találtuk magunkat.Ekkor már kezdett derengeni hol járunk.Végigmentünk a völgyön.Én már arra számitottam,hogy itt is lesznek bazsarózsák,de ne voltak.Mindenesetre a völgy meseszép volt...
A meseszép völgyben
Megnéztem az alakalmazást amely szerint a völgy déli végén jobbra menve ott lesz az igazi Nagy mező!Mentünk hát.Arra nem számitottunk,hogy a Nagy mezőre felkell menni egy hegyre...azon a fensík már a Nagy mező volt a bazsarózsák fő lelőhelye.A világon fellelhető állomány 90%-a ugyani itt található!Elrőmentem araszoltam,alaposan lehagyva a többieket,hajtott a vágy a Gergőnek tett igéretem,hogy megtaláljam a rózsákat...ilyen könnyedén még sohasem mentem fel egy hegyre...persze nem volt az olyan magas,de kicsit meredek viszont igen.Felérve láttam a többiek még félúton vannak.Nem baj,gondoltam szétnézek a mezőn.Óriási csalódás fogadott.Nem láttam bazsarózsákat.Itt ahol a legtöbbnek lennie kell....pedig már tudtam jó helyen vagyunk.
Én már fent,a többiek még araszolnak felfelé
Mit volt mit tenni mentünk tovább az uton...aztán egyszercsak ott voltak a bazsarózsák!Ott voltak és az eddigi csalódásomat felváltotta a diadalérzet.Megcsináltam,megtaláltam őket,jelzés és térkép nélkül!Ahogy mentünk kezdett egyre több és több lenni.Csodálatos volt...noha én még ennél is többre számitottam,azért itt már volt jó sok.A réten is a mezőn,meg az út másik felén lévő erdőben is.Itt voltam,megcsináltam Gergő emlékére és az ő iránti tiszteletből.Tudtam vele,egyszerűbben rájuk akadtam volna,de sikerült végül is!
A Mecsek legdélibb részén ott viritottak a bazsarózsák!
Erőfeszitéseim jutalma
Egy csokor a sok közül
Csodálatos....
Nagyon szép volt a némileg L alakban elterülő mező,nemcsak a virágok miatt,de a kilátás is imponáló volt a Zengőre a Hármashegyre és Hosszúhetényre.Itt voltunk Hetény felett.Gyönyörködtünk kicsit a rózsákban.Valamiféle megnyugvás lett rajtam úrrá,hogy sikerült megvalósitani még Gergő tervét...de menni kellett tovább.Ekkor még úgy gondoltam lemegyünk Hosszúheténybe,felmegyünk a Zengő oldalában a medvehagymáshoz onnan pedig le Püspökszentlászlóra,majd vissza Hosszúheténybe.Lefelé az út nagyon szép volt a remek kilátással,ám hosszabb mint gondoltam.Leérve a faluba Hetény vezér szobránál pihentünk és ettük meg az ebédünket.Ekkor már jó meleg volt.
Lefelé a faluba
Hetény vezér ahol már Gergővel is jártunk...
Nem volt egyszerű elindulni újra.Meleg volt és úgy tünt a bazsarózsák utáni hajsza kimeritette erőnket,de mentünk egyenesen be a Püspökszentlászlói-völgybe.Erre persze már ismertem mindent.Sokan mozogtak már erre,sajnos sokan autóval...A völgy mint mindig ezúttal is lenyügőzöen szép volt az áprilisi zöldben.Balra a Hármashegy,jobbra a Zengő volt.Köztük mentünk a völgyben.Hamarosan elértük a kék háromszög jelzést.Ez vezetett fel a medvehagymáshoz.Az utóbbi évek egyik legszebb turistaútja volt ez.Sokat jártunk itt Gergőkémmel.
A zöld püspkszenlászlói-völgy
Egy sorompó (!) akadályozta utunkat a kék háromszögön.Hát ez meg hogyan került ide?Ez nem volt itt.Az út meg...ki volt szélesítve...áááá ez nem lehet igaz gondoltam.Ez olyan út volt felfelé amin egy ember fért el,egymás mellett kettő már nem.Most meg...egy autó is elfért volna!Erdőgazdálkodási munkát folyhattak erre...ennek volt köszönhető az is,hogy az utat kiszélesitették.Hát ez nem használt neki,szörnyen illúzió romboló volt!A csalódásoknak meg nem volt vége...ugyanis korán érkeztünk (mint két éve) és a medvehagyma virágzása még nem igazán indult be...csak itt-ott.Persze azért így is szép volt.
Illúziórombolásként hat az út kiszélesítése
Mi meg...gyerekjáték volt ide feljönni Gergővel az elmúlt években.Most meg egyre nehezebben bírtam,de a többiek is.Határozottan szenvedtünk felfelé...és a látvány sem volt most annyira szép,hogy az feledtesse velünk,hogy felfelé megyünk.Valószinüleg egy héttel korábban jöttünk az igai látványos virágzás ezúttal is április végén várható.Na majd jövőre igy szervezzük újra.Szóval meglehetősen nehezen haladtunk most felfelé.A kék háromszög belefutott a sárgába.Ez az a pont ahol az ember még eldöntheti merre tovább.Vagy vissza ugyanerre,vagy fel a Zengő csúcsára vagy le a sárga háromszögön vissza Hosszúheténybe.Mivel már mindenki tökre kivolt a püspökszentlászlói tervet töröltem és úgy döntöttünk a sárgán visszamegyünk Heténybe és iszunk egy jó sört.
Már kivagyunk felfelé jövet...
Lefelé menet már lényegesen könnyebb volt a haladás.Erre jöttünk tavaly Gergővel is,igaz vele nem voltunk akkor igy elfáradva.Lefelé is szép az út,időnként kibontakozik a kilátás a szomszédos Hármashegyre vagy éppen a szemközti Nagy mezőre ahonnan jöttünk.Ám úgy tűnt az út sohasem akar véget érni,pedig már igencsak porzott a vesém.Lelki szemeim előtt ott volt egy korsó jéghideg sör...szomjaztam erősen a vizünk meg már megmelegedett.
Tavalyi kép! Látható a széles útnak semmi nyoma még,a medvehagymák virágoznak és Gergő is itt van...
Aztán persze leértünk.A sárga jelzés pedig nagyon okosan a kocsmához vezetett éppen.Emlékeztem tavaly is itt ittunk és tudtam remek kis hely ez itt.Volt még majd három óránk a buszig.Beültünk hát.Persze elöször a jó hideg sör nem maradhatott el...mennyei volt,mondanom sem kell.De még mindig volt idő...jöhetett a jégkrém...és még mindig volt idő...úgy döntöttem eszünk egy jó kis babgulyást itt.Igy is lett.Mennyeien finom volt...Tudtam és emlékeztem korábbi túráink alapján,hogy erre délvidéken Tolna és Baranya megyében sokkal finomabbra megcsinálják ezt mint az ország többi részén.Valóban igy volt,szó nincs ami kifejezhetné mennyire fincsi volt...
Jól megérdemelt sörözés a túra végén
A remek hosszúhetényi kocsma,mindig betérek ha erre járok!
Végeztünk,de még mindig volt egy óránk a Pécsre induló buszig.Kicsit elsétáltunk a helyi templomhoz,amely meg éppen felújitás alatt volt.Igy nagyon érdemleges dolgot nem láttunk.Annyi,hogy innen is szép volt a kilátásunk a Zengőre.De az épitőanyagok amik a templom körül voltak,lehetetlenné tették,hogy alaposabban körül nézelödjünk.Visszamentünk a megállóhoz.Volt még háromnegyed óránk.Leültünk pihenni és megvártuk a buszt.Azzal behúztunk Pécsre,a busz állomásról pedig átsétáltunk a vasútra.A Sophiane IC-vel jöttünk Sárbogárdig ahová Móni anyja jött elénk kocsival.Ő hozott aztán haza minket.A szokottnál nagyobb elfáradás ellenére remek buli volt ez is.Sikerült a fő terv a bazsarózsák nyomára akadni!
Ugye minden évben legalább egy bejegyzést szentelek a helyi völgynek amely itt van a szomszédban és Kádár-völgy névre hallgat.Elég beírni a blog keresőjébe,hogy Kádár-völgy kiadja ezeket a bejegyzéseket (ha esetleg kiváncsi lennél rá).Mindig is szerettem volna úgy írni a völgyről,hogy az inspirálja,lehozza ide az embereket.Hiszen ahhoz képest,hogy a város szívében van,igenis szép természeti környezet ez itten.Ám sehogy sem sikerült,hiszen minden évben volt valami zavaró tényező.Ez pedig nem volt más,mint a völgyet elboritó szemét...Lementem most is,hogy az az évi egy bejegyzés meglegyen a völgyről és hát,hogy szeműgyre vegyem van-e valami változás.Több-e vagy kevesebb-e a szemét az átlagosnál,merthogy van azt szinte biztosra vettem...
Lefelé a völgybe a télen szánkópályának használt helyen
Sokminden változott a tavalyi bejegyzésem óta...ugye a legfontosabb és egyben legszomorúbb,hogy Gergő most nem lehetett itt velem (de talán mégis itt volt...),na és az,hogy a kutyusom is alaposan megöregedett.Olyannyira,hogy nem könnyű már neki a menés.Na de nem ülhet,meg fekhet egész nap a lakásban,mert úgy végleg eltunyul és hát mindig is szerette a völgyet.Ha lassan is,de lebattyogtunk ide.A természet tavaszi ébredést jelző friss zöldje üde hatással volt rám.Az első métereken pedig úgy tűnt a völgyben minden rendben,szemét egy száll se...
Már nem is olyan idilli a kép
Persze csak az első métereken.Leérve a völgybe mát ott volt az első kisebb fajta kupac...hát ezúttal sem tudok úgy írni a völgyről,hogy annak hatására esetleg lejöjjön ide pár ember.Na jó,hát bandukoltam tovább a völgyben extra lassú tempoban,hiszen a kutyus alig-alig tudott már jönni.A különféle bajaira a völgyben megszoruló meleg sem volt éppen jó hatással.De azért mentünk a szép zöld fűvön.Nem kellett messze menni,hogy újabb szemetekre akadjunk.A közeli asztalka körül voltak eldobálva a szarságok.
Itt jártak a köcsögök
Illetve csak valaha volt asztalka..hiszen az asztalnak szolgáló fának sehol sem volt nyoma,legföképp ott nem ahol lennie kellett volna,a lábakon...Hát ez sem magától került le onnan,de úgy tünt valaki haza is vitte tűzelőnek...Körös-körül persze szemét hegyek vigyorogtak ránk.Vajon miért nem ér el a keze,de legfőképp az esze néhány embernek nevezett köcsögnek,hogy elvigye a szemetjét a legközelebbi szeméttárolóba?Ilyenkor nálam már felszokott menni a pumpa,hiszen semmi sem tud úgy felbosszantani mint a szemetelés a természetben.
Pedig a környezet nem rossz
Tovább sétálgattunk a nem túl hosszú völgyben,egy kicsit javult ugyan a helyzet,ám örömöm nem tartott sokáig,hiszen nem volt messze a következő szemétkupac.Egy kis fa emlékmű mellé volt odatéve.Gondolták itt biztos jó helye lesz,levan a gond róla...biztos kilométerek százaira lehetett a legközelebbi kuka...szánalmas népek...
Mentem tovább,azaz csak mentem volna...a kutyus elfáradt.Leült a hűsben úgy döntött neki itt most ennyi elég volt.Leültem kicsit mellé a jó levegőben.A friss áprilisi szél simogatta arcom.Reménykedtem benne,hogy ez nem is a szél,hanem Gergő...
Hogy törne le a keze,aki ezt így itt hagyta...
Még csak a vögy közepén voltunk.Esély sem volt az északi végen található erdőt körbejárni úgy mint rég..A kutyus nem bírt tovább jönni.Igy kicsit még pihentettem majd visszafordultunk.Az eddigieknél is lassabban haladtunk.Sajnos ő is megöregedett.Teljesen kezdtek eltűnni a régi szép idők amikor Gergővel meg vele itt futkároztunk sétálgattunk nyakra-főre.Persze a szívemben ezek sohasem fognak eltűnni...Indultunk hát vissza,hazafelé.Ezt láttuk:
Szép környezet a völgyben
A szánkópálya dombján csak nagyon nehezen tudott feljönni a kutya.Fent aztán lassan banduklva mentünk hazafelé.Útközben még egy tojásokkal teli fára bukkantunk.Ez jó ötlet volt.Ha ilyesmire képes az ember,akkor a szemetjét nem eldobni miért nem?Jó kérdés...
Hát ennyit tudtam most bejárni a völgyből,az egésznek tán 40-45%-át.A kutya nagyon elfáradt hazaérve le is pihent.
A völgyben szomorúan állapitottam meg,nem változott semmi.
Pécsváradtól északra található kis házikó a Somogyi út komlós-völgyi hajtűkanyarjában. A piros+ jelzés a ház mellett vezet. 1975-ben Scholtz Péter erdőmérnök tervezte és Ilijin Petar vajdasági ácsmester építette. A ház kőből épült, vörös pala teteje van. Hangulatos erdei pihenőhely sok erre járó túrázó kedvence.Mondhatni a mecseki túrák egyik ikonikus helye.
A kis mézekalács házikó kilépve a mesékből...
Ám nem érkeznek mostanság túl jó hírek kedvenc hegységemből a Mecsekből.Gondoljunk csak a közelmúltban leégett Betyár tanyára (igaz időközben a Máré vár viszont kinyit - ez viszont jó hír).Belépve ma a legismertebb közösségi oldalra,szembe köszönt az egyik mecseki oldal megosztása,amelyben a kis házikóért aggódtak.Való igaz a házikó állapota rohamosan romlik...Távolról nézve persze úgy tűnik semmi gond vele,ám érdemes megnézni a közelebbről készült képeket.
Nincs minden rendben...
Itt már látható,hogy a kis épület állaga,állapota hogyan is kezd romlani.Talán nem késő még,talán időben jött ez a figyelmeztetés,talán valaki illetékesnek csak feltűnik...Nagyon nagy kár lenne a Betyár tanya után a Mecsek egy másik ikonikus helyét elvesziteni.Hisz sokunk kedvence ez a kis házikó.Vasárnap éppen itt a környéken fogunk túrázni,bár ezt a helyet most nem érinti a túránk.Gondolatban majd azért elmondok egy imát érte...
Merthogy nemcsak a hátizsák volt ám árva (erről itt olvashatsz ),sajnos a zászló is hasonló sorsra jutott Gergő távozásával... Nehéz megmondani honnan is induljon ki ez a történet.Visszakell mennünk alighanem a kilencvenes évekbe.Gergő ekkor még nem jött erre a világra.Mi meg...sokat jártunk meccsekre.Na akkoriban éppen nem a focimeccsek voltak a kedvenceink,sokkal inkább kézilabdára jártunk.Volt is persze miért,hiszen városunk férfi és női csapata is végig verte a fél világot... akkor gondoltam elöször arra,hogy jó lenne egy zászló...egy Kohász/Dunaferr zászló amit időnként meglobogtathatnánk ezzel is jelezve kinek is szurkolunk,hova is tartozunk...
Gergő és zászlaja és kedvenc csapatának öltöző épülete,balra pedig a stadion
Mit volt mit tenni,egy szép napon bizony voltunk olyan ügyesek,hogy loptunk egy magyar zászlót...Gergő édesanyjával,aki ekkor persze még nem volt az édesanyja.Ünnep volt,talán március 15,de lehet május 1.Nem emlékszem már pontosan.Az évre sem,de alighanem vagy 97 vagy 98 lehetett.Szóval az egyik villanyoszlopra kitűzött zászlót bizony bezsebeltük.Na hát is mivel nekünk Dunaferr zászló kellett,annak a szine pedig piros-fehér volt,így a zöld részt bizony levágtuk.Már meg is volt a Dunaferr vagy ha úgy jobban tetszik a Kohász zászló.Az megint más kérdés,hogy aztán talán ha kétszer használtuk.Igen egyre emlékszem is,amikor a nöi kézilabdázóink megnyerték 98-ban az EHF kupát,akkor nálunk volt.A meccs végén a pályára berohanva lobogtattuk és futkároztunk vele örömünben a dunaújvárosi sportcsarnok padlóján...
Úton egy idegenbeli meccsre
Telt múlt az idő,csapataink és dicsöségeink lassan a múltba vesztek.A zászló pedig hosszú évekre bevonult a szekrény mélyére.El is felejtödött egy idő után.
Gergővel aztán 2013 táján kezdtük meg a meccsre járogatást (én ugye újra).A foci került ismét érdeklödésem és érdeklödésünk középpontjába.Fokról-fokra lettünk újra egyre nagyobb és nagyobb drukkerek.Olyanyirra,hogy egy idő után már idegenbe is eljárkáltunk a csapat mérközéseire.Persze most is piros-fehér volt a szinünk.
Egy idegenbeli meccsre készültünk éppen.Azthiszem Pécsre.Gergő egy kicsit unatkozott.Gondolkodtam mivel lehetne feldobni,kirángatni ebből az állapotból.Eszembe jutott a rég elfeledett zászló a szekrény mélyén.Elövettem és megmutattam neki.Elöször csodálkozott,hogy hát nekünk ilyen is van?
Már ez is földöntúli boldogság volt neki,öröm volt látni a boldogságot az arcán,amit sikerült még tetéznem.Arra gondoltam mi lenne ha a zászló fehér részére belefestené azt,hogy DUNAÚJVÁROS...
A zászló felavatása a pécsi stadionban
Elképesztően tetszett neki az ötlet,soha nem látott lelkesedéssel fogott munkához.Egy-két nap alatt el is készült a remekmű.Ott viritott a zászlónkon a Dunaújváros felirat,ahogy az szokás szurkoló körökben.Talán nem volt olyan jó mintha egy profi csinálta volna,de ettől függetlenül remek munkát végzett Gergő.
Természetesen vittük magunkkal Pécsre a mérközésre és természetsen ki is raktuk úgy szurkolva a csapatunknak.Sajnos ez akkor nem segitett rajtunk,hiszen kikaptunk,de volt egy zászlónk amit vittünk mindig magunkkal ezentúl.Minden idegenbeli mérközésen velünk volt a zászló,jó nem mindenhol raktuk ki,de velünk volt és néha hazain is.
A váci stadionban
Ez volt tehát a zászlónk aranykora.Fogalmazhatnánk élete fénykora.Ha volna lelke egész biztos arról beszélne,hogy sokkal jobb volt ez,mint egy villanyoszlopon lobogni.
Aztán az események sajnálatos fordulatot vettek.Gergő eltávozott közülünk a zászló pedig hasonlóan a hátzsákhoz árván maradt...Gondoltam rá,hogy az urnájára ráboritjuk és úgy temetjük el...de ezt helyetesitette a csapat sálja.A zászló pedig újra a szekrény mélyén találta magát...
Hogy mi lesz a sorsa?Valószinüleg én nem fogom magammal vinni a mérközésekre már.Ahhoz is nem kevés erő kellett,hogy ki tudjak menni a stadionba Gergő nélkül...
Talán ara gondoltam kiteszem a falra Gergő ágya fölé azzal a képpel amin Gergő a csapattól kapott mezben virit...ennél jobb ötletem nincs...
Így alakult tehát a zászló sorsa.Azhiszem a hozzá kapcsolható élmények örökre emlékezetesek maradtak a számunkra,talán Gergő is szívesen gondol ezekre vissza odaát...
