Az első randevú

 Na,nem.Nem kell egy szerelmi történetre gondolni és nem is életem első randevújának sztoriját teszem most közzé.Másról van szó.Az első alkalomról amikor megláttam a medvehagymákat.Szinte napra pontosan kilenc éve.Kimondani is elképesztő.Kilenc év....mintha csak tegnap történt volna.Gergő még velem volt,boldogok voltunk.A csapatunk is még az NB II.-ben játszott és küszöbön volt az NB I.-be jutás!Micsoda idők voltak!Még nem volt tervszerűen megalkotott bakancslistánk mégis járogattunk túrázni.Ezen túrák egyik legremekebbje volt a 2014 április 26-án megtett túra a Mecsek legmagasabb csúcsára a Zengőre.A túrán ráadásul heten voltunk amit azóta sem sikerült túlszárnyalni!Ám a túra nem elsősorban a Zengő miatt maradt emlékezetes,hanem a földöntúlian szép medvehagymásról a Zengő oldalában!

Jó kis társaság gyűlt össze erre a túrára

A túráról természetesen van részletes beszámoló ebben a blogban,most mégis kicsit jól esik visszagondolni rá és feleleveniteni az eseményeket.Az egész azzal kezdődött,hogy egy közösségi csoportban vagy oldalon megismerkedtem Tiborral.Mivel tetszett neki amit én képviseltem,nekem meg az amit ő,így összehaverkodtunk.Az egésznek az lett a vége,hogy Tibor meghívott egy túrára a Mecsekbe.Ő akkor hatvanadik életévét taposta és a Zengő lábánál Hosszúhetényben élt.Egy akkori haveromat fűztem meg Öcsit,hogy menjünk le,mivel érdekelte a dolog és kocsija is volt.Ő hozta a barátnőjét én meg Gergőt.Így négyen vágtunk neki a bulinak.Rendben leértünk Tiborhoz Hosszúheténybe és az üdvözlés után szinte azonnal indulhatott a túra.Mint írtam heten vágtunk neki a túrának.Én,Tibor,Gergő,Öcsi és barátnője Kitti (ha jól emlékszem) valamint Ágota,Tibor testvére és annak férje Laci.Ezt a létszámot azóta sem sikerült túlszárnyallni.Mondjuk annyira nem is akartuk ezt.

Már az erdőben a kék3 úton

Kocsikkal mentünk ki Hosszúhetény északi végébe és onnan indult a buli.A terv az volt,hogy innen felmegyünk a Zengőre,onnan pedig le Püspökszentlászlóra,onnan meg ide vissza Hosszúheténybe.Nem volt maradéktalanul jó idő,de remek hangulatban vágtunk neki a távnak,azon az úton amelyen aztán az évek alatt többször is jártunk.A Mecsek két óriása közötti völgyben mentünk,innen tértünk le,pontosabban fel a kék háromszög útra amely vitt fel a Zengő felé.Aztán úgy alakult,hogy ez lett a valaha volt legszebb túristaút amelyen jártam,vagy jártunk Gergővel.Soha életemben nem láttam ahhoz fogható szépséget amely a következő métereken várt ránk!Ugyanis ahogy haladtunk az erdőben felfelé,szépen lassan elértük a medvehagymák földjét.Előttünk ott volt kb. egymilliárd virágzó medvehagyma!Ez volt az első randevú velük!

A csodák közelebb vannak mint gondolnánk!

Sajna ekkor csak egy kis LG telefonom volt még amivel ezeket a képeket lehetett lőni.Nem csúcsminőség,de legalább maradt valami emlék...Soha életemben nem láttam még ehhez fogható csodát.Egyszerűen földbe gyökerezett a lábam.Földöntúlian szép hely volt!Talán erről mintázhatták a Mennyországot is!Nem akartam innen elmenni.Ilyen nincs,ilyen csodák egyszerűen nem létezhetnek.Ezt biztos csak álmodom!De ott voltam és a hely megragadott.Olyannyira,hogy a következő években rendre visszatértem,de persze már sosem volt akkora a hatás mint az első randevúkor...Na és nem is minden évben volt szerencsénk.Pl.2017-ben Gergővel,vagy 19-ben Mónival és Zolikával túl korán jöttünk,még nem volt ilyen látványos a virágzás.De 18-ban is földöntúlian szép volt és akkor az idő is szuper volt!Akkor szintén Gergővel jártam itt.Ha egészségem még engedi jövök még ide,mert ez felejthetetlen látvány és elképesztően kellemes életérzés is látni ezt!

Sosem felejtem el...

A túra aztán persze folytatódott,de a virágzó medvehagymák milliói olyan hatással voltak rám,amik a mai napig nem múltak el!A Mecsek több pontján látni hasonlókat,sőt akár a Bakonyban is,de mindenhol ahol láttam hasonlót egyik sem volt ennyire szép mint itt a Zengő oldalában!Szóval a túra folytatódott,láttunk még bazsarózsákat is,ha nem is sokat.Sőt az első terv szerint bazsarózsákat mentünk volna nézni,de ide jöttünk és nem bántuk meg!Megálltuk a Botz keresztnél is felfelé menet,majd a Zengő csúcsán felmentünk még a régi kilátóra ahol fenn meglehetősen nagy cúg volt.De így is szuper volt a buli.Aztán lefelé a Mária kápolnánál pihentünk,majd a Zengő csodálatos erdein keresztül értük el Püspökszentlászlót.

Trappolás a Zengőn

Ott kezdett jó idő lenni,végül meg fantasztikusan jó időnk lett!Megnéztük az arborétumot,majd végigtrappoltunk Püspökszentlászlón is.Onnan meg vissza Hosszúheténybe.Mire visszaértünk Tibor felesége megfőzött és meghívtak minket egy fantasztikus ebédre!Jó kis halászlét rittyentettek,én háromszor szedtem,erre világosan emlékszem.Tibor aztán még megmutatta a tanyáját és a hegybe benyuló fantasztikus pincéjét.Még kicsit beszélgettünk aztán búcsút vettünk.Mi hazafelé még megnéztük a pusztabányai üveghutákat.Rendben hazaértünk aztán erről a felejthetetlen buliról.A túra aztán ebben a formában már nem ismétlődött meg többé,noha én azóta is visszajárok a Zengőre és Hosszúheténybe is,Tiborral ezután már csak egyszer találkoztam.

Az ebédre várva Tiboréknál,szemben az asztalfőn a felesége.

Bocs,hogy a túra eseményeit most annyira nem részletezem,levan írva a blogban más helyen.Most csak az első randevúra szerettem volna kitérni.Hogy kivel mi lett?Hát sajnos ugye Gergő elment,ez a legszomorúbb dolog. Öcsivel megszakadt a kapcsolatom miután eligazolt a cégünktől máshová.Kittivel nem sokkal e túra után szakított,róla azóta sem tudok semmit.Tibor ha jól számolok 69 éves,ugyan néha megemlitette,hogy majd elhív egy igazi bazsarózsa túrára is,de ebből a mai napig nem lett semmi.Ahogy tudom hál isten jó egészségnek örvend.Testvére Ágota azóta is járja a Zengőt,mivel ismerösöm a közösségi oldalon úgy látom ő is jólvan.Laciról nem sokat tudok,nyilván ha lett volna valami baja csak közzétették volna...Így alakultak tehát a dolgok.Ennek a társaságnak köszönhető tehát az első randevúm a virágzó medvehagymákkal,amely felejthetetlen maradt mindörökre.

Az eredeti beszámoló ide kattíntva elérhető.

Bazsarózsák nyomában

Ez a túra része volt a 2019-es bakancslistánknak amit még Gergővel állitgattunk össze a múlt év folyamán és amit karácsony tájékán szerettünk volna véglegesiteni.Gergő ugye eltávozott és magával vitte a bakancslista terveket is... ám ezt a túrát nem lehetett kihagyni.Sőt ha hinni lehet a végtelenben,márpedig lehet,ő maga kért aztán,hogy erre az egyre mindenképp jöjjünk el bármi is lesz... vagyis hát úgy kérte,hogy az ő kedvenc helyére jöjjünk el és valósítsuk meg.Nem kellett sokat gondolkodnom rajta melyik is az ő kedvenc helye...ugyanaz mint nekem:a Mecsek.Na és hát ha április,akkor hűen az elmúlt évek hagyományaihoz ekkor jöttünk,hiszen tudtam jól a gyönyörü Mecsek,áprilisban a legszebb!Útrakeltünk hát húsvét vasárnap hajnalán.Elsődleges célunk a bazsarózsák fő lelöhelények felkeresése volt.

Pécsvárad igy fogadott

Méghozzá Pécsváradra.Az mondjuk dühitő és nem kicsit,hogy egy száz kilométerre lévő városba háromszori átszállást kell igénybe venni,ha tömegközlekedéssel akarunk lejutni.Na de ez nem szegte kedvünket.Verőfényes csodaszép idővel fogadott a kis mecseki városka.Ahhoz képest,hogy a Mecsek az álltalam legtöbbet látogatott hegység,nem mondhatni,hogy Pécsváradon olyan sokszor megfordultam.Egészen pontosan csak egyszer.Még jó 21 évvel ezelőtt.Ideje volt felfrissiteni pécsváradi élményeim.Immár a szokásos túratársaimmal érkezetem Zolival és Mónival,jött volna még egy negyedik tag is ma velünk,de aztán kiderült neki nem volt jó az időpont.Na és persze ott volt velünk Gergő is,aki azon a bizonyos szeánszon tett igéretet arra,hogy majd a mi szemünkkel figyeli az eseményeket és a tájakat...

Feltűnik a vár

Mondhatni megfelelőek voltak a jelzések felfestései a városkában,igy könnyedén feltaláltunk a várhoz amely amúgy sem volt messze.Közben a hívek a közeli templomba kezdtek szállingózni,gondolom a húsvéti misére gyűlekeztek.A várral  szemben a templom alatt szép kis kálvária húzodott.Mielőtt bementünk a várba ezt még szemügyre vettük.A vár a net szerint kilenckor nyitott,odaérve még volt idő kilencig,de a vár már nyitva volt.Leakartuk szurkolni a belépőjegy árát,de a pénztár meg még zárva volt.Hiába vártunk ott,nem jött senki,igy beljebb merészkedtünk a várba.21 éve voltam itt utoljára,lényegébe olyan volt a vár mint emlékeimben,persze szó se róla szép volt!

Várkapu nyitva

Virágos várudvar

A vár keleti szárnya egy szálloda volt és alighanem azért volt nyitva nyitás előtt a várkapu mert a kedves vendégek azon jártak ki-be.A korai időpont ellenére a várudvaron volt már mozgás.Vagy tucatnyi ember volt már ott,persze lehetséges,hogy ezek a szálloda vendégei voltak.A vár északi szárnya pedig múzeumként funkcionált takaros szép épületekkel.A múzeum még nem volt nyitva,de ide nem volt amúgy sem szándékunkba bemenni.Érdekesebb volt viszont a vár nyugati és déli fala.A nyugatin felfedeztem egy gyilokjárót,hát gondoltam akkor erre fel is megyünk.Igy is lett.Szép kilátás volt magára a várudvarra és a közeli felettünk pompázó Zengőre.

Szemben a gyilokjáró

Túratársaim még lenn

A Zengő - érdekes,hogy ebből a szemszögből törpének tűnt...

 Még a várudarban kevertünk egy kis ideig,azt úgy gondoltunk indulni kell lassan tovább hiszen fő célunk a bazsarózsák voltak.Kifelé menet szurkoltuk le a belépő árát az ekkor már nyitva tartó pénztárnál.Kilépve megkezdödhetett a túra.Hát ez egy olyan túra volt amelynek felén nincsenek jelzéssel ellátott turistautak.Térképet pedig nem hoztunk.Persze azért és elözőleg felkészültem a túrára és úgy gondoltam tudom merre kell majd menni.Főleg aztán Hosszúheténytől meg ismerem is a vidéket.Ám azért nem volt ez ennyire egyszerű.Pécsvárad utcáin átkelve elöször odaértünk a piros+ jelzésre majd rövidesen már a zöld+ vezetett minket,Utánanézve tudtam,hogy majd lesz egy zöld kör jelzés és az aztkövető utcában kell majd letérnünk jobbra,az már jelzetlen út lesz,de az vezet ki a Nagy mezőre ami a bazsarózsák otthona.

Rálátás a várra és a templomra

A szemközti utcákból amúgy szép rálátás volt a várra és a templomra.A zöld+ - en menve aztán sehol sem találtunk a zöld körre...egy kedves puli szegödött mellénk,aki produkálta ott nekünk magát,persze nem hagytuk ki,kicsit megsimogattuk megdögönyöztük.Felvillantak az emlékek Gergővel való túrázásaimról,hogy sokszor találkozgattunk valamilyen kedves állatkával.Hát most is sikerült.A zöld kört viszont nem sikerült megtalálnunk.Aztán egy fán végül is ott volt egy ütött-kopott zöld kör jelzés.Utána ott volt az utca is jobbra leágazva.De mindez ez messzebb volt a vártól mintahogy én azt elözőleg számolgattam...no de sebaj.Aztán jött a második probléma.Nem egy utca volt ott hanem kettő.Na jelzés nélkül,térkép nélkül hogyan állapitom meg melyik kell nekünk.Volt ugyan egy alkalmazásom de nem sokat ért.Szerencsére jött egy autós akitől kértem útbaigazitást.A jobb oldali utcát javasolta (itthon néztem meg - a bal oldalival jobban jártunk volna).Mindenesetre mentünk a jobb oldalin.Kiértünk a nyaralós övezetből és ott voltunk alighanem a Mecsek legdélibb részén.Egy hatalmas repceföld kellös közepén,csodás kilátással fűszerezve.Bazsarózsáknak viszont nem volt semmi nyoma....

Repce ameddig a szem ellát

Kétségtelenül ez itt egy Nagy mező volt,de ezekszerint nem az ami nekünk kell.Sebaj úgy döntöttük követjük tovább az utat amin jöttünk.Ekkor már kezdtem érezni,hogy valami nem oké,hiszen az út nem olyan nyomvonalon ment,nem olyan vonalvezetéssel mint amilyent én korábban néztem mikor a túrára készültem fel.Mentünk azért tovább.Egy helyen egy vadászles árnyékában megreggeliztünk.Tovább haladva a túrán továbbra sem leltük a bazsarózsákat...Pedig ezért jöttem mert úgy voltam vele,ennyive tartozom még Gergő emlékének,hogy megtaláljam őket.Hisz vele akartunk ide eljönni.Mentünk,mendegéltünk tovább.Egy kisebb erdőre akadtunk.Fent voltunk persze valami fensík szerüségen a Zengőtöl délre.Talán Arany-hegy névre hallgat ez a hely,de erre nem vegyetek mérget.

Egy csoport jött szembe,ők sem lelték meg a bazsarózsákat...Aztán az uton az erdő mellett felfedeztük őket benn az erdőben!

Az első bazsarózsa amit megláttunk

Volt néhány....de nem sok.Mindenesetre több mint ameddig eddigi életem során összesen láttam.De nem annyi,hogy ez a hely a Nagy mező legyen...ott ugyanis sok van,legalább is igy gondoltam kutatásaim alapján.Tudtam nem lehetünk már messze a céltól.De menve tovább már azzal a kis csoporttal együtt a bazsarózsák mennyisége egyre csökkent...Ők úgy voltak vele feladják a keresést.Én viszont soha nem adom fel!Főleg úgy nem,hogy Gergő iránti tiszteletem és szeretetem vezetett.Tudtam ő sem adná fel.Megkerültük az erdőt északról egy csodás zöld völgyben találtuk magunkat.Ekkor már kezdett derengeni hol járunk.Végigmentünk a völgyön.Én már arra számitottam,hogy itt is lesznek bazsarózsák,de ne voltak.Mindenesetre a völgy meseszép volt...

A meseszép völgyben

Megnéztem az alakalmazást amely szerint a völgy déli végén jobbra menve ott lesz az igazi Nagy mező!Mentünk hát.Arra nem számitottunk,hogy a Nagy mezőre felkell menni egy hegyre...azon a fensík már a Nagy mező volt a bazsarózsák fő lelőhelye.A világon fellelhető állomány 90%-a ugyani itt található!Elrőmentem araszoltam,alaposan lehagyva a többieket,hajtott a vágy a Gergőnek tett igéretem,hogy megtaláljam a rózsákat...ilyen könnyedén még sohasem mentem fel egy hegyre...persze nem volt az olyan magas,de kicsit meredek viszont igen.Felérve láttam a többiek még félúton vannak.Nem baj,gondoltam szétnézek a mezőn.Óriási csalódás fogadott.Nem láttam bazsarózsákat.Itt ahol a legtöbbnek lennie kell....pedig már tudtam jó helyen vagyunk.

Én már fent,a többiek még araszolnak felfelé

Mit volt mit tenni mentünk tovább az uton...aztán egyszercsak ott voltak a bazsarózsák!Ott voltak és az eddigi csalódásomat felváltotta a diadalérzet.Megcsináltam,megtaláltam őket,jelzés és térkép nélkül!Ahogy mentünk kezdett egyre több és több lenni.Csodálatos volt...noha én még ennél is többre számitottam,azért itt már volt jó sok.A réten is a mezőn,meg az út másik felén lévő erdőben is.Itt voltam,megcsináltam Gergő emlékére és az ő iránti tiszteletből.Tudtam vele,egyszerűbben rájuk akadtam volna,de sikerült végül is!

A Mecsek legdélibb részén ott viritottak a bazsarózsák!

Erőfeszitéseim jutalma

Egy csokor a sok közül

Csodálatos....

Nagyon szép volt a némileg L alakban elterülő mező,nemcsak a virágok miatt,de a kilátás is imponáló volt a Zengőre a Hármashegyre és Hosszúhetényre.Itt voltunk Hetény felett.Gyönyörködtünk kicsit a rózsákban.Valamiféle megnyugvás lett rajtam úrrá,hogy sikerült megvalósitani még Gergő tervét...de menni kellett tovább.Ekkor még úgy gondoltam lemegyünk Hosszúheténybe,felmegyünk a Zengő oldalában a medvehagymáshoz onnan pedig le Püspökszentlászlóra,majd vissza Hosszúheténybe.Lefelé az út nagyon szép volt a remek kilátással,ám hosszabb mint gondoltam.Leérve a faluba Hetény vezér szobránál pihentünk és ettük meg az ebédünket.Ekkor már jó meleg volt.

Lefelé a faluba

Hetény vezér ahol már Gergővel is jártunk...

Nem volt egyszerű elindulni újra.Meleg volt és úgy tünt a bazsarózsák utáni hajsza kimeritette erőnket,de mentünk egyenesen be a Püspökszentlászlói-völgybe.Erre persze már ismertem mindent.Sokan mozogtak már erre,sajnos sokan autóval...A völgy mint mindig ezúttal is lenyügőzöen szép volt az áprilisi zöldben.Balra a Hármashegy,jobbra a Zengő volt.Köztük mentünk a völgyben.Hamarosan elértük a kék háromszög jelzést.Ez vezetett fel a medvehagymáshoz.Az utóbbi évek egyik legszebb turistaútja volt ez.Sokat jártunk itt Gergőkémmel.

A zöld püspkszenlászlói-völgy

Egy sorompó (!) akadályozta utunkat a kék háromszögön.Hát ez meg hogyan került ide?Ez nem volt itt.Az út meg...ki volt szélesítve...áááá ez nem lehet igaz gondoltam.Ez olyan út volt felfelé amin egy ember fért el,egymás mellett kettő már nem.Most meg...egy autó is elfért volna!Erdőgazdálkodási munkát folyhattak erre...ennek volt köszönhető az is,hogy az utat kiszélesitették.Hát ez nem használt neki,szörnyen illúzió romboló volt!A csalódásoknak meg nem volt vége...ugyanis korán érkeztünk (mint két éve) és a medvehagyma virágzása még nem igazán indult be...csak itt-ott.Persze azért így is szép volt.

Illúziórombolásként hat az út kiszélesítése

Mi meg...gyerekjáték volt ide feljönni Gergővel az elmúlt években.Most meg egyre nehezebben bírtam,de a többiek is.Határozottan szenvedtünk felfelé...és a látvány sem volt most annyira szép,hogy az feledtesse velünk,hogy felfelé megyünk.Valószinüleg egy héttel korábban jöttünk az igai látványos virágzás ezúttal is április végén várható.Na majd jövőre igy szervezzük újra.Szóval meglehetősen nehezen haladtunk most felfelé.A kék háromszög belefutott a sárgába.Ez az a pont ahol az ember még eldöntheti merre tovább.Vagy vissza ugyanerre,vagy fel a Zengő csúcsára vagy le a sárga háromszögön vissza Hosszúheténybe.Mivel már mindenki tökre kivolt a püspökszentlászlói tervet töröltem és úgy döntöttünk a sárgán visszamegyünk Heténybe és iszunk egy jó sört.

Már kivagyunk felfelé jövet...

Lefelé menet már lényegesen könnyebb volt a haladás.Erre jöttünk tavaly Gergővel is,igaz vele nem voltunk akkor igy elfáradva.Lefelé is szép az út,időnként kibontakozik a kilátás a szomszédos Hármashegyre vagy éppen a szemközti Nagy mezőre ahonnan jöttünk.Ám úgy tűnt az út sohasem akar véget érni,pedig már igencsak porzott a vesém.Lelki szemeim előtt ott volt egy korsó jéghideg sör...szomjaztam erősen a vizünk meg már megmelegedett.

Tavalyi kép! Látható a széles útnak semmi nyoma még,a medvehagymák virágoznak és Gergő is itt van...

Aztán persze leértünk.A sárga jelzés pedig nagyon okosan a kocsmához vezetett éppen.Emlékeztem tavaly is itt ittunk és tudtam remek kis hely ez itt.Volt még majd három óránk a buszig.Beültünk hát.Persze elöször a jó hideg sör nem maradhatott el...mennyei volt,mondanom sem kell.De még mindig volt idő...jöhetett a jégkrém...és még mindig volt idő...úgy döntöttem eszünk egy jó kis babgulyást itt.Igy is lett.Mennyeien finom volt...Tudtam és emlékeztem korábbi túráink alapján,hogy erre délvidéken Tolna és Baranya megyében sokkal finomabbra megcsinálják ezt mint az ország többi részén.Valóban igy volt,szó nincs ami kifejezhetné mennyire fincsi volt...

Jól megérdemelt sörözés a túra végén

A remek hosszúhetényi kocsma,mindig betérek ha erre járok!

Végeztünk,de még mindig volt egy óránk a Pécsre induló buszig.Kicsit elsétáltunk a helyi templomhoz,amely meg éppen felújitás alatt volt.Igy nagyon érdemleges dolgot nem láttunk.Annyi,hogy innen is szép volt a kilátásunk a Zengőre.De az épitőanyagok amik a templom körül voltak,lehetetlenné tették,hogy alaposabban körül nézelödjünk.Visszamentünk a megállóhoz.Volt még háromnegyed óránk.Leültünk pihenni és megvártuk a buszt.Azzal behúztunk Pécsre,a busz állomásról pedig átsétáltunk a vasútra.A Sophiane IC-vel jöttünk Sárbogárdig ahová Móni anyja jött elénk kocsival.Ő hozott aztán haza minket.A szokottnál nagyobb elfáradás ellenére remek buli volt ez is.Sikerült a fő terv a bazsarózsák nyomára akadni!

Így mentünk

Végig a Réka-völgyön és a medvehagymák földjén

A Mecsek az más.Más mint a többi.Itt tisztább a levegő,zöldebb a táj,szebbek az erdők.Mindig ide jövök a legszívesebben.Az itt megtett túráim az összes közül a legkiemelkedöbbek.Persze,hiszen itt kezdödött minden,itt szoktattak rá a természet és a túrázás szeretetére.Így hát nagy örömmel ébredtem az év első mecseki túrájának hajnalán,már nagyon korán 3/4 4-kor.Korán elkellett indulni,hisz a Kelenföld környéki vasúti pályaszakasz felújítása miatt az egész Dunántúl vasúti közlekedése kaotikussá változott és hát már korábban is írtam a Kelet-Mecsek elérése normál körülmények között sem egyszerű Dunaújváros felöl.Na de a lényeg,hogy útrakeltünk mégpedig úgy,hogy autóval elvittek minket a Sárbogárdi vasútállomásra.Onnan indult a vonatunk Szekszárdra,ahol buszra szálltunk át.Még ezzel nem volt vége,mert Bonyhádon átkellett szállni egy másik buszra,ezzel értük el túránk kiinduló pontját Mecseknádasdot.A túrát hála a korai indulásnak reggel fél 9 előtt megtudtuk kezdeni.

Mecseknádasd főteréről kezdtünk

Itt Mecseknádasdon találkoztunk a baknacslistás csoport tagjaival és végül is négyen vágtunk neki a túrának.A tervünk az volt,hogy végig megyünk a hosszú Réka-völgyön,majd a Réka kunyhónál pihenünk egy nagyot,Ezután felkerekedünk és átgyalogolunk Püspökszentlászlóra,majd ha jut rá idő felmegyünk a Zengő oldalába a medvehagymákhoz,na és ha még esetleg jutna rá idő,akkor kimegyünk a Nagy mezőre Hosszúhetény mellé a bazsarózsák otthonába.Ez utóbbira kevés esély volt.

Kellemes időben indultunk el,már az első métereken kristálytiszta volt a levegő...hiába na,ez a Mecsek.

A Mecsek csodálatos

Mondhatni a szokásos útvonalat követtük túránk első méterein,a Mecseknádasdot Óbányával összekötő út mentén gyalogoltunk a Stein malomig.Itt tartottuk meg reggeli szünetünket (mint mindig ha erre járunk).A kristálytiszta patak mellett élvezetes volt a reggeli.Innen aztán a szokásos útvonalat elhagyva nem Óbánya felé mentünk,hanem letértünk balra a piros+ -ra,ez vezetett végig a Réka-völgyön.A völgy a mecseki völgyek szokásos szépségével fogadott.Szembeötlő volt,hogy sok volt a kidőlt fa a völgyben.Ez itt-ott akadályt is jelentett mert rávoltak dölve az útra.Ezek leküzdése nem volt egyszerő.Gyuri barátunk az egyik akadály leküzdésénél hatalmasat is esett.Szerencsére puhára,így nem történt baj.Ám az akadályoknak még messze nem volt vége...

Akadályverseny,fent...

...aztán lenn

A lenyügöző szépségű völgyben ugyanis 13-szor keresztezte az út a patakot!

Tudni kell a Réka-völgy a Mecsek leghosszabb völgye,nagyjából 6km hosszúságú.Dél-nyugat - észak-kelet irányban helyezkedik el a Kelet-Mecsek déli részén.Mint minden magára valamit is adó völgyben,ebben is egy patak fut végig,ezzel is mégszebbé téve a völgyet.Ám míg a társaknak mint pl.az Óbányai,vagy a Hidasi völgynek nem igazán keresztezi a turistaútja a patakot,itt bizony azt tizenháromszor is megteszi!Nekünk persze ez csak egy jó kaland,de kevésbé a túrázás világában mozgó embereknek ez komoly akadály is lehet.Szerencsére mind a 13-at sikeresen leküzdöttük.

Át a patakon,13 közül az egyik

Sikeresen legyürtük mint a 13-at!

A völgy rendkivüli szépségű volt és még mindig nem ez volt a Mecsek legszebb völgye!Még dobogós sem lehet olyan társak között mint a Csepegő-árok,vagy az Óbányai-völgy...de mondom így is rendkivüli szépségű volt.Az akadályok miatt ugyan egy kicsit nehezen volt járható,de 95%-ban sík terepen ment az út.Egy helyen volt emelkedő.Voltak túráink amelyek keresztezték a Réka-völgyet a múltban,de ez volt az első alkalom,hogy végigmentem a hosszú völgyön.Ahogy hatoltunk be a Mecsek belsejében,egyre több és több túrázó jött szembe velünk.Úgy tünt egyik sem a müanyag fajtából való volt,így nem voltak zavaróak és mindenki köszönt is!

Megy a túra a Réka-völgyben

Aztán elértük a Réka kunyhót egy a Nyárádi kunyhóhoz is hasonlatos kulcsosházat.A ház elött szép rét volt és padok,asztalkák és hál isten egy forrás is.Rengeteg túrázó mozgott erre,köztük egész biztos egy müanyag is akadt,mert egy autó ott parkolt a házikónál.Sosem értem mi a fas.nak kell ilyen helyre autóval bejönni?Turistaútak keresztezték itt egymást a kunyhónál,az egyiken valami tájfutó bajnokság zajlott,mert rengeteg futó is itt szaladt el.Itt tartottuk második nagy pihenönket.Több csoport is érkezett ide,mindenki ezen a csodás helyen pihent meg.Elidöztünk mi is kicsit itt a friss forrásvíz közelségében.

A Réka kunyhónál

A kunyhónál búcsút vettünk a piros+ -tól és a kék négyzeten (kék4) folytattuk tovább.Amúgy ha már jelzések a Mecsekben ez többnyire kitünő.Mármint a jelzések felfestése és az útbaigazitó táblák megfelelő helyre való kihelyezése.Azonban a Réka-völgyben mindez épphogy elérte az elégséges szintet...tehát van még hova fejlödni itt is.A kék négyzettől kezdve viszont nem volt gondunk többé a jelzésekkel.Emelkedö következett,na nem igazán durva,de a kajaszünet után kissé nehézkessé vált a mozgásunk és a melegnek hála elkezdtünk izzadni is.Szerencsére hüvös árnyt adó erdőben haladtunk,mi lett volna ha még a nap is ránk süt...hamar elértük a Zengő-kőt.Egy kis emlékkö volt ez,egy csodás zöld réten.Volt még itt egy kis esőbeálló is.A környezet szépsége pihenésre késztetett itt is.Pihentünk hát kicsit a csodás helyen a jó levegőben.

A Zengő-kő

Innen aztán nagyon könnyen lejutottunk Püspökszentlászlóra.Könnyen és gyorsan.Már lefelé vezetett az út.Elöször úgy döntöttük felkapaszkodunk a falu fölé magasodó Szent László szoborhoz,hiszen többször láttuk már azt,de fent még sosem voltunk.Ideje volt felmenni.Némi emelkedö következett ide fel amely azért rövid volt.Fentről csodás volt a világ na és persze a szobor is.Persze a fő dolog a falu felett uralkodó Zengő látványa volt.Legkedvencebb hegyem vígan mosolygott vissza ránk.Lefelé jövet onnan,egy szoknyás nő ment fel.Szexi számomra ha ilyen helyre szoknyában jönnek a nők...így aztán néztem is utána...

A Szent László szobornál

Természetesen ezekután a kastélyparkot most sem hagytuk ki ami ugye egy arborétum.Azthiszem a gyönyörü áprilisi időben isten kertje sem lehetett ennél szebb...A kastélyba ugye tavaly Tibor barátomnak köszönhetően bementünk,most mivel Tibor valahol az Alföldön horgászott éppen,ez elmaradt,de nem bántuk.Az arborétum most felülmúlhatatlan szépségű volt!Körbejártuk persze,az egyik padnál megettük a maradénk kajánkat,egy csomó fotót készítettünk és egyszerüen csak elültünk a csodás helyen élveztük ezt a nyugalmat és szépséget...

A kastélypark egy része

Gergővel már sokadszorra itt...amikor én voltam ennyi idős Sándorral jártam erre sokszor

Innen mindig nehéz eljönni,most sem volt másként,pedig a csodáknak még messze nem volt vége!A Hettyey -forrásból frissitettük víz készleteinket,majd keresztül vágtunk a csodás falun,amelynek nyugalma sajna kezd alábbhagyni..hiszen egyre több és több a turista erre,ami nem baj,de az már nagyon zavaró volt,hogy ezek 80%-a autóval érkezett ide....rendkivül rombolta a táj szépségét a sok autó...!A faluból amúgy jó a rálátás a Zengőre és a Hármashegyre is.Sem a híres haranglábnál,sem a falu elején található helységnév táblánál nem lehetett nyugodtan fotózkodni a sok zavaró autó miatt...

Püspökszenlászlói harangláb

Kiérve a faluból az elején,ami nekünk most a vége volt a püspökszentlászlói-völgyben vitt az út.Itt is a sok idejövő mümájer az autóival volt rendkivül zavaró...szerencsére letértünk a völgyböl,az álltalunk annyira szeretett kék háromszög jelzésre (kék3).Ez az az út ami a medvehagyma tengerhez vezet,ez az az út amely a legszebb a világon...Jártunk már erre többször és fogunk is még.Tavaly ugyan korán érkeztünk még nem nagyon kezdödött el a medvehagyma virágzás,most viszont a lehető legjobbkor érkeztünk!A Zengő oldalába felvezető út mentén ugyanis nem ezer,nem millió,hanem kb.egy milliárd virágzó medvehagyma fogadott!Nem nagyon lehet jelzökkel illetni azt a látványt ami itt fogadott...

Alakul a medvehagymás...

Ennél szebbet a világon nem lehet látni...nincs kép,nincs film ami ezt visszatudja megfelelöen adni,ezt látni kell!Szerencsére nem mozgott erre senki rajtunk kivül és remélhetőleg a sok autóval érkező mümájer ide soha nem talál fel!Nincs is itt számukra semmi érdekes.Számomra azonban minden kétséget kizáróan ez a világ legszebb helye!Viszonylag gyors tempót szokunk diktálni túráink során Gergővel,a többiek olykor ránk is szólnak,hogy lassítsunk.Itt azonban szinte a megállásig lasítottuk a tempót.Élvezet volt minden egyes méter...nem lehetett és nem is lehet soha betelni ezzel a látvánnyal!

Medvehagyma tenger

Egy milliárd medvehagyma között...

Jól esik ide befeküdni...

Kedvem is támadt lefeküdni a medvehagyma tengerbe!Fantasztikus érzés volt,elkapott a szabadság érzete...és ilyenkor érzi úgy az ember,hogy sok gond,baj ellenére a világ egyszerüen csodálatos!El is tudtam volni itt aludni egy jót,de menni kellett tovább...búcsút vettünk a csodálatos helytől és felérve a sárga3 -ra most nem fel a Zengő irányába,hanem le Hosszúhetény felé fordultunk.Azthittük ezzel vége a csodáknak.Ám kedvenc hegyem most sem okozott csalódást,mert a csodáknak még mindig nem volt vége!

Mivel a medvehagyma szezon mellett a bazsarózsa szezon is most van és a világon fellelhető állománya 90%-a ezen a környéken él,éppen azon kezdtünk szomorkodni,hogy nem igaz,hogy egy bazsarózsát sem találunk...

Erre tessék:

A világ egyik legszebb csodája...

Egyszer csak ott volt elöttünk négy!Három együtt,egy pedig kicsit odébb árválkodott.Szerencsére a hülye magyar nagy százaléka azt sem tudja miről van szó,mert ha tudná nem élnének itt biztonságban,boldogan ezek a csodák...Ez egy olyan ritkaság és nemzeti kincs amiből alig-alig van néhány a világon...na persze nem itt.Mert ezen a tájon él többségük....és itt mosolygott ránk rögtön négy...Te aki olvasod,ha egyszer erre tévedsz,le ne tépd,mer külömben én tépem le a kezed amivel letépted!Természetesen fokozottan védett,eszemei értéke 250 ezer ropi...ha letéped büncselekményt követsz el!

Innen aztán levezetett a sárga3 a faluba,helyenként remek kilátással a szélrózsa minden irányába.Meleg volt már nagyon,délután négy felé járt az idő,de élvezetes volt ez az útszakasz is!

Fehérorgonás kilátás a Hármashegyre

Hosszúheténybe leérve a jelzett út rögtön egy pompás kocsmához vezetett!Mivel még volt egy óránk a buszig ami Pécsre vitt minket,beültünk egy igazi jó hideg sörre.Az élmény felülmúlhatatlan volt... Kitünő sör egy kitünö helyen egy kitünő túra végén.Hát kell ennél jobb?Ennek végeztével kiültünk a buszmegállóba.Megvártuk a buszt,azzal pedig belibbentünk Pécsre.Ott átmentünk a közeli vasútállomásra,onnan pedig a Sophiane IC-vel eljöttünk haza,azaz egész pontosan Sárbogárdig.Onnan pedig autóval hazahoztak minket.

Pompás nap volt.A Mecsek más mint a többi...most is az év eddigi legjobb túráját adta.

Írány haza az IC-vel

Túránk útvonala.A pirost elhagytuk a kék vitt fel a medvehagymáshoz.A zöld elmaradt.