Népligeti buli

Hát akkor ez volt az idei,amúgy egész túrhető nyár utolsó durranása.Úgy gondoltam régen voltam már meccstúrán,ideje elmenni egyre.Mivel Gergővel egész biztos elmentünk volna,úgy voltam vele ezt most nem hagyom ki.Noha kedvenc csapatom minden idők eddigi leggyengébb teljesitményét nyújtja a bajnokságban,ez nem tántoritott el benne,hogy elkisérjük a fiúkat egy idegenbeli meccsre.Keresve sem találhattunk volna erre alkalmasabb helyet mint a népligeti FTC centrum.Megfűztem Zolikát tartson velem,benne is volt a buliban.Ráadásul Kelenföldön találkoztunk Józsi barátommal is.
A fél hetes vonattal indultunk és nyolcra már Kelenföldön is voltunk.Itt várt ránk Józsi,akivel beültünk a már törzshelynek számító Lakat kocsmába egy fröccsre és egy kv-ra.Józsival és még pár emberrel üzemeltetjük a facebookon a már igen népszerű nb3foci csoportot.Időnként összeszokunk futni,így volt ez most is.Beültünk és természetesen Zolika volt aki fosta a szót,néha már-már zavaróan sokat beszélt,olykor nem hagyva minket szóhoz jutni.Józsi közben megajándékozott egy magyar válogatott mezzel!És egy másik a csoportot kezelő tag ajándékával egy baseballsapkával!Én sem jöttem üres kézzel,egy a csoport és a weboldalunk logójával ellátott bögrét vittem neki.

A bögre

Elbeszélgettünk egy darabig.majd villamosra szállva kilibbentünk a Népligetbe.Józsi innen már nem tartott velünk,ment tovább haza a villamossal Óbudára.Mi pedig bevetettük magunkat a Népligetbe.A meccs szokatlanul korán 11-kor kezdödött,az FTC centrum meg a liget túlvégén volt,de még mindig volt két óránk a meccsig.Így sétáltunk a liget üde zöldjében a kánikulában is kellemes hüvőset adó fák árnyékéban.Különösebb cél nélkül.Voltam már a Népligetben,de bejárni még nem jártam soha.Most gondoltam jobban szemügyre veszem.A liget szerintem szép volt,szebb mint a Városliget.Szép virágágyásokat,szobrokat érintettünk.Láttuk a Planetáriumot.Egy kisebb réten meg sok csajszi volt a kutyjával.Talán ez egy nöi kutyaiskola lehetett vagy nem tudom...

Újjé a ligetben nagyszerű...

Rendőrautó cikázott a ligetben és fiatalokat igazoltattak elöttünk vagy száz méterrel.Lassitottunk hát,elekerülvén ezt.Bár minden iratunk rendben volt és nálunk is volt,az ördög nem alszik mindenesetre...Odaérve szerencsére már tovább mentek.A liget sétányai kifejezetten kellemesek voltak.Kiértünk a főútnak mondható útra,ennek mentén volt arébb a sportcentrum.Ha már itt voltunk elsétáltunk odáig,mivel azért itt is ligetes,zöld volt a környék.Odaérve jó sokan mentek be,gondoltuk nem a meccsre mennek ennyien.Még mindig volt időnk,így mentünk tovább,nem szándékoztunk még bemenni.

...újjé a ligetben jóóó....

Arébb már nem nagyon volt semmi,egy vasúti alagút.Itt ért véget a liget.Még átmentünk a sínek alatt,de aztán semmi érdemleges nem volt.Valami lakóház féle viritott ott na és itt voltak kedvenc rendőreink is.Jobbnak láttuk visszafordulni.Visszafelé menet még felmentünk a vasúti hídra,hátha belátni fentről a környéket és a sportcentrumot,Ám semmit sem láttunk,fák,bokrok akadályoztak a kilátásban.Lementünk nem volt mit tenni.Lassan odaértünk a sportcentrum főbejáratához.Valami rendezvény lehetett odabenn,mert zene szürödött ki és egy csomó ember ment be.Aztán lázat mértek,ugye nyakunkon a koronavírus második hulláma.Nálunk minden rendben volt,de mégsem tudtunk bemenni...

A szoborsor

A jegyvásárlásnál ugyanis kérdezték,hogy van-e nálunk FTC szurkolói kártya.Hát azt most spec.nem volt.Így akkor mondták menjünk tovább a kerítés mentén egészen addig amig egy zöld konténert nem látunk.Ott lehet bemenni a vendégszurkolóknak.Jó legyen így.Mentünk hát,jó öt perc gyaloglás után ott volt a zöld konténer.Megvettük a belépöket,udvariasan útba igazitottak minket,mert annyi itt a pálya,hogy nem könnyű megtalálni azt amin a meccs lesz.
A centrum belülről,szép,igényes és színvonalas volt.Egy szoborsorba ütköztünk,kiderült ezek itt az FTC olimpiai bajnokainak a szobra.Megkell mondjam az öszintét,nagyon ott volt a szeren!

Éget a nap a centerpályán

Ezután tévedtünk be a centerpályára ahol a meccs lesz.Iszonyatos hőség volt már.Keserűen tapasztaltam,hogy fedett lelátónak meg nyoma sem volt...Megfogunk égni gondoltam...A rendezők udvariasak és segítőkészek voltak,ez meglepett az FTC otthonában...Mielőtt megégtünk volna a kis mobilllelátó mögötti büfénél lenyomtunk egy hideg sört.Közben melegített a csapat,majd jött vissza az öltőzöbe a kezdésre felsorakozni.Ott mentek el mellettünk így egy-két játékossal lekezeltünk.A sör után leültünk a lelátó azon részére amelyet a vendégszurkolóknak jelöltek ki.Höség volt és sokan voltunk egy helyen.Lehettünk harmincan a hazai szurkolók sem lehettek sokkal többen.Így mivel volt hely átültünk a szalagon túlra ami már a hazai szektornak minösült.Ez nem tetszett egy kétajtós szekrénynek,aki visszaparancsolt minket a vendégszektorba...Ledölt a mítosz..a fradi rendezői mégiscsak bunkók!Amúgy Dunaújvárosban oda ül a vendégdrukker ahova akar...

Nézzük a meccset

Kezdetét vette aztán az FTC II. - Dunaújváros bajnoki mérközés.Újra korán gólt kaptunk és hiába támadtuk utána végig a mérközést,mégis kikaptunk 1-0-ra.Azért nem égtünk csak halálra mert volt nálam sapka+napszemüveg,az ajándék sapkát meg kölcsönadtam addig Zolinak.Így kibírtuk valahogy az égető hőséget.A meccs jó volt,de mint írtam hiába a jó játék ha mégis kikaptunk.Szünetben persze eltudtunk menni egy hűs helyre.Meccs végén pedig kisétáltunk arra amerre jöttünk.Az FTC sportcentruma bár szép volt,nem zártuk a szívünkbe.Kifelé menet még egy székelykapura lettünk figyelmesek a sporttelep közepén!

Részlet a meccsből

Székelykapu meglehetősen szokatlan helyen

Kijövet visszamentünk még a ligetbe kicsit sétálni.Szomjasak voltunk kerestünk valami vályút.Kegyetlen hőség volt augusztus utolsó előtti napján.Sőt talán ez volt a nyár eddigi legmelegebb napja.Nesze neked pont a legvégén...A liget legszebb részein még fotózkodtunk párat,mondtam Zolikának fotózzon már le a válogatott mezben.Legalább ilyen képen is lett.Eszembe jutott Gergő,hogy örült volna egy ilyen ajándéknak...hisz annak idején a Dunaújváros meznek is nagyon örült...Végül találtunk egy büfét ahol ittunk hideg italokat.Még nézelödtünk kicsit a ligetben.majd elindultunk a Népligetből vissza a kelenföldi pályaudvarra.Gyalog a 40 fokban...

Válogatott fotó

A borzalmas Telekom épület mellett elhaladva vetettük magunkat bele a cseppet sem rövid útnak.Három óránk volt a vonatunkig és még enni is szerettünk volna.Végül a Lurdy házban találtunk egy kajáldát ahol egy kínait nyomattunk le.Ennek végeztével már csak két óránk maradt és még igen messze volt Kelenföld... Fokoztuk a tempót a hőségben.A Bikás parknál még beugrottam egy boltba hideg italokért.Végül is aztán jó időt mehettünk,mert 40 perccel a vonat indulása előtt kiértünk Kelenföldre.Az jött aztán rendesen és hál isten klimás kocsikkal.Rendben hazaértünk,korán már fél hét után itthon voltunk.

A világ legrondább épülete,sajnos eltakarja a Grupama arénát is

Hát így végzödött a nyár ami tele volt sok szép élménnyel (lásd elöző bejegyzésem).Soha rosszabbat és remélem nem is lesz rosszabb ennél.A csapat ugyan kikapott és nem áll jól a szénánk,de tudom Gergő ott volt velem minden egyes alkalommal a nyáron is.

Következik kedvenc évszakom az ősz.

Tervekről hamarosan.

Jobb volt mint vártam! - Nyári összefoglaló

Bár még két nap van az augusztusból,de holnap meccstúrára indulunk,holnapután meg hivatalos ügyeket kell intézzek munka után,nem nagyon lesz idő írni,így ma megejtem a szokásos évszak összefoglalót.Ugye a tavalyi nyár elég kemény volt minden téren,egyrészt kegyetlen kánikula volt végig és a tragédiák sem kerültek el.Így most kicsit szorongva vártam a nyarat.Ráadásul nem is tartozik a kedvenc évszakaim közé,sőt egyenesen utálom.Ilyenkor a legkellemetlenebb a túrázás is,a meleg nehezen elviselhető.Az idei nyárra viszont különösebb panaszom nem lehet.Egyrészt messze nem volt olyan forró mint a tavalyi és a tragédiák is elkerültek.Igaz elvesztettünk egy számomra kedves valakit,de ez a nyár sokkal jobb volt mint a tavalyi!Hát akkor nézzük meg hogyan is alakult az idei nyár.

Lovasbemutató Révbérpusztán

Rögtön a nyár első napján leruccantunk a közeli Révbérpusztára.Pont e napra esett pünkösd,így megnéztük ott a helyi lovasbemutatót és egy kicsit túráztunk is.Jó programnak bizonyult,a show látványos volt,tudtunk enni babgulyást is és inni jó sört.Móni is Zoli jött velem ekkor.Mondhatni a nyár tehát jól indult.Amúgy a koronavírus járvány után voltunk,kezdett beindulni újra az élet.Mi meg igyekeztünk ebből profitálni.

Még ugyanazon a héten szombaton Pécsre vettük az irányt.Focicsoportunk játékának nyereményéért utaztam le,amit még a Pécsi MFC futballcsapata ajánlott fel nekünk.Zoli jött velem és miután átvettük a nyereménytárgyat elmentünk kicsid ide-oda a városban.Elöször a Barbakánt néztük meg,itt már nagyon rég voltam,innen pedig kimentünk Tettyére ahol még sosem jártam és ahová még Gergővel tervezgettünk egy jó kis bulit.Klassz kirándulás volt ez is.A babgulyás itt is megvolt meg a sör.Hazafelé a buszon kicsit ugyan szenvedtünk mert majd bevízeltünk,de remek nap volt!

Tettye

Nem kellett sokat várni a következő bulira.Manó barátom hívta fel a figyelmem a Rétszilasi-tavakra,csupa jót hallottam tőle,így a legközelebbi kirándulást ide terveztük.Most is Móni és Zoli jött.A Rétszilasi-tavak és Rétimajor varázslatosan szép volt.Akkora területen helyezkedett el 23(!) kisebb-nagyobb tó,hogy egyszerre nem is tudtuk bejárni.Így valószinű visszatérünk még.A hely központi helye Rétimajor volt,amely szintén elvarázsolt.Itt a helyi halászcsárdában ezúttal nem babgulyást hanem egy egy halászlét nyomtunk le.A sör persze itt is megvolt.Kellemes jó kis kirándulás volt ez is,ugyan kicsit meleg volt már,de nem az a kibírhatatlan meleg mint tavaly nyáron.Ha jövünk legközelebb az nem nyáron lesz mindenesetre.

Rétimajor egy szelete

Hat napot kellett várni a következő túrára,amelyet ezúttal hétköznap méghozzá pénteken ejtettünk meg!Célunk a Mecsek volt,a Kelet-Mecsek átszelése,most északtól-délig.Manó,Zoli és a Tizedes barátom jött el velem és valószinűleg ez volt a nyár legjobb bulija.Csodás tájakon,rengeteg kalandon keresztül szeltük át a hegység keleti részét.A túra Zolika csetlés-botlásairól vált hírhedté.Esett-kelt szegény egész túrán és rendkivül nehezen bírta az amúgy átlagos nehézségű túrát.Ekkor nem tudtuk,de egy betegség kínozta már,ennek volt köszönhető,hogy most nem ment úgy neki.Jól éreztük magunkat,túra végén jött a szokásos babgulyás és sör hegyek.Amúgy ennek a túrának a végén a hosszúhetényi Tavasz vendéglőben árulják a világ legjobb babgulyását.Ide egész biztos jövünk még!Zoli pedig ha lassan is,de kigyógyult a betegségéből.

A Tizedessel és Zolival a mecseki Cigány-hegyi kilátónál

Így telt el a június amely minden képzeletet felülmúlt és nagyon jó volt.Ugye tavaly éppen ez volt az év legrosszabb hónapja,most szerencsére tényleg klassz volt.

Júliusba fordulva mint mindig,most is várható volt,hogy nem lesz sok túra.Szinte minden évben ekkor van a legkevesebb túránk.Ez most is így volt,de azért volt túra.Már a hónap második felében Manó barátommal keltünk útra a Balaton-felvidékre.A Tizedes most nem ért rá,Zolika meg még lábadozott a betegségéből.Manóval Zánkáról indulva a Hegyestűt vettük célba,megnéztük a híres bazaltoszlopokat,majd innen mentünk le Köveskálra.Elvoltunk itt is,viszonylag rövid túra volt sok-sok látnivalóval és szép tájakkal.A gulyás itt emaradt,mert Köveskálon horrorisztikus árak voltak.

A Hegyestű

Még júliusba rávettem a lábadozó Zolikát,hogy menjünk az igen közeli Sándorházára megnézni a Sigray kúriát.Ez oda-vissza 7-8km-es túrát jelentett csupán,Zolinak is jól jött egy kis mozgás,így boldogan jött is.Magával ragadó dolgokat láttunk Sándorházán,a kúria nem mindennapi érdekesség volt.Jó volt megnézni az egykori palotának tünő,de mára már omladozó épületet.Kicsit zavaró volt ugyan a sok szúnyog,de azért jól éreztük magunkat.

A Sigray kúriánál

Augusztusba fordult az idő.Ez minden évben jó hónap szokott lenni.Ekkor még csak reménykedtem benne,hogy idén is az lesz.Régóta tervezgettünk a közeli Bottyán-sánchoz egy túrát amelyre szintén Manó barátom hívta fel a figyelmemet.Zolival le is ruccantunk a közeli Vilmospusztára.Kicsi,de kellemes túra volt innen a Bottyán sánc,amely a Dunapart egyik löszdombjának erdeiben bújt meg.Ide nem vezetett jelzés,nem is volt egyszerű megtalálni,de végül is sikerült.Majd ezután felmentünk a dombtetőre ahonnan pompás kilátás volt a Duna völgyére.Innen még elmentünk a Baracsi halászcsárdához ahol jöhetett a már hagyományos babgulyás és a sör.

Kilátás a Bottyán sáncról

Ezután kaptam a szomorú hírt,hogy Tupó bácsi a Dunaújváros PASE szotyolaárusa elhunyt.Szíven ütött a dolog,mert szerettem a kisöreget.Meg is emlékeztem róla a blogban.

A Bottyán sánci túra után egy héttel újra a Balaton felé vettük az irányt,most Zoli barátommal.A Balatonföldvárról induló túra a Köröshegyi-völgyhíd érintésével Zamárdiban végzödött volna.Csodás helyeken vezetett a túra,igazán jó volt a buli.Ám mire a viadukthoz értünk nagyon meleg lett,ami aztán ki is tikkasztott minket,így itt megszakitottuk a túrát és Zamárdi helyett Balatonföldvárra mentünk vissza.A sör és a babgulyás most is megvolt,igaz most két külömböző helyen.A túra megszakitás ellenére ez is remek buli volt.Fájdalom,hogy az itt készült filmem nem sikerült.Egyszerüen mire hazaértem eltüntek a telefonról a felvételek...Benne van a pakliban,hogy majd újra eljövünk és akkor megcsináljuk egész Zamárdiig a túrát,de nem nyáron.

A viadukt

Egy hét múlva Mónit vittem le Bajára kirándulni,mivel ez volt a születésnapi ajándékom neki.Mondtam bökjön rá egy tetszés szerinti helyre a térképen azt oda megyünk.Bajáé volt a nyertes bökés.Kellemesen elsétáltunk a csodás kis városkában,megnéztük az érdekességeket,a Sugovicát és a szigeteket no és a kilátókat.Nem is mentünk nagyon sokat,de mégis elrepült az idő mint a fene.Itt is ettünk,igaz most nem babgulyást,de a söröm persze megvolt!Kellemes és igazán kényelmes volt a hazautazás innen.

Baja

Baja után egy héttel ismét a Balaton következett.Most Zoli jött velem.A cél ezúttal Fonyód volt,a helyi kilátókat akartuk megnézni.Itt is csodás volt minden amerre csak mentünk.A két kilátó közül viszont csak az egyik volt nyitva.Sebaj,ennek ellenére itt is jól éreztük magunkat.A gulyás és a sör itt is megvolt.

A nyárból e sorok írásakor még egy buli van hátra.Holnap felmegyünk Pestre megnézzük az FTC II. - Dunaújváros bajnoki mérközést és Józsi barátommal is találkozunk.Vele (és még páran) üzemeltetjük azt a bizonyos focicsoportot amely már elég nagy népszerüségnek örvend.Szóval ez van még a nyárból hátra.

A Balaton és a Badacsony Fonyódnál

A nyár tehát mondhatni remek volt.Sok buli,kirándulás,túra volt és a hangulat is viszonylag jó volt most mindegyiken.Örülök annak is,hogy egy új tájegységet kezdünk fokról-fokra felfedezni a Balatont és környékét.Gergő persze a nyáron is nagyon hiányzott,de a nyár sokkal-sokkal jobb volt mint a tavalyi.

Folytatjuk!

A nyár filmjei:

Elvarázsoló kézi ünnep

Ha már feldobta a legnagyobb közösségi oldal az emlékek között,akkor írjunk róla.Napra pontosan öt évvel ezelőtt lépett utoljára pályára a Dunaferr világhírű nöi kézilabdacsapata.Igen világhírű,hiszen a kilencvenes évek második felében végig verték a világot,több bajnoki címet és nemzetközi trófeát is begyűjtve.Ezek legnagyobbika az 1999-es Bajnokok ligája győzelem volt.Nagyon jó volt azokban az időkben meccsre járni.Gergő pont ebben az évben 99-ben született,így csak az én elbeszéléseimből és pár you tube videóból hallott a híres kézilabdacsapatról.Mígnem elérkezett 2015 augusztusának vége,amikor is újra pályára lépett a Dunaferr BL győztes csapata.Az ellenfél pedig a Dunaferr BL győztes csapata volt!
Ezt nem hagyhattuk ki!

Régi nagyok.Volt válogatott játékosok:Oblisz,Bohus és kettesel Ferling

Persze ez a csapat akkor már vagy tíz éve nem lépett pályára.Utolsó mohikánként még Ferling Detti játszott ekkor a régi csapatból és a dolog apropója éppen az volt,hogy ez az ő búcsúmeccse volt.A szervezők meghívtak minden régi játékost,így fordulhatott elő az a fura eset,hogy a pályán lévő mindkét csapat ugyanaz volt.Gergőnek ekkor már többször is meséltem a régi világsztárokról: Radulovicsról,Kocsisról,Farkas Andiról,Pálingerről,Bohusról és még sorolhatnám.Itt volt az alkalom,hogy újra lássuk őket.Pontosabban Gergő elöször láthassa a világ egyik valaha volt legjobb csapatát én meg újra megnézhessem a régi nagyokat,hiszen gyanítható volt,hogy soha többé nem lép pályára ez a csapat.

Felrilng most a másik mezben,mert mindkét csapatban játszott ami persze ugyanaz volt

Természetesen csordultig telt a sportcsarnok a mérközésre.A szervezők már a meccs előtt köszöntötték a klub ikonjait,a közönség pedig hosszú percekig vastapssal tisztelgett.A pályán a meccs teljesen mellékes volt,hiszen ha valaha volt lényegtelen eredmény,akkor ez az volt.Ha jól emlékszem az eredményjelző egy idő után nem is mutatta az eredményt,csak a kivetitést.Mindkét csapatban amely egy és ugyanaz volt,ott voltak a közelmúlt világsztárjai.Rendkivül élveztem a gálát amely átment persze jópofa bohóckodásba.Jó volt újra látni a régi lányokat akik eddigra már kész nővé cseperedtek.Dicséretükre legyen mondva,sok már nem sportolt mégis ugyanolyan jól mozogtak a pályán mint 15 évvel ezelőtt.

Bohóckodás

Szóval jó buli volt amire mindig is szívesen gondolok vissza,így most kifejezetten jól is esett,hogy felhozta emlékként a facebook.A meccs,a bohóckodás természetsen vastapssal zárult,majd kellően elbúcsúztatták Ferling Dettit,akinek a klub még azzal is kedveskedett,hogy elhozta kedvenc zenei előadóját.Szikora Robit,így tehát a buli egy Szikora/R-GO koncerttel zárult.Ekkor már le is lehetett menni a pályára és fotózkodni is lehetett,így sikerült egy közös képet összehozni Gergőnek Ferling Dettivel a klub utolsó nagy ikonjával többszörös magyar válogatott kézilabdázóval.Sajnos a tömegben kapkodni kellett,így a kép kicsit elmosodótt,de legalább maradt egy ilyen emlék is...

Elvarázsolt mindenkit akik jelen volt ez a kézilabdaünnep úgy gondolom.

Gergő és Detti

Kilátós túra Fonyódon

Idén alaposan belecsaptunk a lecsóba.Még a koronavírus sem tudott megakadályozni benne,hogy elkezdjük egy számomra/számunkra ismeretlen tájegység fokozatos felfedezését.Hiszen immár harmadik idei túránkra indultunk a Balaton köré.Zoli barátommal vágtunk neki az új kalandnak.A tömegközlekedés szokatlanul jó erre felé,hiszen röpke három óra alatt már Fonyódon is voltunk,úgy,hogy Székesfehérváron még várnunk is kellett az átszállásra.A Balaton felé száguldó vonat ezúttal is kényelmes volt.Ami kellemetlenségnek roható talán fel,hogy harmadszor jövünk erre idén és ugye helyjegy kell a vonatra és hát mindhárom alkalommal nem a Balatonra néző oldalra kaptunk csak jegyet.Aztán Siófok után már nem voltak sokan a vonaton így átültünk a kellemesebbik oldalra.Fél kilenc után pedig már le is szálltunk a fonyódi vasútállomáson
.Kezdetét vehette egy újabb kaland!

A Badacsony köszönt szembe a fonyódi kikötőben

Hasonlóan mint a múltkor Balatonföldváron,itt is lelátogattunk elöször a közeli kikötőbe.Megkapóan gyönyörű táj köszönt szembe,hiszen a túlparton ott vigyorgott ránk maga a Badacsony.Ettől újra megdobogott a szívem,hiszen annyit,de annyit tervezgettünk Gergővel,hogy majd eljövünk felfedezni azt,2019-ben már be is akartuk venni a bakancslistánkba.Sajnos,hogy Gergő 2018 végén elment,elvive magával a badacsonyi álmokat is...Na,de most Fonyódon voltunk és itt is kisétáltunk a moló legvégére,ahonnan szintén lebilincselő volt a táj szépsége.Kicsit gyönyörködtünk is benne.Visszanézve Fonyódra pedig ott vigyorgott szembe a "két csöcs" amit még a Hegyestű csúcsán kinéztem magamnak.Nevezetesen a Sipos és a Várhegy,mindkettő csúcsán egy-egy magas kilátóval.
Ezek voltak mai céljaink,ezekért jöttünk.

A két csőcs,a közeli a Sipos,a távolabbi a Várhegy.Messziről valóban két csőcsnek látszodnak!

Visszasétálva a kikötőben még megnéztük a hely érdekességeit,amelyek közül kiemelkedett egy óriáskerék és egy nagy színpad,egy nagy tér közepén.Zoli mondta is,itt aztán nyugodtan felléphetnek kedvence:Csondor Kata is.Ezeket letudva megkerestük a piros jelzést az állomásnál (nem volt nehéz) és indulhatott is a túra.A kora délelötti időpont ellenére is már kezdett meglehetősen meleg lenni.Ma is kánikula volt várható.Bíztam benne ez az utolsó forró túránk az idén,hisz közeledik az ősz amikor a legjobb túrázni.A jelzés bevitt kicsit a városba.Amit furcsának éreztem,hogy a meglehetősen nagy forgalom ellenére sem volt sehol sem jelzőlámpa.Ám úgy tűnt kedves emberek járnak erre,hiszen mindenhol készségesen átengedtek az uton,mindenhol elsőbbséget adtak készségesen a gyalogosoknak.Az út hamarosan pedig emelkedőbe kezdett.

Fonyód utcáin

Itt már felfelé jöttünk

Még az utcákon emelkedett az út,majd végre egy erdős részhez ért.Itt egy szép kapu jelezete,hogy ez a Sipos-hegyi parkerdő.Ám utunk nem itt hanem pár méterrel ez felett folytatódott tovább.A jelzések kifogástalanul voltak felfestve!A hőség után pedig kifejezetten jól jött a hűs erdei szakasz.Ennek ellenére hiába,hisz már idáig is kaptató volt felfelé,ez pedig alaposan izzasztott már minket.Na de legalább itt a nap nem sütött már ránk.Az erdő kifejezetten szép volt,kellemes jól járható utakkal.A mi utunk egy darabig szinten ment,majd újra felfelé vette az irányt.A szokásosnál talán kicsit nehezebben bírtuk,de ezt a meleg számlájára írtuk,mert maga a hegy nem volt magas,hiszen a mindössze 207 méteres magasságával,inkább volt dombocska mint hegy.

A Sipos-hegyi parkerdőnél

A mi utunk teljesen rendben volt

Végül aztán felértünk a Sipos-hegyi kilátóhoz.A vasútállomástól illetve a kikötőtől abszolúlt nem volt messze,a távolságot nagyjából 2km-nek saccoltuk.A kilátó egy vasszerkezetes magas építmény volt a legtetején antenna hegyekkel.Alatta volt a kilátószint,amelyre egy csigalépcső vezetett fel.Látogatása azonban nem volt ingyenes!Előzetesen a neten mikor kutatgattam a dolgok után,azt írták 300Ft koponyánként.Gondoltam az nem fog földhöz vágni minket.A kilátó aljában egy 35 körüli fószer üldögélt,telefonálgatott,meg újságot olvasgatott.Ő volt a jegyszedő.Aztán odaérve közölte,hogy a belépő 500Ft (nem 300 ahogy mi gondoltuk) és szépkártyát nem fogadnak el.Jó hát ez az 500 sem vágott éppen földhöz bennünket,max azon mérgelődtem,hogy a fonyódi oldalakat miért nem frissitik (ebből még volt gondunk ezen a túrán,de erről majd később).Leszurkolva a belépőjegy árát elindultunk felfelé.

A Sipos-hegyi kilátó

A kilátó teljesen jó állapotban volt,ám a felfelé vezető lépcsősor csak az egyik oldalhoz volt odahegeszve/odarögzitve így a másik felén azt a hatást kelltette,hogy a levegőbe lóg,ettől az ember biztonságérzete kicsit csorbát szenvedett,de ettől függetlenül teljesen rendben volt.Felérve a kilátószint is rendben volt.Teljes körpanorámánk volt!Aztán éreztem a kilátó inbolyog "hintázik",ez újfent csökkentette a biztonságérzetet,de tényleg rendben volt az egész kilátó.A panoráma pedig fenséges volt.A Balaton és a túlpart nagy része belátható volt,keletnek pedig a Somogy megyei táj köszönt szembe.Alattunk pedig maga Fonyód pompázott.A kilátóban fent pedig újra kedves emberekre bukkantunk akikkel váltottunk pár szót.Ők mondták,hogy a másik a Várhegyi kilátó bizony zárva van... megint nem értettem,hogy a fonyódi oldalak miért nem frissültek,miért nem közölték ezt?Hiszen nyilvánvalóan akkor nem ide tervezünk kilátós túrát ha csak az egyik látogatható.Azt is nagy ötletnek tartottam,hogy egy kilátót a szezonban lezárunk és akkor újítsuk fel.... Na mindegy itt voltunk,innen pedig pompás volt a kilátás,a szemközti várhegyi kilátóra is.

Kilátás a Badacsonyra és a Gulácsra

Kilátás a szomszédos Várhegyre

Úgy döntöttünk ettől még a túrát megcsináljuk,ugyanúgy felmegyünk a szomszédos Várhegyre ahogy azt terveztük.Közben a kilátóban iszonyatosan sokan lettek.Várom kellett jó pár percet míg a videót tudtam készíteni.Élvezetes volt fent,bár egyre jobban inogott/hintázott a kilátó.Végül aztán lejöttünk és folytattuk a túrát.Innen most lefelé vezetett az út,vissza a városka utcáira.Végig megfelelően felvoltak festve a jelzések itt is.Nagyon sokat nem kellett menni a Várhegyig,ahol aztán az út újra belefutott egy erdei szakaszba.Ennek örültünk persze,annak már kevésbé,hogy az első fára kivolt tűzve egy tábla,hogy a kilátó felújítás miatt zárva...Mindegy mentünk újra felfelé.Egy részen a hűsben volt kis padocska.Itt megkajáltunk.

Út felfelé a Várhegyen

Újra folytattuk az utat felfelé.A két hegy közül ez volt a magasabbik a maga 233 méterével.De ezt bírtuk jobban.Az utak és a jelzések erre is kifogástalanok voltak.Feljebb egy tanösvénybe is belefutottunk,amely csigaszerüen körbe jön le a kilátótól.Némi emelkedő után elértük a csúcsot ahol persze ott volt maga a kilátó.Szemre nagyon szép volt talán szebb is mint a Sipos-hegyi és szemre nem lehetett kivenni,hogy bármi baja is lenne amitől felkell újítani.Körbejártuk,fotóztuk,a bejáratánál egy ajtó volt,rajta ugyanaz a tábla mint lenn az első fán is volt.Benyitottam hátha,de valóban zárva volt.Hát ide nem együnk fel...újra elkezdtem bosszankodni rajta,hogy miért nem jelezte ezt egy fonyódi oldal sem amit megnéztem.Lehet,hogy volt olyan ami jelezte,de mindent én sem néztem át.

A kilátó megkapóan szép volt,nagy kár,hogy zárva találtuk

Nagyon nagy bánkodásra azért nem volt okunk,feltehetőleg valami hasonló élményt nyújthatott kilátásilag mint a Sipos-hegyi kilátó.Csak hát...kilátós túrára jöttünk.A kilátó körül rét volt,alább egy játszótér az elöbb emlitett tanösvény és egy parkoló azok számára akik autóval érkeztek ide,mert ők voltak többen.Jöttek is sokan,de ahogy mi jártunk úgy ők is megszopták -  a kilátó számukra is zárva volt,de akkor más sem talált olyan infót,hogy zárva lesz a kilátó.Így jártunk.Körbejártuk a tanösvényt,majd egy hintába,hintázva pihentünk kicsit.Csoda,volt,hogy kibírt minket a szerkezet és nem szakadt le a nagy súlyunktól...

A kilátónál

Hintázás

Folytattuk a túrát,idáig a piros és a piros3 jelzés hozott,innen viszont a piros+ vitt tovább,amely a Várhegy déli oldalán vezetett le.Már nagyon nagy volt a meleg.Az út a kezdeti meleg utcák után nyugatról kerülte a Várhegyet ahol beért a panoráma sétányra.Itt fák adtak újra árnyékot.Viszont hiába a panoráma sétány,kilátásunk nem volt,pedig magasan voltunk még (relatíve).A növényzet a bokrok,fák eltakarták elölünk a lényeget.Ám csak egy darabon,mert aztán arébb már volt kilátás is a szép sétányról.A sétány másik oldalán pedig emlékművek sora sorakozott sorban és egy zárva (...) tartó múzeum.

A panoráma sétány egy része

Szép érdekes lépcsősor vezetett le innen,de még mindig nem voltunk lenn,csak lejebb.Itt újra beértünk az utcákba.Elöször egy a kertek közé beférköző kálvária köszönt szembe.Fura volt nem is ilyen helyre tenni a kálváriát,hanem így a kertek közé.Persze nyilván a kálvária volt itt előbb és utána épültek köré a házak.Kicsivel arébb pedig egy szép kis templom adott látnivalót.Innen is jó volt a kilátás,egy fa feszület volt a templom mellett és egy kellemes túratársunk is akadt...

Feszület a Badacsony árnyékában

Kellemes túratárs,csodás kilátások...

Tovább haladva a helyi stadion mellett haladtunk el,amelynek környezete szép állapota viszont katasztrófális volt.A stadion felett volt a Sipos-hegy.A kilátó vigyorgott ránk fentről,mintha azt mondta volta"na mi van visszaértetek mókustojások?"Az út másik oldaln viszont ott volt egy újabb kilátó.Jellegében teljesen más volt mint az eddigiek,hiszen ez inkább volt kilátóterasz.Valkó kilátó névre hallgatott.A kilátás innen is szép volt.Alattunk a Balaton,mögöttünk a Sipos-hegy.Balra pedig folytatodótt tovább az út.Mielőtt folytattuk volna,innen is kinéztünk persze.

A Valkó kilátó

Mögöttünk a Sipos-hegy

Ide aztán már közel volt a belváros.Hamar visszaértünk,a kör teljesítve volt.Nem volt nagy táv,talán 8-9km.A túra itt bezárodott,de bőven volt még időnk,így visszamentünk a kikötőbe szétnézni valamit enni és inni.Nagyon meleg volt így délután három körül.Átkozott gyorsan elment az idő,ezen voltunk kiakadva.Vajon a munkahelyen miért nem telik ilyen gyorsan?A kikötőben vendéglátóhelyek sora volt,így nem volt nehéz kiválasztani egy megfelelőt ahol még a szép kártyát is elfogadták,Élvezetes,finom gulyást ettünk amely nagyon jól esett.Majd hideg itallal öblitettük le az út fáradalmait,amelyen azért annyira persze nem fáradtunk el.

Fenséges gulyás

Az ebéd után még a kikötőbe néztünk szét.Szép volt és tán nem volt olyan rideg mint a múltkori balatonföldvári kikötő.Sőt egy a vízben zajló koncertre is figyelmesek lettünk!Azt láttuk,hogy emberek százai állnak a vízben benn,de már viszonylag bentebb a parttól.Egy hajó áll ott,rajta egy gitáros és egy éneklő ember,aki nem volt más mint az egykori V-Tech együttes énekese.A zene is jól hallható volt,az eseményeket messzelátóval vettem ki,hogy mi is történik éppen.Tehát egy ingyen V-Tech koncerttel zártuk a napot.Még elmentünk hideg italokért az útra,majd kimentünk a vonatunkhoz.Ami jött rendesen.Különösebb panaszunk nem lehetett a hazaútra sem.Kilencre itthon voltunk.Fonyód és hegyei valamint a Balaton szépek voltak.Apró bibit a zárva tartó kilátó jelentette csak.

Bikfa-forrás

Mivel a mecseki források is szerves részei túrázásaim történetének,anno úgy döntöttem,hogy inditok egy sorozatot ezek bemutatásából.A Mecsekben nagyságrendileg kétszáz forrás található,természetesen ezeknek csak a töredékénél jártam,de mégis úgy teljes egy sorozat ha annak minden darabját bemutatjuk.Nagy segítségemre van ebben Baumann József gyűjteménye.A sorozatot még Gergő halála előtt pár nappal inditottam,tartozom annyival az emlékének,hogy próbálom végigvinni...

Ahol már jártam ott természetesen van saját fotó,ahol nincs ott google a jóbarát.

Amennyiben esetleg saját képedet véled látni és ez sérti az érdekeid,szólj és leveszem.

Az idei augusztusi részben a Bikfa-forrásról lesz szó.

A Bikfa-forrás

Mánfa külterületén, a Kőlyuki-barlangtól északra kifutó Nagy-Mély-völgy keleti oldalának alján található, a piros sáv jelzésű út mellett (zöld kör jelöli).A forrásnál ér véget a Koponya-kutak (I. II.) felől érkező ZO jelzés is.

Kifolyásának helye rejtettnek tűnik, mivel általában nehezen megközelíthető. A kötéssel összerakott kőrakat felső részében olvasható a forrás neve. A forrás a mellette elhelyezkedő földúttal közel azonos magasságban jelentkezik. Sajnálatos módon ezért a forrásból kijövő víz nem folyik el rendesen és eliszaposodik.
A három oldalról határolt támfalból kiálló fémcsövön a miocén rétegvíz jelentkezik. Vízhozama a mérések szerint 5-12 liter/perc érték körül mozog, időszakosan el is apadhat. Ilyenkor a foglalás aljában gyenge, nem mérhető szivárgást lehet csak érzékelni.

A felújítások ellenére sincs jó állapotban a forrás

Eredetileg egy bükkfa tövéből folyt a forrás innen ered a neve.

- 2001-ben felújították, az üllepítő medencéből kiemelték a lerakódott hordalékot, valamint a forrás előterét megszabadították a felhalmozódott iszaptól.
- 2004-ben átépítették, három oldalról körbe falazták, és környezetét rendbe tették, valamint az elvezető árkot újra alaposan kipucolták.
- 2012-ben a Mecsekerdő ZRT támogatásával a forrás előterét kikotorták, megszabadítva az évek óta lerakódott iszaptól.
- 2016-ban 3 alkalommal az egyik forrásvédnök alaposan kitakarította.

A takarítás és a sokszori felújítás ellenére, jelenleg is nagyon rossz állapotban van a forrás. Eliszaposodott és hatalmas fák döltek a forrás előterébe.

A környéken ennek a forrásnak a vize a legmelegebb, olykor a 14 fokot is meghaladja. Ez valószínűleg a Sikondán feltörő héviz miatt van, mert ilyenkor a melegvíz közvetlen közelében a többi felszínre érkező víznek is az átlagosnál magasabb a hőmérséklete.
A közelben levő Cserkész(Eta)-forrásnál ez a jelenség már nem tapasztalható.
Ezt a jelenséget a "Triász törésvonal okozza.

Úgy tudom víze iható

Túrázásaim történetében megmondom az öszintét nem emlékszem,hogy jártam itt.Álltalában emlékszem a dolgokra,így valószinüsithető,hogy a forrásnál még nem jártam.Azért hezitálok ezen,mert azon a területen ahol a forrás található viszont már jártam és halványan derengne mintha láttunk volna egy forrást,de mivel akkor sajnos siettünk,nem szenteltünk rá időt.Elképzelhető,hogy az a Bikfa-forrás volt.

A szemüveg

Van úgy,hogy megmagyarázhatatlan dolgok történnek.Persze én hajlamos vagyok már mindent túlvilági dolognak mínösiteni,amiben lehet,hogy van is valami,de lehet,hogy nincs és létezik rá ésszerű magyarázat is.Jelen történetemben is próbálok rá ésszerű magyarázatot találni a történtekre,de nem tudok.Így nem marad más,mint abban hinni,hogy Gergő segített odaátról és amig nincs rá más logikus magyarázat addig jó is ebben hinni.Na,de lássuk mi történt.A dolog a közelmúltbéli Hegyestűi túrán esett meg,ahová Manó barátommal mentem el.Ugye köztudott rólam,hogy azokon a képeken amelyen én is szerepelek előszeretettel szeretek napszeműveget viselni.Nöi barátaim olykor meg is szólnak érte,hogy miért bújok mindig a szemüveg és a sapka mögé (mert baseball sapkát is viselek ilyenkor)... Erre most nem válaszolnék,mert nem ez a téma,a történet szempontjából most a szemüveg a lényeg.Tehát a rólam készült fotók nagyrészében rajtam a szemüveg.Valahogy így mint a képen.

Hát kb,így a szemüveg mögé bújva...

A szemüveg a Hegyestűi túrán is ott volt velem.Ritkán veszem elő ugymondd arra a célra ami az elsődleges funkciója.Álltalában a fotózás miatt van velem.Mikor elkészül egy kép megy be a zsebbe,várva a következő alkalomra amikor majd kell.A Hegyestűn is így volt.Már felfelé mentünk a hegyen amikor a zsebbe csúsztattam,egy zsepivel együtt.Mentünk és egyenlöre nem volt rá szükség.Aztán a kellemetlen meglepetés akkor ért,amikor már magánál a Hegyestűnél,a bazaltoszlopoknál akartunk fényképezkedni.Se a zsebkendő,se a szemüveg nem volt sehol.Egyből arra gondoltam,hogy a zseb mellé tehettem és mindkettő a földön landolt felfelé jövet a hegyen.Megnéztem alaposan a hátizsákom,de abban sem volt.Na gondoltam oda az egyetlen szemüvegem.Kettő volt,de az egyiket évekkel ezelött ott hagytam az intercityn a Mecsekből hazafelé jövet még Gergővel.Így most odalett ez is.Nem nagy veszteség persze,majd veszek egyet otthon gondoltam.Addig is Manó odaadta fotózáshoz az övét.

A történet főszereplője

Jó hát így alakult gondoltam.El is felejtödött a dolog a kirándulás további részében,használtam Manó szemüvegjét.Hazaérve kipakolás közben sem találtam sehol a szemüveget.Aztán elmentünk Zolival a Hegyestűi túra után a Sigray kúriához,oda egy a másik szekrényem mélyén talált réges-régi szemüveget vittem,mivel ugye elhagytam a túrákhoz használtat.Tovább felejtödött a dolog,egészen addig amig a Köröshegyi-völgyhídi túrához készülödtem.Pakoltam össze és benyúltam a túraszekrényembe,ahol minden túrához való dolgom megtalálható: térképek,kulacs,távcső stb...ahogy kinyitottam a szekrényajtót és akartam valamit kivenni,óriási meglepetésemre ott volt a polcon az elveszett szemüveg...!Az állam is leesett a meglepetéstől és a döbbenettől.Hát ez meg,hogy lehet?Hiszen elhagytam a Hegyestűn!Átnéztük a hátizsákot is,Manó is tanúsíthatja...

Hogyan került elő az elveszett szemüveg?

Visszavarázsolva...

Ugye megvádolhatnak azzal,hogy én alaposan hiszek a túlvilági dolgokban a spirituális dolgokban,főleg Gergő halála óta,hiszen számos jel (bizonyiték?) jött már odaátról az elmúlt 20 hónapban.És amikor megtaláltam a szemüveget,a döbbenet és a meglepetés mellett mást is éreztem: melegséget és megnyugvást és azt a kellemes bizsergető érzést amiről a spiritualitás azt mondja,hogy a lelkek simogatása....Gergő simogatott...Az elveszett szemüveget pedig ő varázsolta vissza nekem a szekrénybe...Más magyarázatot nem tudok rá,de nem is akarok!Hiszem,hogy így volt,hiszen a nyáron (bár a túrablogban nem szerepel ugyan),de megerősitést is kaptam,hogy Gergő lelke velem van ahogyan azt ígérte is,ahogyan azt érzem is folyamatosan.

Hát ez a szemüveg visszatérésnek sztorija.

(figyelem,esetlegesen cáfolandó,vagy lehülyéző kommenteket nem engedek be,nem érdekelnek!)