Elfogyott a szotyola...

Mióta az eszemet tudom,ott ült a kis székén a dunaújvárosi stadion bejáratának tövében.
Előtte két vagy három műanyag szatyor,tele szotyolával és tökmaggal.

Már messziről hallani lehetett: "Van szotyolám,tökmagom!"

Én rendre megvettem a jegyem a pénztárnál,aztán oda mentem hozzá.Mindig.Minden egyes meccsnél.Csak annyit kérdezett most mennyit?Mondtam,aztán mindig csak azt felelte vedd ki nyugodtan.
Én meg kivettem.Ahogy évtizedek óta mindig...

Többé már nem vásárolok nála.

Mostantól te se keresd a meccsek előtt a szokásos szotyi, vagy a tökmag porciódért, a megbízhatóként tálalt baráti, és bizalmas információkért, mert már másutt tartja fönt a hivatalát. Ahogy egy barátom írta nekem, „elment a focija után”…

Elfogyott a szotyola...

Földvári gyerekként ő is rúgta a labdát. Tizenhat évesen került a csapatba, a Megye I.-ben harcoltak a sikerükért. A gyepről ugyan ő is kiöregedett, de a foci és a sport iránti szeretete örökre megmaradt.

Talán te sem tudtad a polgári nevét Pataki Istvánnak, mert sanszos, hogy hivatalosan mindannyian Tupóként anyakönyveztük az emlékeink közé. Remélem téged is megkiabált legalább egy – két alkalommal, mert ha nem, akkor a válladon, a melleden és csak az ilyen régi vágású profik által látható módon, a szívedben hordott tetszőleges csapatzászlódtól függetlenül, nem is látszottál igazi szurkolónak! Ő az volt. Megismerte a maga fajtáját.

Mindig valami hasonló külsővel láttam, mert kortalannak tűnt, pedig az idén betöltötte a 78. évét. Bácsinak kevesen, talán a legfiatalabbak, és a jó messzi vidékről (először) érkezők szólították.

Sajnáljuk, hogy így döntöttél és elmentél a többiek után. Jó és keserű évek állnak mögöttünk. 
Te és mi, ünnepként éltük meg a meccsek hangulatát... 

Isten veled barátom!

Sokszor beszélgettünk,mert volt,hogy nem a meccsen futottunk össze hanem a buszon vagy valahol a városban.Sosem csak egy köszönés volt ha találkoztunk.Volt olyan,ha a készletet sikerült eladni,feljött a lelátóra és ő is nézte a meccset.Ha épp a közelemben ült le,akkor ott is beszélgettünk.A szívemhez nőtt...és most,hogy elment hullanak a könnyeim..

Isten veled Tupó bácsi!

A szotyola elfogyott.

A csapat tiszteletadása.A soron következő meccsen - a pirosak a mieink.

szöveg forrása: részben saját,részben Dunaújváros futsal