2020. augusztus 16., vasárnap

Visszatérés az alföldi gyöngyszemhez

Valamikor talán 1981-ben jártam elöször Baján.A keresztanyámnál nyaraltam Kiskunhalason és elmentünk meglátogatni onnan Sándorékat a szintén keresztanyámékhoz érkező jugoszláviai rokonaimmal.Egy kis polski fiattal keltünk útra a jó száz kilométeres útnak és ekkor érintettük Baját is.Nem csak átutaztunk,de megnéztük a belvárost és a Sugovicát is.Már akkor kis tökmagként beleszerettem a városba.Ám majd harminc évet kellett várni mire visszatértem,noha mindig is ott volt a tudatomban egy bajai kirándulás lehetősége.Aztám amikor 2008-09 körül visszatértem,akkor sem szórakozásból tettem,hanem mert éppen egy bajai központú cégnél dolgoztam négy évet és valami hivatalos ügyet kellett elintézni,városnézésre ekkor nem volt idő.Újabb tíz év telt el amikor tavaly novemberben Manó barátom álltal szervezett gemenci túrának a végállomása Baja volt.Ekkor már többmindent sikerült megnézni a gyönyörű városból.Úgy döntöttem idén majd visszatérek,ám valahogy minden ellenem dolgozott,nem nagyon volt kivel jönni (sajnos Gergővel ide nem terveztük semmit,amikor meg már igen sajna Gergő ment el...),vagy a koronavírus járvány hiúsitotta meg terveimet.Ám a véletlen amelyről tudjuk ma már,hogy nem létezik összehozta a dolgokat.

Szőkőkút fogad Baján
Mivel láttam Mónin,Gergő édesanyján az utóbbi időben,hogy maga alatt van és éppen most volt a születésnapja,mondtam neki,elviszem kirándulni ha akarja egy álltala kiválasztott helyre.Válasszon bármit.Ugye túráinkra csak nagyon ritkán jön el,nem bírja úgy mint mi,nem bírja azt a tempót,így ezért is kínáltam fel neki ezt a lehetőséget.Ő meg rábökött Bajára,hogy oda szeretne menni.Tudta,hogy szép hely meséltem már neki róla és képeket,videókat is nézegetett.Hát így alakult,hogy végül is összejött a bajai kiruccanás újra.Zolika barátom egész héten agyalt,hogy eljöjjön-e,de végül is nem jött,sok költekezni valója mostanában és a kórházi kezelés miatti táppénz végett fizetést is alig kapott.Majd a következő bulira eljön..Így Mónival vágtam neki ezúttal.Fél hét után szálltunk fel a buszra és egy szekszárdi átszállással is,fél tízkor ott voltunk Baján.Kezdödhetett  a városnézés a gyönyörü alföldi városkában.

Írány a belváros!
Természetesen hova máshova mint a belváros felé vettük az irányt.Baja jó ebből a szempontból,sem a vasút,sem a buszállomás nincs igazán messze a belvárostól.Móni már az első métereken levolt nyügőzve,hogy milyen szép ez a város.Egy gyönyörű térre értünk a helyi Bácskai áruház szomszédságában ahol a fő látnivaló a templom volt,ám az mellett egy is egy szép szökőkút volt (már a buszállomásnál is akadt egy - felső kép).Ezen is elcsodálkoztunk,Móni teljesen kész volt már ennyi szépség láttán,úgy éreztem ekkor,hogy olyan mint a fia,az volt ilyen mindenre rácsodálkozó...Még ekkor nem volt nagyon meleg.Amúgy a hozzáértő időjós barátaink megint hellyel-közzel rossz időt mondtak mára,de már levolt fixálva az időpont nem akartunk módosítani,Móni is ekkor ért rá.Aztán  a beígért borús időnek,a záporoknak,zivataroknak nyoma sem volt ekkor és a nap további részében sem...Pataki Zitáék tehát megint hozták a kötelezőt...

Újabb szökőkút
Szóval erre a szökőkútra is rácsodálkoztunk,majd mentünk beljebb a belváros szép utcáin.Rengeteg vendéglátóhely nyitva volt már ekkor délelött tíz körül.Nem ez a meglepő,hanem az,hogy már ekkor szinte mindenütt teltház volt.Akartunk egy kv-t inni,de gondoltam itt horrorisztikus árak lehetnek,mondtam majd valahol máshol.Kiértünk a Szentháromság térre amely azhiszem,hogy Baja főtere.Valóban gyünyörű,egy hibája van,hogy átlósan átszeli egy macskaköves út amelyen járhatnak az autók,van is forgalom bőven.Mit ad isten,itt is volt egy szökőkút.Talán még Kaposváron láttunk ennyi szökőkútat ha emlékezetem nem csal.Ennek a térnek a nyugati széle már gyakorlatilag a Sugovica partja,odamentünk egy hűs helyen lévő padra elfogyasztani a reggelinket.

Újabb szökőkút ezúttal a főtéren
Móni továbbra is elvolt ájulva a nyakába szakadt rengeteg szépségtől.Valóban az egyik legszebb város ez amelyben valaha is jártam.Ettük a szenyóinkat,azt nézelödtünk,elöttünk a Szentháromság tár pompázott,mögöttünk a Sugovica amely ugye a Dunának egy holtága,rajta a szemközti Petőfi-szigetre vezető híddal.Előre elterveztem persze merre megyünk.A reggeli után indultunk is végig a Sugovica parti sétányon,egészen odáig amig a Sugovica bele nem megy a nagy Dunába.Tudtam ott a sarkon majd lesz egy kis kilátó ahová még Móni is felmer menni a tériszonyassága ellenére is.Így is lett nekivágtunk,de rögtön ott volt egy kávézó,ahová akkor betértünk.Hát mit mondjak...az árak...cseppet sem volt olcsóbb mint az e tekintetben agyonszidott Balaton...na de azért ittunk egy kávét és mentünk tovább a sétányon.

A Sugovica
A Sugovica parti sétány felülmúlhattalan szépségű és rendkivül kellemes nagy melegben is.Mert kezdett nagy meleg lenni (vajh hol a rossz idő amit az időjósok ígértek?).Fák adnak árnyákot,padok tucatjai bíztosítják,hogy pihenjünk és mindegyikről kellemes a kilátás is.Aztán itt húzodik a helyi szabadstrand is,ahová éppen kezdtek csordogálni a népek.Itt mentünk lassan,rengeteget fotózva így elég sokára értük el a Sugovica és a Duna találkozását,de a fene bánta.Kacsákkal randevúztunk,kisvonatnak adtunk helyet meg ilyesmi.Turistajeleket láttunk felfestve,amelyekről Móni érdeklödőtt,mondtam ezek most kivételesen nem játszanak,nem kellenek a mai kiránduláshoz.Annak ellenére,hogy nem sokat jártam Baján ezt a belváros és környéke részét már úgy éreztem ismerem mint a tenyeremet.Elértük a vízek találkozását ahol ott állt az álltalam már ismert kilátó.

A kilátó a Sugovica és a Duna találkozásánál
Lőn csoda erre már Móni is felmert jönni valóban.Csigalépcső vezetett fel a nem túl magas kilátóba,ahonnan szemetgyönyörködtető kilátás nyílt.Látni lehetett kelet felöl jövő Sugovicát mögötte a várost.Délre nagyon szép volt a kilátás az itt talán legszebb formáját futó Dunára.Nyugatra szemben a Gemenci erdő integett éppen vissza.Északnak meg látni lehetett a bajai dunahídat.A nem magas kilátó mondhatni majd teljes körpanorámát adott.El is időztünk itt kicsit.Valószinű a kilátó majd szerepelni fog kedvenc kilátós sorozatomban a közeljövőben,ott majd részletesen kitérek rá.Jó volt fenn a levegő,járt a szél.Ekkor érzetem újra azt amit már régóta nem,hogy Gergő ott van velünk.Azthiszem ez így is volt...

Kilátás délnek.A Sugovica és a Duna találkozása

Móni a kilátóban
A kilátó után még megnéztük a közeli hajótörténeti skanzent,majd elindultunk a sétányon vissza.A cél most a túlpart volt,a Sugovica túlpartja,ugyanis ott már volt egy komolyabb kilátó is ami a helyi ökopark része volt.Azonban ugye híd innen nem vezetetett át,ami azt jelentette kerülnünk kell,ami nagyjából 4-5km-es sétányt jelentett.Nosza akkor rajta.Valahogy gyorsabban visszértünk mind ide.Móni ezt azzal magyarázta,hogy visszafelé nem álltunk meg fotózgatni.Közben odaértünk ahhoz a részhez,ahol volt pár étterem szépen sorban.Mivel már dél is elmúlt úgy döntöttünk,hogy megebédelünk.Az egyik helyre be is ültünk és meg is ebédeltünk.Nem volt rossz,én még ittam egy jó sört is.Ami nem teszett az,hogy nem fogadták el a szépkártyát,így valószinű ez volt az első és utolsó eset is,hogy itt kajáltam.Ebéd után mentünk tovább,fel a hídra ami átvitt a Sugovica felett egyenesen rá a Petőfi-szigetre.

Itt még a híd alatt jómagam

A virágos híd a Sugovica felett
A Petőfi-sziget Baja kisebbik szigete,olyan hatást kelltett mint a fövárosi Margit-sziget,buli és kiránduló sziget.Voltak vendéglátóhelyek,talán strandok is,turisztikai központ,focipályák,teniszpályák,erdei kalandpark stb.Egy valamit hiányoltam.Nem volt szökőkút,legalábbis amerre mi mentünk arra nem.Olyan sok ember sem volt mint az emlitett Margit-szigeten.Jól járható út vitt át a szigeten.Aztán feltűnt Baja nagyobb szigete is a Pandúr-sziget.A két szigetet egy a Sugovicából leágazó holtág választotta el egymástól amelyen rengeteg hajó horgonyzott és sétahajók és csónakok szelték a habokat.Micsoda hely volt ez is!

A két szigetet elválasztó holtág (vagy csatorna?)
Arébb egy szép híd vitt át a Petőfi-szigetről a Pandúr-szigetre.Ezen mentünk át.Valóban elképesztően szép és érdekes város ez a Baja.A híd teljesen jó állapotú volt és csak gyalogos híd volt,iletve biciklis.Autók ide nem tudtak bejönni.Feltehetőleg arébb valahol még lehetett egy híd,hiszen a Pandúr-szigeten voltak utak amelyeken autók jártak.Mindenesetre erről a hídról másikat nem láttunk,de a térképem is jelzi,hogy van még egy.A Pandúr-sziget a Petőfi-szigethez képest hatalmas volt.Egy darabig a betonúton tudtunk menni,ahol az autók jártak,de ez most nem volt zavaró.Az út egyik oldalán erdő,a másikon nyaralók voltak.Aztán elértük újra a Sugovicát,már a túlparton voltunk tehát.Itt rengeteg sátor és lakókocsi volt a Sugovica parton,strandoltak,főzöcskéltek az emberek.Elvoltak.

A gyalogos híd

Kilátás a hídról,balra a Petőfi jobbra a Pandúr-sziget
Innen is szép volt a Sugovica,de a másik part a sétányos azért megkell hagyni szebb.De ez sem volt rossz.Nem kellett aztán sokat menni ott volt az ökopark és a kilátó.Itt volt vagy két tucatnyi ember,ezek is főztek meg mulatoztak amely kissé zavaró volt,de a park ezen része úgy volt kialakitva,hogy nem nagyon érintkeztünk velük.Voltak padok asztalok,padok,ingyenes wc-k(!) és persze a kilátó,ahová Móni már nem mert feljönni.Én persze nem hagyhattam ki,hisz kilátó fan vagyok mondhatni.Leült egy hűs helyre én meg addig nekivágtam a kilátónak,amelynek fő anyaga a fa volt,ás rácsos acélszerkezetú lépcső vezetett felfelé,amelynek alapnanyaga származhatott éppen Dunaújvárosból,nálunk gyártanak ilyen lépcsős rácsazatokat.

Maga az ökoparki Pandúr-szigeti kilátó

Őkoparki pihenő

A kilátó bejárata
A kilátó ingyenes volt.Állapota pedig kifogástalan.Elindultam felfelé,ekkor hál isten senki nem volt fenn.Két szint is volt feljebb.Az alacsonyabbikról a Sugovicára lehetett kilátni,ez nem sokmindent mutatott.A felsőről pedig az Ökoparkot és a Pandúr-sziget nagy részére nyílt kilátás,ez már jobb volt.Elindőztem itt is kicsit,hiszen járt a szél és a nagy melegben ez igazán kellemes volt.Közben jöttek fel,de hamar le is mentek.Erről a kirándulásról nem készült film vagy videó,de gondoltam itt megmutatom,hogy a kilátó mit mutat:


A kigyörködés után lejöttem.Még bejártuk a csöppet sem nagy ökoparkot,hát nem éppen egy nagy eresztés,de legalább van,kilátóval,ingyenes wc-vel...stb,az én városom még ettől a szintől is fényévekre van.Nagyon meleg lett.Hol a rosszidő?Istenem ilyenkor úgy megtudnám rúgdosni a sok idióta meterológust...már bocsánat.Találtunk egy csapot ahol kicsit megmosakodtunk,majd arébb egy büfét is,ahol lenyomtunk két palacsintát és egy üditőt is.Ezután indultunk vissza a belváros felé.A város a kánikulában is szép volt és nem volt akkora mozgás mint délelött.Lassan bandukoltunk vissza a buszpályaudvar felé.Vettünk még üditőket az útra.

Gábor Áron rézágyúja
Mivel ha megyünk valahova előtte mindig felmérem a menetrendet is,így útközben találtuk ki,hogy hazafelé Szekszárdig ahol átkell szállni,nem busszal hanem vonattal megyünk.Igy még kisétáltunk a vasútállomásra.Annak ellenére,hogy soha nem voltam még itt,tudtam merre kell menni...közel volt amúgy nagyon a buszpályaudvarhoz.Odáig még két szép parkon is átkellett menni,amit cseppet sem bántunk.A vasúthoz közelebbi parkban egy öskövület gözős volt kiállítva,nagyon odaillett valahogy.De látszott rajta,hogy nagyon öreg.Szép volt!

A gözős
Még volt egy óránk a vonatig.Addig az állomás hüvős teraszán pihentünk.Kitikkadtunk a végére a nagy melegben.Végül is oké,hogy nem túra volt,de szerintem így is mehettünk több mint 10 kilométer is.Baja nem hazudtolta meg önmagát,valóban egy gyönyörű város,amelynek a felkeresését bátran ajánlom mindenkinek.Most ráadásul Mónival is jól éreztem magam,mert vele amúgy nem igazán szoktam,de most elvolt nem nyafogott élvezte a sok szépséget amit látott.Közben bejött a vonatunk,felszálltunk rá,de még mindig volt félóra az indulásig,de odabenn legalább ment a légkondi.

Szép felújított uzsgyi a bajai állomáson

Belülről is teljesen jó


Maszkos utas...
Egy szépséges felújított uzsgyi tipusú vonat repitett minket Szekszárdig,amely rendkivül kényelmes,tiszta és gyors volt.Kifejezetten élvezetes volt az utazás!Annyi,hogy a kalauz szólt,hogy maszk legyen készenlétben arra az esetre ha felszállna valami ellenör.Szekszárdon még volt némi időnk a buszig.Aztán az jött is,a busz is hasonlóan kellemes volt,rendkivül tiszta,gyors és kényelmes volt.A sztrándán jött ráadásul,így Szekszárd után csak Dunaújvárosban állt meg,így hamar hazaértünk.Jó kis kirándulás volt ez is.Remélem,hogy Gergő valóban velünk volt!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése