Kedvenc kilátóink (25.) - Türr István-kilátó

 Sorozatom következő kilátóját nem a hegységekben találjuk meg,hanem a Duna partján.Baja városának immár jelképe a Sugovica és a Duna találkozásánál álló Türr István-kilátó.Ismerkedjünk meg vele!

A Bajai-kilátó 

A Duna és a Sugovica összefolyásánál találjuk a bajai születésű Türr István emlékművét, aki szabadságharcosból lett a béke munkásává. 1938-ban, halálának 30. évfordulóján avatták fel a kör alakú, oszlopos, kőből készült épületet, ami Miskolczy Ferenc és Nagy András tervei alapján készült. Alsó, fedett szintjén domborművet és emléktáblát találunk; külső oldalán vezet fel a lépcső a tetején található teraszra, ahonnan pazar panorámát kapunk az ugyancsak róla elnevezett Duna-hídra, az egyesülő folyókra és a gemenci erdő lombkoronájára. A középen álló oszlopot egy pad öleli körbe, így akár üldögélve is élvezhetjük a 360 fokos panorámát. A korlátra erősített lakatok arról tanúskodnak, hogy randevúhoz is tökéletes a helyszín – sőt gyerekekkel is ideális választás, a kilátó közelében játszóteret is találunk.

Az alsó szint

1825-ben született Baján Türr István, aki iskolai tanulmányait megszakítva önként katonának állt, és 16 éves korától az osztrák megszállás alatt levő Lombardiában szolgált. A magyar szabadságharc hatására az olasz forradalom mellé állt. Magyar légiót szervezett, később Garibaldi oldalán harcolt. A kiegyezés után visszatért hazánkba, és utána az ország gazdasági és kulturális felemelkedése érdekében munkálkodott. Az ő nevéhez köthető a Ferenc-csatornát a Sugovicával összekötő átvágás, valamint ő indította el a Korinthoszi és a Panama-csatorna építését is.

Kilátás a Sugovica és a Duna találkozása irányába

Baján a Duna és a Sugovica összefolyásánál két kilátó is áll. Ezek közül a nemrég átadott Pandúr Ökopark kilátója a magasabb. A régebbi és egyben alacsonyabb a Türr István-kilátó.A nagyobb élményt véleményem szerint ez utóbbi nyújtja! Az építmények egymástól kb 2-300 méter távolságra vannak légvonalban. Ha autóval akarunk eljutni egyiktől a másikig, az viszont jó pár kilométeres kerülővel jár.

A kilátóba mi kétszer jártunk.Első alkalommal a 2019 novemberében megtett Gemenci-erdő túránk utolsó szakaszában már naplementekor értünk ide Zolikával,Manóval és a Tizedessel.Majd 2020 augusztusában Mónival jöttünk el ide kirándulni.A kilátón mi nem találtunk fogásat,azaz kifogástalan állapotban találtuk!

Kilátó a naplementében

Meleg szívvel ajánlom mindenkinek a kilátó felkeresését,nem fog senki sem csalódni.Na és ha itt vagyunk akkor Baján is érdemes egyet sétálnunk,az alföldi Dunaparti város lenyügöző szépségű!A belvárosból sétáljunk végig a Sugovica partján,oda visz majd az út a kilátóhoz.

Jómagam sajnos egyik ott jártunkkor sem készítettem videót (hiba volt),így most egy a you tuben található videóval is bemutatom a kiváló építményt:

Visszatérés az alföldi gyöngyszemhez

Valamikor talán 1981-ben jártam elöször Baján.A keresztanyámnál nyaraltam Kiskunhalason és elmentünk meglátogatni onnan Sándorékat a szintén keresztanyámékhoz érkező jugoszláviai rokonaimmal.Egy kis polski fiattal keltünk útra a jó száz kilométeres útnak és ekkor érintettük Baját is.Nem csak átutaztunk,de megnéztük a belvárost és a Sugovicát is.Már akkor kis tökmagként beleszerettem a városba.Ám majd harminc évet kellett várni mire visszatértem,noha mindig is ott volt a tudatomban egy bajai kirándulás lehetősége.Aztám amikor 2008-09 körül visszatértem,akkor sem szórakozásból tettem,hanem mert éppen egy bajai központú cégnél dolgoztam négy évet és valami hivatalos ügyet kellett elintézni,városnézésre ekkor nem volt idő.Újabb tíz év telt el amikor tavaly novemberben Manó barátom álltal szervezett gemenci túrának a végállomása Baja volt.Ekkor már többmindent sikerült megnézni a gyönyörű városból.Úgy döntöttem idén majd visszatérek,ám valahogy minden ellenem dolgozott,nem nagyon volt kivel jönni (sajnos Gergővel ide nem terveztük semmit,amikor meg már igen sajna Gergő ment el...),vagy a koronavírus járvány hiúsitotta meg terveimet.Ám a véletlen amelyről tudjuk ma már,hogy nem létezik összehozta a dolgokat.

Szőkőkút fogad Baján

Mivel láttam Mónin,Gergő édesanyján az utóbbi időben,hogy maga alatt van és éppen most volt a születésnapja,mondtam neki,elviszem kirándulni ha akarja egy álltala kiválasztott helyre.Válasszon bármit.Ugye túráinkra csak nagyon ritkán jön el,nem bírja úgy mint mi,nem bírja azt a tempót,így ezért is kínáltam fel neki ezt a lehetőséget.Ő meg rábökött Bajára,hogy oda szeretne menni.Tudta,hogy szép hely meséltem már neki róla és képeket,videókat is nézegetett.Hát így alakult,hogy végül is összejött a bajai kiruccanás újra.Zolika barátom egész héten agyalt,hogy eljöjjön-e,de végül is nem jött,sok költekezni valója mostanában és a kórházi kezelés miatti táppénz végett fizetést is alig kapott.Majd a következő bulira eljön..Így Mónival vágtam neki ezúttal.Fél hét után szálltunk fel a buszra és egy szekszárdi átszállással is,fél tízkor ott voltunk Baján.Kezdödhetett  a városnézés a gyönyörü alföldi városkában.

Írány a belváros!

Természetesen hova máshova mint a belváros felé vettük az irányt.Baja jó ebből a szempontból,sem a vasút,sem a buszállomás nincs igazán messze a belvárostól.Móni már az első métereken levolt nyügőzve,hogy milyen szép ez a város.Egy gyönyörű térre értünk a helyi Bácskai áruház szomszédságában ahol a fő látnivaló a templom volt,ám az mellett egy is egy szép szökőkút volt (már a buszállomásnál is akadt egy - felső kép).Ezen is elcsodálkoztunk,Móni teljesen kész volt már ennyi szépség láttán,úgy éreztem ekkor,hogy olyan mint a fia,az volt ilyen mindenre rácsodálkozó...Még ekkor nem volt nagyon meleg.Amúgy a hozzáértő időjós barátaink megint hellyel-közzel rossz időt mondtak mára,de már levolt fixálva az időpont nem akartunk módosítani,Móni is ekkor ért rá.Aztán  a beígért borús időnek,a záporoknak,zivataroknak nyoma sem volt ekkor és a nap további részében sem...Pataki Zitáék tehát megint hozták a kötelezőt...

Újabb szökőkút

Szóval erre a szökőkútra is rácsodálkoztunk,majd mentünk beljebb a belváros szép utcáin.Rengeteg vendéglátóhely nyitva volt már ekkor délelött tíz körül.Nem ez a meglepő,hanem az,hogy már ekkor szinte mindenütt teltház volt.Akartunk egy kv-t inni,de gondoltam itt horrorisztikus árak lehetnek,mondtam majd valahol máshol.Kiértünk a Szentháromság térre amely azhiszem,hogy Baja főtere.Valóban gyünyörű,egy hibája van,hogy átlósan átszeli egy macskaköves út amelyen járhatnak az autók,van is forgalom bőven.Mit ad isten,itt is volt egy szökőkút.Talán még Kaposváron láttunk ennyi szökőkútat ha emlékezetem nem csal.Ennek a térnek a nyugati széle már gyakorlatilag a Sugovica partja,odamentünk egy hűs helyen lévő padra elfogyasztani a reggelinket.

Újabb szökőkút ezúttal a főtéren

Móni továbbra is elvolt ájulva a nyakába szakadt rengeteg szépségtől.Valóban az egyik legszebb város ez amelyben valaha is jártam.Ettük a szenyóinkat,azt nézelödtünk,elöttünk a Szentháromság tár pompázott,mögöttünk a Sugovica amely ugye a Dunának egy holtága,rajta a szemközti Petőfi-szigetre vezető híddal.Előre elterveztem persze merre megyünk.A reggeli után indultunk is végig a Sugovica parti sétányon,egészen odáig amig a Sugovica bele nem megy a nagy Dunába.Tudtam ott a sarkon majd lesz egy kis kilátó ahová még Móni is felmer menni a tériszonyassága ellenére is.Így is lett nekivágtunk,de rögtön ott volt egy kávézó,ahová akkor betértünk.Hát mit mondjak...az árak...cseppet sem volt olcsóbb mint az e tekintetben agyonszidott Balaton...na de azért ittunk egy kávét és mentünk tovább a sétányon.

A Sugovica

A Sugovica parti sétány felülmúlhattalan szépségű és rendkivül kellemes nagy melegben is.Mert kezdett nagy meleg lenni (vajh hol a rossz idő amit az időjósok ígértek?).Fák adnak árnyákot,padok tucatjai bíztosítják,hogy pihenjünk és mindegyikről kellemes a kilátás is.Aztán itt húzodik a helyi szabadstrand is,ahová éppen kezdtek csordogálni a népek.Itt mentünk lassan,rengeteget fotózva így elég sokára értük el a Sugovica és a Duna találkozását,de a fene bánta.Kacsákkal randevúztunk,kisvonatnak adtunk helyet meg ilyesmi.Turistajeleket láttunk felfestve,amelyekről Móni érdeklödőtt,mondtam ezek most kivételesen nem játszanak,nem kellenek a mai kiránduláshoz.Annak ellenére,hogy nem sokat jártam Baján ezt a belváros és környéke részét már úgy éreztem ismerem mint a tenyeremet.Elértük a vízek találkozását ahol ott állt az álltalam már ismert kilátó.

A kilátó a Sugovica és a Duna találkozásánál

Lőn csoda erre már Móni is felmert jönni valóban.Csigalépcső vezetett fel a nem túl magas kilátóba,ahonnan szemetgyönyörködtető kilátás nyílt.Látni lehetett kelet felöl jövő Sugovicát mögötte a várost.Délre nagyon szép volt a kilátás az itt talán legszebb formáját futó Dunára.Nyugatra szemben a Gemenci erdő integett éppen vissza.Északnak meg látni lehetett a bajai dunahídat.A nem magas kilátó mondhatni majd teljes körpanorámát adott.El is időztünk itt kicsit.Valószinű a kilátó majd szerepelni fog kedvenc kilátós sorozatomban a közeljövőben,ott majd részletesen kitérek rá.Jó volt fenn a levegő,járt a szél.Ekkor érzetem újra azt amit már régóta nem,hogy Gergő ott van velünk.Azthiszem ez így is volt...

Kilátás délnek.A Sugovica és a Duna találkozása

Móni a kilátóban

A kilátó után még megnéztük a közeli hajótörténeti skanzent,majd elindultunk a sétányon vissza.A cél most a túlpart volt,a Sugovica túlpartja,ugyanis ott már volt egy komolyabb kilátó is ami a helyi ökopark része volt.Azonban ugye híd innen nem vezetetett át,ami azt jelentette kerülnünk kell,ami nagyjából 4-5km-es sétányt jelentett.Nosza akkor rajta.Valahogy gyorsabban visszértünk mind ide.Móni ezt azzal magyarázta,hogy visszafelé nem álltunk meg fotózgatni.Közben odaértünk ahhoz a részhez,ahol volt pár étterem szépen sorban.Mivel már dél is elmúlt úgy döntöttünk,hogy megebédelünk.Az egyik helyre be is ültünk és meg is ebédeltünk.Nem volt rossz,én még ittam egy jó sört is.Ami nem teszett az,hogy nem fogadták el a szépkártyát,így valószinű ez volt az első és utolsó eset is,hogy itt kajáltam.Ebéd után mentünk tovább,fel a hídra ami átvitt a Sugovica felett egyenesen rá a Petőfi-szigetre.

Itt még a híd alatt jómagam

A virágos híd a Sugovica felett

A Petőfi-sziget Baja kisebbik szigete,olyan hatást kelltett mint a fövárosi Margit-sziget,buli és kiránduló sziget.Voltak vendéglátóhelyek,talán strandok is,turisztikai központ,focipályák,teniszpályák,erdei kalandpark stb.Egy valamit hiányoltam.Nem volt szökőkút,legalábbis amerre mi mentünk arra nem.Olyan sok ember sem volt mint az emlitett Margit-szigeten.Jól járható út vitt át a szigeten.Aztán feltűnt Baja nagyobb szigete is a Pandúr-sziget.A két szigetet egy a Sugovicából leágazó holtág választotta el egymástól amelyen rengeteg hajó horgonyzott és sétahajók és csónakok szelték a habokat.Micsoda hely volt ez is!

A két szigetet elválasztó holtág (vagy csatorna?)

Arébb egy szép híd vitt át a Petőfi-szigetről a Pandúr-szigetre.Ezen mentünk át.Valóban elképesztően szép és érdekes város ez a Baja.A híd teljesen jó állapotú volt és csak gyalogos híd volt,iletve biciklis.Autók ide nem tudtak bejönni.Feltehetőleg arébb valahol még lehetett egy híd,hiszen a Pandúr-szigeten voltak utak amelyeken autók jártak.Mindenesetre erről a hídról másikat nem láttunk,de a térképem is jelzi,hogy van még egy.A Pandúr-sziget a Petőfi-szigethez képest hatalmas volt.Egy darabig a betonúton tudtunk menni,ahol az autók jártak,de ez most nem volt zavaró.Az út egyik oldalán erdő,a másikon nyaralók voltak.Aztán elértük újra a Sugovicát,már a túlparton voltunk tehát.Itt rengeteg sátor és lakókocsi volt a Sugovica parton,strandoltak,főzöcskéltek az emberek.Elvoltak.

A gyalogos híd

Kilátás a hídról,balra a Petőfi jobbra a Pandúr-sziget

Innen is szép volt a Sugovica,de a másik part a sétányos azért megkell hagyni szebb.De ez sem volt rossz.Nem kellett aztán sokat menni ott volt az ökopark és a kilátó.Itt volt vagy két tucatnyi ember,ezek is főztek meg mulatoztak amely kissé zavaró volt,de a park ezen része úgy volt kialakitva,hogy nem nagyon érintkeztünk velük.Voltak padok asztalok,padok,ingyenes wc-k(!) és persze a kilátó,ahová Móni már nem mert feljönni.Én persze nem hagyhattam ki,hisz kilátó fan vagyok mondhatni.Leült egy hűs helyre én meg addig nekivágtam a kilátónak,amelynek fő anyaga a fa volt,ás rácsos acélszerkezetú lépcső vezetett felfelé,amelynek alapnanyaga származhatott éppen Dunaújvárosból,nálunk gyártanak ilyen lépcsős rácsazatokat.

Maga az ökoparki Pandúr-szigeti kilátó

Őkoparki pihenő

A kilátó bejárata

A kilátó ingyenes volt.Állapota pedig kifogástalan.Elindultam felfelé,ekkor hál isten senki nem volt fenn.Két szint is volt feljebb.Az alacsonyabbikról a Sugovicára lehetett kilátni,ez nem sokmindent mutatott.A felsőről pedig az Ökoparkot és a Pandúr-sziget nagy részére nyílt kilátás,ez már jobb volt.Elindőztem itt is kicsit,hiszen járt a szél és a nagy melegben ez igazán kellemes volt.Közben jöttek fel,de hamar le is mentek.Erről a kirándulásról nem készült film vagy videó,de gondoltam itt megmutatom,hogy a kilátó mit mutat:

A kigyörködés után lejöttem.Még bejártuk a csöppet sem nagy ökoparkot,hát nem éppen egy nagy eresztés,de legalább van,kilátóval,ingyenes wc-vel...stb,az én városom még ettől a szintől is fényévekre van.Nagyon meleg lett.Hol a rosszidő?Istenem ilyenkor úgy megtudnám rúgdosni a sok idióta meterológust...már bocsánat.Találtunk egy csapot ahol kicsit megmosakodtunk,majd arébb egy büfét is,ahol lenyomtunk két palacsintát és egy üditőt is.Ezután indultunk vissza a belváros felé.A város a kánikulában is szép volt és nem volt akkora mozgás mint délelött.Lassan bandukoltunk vissza a buszpályaudvar felé.Vettünk még üditőket az útra.

Gábor Áron rézágyúja

Mivel ha megyünk valahova előtte mindig felmérem a menetrendet is,így útközben találtuk ki,hogy hazafelé Szekszárdig ahol átkell szállni,nem busszal hanem vonattal megyünk.Igy még kisétáltunk a vasútállomásra.Annak ellenére,hogy soha nem voltam még itt,tudtam merre kell menni...közel volt amúgy nagyon a buszpályaudvarhoz.Odáig még két szép parkon is átkellett menni,amit cseppet sem bántunk.A vasúthoz közelebbi parkban egy öskövület gözős volt kiállítva,nagyon odaillett valahogy.De látszott rajta,hogy nagyon öreg.Szép volt!

A gözős

Még volt egy óránk a vonatig.Addig az állomás hüvős teraszán pihentünk.Kitikkadtunk a végére a nagy melegben.Végül is oké,hogy nem túra volt,de szerintem így is mehettünk több mint 10 kilométer is.Baja nem hazudtolta meg önmagát,valóban egy gyönyörű város,amelynek a felkeresését bátran ajánlom mindenkinek.Most ráadásul Mónival is jól éreztem magam,mert vele amúgy nem igazán szoktam,de most elvolt nem nyafogott élvezte a sok szépséget amit látott.Közben bejött a vonatunk,felszálltunk rá,de még mindig volt félóra az indulásig,de odabenn legalább ment a légkondi.

Szép felújított uzsgyi a bajai állomáson

Belülről is teljesen jó

Maszkos utas...

Egy szépséges felújított uzsgyi tipusú vonat repitett minket Szekszárdig,amely rendkivül kényelmes,tiszta és gyors volt.Kifejezetten élvezetes volt az utazás!Annyi,hogy a kalauz szólt,hogy maszk legyen készenlétben arra az esetre ha felszállna valami ellenör.Szekszárdon még volt némi időnk a buszig.Aztán az jött is,a busz is hasonlóan kellemes volt,rendkivül tiszta,gyors és kényelmes volt.A sztrándán jött ráadásul,így Szekszárd után csak Dunaújvárosban állt meg,így hamar hazaértünk.Jó kis kirándulás volt ez is.Remélem,hogy Gergő valóban velünk volt!

Elöször a Gemenci erdőben

Bár nagyon sokszor terveztük Gergővel és valószinűleg a 2019-es bakancslistánkban már benne is lett volna a Gemenci erdő,végülis Gergő elvesztésével ez nem válhatott valóra.Le is mondtam róla,úgy gondoltam,hogy lehetséges,hogy talán majd egyszer eljövünk,de érezhetően már nem érdekelt úgy a dolog.Aztán a dolgok véletlen(?)szerűségének hála mégis eljutottam a Gemenci erdőbe.Az élmény után sajnáltam,hogy ezt nem ketten közösen Gergővel éltük át....de talán ott volt most is,a szívemben egészen biztosan.

Manó barátomtól eredt az ötlet amit már november eleje felé meglibbentett.Persze örömmel mondtam rá igent,ráadásul hosszú idő után újra négyen indultunk egy túrára.Zoli barátom jött még velünk és Manónak egy haverja akit csak Tizedesnek hívott.Vele hamar összehaverkodtunk,rendes gyereknek tűnt és benne volt a túrázás világában.

Az útvonalunk csak a legvégén fixálodótt le.Eredetileg a Pörbölyi öko központól indulva Szekszárd-Keselyűsig túráztunk volna ami egy 18-20km-es utat jelentett volna,de kiderül onnan nincs mivel visszajönni,így a terv annyiban módosult,hogy végállomásnak Baját jelöltük ki.Ami egy kb.15km-es túrát ígért.Vasárnap reggel fél hétkor indultunk Dunaújvárosból busszal.

Öko központ...

Meglehetősen lassan ment a busz Szekszárdra ahol átszállva a Siófok-Baja járattal mentünk tovább Pörbölyre.Ez a busz már száguldott,így kilenc óra után kicsivel szálltunk le Pörbölyt elhagyva a vasúti átjáró elötti öko központi megállónál.Nem kellett sokat gyalogolni a központig ahol a gemenci kisvasút déli végállomása is volt.Macskák köszöntöttek minket,akik meglehetősen szelídek voltak,de valószinüleg egyszerüen csak lusták voltak odébb menni.Semmi élet nem volt a központban a büfé is csak tízkor nyitott.Mivel társaim meglehetősen szomjaztak egy kávéra,úgy döntöttünk megvárjuk a tíz órát.Addig körbe nézünk itt.Így is lett.Szép hely volt élet nélkül vasárnap reggel.

A gemenci kisvasút pörbölyi állomása

Nem volt nagy hely a központ hamar megnéztük,körbejártuk,de még mindig volt félóránk a büfé nyitásig.Manó mivel már járt itt,felvetette az ötletet,hogy menjünk el a közeli vadleső helyre amely pont ellenkező irányba volt mint amerre a túránk vezetett.Jó menjünk.Pár száz méterre volt és egy vaddisznó turistajelzés vezetett oda már itt is egy gyönyörű erdőn át.Odaérve egy vaddisznó fogadott,persze kerítés védte őt tölünk (...),de szelídnek tűnt,végig jött velünk jókat röfögve.Úgy tűnt ő itt az egyetlen állat,de viszonylag nagy területen arébb feltüntek a társai is,ők nem jöttek közelebb.Arébb volt egy többszemélyes vadles,vagy inkább kilátó arra felmenve láttuk,hogy arébb őzek meg szarvasok is vannak.

Fantasztikus helynek tűnt.Közelebb menve ők sem zavartatták magukat,folytatták mindennapi tevékenyésgüket,nem szaladtak el.Valószinüleg megszokhatták már itt az emberek közelségét.

Manó a vaddisznóval

A vadkilátónál

Ez gyönyörű ugye?

Megérte ez a kitérő.Körbejártuk ezt a vadasparkot azt visszamentünk az öko központba ahol ekkor már nyitva volt a büfé.Igy megvolt a frissitő kávé,indulhattunk végre.Több mint egy órás késssel indult tehát a túra,ami persze nem volt baj,csak tudtam Baján ránk fog sötétedni.A gemenci erdő már az első métereken elképesztően gyönyörű volt az ősz végén is.Nem is tudtam mihez hasonlítani,talán az álltalam eddig ismert helyek közül leginkább a Rácalmási-sziget erdejeihez hasonlíthatott némileg.Egy töltésen ment az út,elég jól járható volt ezen a szakaszon.Manó és a Tizedes ment elöl,mi Zolival hátul.Elöttünk is voltak túrázók akik aztán egy idő után eltüntek a szemünk elöl.Az országos kék vezetett minket,ami kifogástalanul volt felfestve!

Elöl Manó és a Tizedes pont a megyehatáron

Később aztán kezdett sáros,vízes lenni a talaj.Ugye az elmúlt hetek esőzéseinek köszönhető ez és,hogy míg lombosak a fák addig ide nehezen jut be a napfény,nehezen szárad.Ettől függetlenül jól haladtunk,a gemenci erdő lenyügözött minket.Sajnáltam nagyon,hogy Gergővel nem jutottam el ide.Amúgy maga a töltés volt itt Tolna és Bács-Kiskun megye határa.Eszembe jutott az is,hogy rengetegszer volt olyan szitu,hogy maga a turistaút volt a megyehatár,mint itt is.Egy tóhoz pontosabban kettőhöz értünk,amik inkább kráterekhez hasonlítottak mint tóhoz,de a térkép tóként jelezte.Úgy tudom nevük nem volt.Itt tartottunk egy kajaszünetet.

Tó vagy kráter?

Folytatva a túrát mi sem változott.Észak.kelet felé tartott a kék,helyenként kicsit már nehezen volt járható.Hamarosan feltűnt a kisvasút sínje,egy darabig párhuzamosan halad a turistaúttal,majd kereszteztük azt.Egy kicsit eztán változott az erdő jellege,úgy tünt vastagabbak a fák és őserdő hatását keltette a dolog.Ez a rész nem tartott sokáig,mert kiértünk egy gyönyörü rétre a  Rezéti Holt-Dunához ami a kisvasút egyik megállóhelye is volt egyben.A hely gyönyörű volt a dunai holtággal amely lehetett itt olyan széles mint maga a Tisza!Kanyar ívet írt le elöttünk a Rezéti Duna.Szépségére nincsenek megfelelő szavak...

A rét a vasúti megállóval

Az első pillanat amikor megpillantjuk a Rezéti-Dunát.

Lementünk a holtághoz,itt jobban lehet gyönyörködni a redkivüli szépségű tájban.Hihetelennek tűnt,hogy ez itt a Duna holtága.Ugye mifelénk is vannak holtágak,azok is szépek,de ennek a nyomába sem értek.Valóban egy kanyart írt le a Rezéti-Duna.Egy kidőlt korhadt faágra felmászva csodáltuk a természet eme remekművét.Nagyon élveztem a túrát a Gemenci erdő szépsége minden elözetes várakozásomat felülmúlta.Hosszú perceket elvoltunk itt mielőtt tovább indultunk volna.Fényképek sora készült persze itt.Aztán búcsút vettünk a kéktől amit itt egy időre elhagytunk (majd később újra találkozunk) és a kék+ jelzésen folytattuk tovább.

A holtágnál

Legújabb túratársammal a Tizedessel,úgy tünik remekül megértjük egymást

A kék+ felfestései már nem voltak kifogástalanok,voltak ugyan fehér mezők a fára festve de maga a kék+ jelzés benne,rendre levolt kopva.Mivel nagyon sok így volt,arra gondoltam ez szándékosan van így.Vagy felfestik majd újra,vagy új jelzést kap majd az út.Majd kiderül.Amúgy a Tizedes volt a túra navigátora,ő vezette a túrát,mondhatni kifogástalanul.Én örültem,hogy most nem nekem kell,nem kell ezzel is foglalkoznom,élvezhetem ennélkül a táj szépségét.Persze ott volt azért a figyelmem és ha kellett kisegítettem a Tizedest,vagy közös erővel kisegítettük,de ezt nem kellett sűrűn.A talaj ezen a szakaszon igazán nehézzé vált.Rendkivül sok volt a pocsolya,a sár,a dagonya.Nehezen haladtunk.Elöttünk egy kisfiú az apukájával és a kutyájukkal bringatúráztak erre,rendkivül megszenvedték az útnak ezt a részét.Mi is hozzáteszem.Majd két kilométert tartott ez a sáros szakasz,persze itt is,erre is szép volt minden,de most a figyelmünket az kötötte le,nehogy elessünk.

Szép erre is minden....

...de az út kissé nehézkes

Hosszú volt a kék+ szakasz és nehéz.A végénél egy újabb dunai holtágnál találtuk magunkat,de ez már nem a Rezéti volt hanem a Vén-Duna.Szépségben ez sem maradt el az elözötöl.Itt is lementünk a vízhez pár fotó erejéig,majd lassan végérvényesen véget ért a kék+ jelzés ami belefutott abba amelyből kiágazott - az országos kékbe.Az utolsó méterénél még egy kis hídon kellett átkelni ami egy újabb dunai holtág felett vitt át,amely a Cserta-Duna volt.Jóval szűkebb volt eddig megsimert társainál és belefolyt a Vén-Dunába.Nem lehet leírni szavakkal a táj szépségét...

Vajon mi olyan érdekes?A Tizedes,Zoli és Manó is ezerrel fotózgat...

A Cserta-Duna adja a látnivalót!

Innentől újra a kék vezetett minket kifogástalanul felfestve ismét,ám magával hozta a pirosat is.Mi azért a kéket vettük alapul.Egy erdei pihenőhöz értünk a Vén-Duna partján amely ismét nagyon szép volt,ízléses,tökéletesen belepasszolva a környezetbe.Alkalmas hely akár bográcsozni is.Valószinűleg tartom,hogy jó időben jönnek is ide emberek.Most szerencsére nem volt senki.Nem is beszéltem még az időjárásról.Kitünő túraidőnk volt,sütött a nap ezerrel és a hömérséklet nem mehetett 11-12 fok fölé.Kellemes volt,mondhatni ideális.A piehő után újabb rendkivüli szépségű tájon vezetett a kék jelzés és itt már az út is kitünő volt.

Hangulatos erdei pihenő

Továbbra is szép az út

Vagy egy kilométeren át párhuzamosan haladtunk a Vén-Dunával,majd az folytatta útját a már csak pár méterre lévő nagy Dunába,mi pedig dél felé fordultunk.Beértünk egy nyaralós részbe amely valószinűleg Bajának egy külsö területe lehetett már.Nem szokványos nyaralók sora köszönt szembe néhény utcával,főkén magasra épített,főleg cölöpökre épült nyaralókkal.Sokat lehet erre az árvíz...mi abban az utcában maradtunk amelyen a jelzés vitt.Sajna itt ért egy apróbb baleset,na nem engem.Egy hatalmas pocsolya köszönt szembe,ezt kikerülvén kimentünk oldalra a fűre az egyik kerítés mellé.A fű végénél beton járdácska volt.Mivel ekkor Manó ment elöl,rálépve a járdára megcsúszott és hatalmasat esett.(bármelyikünk így járt volna ha elöl ment volna,most Manó volt az áldozat).Kicsit megütötte magát és kicsit sáros is lett.De mentünk tovább.Az út felvitt a Tür István hídra amely Baja dunai hídja volt!

A bajai hídon

Az "igazi" Duna a bajai hídról

A hídon átkelve már Baján találtuk magunkat.Búcsút vettünk az újabb csodák felé haladó kéktől és már a sárga jelzésen mentünk be a városba.A meglehetősen csúnya ipartelepen át menve a Sugovicánál találtuk magunkat és innentől kezdve egy csodálatos mesevilágba érkeztünk.Persze onnan is jöttünk.Baja egy rendkivül csodálatosan szép város.Már a Sugovica is lenyügöző volt,ami szintén nem más mint egy dunai holtág amely több szigetet is körbe ölel.Elsőként kimentünk a Sugovica-Duna sarkához ahol egy kilátó állt.Erre felmenve csodás kilátás nyilt a már alkonyodó időben elsősorban dél felé.

A Sugovica alkonyatkor

A kilátó

A kilátás (a telefonom már nehezen boldogult a fényviszonyokkal)

A Sugovica partján sétáltunk vissza a belvároshoz.A jelzésektől végleg elköszönve.A Sugovicán is sok csoda volt,arébb hídak,vízimalom,vizíszinpad,ez a nem tudom pontosan minek hívják,egy olyan szerkezet ahol függeszkedve drótkötélpályán átkelhetünk a tulsó partra stb...a belváros közelében pedig vendéglátóhelyek sora.Beültünk az egyikbe,egy túrós rétesre és kis borozásra.A teraszra ültünk ki ahol a lemenő nap fényében már kezdett hideg lenni.Így is legalább félórát elidöztünk ott.Ezután indultunk be a belvárosba.

Talán ez lehet a városháza

A belvárosban láttuk csak igazán milyen szép város is Baja.Egy bibi volt,nem értettük,hogy a csodás Szentháromság térre miért engedik be az autókat.A belváros szép hangulatos sétáló utcáin még a már besötétedett délutánban is jó volt sétálgatni.Azthiszem Baja méltó rá,hogy majd visszatérjek és jobban bejárjam a várost,akár a helyi Petőfi-szigetet is,vagy a Pandúr-szigeti tanösvényt,vagy akár a Sugovica partját végig.Valóban gyönyörű város!

Más aztán már nem maradt mint elmenni a busz pályaudvarig amiről szintén nem mondhatok semmi rosszat.Modern,tiszta és értelmezhető minden.Itt végzödött tehát az első gemenci túrám,azthiszem Zolié is.Manó meg a Tizedes már jártak a Gemencben,viszont ők meg még Baján nem voltak.

Baja gyönyörű!

Azhiszem jól sikerült túra volt.A Gemenci erdő szebb mint ahogyan elözetesen gondoltam.Telis tele remek útvonalakkal.Ha egészségem engedi,egészen biztosan visszatérek még,már talán jövőre,hisz maradt még bőven felfedezni való.Baja pedig szintén gyönyörü hely.Nagyon jóléreztük magunkat egy remek csapattal,bőven benne a pakliban,hogy így négyen máskor is túrázunk még,sőt jelentkezgetnek új tagok is,ezeknél persze mindig kérdés,hoy csak hangemberek-e vagy komolyan gondolják.A Gergő utáni érában nekem amúgy sincs már sok választásom,örülök ha valahová oda tudok csapódni,vagy ha hozzám csapódnak...Remek nap volt!

Útvonalunk pirossal