2020. március 30., hétfő

Lesz ebből átadás?

Az esetleges rendszeres olvasók tudják,hogy figyelemmel kísérem a Zengő kilátó építését folyamatosan,annál is inkább mivel az építmény meghatározó része túrázásaim történetének.Ugye a hegyen (Zengő) idáig egy geódéziai mérőtorony állt,amely hivatalosan nem minősült kilátónak és felmenni sem lehetett rá.Ám ez a túrázókat cseppet sem érdekelte,hiszen jómagam is Gergővel karöltve többször is voltunk fenn az elmúlt évtizedben.Az új kilátót hasonlóan a pilisi Boldog Özsébhez vagy a Csóványos kilátójához úgy csinálják,hogy a torony köré építenek egy vázat.A projektről voltak híradások,magam is megosztottam ezeket,egy szó mint száz az átadást március 31-re ígérték.
Akkor egy egészen friss képen nézzük meg mi a jelenlegi valóság:

Igy áll ma a Zengő kilátójának építése (kép forrása:Vass Tibor)
Nem vagyok építész,de ebből aligha lesz átadás 31-én.
Na de ez legyen a legnagyobb bajunk.Sokkal nagyobb,hogy most ha akarnánk se tudnánk eljönni ide,hála ennek az istenverte koronavírusnak.Bizakodunk és reménykedünk,hogy lassan minden jóra fordul.Ha bármi fejlemény van a kilátóval,azt ugyis megírom.

2020. március 29., vasárnap

Tökéletes világ

Képzeld el,hogy nincs vírus.Képzeld el,hogy ragyogó tavasz van,az emberek ha nem is boldogok,de nyugisak.Képzeld el,hogy a világ úgy tökéletes ahogy van.Képzeld el,hogy nem veszítessz el senkit aki valaha is fontos volt neked.Képzeld el,hogy veled van akit a legjobban szeretsz.Képzeld el,hogy új utakra indulhatsz.Új túrákra.
Mert ez egy tökéletes világ.
Elképzelem hát.

A határtalan béke földjén - Vékény,Mecsek
Hajnalodik.Gergő izgatottan ébred.Nem hiába,indulunk a hőn szeretett Mecsekbe.Méghozzá Vékénybe.Útközben Szászváron majd Sándor felszáll a buszra és hárman együtt indulunk a Kelet-Mecseket északról-délig átszelő túrára!Ohh de brutál jó lesz,a valaha élt három legnagyobb együtt!.Pontosabban csak kettő,én csak örülök,hogy velük lehetek... Öt óra után indul a vonat Újvárosból.Kétszer szállunk át,Szekszárdon már buszra amely elmegy Szászváron át Vékénybe,erre száll majd fel Sándor.Terveink szerint a Csepegő-árkon át kapaszkodunk fel a Nyárádi kunyhóhoz,ahol megreggelizünk.Majd folytatjuk a túrát,a Dobogón és a Cigány-hegyen át.Érintjük a Miske-.tetőt és a Hárs tetőt.Majd Püspökszentlászlón megnézzük a kastélyt és az arborétumot.Hosszúheténybe fejezzük be ezt a gigantikus túrát amely nagyjából jó 20km-esnek ígérkezik.

A csodás Csepegő-árokban
Az utazás rendben zajlik,kilenc előtt már Vékényben is vagyunk.Együtt Sándor,Gergő és én.Indulhat ez a pazar túra!Hamar megleljük a zöld+ jelzést.Ez visz majd fel a Csepegő-árok és a Nyárádi kunyhó felé.Már az első méterek pazarak,ahogy a Völgységi-patak mentén megyünk.Dél felöl vigyorog ránk a fenséges Mecsek.Mi is vigyorgunk mert nagyszerűen érezzük magunkat.Pár méter után be is lépünk a szentélybe azaz a Mecsekbe.Mondhatni a kerek erdőbe.Gyönyörű zöld réten át megy a zöld+ (felső kép),majd be is érünk a vízesésekkel teli Csepegő-árokba,amely sokkal szebb annál is mint amit egy egyszerű földi halandó valaha is elképzelni tud...

Minden vízesést megcsodálunk a fenetikus Csepegő-árokban.Majd megkezdjük a kapaszkodást a már itt is egészen fanatsztikus mecseki erdőben a Nyárádi kunyhóhoz.Mindhárman élvezzük a túrát,Sándor mesél a csodákról mi meg hallgatjuk....aztán mi is mesélünk neki a mi csodáinkról.Remekül elvagyunk.Közben lassan feltűnik a Nyárádi kunyhó.Sándor kunyhója....amely...remek álapotnak örvend.Mondom Sándornak rémálmomban azt álmodtam,hogy az összedölés állapotában van már...Boldogan konstatálom,hogy remek állapotban van,nem hiába hiszen Sándor kezelésében van.Leparkolunk,búcsút véve a zöld+ jelzéstől,amely elmegy tovább a Vár-völgy felé,de mi most nem oda tartunk.A sárgán folytatjuk majd tovább,de előtte lemegyünk friss vizért a Balincai-kúthoz majd csapunk egy klassz reggelit!

Balincai-kút a szívek mélyéről
A Balincai-kút a kunyhótól nagyjából 500 méterre van.Víze andalító,felfrissiti az elveszett lelkeket és szíveket...Nagyokat iszunk a friss nedüből,teletöltjük kulacsainkat,majd viszünk a reggelihez is kellő mennyiséget.Boldogan araszolunk vissza a kunyhóhoz,ahol csapunk egy remek reggelit a csodálatos tavaszi délelöttben...Ennek végeztével búcsút veszünk a szeretett kunyhótól,Sándor mondja jöjjünk nyáron is,azt majd kint alszunk és úgy megyünk új túrákra...boldogan mondunk igent az invitálásra.Most azonban folytatjuk a túrát,immár a sárgán tovább.

A Nyárádi kunyhó,túrázásaim meghatározó helye
Némi emelkedők jönnek,de nem vészesek.Gyönyörü az ébredező mecseki erdő körülöttünk.Jönnek sorban a Kelet-Mecsek urai: a Somlyó,a Dobogó,a Szószék... Sajna kilátás nem nagyon mutatkozik egyikről sem a körül ölelő erdő miatt,de a fene bánja.Továbbra is hallgatjuk Sándor sztoriajit,ő meg a miénket,pl a jeges Rám-szakadékról...Nagyjából három és fél kilométert tudunk le,míg feltűnik a Cigány-hegy.Ezen már lesz kilátás is.Felkapaszkodunk hát az 524 méternyi magas hegyre,amely gyakorlatilag a Kelet-Mecsek közepe.Mondani sem kell,hogy teljes körpanoráma fogad odafentről.

A Cigány-hegyi kilátónál
A kilátót ugye megmagasították,így már biztosított a kilátás a magasra nőtt fák ellenére is.Kérdés mi lesz ha a fák még ennél is magasabbra nőnek?Mindegy,felkapaszkodunk kedvenc kilátónkra és megcsodáljuk a kilátást,mint a múltban már oly sokszor....Sosem lehet betelni vele!Jó háromnegyed órát töltünk fenn.Ezt a látványt soha nem tudom megunni.Sándor is élvezi,pedig ő már vagy századjára van itt.Gergőt is lenyügőzi a látvány.Elvagyunk.Még mindig földöntúli boldogság kerülget,hogy együtt lehetek a valaha volt két legnagyobbal...

A kerek erdő egy darabja a Cigány-hegyről
Indulunk tovább,persze még mindig a sárga jelzésen.Egy kereszteződésnél találkozunk az országos kékkel.Kisújbányára és az Óbányai-völgy felé tart.Most nem oda megyünk,majd legközelebb.Mi haladunk tovább a sárgán.Csodás fensík következik a Miske-tető.Tán itt-ott látszodnak Kisújbánya házai.Birkák legelnek a környéken,a béke kézzel fogható.Körül ölel minket a Mecsek és a kerek erdő...Nem akarok innen elmenni... ez a hely csúcs.
A Hárs-tető következik,újabb emelkedő.Remekül bírjuk,a fáradtságnak nyoma sincs,azt felülírja a boldogság érzete...Itt újabb forrás köszön ránk,a Diós-kút.Tartunk hát egy ivószünetet,frissitjük készleteinket.

Útközben a csodák földjén
Ereszkedés következik,le Püspökszentlászlóra.Varázslatosan friss a levegő.Elmúlt dél már a délutánba hajlunk.A túra tán eddigi legkönyebb szakasza ez.Rám tör az érzés,hogy minden tökéletes...ez egy tökéletes világ.Nincs és soha nem lesz semmi baj....hogyan lehetne ha ilyen emberek és ilyen szép tájak léteznek.... Lassan-lassan elérjük Püspökszentlászlót.Sokat jártunk erre az elmúlt években,de ez is olyan mint a kilátás a Cigány-hegyen.Nem lehet megunni.A kastély szépen felvan újítva,a park azaz az arborétum pedig szinte hív,hogy menjünk be.Nem hagyjuk ki természetesen.Előtte még búcsút veszünk a sárga jelzéstől,utunkat tovább a zöld négyzet vezeti.

Püspökszentlászlóra érve
A park mint mindig most is nagyon szép.Körbejárjuk természetesen,majd az egyik padnál kicsit leülünk.Van már pár kilométer a lábainkban.Csinálunk pár fotót,Sándor pedig két sörrel és egy üditővel jön elő.Mig mi nézelödtünk addig hozott a büféből kis itókát.Ezt lenyakaljuk.Olyan minden mint a mesében.Szerintem akár itt is maradhatnánk örökre.Nem csinálnék mást csak a parkban sétálnék és a környéken túráznék.Tudnám,hogy sosem érne baj,hogy sosem menne el sem Sándor,sem Gergő... Azthiszem pontosan ilyen lehet a Mennyország...a fény....

Együtt mindörökké
Na de megyünk tovább,már sajnos nem sok van vissza ebből az egészen fantasztikus túrából.A zöld4 jelzés megy át a Püspökszentlászlói-völgyön.Jobbra és balra a királyok.
A Zengő és a Hármashegy.Zöldül persze minden.A medvehagymához még korán van,így a Paraszik-tetőre most nem nézünk fel.Megyünk tovább Hosszúhetény felé.Akkor is így mentünk amikor Sándor elöször elhozott erre a túrára (igaz az Szászvárról indult) valamikor 1986 tájékán...A távolban mintha feltünnének Hosszúhetény házai.

Elmenőben Püspökszentlászlóról
Beérve a faluba elöször Hetény vezér szobra fogad.Sándor nem volt itt mióta elkészült,ő most látja elöször.Legalább ebben az egyben megelőztük,mi már voltunk itt azóta!Bandukolunk a falu hosszú utcáján.Emlékszem van itt a közelben egy nagyon frankó hely,javaslom Sándornak menjünk be oda.Rábólint.Hamar meg is leljük ezt a szerintem az országban legkirályabb vendéglátóhelyet.Beülünk.Mondom a többieknek vendégeim egy isteni babgulyásra,majd egy jó kis itókára.Be is nyakalunk mindent,Sándor még fizet egy kör itókát.Ezzel zárjuk ezt a fantasztikus túrát!

A szuper hely Hosszúhetényban,ha erre járok sosem hagyom ki!

Egészségedre barátom!
Hát nem mindennapi élmény volt,az egyszer biztos.Annyi van még hátra,hogy megvárjuk a buszt és visszamegyünk Szászvárra,mert Sándor természetesen nem hagyja,hogy hazamenjünk.Náluk alszunk azt majd holnap hazamegyünk.Visszaérünk hozzájuk.Letusolunk,elmegyünk egyet inni,majd eszünk valamit,a nagynéném kedvéért.Hisz bár tele vagyunk a babgulyással,a világért sem sértenénk meg...

Valami jelez...mintha egy telefonos ébresztő lenne az...ohh a francba!
Hát csak álom volt?Dehát...olyan valóságos volt minden....nem,nem lehetett csak álom.
Ott voltam a két legnagyobbal,ott velük.Mindörökké.
Mert ez egy tökéletes világ.

2020. március 25., szerda

Barátság-forrás

Miért éppen a mecseki források?Elöször is azért mert a Mecsek a kedvencem és a források hazája a több mint kétszáz forrásával.Természetesen nem tudtam még mind a kétszáznál járni,de egyrészüknél már jártam és ittam is a vízükből.
Úgyanúgy mint a népmondás sorozatomnál,minden hónapba egy forrást mutatok be.Kétszáz forrás...hát pár évig ez elfog tartani szerintem,még az is lehet,hogy túlél engem...Mire végzek,lehet egy-két forrás már létezni sem fog,hiszen ezeket is karban kell tartani,ápolni kell,nem hagyni elenyészni.Ahol jártam már és lesz saját képem,ott természetesen azt teszem be,ahol nem,ott kénytelen leszek a neten keresni róluk,később ha járok az aktuális forrásnál mégis,akkor lecserélem a képet sajátra.Ez remélem senki érdekeit és jogait nem sérti...

A mai márciusi részben a Barátság-forrással ismerkedünk meg.

Így néz ki a Barátság-forrás
A Páfrányos nevezetű területrészen, annak déli oldalát jelentő völgy északra lejtő térszínén, a völgytalp felett mintegy 10–12 m-re fakadó, foglalt forrás. A zöld sáv jelzésű útról a zöld kör jelzés vezet hozzá.

A több helyen is jelentkező vízmegjelenések közül a legerőteljesebbet foglalták.
A jelenkori felépítmény nemcsak az elnevezést jelző feliratot foglalja magában, hanem egy emléktáblát is, melyen „Mészáros Dezsőné, Katics András emlékére” felirat olvasható.
Az állandóan közel azonos mennyiségű vizet szolgáltató forrás előterében a völgytalpi vízfolyásig, legyezőszerűen szétterülő forrásmészkő felhalmozódás fejlődött ki. A mészkő laza, kézzel könnyen törhető lejtői típusú.
Korábban a forrás vize természetes állapotában szabadon és szétterülően, a mészkőfelszínen vékony rétegként folyhatott le, ebből adódóan nagyon jellegzetes, ún. mikrotetarátás kifejlődésű mészkő is képződött.
Az említett képződési forma időnként még ma is megfigyelhető, amikor a patakmederből a víz oldalirányba is elfolyhat.
A forrás eléggé kiegyenlített hozamú, értékei általában 6–12 liter/perc között váltakoznak, eltérve a hagyományosan ismert karsztos -szélsőséges- jellegtől.
A vízadó képződmény a középső triász korú anizuszi mészkőre települt, miocén kárpáti emeletében kialakult kavicsos, laza konglomerátumos homok.
Az utóbbi években egyre inkább tartósan jelenik meg szomszédságában két időszakos forrás, amelyek jelentkezése a foglalás felújításának szükségességét is indokolhatja.

A forrás
A Mecsek részletes kalauzában is említik a forrást: „ ..a jelzett ösvény a páfrányoson át a kitűnő vízű Barátság-forráshoz vezet.”

- Mészáros Dezső volt a TTE elnöke több mint 20 évig, és a II. világháború idején internálták (sosem tért vissza). Felesége Mészáros Dezsőné volt az egyesület pénztárosa egy időben, és a Sí Szakosztály titkára is.
Katics András tervezte a forrást (mint azt már feljebb említettük), valamint építésében is részt vett. Ezen kívül sí lesikló versenyt is nyert 1935-ben.

- A forrás alatti patakmeder oldalában, a forrásmészkő felhalmozódás alatti üregben, stalagmit -álló cseppkő- kicsi mészkőfigurák alakultak ki.

- Az elfolyó forrásvízben (állítólag) gyerekek kicsiny vizi malmot építettek fából.


 A Páfrányos területén jelzett turistút 1918 óta van, ugyanis ekkor festettek itt először jeleket és kapcsolták be a turista hálózatba.
A munkát a Mecsek Egyesület tagjai végezték.

 Egy 1933-as Mecsek Egyesületi leírás még Páfrányos-forrásként említi, hiszen ekkor még építették, és nem volt meg a Barátság-forrás név.

A forrás felé egy híd vezet át a patak felett, mely 2019-ben romossá vált.


Túrázásaink történelmében nem emlékszem,hogy valaha is érintettük volna a forrást,így most az itt leírt és bemutatott dolgok ugymondd nem sajátok.A szöveg és a képek Baumann József munkájának köszönhetőek.

2020. március 22., vasárnap

A legjobb évünk

Hát alaposan betett a koronavírus a túrázós terveimnek is...Ezen a hétvégén például a Budai-hegyekben túrázgattam volna.Ennek egyenlőre lőttek.Álmomban sem gondoltam,hogy ilyesmit kell megérnünk.Nincs ugyan hivatalosan (még) elrendelve,de az emberek nagy többsége odahaza tart házi karantént és szinte kijárási tilalom van.Ám ez nem érinti a munkahelyem,ahogy azt elöző bejegyzésemben írtam,hiszen a mocskos pénzéhes szarháziaknak a profil a fontos most is,az embereket kitéve halálos veszélyeknek... Friss túrabeszámolóval így nem tudok most jelentkezni.Úgy gondoltam egy bejegyzés erejéig visszatekintek Gergővel való túrázásaim legjobb évére.

Gergő Kisújbányán 2016 augusztusában
Voltak jó éveink,ám nem bizonyúlt túl nehéz feladatnak kiválasztani a véleményem szerinti legjobbat.Ez pedig a 2016-os esztendő.Ebben az évben állt elöször össze igazán a bakancslista és ebben az évben jutottunk el olyan helyekre amelyekről csak álmaimban álmodoztam.Megvalósítottunk Gergővel jobbnál jobb terveket.Pedig a szezon csak nehezen indult be.Már február volt mikor elkezdtünk túrázgatni.Elöször a helyi sziget addig ismeretlen részeit fedeztük fel,majd két Velencei-tó körüli túrával kezdtünk.Az elsőn végigmentünk a tó partján Velencétől - Dinnyésig,ahol akkor néztük meg elöször a mini várparkot.Már ez is óriási élmény volt.A másik túránkon pedig Pákozdról mentünk Pátkára a már eddigre jól ismert ingókövek érintésével.Pazar túrák voltak ezek is.

Elöször a Rám-szakadékban
Ezek után kezdtünk a lakóhelyünk környékét felfedezni.Volt mit!Nem is gondoltunk,hogy lakhelyünk 30km-es körzete is ennyi érdekességet és csodát rejt.Ekkoriban fedeztük fel a Szent-Mihály erdőt,az Adonyi-szigetet,vagy az Adonyi-szőlőhegyet is.A helyi nagy/sebes folyású csatornát és végigjártuk Gergővel.A már ismert túrákra is elmentünk,Dunavecsére,vagy éppen a Rácalmási-szigetre.Tovább bűvészkedtünk a Csövek-völgyében is.Ezen túrák is mindegyike életreszóló élmény volt.Ám a nagy túráinkra is merész,fantasztikus terveink voltak,amelyek mindegyikét sikerült valóra váltani.

A Jakab-hegy árnyékában 16 áprilisában
Elképesztően fantasztikus helyekre jutottunk el.Mint például a mecseki Jakab-hegy a Zsongorkővel és az Éger-völgyel.Vagy a Remetebarlang a börzsönyi Szent Mihály-hegyen a Julianus kilátóval ötvözve.Voltunk a Sötét-völgyben a Szekszárdi-dombság legmeghatározóbb helyén.Eljutottunk a Rám-szakadékba,amely a valaha volt egyik legnagyobb túrázós élményünk lett.Átszeltük a Kelet-Mecseket kelettől-nyugatig olyan helyeket érintve mint az Óbányai és a Hidasi-völgy,a Cigány-hegyi kilátó és Pusztabánya.Már ezek felsorolásától is melegség költözik a szívembe...

A Cigány-hegyi kilátónál 16 nyarán
Ám a sor folytatódott!Voltunk Esztergomban és Párkányban,majd a szlovákiai Burda-hegységben ahol túrázós történelmünknek legnagyobb vihara csapott le ránk,de mégis jó volt.Nagyon jó...Megmásztuk a Naszály csúcsát,voltunk ott ahol Rockenbauer meghalt...Eljutottunk a pilisi Nagy-Kopaszra az akkor új Dévényi kilátóhoz.Helyi túráink is tovább íródtak,jártunk Apostagon,Lossuniumnál Dunakömlödön,a Tassi zsilipnél,Ráckevén és Lóréven.Ekkor fedeztük fel az azóta nagy kedvencé vált Zichy kápolnát.Végigmentünk a budapesti hídakon oda-vissza.

Viharban a Budra mélyén...féltünk tán,de fantasztikus volt!
Eljutottunk Mátyás király vadaskertjébe,megmásztuk a Hármashatárhegyet,voltunk az Árpád kilátón és az Apáthy sziklán is.Megannyi fantasztikus élmény ami most elöjött a tudat és a szív mélyéről...Mindezt 2016-ban éltük át Gergővel.Persze a többi évről is tudnék legalább ugyanennyi élményt mondani így hitelenjében is,a 16-os év annyiban más,hogy tán ekkora váltunk igazi túrázókká,lenyomtunk harminc túrát az év során és így valahogy ez lett a legkedvesebb.Voltak persze rizikós helyzeteink ekkor és máskor is,de soha semmi baj nem ért minket.Jó ezekre most így visszaemlékezni.

Garamkövesden 16 szeptemberében
Ez a blog is 2016-ban indult.Annak is a vége felé.Sajnos,hogy csak akkor.Ám megtalálhatóak benne a 2016-os élményeink is,túraleírásaink is.A túrázásokról szóló videókat is ekkortájt kezdtük el,akkoriban még szinte semmi technikával,de mégis jó volt.És ha bár remegősek az akkori túrfilmjeink mégis jó ezeket visszanézni.Mind megtalálható a blogban valamint a videómegosztókon is.Hát ez volt dióhéjban a 2016-os esztendő amely tehát a legjobbként vonult be életünk történetébe.Bízom és hiszem,hogy odaát Gergő is szívesen emlékszik vissza ezekre az időkre...

2020. március 19., csütörtök

Hozzáállás...

Talán ez a bejegyzés nem éppen egy túrablogba,legfőképp nem egy emékblogba való...de mégis,kikell adjam magamból valahogy,mert alaposan felmegy bennem a pumpa ezek történésére.Ez a bejegyzés hű tükörképe az emberi mohóságnak és az emberi gonoszságnak.Sajnos,hogy jelen esetben éppen rajtunk csattan az ostor...
Tombol a koronavírus,a világ pánikol és retteg.Sorra leállitottak szinte minden rendezvényt.A boltokba,postákra,bankokba egyesével lehet bemenni.A médiából más sem folyik mint a kérés,hogy maradjunk otthon.Egymás után állnak le a gyárak!
E sorok írásakor leállt az Audi Győrben,a Suzukui Esztergomban vagy a Mercédes Kecskeméten.Dolgozóikat otthon tartva azoknak rendes bért fizetve továbbra is.A mi cégünk ezek cégek egyik beszállítója.Ám nálunk hallani sem akarnak leállásról!

Azthiszem ebben a képben minden benne van....
Mára már mindenki tisztában van vele mennyire veszélyes ez az egész járvány.Sorra nő a megbetegedések száma Magyarországon is.A mi cégünk (egyenlőre?) üzemel,szinte teljes kapacitással.Ami hozáteszem nem baj!
Nem ez a baj és nem is ezzel van tele a búrám!
Csakhát...a céghez bejárnak nemzetközi kamionok,amelyek hoznak illetve visznek árut.Mindenféle különösebb ellenőrzés nélkül zajlik ez!Bár állítólag a portánál mérnek hőfokot a soföröknek.Én még nem láttam mondjuk.Na ezeket a kamionkat pakoljuk vagy szedjük mi.Mindenféle védő felszerelés nélkül....

A gócpontból,Olaszországból is jött már kamion
A cég közben hazaküldte irodistáinak nagy részét,mondván távmunka zajlik míg le nem cseng ez az egész dolog.
A maradék irodista pedig kapott szájmaszkot és kesztyűt is!Mi akik közvetlen kontaktban vagyunk a kamionosokkal,mi nem kaptunk semmit...A logisztikus hölgyek sem.Ugye ők adják ki a szállítóleveleket a pilótáknak egy kis ablakon keresztük,amit ki kell nyitni a müvelethez.Így ők is konaktban vannak a soförökkel.Számos soför ugyan már maszkban jön.A lányok kértek maszkot a vezetőségtől,akiknek a válasza az volt,hogy minek az?Mit is lehet erre mondani...?

A mi kérésünkre,hogy minek is jöhetnek be kamionok ellenörzés nélkül,a válasz az volt,hogy a vírus igy is úgy is bejön az országba,akkor meg nem mindegy? (...)

Az esetleges leálásról meg annyi,hogy a vezetőség aztmondta,hogy dolgozunk utolsó csepp vérünkig.
Hát ez az én munkahelyem hozáállása a dolgokhoz jelenleg.

A szerszám fenn,az áru lenn
Ha nagy gyárak képesek a dolgozóikat óvva leállni,akkor egy ilyen szutykos kis cég vezetője önhatalmúlag vagon hogyan állhat így hozzá?És ha felüti a fejét a vírus az üzemben?Mit csinál majd?Persze azért hozott óvintézkedéseket az okostojás.Egyszerre nem ehetünk többen öt főnél kajaszünetben és egymástól legalább egy méterre kell lennünk.Ez igen!Ettől így aztán egész biztos nem lesz baj.... Hát dióhéjban ennyi.Fogalmam sincs róla,hogy felelős vezetők,hogy állhatnak így hozzá a dolgokhoz.Vagyis hát van...a mohó pénzéhség a semmi nem elég sziztéma...míg a java otthon van távmunkába addig mi itt komoly veszélyeknek kitéve végezzük a dolgunkat...Persze éhbérért,,,,

Figyelem ezen bejegyzés megosztását senkinek sem engedélyezem,mert komoly bajom is származhat belőle!Ha mégis meglátom vagy tudom,hogy valahol valaki megosztotta,természetesen azonnal törlölni fogom!

2020. március 17., kedd

Kijárási tilalom - elveszni látszó túratervek

Kihangsúlyoznám ezen sorok írásakor még nincs kijárási tilalom,nincs vesztegzár,nincs karantén.Mégis jelen állás szerint úgy tűnik ez csak napok kérdése lehet.Esetleg hetek.Nagyon úgy fest bekövetkezik a legrosszabb forgatókönyv.
A világjárvánnyá váló koronavírus alaposan beleszól az életünkbe.Megfékezésére ebben a pillanatban nem sok az esély,de ne legyen igazam.A kormányok minden országban vezetik be a szűkséges intézkedéseket,a legtöbb helyen már kijárási tilalamat is bevezettek.Az emberek csak vásárolni illetve munkába mehetnek.Bár a gócpontból Kínából már olyan hírek érkeznek,hogy túlvannak a nehezén,itt Európában még kritikus a helyzet.

Úgy tűnik beszorulunk a városba (Dunaújváros)?
Magyarországon beszüntettek mindenféle rendezvényt,a boltok és az éttermek korlátozott nyitvatartását rendelték el,a tömegközlekedés pedig nem javasolt.Ez utóbbi érinthet kellemetlenül minket is.Talán még túrázni el-el lehet menni,de hogyan autó nélkül?Még nincs tiltva azt újra hangsúlyozom,még nincs tilalom,nincs karantén,de bármelyik pillanatban bekövetkezhet ez is.Úgy gondolom még mindig a hegyek,az erdők a legbiztonságosabb helyek a vírus támadásaitól,főleg az ismeretlenebb részek.Mindenesetre ez az egész nagyban befolyásolja tavaszi túraterveimet is.

Tavaly eltévedtünk Németkérre menet,most javíthatunk
Persze én is azt mondom az egészség a legfontosabb és ne kockáztassunk semmit ilyen időkben.Valahol azonban azt is érzem túlvan lihegve ez az egész.Mondom ezt úgy,hogy bármelyik nap lecsaphat rám is,hiszen a munkahelyem olyan ahová idegen országokból érkező kamionok futnak be.Ki tudja melyik mit hoz magával?Hosszas agyalás után én is úgy döntöttem,hogy a lakóhelyemtől messzebbre tervezett túrákat egyenlöre leállítom és nem indulok el olyan helykre mint pl. a Mecsek,a Gerecse,Vértes stb. amíg nem javul a helyzet.Viszont ameddig nem tiltják megpróbálok  környékbeli túrákra elmenni.Vannak helyek a közelben is ahová érdemes egy-egy túrára beruházni.

Dajapusztára érdemes lehet visszatérni
A sors az isten(?) különös fintora,hogy pont az egyik legjobb túraidőszakban jött ez az égi csapás.Nincs mit tenni valahogy megbarátkozni a helyzettel és kihozni belőle a legjobbat amit még lehet.Ha meg beszorulunk a városba majd adok egy leírást a lakásban való túráról....Hát nem gondoltam,hogy a mi életünkben lesz ilyen....

2020. március 15., vasárnap

Elöször az erdőben

Elöző pajtikámmal,azaz kutyusommal állandóan ez erdőt jártuk.Szerencsére éppen egy erdő mellett lakom,ami városi viszonylatban talán nagynak mondható,ám országos átlagban jelentéktelen.A kiserdő mert így hívják tele van jobbnál jobb sétányokkal és itt van a helyi erdei tornapálya is.Mi sem természetesebb,mint az,hogy annak idején beszoktattam ide a kutyámat.Mindennapossá vált itt a séta,amelyet mindig rendkivül élvezett.Itt szabadon lehetett engedni,kedvére futkározhatott.Imádta a kiserdőt.Természetes volt,hogy ez volt számára a legjobb hely örökre megpihenni...
Itt temettem el,ahol a legjobban szeretett lenni.
Egy félre eső helyen,egy kis bucka.Senki sem mondja meg,hogy ott egy kutyus nyugszik.Érdekes,hogy sok hasonló kis buckát látok az erdőben.Lehet egy valóságos kutyatemető lehet itt?Na mindegy,most nem is ez a lényeg.Csak azt akartam érzékeltetni előljáróban mennyire fontos hely volt a kis állat életében az erdő.

Régi kis barátom az erdőben volt a legboldogabb
Lassan már egy éve lesz,hogy elment az én kis barátom.Itt volt az ideje egy újat beszerezni,persze sosem feledve a régit.Rexi két hete érkezett az életembe.Spirituális utjaim azt mondják,Gergő küldte,hogy ne legyek oly bánatos.Valóban mióta Rexi megérkezett,a nevetés is visszatért a házba.Van ugyan még hova fejlődni,de remélhetőleg lassan-lassan majd mindent megtanul.Elérkezettnek láttam az időt,hogy megmutassam neki az erdőt.Hiszen ha minden jól fog menni,az ő életének is meghatározó része lesz.

Egy szép új világ Rexi számára?
Már az első métereken úgy tűnt tetszik neki.Érdekelte az eddig ismeretlen terep.Egy darabig szépen is jött mellettem az uton.Természetesen elengedésről még nem lehetett szó.Aztán elkezdték érdekelni az út melletti dolgok is.Nehezen lehetett visszaterelni az útra.Láthatóan élvezte azért a jó levegőt és az erdő hangulatát.Tiszteletünket tettük régi kis barátom sírjánál.Persze nem szándékoztam elsőre körbejárni vele az egész erdőt,így a legkisebb kör sétát tettem meg vele.

Mindent megrágunk
Nem nagyon tudtuk haladni,mert még mindent megtalált,mindent megrágott.Az egész séta amit az erdőben töltöttük tán 350 méternyi lehetett.Amilyen jól ment az eleje,olyan szenvedős volt már a vége.Végül is sikerült megtenni az első lépéseket az erdőben.Bízom benne majd megszereti és ha jobban megszok és nagyobb lesz,majd szabadon is engedhetem.Akkor aztán szinte majd napi szinten lejárkálhatunk és jöhet majd a másik két kedvenc helynek is a megismerése,a közeli völgyé és a vasútállomásé.Hiszen ezeken sétálgattunk a legszebb időkben régi kis barátommal és Gergővel...

Sziasztok!Rexi vagyok és ezt most megrágom
Az erdő minket vár.Megszeretjük majd újra.A többiek pedig ott lesznek velünk mindig!

2020. március 14., szombat

Spontán túra Rácalmásra

Tombol a félelem ezekben a napokban a világban a koronavírusnak hála,amely kezd egyre durvább formákat ölteni.Gondolatam biztos ami biztos,egy kicsit bespájzolok én is.Mivel a környékünkön csak Rácalmáson van olyan bolt ahol elfogadják a szép kártyát,így gondoltam kinézek akkor oda.Éjjel műszakban találtam ki,hogy kitúrázom Rácalmásra,aztán majd busszal hazjövök.Persze hiába van közel ez éjszakás műszak után nem olyan egyszerű,Na de ki tudja mit hoznak a következő hetek,a vészhelyzet miatt alighanem a megtervezett túráim is elmaradhatnak és hát mivel születésnapom is van,megünneplem hát egy túrával.Méghozzá ezzel az ősklasszikussal.Helyijárattal mentem ki a városi víztoronyhoz.Innen inditottam ezt a cseppet sem nehéz kis túrát.Hátamon a nagy túrákra használt hátizsákkal.Ebbe teszem majd az árut.

Start a víztoronytól

Jók a jelzések!
A piros jelzést szándékoztam követni és úgy döntöttem,erről most nem is térek le.Ismerös terep köszöntött rám,hiszen kismilliószor jártunk erre Gergővel,maga ez a túra is ugye ősklasszikusnak számított ami annyit tesz,párszor már megcsináltuk.Mindenképp dicséretes,hogy erre végig kifogástalanul voltak/vannak felfestve a jelek.Jó pár hely az országban tanulhatna tőlünk...!A Pentelei fensik legészakibb részén haladtam,ahol aztán megkezdtem az ereszkedésemet magára Dunapentelére,ami persze még Dunaújváros része.Igazán kellemes jó túraidő volt.Eseményt csak a kutyák ugatása jelentett.

A jobboldali a piros,itt éppen a csónakház mellett
Még a fensikról,de lefelé menet onnan is,több helyen remek a kilátás Pentelére.Uralja a látványt a szemközti kis dombon álló Rác templom,amely szintén sokat szerepelt már ebben a túranaplóban.Dunapentelén is a pirost követtem,amely a egykori horgászbüfé után a csónakház mellett is elhaladt.Az jutott eszemben itt bandukolva,hogy milyen kegyetlenül sokat jártunk erre Gergővel... ezen gondolkodva már jött is a bizonyos simogató érzés,amely nem volt más,mint Gergő jelzése a túlvilágról...Tehát megint velem volt.Ez az érzés mondhatni feldobott...Mentem tovább és hamarosan elértem a Szabadstrand-öbölt.

A Szabadstran-öbölnél
A piroson haladva a Szabadstrand-öbölre egyre nehezebb a rálátás a megnövekvő fák és bokrok miatt,de azért vannak helyek ahonnan rálátni.Láttam szemben a Szalki-szigeten ahogy éppen újítják fel a strandot és a kiszolgáló létesitményeket,azonban a fő látnivaló itt most az irdatlan mennyiségű horgász volt.Soha nem láttam még itt ennyi horgászt.Hát mi történhetett?Oké,hogy jó idő meg minden,de ennyien...Egy mellettem eltekerő fószer adta meg a választ.aki ahogy elment mellettem elvakantotta magát,hogy biztosan telepítés volt.Na persze nem az új operációs rendszert telepitették,hanem halakat az öbölbe.Hát akkor biztos ez volt az oka a szokatlan tömegnek.

Aki úgy gondolja itt megpihenhet
Én mentem tovább és beértem az üdülőövezeti részbe.Itt volt a vízesésekkel teli hankook ipari víz leeresztő csatorna.Itt anno Gergővel mindig megálltam.Most nem,mert tudtam csak a szívem szakadna meg...A piros jelzéshez közben csatlakozott a Mária zarándokút jelzés is.Kifogástalanok voltak továbbra is a jelzések felfestései.Leérve az ártéri erdőhöz egy kanapé köszönt szembe.Aki esetleg úgy gondolja itt megpihenhet,ezen a tájba cseppet sem illő csodán.Én nem gondoltam így,de megörökitettem a nem mindennapi szépséget az utókor számára.Aztán odaértem az erdőbe vezető első leágazáshoz.Ez vezetett a Macskalyukhoz.Sokat mentünk ezen is Gergővel.Agyalgattam,hogy lemegyek oda,hisz most is biztosan nagyon szép a környék legszebb helyének számító Macskalyuk,de aztán valahogy letettem róla.Majd legközelebb.

A piros jelzés az üdülősor és az ártéri erdő között
A piros az üdülősor és az ártéri erdő között haladt.Nehéz elképzelni,hogy itt a 2013-as nagy árvízkor kerités magasságig ért a víz.Az erdő úgy ahogy most is szép volt.Sok helyen vezettek be utak a pirosról,ám most kihagytam.Az én utamról is belehetett látni.Sajnos,hogy egyes részeit már megkopaszitották az erdőnek.Kezdtem azt érezni,hogy fáradt vagyok.Hiába a könnyű túra,éjszakás műszak után voltam,alvás nélkül.Úgy tűnt mintha az utat is meghosszabították volna,mert csak nem akartam Rácalmásra érni.Mentem tovább,sehol sem álltam meg idáig.

A jelzések végig kifogástalanok voltak
Aztán csak odaértem Rácalmás-Ófaluhoz.Itt is rengeteget voltunk.Gergővel.Megrohantak az emlékek,de továbbra sem álltam meg.Itt némi emelkedést kezdett az út,amely szintén úgy tűnt mintha meghosszabitották volna...persze ezt csak az éjszakás műszak utóhatásainak tudtam be.Elértem a Deák teret,ahol emlékmű állt,majd továbbmenve annál a kilátóterasznál kötöttem ki,ahonnan remek rálátás volt a helyi Rác templomra.Ikonikus hely volt túrázásaink történelmében.Itt végre megálltam...Ittam egyet,és megcsodáltam a templomot innen fentről mint annyiszor a múltban....Valahogy mindig is imádtam ezt a helyet.

Elérve Ófalut

A Rác templom
Pár képet lőtem itt is,mint mindig amikor erre járok.Aztán mentem tovább.A helyi emlékművek mellett haladtam el.Nem sokára aztán befordultam a célegyenesbe.Itt volt közel az a bolt ahol elfogadják a szép kártyát.Odaérve bementem hát és alaposan bevásároltam.Ha karanténig fajul a dolog,legyen odahaza némi élelem...Telepakoltam az eddig üres zsákom.Azonban a hazainduló buszt éppen lekéstem.Nagyon nem idegeskedtem miatta,hisz tudtam alig egy óra múlva jön majd a következő.Gondoltam elnézek a közeli Milleniumi parkba.

A természetet nem érdekli a koronavírus,egyszerűen csak teszi a megszokott dolgát
A helyi temető mellett mentem el.Sok odabenn a látványosság.Kápolna,óriási síremlékek,emlékművek,de nem mentem be.A jelzéseket elhagytam,azok mentek tovább Kulcs felé.Én pedig odaértem a szépséges parkhoz.Szépen sütött a nap és a buszig még bőven volt idő,így leültem az egyik padra.Jólesett ahogy melegített a napsugár.Csináltam itt is pár fotót és egyszerűen csak ültem a kellemes helyen.Aztán már nem volt mitcsinálni odasétáltam a közeli buszmegállóhoz.Az jött is rendesen,így hazajöttem vele.

A világ szünetet tart

Millenium park
Kellett egy kis mozgás,így bár fáradt voltam az éjszakázás után,a túra jólesett.Nem mentem sokat,talán 8km-et.Túráztam mert ki a fene tudja mit hoznak a következő hetek.Lesz-e rá lehetőség majd elmenni,vagy életünk egyik legsötétebb időszaka köszönt ránk?
Majd kiderül.

2020. március 13., péntek

Zárodó negyvenes túrák

Ezen sorok írásakor egy picike nap választ el attól,hogy belépjek az ötödik ikszbe...Nincs kapuzárási pánikom,főleg ha arra gondolok,hogy Gergő a másodikat sem érhette meg,viszont itt az idő,hogy kicsit megforduljak és visszanézzek az elmúlt évtizedre.Arra az évtizedre amely aztán adott mindent bőségesen.Jártam a mennyekben és a pokol legmélyebb bugyraiban is.Rengeteg csodában volt részem,de ugyanakkor elvesztettem mindenkit aki a legközelebb állt hozzám.A mai bejegyzés amolyan összefoglaló,mérföldkő.Nem térnék ki életem minden zerdülésére,próbálom csak túrailag átnézni az elmúlt tíz esztendőt.

Pihenés a Remeteréten a Mecsekben,talán....2012-ben
Tíz éve 2010-ben léptem be a negyedik ikszbe.Akkoriban én főleg északra a Karancs-Medves vidékein túrázgattam.Gergővel az idő tájt,főleg még itt a környékünkön bontogattuk szárnyainkat.Nagyon sok volt a Dunavecsére vezető túra,vagy éppen a Rácalmási-szigeti túrák.Persze minden évre jutott néhány nagyobb kalberű túra.Ekkor vittem el elöször Gergőt pl.a Somoskői várhoz,ekkor lépte át elöször a magyar határt.Ám túrázásaink az évtized első éveiben nem voltak rendszeresek,nem voltak még bakancslistáink.Nagyjából átlag évi tíz túrát tettünk,tettem.Fontos mérföldkőnek számított a 2013-as év.

A váci meccstúrán,amely a legfontosabb mérföldkő volt az évtizedben
Ekkor vittem ki Gergőt elöször focimeccsre.Én sok év után mentem ki újra.A dolog annyira magával ragadott minket,hogy ezután nem hiányoztunk szinte egy mérközésről sem.Sőt lassan-lassan rendszeressé váltak az idegenbeli mérközésekre való eljárások is.Ezeket aztán rendszeresen ötvöztük egy-egy remek kirándulással azon a településen amelyen a csapatunk játszott.Fontos mérföldkő volt a 2015-ös váci meccstúra,15 augusztusában.Ez időpontra teszem annak a csodának a kezdetét amelyeket átéltünk Gergővel.Innetől kezdve ugyanis ugymondd mindennapossá váltak a túrázásaink.Itt született meg az újkori bakancslista.A 15-ös év hátralévő részében már egy gondosan megtervezett bakancslista alapján túrázgattunk,legalább havi szinten kétszer.

Útban a Máré várhoz 13 nyarán
Visszatérve még a 13-as évre.Érdekes egy év volt...Mindenki emlékszik még a március 15-i hatalmas havazásra,arra is,hogy még április első hetében is volt hó.Aztán jött az évtized árhulláma a Dunán júniusban.Engem pedig a bank csinált ki és hosszú évekbe telt míg talpra tudtam állni.Mire teljesen sikerült elvesztettem Gergőt....Ám minden gond és probléma ellenére mi mindig mentünk.Kimondthatatlan érzés volt a gyermekem arcán látni az örömöt és a boldogságot a szívében amit egy-egy kirándulás-túra okozott.Az izgalmat ahogy erre készült.Életem legszebb évei voltak ezek és senki sem tudott kicsinálni,mert az a mosoly Gergő arcán minden problémán átsegitett és álltam a sarat ebben a mocsok világban.

A Mecsekbe minden évben eljöttünk legalább egyszer
2014 már jó kis év volt,ekkor a meccsek kerültek nagyon érdeklödéseink középpontjába,hiszen ekkor volt a legjobb csapatunk az évtizedben.Aztán ahogy írtam a 15-ös váci meccstúrától köszöntött ránk a legcsodálatosabb időszak.Minden év karácsonya után elkészítettük a következő évi bakancslistát amit mindig sikerült nagyjából 90%-os arányban meg is valósítani.Valamivel több mint három csodálatos évünk volt Gergővel.Ekkor váltunk ugymondd profikká,ezekben az időkben jutottam el olyan helyekre amelyekről álmomban sem gondoltam,hogy eljutok valaha is.Rendkivül élveztük ezeket az éveket.Voltak gondjaink persze,de egy-egy túra mindig felemelt a legmélyebb gödörből is.

Gergővel mindig mindenhol ökörködtünk
Ezekben az időkben legalább havi két alakalommal túrázgattunk,de volt,hogy négyszer is.Egy idő után már szinte semmi más nem érdekelt csak a soron következő túra megtervezése,megszervezése.Egyre jobb és fantasztikusabbnál,fantasztikusabb helyre jutottunk el úgy,hogy közben idehaza a környék minden érdekességeit is felfedeztük.Nagyon készültünk már nyáron a 2019-es évre amelyben minden eddiginél jobb túrákat tervezgettünk és még az eddigieknél is szuperebb helyekre akartunk elmenni.A 18-as Salabasina-ároki túra volt a legnagyobb csoda amit átéltem túrázásaim történetében.
Aztán mindennek vége lett.A csodáknak is.

A Salabasina varázsa végigkiséri  maradék életemet
Gergő 2018 decemberében ment el.Vele elvesztettem mindent,hiszen ő volt a másik felem,a jobb kezem.A Nagy-Kopaszi túrára készültünk,amikor egy reggel nem ébredt fel többé.Bár azóta megtanultam élni ezzel az űrrel amit hagyott maga után,a fájdalom soha egy pillanatra sem enyhült és valószinűleg nem is fog.Úgy gondoltam akkor feladom,hisz nélküle már nem láttam értelmét semminek.A 18-as év utolsó két túrája emléktúra volt Gergőért.Soha nem gondoltam volna,hogy túrák ilyen fokú fájdalmat tudnak okozni mint amilyet azokon éreztem...Aztán tudtam,hogy Gergő azt akarja,hogy folytassam,hogy ne adjam fel bármi is van.Nem adhatom azt fel ami az életem volt.Túráim így a 19-es évben folytatódtak.

A rendszeressé váló meccstúrák egyikén 18-ban Dunaharasztiban
Bár már nem volt bennem akkora tűz és akkora kedv,de magam is tudtam ha abbahagyom az a halált jelenti számomra.Spirituális utakra is léptem ami aztán arra tanitott meg,hogy higyjek.Hiszem és tudom és sok-sok bizonyságát is adta....hogy Gergő lelke ott van velem minden túrán azóta is.Velem van mindig.Bár ez így nem ugyanaz mint  a korábbi években,de legalább tudom ma már,hogy nem veszett el minden és lesz majd folytatás!Az a másfél év mint korábban többször is írtam sok tragédiát hozott az életemben és a túrázások tartottak gyakorlatilag életben és persze a meccsek,mert tudtam Gergő azoknál is azt akarta,hogy ne hagyjam abba,Így Gergő elvesztése után folytattam mindent.
Mi mást tehettem volna.

Negyvenes éveim utolsó túráján a Ferihegyi repülőtérnél
A meccsek és a túrázások Gergő elvesztését követően is folytatódtak,de semmi sem volt olyan mint régen.Szerencsére az esetek többségében akadtak társak akik sokat segítettek,de voltak már olyan túrák is amelyekre egyedül mentem.Hát semmi sem rosszabb mint egy túrára egyedül menni...Az elmúlt vasárnap a ferihegyi túrával zárodtak negyvenes éveim túrázásai.Gergő halála meghatározta ezt az évtizedet,de olyan emlékeim és élményeim vannak amik miatt mégis szívesen gondolok vissza erre az évtizedre.
Hogy mit hozhat a jövő?Jelenleg ugye tombol a pánik a koronavírus miatt ami elképzelhető,hogy majd korlátozza a mozgásaimat sőt még az is benne van a pakliban,hogy én is elkapom.De ameddig tudom és lehetőségem van rá,amig mozgok és visz a lábam addig menni fogok.Tudom Gergő ezt hagyta rám örökségül és velem lesz mindig ezután is.
Hát ezek voltak negyvenes éveim most csak nagyon dióhéjban.
Holnap már ötven éves leszek....