Az utóbbi évek leggyengébb féléve - Félévi összefoglaló

 Hozzá kell tennem a leggyengébb jelző nem a minőségre hanem a mennyiségre értendő!Ugyanis meglepően kevés túrán voltunk ebben a félévben és bizony ha a két meccstúránkat nem veszem figyelembe,akkor az idejét sem tudom mikor volt ennyire mennyiségileg gyenge félévünk.Persze ebben közrejátszik még mindig Móni betegsége és,hogy ebből kifolyólag nem mindig tudom megoldani,hogy a kutyámra vigyázzon valaki... így jelen esetben az is jó,hogy egyáltalán eljutok túrázni.A másik dolog ami bánt (persze azért nem halok bele),hogy az elmúlt idők túratársai cserbenhagytak minket/engem.Sokat gondolkodom miért,csak arra tudok továbbra is gondolni,hogy az én személyemmel van gondjuk.Mindegy ha így alakult akkor mostmár maradjon is így!Hála istennek akadtak új túratársaink ebben a félévben akikkel egyelőre úgy tűnik remekül elvagyunk.Na nézzük át mi történt ebben a félévben.

A kiskunsági főcsatornánál

A koronavírus márciusig cseszegetett minket,márciusra vontak vissza minden barom intézkedést,de persze a háttérhatalmak gondoskodtak róla,hogy legyen félni való továbbra is,hiszen a szomszédunkban zajlik az akár világháborúba hajló orosz-ukrán háború.Plusz nekem még mint írtam itt van Móni betegsége,ha mindezt ki sikerül kapcsolni akkor egész jó túrák összeozhatók,ahogy az sikerült is azért.

A tavalyi év utolsó hónapjában alaposan benne voltunk a túrázásokban,ezt sikerült idén januárban folytatni.Már az év második napján elmentünk túrázni.Az Alföldi csatornavilágot vettük célba.Ez lett az utóbbi idők leghosszabb túrája a maga 28km-vel.Az Alföld nem okozott csalódást.A csatornavilág csodálatosan szép volt és hiába január másodika,remek időnk is volt!Kunszentmiklósról indultunk korán reggel és Dunavecsén fejeztük be a bulit már sötétben.Öt szebbnél szebb alföldi csatornát érintettünk Zolikával és végül úgy ítéltem meg,remekül kezdödőtt az év!

Az ország piramisa

Reménykeltően kezdödőtt az év,hiszen ekkor újabb és újabb túrák következtek és joggal reménykedtem,hogy úgy isten igazából beindulunk.Az év második túráján a Bakony legkeletibb részére mentünk.Fehérvárcsurgóról indultunk érintve a Csurgói víztározót is,Iszkaszentgyörgyön fejeztük be a bulit.Érintettünk Gergővel is meglátogatott helyeket a túra vége felé,hiszen megnéztük az ország egyetlen piramisát és a Piramita kilátót is.Két kastélyt is szemügyre vettünk és ez a túra is a sötétedés küszöbén végződött.Ismét pompás időnk volt,ezúttal is Zolikával jöttem.

Mezőföldi fenyvesek

Az év harmadik túráján január végén is remek időnk volt.Most a Dél-Mezőföldi tájvédelmi körzetbe mentünk ahol Németkérről tettünk egy túrát egészen Paksig.Gyönyörű mezőföldi erdőkön át vezetett a túra érintve a Látó-hegyet amely cseppet sem volt hegy.Ismét sötétben ért véget a buli és túra végén megint érintettem olyan helyeket ahol Gergővel is jártunk.Az ilyen helyeknek különleges helye van a szívemben!Most is Zolival voltunk.A január tehát remekül sikerült,joggal bíztam hasonló folytatásban,de a február már nem alakult ilyen jól.

A fóti Somlyó-hegyen

Eleve csak február közepén tudtunk elmenni az év negyedik bulijára.A célunk most a fóti Somlyó-hegy volt amely már a Gödöllői-dombság része volt.Ismét szuper idő volt.Nem volt hosszú a túra,de annál inkább látványos!A Somlyó-hegyről az ország hegységeinek 50%-át biztos lehetett látni na és a Hungaroinget is.Jó buli volt ez is,szintén Zolival.Immár nem sötétben végződött a túra!

Közben egy leányzó írt rám a közösségi oldalon.Mondta,hogy figyelemmel kíséri a "munkásságom" a blogot,a videókat így nagyjából képben van engem illetően.Elkezdtünk beszélgetni és a dolog odáig fajult,hogy ő és a barátja lettek új túratársaink,akik a tavasz első túráján már velünk is tartottak!

Zolika még volt egy helyi túrán a tél végén,én viszont már nem tudtam menni túrázni a fóti túra után,így a február jóval gyengébb volt mint a december vagy a január.Szinte végig jó időnk volt ebben az évben eddig a tél már nyomaiban sem volt tél....Jöhetett a tavasz amely nehezen indult be.

Immár együtt a csapat a péti túrán!

A tavasz első 6-8 hétvégéjére jellemző volt,hogy rendszeresen ekkora romlott el az idő.Így hiába tudtunk volna ekkor már menni,most az időjárás tartott vissza olykor.Csak március közepén került sor az évszak első túrájára.Ekkor már velünk jött Tomi és Viki is,új túratársaink.Igaz nem indult jól a dolog.Mivel ők pestiek,úgy volt,hogy a vonaton talizunk Székesfehérváron.Ám a vonatot lekésték mi meg már így is egy óra csúszásban voltunk az eredeti tervhez képest.Nem szeretek csúszni,mert így ilyen esetekben a hazaútat kockáztatom,hiszen úgy vannak megtervezve a túrák,hogy kényelmesen jusson idő mindenre.Szóval mi felszálltunk a vonatra Zolival és kommunikálva Vikivel azt mondtam,hogy mi nekivágunk a túrának,lassú tempót diktálunk,azt majd utolérnek.Végül így is lett,így a péti fensíkon sikerült velük megismerkedni személyesen is.Úgy áll a dolog,hogy ebből egy jó barátság lehet.Na de a túráról.

A tavasz első túrája a Bakonyba vitt.Pétfürdőről mentünk Sólyon át Hajmáskérre.Látványos,érdekes és szép túra volt.Most szintén jó volt az idő.Érintettünk egy kilátót,a sólyi fakardot és papírmalmot valamit a hajmáskéri laktanyába és víztoronyba be is mentünk.Remek buli volt immár négyen.Vikiék szimpatikusak voltak így jól meg is voltunk velük.Újabb túrákat egyeztettünk velük,mondták velünk tartanak majd még.

Valamin csodálkozunk a monori lelátón

Nagyjából március tízedike környékén vonták vissza az okosok a semmire sem jó védettségi kártyát és korlátozásait.Újra mehettünk meccsre is!Ezt rögtön igyekeztem is kihasználni.Ám a csapat nem otthon hanem idegenben Monoron játszott a következő fordulóban.Sebaj Monoron még úgy sem voltunk!Így alig,hogy hazaértünk a péti túráról,másnap reggel már mentünk is Monorra,egy új meccstúrára.Ekkor már elég régen voltunk meccstúrán is,ideje volt egy újabbnak!Elvoltunk Zolikával Monoron is,egy jó étteremben ebédeltünk is.A meccsen pedig győztünk!Több játékossal beszéltünk,kezet fogtunk,így klasszul sikerült az új meccstúra!

Valahol Pesterzsébeten

Márciusban már nem is volt több buli és az április is meccstúrával kezdödőtt.Most Pestrezsébetre mentünk a helyi erőkkel megvivni.Itt is ebédeltünk a meccs előtt és körülnéztünk a kerületben is.Kellemes meglepetés volt Budapestnek ezen része.Szépen rendbetartott rendezett volt Pesterzsébet.Sajnos a meccs nem alakult jól,hiszen itt kikaptunk.

Ezután idult úgy be a tavasz ahogy bekellett volna,hogy induljon.Hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttem ideje megvalósítani Gergő egyik régi tervét és elmenni a Cseszneki várhoz!Ide is elkisértek minket Vikiék és itt már a vonatot sem késték le.Szemet gyönyörködtető szép túra volt,talán itt nem volt a legjobb időnk,de  így is remek buli volt.A Cuha-szurdokon mentünk végig,majd onnan a várhoz és a Zörgő-hegyen át jöttünk vissza Vinyére,ahonnan a túra indult.Körtúra volt tehát.A vár lenyügőző volt,kár,hogy Gergővel nem juthattam el ide...Hazafelé érintettük Győrt,ahol volt minimális idő sétálni.Jó volt ott lenni 27 év után,ahol a legnagyobb boldogságot ígérte az élet egykor...

Útban a Cseszneki várhoz

Alig egy hét múlva a balatonkenesei Ssós-hegyre tértünk vissza Zolikával.Télen volt itt egy túránk még decemberben és akkor igen rút időnk volt és a kilátás sem volt élvezhető.Úgy döntöttünk visszatérünk.Ez ápriis vége felé sikerült is.Most nem volt rossz idő.Én pedig hosszú idő után estem egy túrán.Nem is kicsit,szerencsére puhára így nem ütöttem meg magam,de kissé sáros lettem.

A Soós-hegyi kilátó

Április végén visszatértem egy régi jó szokásunkhoz amelytől az elmúlt két évben a koronavírus fosztott meg.Újra a Mecsekbe jöttem.Egy olyan túrára amelynek 99%-án Gergővel is jártunk.A pécsi Dömörkaputól indulva olyan ismert helyeket érintettünk mint a Kisrét,a Kantavár,a Melegmányi,a Petnyák és a Nagy-Mély-völgy.Voltunk a Kőlyuknál és a Mánfai templomnál is.Itt is velünk tartottak Vikiék.A túra Mánfán végződött,onnan még bementünk Pécsre ahol ettünk és ittunk is.Jó buli volt ez is.Ekkora már rájöttünk,hogy Vikiékkel jobb túrázni mint régebbi túratársainkkal.Nem mennek kilométerekkel előttünk,ott vannak velünk,beszélgetünk,hülyéskedünk közben jókat.Cseppet sem bántam,hogy őket küldte hozzánk a sors.

A mecseki túrán,én Viki és Zoli

Májusban elsőnek a Tihanyi-félszigetet vettük célba Zolikával.Ez a túra maradt el az ősszel amikor Móni strokeot kapott.Most sikerült pótolni.Aszófő felöl hódítottuk meg a félszigetet és annak alighanem legszebb pontjait érintettük.A Barátlakások voltak a fő céljaink.Ezeket sikeresen el is értük.Most Zolikát érte ugyan egy kisebb baleset.Itt is ettünk,ittunk aztán.Szép túra volt,csodás helyekkel!

A Barátlakásoknál

A következő túra nehézségekbe ütközött.Nagyvázsonyba akartunk menni,de az utazás főleg haza nehezen volt összehozható,így módosítottunk és először a történelemben Zala megye felé vettük az irányt,a Keszthelyi-hegységbe!Itt ugyan nem volt maradéktalanul jó időnk,sőt eső is elkapott,de így is remek túrát tettünk ebben a még nem ismert hegységben.Két kilátót is érintettünk,Keszthely pedig elég klassznak tűnt.További felfedezésre vár a hegység ahová ha egészségünk engedi jövünk is!

Így csodálkoztunk mikor először láttuk a Keszthelyi-hegységet

Ezzel végződött a tavasz.Jöhetett a nyár,amelyet egy Duna menti túrával nyitottunk.A bölcskei pincefaluba tértem vissza,ahol szintén jártunk már Gergővel is.Igaz onnan most nem Paks,hanem Dunaföldvár felé vettük az irányt.Itt már forróság volt.A pincefalu most is klassz volt,aztán beértünk a hűs ártéri erdőbe.Itt viszont elég sok szúnyog volt,kiérve az erdőből a földvári fensíkon meg iszonyat forróság köszöntött ránk.A út cseresznyések és barackosok között vezetett,így be lakmároztunk.Dunaföldváron pedig szintén ettünk ittunk Zolikával.Végül is jó buli volt ez is.

Egy jól ismert hely,kertekben megy a turistaút Bölcskén!

Régi terv vált valóra június közepe táján.Most  Börzsönybe mentünk,jöttek újra Vikiék is.A Drégelyvárhoz szándékoztunk felmenni.Az odaút érdekessége volt a Vácról induló vonat amelyet csak a jóisten tartott a sínen,úgy rázkolodott és dobált minket,hogy az meglehetősen rázós élmény volt.A várhoz Nagyoroszi felől meglepően könnyen feljutottunk.Szép volt és érdekes,pazar kilátással.Lefelé Drégelypalánkra már nehezebb volt az út mint előzőleg felfelé.De megoldóttuk!Drégelypalánkon is ettünk,ittunk majd még kimentünk az országhatárhoz az Ipoly folyóhoz.Jó kis buli volt ez is.Itt tartunk most.

Zolika hozza a formáját útban a Drégelyvárhoz

Tehát mint írtam nem a túrák minősége volt gyenge,hanem a mennyisége.Hiszen ebben a félévben 14 túránk volt mindössze és ha leveszem a két meccstúrát akkor ez csak 12,ez viszont már nagyon gyengusz...Na,de nem vesszük le,marad a 14.Ugye tavaly ilyenkor 19,tavalyelőtt pedig 18 túránál tartottunk.De 2019-ben is 16 túránk volt már ilyenkor!

Mind a 14 alkalommal velem volt Zoli.

Viki és Tomi pedig négy túrára jött el velünk.Mások ebben az évben nem tartottak velünk!Értelem szerűen 8 alkalommal voltunk ketten,négy alkalommal pedig négyen a túráinkon.

Idáig mentünk valamivel több mint 202 kilométert,ami 16,85-ös átlagnak felel meg.

A leghosszabb túra az év első túrája volt amely az alföldi csatornákhoz vitt.A legrövidebb pedig a fóti Somlyó-hegyi túra volt.

Jártunk eddig négy hegységben (ha a Balaton-felvidéket ide veszem akkor ötben),egy dombságban.Jártunk az Alföldön,a Mezőföldön és a Duna mentén is.

A legjobb túránkat nehéz kiválasztani,talán...sok esélyes van,de talán a Cseszneki váras túra volt.A legrosszabb ilyen nem volt,inkább úgy írom a leggyengébb pedig...hát nem is tudok választani mert ilyen nem volt,talán a bölcskei pincefalvas,de ez sem biztos.

Az első félév helye szerintem Hajmáskér volt a laktanyával.

Az első félév települése pedig.... Pesterzsébet volt ami ugyan Pesthez tartozó kerület,de ez volt talán a legnagyobb meglepetés.A legvidámabbak talán az első túrán voltunk amikor még újévi röfiket is kerestünk.

Stílus szerint volt kilenc bakancslistás túránk,három környékbeli túránk és két meccstúránk.Mindegyikről van részletes beszámoló a blogban.

Túrázásilag az első félév nem volt rossz,de a mennyiséget jó lenne nővelni!

Az első félév filmjei időrendi sorrendben:

Kedvenc váraink (3.) - Drégely vára

A sorozatom harmadik részében is olyan várral ismerkedünk meg amelyben már jártam,jártunk.Mégpedig nem is olyan régen,hiszen alig több mint egy hete vált valóra egy már régóta húzodó túra amely a Drégely váránál érte el csúcspontját.A vár is környezete nagyon tetszett nekünk,ám a története is hasonlóan érdekes.

A romos Drégely vára

 A magyar történelem egyik leghősiesebb várostromának helyszíne, Drégely vára, a Börzsöny északi vonulatának egyik hegycsúcsát koronázza, Drégelypalánk felett. 1552-ben, a gazdag felvidéki bányavárosok ellen meginduló hatalmas török sereget négy teljes napig tartóztatta fel Szondy György várkapitány és maroknyi katonája. A rommá lőtt vár ékes mementója a magyar vitézek páratlan hősiességének. A végvári katonák és a janicsárok nyomában ma már lelkes turisták ostromolják a csak gyalogosan elérhető, szép kilátást nyújtó Várhegyen álló, nagy múltú romokat.

A vár keletkezésének pontos dátumát máig vitatják a különböző történészek, ami biztos, hogy a tatárjárás után kezdték el kiépíteni a hegytetőn álló erődítményt. A XIV. század elején már biztosan állt a vár, ekkor, 1311-ben Csák Máté seregei foglalták el, és tíz évig tartottak ki, miután a királyi koronára szállt a tulajdonjog. Zsigmond király ezt a várat is elzálogosította, végül a Tari családtól, a jobbágyság szüntelen panaszai miatt, 1438-ban a király kiváltotta a zálogjogot, és Pálóczy György esztergomi érsek örökös tulajdonába került az erőd.

A Börzsöny ölelésében

Utóda, Széchy Dénes érsek megerősíttette és kibővíttette a várat, melyet az esztergomi érsekek nyári vadászkastélynak is használtak. A vár történelmi jelentősége a török betörések korával kezdődött. A vesztes mohácsi csata után ide menekült Várday Pál érsek, és állandó helyőrséget tartottak a várban. Drégely vára a gazdag felső-magyarországi bányavárosokat védő végvári láncolat előörse lett. A már akkor felújításra szoruló, folyamatos emberhiánnyal küszködő várat még egy, a lőporraktárba csapódó villámcsapás is sújtotta. Az egyre fokozódó török fenyegetettség idején Szondy Györgyöt nevezték ki várkapitánynak.

1552. július 6.-án érkezett meg a vár alá Ali budai pasa több mint tízezer főnyi seregével és nyomban körülzárta a várat. A megadásra való felszólítást kapásból elutasította Szondy, válaszul a törökök pár nap alatt, konkrétan rommá lőtték a külső falakat. Július 9.-én a nagyoroszi papot, Mártont küldte a pasa az újabb ultimátummal, Szondy ezúttal sem fogadta el a kapitulációt, viszont két apródját, Libárdyt és Sebestyént két török fogollyal együtt leküldette a pasa táborába, hogy kímélje meg életüket és nevelje őket derék vitézekké cserében a két magas rangú török hadifogoly életéért. Arany János foglalta romantikus dalba a történetet Szondy két apródja c. költeményében.

Lehetne Fellegvár akár,hiszen magasabban is van annál...

A végső ostrom előtt Szondy eltüzelte az értékesebb ingóságokat, majd rövid, de hősies küzdelemben életét nem kímélve állta az óriási túlerőben lévő török csapatok támadását. Az önfeláldozó védelemben az összes várvédő életét vesztette, a pasa, Szondy bátorságát elismerve, díszes temetést rendezett a várkapitánynak, majd sírja felett kopjafát állított.

A rommá lőtt Drégelyvárat a török már nem is használta, lent a faluban épített magának erős palánkvárat, innen a falu neve, Drégelypalánk. A hegytetőn magányosan álló vár romjait már nem állították helyre, kövei nagy részét a lakosság hordta el, más részét az idő vasfoga porlasztotta. A sorsára hagyott várrom az 1980-as évek végére a teljes pusztulás szélére került, a vár megmentésére, 1991-ben létrejött Drégelyvár Alapítvány működésének hála az utóbbi években jelentős állagmegóvási és építési munkálatok folytak a hegyen. A várrom ma már biztonságosan látogatható, 2012-ben történelmi emlékhellyé nyilvánították

A várudvart részben már magáévá tette a természet

A 444 méter magas hegyen álló Drégely várát csak gyalogosan tudjuk megközelíteni, jól járható, jelzett turistautakon. A vártól délre fekvő pihenőhelynél több turistaút is találkozik, a legkézenfekvőbb megközelítés Drégelypalánk, ill. Nagyoroszi felől kínálkozik.A könnyebbség érdekében én mindenképp ajánlom inkább a Nagyoroszi felöl való megközelítést.Drégelypalánk felöl alapos kapaszkodó vár a vándorra.A vár látogatása ingyenes!Mint írtam mi egyszer jártunk itt,ezen sorok írása előtt nyolc nappal.Kivételes élmény volt a romos vár meglátogatása.Ajánlom mindenkinek!

Túra Drégely várához

 A Börzsöny bizony nem az a hegység amelyikben sűrűn túrázunk.Éppen ideje volt eljönni már...Eddig mindössze egyetlen egy alkalommal túráztunk a Börzsönyben,mégpedig Gergővel 2016 májusában,a hegység legdélibb pontján mentünk el többek között a Remetebarlanghoz.Ideje volt ebben a hegységben is kitalálni valamit.Ez a túra megvalósítása is már évek óta húzodott.Zolika azt mondta,hogy ezt én még Gergővel terveztem legelőször,megvallom én erre így nem emlékszem,hogy ennek a túrának az ötlete is még akkor vetődött volna fel mikor még Gergő velem volt,de legyen így ahogy Zoli mondja,akkor pedig különösen ideje volt,hogy megvalósuljon.Bár gyönyörű a Balaton és Balaton-felvidék,de az utóbbi két évben feltünően sokat járunk oda,máshova is illett már összehozni valamit.Így kerek öt évvel a gyönyörű somoskői túra után ismét Nógrád megyébe vetett a sors.Már hajnali fél öt felé elkellett indulnunk Zolikával.Vikivel és Tomival a 4-es villamoson találkoztunk a Margit hídnál,jöttek most velünk.A Nyugatiból pedig reggel hét után indult a vonatunk.

Hát ezt a vasút vonalat mindenki próbálja ki,nem mindennapi élmény!

Vácig sima volt minden,emeletes vonattal repesztettünk.Vácon átkellett szállni a Balassagyarmatra induló vonatra,amely egy piroska és egy kékecske volt.Hát ez a vonat és ez a vasútvonal megért egy misét...Bár szép tájakon haladtunk keresztül a vonat úgy zögykölödött,hogy azt még a legvadabb régi filmekben is megirigyelhették volna.Elképesztő minőségű volt a vasúti pálya,az volt a csoda,hogy a vonat a sínen maradt.Hát ilyen még létezik 2022-ben Magyarországon?Nagynehezen értük el Nagyoroszi-Drégelyvár megállóhelyet.Innen indult a túra.Kilenc körül járhatott az idő és már most meleg volt.A vasút melletti parkban még bemajszoltuk a reggelinket,majd indultunk meghódítani a Drégely várát!

Tomival és Vikivel rajtra készen!

A vonatról amúgy láttuk Nógrádon a Nógrádi várat.Meg is van egy jövőbeli túracélpontunk.Meg is beszéltük a többiekkel,hogy majd érkezünk egyszer...Szerencsére a túra a nagy melegben rögtön bevezetett egy hűvős erdőbe.Bár az út kissé dagonyás volt,de szinten haladtunk.Gondoltam előbb-utóbb majd emelkedésbe kezd,hiszen a vár fentvan 444 méteren.A jelzések hát..a közepesnél egy kicsit gyengébben voltak felfestve,de tudtunk haladni.Végül ahogy sejtettem az út meg is kezdte az emelkedést,de a vasúti megálló után kb.két kilométerre!

Zoli az ügyeletes mókamesterünk

Itt-ott voltak útjelző táblák,az út emelkedése viszont egyáltalán nem volt vészes.Mondhatni kellemes emelkedő volt és ez a várig végig így volt.Ilyen könnyen és kellemesen még sehol sem sikerült felkapaszkodni egy több mint 400 méter magas hegyre.Egy ponton már kilátásunk is volt.A turistajelek felfestése pedig fokról fokra javult!Nem igényelt különösebb erőfeszítést Nagyorosziból elérni a várat!A vasúti megállótól nagyjából 4,2 km-re található a Drégely vára.Kényelmes tempóban is másfél óra alatt felértünk.

Megérkezés a várhoz

A vár alatt emlékkövek,pihenők és tájékoztató táblák voltak,na és kellemes hűst adott a fák árnyéka.Felkapaszkodtunk a romjaiban is csodás várba.Elsőnek az alsó udvarból néztünk szét,felmászva az egyik várfalra.Szemben látszódott a vár teljes sziluettje a másik irányban meg fenetikus kilátásunk volt a Börzsöny vonulataira.Kilehetett venni a kilencszáz méter fölé nőtt Csóványost a hegység legmagasabb pontját.Nem nagyon randevúztunk még az életben a Börzsönnyel,főleg ezzel a részével,így áhitattal néztem ezt a csodát.

Vár a várból

Zolikával a várfalon,mögöttünk a Börzsöny

Pár fotót csináltunk aztán felkapaszkodtunk a felső várudvarba.Ez is érdekes volt egy kőkapun át vezetett fel egy meredek lépcsősor,nem volt nehéz a felkapaszkodás inkább élménydúsnak mondanám.Odafentről aztán teljes fantasztikusan szép körpanorámánk volt!De maga a vár és a felső várudvar is nagyon szép volt.A várudvaron fenn a 444 méteres magasságban fák álltak!A várfalakra itt is kimentünk,de volt ahol alattunk több tucatnyi méteres mélység tátongott így legalábbis az én lábam helyenként remegett.A kilátás mindent vitt...Nyugati irányban uralta a látványt maga a Börzsöny.Északra Felvidéket láttuk.Keletre feltűnt a Karancs is,délre,dél-keletre pedig a Cserhát.Egészen elképesztő panorámánk volt!A várudvar egyes részein ugyan nőtt némi gaz,de ez nem rontotta el az élményt.

Kapaszkodás a felső várudvarba

Egy kilátás a sok közül,itt éppen északra.Az ott a távolban:Felvidék!

Megnéztünk amit lehetett,majd a felső és alsó várudvar között volt egy út a várfal mentén azon mentünk a vár északi végéhez,ott pedig lépcső vezetett le.Itt mentünk le.Odalenn még a vár tövében szintén voltak emlék dolgok én éppen egy emlékoszlopot fedeztem fel és itt is voltak padok,asztalkák.Igazán pompás hely a vár egy túrához egy kiránduláshoz.Sokan is mozogtak itt,de ez most nem volt zavaró.Búcsút vettünk a csodás vártól és az innen induló piros L jelzésen megkezdtük az ereszkedést lefelé.

A felső várudvar egy része

Búcsú a vártól

Redkivül meredek volt az út lefelé és csúszos.Nagyon emlékeztetett a Zengő északi oldalában levezető sárga jelzésre.Szerencsére nem ért baj bennünket.A piros L belefutott a piros + jelzésbe.Valamelyest javult a meredekség,de itt feljönni már nem lehet olyan kellemes mint Nagyoroszi felöl.Drégelypalánk felé tartottunk ugye,így ha felakarsz kapaszkodni a Drégely várához én mindenkinek jobban ajánlom azt Nagyoroszi felöl.Sokkal könnyebb!Szerencsére továbbra is hűs erdőben haladtunk.Egy két kilométer múlva értünk le a Sáfer-kúthoz.

A Sáferkút

A Sáfer-kút egy forrás volt.Ráadásul bőven adta a vízet!Előtte egy szép zöld rét volt,jobbra tőle egy nem tudom milyen és mi célt szolgáló építmény,balra meg padok,asztalok,vécék,emlékoszlopok...újabb tuti hely!A hűvösön pihentünk félórát.Zolika elment megcsodálni a pottyantósokat,én meg azt a fura építményt a forrás mellett jobbra.Nem tudtam eltalálni mi ez.Tomi szerint vadkepingezőknek épült,tudtak ott aludni és az eső ellen is védve vannak.Legyen így.A kellemes rét után persze frissitve vízkészleteinket indultunk tovább,kereszteztük a vasútvonalat amin jöttünk és amin majd megyünk.Itt is volt egy megálló:Sáferkút.Tehát vonattal is könnyen elérhető a csodás hely,na meg persze kocsival is,vezetett ide ilyen út is...

A fura építményen Tomi nézelődik

A Sáfer-kúti pihenő

Indulva tovább a hegyek lábánál haladt az út amelyen már autók is jártak.Újra kereszteztük a kacskaringós vasútvonalat,majd a 2-es út viaduktja alatt is áthaladtunk.Itt már nem nagyon védett a hűs erdő,így meglehetősen forróság volt.Végre aztán elértük Drégelypalánkot.Hát nem éppen a legkellemesebb részére vitt be az út...Ugyanis fehér embert nem igazán lehetett látni erre,viszont kisebbségieket bőven...Egy szép park emlékművekkel,kápolnával szolgált látnivalóul,aztán a központba érve már akadtak fehér emberek is.

Mi megyünk Vikivel elöl,Tomi és Zoli az útóvéd a forróságban

Odafenn a 2-es út!

Egy kocsma előtt haladtunk el.Nem hagyhattuk ki.Megérte.Jó hideg sört és egy jó meleg kávéval frissitettük magunkat.Szólnom kell a pultus néniről aki rendkivül kedves volt.Kellemesen el is beszélgettünk vele,csodálkozott,hogy a messzi Dunaújvárosból jöttünk,már elmúlhatott a néni hatvan,de nagyon jó fej volt.Mondta a kocsmának nincs neve,mert mondtam vinném jó hírét a nagy világba.De mivel nem láttunk más kocsmát a faluba így lehet ez az egyetlen.Így hát mindenkinek ajánlom ezt a drégelypalánki kocsmát!

Drégelypalánk legszebb parkja

A kocsmától nem messze meg volt egy étterem.Mivel volt hely,így beültünk megkajálni és egy jót sörözni.Jót ettünk és jót söröztünk.Itt végre volt jó csapolt sör is.Majd három órát voltunk benn a Várkapitány étteremben,mivel volt időnk még a vonatig.Aztán gondoltam egyet a harmadik sörnél,mi lenne ha kinéznénk az Ipoly folyóhoz az országhatárhoz,még belefér az időnkbe.A többiek benne voltak,így kisétáltunk oda.Nem volt messze talán jó 400 méterre.Fenséges szép tájon mentünk ahol szembeköszöntek a felvidéki hegyek.Az Ipoly itt még elég szűk volt és éppen egy híd épült.Most még nem lehetett átmenni,de a parton állva átlátva a túlpartra tudtuk,hogy az ott már Szlovákia.

Szembeköszön Felvidék

Az Ipoly,szemben már Szlovákia

Lassan indulni kellett aztán vissza.Nem volt messze a vasútállomás.A vonat pontosan jött,de Vácig az út a jól ismert zötykölödös volt.Vácig ezt kibírni nem kis teljesitmény.Váctól aztán luxusvonattal mentünk a Nyugatiig.Vikiék pestiek,így a Széll Kálmán térig eljöttek velünk villamossal.Ott vettünk tőlük búcsút.Jók voltak ma is.Kellemes jó túratársak,szeretünk velük túrázni.Mi elsétáltunk a Déli-ig,ahol félórát kellett várni a vonatig.Arra felszálltunk és fél 11-re értünk haza.Újabb remek napot zártunk le.

Buli vége a drégelypalánki állomáson

Életem második börzsönyi túrája jól sikerült.Szép tájakon mentünk egy nem igazán nehéz túrán,sok-sok csodát megnézve és átélve.Ez volt az év tizenkettedik túrája (Zolinak a tizenharmadik),Vikiékkel pedig ez volt a negyedik közös túránk.Most 13 kilométert mentünk,ami összesítésben már 202,3 km. az pedig 16,85 km-es átlagot jelent.Most volt a legmelegebb eddig az idei túrákon,szerecsére a túra nagy része a hűs erdőben vezetett,így ez elviselhető volt.Folytatjuk majd!

Négylábú barátság

Kérve kérlek, maradj velem,
Még egy órát, még egy percet.
Figyelem a lélegzésed,
Meddig bírod, meddig kéred.

Reggel látom, furcsán fekszel.
Talán már nem is lélegzel?
Közel megyek, és meg kell látnom,
Elment a legjobb barátom.

Mi az élet? Csak egy perc!

Amit ebben átölelsz.

Kicsi élet, épp hogy indul,

Épp hogy ugat, már boldogul.

Vakkant reggel, jaj, de jó!

Ő egy kutya, ugató.

Az ölembe felveszem,

Nagyon-nagyon szeretem.

Menni, menni, nem pihenni,

Csak a szépen gondolkodni.

Fáj a bánat? Majd elmúlik.

Jön a tavasz, kivirágzik.

Te jössz velem, segítsz nekem.

Megyünk, megyünk - ez kegyelem!

Erdő dombján nézelődünk,

Senki mással nem cserélünk.

Tizenkét év, sok-sok pillanat!

Emlékként vajon mi maradt?

Egy hang, egy illat, egy kép, egy hely,

Ennél több már nem is kell!

Társam voltál búban, bajban.

A legnagyobb fájdalomban.

Megtettem mindent éretted,

Remélem, hogy megértetted.

Rád bíztam a pillanatod,

Hiszen tudod, úgyis tudod,

Nagyon boldog voltam Veled,

Remélem, hogy Te is érezted.

Forrás: www.poet.hu magyar versek

Négylábú barátom holnap lesz három éve,hogy az örök vadászmezőkre és erdőkbe távozott.

Mivel holnap túrázni leszek,így ma emlékezem rá...

Mert vannak...

 ...meccsek amiket nem lehet elfelejteni.Minden olyan ember szívében aki szereti a sportot,egészen biztosan van 5-10 olyan meccs amit ha történjék is bármi sohasem felejt el.Nálam is van 5-10 ilyen meccs,ami nem csak fociból tevődik össze,hanem kézilabda és jégkorong is akad.Ezekre mindig jó visszaemlékezni,ha évek múlva véletlen felvillan egy kép vagy videó róla az ember szívét jó érzések öntik el.Ilyen volt a tegnap esti Anglia-Magyarország Nemzetek Ligája mérkőzés is.Aki látta sohasem fogja elfelejteni.Magyarország volt az a múlt évszázad mérkőzésén amely kilencven éves hazai veretlenségétől fosztotta meg Angliát és győzte le őket 6-3-ra.És tegnap este Magyarország volt az aki úgy elverte Angliát saját pályáján mint még soha senki.Elképzelhető,hogy évek évtizedek múlva ezt a mérkőzést fogják az új évszázad mérkőzésének hívni.

Angliát 60 éve nem vertük meg,most tíz napon belül kétszer is!

Angliába utoljára 1953 november 25-én győztük.Akkor 6-3-ra.Most 4-0-ra!

Angliát még soha senki nem verte még így meg Angliában!

Nem hiszem,hogy ezt a meccset valaha is elfogjuk felejteni.

Jó volt részese lenni a történelemnek!

Kedvenc kilátóink (29.) - Berzsenyi kilátó

 Noha két hónapja még a létezéséről sem tudtunk,mégis hamar belopta magát a szívünkbe kilátós sorozatom következő versenyzője a Berzsenyi-kilátó.Maga a kilátó a Keszthelyi-hegység legszebb panorámáját nyújtó kilátója,ahonnan tiszta időben akár az Alpokalja vagy a Mecsek is látható!Felkeresése tehát erősen ajánlott!Sajnos amikor mi ott jártunk,nem volt a legjobb idő.Esett és elvolt borúlva,így túl messze nem láttunk el,de amit így is láttunk az is lenyügözött!

Az első randevúnk

Igazi kilátónagyhatalom a Balaton északi partjának zalai része, hiszen Balatongyörök, Vonyarcvashegy és Gyenesdiás látszólag egymással verseng azon, melyik település tud több kilátót felmutatni a Keszthelyi-hegységben. A vonyarciak egyik kilátója a 355 méteres Pető-hegyen, az erdő mélyén megbúvó Berzsenyi, ahol gyönyörű körpanorámát kapunk a környékről. A kilátó 1951-ben épült,melyet később felújítottak majd 2002-ben teljesen átépítettek.

A toronyhoz vezető út kicsit kaptatós, ám évszaktól függően az erdő gyümölcsei felfrissíthetnek minket. Szamócabokrokról szemezgethetünk, és esetenként megcsodálhatunk erdei gombákat (a bátrabbak szedhetnek is). Ha elfáradnánk, leülhetünk az út mentén kialakított pihenőknél, amelyek között akadnak fedettek is - ide behúzódhatunk, ha véletlenül elered az eső.

Közeledünk...

A Berzsenyi kilátó napjainkban

A kilátó teljes mértékben faszerkezetű,állapota ott jártunkkor kielégitő volt.Bár kissé megvisletnek tűnt a szerkezet,de még viszonylag megfelelő állapotú volt.Ezen a túrán korábban találkoztunk a kilátó(k) egyik kezelőjével,ő mondta,hogy nem ajánlott a fába mindenféle szövegeket belevésni,mert csak ártunk vele,hamarabb tönkremegy stb....Így itt én is kérek mindenkit,ne vésegessen bele fából készült kilátók faszerkezeteibe!A kilátóra amúgy széles jól járható lépcső vezet fel.Maga a kilátószint tágas,többen is jól elférhetünk rajta.

A felvezető lépcső

A Keszthelyi-hegységben túrázva számos kilátóról megcsodálhatjuk ezt a gyönyörű vidéket, ám semmiképpen ne hagyjuk ki a körből a Berzsenyi-kilátót, hiszen a faépület legfelső szintjére felsétálva lélegzetelállító körpanoráma tárul elénk. Innen a hegység szépségein túl messzi tájak, dombok, hegyvonulatok és völgyek fedik fel csodás alakzataikat: észak felől a távolban a Meleg-hegy vonulata, peremén a rezi várral, a Nagy-Messzelátó-hegy mögött a Kovácsi-hegy gerince, mellette jobbról a Tátika kúpja bukkan elő, az előtérben a hosszú Pórakháti- és Büdöskúti-völgy kúszik. Ha fordulunk egy kicsit, feltűnik a Görbe-tető antennája, előterében az Öreg-Szék-tető, a Gula-tető és a Csiderkúti-tető kúpjaival. Keleti irányba tekintve az Edericsi-hegy mögött megpillanthatjuk a Badacsony déli „csücskét”. Délre fordulva elénk tárul a Balaton, a vonyarci völgyek és a Szent Mihály-domb festői szépsége. Szép időben még arra is van esélyünk, hogy a Somogyi-dombság felett meglessük a távoli Mecsek körvonalát. Ha nyugatra nézünk, a Zala torkolatvidékét, a Pogányvári dombsort fedezhetjük fel.

A fejárat

Odafenn a kilátószint

A kilátó a S▲ jelzésen érhető el, de több útvonal is megközelíti (pl. P▲, K▲ jelzés), így egy kis kitérővel a környék szinte bármelyik túrájáról rátérhetünk a hozzá vezető útra. Említésre méltó a Darnay (Dornyay) Béla-emléktúra, amely a nagy balatoni honismertető és az ökoturizmus térségi megteremtője után kapta a nevét.  A hegység legszebb kilátópontjai mentén végigfutó, a balatonparti zalai településeket összekötő útvonalat a Forrásvíz Természetbarát Egyesület jelölte ki 2007-ben.

Kilátás a Balatonra

Kilátás Zalára

Sajnos mivel a kilátóról sokáig nem is tudtunk,nem is kerülhetett képbe Gergővel való túrázásaim történelmében...Zolikával viszont jártunk itt,ezen sorok írásakor alig két hete.Nekünk tetszett és benne van a pakliban,ha egészségünk és minden más engedi,hogy jövünk még erre.Mi nem fogtunk ki jó időt,de így is nagy élmény lehet.Megfelelő időben még fantasztikusabb lehet az élmény!

A Keszthelyi-hegységi túránk filmjében 24,48'-nál érjük el a Berzsenyi kilátót!