Megint 27!

 Egy normális világban most ünnepeltük volna meg Gergő 27.születésnapját.Őt ismerve ezt minden valószínűség szerint egy túrával tettük volna meg,még akkor is,ha esetleg úgy alakult volna az élete,hogy már megálapodott volna.De ez egy nem normális világ,egy nem normális élet és én most tértem haza a temetőből.Gergő sírjánál voltam.Egyre nehezebbek az évek és az utolsó túra óta valami átok ül rajtunk,mert a szokásosnál is nagyobb szenvedésen megyünk keresztül.Pedig...abban a normális világban valami szép helyen lettünk volna ismét.Talán végigmentünk volna újra a Salabasinán,vagy felkapaszkodtunk volna újra a Baglyasra.Csodaszép is lehetett volna minden.De nem lett az.

Gergő diadalittasan miután legyűrtünk egy nehéz aladályt a Salabasina-árokban

Mennyi mindent végigjártunk volna ha az elveszett évek nem vesztek volna el.Rengeteg túra,rengeteg élmény amit együtt élhettünk volna át.De Gergő születésnapja már nem ünnep,hanem az emlékezés napja.Persze minden nap az,de ez fokozottan.Ezen a napon a szokásosnál is jobban hiányzik és ha egy ideje nem,de ezen a napon legördül egy-egy könnycsepp is.Az élet ezen a napon az átlagosnál is nehezebb.

Nagyon sokat foglalkoztam az elmúlt években a spiritualitással a túlvilággal,de még mindig nem tudom biztosra,hogy van-e túlvilág,vagyunk-e még odaát és nem hiábavaló itt semmi.Bár minden porcikán,minden idegszállam,minden tapasztalásom azt mondja,hogy igen,vagyunk odaát és ott sokkal jobb mint itt.És Gergő vár,figyel és vigyáz rám.

Egy boldog bohóckodás amikor az Egyenes át még nem emléktúra volt...

Szinte mindent megírtam már rólunk és most nem jut eszembe olyan sztori amit még nem.Csak azt tudom,hogy ma Gergő születésnapja van és ezmellett ma sem mehetek el szó nélkül,hiszen ő ennek a blognak a főszereplője,ő érte van,az ővé.Én csak írom amit súgall.Gergő ma lenne 27 éves,1999 nyarán egy meleg júliusi éjszaka végén született pár perccel korábban mint a nap.Aztán 19 évvel később pár perccel a napfelkelte előtt ment el.Borzasztóan hiányzik,a másik felem volt,a jobb kezem,a legjobb barátom.Rendkivül üres vagyok nélküle és sokszor értelmét sem látom annak,hogy én még itt vagyok,hiszen sokkal jobb hely lehetne ez a világ nélkülem...

Viszont maradnom kellett,gondolom most azért,hogy Mónit ápolhassam,de a nap szintű jajjgatása már felemészt engem is.Rendkivül lassan gyógyul az orbáncos lába,ami fájdalommal is jár,csak közben már én fogyok el.Közben se túra,se meccs nincsen,a két dolog amiben még láttam némi értelmet,hogy élek.Nem tudom milyen idők jönnek.De a jelen nagyon nehéz.

Itt a következő pillanatban beszakadt Gergő alatt a föld és sutty,szerencsére baj azért nem történt!

Szóval Gergő ma lenne 27 éves,tudom ennek odaát jelentősége már nincs.Itt még számontartjuk és emlékezünk.Szóval akkor boldog születésnapot kisfiam.Most nem tudtam mást írni bocsi....

Pista bá'

 Ismét szegényebb lettem egy számomra kedves emberrel.Mint ilyenről természetesen megemlékezem róla ebben a blogban úgy,mint az eddigiekről is.Pista bá,Sándorék szomszédja volt.Amikor Sándornál voltam szinte mindig találkoztam vele is.Pista báék és Sándorék portáját csupán egy derékig érő drótkerítés választotta el egymástól,az is inkább csak a kutyák miatt.Így hát nagyon közvetlen volt a viszony köztük és Sándorék között,ezért is találkoztunk szinte minden alkalommal amikor ott voltam.Pista bá szerény,kedves ember volt sokat mosolygott és volt valami a hangjában,valami nyugtató.Férfihang ellenére kifejezetten kellemes volt,jó volt vele beszélgetni.

Sándorék háza,ugyanilyen volt innen jobbra Pista báék is

Emlékezetem szerint,bár nem ma volt,az első magyar forma1-es nagydíjat Pista báéknál néztük meg,azon egyszerű oknál fogva,hogy nekik már akkor volt színes tévéjük,ami 86-ban még nem létezett minden háztartásban.Így áthívott minket.Túrázós emlékekre nem nagyon emlékszem vele kapcsolatban,de előfordulhatott,hogy ott volt egy-két túránkon,de mondom az emlékek innen most nem ugranak be.Arra emlékszem,hogy egyszer közösen kint voltunk a kunyhónál és ott is aludtunk,főztünk meg ilyesmi velük.Nagyon jó volt.Más sajnos e téren nincs meg az emlékeimben.Alighanem akadthattak közös sörözések is a legendás szászvári kocsmákban,de erre sem emlékszem már igazán...Pista bá 86-volt 44 éves,most 84 évesként távozott.

A Nyárádi kunyhó megannyi emlék színhelye és a legikonikusabb hely túrázásaim történetében

Valószínű Gergővel is találkozhattak,hiszen ott nyaraltunk emlékezetem szerint 2002 és 03-ban is,meg talán 06-ban is.Továbbá jártam ott Gergővel Sándor halála után is 09-ben,így valószínű,hogy találkozhattak ők is.Az élet nyomorúsága,hogy most mindhárom emberről már csak múlt időben írhatok...

Szóval annyira nem ismertem őt,de mégis abból amennyire ismertem,kedveltem őt.Nem tudom mi volt a halálának oka,de 84 évesen sok elképzelés nem kell hozzá mi lehetett.Így is szép kort élt meg.Feleségének közösségi profiljáról (akivel szintén jóban voltunk) értesültem a haláláról.E sorok írásakor jövő héten temetik.Erre most nem tudok elmenni sajnos,de ha arra járok mindenképp viszek majd virágot a sírjára.

Pista bá',legyen neked könnyű a föld!Örülök,hogy ismerhettelek!

Egy csapat voltunk

Hát esküszöm,szégyen szemre majdnem elfelejtettem.Valami véletlen jutatta aztán eszembe.Véletlenek pedig már tudjuk jól nincsenek.Valami,vagy tán valaki (Gergő?) eszembe jutatta.Drága négylábú barátom,ma van hét éve,hogy az örök vadászmezőkre távozott...Természetesen ahogy minden évben,most is megemlékezem róla,hiszen egy csapat voltunk! Négy kutyám volt az életem során,de úgy érzem ő volt a fő kutyám.Ő volt velem a legtovább,bár a mostani még él és remélhetőleg ezt a rekordot majd megdönti.Szóval úgy emlékszem rá,hogy ő volt a fő kutyám.A fekete mudi,akit ma már ahogy nézem a képeket róla,egyszerűen gyönyörűnek látok.Akkoriban ki tudja miért nem mindig láttam annak,de igen.Ő valóban gyönyörű volt és a négy kutyám közül alighanem a legokosabb is.

A fekete mudim

 Nagyon-nagyon sokat sétáltunk vele,sőt túráztunk is.Akkor volt boldog amikor jött velünk.Óriási is a különbség közte és a jelenlegi kutyám között.Ez a mostani nem szeret sétálni.Egyszerűen nem szeret.Pedig azért hoztam ide,hogy majd olyan jókat sétálok vele mint a régi mudimmal.De ezzel nem lehet,persze sokat nyom a latba Gergő hiánya.Nyilván ha itt lenne,akkor a kutya is szívesebben jönne.A régi kis mudi szeretett sétálni,nem számított neki hideg van,vagy meleg.Eső,hó vagy szárazsság.Jött mindig boldogan.Jó kutya volt.

A séta volt mindene

Gergő,ő és én egy csapat voltunk.Ahogy ő,én is imádtam ezeket a sétákat.Remekül elvoltunk.Nagyon hiányoznak ezek a dolgok. Alig féléve voltam a szivárványhídnál,amit Dorogon valósítottak meg.Természetesen ott is eszembe jutott a kis fekete kutyám.Legközelebb ha arra járok akkor meg viszek valamit ami az övé volt,ezeket a tárgyakat kilehet tenni a híd korlátjára.Szóval attól,hogy most majdnem elfelejtettem az évfordulót,attól még nagyon is itt van a szívemben ez a kutyus.Itt nyugszik a szomszédban a kedvenc helyén az erdőben.Oda temettem el.Sírján,amiről csak én tudom,hogy egy kuytasír,az év egyes szakaszain virágok nyílnak...

Nyugodj békében barátom!

Kettévált az út

Menni kell… és indulni muszáj. De én nem azért indultam el, mert elfáradtunk egymásban. Nem azért, mert a szívem máshová húzott. Hanem azért, mert a te szíved egyszer csak megállt, és az enyém tovább vert.

Az út, ami régen egy volt, nem döntésből szakadt ketté. Nem vita, nem harag, nem kimondott szavak választottak el minket. A halál volt az, ami közénk állt. Egy pillanat, ami kettévágta az életet: előtted és utánad.

Azóta két irány létezik.

Te ott, ahol már nincs fájdalom.

Én itt, ahol minden lépés nélküled történik.

Én itt,ahol minden lépés nélküled történik

A közös ösvényünk poros lett. A régi nyomokat belepte az idő, de én még látom őket. Látom, hol nevettünk, hol kapaszkodtunk egymásba, hol hittük el, hogy ez az út végtelen lesz. Nem tudtuk, hogy egyszer csak elfogy alólunk.

Ha a szív a másik szívtől messze jár – mondják –, akkor könnyebb az elválás. De mi nem messze jártunk. Mi egymásban éltünk. És mégis, egyik pillanatról a másikra olyan távol lettél, amekkorát ember nem tud áthidalni.

Szó sincs több, ami vigasztal.

Nincsenek szavak, amelyek visszahoznának. Nincsen mondat, amely enyhítené azt a csendet, amit magad után hagytál. Csak hulló könnyek vannak, és bennük felejthetetlen pillanatok.

Ott van bennük az utolsó mosolyod.

Az utolsó érintésed.

Az a tekintet, ami még az enyém volt.

Az út kettévált,de a szívem fele veled ment....

Nem tudtam, hogy az az utolsó. Ha tudom, talán tovább ölellek. Talán nem engedem el a kezed. Talán hangosabban mondom, hogy maradj. De az élet nem figyelmeztet. Csak elvesz.

És itt maradtam.

Menni kell – mert az idő nem áll meg annak sem, aki gyászol. Indulni muszáj – mert a világ tovább forog akkor is, ha bennem minden megállt. De minden lépésemben ott vagy. Minden döntésem mögött ott dobogsz. Az út kettévált, de a szívem fele veled ment.

A por belepi a régi nyomokat, de az emlékeinket nem tudja eltakarni. A közös nevetéseinket. Az estéket, amikor csak egymás mellett létezni is elég volt. Azokat a pillanatokat, amelyek most már örökké bennem élnek.

Nem azért váltunk ketté, mert akartuk.

Hanem mert neked menned kellett.

És nekem maradnom.

És ebben a maradásban hordozlak tovább – minden könnycseppben, minden csendben, minden lélegzetben.

Az út kettévált.

De a szeretetünk nem.

Az út kettévált,de a szeretetünk nem.

Amikor emlékszel rám

Amikor emlékszel rám, az azt jelenti, hogy magaddal vittél valamit abból, aki vagyok, hogy hagytam egy nyomot abból, aki én vagyok, azon, aki te vagy. Azt jelenti, hogy vissza tudsz idézni az emlékezetedbe, még akkor is, ha végtelen évek és mérföldek választanak el minket. Azt jelenti, hogy ha újra találkozunk, meg fogsz ismerni. Azt jelenti, hogy még halálom után is látni fogod az arcom, hallani a hangom, és beszélhetsz hozzám a szívedben.

Amíg emlékszel rám, soha nem veszek el teljesen. 

Gergő sírján a mécsesek és a virágok

Mindenszentek,halottak napjai vannak és hát bőven van kikre emlékeznem ezekben az órákban (is).Sőt az igazság az,hogy minden vérszerinti hozzátartozómat elvesztettem már,így ezek a napok odabasznak a lelkemnek rendesen...De nem tehetem meg,hogy szó vagy bejegyzés nélkül megyek el ez mellett.Ma rátok emlékezem és egyre közeledik az idő,hogy újra veletek lehetek majd...

Magdika...

 Magdikát soha nem ismertem.Személyesen soha nem találkoztunk.Képekről láttam csak őt.Anyámat jutatta mindig eszembe,olyasmi forma volt.Az egyik legnagyobb rajongóm volt.Persze a rajongó nem jó szó,hiszen nem alkottam én semmi olyasmit amiért bárki is rajonghatna értem.A túrázós videók előtt is volt egy videós csatornám a legnagyobb videómegosztón,amolyan mai fejjel már teljesen értékelhetetlen minőségű és tán tartalmú videókat szerkezgettem amikor éppen úgy unatkozós időszakom volt.Talán még ma is megvan ez a videócsatorna a you tuben.Néha ugyan erősen agyalgatok a törlésén,de aztán úgy vagyok vele maradjon az utókornak is valami.Amúgy szinte nem is nézi senki azokat az alkotásnak nehezen nevezhető akármiket...Elég az hozzá,hogy nem is tudom mennyi,talán 60 videó készülhetett,lehet kicsit több vagy kevesebb nem tudom.Na ezeket szerette Magdika és a kész videók nagy részéhez mindig oda is kommentelt valami kedveset.Ez persze mindig is jól esett.Várjatok keresek is egy onnani videót ide,ami ha esetleg valaha törlöm a csatornát,innen elfog tűnni.Na nézzünk egyet:

Szóval ilyen típusú videók kerültek gyártásra és ez is egy éppen olyan amelyhez Magdika oda írt valamit.Aztán ugye miután Gergő elment,felhagytam ennek a csatornának a további művelésével,talán már előtte sem ment annyira a dolog.Készült ugyan egy-egy videó az évek alatt ide,de már úgy nem érdekelt a dolog.Egy-egy visszatérésnek tünő videónál is kedvesen fogadott Magdika.Hiányolta azon fajta régi videókat amelyek tetszettek neki és azt gondolhatta,hogy újra kezdem és újra felélesztem a csatornámat.De nem így történt.Egy szép napont aztán bejelöltem Magdikát ismerösnek a közösségi oldalon,amit elfogadott.Onnantól kezdve ha nem is olyan sűrűn,de egy-egy megosztásomat belájkolta,elsősorban a Gergőre való emlékezős dolgokat.Fel sem tűnt,hogy egy ideje se híre se hamva...

A minap jelezte a facebook,hogy Magdikának születésnapja van.Gondoltam felköszöntöm meg váltok vele pár szót.Ilyenkor mindig beszoktam menni az adott ismerös oldalára megnézni mi a szitu.Ekkor szembesültem vele (ami már másnál is előfordult),hogy Magdika már nem él...Ahogy kivettem tavaly azaz 2024 szeptember 15 tájékán hunyt el...valami olyasmi dologban (ezt most nem részletezem,noha az oldalán ott van miért),amiben ha lett volna a rendelőben vagy orvosnál valami olyasmi gép ami épppen nem volt,akkor nem halt volna meg...Persze ledöbbentem.Nem tudom mennyi idős lehetett Magdika,talán hetven körül,ez természetesen még nem ok rá,hogy meghaljon...

Jártam már így pár ismerösömnél,hogy utólag értesültem a haláláról amikor pl.éppen felszerettem volna köszönteni.Itt jön ki az,hogy lehet,hogy van több száz ismerösünk a közösségi hálón,de az esetek többségében már elnézést,de szarunk rá,hogy mi lehet vele.Megoszt ezt-azt,nyugtázzuk,hogy oké jól van,megvan még az illető,aztán lehet fel sem tűnik,hogy egy ideje már eltűnt...Persze képtelenség több száz embert figyelgetni,több száznak oda-oda írni egy hogy vagyot,egy mi van veledet...de mégis ilyenkor elkap némi lelkifurdalás engem is.Főleg így,hogy valóban talán a legnagyobb rajongómat vesztettem el.Hiába is készülnének tehát már a régi videócsatornámra videók,senki sem írna oda semmit,talán nagyon már meg sem néznék...

Remélem azóta Magdika békére lelt és boldogságra.Talán látja,hogy róla írok és megemlékezem.Hát ilyenkor már nem nagyon tudok mit kívánni.A nyugodj békében az hülyeség,hiszen már rég tudom,hogy a halállal a lét nem ér véget.Így hát sok boldogságot odaát Magdika,köszönöm a sok kedvességet amit kaptam.Remélem ezt odaát megtudom majd személyesen is tenni...

Volt egyszer egy kutya

Drága négylábú barátom éppen ma,hogy hat éve távozott az örök vadászmezőkre.Ahogy minden évben,most is megemlékezem róla.A kis fekete mudi  kölyökként került hozzám 2007 nyarán.Hamar beilleszkedett,de már négy hónaposan elütötte egy autó.Nem,nem az én hibámból.Apósom vigyázott rá és vitte le,de valahogy megszökött és egy autó a padkához vágta.Túlélte.Igaz müteni kellett.Felépült.Attól fogva nem bíztam senkire és velem és Gergővel nem is érte többé soha semmi baj.Boldogok voltuk és jártuk a világot,az erdőt a mezőket,az állomást körbe és még túrázni is voltunk.Mi hárman Gergővel.Elképesztően boldog idők voltak...

Egy boldog napon

Aztán Gergő elment és a kutyus félévvel élte túl.Csend és üresség maradt utánuk,olyan amit soha nem sikerült megszokni...Van új kutyám,de nincs új Gergőm.És azt a fekete kutyát sem tudja pótolni az új,bár ő is aranyos.Hát ez van.Nem tudok már erről mit írni,hiszen mindent megírtam az évek alatt.Hiányoznak,hiányzik az a boldog idő,a boldog séták.

Hat éve,hogy elment a kis barátom,most is bízom és hiszek benne,hogy van valahol egy olyan világ ahol mindenki boldog és azokkal van akiket szeretett...

Gyönyörű voltál!

Decemberben más ízű a gyász

Decemberben más ízű a gyász.

A nyáron csendben maradt fájdalom most megtalálja a hangját.

Az emlékek egyre hangosabbá válnak, a veszteség élesebbnek tűnik.

Néhányunknak a december olyan, mint egy hideg árnyék.

Nem az időjárás miatt, hanem az üres székek miatt az asztalainknál, a kimondatlan szavak és az ölelések miatt, amiket soha többé nem adhatunk meg.

Az öröm évszaka gyakran emlékeztet arra is, mi hiányzik.

De a gyászt nemcsak a fájdalom határozza meg; egyben tiszteletadás azok előtt, akik formáltak minket. 

Akik megtanítottak arra, mit jelent szeretetet adni, együtt érezni, helyet tartani másoknak.

December idén a gyászról szól.

Mert a gyászt gyakran félreértik, elkerülik, elnyomják.

De megtanultam, hogy a gyász nem pusztít el minket – átváltoztat.

Ha figyelünk rá, tanítóvá válik, útmutatóvá és talán idővel baráttá is.

Ha most a gyász évszakán mész keresztül, tudd, hogy nem vagy egyedül.

Akár ez az első veszteséggel teli ünneped, akár már évek óta tanulsz együtt élni vele –

ez a hely itt azért van, hogy megtartson téged.

Csak egy kutya...

 Ahogy minden évben,idén sem maradhat el,hogy megemlékezzek az egyik valaha volt legjobb barátomról,halálának ötödik évfordulóján.

Az egyetlen abszolút önzetlen barát, akire az ember szert tehet ebben az önző világban, az egyetlen, aki sosem hagyja el őt, az egyetlen, aki sosem hálátlan és hűtlen hozzá - az a kutyája. Ő az, aki mellette áll jóban-rosszban, egészségben-betegségben. Ott alszik a hideg földön, ahol a barátságtalan szelek fújnak, s ádázul zuhog a hó, csak hogy gazdája oldalán lehessen. Megnyalja a kezet, amiben nincs élelem, amit felajánlhatna. Nyalogatja a sebeket, és enyhíti a fájdalmakat, melyeket a világ kegyetlensége ejt. Úgy őrzi koldus gazdája álmát, mintha király volna. Mikor minden barát eltűnik, ő marad. Ha elmúlik a gazdagság vagy a hírnév szertefoszlik, ő olyan hűséges marad szeretetében, ahogy a nap kitart az útján az égen.

Egy kutyának nem kell luxusautó, se hatalmas ház, se drága ruhák. Beéri egy útszéli talált bottal. Lehetsz gazdag vagy szegény, buta vagy okos, agyafúrt vagy tökkelütött, a kutyádnak mindegy. Ő csak szeretetet kér és ad. Hány emberről mondhatod el ezt? Hány ember szeret feltétlen és olthatatlan szeretettel?

A kutyus és a Gergő a 17.szülinapon (Gergőén),sajnos,hogy a 19.-en már egyikük sem élt...

Az igazság az,hogy már nem nagyon tudok mit írni a témával kapcsolatosan,hiszen az elmúlt években minden megírtam már.Igazából csak emlékezem az egykori hű társamra és jóbarátomra és nagyon bízom benne,hogy valahol ő is van,ő is él most is.Csak éppen nem látom.Úgy is mondhatnám,hogy ha a mennyországban nincsenek kutyák, én inkább oda akarok menni, ahová ők kerülnek.

Ma öt éve,hogy jobb sorsra szenderült ,ide temettem el a közeli erdőbe ahol a legjobban szeretett lenni.Sírját az őzek kitaposták,de persze még megvan,egy kisebb felújítás azért nem ártana neki.Majd az ősszel ha levonulnak a hőhullámok.Teszek majd rá vagy két réteg földet.Ugye földet is szórtam rá amikor eltemettük,majd,hogy az őzek vagy különféle állatok kitaposták köveket tettem a földre és azt egy újabb föld réteggel húztam be.Most mivel újfent kitaposták az állatok,így kénytelen leszek egy újabb karbantartást végezni a síron.Azon a síron amiről senki emberfia meg nem mondja,hogy egy kutyasír,csak én tudom.És elég ha én tudom.Mostani kutyámmal rendre elmegyünk mellette így látom,hogy a helyzet azért nem kritikus még.

Remélem boldog vagy drága barátom akárhogy is vagy,de nagyon-nagyon remélem,hogy éppen Gergővel vagy odaát.Jövök majd!

Az utolsó kép...

A kétezredik nap

Kétezer nap...Kétezer egy napja még itt voltál,tervezgettük a következő túrát.Ám eljött a kegyetlen másnap és minden álmunk véget ért.Már kétezer nap....kétezer nap az annyi mint öt és félév.Nem gondoltam,hogy újra tudom kezdeni.Nem goldoltam,hogy erős vagyok.De nem is vagyok az.Bár úgy tartja a mondás,nem tudhatod mennyire vagy erős amíg erősnek lenned az egyetlen lehetőséged...Kétezer nap és újrakezdés.Nem számoltam meg,de alighanem száz körül lehet a túrák száma azóta.Száz túra.Nélküled.Hogy voltam képes erre?Hogy lehetettem képes erre?Száz túra,ezernyi csoda...nélküled.Én ezt veled akartam átélni,megmutatni neked.Valószinű ha maradsz még ennél is többre lettünk volna képesek,mert ketten együtt voltunk igazán erősek.

 Kétezer nap.Valószínű sokkal több meccsre mentünk volna.De látod a meccsek is véget értek,a csapat kiesett...de tudom veled ott lettünk volna még a legnagyobb vereségnél is.Annyi minden így elmaradt...már biztos felmentünk volna egy válogatott meccsre is...de veled ugyanúgy megmásztuk volna a Kékestetőt,eljutottunk volna a Megyer-hegyi tengerszemhez,visszatértünk volna Somoskőre,hajókáztunk volna a Balatonon és bejártuk volna a nagyobb városokat.De nincs ha,nincs olyan,hogy mi lett volna.Elmentél mert valamiért így rendetetett és írhatok én ide bármit attól már nem fog változni semmi.Talán igaz lesz az ami eljutott hozzám,hogy következő életünkben folytatjuk majd és sokkal több időt kapunk!

Kétezer napja,hogy elmentél kisfiam.A szívem és a lelkem azóta is vérzik...

Hiányzol a fényképekről!

 Hiányzol a fényképekről.Is.Meg még nagyon sok helyről is.De most az albumok boritóképei jöttek éppen szembe és feltűnt a dolog.Úgy isten igazából kb.olyan tíz éve vált hobbimmá,hogy a túráink legapróbb részleteit is megörökitem és ezeket aztán albummá rendezgetem.A google tárhelyen így is van már közel 300 album és nagyjából 25 ezer kép!Szerencsére ez még így is csak fele a tárhelynek,de előbb-utóbb majd veszek egy külső tárolót is.Szóval az albumok nagyon szépen sorrendbe vannak téve és ugye a google fotók megkívánja,hogy minden albumnak legyen egy borítóképe.Ezt kijelölhetem én is,de ha nem teszem akkor a google az album első képét teszi ki annak automatikusan.De persze mindig megtettem én választottam ki a borítóképeket amit éppen az adott pillanatban a legjobbnak éreztem.Így van aztán,hogy az albumok borítóképein 2013 és 2018 között túlnyomó részt te vagy.Ez így is van jól.

A gyüjtemény első öt évében még főleg te voltál a boritóképeken

Ami viszont nincs jól,hogy a csodálatos gyűjtemény 2018 végétől íródó törénelmében már nem te vagy a boritóképek zömén... Persze amikor lehet oda illesztek egyet,de 2018 legvégétől már nem jöttél velem...Nem jöhettél,elmentél vagy el kellett menned egy jobb világba.Nem vagy ott a túrákon,pedig rengeten csodát láttam azóta is.Úgy kellett volna történnie,hogy ezeket együtt éljük át...de nem így történt.Annyi,de annyi minden van ahova együtt akartunk elmenni,hiszen terveztük,beszéltünk róla folyamatosan.Ha csak ezeket a dolgokat nézem akkor is számtalan csoda már nélküled került megélésre.Igen eljutottam azóta a Köröshegyi-völgyhídhoz is,már háromszor is.Pedig ez a mi túránk része lett volna.De bejártam a Badacsonyt is,amire annyira készültünk.Fáj,hogy nem együtt válhatott valóra...A Tihanyi-félszigetre is eljutottam már kétszer is,sőt Szigligetre meg a Kékestetőre is.Ezek mind-mind a mi terveink voltak!Miképp a Mecsek északtól-délig való bejárása.Ide sem jöttél már el.És még sorolhatnám...

A 2018 óra írodó túrák borítóképein már nem tudsz rajta lenni...

Ladomány a Szekszárdi-dombságban,vagy Németkér a Dél-Mezőföldi Tájvédelmi körzetben,az akasztói stadion...a tenisztornák Budapesten,a Vasas-szakadék a Visegrádi-hegységben,a Cuha-szurdok,vagy a Gaja-szurdok na és a Cseszneki vár a Bakonyban,a Tési szélmalmok...rengeteg minden,rengeteg csoda,amik a mi terveink voltak,de nélküled kellett megélnem...Fonyód kilátói,Veszprém csodái,a Bory vár,a Drégelyvár,a Királyréti kisvasút...megannyi csoda.Nélküled.Talán ez az egész a legjobban akkor fájt amikor a Badacsonyból hajóztunk át Fonyódra és a hajó a Balaton közepén tett egy 360 fokos fordulatot,hogy még egy utolsó pillantást vehessünk a Badacsonyra.Megindító pillanat volt,de itt köszönt szembe nagyon,hogy ezt nem együtt éljük át.

Nem tudsz már itt lenni...

Persze a spirituális ismeretek egyre szélesebb tudása,vagy inkább úgy írom elfogadása,mert hol tudok én bármit is,nagyon sok mindenben segített.Ezálltal tudom (vagy szeretném tudni),hogy a lelked egy része azért mindig ott van velem a túrákon.Ezzel csak az a baj,hogy lelkeket nem tudok fotózni.Nem látszódnak egy képen sem.Vagy csak hülye vagyok még hozzá és én nem látom...Így vagy úgy nagyon hiányzol a képekről (is).A csodák közös megéléséről.Kutatgatom azóta is,vagy inkább úgy írom,hogy keresem a választ a miértekre,de ennek a bejegyzésnek most nem ez a témája.Próbálok hinni benne,hogy amire ez a dolog tanít,hogy nem csak egy életet élünk és,hogy valahol majd visszakapjuk az elveszett éveket,de ez a hit most nem hoz ide téged a fényképekre sajna...

Azon az átkozott decemberi hajnalon másképp rendeltetett.Elmentél egy jobb világba,én maradtam ebben a szörnyűben ahol a (te segítségeddel feltehetőleg) próbálom még megtalálni az a kevés csodát amit még itt hagytál.

Még előtted állna az egész élet.Ma lennél 24 éves.Most ezzel a bejegyzéssel emlékeztem rád!

Az égi túrák királya

 Sajnos az életem már szinte csak az emlékezésekről szól,abban a tekintetben,hogy mára már minden vér szerinti szerettem és hozzátartozóm odaát van... Nem is könnyű így.A mostani időszak is az emlékezésé,hiszen 15 éve,2008 februárjának végén "ment haza" vagy ha úgy jobban tetszik távozott Sándor,hogy az égi turistaútakon folytassa azt amiben már itt is király volt.Ha kezdetektől fogva követsz tudod kiről van szó,ha nem akkor elárulom,hogy Sándor az édesanyám öccse volt,magyarul a nagybátyám.Óriási túrázó volt elsősorban a Mecsek volt neki a hazai terepe,de azért persze el járt máshova is.Ő vitt be engem is ebbe a világba a túrázás világába amit soha egy percre sem bántam meg,hiszen ennek köszönhetően élmények százai,de lehet ezrei értek már.És amikor távozunk bizony mi is csak az élményeket visszük magukkal,anyagi dolgokat nem.Ő tanított meg mindenre,ő álltala szerettem meg a Mecseket és lett első számú kedvencem.Neki volt ott az a bizonyos kunyhója ahol nyaralgattam,vagy amely főhadiszállásként szolgált mecseki túráinkhoz.Apámként szerettem és tiszteltem.Tizenöt éve,hogy elmentél barátom.Most rád emlékezem.

Sándor kunyhója

A kunyhó varázsa.A kunyhó amely szememben a világ legcsodálatosabb palotája volt és az is marad mindörökre.Megannyi boldog óra színhelye.Talán sehol máshol nem éreztem magam annyira szabadabbnak és boldogabbnak mint itt azokban az időkben amikor még Sándorral voltunk itt.A kis kulcsosházat Sándorék üzemeltették hosszú éveken át.És amikor Sándor elment a kunyhó vele halt...Hiszen onnantól kezdve a pusztulás útjára lépett a mára már közel 100 éves épület,ha egyálltalán áll még.Soha senki ezután nem viselte úgy a szívén a sorsát mint Sándor,nem volt aki felügyelje,gondozza,karbantartsa.Legutolsó ott jártamkor már az összedölés határán volt.Nem nagyon merek azóta erre túrázni,mert ha már csak hült helyét találom a kunyhónak az olyan lesz mintha szíven dőftek volna...

Egy boldog bulin valahol a Mecsekben.Jobbra Sándor

Sándornak köszönhetően ismertem meg a Kelet-Mecsek számtalan csodáját,olyanokat mint az Óbányai-völgy,a Máré vár,Püspökszentlászló vagy a Zengő.Annak a tudásnak amit átadott ma is sokszor hasznát veszem.Ezt a tudást adtam én is tovább Gergőnek,de ő meg annyira profi volt,hogy összelehetett kötni Sándorral túrázási tudásokat illetően.Sándor 1938-ban született egy csöppnyi alföldi faluban a nagy síkság déli részén.Ez nem borítékolta azt,hogy egyszer majd ő lesz a túrák királya.Ám élete úgy alakult,hogy egy mecseki faluban kötött ki amivel bár akkor még nem tudhatta,de velem is jót tett.Egy fia és egy lánya van,valamint egy nevelt lánya.A fia Svédországban él,a lányok itt abban a mecseki faluban a mai napig.

Egy túrán a sok közül.Balra Sándor

Engem 1982 húsvétján vitt ki először a Mecsek erdőségébe és ezzel döntően alakította a sorsomat.Hiszen ez az esemény meghatározta az életemet.Ennek köszönhetően lettem nagy természetszerető és túrázó.Sokat tanultam tőle,de persze az ő tudásához és profizmusához én soha nem érhettem fel.Mivel emberként is a legjobbak közül való volt én mindig jól éreztem magam a társaságában.Mindig eltudtunk kitűnően beszélgetni,élvezettel hallgattam a történeteit a túrázós kalandjairól.Emlékezetem szerint 2007 novemberében találkoztunk utoljára.Az azóta szintén "hazatért" bátyámmal látogattuk meg az akkor már betegeskedő Sándort.Sajnos a gyilkos kor őt is utolérte,de vagy öt évet harcolt hősiesen ellene és betegen is volt,hogy eljött velünk túrázni.Szervezete 2008 februárjának végén adta fel végleg a harcot.

Odaát is a túrák királya!

Gergővel nem sokat találkozhatott,hiszen Gergő akkoriban cseperedett felfelé amikor Sándor már beteg volt.Ennek ellenére Gergő is őszintén szerette és Sándor is Gergőt.Hárman együtt mindössze egy nagy túrát adott a sors.Bőven van erről szó a blogban más helyeken mint a fentebb leírtakról is.Sándor temetésén megítélésem szerint legalább ezer ember volt.Ez nagy szó egy kis mecseki faluban,de ez is jelzi azt,hogy milyen ember volt.A mai napig emléktúrákat csinálnak minden évben a Kelet-Mecsekben a tiszteletére.Természetesen engem is megérintett a halála.Csináltunk már mi is emléktúrákat a tiszteletére,de terveztünk mi 2018-ban még Gergővel egy mindent átfogó nagy emléktúrát,amelyet egy gyönyörű videóval kívántam volna megfejelni.Ám Gergőnek is haza kellett térnie,így ez az emléktúra soha nem valósult meg.Mónival meg Zolival csináltam aztán egyet még,de ez nem ugyanaz volt.Majd a bejegyzés végére beteszem.Ráadásul ennek még a minősége sem lett valami jó...na de ez a kisebbik baj.

Sándor sírja félévvel a halála után.
Azóta már sírkövet kapott.

Tizenöt éve,hogy elmentél drága barátom.Azóta is az a tudás vezet a túráimon amit tőled tanultam.Jelenlegi spirituális ismereteim szerint úgy tudom,hogy majd újra leszületünk és akikkel úgymondd egy "hullámhosszon" voltunk azokkal újra együtt leszünk majd ismét.Tudom,hogy akkor majd folytatjuk!Sándorral és Gergővel voltam a legjobban egy hullámhosszon ebben az életben és ha csak ezt a két lelket fogom ismerni egy új életben akkor mindent ismerni fogok!De addig is.Úgy tudom odaát is hódolhatunk kedvenc tevékenykedésünknek és mintha valami azt súgná,hogy ott jelenleg is rója útjait a két legnagyobb Sándor és Gergő.Ráadásul együtt!Ide fogok majd csatlakozni mikor én is hazatérek!

Véletlen történne ennyi minden ugyanazon a napon?

Csak egy apró érdekességre figyeltem fel tegnap ahogy írtam a Gergővel való utolsó túránk megemlékezése céljából készült bejegyzésemet.Nevezetesen,hogy ez a november harmadika több évben is jelentős dátum volt a túrázásaim történetében (esetleg még az előtte vagy az utána következő nap).Amikor írtam tavaly a Régi novemberek című sztorimat ott sem tűnt fel a dolog,de tegnap igen.Arról van szó,hogy túrázásilag mennyi minden ezen a napon történt a múltamban.November 3...véletlen lenne?Ugyan,tudjuk már régóta,hogy véletlenek nincsenek.Odaát így lett megírva?Lehet..Akár így,akár úgy vagy néhány dolog az elmúlt évekből amely erre a napra esett.

A kunyhónk...vajon megvan-e még?

1988. Alig három héttel vagyunk apám halála után.Nagybátyám,túramentorom Sándor lehív minket a Mecsekbe egy hétvégére.Mit ad isten éppen a november harmadikai hétvégén.Anyámmal megyünk le Szászvárra péntek délután.Szombat reggel Sándor már kivisz a kunyhóhoz.Ez lesz életem máig is egyeteln igazi téli túrája.Természetesen akadnak téli túrák aztán az évtizedek alatt,de ilyen nem.Ekkor 1988 november elején helyenként 30-50 centis hó lepi el már a Mecseket!Ebben trappolunk fel a kunyhóhoz Sándorral és a haverjával.Süt a nap és ez a nagy hóval együtt földöntúli szépséget ad a tájnak...Hejj,ha akkor van már mobiltelefonom...Tuti készült volna legalább 200 kép és természetesen egy film is erről a buliról...

Gergővel Csákváron

2016.Csákvárra megyünk apósomat meglátogatni aki ekkor betegsége miatt a helyi szanatóriumban szenved.Miután lerójuk tiszteletünket és még Móni és az anyja még ott marad,addig mi Gergővel bejárjuk fél Csákvárt.Többek között a bliriáns szépségű kastélykertet.Érdekes,hogy jó idő van.Kabát sem kell még,elég a pulóver.

2017.A helyi Kádár-völgyben sétálgatunk Gergő,Buksi a kutyám és én.Elképesztően szép az ősz,teljesen jó mondhatni gyönyörű az idő!Csodásan szép képeket tudok készíteni még itt is.

A Kádár-völgy 2017 november 3-án

2018.Ugye az utolsó túránk,a Salabasina-árokban.Úgy alakul,hogy ez minden idők legjobb túrája,az élmény leírhatatlan.Most sincs rossz idő,de annyira jó sem,mint az előző két évben.Ekkor még nem tudjuk,hogy ez az utolsó közös túránk,de sajnos így alakul.Így a túra örökre felejthetetlen marad.Nincs is,nem is marad már több túránk Gergő haláláig...

2019.Őszi finálé.Először Gergő nélkül.A Rácalmási-szigetre megyek egyedül.A túra szép,de kiábrándító.Az egyedüllét és Gergő hiánya végett kishíján bedepizek...

Gergő a Salabasinában 2018 november 3-án

A Rácalmási-sziget 2019 november 2-án

Még mindig 2019 másnap.Kicsit magamhoz térve,megyek ki a Dunaújváros - Pécs rangadó mérkőzésre,ahol találkozom Anti bácsival a pécsiek vezérszurkolójával.Mivel baráti kapcsolatot ápolunk,egy jó sörözéssel melegítünk be a mérkőzésre,amelyen aztán sajnos kikapunk 2-0 arányban.Sajna azóta Anti bácsival nem tudtam találkozni,mert a Pécs feljutott a magasabb ligába,mi meg maradtunk ott ahol.Nem nagyon volt azóta Dunaújváros - Pécs meccs,ha meg volt is,az átkozott védettségi kártya megfosztott attól,hogy lássam...

Anti bácsival a kocsmában

2020 kilóg a sorból,nem történik semmi.Az emberiség szenved,nem...nem a koronavírustól hanem a sok szarházi féreg intézkedéseitől.Kijárási tilalom,védettségi kártya,hazugságok tömkelege....Miközben a világ szarházi politikusai sajnos nem tudnak megdögleni...

2021 Móni kórházban stroke-kal.Nem tudom a kutyám kire hagyni,nem tudok túrázni menni.Így hát úgy döntök elviszem a kutyát is túrázni.Mivel még fiatal nem volt ilyenen,így tartok tőle kicsit,hogy fog viselkedni.Zolika jön még el velünk.Csak egy helyi kis túrát teszünk,de Rexi fogjuk rá,kevés kivétellel jól viselkedik és élvezi a bulit.Az ősz ezen a napon szép mint az évek nagy többségében.

Rexi a Dunában

2022 Dolgozunk és nagy a köd odakinn.Hideg is van.Gondoltam holnap kinézek a Rácalmási-szigetre egy őszi finálés túrára.De esőket mondanak.Holnapután meg meccs.Idén nem jön össze a finálés túra úgy néz ki.Ez ellenkezik sajna Gergőnek tett ígéretemmel.max remélni tudom,hogy a jövő heti Holdvilág-ároki túra sikerül és egyben őszi finálés túra is lesz.

November 3. és ennyi minden?Véletlen lenne?Ugyan...csak remekül megszerveztük,még odaát!

Fantasztikus volt az utazás!

 November harmadika van és ugye ez különleges dátum túrázásaim történetében,olyan ami mellett soha nem mehetek el szó nélkül.2018 november 3-án volt ugyanis az utolsó túrám Gergőkémmel és erről minden évben megemlékezem.Nincs már olyan dolog amit ne írtam volna meg az utolsó túránkról az elmúlt években,ezeket most én nem linkelem már be,ha valaki kiváncsi rá nézze vissza az elmúlt évek november harmadikán íródott bejegyzéseimet.Minden levan írva.Most így már lényegében arról a túráról,magáról a túráról felesleges írnom.Itt az esemény már a lényeg az,hogy ez volt az utolsó túra, a mi utolsó túránk...Mert nem volt több.Gergő még 38 napot élt ez után a túra után.Abban a 38 napban már nem került sor újabb túrára.Valószínű ennek így kellett lennie.Így kellett lennie,hogy a Salabasina-ároki túra legyen az utolsó,nem egy egyszerű "mezei" túra.hanem egy csúcs túra.

Nem azért nem mentünk mert abban a 38 napban Gergőnek lett volna bármi baja.Élt és virult,semmi sem jelezte a közeledő tragédiát.Visszagondolva néha bántam,hogy ez idő alatt nem mentünk el újra túrázni,de mondom az utolsó túrának ennek a csúcs túrának kellett lennie.ami valószínűleg már vagy még odaát eldőlt leszületésünk előtt.Éppen kijöttünk a bank szorításából,hiszen öt éven át úgy éltünk,hogy vonták a fizetésem 33%-át,de mégis eltudtunk járkálni túrázni.Augusztustól már nem voltak ilyen gondjaink,úgy tűnt,hogy 2019-ben minden eddiginél többet eltudunk járkálni majd.Már szövögettünk a következő évi bakancslista terveit.Sajnos nem lett belőle semmi,legalábbis Gergővel együtt közösen már nem.

Az utolsó utunk amely a csodák felé vezetett...

Visszagondolva a sok-sok közös túrára amelyet Gergővel megéltünk,csak az jut eszembe,hogy fantasztikus volt ez az utazás.A rengeteg csoda a tömérdek élmény.Tudom,hogy ezeket Gergő is magával vitte.Tudom,hogy nélküle ez nem válhatott volna valóra,hiszen ő volt a legjelentősebb túratársam az öt évtized alatt.Ő volt a legjobb barátom.Ismertük egymás gondolatait,ha valamelyikünk elakadt bármiben a másik rögtön ott volt és segített.Ha ő nincs ennek az egésznek jó ha 5%-ra eljutok!Ha egyáltalán elindultam volna egymagam...Nem volt még alkalmam megköszönni...illetve dehogynem,csak bolond fejemmel ez valahogy elmaradt.Így hát köszönöm Gergő.Köszönöm,hogy velem tartottál,illetve köszönöm,hogy veled tarthattam.Valóban fantasztikus volt ez az utazás!

Négylábú barátság

Kérve kérlek, maradj velem,
Még egy órát, még egy percet.
Figyelem a lélegzésed,
Meddig bírod, meddig kéred.

Reggel látom, furcsán fekszel.
Talán már nem is lélegzel?
Közel megyek, és meg kell látnom,
Elment a legjobb barátom.

Mi az élet? Csak egy perc!

Amit ebben átölelsz.

Kicsi élet, épp hogy indul,

Épp hogy ugat, már boldogul.

Vakkant reggel, jaj, de jó!

Ő egy kutya, ugató.

Az ölembe felveszem,

Nagyon-nagyon szeretem.

Menni, menni, nem pihenni,

Csak a szépen gondolkodni.

Fáj a bánat? Majd elmúlik.

Jön a tavasz, kivirágzik.

Te jössz velem, segítsz nekem.

Megyünk, megyünk - ez kegyelem!

Erdő dombján nézelődünk,

Senki mással nem cserélünk.

Tizenkét év, sok-sok pillanat!

Emlékként vajon mi maradt?

Egy hang, egy illat, egy kép, egy hely,

Ennél több már nem is kell!

Társam voltál búban, bajban.

A legnagyobb fájdalomban.

Megtettem mindent éretted,

Remélem, hogy megértetted.

Rád bíztam a pillanatod,

Hiszen tudod, úgyis tudod,

Nagyon boldog voltam Veled,

Remélem, hogy Te is érezted.

Forrás: www.poet.hu magyar versek

Négylábú barátom holnap lesz három éve,hogy az örök vadászmezőkre és erdőkbe távozott.

Mivel holnap túrázni leszek,így ma emlékezem rá...

Júniusi testvérek

 Az élet eddigi tapasztalatai alapján a tél vagy a nyár első hónapja időnként valami rosszat tartogat.Sőt.A legrosszabbakat.Szerencse a szerencsétlenségben,hogy nem minden évben (még csak az hiányozna),de bőven kijutott belőle eddig is... Ugye december hónapban vesztettem el a két legfontosabb személyt az életemből (2004 illetve 2018-ban),de a nyár első hónapjára is kijutott bőven... 2007 és 2019...ekkor mentek el a testvéreim.Igaz apám az júniusban született,de a kutyám is ebben a hónapban költözött egy szebb világba (2019).Lánytestvérem tehát már 15,míg fiú tesóm három éve mentek "haza"... Most rájuk kéne emlékeznem.Míg bátyámról az előző két júniusban megemlékeztem,addig a nővéremről még soha nem esett szó.Valószínűleg ennek nem a szeretethiány az oka,hanem az,hogy ez egy túrablog végül is és vele soha semmilyen túrázós élményem nem volt.

Testvéri szeretet

Talán gyerekkoromban...ők Mezőfalván laktak és időnként náluk nyaraltam,de az,hogy valahova elmentünk volna közösen,nos ilyen nem volt.Talán apánk kertjébe olykor.Ő búzgon gyüjtögette és olvasgatta a Rakéta és az IPM nevezetű újságokat.Sajna viszonylag fiatalon ment el 15 éve.Rákos lett amiből már nem tudott kigyógyulni,kórházba vitték egy keddi napon,de ott tüdőgyulladást kapott ami elvitte június másodika hajnalán...Jelenleg egy sírban nyugszanak Gergővel,ott van mindkettöjük urnája elhantolva a családi sírban.Ugyan mi tervezzük,hogy Gergőt majd áthelyezzük egy saját családi sírba,de ez már egy másik történet.Mást most úgy nem tudok mondani róla.Még esetleg annyi,hogy fiatal korában szép lány volt,de egy rossz házasság és a küzdelmes évek megváltoztatták és a külső szépség az tovatűnt.Remélem akárhol is van,boldog és jól is van.Vagy talán már újra leszületett.Ki tudja...

Bátyámról már több szó esett,vele kapcsolatban van egy-két túrázós emlék és pár meccstúrázós is.Ezek levannak írva a blog korábbi szakaszaiban,most nem kívánom részletezni.Ő is júniusban ment el,a tizenkettedikei éjszakán,lényegében pontosan félévvel Gergő után.Kemény idők voltak ezek számomra,rá egy hétre a kutyám hagyott itt.,két hónap múlva pedig egy kedves barátom.Ma sem könnyebb,csak megtanultam élni ezekkel a dolgokkal és ma már tudom,hogy van odaát és valahol ők most is élnek és léteznek!Ez persze nekünk itt maradottaknak sovány vígasz

Évforduló van.Így ezekben a hetekben rájuk emlékezem.