Állatok világnapja

 Ma azaz október negyedikén van az állatok világnapja.Mivel eddig még sosem tettem itt az ideje,hogy megemlékezzek róluk.A mai egyre inkább elviselhetetlenül elkorcsosult mocsok világban amelyet az emberek tettek azzá,ők jelentik a fényt,a reményt.Ma már sok embertársammal együtt én is ott tartok,hogy sokkal jobban szeretem az állatokat mint ezt a velejéig elkorcsosult fajt az embert. Az állatok a legsötétebb napokon is képesek mosolyt csalni az arcokra és iszonyatosan jó fejek és szeretnivalóak! Na persze,nyilván egy medve mellé nem kell leülni és várni,hogy majd szelíden simogathatod,vagy játszhatsz vele.Nem erre lettek teremtve.De ha öszinte érzéseket és szeretetet keresel,akkor az állatok társaságát válaszd!

Angyalkáink a szivárványhíd túloldalán

Volt néhány állatom az életembe.Most az állatok világnapján rájuk próbálok emlékezni.Nagyon nagyon homályosak az emlékeim arról,hogy egészen kisgyermekként volt két macskánk.Olyan négy-öt éves forma lehetettem.Az egyik cica koromfekete volt,emlékezetem szerint ő volt Kormos.Mi más?A másik egy aranyszínű-fehér szépséges cica volt: Zsuzsi. Az nincs már meg,hogy hogyan és miként veszitettük el őket.De remélem bárhová is kerültek vagy akárhol vannak boldogok....

Valami ilyesmi forma lehetett Zsuzsi is

Már nagyobbacska lehettem,hét év körüli amikor új cicánk lett.Egy cirmos-fehér kombinációjú kandúr,aki hosszú évekig velünk volt.Ám kandúr lévén élt is felsőbbrendűségével.Volt,hogy hetekre eltűnt,de mindig visszajött.Kiélte magát a sok nő között és mikor kellett egy kis feltöltödés hazaesett.Emlékeim szerint egy tavaszi nap a pincében volt kiterülve.Vagy mérget evett,vagy valaki megmérgezte.Hiába volt kandúr a neve valamiért Cili lett.Fura macsek volt,de mikor otthon volt szerethető kisfiúcskává változott.

Megszólalásig ilyen volt Cili is

Kutyás évek következtek.Tízéves koromba lerült hozzán Pudi a juhászkutya.De kinn a telkünkön tartottuk,ekkor még él Cili is odahaza.Ám nem tudom mi történt,egy iskolai táborbam voltam éppen,amikor hazatérvén apám azzal fogadott,hogy Pudi elment vissza az eredeti gazdájához.Így nem tudom fater csak úgy az utcáról elemelte a kutyát vagy valami turpisság volt-e a dologban.Ezt már sosem tudom meg,vagy majd csak odaát rákérdezek faterra ha reményeim szerint majd találkozunk az égben.Pudiról a legszebb emlékem,hogy elaludtunk a földön vele úgy,hogy átkaroltam őt.Ennyi ami megmaradt róla.

Tizenegy éves koromba került hozzán Blöki a tacsi.Szintén a telken élt,de hozzákell tennem,hogy a nyarakat mi kint töltöttük az év többi részén meg sokat kijártunk.A régi kert ugye,volt szó róla már ebben a blogban.Blöki sötétbarna volt.Sokat futtatuk.Bebicikliztünk sokat a közeli faluba apámmal boltba,olyankor mindig jött velünk és futott a bicajok után.Nagyon jól bírta,nagyon fitt kutya volt.Sajnos szomorú véget ért az ő élete,ami nem publikus.Ez az én egyik fekete napom az életembe,nem tartozik senkire mi történt.Ott nyugszik ma is a régi kert földjébe temetve.Remélem boldog ott a szivárványhíd túloldalán,mert őt nagyon szerettem.

Valami ilyesmi forma volt Blöki is

Aztán ott kinn a telken voltak csirkéink és malacaink is.A csirkék közül kiemelkedik bóbitás,egy tyúk akinek olyan sérója volt,mintha bóbitája lenne.Ő olyan szürkemintás csirke volt.Valamiért jobban szerettem mint a többit.Nem is engedtem a szüleimnek levágatni.Ő élt legtovább a csirkéink közül,a lehető legutolsó pillanatban lett csak pörkölt belőle.A malacainkat is szerettem,velük is volt olyan,hogy elaludtunk a földön.Sosem voltam ott amikor levágták őket,az gyerekként is szíven ütött volna.Két évben volt disznónk,talán 83 és 84-ben.Kétszer három szebbnél szebb cocáink voltak.El is neveztük őket,kicsit gondolkodnom kell,de megvannak: Kriszti,Aladár és Menyús az első évben.A második évben csak Aladárra emlékszem,talán Frédi volt a másik,a harmadik neve már nincs meg,nem jut eszembe.

A második év Aladárja ilyen volt,ö volt a legszebb a hat közül,de a legvadabb is.Nem engedte magát simogatni.

Hosszú állatok nélküli évek következtek.Már élt Gergő amikor hoztunk egy tengeri malacot,nem emlékszem már meddig volt nálunk és azt sem mi lett vele.A nevére sem emlékszem.Aztán 2006-ban jött egy újabb cica.Szakadjak meg az ő nevére sem emlékszem,pedig hát ez nem volt olyan nagyon rég.Nöstény volt,fehér a hátán fekete foltokkal.Nem nagyon boldogultunk vele sajnos.Rendszeresen befosott a lakás különböző pontjaira és rendszeresen leugrált az első emeletről.Nem tarthattuk ugye mindig csukva az ablakot.Nem vagyok rá büszke,de egy idő után megkellett válnunk tőle,a közeli faluban egy családnak adtuk oda,nekik kellett.Mindentől függetlenül amikor elviték megsírattam.Remélem utána boldog élete volt...

Ilyen lehetett ez a rosszcsont cica

Ezután jött Buksi kutya az életünkbe.Vele 12 csodás év jutott.A fekete kis mundinak is voltak ugyan hibái,de egy viszonylag okos kutya lett belőle,akivel nyugodtan lehetett sétálgatni sőt még túráztunk is vele.Kimondhatatlanul sokat sétáltunk hárman,én,Gergő és Buksi,ezek voltak életem legjobb sétái.Összeségében ő egy jó kutya volt akit nagyon szerettünk.Fél évvel élte túl Gergőt.Ő is megérezte Gergő elvesztését mert onnantól kezdve fokozatosan épült le és úgyanúgy ahogy Gergő,egy kedd reggelen ment el.Ide temettem a közeli erdőbe,mert az volt a kedvenc helye.Ott nyugszik ma is.Róla a mai napig minden évben megemlékezem halála évfordulóján.

Buksi volt a legjobb kutyám

Így érkeztünk el a mához és jelenlegi kutyámhoz Rexihez.Aki nagyon szép,de nagyon nagy rosszaság.Szerencsére ő még velünk van és remélhetőleg még lesz is pár évig.Egy barna,kicsit feketés vizsla-tacsi keverék.De én ilyen kutyát még nem láttam.Ez nem szeret sétálni.Egy-egy séta kínszenvedés vele.Remekül elvan a ház körül máshová nem vágyik.Csak a közeli erdőbe tudom elcsalni vagy a közeli völgybe.Ott elvan jól érzi magát,de máshová nem akar jönni.Egy túrára tudtuk elvinni még 2021-ben,de az is kínszenvedés volt vele,főleg a hazaúton úgy húzott,hogy az elképesztő.Nem tudom ő miért lett ilyen.Érdekes mert itthon minden megért,tud úgy mindent,de amint leviszem mintha egy sehol se lát dömötörré változna.Érthettelen,de ettől függetlenül szeretjük.

Rexi egyetlen túráján éppen a dunaújvárosi stadionnál

Gergő rétjén szokta jól érezni magát igazán

Hát ők voltak az én állatkáim az életemben.Ugye egy kivételével már mindannyian egy jobb helyen vannak.Ha így belegondolok,nagyon is hiányoznak hiszen mindegyik nagyon aranyos volt és szerethető.Bízom benne,hogy valahogy úgy van kitalálva ez a mindenség,hogy ő nekik valahol most nagyon jó...boldogok,szeretve vannak és élvezik azt amit éppen csinálnak.

"Ha a könnyekből lépcsőt építhetnék,

az emlékekből pedig átjárót,

felmennék a mennybe és

hazahoználak!"

Csak egy kutya...

 Ahogy minden évben,idén sem maradhat el,hogy megemlékezzek az egyik valaha volt legjobb barátomról,halálának ötödik évfordulóján.

Az egyetlen abszolút önzetlen barát, akire az ember szert tehet ebben az önző világban, az egyetlen, aki sosem hagyja el őt, az egyetlen, aki sosem hálátlan és hűtlen hozzá - az a kutyája. Ő az, aki mellette áll jóban-rosszban, egészségben-betegségben. Ott alszik a hideg földön, ahol a barátságtalan szelek fújnak, s ádázul zuhog a hó, csak hogy gazdája oldalán lehessen. Megnyalja a kezet, amiben nincs élelem, amit felajánlhatna. Nyalogatja a sebeket, és enyhíti a fájdalmakat, melyeket a világ kegyetlensége ejt. Úgy őrzi koldus gazdája álmát, mintha király volna. Mikor minden barát eltűnik, ő marad. Ha elmúlik a gazdagság vagy a hírnév szertefoszlik, ő olyan hűséges marad szeretetében, ahogy a nap kitart az útján az égen.

Egy kutyának nem kell luxusautó, se hatalmas ház, se drága ruhák. Beéri egy útszéli talált bottal. Lehetsz gazdag vagy szegény, buta vagy okos, agyafúrt vagy tökkelütött, a kutyádnak mindegy. Ő csak szeretetet kér és ad. Hány emberről mondhatod el ezt? Hány ember szeret feltétlen és olthatatlan szeretettel?

A kutyus és a Gergő a 17.szülinapon (Gergőén),sajnos,hogy a 19.-en már egyikük sem élt...

Az igazság az,hogy már nem nagyon tudok mit írni a témával kapcsolatosan,hiszen az elmúlt években minden megírtam már.Igazából csak emlékezem az egykori hű társamra és jóbarátomra és nagyon bízom benne,hogy valahol ő is van,ő is él most is.Csak éppen nem látom.Úgy is mondhatnám,hogy ha a mennyországban nincsenek kutyák, én inkább oda akarok menni, ahová ők kerülnek.

Ma öt éve,hogy jobb sorsra szenderült ,ide temettem el a közeli erdőbe ahol a legjobban szeretett lenni.Sírját az őzek kitaposták,de persze még megvan,egy kisebb felújítás azért nem ártana neki.Majd az ősszel ha levonulnak a hőhullámok.Teszek majd rá vagy két réteg földet.Ugye földet is szórtam rá amikor eltemettük,majd,hogy az őzek vagy különféle állatok kitaposták köveket tettem a földre és azt egy újabb föld réteggel húztam be.Most mivel újfent kitaposták az állatok,így kénytelen leszek egy újabb karbantartást végezni a síron.Azon a síron amiről senki emberfia meg nem mondja,hogy egy kutyasír,csak én tudom.És elég ha én tudom.Mostani kutyámmal rendre elmegyünk mellette így látom,hogy a helyzet azért nem kritikus még.

Remélem boldog vagy drága barátom akárhogy is vagy,de nagyon-nagyon remélem,hogy éppen Gergővel vagy odaát.Jövök majd!

Az utolsó kép...

Üzenet a szivárványhídon túlról

A kutya az ember legjobb barátja, hű és szerető társa, védelmezője már évszázadok óta. Tudjuk és érezzük a szeretetét. Boldog perceket, órákat, napokat, heteket, hónapokat, éveket töltünk együtt. Bár életük a mienkhez képest igen rövid, biztosak lehetünk benne, hogy e 10-15 éve alatt végig hűségesek lesznek hozzánk és szeretni fognak minket. Ha száz évig élnének, száz évig szeretnének. Ha életük ezer évig tartana, ezer évig lennénk barátok. Minden körülmények között számíthatunk rájuk, mert a kutya az egyetlen olyan élőlény, aki az örökkévalóságig szeretni fog. 

Drága öreg barátom ma négy éve,hogy elindult a messzeségbe.

Mint minden évben,most is megemlékezek róla.Ma ezzel az írással.

12 csodálatos évet tölthettünk együtt...

Kedves Gazdám!

Figyelj most egy kicsit rám! Szeretném megosztani Veled a gondolataimat.

Tudom, hogy Ti, emberek túl elfoglalt és mozgalmas életet éltek. Dolgozni jártok és gyermekeket neveltek. Számomra úgy tűnik, folyton csak rohantok, és közben nem veszitek észre életetek szép és vissza nem hozható pillanatait.

Nézz le rám most a számítógéped mellől! Nézd, itt ülök a lábad mellett. Végre észrevettél és rám emelted a tekinteted… ó, már annyira vártam! Észrevetted, hogy szemeim kissé már homályosak és egy-két ősz szőrszálam is van már? Tudod, mindez a korommal jár.

Most egymás szemébe nézünk és pillantásunk összefonódik. Látom, rám mosolyogsz. Szeretem, mert szeretetet látok a szemedben. És Te mit látsz az enyémben? Látod benne a lényem? Látod lelkem lüktető belsejét, mellyel annyira szeretlek, mint senki mást a világon? Látod a lényem, mely egy egyszerű pillanatért cserébe megbocsájtja minden korábbi hibád és rossz cselekedetedet?

Mindig is a barátom leszel és szívemben örökké itt vagy!

Lassíts, ha csak pár percre is és légy velem. Ez minden, amit kérek. Tudom, hogy oly sokszor elszomorítanak Téged azok a szavak, melyeket más kutyák elmúlásáról olvasol azon a képernyőn. Tudom, néha nagyon fiatalon halunk meg (kell meghalnunk) és ó, jaj, annyira gyorsan, néha pedig annyira hirtelen, hogy majd megszakad a szíved.

Néha a szemed láttára öregszünk meg lassan, de talán észre sem veszed és nem is fogod fel egészen addig, míg életünk legvégére el nem érünk és elsötétülő szemeinkkel utoljára Rád nem pillantunk. Az irántad érzett szeretetet még akkor is kiolvashatod a szememből, hiszen az mindig ott volt, ott van és ott lesz, még akkor is, ha már hosszú álomra hajtom a fejem és a Szivárványhídon át eltávozom egy másik világba. Utána már nem lehetek Veled, sem holnap, sem holnapután és nem lehetek Veled a következő héten sem.

Tudom, hogy fájdalmas lesz, és egy nap, ha majd a könnyeidet törölgeted – úgy, mint azon emberek, akiknek mély bánat tölti meg a lelkét -, dühös leszel magadra azért, hogy nem töltöttél „csak még egy napot” el velem.

Most mikor annyian bántanak,nagyon nagy szükségem lenne arra a szeretetre amit te adtál!

A kutyád vagyok, és nagyon szeretlek. És tudom, hogy Te is szeretsz engem. MI MOST VAGYUNK EGYÜTT! Szóval… gyere, ülj le mellém, ide a földre és nézz a szemembe. Mit látsz?

Ha mélyen és elég erősen nézel a szemembe, beszélgetni fogunk, TE és ÉN, SZÍV a SZÍVHEZ! Ne falkavezérként vagy oktatóként gyere… csak úgy, egyszerűen, mint egy élő lélek.

Simogass meg, nézzünk egymás szemébe és beszélgessünk. Elmondhatom Neked, mennyire jó szórakozás volt elkapni a frizbit a parkban és Te is elmondhatsz valami izgalmasat magadról vagy az életedről.

Mikor úgy döntöttél, hogy a családodba fogadsz, szeretted volna egy baráttal megosztani az életed, valakivel, aki teljesen más, mint Te. És most ITT VAGYOK.

A kutyád vagyok és én is élek. Vannak érzéseim, fizikai érzékeim és ismerem a különbséget a lényünk és a lelkünk között. Nem úgy gondolok Rád, mintha egy „két lábon járó kutyára” – tudom, hogy „ember vagy” és minden hibáddal együtt a végtelenségig SZERETLEK!

Gyere, ülj le mellém, ide a padlóra. Ülj mellém egy kicsit, gyere az én világomba és hagyd az időt lassabban folyni, ha csak 15 percre is! Nézz mélyen a szemembe és suttogj halkan a fülembe!

Beszélj a szíveddel, beszélj a lelkeddel, hogy megismerhessem az igazi éned. Lehet, hogy nincs holnap és AZ ÉLET… ó, annyira RÖVID.

Szóval, kérlek, gyere ülj mellém most, hagy osszuk meg az értékes pillanatokat egymással! És ne felejtsd:

ÖRÖKKÉ SZERETLEK!

A KUTYÁD

Bízom benne,hogy számotokra is van folytatás!

A kutyák a társaságukat, a hűségüket, a hálájukat és a szeretetüket adják az embereknek, mosolyt és örömet hozva ezzel az életünkbe. Hű társainkat pedig meg kell becsülnünk, nemcsak tőlük kell elvárnunk a szeretetet és az odaadást, de nekünk is adnunk kell nekik bőven a szeretetünkből, a gondoskodásunkból és az időnkből. A szeretet szeretetet szül, ahogy a mondás tartja. Egy szeretetteljes kapcsolat kétirányú elkötelezettség. A kutyád bízik benne, hogy visszakapja Tőled a szeretetet. Ne hagy Őt csalódni! Szánj időt a kutyádra is, úgy mint a családtagjaidra és szeresd őt mindenkor!

Kis fekete szörmókom...

Azon a nyári kedd reggelen mentél el...a kedd amúgy is egy átkozott nap az én családom életében,sokan ezen a napon távoztak... Utolsó mozdulatot az volt a szenvedéseket követően,hogy kinyújtottad a mancsaid és mire visszaértek alaphelyzetbe,te már útra keltél a szivárványhídon.Sohasem felejtek el,örökre itt vagy a szívemben és ahogy Gergő esetében itt is hiszem,hogy egy-egy következő életben még kapunk újra időt...

Az örök vadászmezők zöld rétjein...

 ...valahol ott szaladgál most is.Ugatja a verebeket vagy az arra tévedő galambok lelkeit.Boldog mert egészen biztosan ott van vele Gergő is és talán az én lelkem fennmaradott része is... Hárman együtt járjuk a mezőket miközben ő nagyokat vakkant és szaladgál... Már annak is két éve,hogy ő elment.Életem legsötétebb szakaszának egyik távozója volt ő is.Na és mégha egy kutya is,természetesen megemlékezem róla távozásának évfordulóján,hiszen egyike volt azon keveseknek akik igaz őszinte szívvel szerettek.Magától értetődik és természetes,hogy helye van itt a blogban.Szóval ott szalad és szalad a verebeket hajkurászva,néha visszanézve ahogy szokott,hogy megyünk-e utána,követjük-e.Nincsenek emlékei,hiszen ment és megy tovább minden.Folytatódik a show és mivel odaát vagyunk vele mi is úgy érzékeli mintha mi sem történt volna...Szaladgál boldogan.

Szaladgál boldogan...

Ahogy nem rég Rexi,úgy Buksi is egy környékbeli faluból került hozzám 2007-ben.Ugyanolyan vadóc volt ő is,talán egy kicsivel azért okosabb.Ám ez is kevés volt ahhoz,hogy kishíján már félévesen átköltözzön az örök vadászmezőkre.Egy séta alkalmával amikor a papa vigyázott rá kirohant az útra neki egy autó kerekének amely a padkához vágta.Mivel nem voltam akkor ott,egyből hívtak,hogy a kutya megdöglött... Ám ő erős volt és volt benne még némi élet.Elvittük az állatkórházba ahol megműtötték és életben maradt!Lassan,de pár hét alatt fel is épült.A jobb mancsába ugyan tettek be valamit,amit aztán egész életében elkellett viselnie,de idővel megszokta.Bár sokáig nem tűrte ha a jobb mancsához értünk.Lassan fokozatosan tanult és lett egyre okosabb.

Itt éppen a Szalki-szigeten élvezi az életet...

Egy napon aztán már teljesen biztonságosan lehetett vele közlekedni akár az utcán is póráz nélkül.Persze a pórázt a kedvenc helyein vettem csak le.Imádta a közeli erdőt a völgyet és a vasútállomás körbejárását.Kismilliószor elvittük ezekre a helyekre.Élvezte az életet és remekül elvolt sok-sok éven át velünk.Voltak kisebb túráink is vele.Hiszen kivittük a Rácalmási-szigetre és volt,hogy eljött velünk Dunavecsére is a Pentele-hídon át.Ahogy teltek az évek úgy lett okosabb és okosabb.Az utolsó éveiben már nagyon értelmes volt.Bár fekete volt és dús szőrzetű azt sem bánta ha nyáron csatangoltunk.Egy volt a lényeg csak menjünk és menjünk...Így telt az élete.

Bárhol is vagy légy boldog kisbarátom!

Azon az átkozott hajnalon amikor Gergő elment hozzám hasonlóan ő sem kelt fel,miközben Gergő a másik szobában az életéért küzdött... Nem tudtuk megmenteni így Gergőt sajnos.Alighanem megérezhette kedvenc kis gazdijának távozását,hiszen a következő félévben fokozatosan kezdett leépülni.A nyár első hőhulláma pedig betett neki.Nem bírta elviselni a kiméletlen meleget.Három hetet szenvedett,de főleg az utolsó 3-4 napját keserítette meg a betegsége.Nem mozdultam egy pillanatra sem melőle ameddig csak tudtam simogattam és vigasztaltam.Aztán egy kedd reggelen ahogyan Gergő is,ő is elment.Utolsó mozdulata az volt,hogy kinyújtotta a mancsait,de visszahúzni már nem tudta...

Mindörökké...

Kedvenc helyén a közeli erdőben az út mellett a fák alatt temettem el.Ott alussza örök álmát.Mivel Rexivel sokat megyünk el ott,így sokat kijárok a sírjához.Persze csak a kis testét temettem el,hiszen a lelke ott szaladgál az örök vadászmezők zöld rétjein ahol Gergő vigyáz rá...

Ma van két éve,hogy elmentél kicsi kis barátom.Bárhol is jár a lelked öszintén kivánom,hogy legyen nagyon boldog!Na és persze minden évben ilyenkor helyed lesz itt!