Az első félév filmjei

 Folytatva a hagyományokat a 23-as év első félévben is minden túráról készült videó.Ezek nagyrésze a megszokott túrafilmként készült,de főleg a teljesítménytúrás vidókat képes összeállíásban készítettem el szöveges ismertetővel képenként.A you tube-n sokszor belém kötnek ezért-azért,ezek engem nem érdekelnek a lényeg az,hogy ez a hobbim,ez ami kikapcsol,ez sikerült életben maradni Gergő elvesztését kővetöen.Azért mindig akad egy-egy valaki akinek tetszik is ez vagy az a videó.Ez volt tehát az idei első félév termése.

Idei első túránkon Baján Kagán sírját kerestük fel

Februárban tudtuk megvalósítani egy rég tervünket és jutottunk el a Tési malmokig

Tél végén következett életem első teljesítménytúrája

A Sötét-völgybe tértem vissza a tavasz első túráján

Újabb teljesítménytúra következett Petőfi és március 15. tiszteletére

Az év egyik legjobb túráját hoztuk össze a Somogyi-dombságban

Idén a Gerecsébe is eljutottunk!

Újabb teljesítménytúra,ezúttal Dunaföldváron

Helyi túra május elsején

Móni visszatérése a súlyos betegség után

Eljutottunk a magyar Stonehenge-hez is!

Emléktúra pótlás Móni kedvéért

A legmagasabb csúccsal zártuk a félévet

Hoztuk a kötelezőt! - Félévi összefoglaló

 Száguld az idő.Világosan emlékszem,hogy mintha csak tegnap írtam volna az éves összefoglalót december végén,aztán már meg június vége van.... Egy minden tekintetben rendkivül nehéz féléven vagyunk túl,de a tervezett minimális cél összejött.Nagyon sok gond és probléma nehezítette a dolgunkat eddig idén,amikor meg tudtunk volna menni az időjárás nem engedte.Mivel egész évre 25 túrát terveztem be és tartok most 13-nál,így tehát a fele félévkor megvan!Viszont megkell vallani,hogy ebben nagy segítségünkre volt a be nem tervezett három teljesítménytúra és nekem a Mónival való szintén be nem tervezett két túra.Így ha ezt az öt túrát leveszem akkor bízony már gyászos képet kapunk...így hát természetesen nem veszem le,hiszen ezek is túrák voltak a maguk nemében.Nézzük át akkor mi történt ebben a félévben.

Kellemes túrákkal zárult az előző év,bíztunk a hasonló folytatásban...

Az év nem kezdődött rosszul,hiszen eleve egy héttel később kezdtünk csak dolgozni mint az átlag.Ráadásul az év első hetében pompás idő is volt,ennek ellenére csak egy túrára mentünk el.Ahogy tavaly most is Kunszentmiklóson kezdtünk az Alföldön,igaz teljesen másfelé mentünk mint tavaly.Véletlen fedeztem fel korábban az avar kagán sírját a térképet böngészve.A sír a település közelében volt,adta magát a dolog egy kellemes téli túrához.Így is lett,egy egészen kellemes túrát tettünk ide Zolikával még úgy is,hogy a túra 60%-a betonon ment.A kagán sír az alföldi erdőben meg egészen megkapó volt és örültünk,hogy ezt is felfedeztük.

Baján Kagán sírjánál egy mamut csonttal

Ezt követően egy ideig nem alakultak jól a dolgok.Következő hétvégén még jó idő volt,de Zolika ekkor anyagi problémákkal küszködött,aztán az utána lévő hetekben amikor meg eltudtunk volna menni,rendre rossz volt az idő.Ennek csúcsa a február elejei elképesztő szélvihar volt amely végig. söpört az országon.A január ment a levesbe,utána viszont a februárunk egy hajszállal jobb volt azért.A hónap közepén tudtunk összehozni egy már korábban megálmodott túrát a Tési szélmalmokhoz a Bátorkő érintésével.Erre a túrára jött még Zoli,Viki és Tomi is.Egész jó volt az időnk itt is.Kellemes jó túra volt.Bátorkőhöz mindig szívesen térek vissza,most is jó volt újra látni,ráadásul olyan szemszögből ahonnan még nem láttam.A szélmalmokat is elértük átvágva a Tési fensíkon,Tésen meg meglepetésként hatott az ott élő emberek vendégszeretete.Jó kis móka volt.

Remek volt a tési szélmalmoknál lenni!

Zoli találta ezután ki,hogy menjünk el egy teljesítménytúrára.Ott rendezik nálunk Dunaújvárosban és busszal kivisznek a helyszínre,ráadásul több táv közül is választhatunk.Ő volt már ezen nyolc alkalommal is,mondta jó buli.Így is lett.Nekem ez lett életem első teljesítménytúrája és valóban remek volt.Mi a 20km-es távot választottuk amely az álltalam már ismert kulcsi Szent Mihály erdőn át vezetett.Az erdőt még február végén nem láttam.Így az újdonság erejével hatott rám az itt nyiló milliónyi hóvirág!Elképesztően gyönyörű volt és ekkor már tudtam azt is nem véletlen vezérelt erre a sors.Ezt látni kellett.Igaz volt némi eső a túrán,de így is nagyon jó buli volt.Jövőre megismételjük!

Teljesítménytúra a kulcsi Szent Mihály erdőben

A tavasz következett és alighanem számunkra a félév legjobb hónapja a március.E hónapban ugyanis három túra is összejött!Kezdésként egy Szekszárdi-dombsági túrával kezdtünk,Zoli,Viki és Tomi társaságában.A Sötét-völgybe tértem vissza.Régi kedves helyeket láttam újra,de mentünk tovább is,fel a Szarvas-szurdikba és a Bati kereszt kilátóhoz,innen meg elmentünk egészen Szekszárdra.Mi Zolival úgy éreztük remek buli volt ez is,viszont megfigyeltük,hogy Tomi nem érezte jól magát... Szekszárdon aztán óriási kajálást lecsaptunk egy klassz helyen.Innentől kezdett aztán el fájni a lábam amely meghatározta a tavaszomat.Elsőnek a túrának tudtam be,de aztán mivel sokáig nem gyógyult nyilvánvaló volt,hogy nagyobb a baj.A következő négy-öt túrát elég lábfájósan csináltam meg.

A Bati kereszt kilátó

Újabb teljesítménytúra következett.Fura,hogy eddig sosem volt az életemben,most viszont egymás után jöttek.Manó barátom ötlete alapján mentünk a Petőfi 200 teljesítménytúrára Dunavecsére.Itt két táv közül lehetett választani.Fájós lábamra való tekintettel a rövidebb táv mellett döntöttünk.Nem volt jó az idő,de még lehetett túrázni azért.A mi távunk Dunavecsét járta körbe 10 kilométeren.Végül is remekül elvoltunk Zolikával és Manóval karöltve.Bejutottunk Petőfiék mészárszékébe a túra végén meg vendégül láttak minket egy gulyásra.Remek kis buli volt ez is!

Manó és Zolika Petőfi szüleinek lakásában!

A Somogyi-dombság következett még márciusban.Legjobban ezen a túrán kínzott a lábfájás,de végigcsináltam azért.Furcsa volt,hogy felfelé volt kellemesebb menni... Zolikával jöttünk.Viki szinte bíztosra ígérte,hogy velünk tart aztán az utolsó pillanatban lemondta,ezen kicsit kiakadtunk mert biztosra ígérte a részvételét a túrán.Nagyon látványos remek túra volt amely Balatonföldvárról indult.Érintettük a Köröshegyi-völgyhídat,a Nezedi szoborparkot és Somogy megye és a Somogyi-dombság legmagasabb pontját is!A túrát Fehérkő vára érintésével Kerekiben fejeztük be.Hazafelé meg benéztünk Siófokon a számomra édes emlékeket őrző Jókai parkba.A túra annyi jó volt a fájós lábam ellenére is,hogy esélyes lehet az év túrája címre.

A Köröshegyi-völgyhíd felett

Az április sem indult rosszul.Lehetőséget akartunk adni Vikinek és Tominak,hogy egy álltaluk kiválasztott és szervezett túrára menjünk négyen.Így is lett.A Gerecsét vettük célba méghozzá Péliföldszentkeresztet.Innen indult az a körtúra amely három barlangot is érintett az Öreg-kő nevezetű hegyen.Szépek voltak a kilátással együtt.Még innen elmentünk a Kőszikla nevezetű helyre ahonnan szintén pompás volt a kilátás.Nem volt ez sem rossz buli,de itt is észrevettük,hogy Tomi nem igazán tud kikapcsolódni.Lábfájásra hívatkozott.Én megértem,de nekem is fájt a lában,Zolinak meg a kutyusa haldoklott éppen,de mégis igyekeztünk kikapcsolni...

Kajaszünet valahol a Gerecsében

Innetől kezdve nem alakultak jól a dolgok.Én kerültem egyre nehezebb anyagi helyzetbe (egy darabig Zolika is).Így lekellett mondanunk a mecseki Jakab-hegyi túráról,ez nagyon fájó volt.Közeli kis költségvetésű túrákkal erősítettünk.Elsőnek még április végén egy újabb teljesítménytúrával Zolika ötlete alapján.Méghozzá Dunaföldváron.Még mindig fájdogált a lábam,így itt is a rövidebb távot választottuk.Kellemes túraidőben Dunaföldvár közvetlen környékén vezetett a túra ami igen látványos volt!Jól éreztük magunkat,túra végén kellemeset söröztünk földvári törzshelyünkön.

A Dunánál Dunaföldváron

Májusban fokozottak az anyagi jellegű gondok.Így a mecseki után a rezi váras túráról is lemondtunk.Egy helyi dunaújvárosi túrával tartottuk formába magunkat május elsején.A helyi ipari skanzenbe és a Felső-Dunapartra mentünk ki és tettünk egy rövidke túrát a városból nem kimenve.Ez sem vol rossz.Bár ismerős helyeken mentünk,egy idegen számára alighanem igen látványos lett volna ez a túra is.Itt is dobtunk egy sört a buli végén Zolikával.Hetekre elcsitultak ezután a túrák.Súlyos problémákkal küszködtem.Zoli azt mondta ha törik ha szakad a Balaton-felvidéki túrát valahogy csináljuk meg,segít.

A helyi ipari skanzenben

Zoli eddigre valamennyire helyre jött anyagi problémái után,én azonban még küszködtem erősen.Így ezen a túrán ő állta az útiköltségeim.Eredetileg pünkösd vasárnap mentünk volna és jöttek volna Vikiék,ám vasárnap olyan fokon szar volt a közlekedés,hogy igen veszélyessé vált a biztonságos hazatérés.Így átváltottunk szombatra,így viszont Vikiék nem tudtak eljönni.Biztos fújtak ránk ezmiatt,de nem tudtunk mitcsinálni.A Tapolcáról induló túra remek volt.Maga Tapolca is lebilincselő volt és a Haláp is igen érdekesnek és izgalmasnak bizonyúlt.Elvoltunk.Itt egy borozással zártuk a bulit egy pincészetben Zalahalápon.

A magyar Stonhenge a Halápon

Közben még májusban Móni jelentkezett egy túrára.Hosszú súlyos betegségéből lábadozva gondolta úgy,hogy egy rövidke túrával megpróbálkozna újra.Így a Rácalmási-szigetre mentünk ki,annál is inkább mert hírét vettük,hogy a tanösvényt felújitják.Valóban rövid 4-5 km-es túrát tettünk Mónival.Hösiesen állta a sarat szó szerint mert sok helyen sáros,dagonyás volt az út.Áradt a Duna ami azt eredményezte,hogy sok szúnyog is volt,na meg a víz sok helyen bejött a szigetre.Így került víz alá a valóban felújított Bürühíd is a szigeten amelyen átszerettünk volna menni.Csakugyan elkezdték a tanösvény felújítását,de a sok víz miatt kérdéses,hogy nem-e kell újrakezdeni...Valószinű október-november tájékán visszajövök,vagy jövünk megnézni mi lett a sorsa a tanösvénynek.

Jómagam a víz alá került Bürühídnál

Újabb Mónival való túra következett.Mivel betegsége miatt az előző két évben nem tudott eljönni Gergő emléktúrájára én már akkor megígértem neki,ha olyan állapotba kerül akkor bármikor megismételjük a túrát.Most jött el az ideje.Persze még annyira jól nem volt,hogy az egész túrát bevállalja így a távot megfeleztük és így tettük meg.Újra remekül állta a sarat,amely itt már amúgy nem volt.Sikeresen megcsináltuk Gergő emléktúrájának második felét a kellemes időben és környezetben.

Móni Gergő emléktúráján

Egy icipicit jobb anyagi helyzetbe kerültem június végére (de a probléma még nem oldodott meg).Így a mátrai túrát már nem hagytuk elveszni,mert bizony az eredetileg júnusra megálmodott somoskői túra sajnos ment a levesbe.A félév utolsó hétvégéjén Zolikával mentünk el a Mátrába és Mátrafüredről trappoltunk fel a Kékesre.A túra nehéz volt,de élménydús sok látnivalóval.Voltam valaha régen a Kékesen,de úgy voltam vele ezt még az egyszer az életben látnom kell.Ez sikerült is.Jó buli volt és ezzel zárult a nehézkes félév.

Ennél feljebb ebben az országban már nem lehet menni!

Tavaly félévkor azt írtam,hogy mennyiségileg az volt az utóbbi évek leggyengébb féléve.Ezt most sikerült alulmúlni,hiszen a tavalyi 14-el szemben most 13 túrát sikerült összehozni,de ezzel a terv megvan!Meccstúránk ebben a félévben nem volt,így azokkal nem bővül most a lista.

Mind a 13 túrán csak én voltam ott.

Zoli 11 alkalommal jött el.

Viki és Tomi három alkalommal tartott velünk.

Móni két túrán vett részt.

Manó pedig egyszer.

Tizedes barátunk idén még nem tisztelt meg egy túrán sem minket.

Három alkalommal voltunk négyen a túrákon.

Hárman egy alkalommal,

Ketten pedig kilencszer.

Egyedül nem kellett most túráznom.

Összesen 175 kilométernél tartunk.Tavaly ilyenkor 202 volt...

A leghosszabb idei túra alighanem a februári teljesítménytúra volt a maga 20 kilométerével.

A legrövidebb pedig a Rácalmási-szigeti minitúra Mónival a 4-5 kilométerrel.

Képbe kerültek idén rég nem látott hegységek mint a Gerecse és a Mátra.

Jártunk négy hegységben,két dombságban valamint a Mezőföldön és az Alfödlön.

Volt egy helyi túránk is.

Hogyan tovább?

Nehéz kiválasztani a legjobb idei túrát (eddig),szinte képtelenség.Nagyon jó volt a Baján Kagános túra vagy a februári teljesítménytúra is.De a tési vagy a somogyi-dombsági túra is ott volt a szeren,sőt a mátrai is jó volt,de a halápit sem vetném el.Rossz túránk most sem volt!

A félév legjobb helyét sem egyszerú kiválasztani,sok jó helyen jártunk.

Mégis úgy gondolom és Kékestetőnek adom oda ezt a képzeletbeli díjat!

A félév települése viszont egyértelműen Tés volt,ahol meglepett az emberek kedvessége.

A legvidámabbak talán a Somogyi-dombságban és a Halápon voltunk.Legjobb időnk Gergő emléktúráján volt.

Stílus szerint volt 6 bakabcslistás túránk,3 teljesítménytúránk,3 környékbeli és 1 helyi túránk.

Ez volt tehát 2023 első féléve.Folytatás nem lesz könnyű,hiszen béremelést továbbra sem kaptunk miközben az élet egyre nehezebb,tele vagyok adósággal.Bízom benne azért legalább a maradék tervezett 12 túra összejön még az idén...

Az első félév filmjei külön következő bejegyzésemben lesznek felsorolva!

Visszatérés a Mátrába több mint negyven év után!

 Ez most annak ékes bizonyítéka,hogy sokat túrázunk,de nem eleget.Valahogy eleve az Észak-középhegység kiesik (álltalában) túrázásaink látószögéből.Inkább a Dunántúli-középhegységhez,a Mecsekhez és a dombságokhoz vagyunk szokva.Ennek egyszerű magyarázata van,ott lakunk és az északi hegyek autó híján elég nehézkesen érhetők el egy napos túrákhoz.Egyszer-egyszer persze előfordulunk azért erre is,de jómagam a Mátrában elképesztően régen jártam,pedig talán itt kezdődtek a túrázásaim,itt volt a legelső túrám.Leírni is rossz,hogy ennek 43 éve!Azóta nem is jártam a Mátrában... sokszor elmentem mellette,vagyis hát inkább úgy fogalmazok néhányszor,de sem túrázni,sem kirándulni nem jöttem a hegység területére 1980 óta!Túratársam Zolika is jó 20 éve volt itt.Ideje volt hát eljönni ide is túrázni egyet.

A Keletiből repített a vonat a Mátrához

Ettől függetlenül ennek a túrának az ötlete már nagyon régen felvetődött.Gergővel is sokszor tervezgettük,de valahogy mindig toltuk magunk előtt.Nem emlékszem pontosan,de a 2019-es bakancslistában már benne lett volna ha jók az emlékeim.Persze akkor aztán Gergő halála ezt is meghiúsította.Aztán mint más túráknál ez is ott motoszkált bennem,hogy jöjjünk el és csináljuk meg.Úgy tűnik ez ennek az évnek a nyarára érett meg.Nem könnyű időket élünk,erről már írtam több bejegyzésemben is most erről nem beszélek.Lényeg az,hogy éppen édesapám születésnapján megadatott a lehetőség,hogy elinduljunk végre a Mátrába!Zolikával keltünk útra,Dunaújvárosból már fél ötös indulással.Vonattal jöttünk,így Pesten a Déliből átkellett menni a Keleti pályaudvarra.A vonatig itt még volt ötven percünk,így addig kávéztunk egyet és lenyomtunk egy-egy káposztás lángost.A vonatunk pontosan indult.

A kisvasút állomása Gyöngyösön

Kilenc előtt értünk Gyöngyösre,a buszunk tovább pedig fél tízkor indult,így elsétáltunk a vasútállomásról a buszállomásra amely Gyöngyösön nincs túr messze egymástól.Útközben érintettük a helyi kisvasút állomását.Emlékeztem rá,hogy akkor 43 éve ezzel mentünk fel Mátrafüredre.Most azonban felújítási munkálatok miatt nem járt.Útközben vettem észre,hogy a baseball sapkám otthon felejtettem.Én meg az nélkül nem szeretem ha lefotóznak a kopasz fejemmel.Így szerencsére akadt egy bolt ahol betudtam szerezni viszonylag olcsón egy újat.Zolika is úgy döntött vesz egyet.A buszunk aztán kissé nehézkesen de elvitt minket túránk kiinduló helyére Mátrafüredre.Innen indult a túra a zöld+ jelzésen.

Híd a Bene patak felett Mátrafürednél

Óriási vihat söpört végig az országon az éjszaka aminek itt láttuk rögtön a következményeit.Elképesztően dagonyás,saras volt az út már az első métereken.Ha ez végig így lesz akkor nagy szopacs lesz a mai túra.Ám szerencsére csak 2-300 méterig tartott ez,utána nem nagyon volt már gondunk az utakkal.Tervünk az volt,hogy itt nem soká megnézzük a Kozmáry kilátót,onnan pedig felmegyünk a Sástóhoz ahol felmegyünk az ország talán legmagasabb kilátójába.Majd Mátraháza érintésével másszuk meg a Kékest ahol szintén felmegyünk a kilátóba azaz a Tv-toronyba.Kereszteztük a Bene-patakot majd a zöld+ kivezetett Mátrafüred egy utcás részébe.Itt négy irányba mentek az utak és innen nekünk a sárga3 kellett,ám az is két irányba ment,tábla meg nem volt,hogy merre van a kilátó.Így más lehetőség nem lévén egy ott elmenő cigányleánytól kértünk segítséget aki mintha belett volna kicsit drogozva...na de így is segített és útbaigazitott minket.Így aztán már gyerekjáték volt megtalálni a közeli Kozmáry kilátót.

Szóval erre kell menni!

Elértük a kilátót!

A kilátóig egy hosszabb kanyargós lépcsősor vezetett.Hamar odaértünk és már előttünk is volt a kilátó.Számomra az első mátrai kilátó az életemben!Ha jól emlékszem ugyanis akkor 43 éve egy hetet töltöttem a Mátrába,de kilátóba nem voltam.A kő kilátó nekem elsőre a Tubesi kilátót idézte mégha nem is olyan volt.Érdekesség,hogy hol y-nal,hol i-vel írják,hogy Kozmáry kilátó,a fene sem tudja melyik a helyes,itt is száz méteren belül két különféle módon írták.Na,de nem ez volt a lényeg.A hely valahogy rögtön átadta a Mátra csodálatos hangulatát,mi pedig néhány lenti fotó után természetesen birtokba vettük a kilátót!

Hát ide is eljutottam...

Mondanom sem kell a kilátó szerepelni fog idővel a kilátós sorozatomban akkor majd részletesen kivesézem.Most annyi,hogy annak ellenére,hogy 1900-ban (!) épült remek formának örvendett!Volt egy felújítás 1939-ben,de azóta hősiesen állja az idők próbáját.Egy íves kő lépcső vezetett fel a nem túl magas kilátószintre.A szint sem volt túl tágas,de nekünk kettőnknek elég volt.Teljes 360 fokos körpanorámánk volt és a kilátás mindent vitt!Elénk tárult a fenséges Mátra.Földbegyökerezett lábbal néztünk körbe.Dél felé Gyöngyössolymos és Gyöngyös köszönt vissza,az összes többi irányba körül öleltek a Mátra vonulatai.Észak felé alattunk még kibontakozott Mátrafüred is,feljebb pedig ott volt a csúcs felhőben,az ország legmagasabb csúcsa a fantasztikus Kékes!Gyönyörű,felejthetetlen látvány volt,de most vérzett a szívem,hiszen Gergőnek is itt kellett volna lennie velünk.Ki tudja talán itt is volt...

Alattunk Mátrafüred,fenn felhőben a Kékes

Innen látszódott mai túránk célpontjai,a Sástói kilátó és mint mondtam a Kékes is a Tv-toronnyal.Jó negyedórát nézelődtünk,aztán mivel jöttek mások is helyet hagytunk nekik,amúgy is indulnunk kellett tovább.Tudtuk,hogy ezen a túrán csak felfelé megyünk,hiszen csak megkell mászni az ezer méteres csúcsot és bár Mátrafüred 320 méternél kezdődött,az akkor is közel 700 méter lesz felfelé.A kilátót követően szelíd emelkedésbe is kezdett az út,majd fokozatosan váltott egyre nehezebbé.Ugyan a Sástóig azért nem mondhatom,hogy vészes lett volna,szépen trappoltunk a két kilométerre lévő Sástóhoz,itt-ott akadtak rétek az erdőben ahonan mindig megmutatta magát a Mátra.Aztán a Sástó közelségét jelezte a libegő.Megtaláltuk a Sástói libegőt is amely a közeli Oxigén parkba vezetett fel.

A libegő

Megnéztük az árakat aztán tanakodtunk Zolikával,hogy menjünk-e egy teljes kört.Végül is nem az árak miatt nem mentünk,hanem úgy éreztük ez legalább félórát venne el a túránkból és most fontosabbnak ítéltük,hogy elérjük a Kékest hiszen azért jöttünk.Így a libegőt most kihagytuk.Innen egy köpetre volt maga a Sástó,Magyarország legmagasabban fekvő tava.Itt 508 méteren voltunk a tó rendkivül szép volt,kellően ápolt és karbantartott,csónakázni is lehetett rajta és kishídak vezettek át a közepén két sziget is volt!Szemben pedig már ott volt a brutálisan magas Sástói kilátó!Mielőtt támadást intéztünk volna ellene leültünk az egyik pihenőnél és megejtettük az uzsonnát.

Magyarország legmagasabban fekvő tava a Sástó

A hídon át!

Majd ezután kicsit körülnéztünk és a hídakon át mentünk a szemközti kilátóhoz.Ez a kilátó sem fog kimaradni majd a kedvenc kilátós sorozatomból természetesen!A kilátó mérete meghökkentő volt a maga 53 méteres magasságával.Tudni kell egy átlag kilátó 15 méter körül van,egy tízemeletes ház pedig 33 méter körül.Így akkor ellehet képzelni a magasságot...Az olajfúró toronyból avanzsált kilátó belépődíjas volt,de a 600Ft/fős árat nem éreztük túlzónak.A vas szerkezetű kilátón négy kilátószint volt (már az első is meglehetősen magasan) és a torony közepén egy szűk csigalépcső vezetett fel.A torony jó állapotban volt.Megkezdtük a felmászást.Természetesen mindegyik kilátószintre ki szándékoztunk menni!

Az 53 méter magas kilátó

Zolika készen áll az indulásra!

A "lépcsőház"

Zolika nem arról volt korábban híres,hogy feljött a magas kilátókba.Közeli barátnőink ki is szokták szekálni miatta.Velem túrázva viszont sokat fejlődött és így természetesen belevágott a felfelé vezető túrába a kilátóba.Az első szint tán 20 méter magasan lehetett,persze már ez is magasabb volt az átlagnál.A kilátószint egy négyszögletes járat volt körbe amely így 360 fokos körpanorámát adott!A sarkokban egy-egy madár volt dísznek!Kicsit ugyan szűk volt a járat,de azért ellehetett férni.A kilátás innen is fenetikus volt,de erről majd ha felértünk a legfelső szintre!Ezután kapaszkodtunk a második kilátószintre ez olyan 30 méter magasan lehetett,tehát nagyjából egy tízemeletes háznak felelt meg.

Az első kilátószint a madárral

Jómagam a második kilátószinten

Valaki feljött velünk...

Itt is gyönyörködtünk egy sort majd jöhetett a harmadik kilátószint kb.40-42 méter magasságban.Itt már érezni lehetett,hogy inog,hintázik a kilátó,de érdekes én cseppet sem féltem.Zoli már azért kapaszkodott,de hősiesen csinálta azért a dolgát.Innen több minden is látszódott mint az előző két szintről,itt elbohóckodtunk kicsit és jöhetett a csúcstámadás!Felértünk a legfelső szintre a negyedikre.Itt lehettünk 50 méter körüli magasságon,de legyen 53 hivatalosan ennyi a kilátó magassága.Inogott hintázott a torony itt,de én úgy éreztem nem vészes.Zoli kapaszkodott,de örült magának,hogy felmert jönni!Jogosan!A kilátás persze mindent vitt.A Mátrának legalább a fele látszódott,alattunk a Sástó is,arébb az Oxigén park a látványos elemeivel.És persze a király a Kékes!

Zolika bár kapaszkódik,de megcsinálta!

Én igazán élvezem az ilyen helyeket!

A kilátó alighanem életreszóló élménnyel ajándékozott meg minket és megcsináltuk.Nem tudom ez-e az ország legmagasabb kilátója (ennek majd utánajárok),de ha nem is,az biztos,hogy az élmezőny tagja.Az élmény után elindultunk lefelé,egy csoport is kezdett feljönni,örültünk,hogy elkerültük a tömeget.Adja a jóisten,hogy egy szép napon jöjjünk még erre!A kilátó után aztán találtunk egy éttermet a Sástónál beültünk egy sörre és egy jókai bablevesre.Ez kissé időveszteséggel járt és mivel még a túránk jó ha egyharmadánál voltunk kicsit kezdtem aggódni,hogy belefér-e az időbe minden.A gondot az okozta,hogy a busz amivel hazatudunk menni az 18 óra 10-kor indul majd Kékestetőről és a Kékesre mindenképp felakartam jutni magamban még arra is felkészültem ha kell ott éjszakázunk a sípályán,de ezt nem hagyom ki bármi is lesz!

Az ebédünk

Legalább háromnegyed óra elment itt,így úgy határoztunk a Mátraházáig vezető szakaszt megnyomjuk.Így is lett.Apróbb bibi volt,hogy végig felfelé menet vezetett az út,hiszen 508 méterről kellett felmenni 700-ra.Az erdő amin tartott ez a szakasz földöntúlian szép volt...alattunk kis völgyben patak csordogál vagy inkább zúbogott óriási hangerővel,majd egy forrásra és erdei pihenőre akadtunk ahol kis vízesés is volt.A forrás víze meg...talán a legjobb víz volt amit valaha is ittam!Egyre inkább keményedett a terep,de álltuk a sarat,immár a lábam sem fájt!Végül is a tervezett fél hármas időpontra megérkeztünk Mátraházára!

Csodás szakasz volt Mátrafüred és Mátraháza között!

Fantasztikus víze volt ennek a forrásnak!

Mátraházáról már az erdőben menve igen hangos hangok szűrődtek be.Aztán odaérve kiderült,hogy valami rendezvény van ami egy favágó verseny volt és a spiker túlüvőltötte egész Heves megyét!Itt mivel rengeteg büfé volt leültünk egy kávéra.Úgy éreztük sikerült faragni az időből és még jut majd idő a Kékesre.Negyedórát pihentünk a nagy tempó után.Innen több irányban is vezetett út a Kékesre.Sajnos utólag derült ki,hogy nem a legegyszerűbbet és nem a legkönnyebbet választottuk.Az országos kék mellett döntöttünk ami 3,5 km-t jelentett még és 700 ról kell felkapaszkodni ezer méterre.Nem ígérkezett könnyűnek (nem is volt az).Még kicsit körülnéztünk a parányi Mátraházán és belevetettük magunkat a Kékes erdejébe!

Mátraházán 43 év múltával...

Meglepetésünkre az út lefelé majd szinten ment!700 méterről visszamentünk 683-ra!Ez nem jelentett sok jót.Majd egy kilométer után keresztülmentünk egy gyors folyású csodaszép patakon mire végre megkezdte emelkedését az út.Na,de aztán itt mindent bepótolt!Helyenként 20%-os emelkedő vezetett felfelé.Mentünk mi,de nem volt könnyű.Óriási páratartalom is volt,ami izzadást eredményezett,viszont egyre inkább éreztünk,hogy egyre tisztább a levegő.Még talán soha nem éreztem ennyire a levegő tisztaságát...elképesztő volt!Na persze közel ezer méteren jártunk már!Egy útra dőlt fán pihentünk egyet.Ez számora hiba volt,mert megpihentem és elveszett a felfelé vezető lendületem.Hiába enyhült valamelyest a terep innen,rendkivül nehezen bírtam az utolsó kilométert.Két víztartály jelentett még látnivalót az erdőben,majd egy újabb forrásnál vételeztünk vízet.Ennek is brutál jó víze volt!Aztán...egyszercsak ott voltunk!

Csodás mátrai erdő

Piehenőidő

Víztartályok ezer méteren az erdőben

Szarrá izzadva értük el a kékesi sípályát ahol egy padon pihentünk.Előttünk a sípálya mögöttünk pedig már a tv-torony ficergett.Ha a sípályán jöttünk volna fel egy kilométert megspóroltunk volna...na de sebaj.Nem akartam még polót cserélni majd a toronyban.Igy jó vízesen vágtunk neki az utolsó métereknek.Hamarosan ott voltunk az ország legmagasabb pontját jelző kőnél!Hát itt voltam végre.Nagyon rég óta vártam erre.Noha voltam itt 43 éve szinte semmire sem emlékeztem már.Viszont az a 43 év...na hagyjuk.Itt voltunk és csodásan meredt ránk a tv-torony,így hát nem maradt más mint felmenni túránk harmadik kilátójába a messze földről is látszó kékestetői tv-toronyba!

A kékesi sípálya

Hát megcsináltuk wazze!

Magyarország legmagasabb pontján

A torony szinte teljesen olyan volt mint a pécsi Tv-torony vagy legalábbis nagyon hasonló.Lift vitt fel a kilátószintre.Kilépve ott elképesztő,fenséges körpanoráma fogadott.Azt olvastuk a kilátószint 45 méter magasan van,én különösen lentről nézve nem éreztem annyinak,de majd ennek is utánajárok.Itt voltunk azon a helyen amelynél ebben az országban magasabbra már nem lehet menni.Történelmi pillanatnak éreztem,hiszen bár voltam a Kékesen,de a toronyban még nem,így 1014 + 45 méternyi magasság az életemben a csúcsot jelentette,de Zolikáéban is.Mi nem nagyon járunk külföldre,így kétséges,hogy valaha is jutunk-e ennél magasabbra.Mi azért ennek is örültünk.A kilátó teljesen rendben volt és hála a vasbetonnak ez nem hintázott,nem inogott!Körbenéztünk hát!

A torony

Zolika diadalként élte meg,hogy feljutott ide

Akkor már vele örültem én is!

Természetesen képletesen értve a fél országot láttuk innen.Na persze azért nem,de a Karancs,Felvidék egy része,a Bükk a távolban a Pilis is látható volt a környék persze minden településével.A szomszédban pedig a Galyatető köszönt szembe.Fenséges volt.Órákat eltudtam volna itt nézelődni.Polót cseréltem közben.Mellettünk a régi kilátó állt,az sem lehetett rossz amúgy.Jó félórát fentvoltunk.Aztán indulni kellett mert a buszmegálló fogalmam sem volt,hogy merre van.Félóránk volt még a buszig,nem akartam a véletlenre és a szerencsére bízni a dolgot.Leérve még ittunk egy kávét a szomszédban ahol a pultos csajszi elmagyarázta merre van a megálló,így már tudtam végre én is.

A régi kilátó

Ide is eljutottam!

Útközben a megállóhoz még csináltunk pár fotót a híres kőnél és vettünk hütőmágneseket.Jó 250 méterre lehett a buszmegálló.Negyedórás várakozás után jött is a busz amely levitt minket Gyöngyösre.Ott szinte azonnal volt csatlakozásunk Budapest felé.Sehol nem állt meg a busz a Stadionoki buszmegállóig.Onnan pedig metróval mentünk át a Délibe.A vonatunk 10 perc késéssel indult,de ezt útközben behozta.Végül fél 11 után rendben hazaértünk Dunaújvárosba.

Búcsú...

Nehéz,de fantasztikus túra volt.A Mátra hangulata egészen más volt mint a Dunántúli hegyeké és ezt nagyon élveztem végig a túra folyamán.Csodás helyeket és erdőket érintettünk részük volt alighanem a valaha is érzett legtisztább levegőben!A kilátók és a kilátások mindent vittek!Nagyon nagy kár,hogy örök túratársammal Gergővel már nem jutottunk el ide...talán majd a következő életben... A túra esélyes az év túrája címre,de ha lesznek még ennél jobb túrák az idén az csak jó!

Most 12 kilométert mentünk.így 175,1 km-nél tartok.Ez pedig közel 13,47 km/túra átlagot jelent.Ez volt az év 13. túrája,Zolinak a 11-ik.Mondják a csúcson kell abbahagyni,de szeretnénk még azért folytatni!Remélem nem kell újabb 43 évet várni a következő mátrai túrára,43 év múlva én már élni sem fogok...