Hoztuk a kötelezőt! - Félévi összefoglaló

 Száguld az idő.Világosan emlékszem,hogy mintha csak tegnap írtam volna az éves összefoglalót december végén,aztán már meg június vége van.... Egy minden tekintetben rendkivül nehéz féléven vagyunk túl,de a tervezett minimális cél összejött.Nagyon sok gond és probléma nehezítette a dolgunkat eddig idén,amikor meg tudtunk volna menni az időjárás nem engedte.Mivel egész évre 25 túrát terveztem be és tartok most 13-nál,így tehát a fele félévkor megvan!Viszont megkell vallani,hogy ebben nagy segítségünkre volt a be nem tervezett három teljesítménytúra és nekem a Mónival való szintén be nem tervezett két túra.Így ha ezt az öt túrát leveszem akkor bízony már gyászos képet kapunk...így hát természetesen nem veszem le,hiszen ezek is túrák voltak a maguk nemében.Nézzük át akkor mi történt ebben a félévben.

Kellemes túrákkal zárult az előző év,bíztunk a hasonló folytatásban...

Az év nem kezdődött rosszul,hiszen eleve egy héttel később kezdtünk csak dolgozni mint az átlag.Ráadásul az év első hetében pompás idő is volt,ennek ellenére csak egy túrára mentünk el.Ahogy tavaly most is Kunszentmiklóson kezdtünk az Alföldön,igaz teljesen másfelé mentünk mint tavaly.Véletlen fedeztem fel korábban az avar kagán sírját a térképet böngészve.A sír a település közelében volt,adta magát a dolog egy kellemes téli túrához.Így is lett,egy egészen kellemes túrát tettünk ide Zolikával még úgy is,hogy a túra 60%-a betonon ment.A kagán sír az alföldi erdőben meg egészen megkapó volt és örültünk,hogy ezt is felfedeztük.

Baján Kagán sírjánál egy mamut csonttal

Ezt követően egy ideig nem alakultak jól a dolgok.Következő hétvégén még jó idő volt,de Zolika ekkor anyagi problémákkal küszködött,aztán az utána lévő hetekben amikor meg eltudtunk volna menni,rendre rossz volt az idő.Ennek csúcsa a február elejei elképesztő szélvihar volt amely végig. söpört az országon.A január ment a levesbe,utána viszont a februárunk egy hajszállal jobb volt azért.A hónap közepén tudtunk összehozni egy már korábban megálmodott túrát a Tési szélmalmokhoz a Bátorkő érintésével.Erre a túrára jött még Zoli,Viki és Tomi is.Egész jó volt az időnk itt is.Kellemes jó túra volt.Bátorkőhöz mindig szívesen térek vissza,most is jó volt újra látni,ráadásul olyan szemszögből ahonnan még nem láttam.A szélmalmokat is elértük átvágva a Tési fensíkon,Tésen meg meglepetésként hatott az ott élő emberek vendégszeretete.Jó kis móka volt.

Remek volt a tési szélmalmoknál lenni!

Zoli találta ezután ki,hogy menjünk el egy teljesítménytúrára.Ott rendezik nálunk Dunaújvárosban és busszal kivisznek a helyszínre,ráadásul több táv közül is választhatunk.Ő volt már ezen nyolc alkalommal is,mondta jó buli.Így is lett.Nekem ez lett életem első teljesítménytúrája és valóban remek volt.Mi a 20km-es távot választottuk amely az álltalam már ismert kulcsi Szent Mihály erdőn át vezetett.Az erdőt még február végén nem láttam.Így az újdonság erejével hatott rám az itt nyiló milliónyi hóvirág!Elképesztően gyönyörű volt és ekkor már tudtam azt is nem véletlen vezérelt erre a sors.Ezt látni kellett.Igaz volt némi eső a túrán,de így is nagyon jó buli volt.Jövőre megismételjük!

Teljesítménytúra a kulcsi Szent Mihály erdőben

A tavasz következett és alighanem számunkra a félév legjobb hónapja a március.E hónapban ugyanis három túra is összejött!Kezdésként egy Szekszárdi-dombsági túrával kezdtünk,Zoli,Viki és Tomi társaságában.A Sötét-völgybe tértem vissza.Régi kedves helyeket láttam újra,de mentünk tovább is,fel a Szarvas-szurdikba és a Bati kereszt kilátóhoz,innen meg elmentünk egészen Szekszárdra.Mi Zolival úgy éreztük remek buli volt ez is,viszont megfigyeltük,hogy Tomi nem érezte jól magát... Szekszárdon aztán óriási kajálást lecsaptunk egy klassz helyen.Innentől kezdett aztán el fájni a lábam amely meghatározta a tavaszomat.Elsőnek a túrának tudtam be,de aztán mivel sokáig nem gyógyult nyilvánvaló volt,hogy nagyobb a baj.A következő négy-öt túrát elég lábfájósan csináltam meg.

A Bati kereszt kilátó

Újabb teljesítménytúra következett.Fura,hogy eddig sosem volt az életemben,most viszont egymás után jöttek.Manó barátom ötlete alapján mentünk a Petőfi 200 teljesítménytúrára Dunavecsére.Itt két táv közül lehetett választani.Fájós lábamra való tekintettel a rövidebb táv mellett döntöttünk.Nem volt jó az idő,de még lehetett túrázni azért.A mi távunk Dunavecsét járta körbe 10 kilométeren.Végül is remekül elvoltunk Zolikával és Manóval karöltve.Bejutottunk Petőfiék mészárszékébe a túra végén meg vendégül láttak minket egy gulyásra.Remek kis buli volt ez is!

Manó és Zolika Petőfi szüleinek lakásában!

A Somogyi-dombság következett még márciusban.Legjobban ezen a túrán kínzott a lábfájás,de végigcsináltam azért.Furcsa volt,hogy felfelé volt kellemesebb menni... Zolikával jöttünk.Viki szinte bíztosra ígérte,hogy velünk tart aztán az utolsó pillanatban lemondta,ezen kicsit kiakadtunk mert biztosra ígérte a részvételét a túrán.Nagyon látványos remek túra volt amely Balatonföldvárról indult.Érintettük a Köröshegyi-völgyhídat,a Nezedi szoborparkot és Somogy megye és a Somogyi-dombság legmagasabb pontját is!A túrát Fehérkő vára érintésével Kerekiben fejeztük be.Hazafelé meg benéztünk Siófokon a számomra édes emlékeket őrző Jókai parkba.A túra annyi jó volt a fájós lábam ellenére is,hogy esélyes lehet az év túrája címre.

A Köröshegyi-völgyhíd felett

Az április sem indult rosszul.Lehetőséget akartunk adni Vikinek és Tominak,hogy egy álltaluk kiválasztott és szervezett túrára menjünk négyen.Így is lett.A Gerecsét vettük célba méghozzá Péliföldszentkeresztet.Innen indult az a körtúra amely három barlangot is érintett az Öreg-kő nevezetű hegyen.Szépek voltak a kilátással együtt.Még innen elmentünk a Kőszikla nevezetű helyre ahonnan szintén pompás volt a kilátás.Nem volt ez sem rossz buli,de itt is észrevettük,hogy Tomi nem igazán tud kikapcsolódni.Lábfájásra hívatkozott.Én megértem,de nekem is fájt a lában,Zolinak meg a kutyusa haldoklott éppen,de mégis igyekeztünk kikapcsolni...

Kajaszünet valahol a Gerecsében

Innetől kezdve nem alakultak jól a dolgok.Én kerültem egyre nehezebb anyagi helyzetbe (egy darabig Zolika is).Így lekellett mondanunk a mecseki Jakab-hegyi túráról,ez nagyon fájó volt.Közeli kis költségvetésű túrákkal erősítettünk.Elsőnek még április végén egy újabb teljesítménytúrával Zolika ötlete alapján.Méghozzá Dunaföldváron.Még mindig fájdogált a lábam,így itt is a rövidebb távot választottuk.Kellemes túraidőben Dunaföldvár közvetlen környékén vezetett a túra ami igen látványos volt!Jól éreztük magunkat,túra végén kellemeset söröztünk földvári törzshelyünkön.

A Dunánál Dunaföldváron

Májusban fokozottak az anyagi jellegű gondok.Így a mecseki után a rezi váras túráról is lemondtunk.Egy helyi dunaújvárosi túrával tartottuk formába magunkat május elsején.A helyi ipari skanzenbe és a Felső-Dunapartra mentünk ki és tettünk egy rövidke túrát a városból nem kimenve.Ez sem vol rossz.Bár ismerős helyeken mentünk,egy idegen számára alighanem igen látványos lett volna ez a túra is.Itt is dobtunk egy sört a buli végén Zolikával.Hetekre elcsitultak ezután a túrák.Súlyos problémákkal küszködtem.Zoli azt mondta ha törik ha szakad a Balaton-felvidéki túrát valahogy csináljuk meg,segít.

A helyi ipari skanzenben

Zoli eddigre valamennyire helyre jött anyagi problémái után,én azonban még küszködtem erősen.Így ezen a túrán ő állta az útiköltségeim.Eredetileg pünkösd vasárnap mentünk volna és jöttek volna Vikiék,ám vasárnap olyan fokon szar volt a közlekedés,hogy igen veszélyessé vált a biztonságos hazatérés.Így átváltottunk szombatra,így viszont Vikiék nem tudtak eljönni.Biztos fújtak ránk ezmiatt,de nem tudtunk mitcsinálni.A Tapolcáról induló túra remek volt.Maga Tapolca is lebilincselő volt és a Haláp is igen érdekesnek és izgalmasnak bizonyúlt.Elvoltunk.Itt egy borozással zártuk a bulit egy pincészetben Zalahalápon.

A magyar Stonhenge a Halápon

Közben még májusban Móni jelentkezett egy túrára.Hosszú súlyos betegségéből lábadozva gondolta úgy,hogy egy rövidke túrával megpróbálkozna újra.Így a Rácalmási-szigetre mentünk ki,annál is inkább mert hírét vettük,hogy a tanösvényt felújitják.Valóban rövid 4-5 km-es túrát tettünk Mónival.Hösiesen állta a sarat szó szerint mert sok helyen sáros,dagonyás volt az út.Áradt a Duna ami azt eredményezte,hogy sok szúnyog is volt,na meg a víz sok helyen bejött a szigetre.Így került víz alá a valóban felújított Bürühíd is a szigeten amelyen átszerettünk volna menni.Csakugyan elkezdték a tanösvény felújítását,de a sok víz miatt kérdéses,hogy nem-e kell újrakezdeni...Valószinű október-november tájékán visszajövök,vagy jövünk megnézni mi lett a sorsa a tanösvénynek.

Jómagam a víz alá került Bürühídnál

Újabb Mónival való túra következett.Mivel betegsége miatt az előző két évben nem tudott eljönni Gergő emléktúrájára én már akkor megígértem neki,ha olyan állapotba kerül akkor bármikor megismételjük a túrát.Most jött el az ideje.Persze még annyira jól nem volt,hogy az egész túrát bevállalja így a távot megfeleztük és így tettük meg.Újra remekül állta a sarat,amely itt már amúgy nem volt.Sikeresen megcsináltuk Gergő emléktúrájának második felét a kellemes időben és környezetben.

Móni Gergő emléktúráján

Egy icipicit jobb anyagi helyzetbe kerültem június végére (de a probléma még nem oldodott meg).Így a mátrai túrát már nem hagytuk elveszni,mert bizony az eredetileg júnusra megálmodott somoskői túra sajnos ment a levesbe.A félév utolsó hétvégéjén Zolikával mentünk el a Mátrába és Mátrafüredről trappoltunk fel a Kékesre.A túra nehéz volt,de élménydús sok látnivalóval.Voltam valaha régen a Kékesen,de úgy voltam vele ezt még az egyszer az életben látnom kell.Ez sikerült is.Jó buli volt és ezzel zárult a nehézkes félév.

Ennél feljebb ebben az országban már nem lehet menni!

Tavaly félévkor azt írtam,hogy mennyiségileg az volt az utóbbi évek leggyengébb féléve.Ezt most sikerült alulmúlni,hiszen a tavalyi 14-el szemben most 13 túrát sikerült összehozni,de ezzel a terv megvan!Meccstúránk ebben a félévben nem volt,így azokkal nem bővül most a lista.

Mind a 13 túrán csak én voltam ott.

Zoli 11 alkalommal jött el.

Viki és Tomi három alkalommal tartott velünk.

Móni két túrán vett részt.

Manó pedig egyszer.

Tizedes barátunk idén még nem tisztelt meg egy túrán sem minket.

Három alkalommal voltunk négyen a túrákon.

Hárman egy alkalommal,

Ketten pedig kilencszer.

Egyedül nem kellett most túráznom.

Összesen 175 kilométernél tartunk.Tavaly ilyenkor 202 volt...

A leghosszabb idei túra alighanem a februári teljesítménytúra volt a maga 20 kilométerével.

A legrövidebb pedig a Rácalmási-szigeti minitúra Mónival a 4-5 kilométerrel.

Képbe kerültek idén rég nem látott hegységek mint a Gerecse és a Mátra.

Jártunk négy hegységben,két dombságban valamint a Mezőföldön és az Alfödlön.

Volt egy helyi túránk is.

Hogyan tovább?

Nehéz kiválasztani a legjobb idei túrát (eddig),szinte képtelenség.Nagyon jó volt a Baján Kagános túra vagy a februári teljesítménytúra is.De a tési vagy a somogyi-dombsági túra is ott volt a szeren,sőt a mátrai is jó volt,de a halápit sem vetném el.Rossz túránk most sem volt!

A félév legjobb helyét sem egyszerú kiválasztani,sok jó helyen jártunk.

Mégis úgy gondolom és Kékestetőnek adom oda ezt a képzeletbeli díjat!

A félév települése viszont egyértelműen Tés volt,ahol meglepett az emberek kedvessége.

A legvidámabbak talán a Somogyi-dombságban és a Halápon voltunk.Legjobb időnk Gergő emléktúráján volt.

Stílus szerint volt 6 bakabcslistás túránk,3 teljesítménytúránk,3 környékbeli és 1 helyi túránk.

Ez volt tehát 2023 első féléve.Folytatás nem lesz könnyű,hiszen béremelést továbbra sem kaptunk miközben az élet egyre nehezebb,tele vagyok adósággal.Bízom benne azért legalább a maradék tervezett 12 túra összejön még az idén...

Az első félév filmjei külön következő bejegyzésemben lesznek felsorolva!