A teniszmeccsekre járás története

Mivel pár napja,hogy a tenisztornán jártunk,gondoltam írok erről is. Nem is tudom,hol kezdődjön ez a sztori.Köztudott rólam,hogy évtizedek óta járok focimeccsekre,ugyanez nem mondható el a teniszről.Annak idején Steffi Grafék idejében üldögéltem a tv előtt és néztem a meccseket,elvoltam vele,de úgy nem fogott meg a dolog.Aztán vagy két évtizednyi szünet következett,teljesen kimaradt ekkor az életemből a tenisz.Nem érdekelt.Jött 2013 és ekkor kezdett újra érdekelni a dolog,persze elsősorban a szép Maria Sharapova jóvoltából,aki annyira tetszett,hogy leültetett újra a tv elé.Hallgatva a nyögéseit a játékot is tudtam élvezni és fokozatosan kezdtek érdekelni a meccsek,fokozatosan váltak új és újabb játékosok a kedvencemmé.Lassan a sportág férfi ága is kezdett érdekelni,hiszen olyan játékosok voltak ezekben az időkben a csúcson mint Nadal,vagy Federer vagy éppen Djokovic.Egy nap azt vettem már észre,hogy élek-halok a teniszmeccsekért.Zolika aki már ekkor is haver volt szintén imádta a teniszt.De én ezt nem tudtam akkor még róla,egy véletlen beszélgetés után derült ki a dolog.Odáig ha sportról beszélgettünk akkor a forma1-ről volt szó,innentő kezdve aztán már a teniszé lett a főszerep.

Életem első teniszmeccsén 

Kezdtük aztán látni,hogy Magyarország is rendez tornákat ha nem is a legnagyobbakat,de azért elég jókat.2018 elejére állt össze aztán a kép annyira,hogy megfogalmazodjon bennük,hogy elkéne menni egy ilyen tornára.Ez összejött (és ezekről már vannak bejegyzések a blogban) és 18 februárjában neki is indultunk.Ekkor a magyar tornát a BOk csarnokba rendezték.Természetesen ekkor még velünk tartott Gergő is.Akit hétköznap lévén,kivettünk egy napra az iskolából és igazoltam a napját.Így hárman jó hangulatba érkeztünk a BOK csarnokba ahol meglepett minket a torna elitsége és hangulata.Nagyon élveztük az első perctől kezdve és rögtön négy meccset tudtunk végignézni úgy,hogy egész nap a csarnok lelátóján ültünk.Remekül szórakoztunk és olyan világsztárt láttunk mint Cibulkova aki világbajnok volt korábban.

Az egyetlen alkalom amikor Gergővel teniszmeccsen voltunk.Nem túl jó kép,de ekkor csak ez készült.

El is határoztuk,ha lesz bármikor még torna eljövünk majd.Egy év múlva jött is a következő torna ugyanott,ugyanakkor (februárban).Sajnos Gergő ekkor már nem tarthatott velünk és ez nekem akkor és ott borzalmasan fájt.Két hónapja volt,hogy elment és nem voltam még túl a sokkon.Nem is tudtam annyira élvezni mint az előző évben.Noha ekkor már két napon is felmentünk a BOK csarnokba.Itt is jó sok neves versenyzőt láttunk.Például Sabine Lisickit,Petkovicot vagy Alexandrovát,de a magyar sztárlányt is Stollár Fannit (akit láttunk előző évben is és azóta is mindig ha jövünk).Itt vált kedvencé Anastasia Potapova.Szóval ez is remek volt,csak hát kínzott még Gergő hiánya...

Anastasia Potapova a BOK csarnokban vált kedvencé

Közben 18-ban (áprilisban) még volt egy férfi tenisztornánk is a Kopaszi gátnál,ahová szintén elmentünk Zoikával.Ide Gergő ma már nem tudom miért,de nem jött.Pedig ekkor még jöhetett volna..Ez sem volt rossz buli,szuper idő volt és olyan világsztárt láttunk mint Seppi.Természetesen 19-ben is volt egy ilyen férfitorna ez is áprilisban,de ez már valahol Budafok - Budaörs határán.Itt ekkor elég szar időnk volt.Az elődöntökre jöttünk ,a sztárok akiket megakartunk nézni ekkora már kiestek és sztárok nélkül néztünk végig két nagyon unalmas meccset.Ezt annyira nem élveztük,jöttünk is haza a meccsek végeztével.

A férfitornán 2018-ban

és 2019-ben

2020-ra Magyarországnak lejárt a szerződése a tenisztornák rendezését illetően.Így nem volt több buli a BOK csarnokban.Ám megkaptuk a Fed kupa rendezésének jogát amely lényegébe az országok közötti világbajnokságnak felel meg.Meg is vettük a heti bérletünket rá,ekkor 25 ezer forintért és még a szabadságot is kiírattuk áprilisra,hogy nehogy lemaradjunk egy ilyen eseményről.A torna a Papp László sportarénába került volna megrendezésre és ide valóban a legnagyobb sztárok érkeztek volna.Olyanok mint Serena Williams,vagy Belina Bencic,vagy Gabrine Mugurza,Petra Kvitova stb.Valóban a sportág legnagyobb nevei.Ám ilyen a mi szerencsénk,jött a covid.A világ valaha volt legnagyobb átbaszása miatt a tornát törölték...Tenisz nélkül maradtunk.Szerencsére a jegyek árát visszatérítették.

A római teniszakadémia centerpályáján 2022-ben

Úgy festett örökre tenisz nélkül maradunk.Aztán 2021 nyarán a torna előtt pár nappal jelentették be,hogy lesz újra női torna.Most a Római Teniszakadémián.Ekkor már nem tudtuk úgy formálni a dolgainkat,hogy eltudjunk jönni erre,meg amúgy is...tartott méga védettségi kártya örület...esélytelen volt.Aztán jött 2022 és két női tornára is eljutottunk újra!Először a nyáron egy 250-es tehát hasonló kaliberű tornára jöttünk mint amilyen a BOK csarnokban volt annak idején.Jó buli volt végre újra,két napon is eljöttünk.Ekkor vált nagy kedvencé a magyar Bondár Anna akit azóta is nagyon szeretünk.Olyan világsztárt láthattunk mint a GS győztes Krejcikova,vagy Siniakova.Rajtuk kivül is sok szimpatikus játékost láthattunk és természetesen Stollár Fannit is újra.A tenisztúrákat úgyanúgy csináltuk mint a focimeccses túrákat,hogy azért a környéken is körülnéztünk.Jártunk egyet.Ekkor sétáltunk és kajáltunk először egyet a Római parton.Remek buli volt!

Anna csodás hátsóval,ma az egyik kedvencünk

Szeptemberben aztán újra jöhettünk.Ugyen egy kisebb tornát rendeztek ezúttal csak 125-öst,de ez is jó buli volt.Nem voltak akkora sztárok,de Anna ott volt és elsősorban őt szerettük volna újra látni.Jól éreztük magunkat,vártuk a következő versenyt.Jött 2023 nyara és jött a következő torna.Úgy nézett ki Anastasia Potapova is indul a tornán,így Anna és Anastasia is ott lett volna a két nagy kedvenc...dörzsöltük a tenyerünket...Ráadásul olyan sztárok érkezését jelentették még be mint Camilla Giorgi,Sophie Kenin vagy Anastasia Pavlucsenkova.Aztán ki tudja miért senki nem jött el ezek közül.Potapova sem.Annát sem láttuk,mert bár játszott de nem azon a napon amikor mi jöttünk.Így annyira nem volt jó a buli mint az előző évben,de azért elvoltunk.

Zolikával a 23-as tornán a teniszakadémia lelátóján

Itt tartunk most.Látható tehát,hogy a teniszmeccsekre járási történetünk nem nyúlik olyan messzire vissza.De így is nagyszerű sportolókat láttunk,remek meccseket és oltári jó buli volt mindegyik.Ezekről videót nem csináltam,amit a legelső alkalomnál ma már sajnálok,mert akkor még velünk volt Gergő is.A folytatás bizonytalan.Hiszen újra lejárt az ország szerződése a rendezéssel kapcsolatosan,ráadásul kormánygaranciára is szükség lenne az új megkötéséhez.Ez a jelenlegi helyzetben nem túl reménykeltő.Félő,hogy ismét tenisz nélkül maradunk majd...

Túráink halála?

 Nem tudom hányan követnek,követ-e egyáltalán bárki is?Mondjuk a you tuben igen,ott követnek páran.Végül is a dolog szempontjából nincs oly nagy jelentősése,de aki követ annak nyilván feltűnt,hogy egyre kevesebb a túrabeszámoló,egyre kevesebb a túrafilm.Alaposan beritkultunk,pedig ha csak a két évvel ezelőtti nyárra gondolok,szinte minden hétvégére jutott egy túra.Most nincs így.Egy túráért is vért kell izzadni.Sajnos egyre élhetetlenebb Orbán elnökünk tejjel mézzel folyó kánaánja,csak éppen a középréteg is kezd egyre jobban lemorzsolódni.Legalábbis a középréteg vége,ahová megítélésem szerint mi is tartozunk.Egyre nehezebb a megélhetés Orbánisztánban,ahol a legkisebb hatalommal bíró emberek szemében is csupán eszközök vagyunk,nem emberi lények...

A jó ég tudja csak mikor lesz folytatás...

Ecseteltem már ezt egy-két korábbi bejegyzésemben,de a dolog lényege az,hogy miközben az árak az egekbe szöktek,addig a fizetéseink nem emelkedtek egy fillérrel sem.Közel 40-45%-al kerülnek többe az élelmiszerek a közeli áruházban,a lakbéremet 50%-al megemelték,de a szolgátatások java is emelkedett legalább 10 %-al és már az utazáson is emeltek.Például a hozzánk közeli Mezőfalvára is 500 forintba kerül csak az odaút!Érdekes,hogy a fizetésünkön nem akarnak emelni és amikor szóba hozzuk a dolgot még ők vannak felháborodva...Jó hát én tudom azt amit sokan még nem,hogy a karma mindenkit utolér majd,de ez jelen helyzetünkben rajtunk nem segít...Valaha talán mi is kiváltottunk tetteinkkel a mostani kínlódást...

Ami biztos,hogy sok túra nem várható már az idén..

Szóval miközben a megélhetésért küzdünk rendkivüli nehézségekbe ütközik immár egy-egy túra megvalósítása,hiszen ahogy írtam a szomszéd faluba sem olcsó már kimenni... Sajnos én is és Zolika is pokoli anyagi nehézségekkel küzd,küzdünk.A szomorú az,hogy egyelőre nem is látjuk a kiutat.Így aztán nem tudjuk hogyan tovább.Zolika lélekben már el is engedte az idei évet.Én még nem merem elengedni mert Gergő halála után éppen a meccsek és a túrák tartottak még életben.Annak idején az idióta covid átbaszással és a védettségi kártyával megfosztottak a meccsek örömétől,de akkor ott voltak még a túrák.Most ez a helyzet,a túráktól akar megfosztani.Bár a meccsek jönnek,de oda sem olcsó a belépő.Szóval ha én elengedem ezt a dolgot az felér egy öngyilkossággal...Hogyan tovább?

Túrázni akarsz vagy meghalni?Morgan Freeman után szabadon,egy kicsit átköltve...

Én még mindig bízok benne,hogy valamennyire jobbra fordulnak majd a dolgok.Most fogom lemondani a telefonelőfizetésemet mivel lejárt a hűségem,itt nem kevés pénzt fogok majd meg.De ezzel még Zolikán nem tudok segíteni.Egyedül meg nem éppen a legjobb dolog túrázgatni...Mindent elfogok követni,hogy legyenek azért túrák a jövőben is.Ha nem is egy Mátra vagy Bakony,vagy Mecsek,de legalább itt a környéken járjunk olykor-olykor egyet.Hiszen akad erre is látnivaló és érdekesség.Szomorú,hogy itt tartunk,részben valószínúleg a mi hibánk is,de a velejéig romlott aljas világé is.

Elkéne Gergő segítsége odaátról...

Próbálom a blogomat is életben tartani aminek fő írásai természetesen a túrabeszámolók,de amig az nincs addig is kitalálok majd ide valamit.Ha meg nem jelentkeznék már,akkor feladtam,akkor már meghaladja erőmet a dolog,de talán itt még nem tartunk.Bízunk benne a zavar csak átmeneti...(mondjuk ahhoz képest már tart pár hete).

Hova tovább? - Kezdődő szezon

 A hétvégén már bajnoki pontokért pattog a labda,kezdetét veszi a 2023/24-es bajnoki évad.Csapatunk a DFC gőzerővel készült a szezonra az elmúlt hetekben.Ahogy az előző években most is tartok egy kis esélylatolgatást egy kis előzetes elemzést,hiszen a meccsrejárás is az életünk része.Jómagam immár 46 éve járok ki a meccsekre és Gergő míg élt velem tartott mindig és biztos vagyok benne,hogy odaátról most is figyelemmel kiséri az eseményeket!Ott hagytuk abba,hogy az előző szezonnak úgy vágtunk neki,hogy végre feljutunk a harmadik ligából a másod osztályba.Ám nem így történt a végén bizony a túlélésért kellett küzdeni.Félévkor az úgymodd harmadik osztály színtjén sztárjátékosaink nagy része távozott,miután a klub csődközeli helyzetbe került.Azonban nem léptünk vissza a bajnokságtól,hanem az utánpótlás csapatunkkal felállva küzdöttük azt végig.Ennek fényében pedig az elért nyolcadik helyezéssel elégedettek voltunk!A csapat immár a nyolcadik idényét kezdi meg a harmad osztályban és a nyolc év alatt képtelen volt feljutni az erősebb osztályba.Erre gyakorlatilag most sincs semmi esély.Sőt annak a nyolcadik helyezésnek most is nagyon örülnénk!

A stadionunk főépülete

Bár két hónap telt el az előző szezon óta,mégis sok dolog történt a holtidényben.Ezek legfontossabbika,hogy a bajnokságot átszervezték.Eddig három húsz csapatos csoport volt,most pedig lett négy tizenhat csapatos csoport.Mi a Dél-Nyugati csoportba kerültünk ahol minden eddiginél erősebb mezőny gyűlt össze.Ide került a másodosztályból kiesett Szentlörinc,az előző szezon bajnoka az Iváncsa.Itt van a nyugati-csoportból átkerült bombaerős Nagykanizsa.A rendkivül feltörekvő újonc a Dunaföldvár.Az előző bajnokság meglepetés csapata a PTE-PEAC.Négy erős tartalékgárda is ide került(MTK II.,FTC II.,Paks II.Fehérvár II.) a mindig erős Kaposvár,a szintén erős Érd.A kellemetlen kiscsapatok: a Majos,a Mohács,a Szekszárd és még sorolhatnám.Borzasztóan nehéz dolgunk lesz,ha helyt akarunk állni...

A stadion a sky boxból

A játékoskeretben is történtek némi változások.Sajnos elment és pont az egyik fő riválishoz az Iváncsához a legjobb játékosunk Székely Benedek.Jó hír viszont,hogy rajta kivül más távozónk nincs.Érkezőink is vannak és bár nem igazoltunk sokat az igazolásaink jónak mondhatók!Érkezett Hódmezővásárhelyről egy gólerős csatár Bata Kristóf,valamint az évekkel korábban már nálunk játszó Tapiska Géza.A védelembe pedig leigazoltuk Békéscsabáról a korábban már szintén nálunk játszó Puskás Gábort aki harmadik ligás szinten bizony sztárigazolásnak számít.Maradtak a fiatalok és csapatkapitányunk az öreg rutinos róka Szepessy Robi.Velük kell hát harcba indulnunk az új szezonban és lehetőség szerint minél jobb helyezést elérni ami mint írtam nem lesz egyszerű,hiszen bombaerős a mezőny.

A csapat tavasszal,csupán a balról negyedik Székely távozott

Az elmúlt hetek folyamán volt szerencsém beszélgetni edzőnkkel Dobos úrral.Igazából még ő sem tudja mennyire erős lesz ez az erős mezőny és azt sem,hogy a fiataljaink mikre lesznek képesek.Most azt mondta a szezon során anyagi problémáink viszont nem lesznek.Meglátjuk.Jó sok edzőmeccset játszott a csapat az elmúlt egy hónapban és bár ezeken nem az eredmény az elsődleges,meglehetősen vegyes a kép.Legyőztük a bajnoki meccsen minket legyőző Ceglédet.Remekül helytálltunk az első osztályú Fehérvár otthonában.Csúnyán kikaptunk Orbán tartalékcsapatától a Puskás II.-től és a jelenlegi mezőnytársainktól az Érdtől és a Szekszárdtól.Magabiztosan legyőztük az alacsonyabb osztályú ellenfeleinket.Mindez még sokat nem jelent,hiszen ilyenkor az edző a taktikát a felállást próbálgatja így az eredményeknek túl nagy jelentőséget nem kell adni.

A szinpad készen áll az előadásra!

Dobos nyilatkozott olyanokat,hogy akár az élmezőnybe várja a csapatot,de velem beszélgetve abban maradtunk,hogy a még biztos bentmaradást jelentő 12.helyet érjük el legalább.Úgyanis én úgy érzem,hogy most majd a bentmaradásért kell harcolnunk,de ne legyen igazam.Többekkel beszélgetve,ismerösök,szurkolók a többség a 8-12.hely közé várja a csapatot.A 13.hely a négy csoportból csak a kettő legjobb 13-nak jelent bentmaradást a 14-16 értelemszerűen pedig kiesik.Tehát a minimális elvárás a részemről is a 12.hely megszerzése,de bízom benne,hogy ennél jobb is lehet majd.A Gárdonnyal kezdünk majd,tehát nem egy erős csapatal,így az első meccset mindeképpen hoznunk kell.Ezután viszont kemény ellenfelek jönnek.Megyünk Dunaföldvárra,majd érkezik a Nagykanizsa és megyünk Paksra.Itt benne van mindhárom meccsben a vereség.De utána hazai pályán a Szekszárdot nincs mese,lekell győzni!Aztán pedig majd jön a többi forduló.Nagyon nagy izgalmak várhatók!

Meccstúrákat illetően az a jó hír,hogy a mezőny java része (egy-két kivételtől eltekintve) 100 kilométeren belül van,de a legmesszebb lévő Nagykanizsa is 185 kilométer.Így a távolságokon nem múlhat,hogy elmenjünk pár helyre.Sokkal inkább múlik a csapat szereplésén,hogy érdemes legyen útrakelni és sajnos múlik az anyagi helyzetünkön is,hiszen Orbánistánban most pokoli nehéz és egyre nehezebb a megélhetés...Ha valami rendkivüli történik akkor azzal jelentkezem szezon közben,ha nem akkor az őszi szezon végén jön az összefoglaló.Akit esetleg érdekel a dolog a hunfoci.hu NB3-as csoportjában nyomon követheti az eseményeket.

Hajrá továbbra is Dunaújváros!

Az idei WTA buli

 Immár hagyománnyá vált az évek alatt,hogy rendszeresen eljövünk a budapesti nöi tenisztornára.Ez még akkor is igaz,ha voltak olyan évek amikor elmaradt a torna.Az idei 250-es összdíjazású verseny fura módon alakult és e sorok írásakor még most is tart.Először is nem kis világsztárokat harangoztak be.Olyan híres teniszezők érkezését hírdették mint nagy kedvencünk a gyönyörű Anastasia Potapova,vagy a szintén földöntúli szépségnek számító Camilla Giorgi.Mellettünk a korábbi GS győztes érkezése is biztosnak tűnt: Sofia Kenin és ide tartott a hírek szerint az orosz Anastasia Pavlicsenkova is.Mellettük a román Cristea is a nevezési listán volt.Ezek már olyan nevek voltak amiket nem hagyhattuk ki!És persze indulni kivánt a tornán a hazai kedvencünk Bondár Anna is,aki szintén nem semmi szépségű hölgyike.Biztos ami biztos alapon már a torna kezdete előtt egy hónappal megvettük a jegyeinket és szabadságot is vettünk ki.Nem bíztunk semmit a véletlenre.

Visszatérés 10 hónap múltán

Aztán ahogy elérkezett a torna indulásának a napja,ezek a világsztárok sorra lemondták részvételüket ezen a tornán...a dolognak az lett a vége,hogy a veretesnek igérkező mezőny az indulásra gyengébb lett mint a tavalyi.Ugyan a cimvédő Bernada Pera eljött és Anna is elindult a tornán,de igazi sztárok nélkül maradtunk az indulásra.Nekem már kedvem sem volt eljönni.Aztán a torna első napjain nemzetközi méretű botrány történt az egyik magyar lány mérkőzésén.Valami ostoba félreértésből fakadóan már rasszistának kiáltották szinte az egész magyar népet,holott azért ilyesmi nem történt.Ebbe most én nem merülök bele.Elkezdödött a torna Pera a címvédő már az első fordulóban kiesett.Teljesen sztárok nélkül maradtunk,így viszont több magyar is elindulhatott.Mi a nyolcaddöntőkre érkeztünk szerdán.Még jobban elvette a kedvünket,hogy kedvencünk Anna kedden és csütörtökön lépett pályára.Az egyetlen ami miatt még érdemes volt eljönni az Fanny a másik magyar lány.Ő pályára lépett a szerdai napon.

Az első meccsen

Ha mindez még nem volt elég,hát akkor itt volt még a nyakunkon a hőség.Elképesztő hőhullám tombolt a napokban.Félő volt,hogy odaégünk a stadion lelátójára.Szegény játékosok meg odafőnek a pályához.Ám szerencsére szerdára némiképp enyhült a hőség.Sőt felhők is kúsztak az égre,na meg némi szél is lengedezett.Így kibírható volt a meccsek nézése.Na,de kezdjük az elején.Vonnattal érkeztünk a Délibe Zolikával,nem túl korán.Így is tízre kiértünk Csillaghegyre ahol a Hév megálló melletti törzshelyünkön elfogyasztottuk a szokásos itteni kávénkat.Innen aztán még,majd két kilométeres séta a Római Teniszakadémia ahol a torna zajlott.Mivel már ismerős volt az út hamar oda is értünk.Már zajlott az első meccs amikor helyet foglaltunk a lelátón,ahol így már nem volt kibirhatatlan a meleg.Egy ausztrál és egy szlovén lány játszott.Nem éppen a világ élvonalából.A szlovén lányt ismertük ő Kaja Juvan.Meg is nyerte az egész jó kis mérkőzést.A lelátón még annyian sem voltunk mint a tavalyi első meccsen.Mikor megszámoltam 41-en ültünk a nézőtéren...

Kaja Juvan

Idén is eljöttünk

Az első meccs után indultunk el ebédelni ahogy tavaly is.Kimentünk a közeli Római partra,kicsit lementünk a Dunához is.Pár képet csináltunk jó szokás szerint.Mivel a nyári pénzt a szép kártyára kaptuk,így nem okozhatott különösebb gondot az ebéd.Ám odaérve a tavalyi kedvenc helyünkre a Csillag büféhez,közölték velünk,hogy itt a szép kártyát nem fogadják el...Pangott is az ürességtől a hely!Mi akkor mentünk tovább mivel tudtuk vannak még vendéglők a part mentén.Érdekes mindenhol többen voltak mint ott ahol nem fogadták el a szép kártyát,vajon miért...Találtunk is egy helyet,ami nem volt a legolcsóbb,de a szép kártya most fedezte a költségeket.Ráadásul minőségi sört ittunk a kaja kicsit különleges volt,de ehető.

A sör

Az ebéd

Ebéd után még továbbmentünk a parton,messzebb mint tavaly.A Kacsa bisztróból maga a tulaj kiabált ki ránk,hogy jöjjünk be egy italra.Igy tettünk,itt egy kávét és egy fröccsöt nyomtunk le.Ezt követően felmentünk a Duna melletti töltésre ahol egy sétányt alakitottak ki,majd visszafelé irányt vettünk.Kicsit még gyönyörködtünk a természet itteni szépségeiben,majd visszasétáltunk a stadionba.A második meccs végére értünk oda.Egy szlovák és egy német lány játszott.A németet ismertük Kospasch ő nyerte szeptemberben az itteni 125-ös tornát.Ez most nagyobb torna volt,250-es és szegény Korpasch ki is kapott.Pedig jól nézett ki,igaz ellenfele is.

A természet lágy ölén..

Kospasch

Eddig mindkét meccs három játszmában dőlt el,azaz jó hosszúak voltak.Így kezdtünk belenyúlni a délutánba és még mindig csak a harmadik meccs következett.Ezen végre magyar lány is pályára lépett.Na nem a kedvencünk Anna,hanem Fanny.Ő inkább az instra képjeiről híres mint a sport iránti odaadásról,így nem vártunk sokat tőle.De meghazudtolta a dolgokat.Elképesztően izgalmas meccsen óriási csatában legyőzte a német Tatjana Mariat!Fanny pedig úgy küzdött mint soha,a végén a közönség hősként ünnepelte!Meg is érdemelte hozzáteszem.Ez is három játszmás meccs volt,így este hét óra utáni kezdéssel kezdődhetett a negyedik meccs.

Kezdődik Fannyék meccse

Fanny óriásit küdött,le a kalappal előtte!

A reflektorokat is felkapcsolták,bár még nem volt sötét.Nyilvánvaló volt,hogy ezt a meccset nem tudjuk már végignézni,hiszen kilenc előtt indult a vonatunk haza a Déliből és még addig is az út vagy félóra.Gondoltuk nézzük egy félórát aztán megyünk.Az amerikai Liu játszott a kazah Putintsevával.A kis kazah aki tavaly zokon vette,hogy Zoli fényképezője csippant egyet.Úgy döntöttünk most is felidegesitjük az amúgy is ideggyenge kiscsajt.Ez gyorsabban ment mint gondoltuk! Már a meccs elején 2-1-es állásnál mindössze, elkapta az ideg a csajt és földhöz vágta az ütőjét.Mi meg mögötte ültünk a lelátón és hangosan felnevettünk erre (mások is),erre kinézett ránk és mutogatta az ujját a fejéhez rakva,hogy valaki nem normális.Vajon ránk vagy önmagára gondolt?Mindegy jó poén volt ez is.De nekünk mennünk kellett,hogy elérjük a vonatot...

A nézők nagy része hazament a lámpákat meg felkapcsolták

    Yulia Putintseva a kis idegbajos,de ezért kedveljük

Putintseva aztán két játszmában kikapott,vele pedig kiesett az utolsó nagy név a mezőnyből.Mi visszasétáltunk a hévhez,azzal bementünk a Battyányi térre,onnan pedig metróval a Délibe.13 perccel indulás előtt értünk oda,tudtunk jegyet venni majd beszálltunk a vonatba.Fél 11 után voltam itthon.Jó buli volt,de nem volt olyan jó mint a tavalyi.Mint írtam nem jöttek a nagy nevek akik meg voltak hamar kiestek.Úgy gondoltuk a szerda után még pénteken felmegyünk,ezt attól tettük függővé,hogy Anna továbbjut-e.Ő csütörtökön játszott és nem,hogy nem jutott tovább,de megalázó vereséget szenvedett...Így esetleg Fanny maradt aki miatt még érdemes lenne felmenni,de nem mentünk.Esetleg ha továbbjut Fanny a mai negyeddöntőből akkor elgondolkodunk a szombaton...(ezt e sorok írásakor még nem tudni).Szóval így vagy úgy,de megint gazdagabbak lettünk egy jó kis élménnyel!

Akkor ez most ennyi volt!

Reméljük lesz 125-ös verseny szeptemberben ha igen akkor arra is eljövünk majd!

Kedvenc váraink (16.) Simontornyai vár

 Váras sorozatom következő alanyának az az érdekessége,hogy bár többször is voltunk a vár mellett,szinte centiméterekre a várba mégsem mentünk be eddig soha.Ennek az a magyarázata,hogy mondhatni zokon vettünk pár dolgot.A belépő még hagyján mert azt kitudjuk nyögni valahogy,de az,hogy ezer forintért lehet képeket vagy videókat készíteni a várban,enyhén szólva kiverte a bíztositékot nálunk.Azért ennél jóval nagyobb élményeket nyújtó várban nem korlátozzák ezt,akkor itt vajon miért?Így alakult aztán úgy,hogy maga a várlátogatásunk még várat magára.Bár nem voltunk benn,mégis beveszem a kedvenc váraink sorába,mert mondom tényleg csak centiméterekre voltunk tőle,ezt bízonyítják az alábbi képek is amik mind saját készítésüek.

Így néz ki a vár ha a vasútállomás felöl jövünk gyalogszerrel

Döröcske nembeli Salamon fia Simon alországbíró az 1270-as években a Sárvíz árterületének szigetére tornyot, majd egy kisebb várat épített, a település innen kapta nevét - Simontornya. A korai lakótoronynak csak alapfalait találták meg, az átépítések során eltűnt.

Simon fiú örökös nélkül halt meg, így a vár Károly Róbertre szállt, aki 1324-ben Hench fia János mesternek adományozta. Az ő halála után fia, Miklós örökölte a birtokot. Miklós végrendeletében Lackfi István erdélyi vajdára és fiaira hagyta a várat. Lackfi nádor belekeveredett a Zsigmond elleni összeesküvésbe, ezért ellenfelei 1397-ben királyi menlevéllel Körösre csalták, ahol Cillei Ulrik és Garai Miklós megölték. Zsigmond Simontornyát más birtokkal együtt Kanizsai János esztergomi érseknek és testvéreinek adományozta. Ozorai Pipo lesz a Kanizsaiak várnagya.

A vár hátulról

A várat 1424-ben Ozorai Pipo Sárvárért elcserélve szerzi meg. Halála után a Garaiak tulajdonába kerül, akik jelentősen átépítik a várat. 1444-ben 4100 forintért Farkas László budai polgár zálogbirtoka lett, aki külső védművet emltetett a vár köré. 1448-ban Garai László a zálogösszeget visszafizette, a vár visszakerült a birtokába. A Garaiak kihalása után a vár Mátyás királyra száll vissza, akinek halála után 1500-ig özvegye Beatrix a birtokosa.

A reneszánsz stílusu átalakítás Gergelylaki Buzlay Mózes nevéhez fűződik, ő 1500-tól a vár birtokosa. Ekkor épül az udvaron körbefutó loggiasor, a későgótikus várkápolna. 1524-től özvegye - Podmaniczky Anna - a tulajdonos. 1536-ban János király Pesthyeny Gergelynek adományozza.

Simontornya várát több sikertelen kísérlet után Jahjapasazáde Mehmed budai pasa vette be 1545 novemberében. Az elfoglat vár szandzsák székhely lett, a vár őrsége 130 fő körül vot. Török építkezéseknek nem maradt nyoma. A híres török utazó Evlia Cselebi ezt írta a várról: "Hosszúkás négyszögalakú, erős építkezésű szép vár, külvárosa erős palánkú... Egy vaskapuja és árok felett felvonóhídja van... A bég és a parancsnok palotája nagyon díszes épület. A belső várban Szulejmán kán dzsámija és a hadiszertár...". A várat 1686-ban Bádeni Lajos foglalta vissza. 1700-ban a Styrum-Limburg család vásárolta meg.

Kissé a környezetbe nem illő része a várnak

1704-ben a kurucok elfoglalják, de még ebben az évben Heister császári generális csapatai visszafoglalták. 1705-ben Vak Bottyány elfoglalta ismét a kurucoknak. 1707-ben Rabutin ostromolta sikertelenül. 1709 augusztusában az osztrákok nehéz ostrom után elfoglalták, védőit kivégezték, illetve bebörtönözték. 1717-ig császári csapatok tartották megszállva. Új birtokosa, a Styrum Limburg család a várat csak rövid ideig lakta, majd uradalmi magtárnak alakította át. A Styrum család kihalása után a vár az Esterházyak, a Sina bankárcsalád, majd a gróf Wimpffen família kezére szállt. 1930-ban a zirci apátság vette meg. Bőrgyár és szükséglakás lett belőle.

Ez már az oldalsó homlokzat

A várban állandó és időszakos kiállítások is münködnek.E sorok írásakor a felnőtt belépő 1000 forintba kerül koponyánként,a diák és nyugdíjas pedig 500. Egy videózási engedély jelenleg 3000 forint, most a vár hivatalos oldalán nincs ott,hogy fotózásért is fizetni kell-e,régebben ott volt.A vár Simontornya szívében található a vasútállomástól kb.negyedórányi sétára,az autóbusz állomástól pedig 5 percnyire.Autóval a 61-64-es útak kereszteződésénél kell bemennünk a városba és haladni a Petőfi utcán,a kereszteződéstől három percnyi autókázás még a vár.A Sió és a Sió hídja is nagyjából három percnyi gyalogolásra található az építménytől.

A vár keddtől - vasárnapig tart nyitva 10 - 17 óra között,téli időszakban pedig 16 óráig!

Vajon bemegyünk-e valaha is?

A fő homlokzat

Ahogy írtam a várnál több alkalommal is jártunk,Gergővel és Zolikával is.Boritékolható,hogy jövünk mi még erre a környékre.Azt nem tudom megígérni,hogy bemegyünk-e valaha is a várba,de semmi sincs kizárva.Mindennek ellenére a vár a városka és a környék felkeresését ajánlom mindenkinek,hiszen kellemesen ellehet tölteni itt az időt.Simontornyán vannak éttermek és remek kocsmák is,valamit itt kezdődik a Tolnai-hegyhát,így turistaút is indul ki a településről,de jelezetlen úton is ellehet túrázgatni akár a Sió mentén,akár Pálfára vagy Ozorára is és nincs messze a meseszép Kapos torkolat sem!

Egy kis emberség

 Tegnap írtam Gergő születésnapjáról a "Hiányzol a fényképekről" c.bejegyzésemben.Ahogy itt is mindig megemlékezem a születés és a távozásának napjáról,úgy a legnépszerűbb közösségi oldalon is megszoktam ezt tenni,ami így ugye évi két alkalmat jelent.Júliusban és decemberben.Persze a posztot mindenki láthatta,hiszen nyilvános volt.Így tettek kedvenc futballcsapatunk illetékesei,akik ezt követően felhívtak mondván,hogy nem bánnám-e ha a csapat közösségi oldalán is megemlékeznének Gergőről,mint a csapat egykori törzsszurkolójáról.Természetesen nem vágytam nagy népszerűségre,de egy ilyen kedves gesztus után nem mondhattam nemet.Közöltem posztoljanak nyugodtan és megköszöntem.Csupán egy képet kértek amelyen Gergő a stadionban látható.Ezt elküldtem és nem sokkal ezután ki is tették a megemlékező posztot.Rendkivül emberinek éreztem és hálás vagyok az egyesületnek,hogy ennyire törödik a szurkolóikkal.A telefonban még elbeszélgettünk a csapat jelenlegi helyzetéről és a várható jővőről.Szóval csak azért írom ezt le mert ebben a rendkivüli módon eldurvult embertelen világban nagyon jól esett most egy kis emberség.Köszönet a Dunaújváros FC-nek!

Hiányzol a fényképekről!

 Hiányzol a fényképekről.Is.Meg még nagyon sok helyről is.De most az albumok boritóképei jöttek éppen szembe és feltűnt a dolog.Úgy isten igazából kb.olyan tíz éve vált hobbimmá,hogy a túráink legapróbb részleteit is megörökitem és ezeket aztán albummá rendezgetem.A google tárhelyen így is van már közel 300 album és nagyjából 25 ezer kép!Szerencsére ez még így is csak fele a tárhelynek,de előbb-utóbb majd veszek egy külső tárolót is.Szóval az albumok nagyon szépen sorrendbe vannak téve és ugye a google fotók megkívánja,hogy minden albumnak legyen egy borítóképe.Ezt kijelölhetem én is,de ha nem teszem akkor a google az album első képét teszi ki annak automatikusan.De persze mindig megtettem én választottam ki a borítóképeket amit éppen az adott pillanatban a legjobbnak éreztem.Így van aztán,hogy az albumok borítóképein 2013 és 2018 között túlnyomó részt te vagy.Ez így is van jól.

A gyüjtemény első öt évében még főleg te voltál a boritóképeken

Ami viszont nincs jól,hogy a csodálatos gyűjtemény 2018 végétől íródó törénelmében már nem te vagy a boritóképek zömén... Persze amikor lehet oda illesztek egyet,de 2018 legvégétől már nem jöttél velem...Nem jöhettél,elmentél vagy el kellett menned egy jobb világba.Nem vagy ott a túrákon,pedig rengeten csodát láttam azóta is.Úgy kellett volna történnie,hogy ezeket együtt éljük át...de nem így történt.Annyi,de annyi minden van ahova együtt akartunk elmenni,hiszen terveztük,beszéltünk róla folyamatosan.Ha csak ezeket a dolgokat nézem akkor is számtalan csoda már nélküled került megélésre.Igen eljutottam azóta a Köröshegyi-völgyhídhoz is,már háromszor is.Pedig ez a mi túránk része lett volna.De bejártam a Badacsonyt is,amire annyira készültünk.Fáj,hogy nem együtt válhatott valóra...A Tihanyi-félszigetre is eljutottam már kétszer is,sőt Szigligetre meg a Kékestetőre is.Ezek mind-mind a mi terveink voltak!Miképp a Mecsek északtól-délig való bejárása.Ide sem jöttél már el.És még sorolhatnám...

A 2018 óra írodó túrák borítóképein már nem tudsz rajta lenni...

Ladomány a Szekszárdi-dombságban,vagy Németkér a Dél-Mezőföldi Tájvédelmi körzetben,az akasztói stadion...a tenisztornák Budapesten,a Vasas-szakadék a Visegrádi-hegységben,a Cuha-szurdok,vagy a Gaja-szurdok na és a Cseszneki vár a Bakonyban,a Tési szélmalmok...rengeteg minden,rengeteg csoda,amik a mi terveink voltak,de nélküled kellett megélnem...Fonyód kilátói,Veszprém csodái,a Bory vár,a Drégelyvár,a Királyréti kisvasút...megannyi csoda.Nélküled.Talán ez az egész a legjobban akkor fájt amikor a Badacsonyból hajóztunk át Fonyódra és a hajó a Balaton közepén tett egy 360 fokos fordulatot,hogy még egy utolsó pillantást vehessünk a Badacsonyra.Megindító pillanat volt,de itt köszönt szembe nagyon,hogy ezt nem együtt éljük át.

Nem tudsz már itt lenni...

Persze a spirituális ismeretek egyre szélesebb tudása,vagy inkább úgy írom elfogadása,mert hol tudok én bármit is,nagyon sok mindenben segített.Ezálltal tudom (vagy szeretném tudni),hogy a lelked egy része azért mindig ott van velem a túrákon.Ezzel csak az a baj,hogy lelkeket nem tudok fotózni.Nem látszódnak egy képen sem.Vagy csak hülye vagyok még hozzá és én nem látom...Így vagy úgy nagyon hiányzol a képekről (is).A csodák közös megéléséről.Kutatgatom azóta is,vagy inkább úgy írom,hogy keresem a választ a miértekre,de ennek a bejegyzésnek most nem ez a témája.Próbálok hinni benne,hogy amire ez a dolog tanít,hogy nem csak egy életet élünk és,hogy valahol majd visszakapjuk az elveszett éveket,de ez a hit most nem hoz ide téged a fényképekre sajna...

Azon az átkozott decemberi hajnalon másképp rendeltetett.Elmentél egy jobb világba,én maradtam ebben a szörnyűben ahol a (te segítségeddel feltehetőleg) próbálom még megtalálni az a kevés csodát amit még itt hagytál.

Még előtted állna az egész élet.Ma lennél 24 éves.Most ezzel a bejegyzéssel emlékeztem rád!

A régi kert

 Előző bejegyzésemben írtam a régi házunkról,a teljes képhez azonban hozzátartozik a kert is ami a ház mögött volt.Miután az is életem részét képezi,egy bejegyzés erejéig erről is lesz most szó.Sajnos akkoriban amikor még megvolt a kertünk nem voltak ilyen okos kütyük amelyek azonnal képeket tudnak varázsolni,így bizony a családi fotóalbumba meg nem találtam olyan képet amelyen látszik a kertünk...Ha készült is fotó akkoriban az a háznál készülhetett,de olyant sem találtam szinte semmit.Ma már egészen biztosan fotóznám a termést,a kert szépségét és mindent...de mivel nincs ilyen kép,kénytelen vagyok a neten talált fotókkal illusztrálni a történetet.

Halomszámra volt ilyesmi a régi kertünkben

A pár nappal ezelőtti szőlőhegyi túra nagyon nagy hatással volt rám.Egy részt visszarepített a múltba a ma már édesnek tűnő gyerekkorba,de ugyanakkor jelentős hiányérzetet is okozott.Hiszen láttam a régi házunkat és a pusztulása ledöbbentett,miként az is,hogy hiába néztem körül senki nem volt a környéken sem azon emberek közül akik akkoriban itt éltek és így vagy úgy,de az életem részei voltak.A döbbent részhez az is hozzátartozott,hogy a házunk mögötti gyönyörű kertünkből sem maradt semmi.Szó szerint semmi!A mókustojás aki annak idején megvette a telkünket gondoskodott erről.Ugyanis az ő földje a mi kertünk mellett volt,de azon csak kukoricát vagy valamilyen takarmány növényeket termesztett.Amikor birtokába került a mi kertünk is természetesen egyesítette az övével és ezzel kiírtotta a teljes szőlő és fa állományt így azon a részen is az ő takarmány növényei éltek aztán tovább...

Látható,hogy a házunk mögött semmi sem maradt a kertből...

A kertünk becslésem szerint legalább 200 méter hosszú volt,de az is lehet,hogy 250.Szélességre meg hát...talán húsz méter.A két oldalán szőlőlúgas futott végig a közepén pedig egy hosszú fasor kb. 90 gyümölcsfával!A fák alatt itt-ott pedig a vetemények,zöldségek,eprek termettek.Faterom valóságos földi paradicsommá formálta az évek alatt.És bár lehet,hogy időnként szerette a bort az öreg,de a kertet elképesztő módon karbantartotta.Büszkék lehettünk rá és ma már büszke is vagyok.Az mellett,hogy szép volt,bőven hozta a termést is minden évben.Soha nem volt gondunk zöldségre,gyümölcsre!Nagyon sok fánk volt,de a legtöbb az meggy és almafa volt.De cseresznyefából volt négy darabunk.Viszont sárgabarack és diófából csak egy-egy.Ráadásul az egyik évben a villám éppen a sárgabarackfába csapott bele és törte ketté.A megmaradt részén azonban továbbra is hozta a termést!

Itt talán jobban látható,hogy a kert megsemmisült,a háztól balra lévő föld egyesült vele...

A szőlőlúgas mellett két oldalról egy-egy út volt,kivülről,azon lehetett közlekedni,de ezt természetesen igénybe vették a szomszéd kertek gazdái hiszen ezek választották el egymástól a kerteket,így ezek közösek voltak,de nem is volt ebből soha semmi probléma.A kert élt megtöltöttük élettel.Persze amikor csak tudtunk segítettünk faternak a kertművelésben,de természetesen az oroszlánrész az ővé volt a munkában.Szóval a kert gyönyörű volt és akkor én ezt természetesnek vettem.Ma tudom csak igazán mekkora kincs volt a kezünkben...Apám gyönyörűt alkotott és ezért óriási a tiszteletem az irányába.

Fák szépen sorban,mint egykor nálunk...

Korábban hírét vettem már,hogy az ember aki megvette kiírtotta a kertünket,hiszen a haveromék kertje pár házzal odébb a miénk eladása után még évekig megvolt,így hozta ha volt valami hír.Ezért is nem vitt rá a lélek sokáig (évtizedekig),hogy eljöjjek erre újra.Most,hogy eljöttem nem is volt kellemes szembesülni a valósággal.De mondom büszke vagyok apámra,mert kegyetlenül értette a dolgát,erre született.A vérében volt a kertművelés.Amit alkotott az pedig túlmútat ezen a szörnyű világon és mint minden,ebben is reménykedem,hogy odaát él és megmarad örökre.Ami biztos,hogy ahogy a szeretteim és a házunk,úgy a kertünk is örökre itt van a szívemben...

Sehol a világon nem ettem jobb cseresznyét azóta sem,mint apám kertjében...

A régi ház körül

 Legutóbbi túránkon érintettük a mezőfalvi szőlőhegyet.Ez az a hely ahol szinte felnőttem,hiszen a gyerekkorom felét itt töltöttem.Itt volt a hétvégi kis kertünk amelyen olyan kis aranyos ház állt amiben lakni is lehetett.A dolgok úgy alakultak,hogy a kis kertünktől és a házunktól 1990-ben megkellett válnunk.Azóta nem jártam erre.Éppen ideje volt.Noha amit láttam nem töltött el jó érzésekkel,de mégis óriási érzelmi hatással volt rám a viszontlátás.A régi házunk története most megelevenedik a blogomban,hiszen nem emlékszem,hogy írtam volna róla és hát ha valaminek helye van itt,akkor a régi házunknak bizony van!Alapból is!Sajnos régi képeket nem nagyon találtam a házikóról,azokkal tudom illusztrálni a dolgokat amiket legutóbb készítettem.Tudni kell,hogy a ház és környéke a mi időkben nem ilyen romhalmaz volt.Szép volt anno minden és ragyogott!

A viszontlátás 33 év után...

A történet ott kezdődik,hogy amikor én megszülettem apámék vettek egy telket.A választás a Mezőfalva Szőlőhegyen található 528 szögöl kertre esett a főúttól jó 600 méternyire.Ház ekkor még nem volt rajta.Fater leleményes volt és kis bungallót állított össze amibe még aludni is lehetett,ám természetesen egy család igényeit nem tudta ez kielégiteni.Idővel pincét ástak,majd az fölé megkezdődhetett a házikó építése.Fater és segédjei saját kezükkel blokktéglából építették fel a házikót,amelyben volt konyha,spájz és egy szoba is.A spájzból nyílt a padlásfeljáró,az előszobából pedig a pincelejáró.Ez pazar kis hétvégi házikóvá vált.A ház köré fater meg egy jó kis udvart épített.Idővel az udvarba felhúzott egy disznó és csirkeólat valamint egy kis raktárt,valamint egy pottyantóst is.A ház elé pedig takaros kis teraszt alkotott amelyen fantasztikusakat ebédeltünk...Fater élete fő műve remekül sikerült.Ő szinte állandóan kint volt,mi pedig hétvégente és a nyári szünet teljes terjedelme alatt.

A házikón kivül semmi sem maradt a régi kertünkből...

A terasz előtti kis cseresznyefa velem egy idős volt,együtt cseperedtünk fel...a ház mögött meg fater egy csodálatosan szép kertet alkotott,művel és tartott karban ami aztán évekre ellátott minket zöldésgekkel és gyümölcsökkel.Később a disznó és a csirkeólat is benépesítették a pont oda való állataink...Csodás volt minden,élt a házikó,élt a kert.Testvéreim is kijártak és olykor a szomszédok is mert annyi gyümölcsfánk volt,hogy fater nem sajnálta bőven adott mindenkinek a termésből,egy feltétele volt csak,mindenkinek kikellett jönnie és leszednie saját magának annyit amennyit akart...Így telt a gyermekkorom,ahol szabadidőmben sokat bicajoztam és haver is akadt.Nem volt még számítógép,internek,mobiltelefon vagy tv csatornák százai,mégsem unatkoztam sosem.Nagyon jó évek voltak...

A mi időnkben nem így nézett ki...

Apám 1988-ban távozott az örök vadászmezőkre.Élete főműve a ház és a kert ránk maradt.Testvéreimet nem érdekelte túlságosan az egész,én műveltem anyámmal tovább.Ám engem 89 augusztusában berángattak katonának.Anyám egyedül maradt a kertre... Csinálta tovább hősiesen,de egy 90 nyarán történt jégesővel tarkitott vihar elvette a kedvét tőle örökre... A jég az egész termést elverte.Anyámban ezzel megtört valami...mivel rám még a katonaság miatt nem számíthatott,mindenáron megakart szabadulni a kerttől.Ez hamarosan sikerült is,nem mondom,hogy jól pénzért,de eladta...A kert és a házikó húsz éven át tette színesebbé az életünket,de nem volt többé a mienk...

Kerestem,de nem találtam senkit azon emberek közül akik itt megszínesitették a gyerekkoromat...

Ennek súlyát akkor kezdtem érezni amikor leszereltem.Nem volt többé kert és én zöldégért és gyümölcsért mehettem ki a piacra... és nem nagyon vitt rá a lélek,hogy kinézzek arra....A házikó lassan aztán kezdett a feledés homályába kerülni,persze valahol mélyen azért örökre a szívemben maradt.Nem emlékszem pontosan de talán Gergővel eltekertünk erre biciklivel,de nem álltunk meg mert sok volt erre a roma...a gyerekkori itteni havertól tudtam meg előzőleg,hogy aki megvette az összes fát kivágta és a szőlőt is megszüntette...A melletünk lévő nagy szántóföldet egyesítette a mi volt kertünkkel...így azon az évek alatt már csak lucerna,cukkorrépa vagy éppen kukorica termett.Kilencven gyönyörű gyümölcsfát semmisitett meg az idiótája...Mit lehet erre mondani?

Elkeserítő állapotok

Aztán egyre többet gondoltam rá,hogy erre kéne vezetni egy túrát...amikor éppen nem akad más,elkéne erre jönni túrázni.Még Gergőnek is mondtam mindig.Mivel katona is a közeli laktanyában voltam így ezen túrán akár megnézhetnénk azt is.Gergőnek nem volt ellenére,de mielőtt ez valóra válhatott volna,kerek harminc évre papa után ő is az örök vadászmezőkre költözött...Meg az a hír járta,hogy sok erre a roma mivel ide telepítette ki őket a mezőfalvi önkormányzat,nem nagyon ajánlatos erre járkálni..így a túra terve ment a levesbe.Idén jutott újra eszembe,hogy mielőtt még én is az örök vadászmezőkre mennék,egyszer még látnom kell a házikót...a gyerekkoromat... Egyre élesedett az itteni túra terve,mígnem július elején valóra vált végre!

Ez a ház és a telek a 80-as években ragyogott!

Ugyan továbbra is záporoztak a hírek az itteni romákkal kapcsolatosan,ezt most úgy igyekeztem kizárni és úgy voltam vele csak bevállalom,csak nem nyírnak ki azért mert erre járok egyet..Zolikával jöttünk ki és tettünk egy jó kis túrát a környéken (kettővel ezelőtti megosztásomban látni).Titkon reménykedtem benne,hogy valami csoda történik útközben és visszazökkenünk az időben a nyolcvanas évek elejére és majd ott lesz a háznál anyám és apám a sok jó fej szomszéd a környező házakban.De nem történt csoda.A máskor élettel teli szőlőhegy ezen a nyári hétvégén meglehetősen csöndes volt és szomorkás.Az egész túrán amúgy egyetlen egy romát sem láttunk,ezért voltunk úgy oda?Szóval nem volt erre senki a régi arcok közül,de a házikó megvolt még...

A terasz megvan még csak éppen a teteje és az oldala hiányzik...

Ahogy közelítettem a házikóhoz láttam,hogy a kertből valóban nem maradt semmi.Közben emlékek rohantak meg csöstül,szinte halottam anyám hangját,hogy szólít,hogy asztalhoz,kész az ebéd,szinte láttam fatert ahogy az állatokat eteti... de az emlékek közt kínzon szembejött a valóság is.A ház és közvetlen környéke,udvara rendkivül elhanyagolt állapotban volt!A terasz tetején és oldalán a lemez sem volt már meg,mintahogy a terasz előtti velem egyidős cseresznyefa sem...Gaz és gaz mindenhol....Elmentem hátra az udvarba egy résen belehetett volna menni,de nem mentem,nehogy magánlaksértést vagy hasonlót kövessek el,mondjuk nem volt a környéken senki.De így is láttam amit nem kellett volna...az ólak és a pottyantós sem volt sehol...a hátsó ablakot pedig befalazta a marhája...!Hát itt már a könnyeimmel küszködtem...

Ami a teraszból megmaradt

A hátsó homlokzaton az ablak helyén fal...

A vakolat néhány helyen már lehulott,de alatta a téglák hősiesen állták az idők próbáját.Fater erős várat épített!De gaz és elhanyagoltság látszódott mindenhol... Nagyon rossz volt látni életem egyik fő helyét,de ugyanakkor valahol mélyen nagyon jó volt újra itt lenni a házikóval.A házikónkkal!Ahogy mentem vissza hátulról előre (túratársam Zolika elöl maradt) visszautasíthatatlan késztetést éreztem,hogy megsimogassam a házikót...Így tettem és itt már semmi sem állta útját a könnyeimnek...Az édes kis házikó a sok csodálatos emberrel... az állatokkal a fantasztikus kerttel...hova tűnt,hova lett mindez?És szegény Gergő életéből ez kimaradt....ha minden 10 évvel később történik és Gergő 10 évvel korábban születik,micsoda gyerekkora lehetett volna neki is itt... Átkozott élet,hogy miért nem így alakult minden...

Legalább még,egyszer láthattam...

Mielőtt végérvényesen úrrá lett volna rajtam a sírás úgy döntöttem folytatjuk a túrát.Nagyjából negyedórát töltöttünk itt amely óriási érzelmi hatással volt rám.Végül arra a gondolatmenetre jutottam,hogy valószínűleg a ház gazdája meghalhatott,mert külömben nem hinném,hogy ennyire elhanyagolná a házat és az udvart...Talán a leszármazottai élhetnek ők azonban szarnak bele az egészbe így lassan a ház az enyészeté lesz.Szívem szerint ha volna rá lehetőségem visszavenném és rendbehoznám.Kert ugyan már nincs hozzá,de a házikót és az udvart rendbe tudnám hozni és hétvégente kijárhatnánk főzni meg ezt-azt,a kutyus is remekül ellehetne...de ez csak egy álom.

Amúgy olyan volt az egész olyan érzésem volt mintha...a házikónak is lenne lelke és borzasztóan örült,hogy láthatott mint az utolsó élő embert régi gazdái közül.Mintha velem együtt sírt volna... Annyit tudok,hogy ameddig az életem és az egészségem kitart 5-10 évente visszajövök erre és megnézem mi lett vele...de természetesen benne van a pakliban,hogy ez volt az utolsó találkozás,hiszen én sem vagyok már fiatal...

Bárhogy is alakulnak még a dolgok a házikó örökre itt van a szívemben miként azok az emberek akik akkoriban itt sertepertéltek a környéken,köztünk elsősorban a szüleimmel...

A filmünkben 6 perc 50 másodpercnél érünk a házikóhoz.