A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Salamon. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Salamon. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. július 16., vasárnap

Kedvenc váraink (16.) Simontornyai vár

 Váras sorozatom következő alanyának az az érdekessége,hogy bár többször is voltunk a vár mellett,szinte centiméterekre a várba mégsem mentünk be eddig soha.Ennek az a magyarázata,hogy mondhatni zokon vettünk pár dolgot.A belépő még hagyján mert azt kitudjuk nyögni valahogy,de az,hogy ezer forintért lehet képeket vagy videókat készíteni a várban,enyhén szólva kiverte a bíztositékot nálunk.Azért ennél jóval nagyobb élményeket nyújtó várban nem korlátozzák ezt,akkor itt vajon miért?Így alakult aztán úgy,hogy maga a várlátogatásunk még várat magára.Bár nem voltunk benn,mégis beveszem a kedvenc váraink sorába,mert mondom tényleg csak centiméterekre voltunk tőle,ezt bízonyítják az alábbi képek is amik mind saját készítésüek.

Így néz ki a vár ha a vasútállomás felöl jövünk gyalogszerrel

Döröcske nembeli Salamon fia Simon alországbíró az 1270-as években a Sárvíz árterületének szigetére tornyot, majd egy kisebb várat épített, a település innen kapta nevét - Simontornya. A korai lakótoronynak csak alapfalait találták meg, az átépítések során eltűnt.

Simon fiú örökös nélkül halt meg, így a vár Károly Róbertre szállt, aki 1324-ben Hench fia János mesternek adományozta. Az ő halála után fia, Miklós örökölte a birtokot. Miklós végrendeletében Lackfi István erdélyi vajdára és fiaira hagyta a várat. Lackfi nádor belekeveredett a Zsigmond elleni összeesküvésbe, ezért ellenfelei 1397-ben királyi menlevéllel Körösre csalták, ahol Cillei Ulrik és Garai Miklós megölték. Zsigmond Simontornyát más birtokkal együtt Kanizsai János esztergomi érseknek és testvéreinek adományozta. Ozorai Pipo lesz a Kanizsaiak várnagya.

A vár hátulról

A várat 1424-ben Ozorai Pipo Sárvárért elcserélve szerzi meg. Halála után a Garaiak tulajdonába kerül, akik jelentősen átépítik a várat. 1444-ben 4100 forintért Farkas László budai polgár zálogbirtoka lett, aki külső védművet emltetett a vár köré. 1448-ban Garai László a zálogösszeget visszafizette, a vár visszakerült a birtokába. A Garaiak kihalása után a vár Mátyás királyra száll vissza, akinek halála után 1500-ig özvegye Beatrix a birtokosa.

A reneszánsz stílusu átalakítás Gergelylaki Buzlay Mózes nevéhez fűződik, ő 1500-tól a vár birtokosa. Ekkor épül az udvaron körbefutó loggiasor, a későgótikus várkápolna. 1524-től özvegye - Podmaniczky Anna - a tulajdonos. 1536-ban János király Pesthyeny Gergelynek adományozza.

Simontornya várát több sikertelen kísérlet után Jahjapasazáde Mehmed budai pasa vette be 1545 novemberében. Az elfoglat vár szandzsák székhely lett, a vár őrsége 130 fő körül vot. Török építkezéseknek nem maradt nyoma. A híres török utazó Evlia Cselebi ezt írta a várról: "Hosszúkás négyszögalakú, erős építkezésű szép vár, külvárosa erős palánkú... Egy vaskapuja és árok felett felvonóhídja van... A bég és a parancsnok palotája nagyon díszes épület. A belső várban Szulejmán kán dzsámija és a hadiszertár...". A várat 1686-ban Bádeni Lajos foglalta vissza. 1700-ban a Styrum-Limburg család vásárolta meg.

Kissé a környezetbe nem illő része a várnak

1704-ben a kurucok elfoglalják, de még ebben az évben Heister császári generális csapatai visszafoglalták. 1705-ben Vak Bottyány elfoglalta ismét a kurucoknak. 1707-ben Rabutin ostromolta sikertelenül. 1709 augusztusában az osztrákok nehéz ostrom után elfoglalták, védőit kivégezték, illetve bebörtönözték. 1717-ig császári csapatok tartották megszállva. Új birtokosa, a Styrum Limburg család a várat csak rövid ideig lakta, majd uradalmi magtárnak alakította át. A Styrum család kihalása után a vár az Esterházyak, a Sina bankárcsalád, majd a gróf Wimpffen família kezére szállt. 1930-ban a zirci apátság vette meg. Bőrgyár és szükséglakás lett belőle.

Ez már az oldalsó homlokzat

A várban állandó és időszakos kiállítások is münködnek.E sorok írásakor a felnőtt belépő 1000 forintba kerül koponyánként,a diák és nyugdíjas pedig 500. Egy videózási engedély jelenleg 3000 forint, most a vár hivatalos oldalán nincs ott,hogy fotózásért is fizetni kell-e,régebben ott volt.A vár Simontornya szívében található a vasútállomástól kb.negyedórányi sétára,az autóbusz állomástól pedig 5 percnyire.Autóval a 61-64-es útak kereszteződésénél kell bemennünk a városba és haladni a Petőfi utcán,a kereszteződéstől három percnyi autókázás még a vár.A Sió és a Sió hídja is nagyjából három percnyi gyalogolásra található az építménytől.

A vár keddtől - vasárnapig tart nyitva 10 - 17 óra között,téli időszakban pedig 16 óráig!

Vajon bemegyünk-e valaha is?

A fő homlokzat

Ahogy írtam a várnál több alkalommal is jártunk,Gergővel és Zolikával is.Boritékolható,hogy jövünk mi még erre a környékre.Azt nem tudom megígérni,hogy bemegyünk-e valaha is a várba,de semmi sincs kizárva.Mindennek ellenére a vár a városka és a környék felkeresését ajánlom mindenkinek,hiszen kellemesen ellehet tölteni itt az időt.Simontornyán vannak éttermek és remek kocsmák is,valamit itt kezdődik a Tolnai-hegyhát,így turistaút is indul ki a településről,de jelezetlen úton is ellehet túrázgatni akár a Sió mentén,akár Pálfára vagy Ozorára is és nincs messze a meseszép Kapos torkolat sem!

2017. augusztus 21., hétfő

Fel a Fellegvárba!

Gergőék osztálykirándulásra mentek a festői Visegrádra.Nagyon várta ezt a kirándulást,hisz ezt megelözően még sosem járt Visegrádon.Persze elsősorban a várra készült.Sok dolognak utána olvasott,sok dolgot megnézett a várról.Készült a nagy napra,ami el is jött.Azonban este amikor elé mentem a buszhoz egy meglehetősen bosszús és csalódott gyerek szállt le róla...Érdeklödtem,hogy mi a baj,kiderült,hogy hiába jártak Visegrádon a Fellegvárba bizony nem mentek fel...Erre már engem is elkapott az agyvíz,milyen klassz tanáruk lehet,ha a környék fő nevezetességét kihagyják.
Ígéretet tettem a fiamnak,hogy amint lehet elmegyünk és megnézzük a várat.Így is lett,az osztálykirándulás után két hónappal elindultunk Visegrádra.

Salamon torony
Viszonylag hamar is odaértünk.Persze nem túrázók lennénk,ha az egész kirándulást egy túrával nem spékeljük meg.Terv szerint a Visegrádi hajóállomásról indulunk,majd a Salamon torony érintésével felkapaszkodunk a Nagy-Villámra.Ott van a nyári bobpálya is,így úgy terveztük bobozunk egyet majd elmegyünk a várba,ott alaposan szétnézünk,majd a hegy túloldalán a Kálvária mentén visszaereszkedünk Visegrádra.
Pompás idő fogadott Visegrádon,a kék+ -ra hamar réleltünk,ez vezetett fel a Nagy Villámra.
A Salamon toronynál még kicsit csodáltuk a kilátást,majd búcsút intettünk neki és hamar benttaláltuk magunkat az erdőben a Nagy-Villám oldalában.

Magunk mögött hagyjuk a Salamon tornyot
Az erdőben jól járható út vezetett fel a hegyre kicsit kacskaringós iveket leírva.A jelzések megfelelöen voltak felfestve,sőt jó tájékoztatást adó táblák voltak.Ezek egyik érdekessége volt,hogy az egyik arról tájékoztatott bennünket,hogy a Nagy-Villám még 35 percnyi járásra van.Ez rendben volt.Aztán mentünk vagy 15-20 percet újabb tábla került elénk,arra is az volt írva,hogy a Nagy-Villám még 35 perc... Na de ennél nagyobb hibába sehol se akadjunk.Az út felfelé nem volt túl meredek szögű igy el sem fáradtunk felfelé menet.Valami sífelvonó (?) maradványaira bukkantunk az erdőben,de aztán hamarosan felértünk a 377 méter magas Nagy-Villámra.

Teljesen jó út az erdőben
A Nagy-Villámon elöször egy meglehetősen jó állapotú kilátóba botlottunk.Aztán lemerevedtem a döbbenettől: pénzbe került,hogy felmehessünk rá!Na nem az összeg volt meglepő,hanem az,hogy a jó 50km-es körzetben talán ez volt az egyetlen olyan kilátó amelybe pénzért mehettünk fel...(de lehet,hogy 150km-es körzetben) Hát úgy gondoltuk,hogy akkor ezt most nem...Mentünk tovább,vendéglők sora,majd csodás zöld rétek következtek a fensíkon.Hamar elértük a bobpályát.

Nagy-Villámi rétek
Természetesen kipróbáltuk a nyári bobozás örömeit.Én ezt megelözően egy olyan helyen voltam ahol van bobpálya,ez pedig a Mecsextrém park volt Pécsen.Ha össze kell hasonlítanom a kettőt,akkor azt mondom,hogy a Mecsekben található bobpálya fényévekkel jobb!A külömbségekre most nem térek ki,de higyjétek el nekem,hogy a pécsi pálya klasszabb.Na persze ez nem jelenti azt,hogy ez rossz volt.Elbobozgattunk,sürübbek voltak a kanyarok mint a Mecsekben így nem tudtunk annyira felgyorsulni sem,de azért élveztük.
A bobozás végeztével elindultunk a várba,ahová Gergő annyira vágyott már.

Bobozás
A várba meglehetősen borsos belépődíjat szedtek,de ezúttal ezt bevállaltuk.Szombat révén rengetegen voltak a várban.Nagyon sok esemény és látnivaló volt odabent.Mindenféle dolgokat kilehetett próbálni,voltak katonai bemutatók,kirakodó vásárok.Mindent megnéztünk,sokmindent kipróbáltunk,aztán bejártuk a vár minden zegét-zúgát,megnéztük a külömböző termek kiállításait,csodáltuk sok helyről a kilátást,amely innen fenomenálisan szép a Dunakanyarra!

Gergő a vár fokán
Sok látnivaló ide,sok látnivaló oda,a legszebb látvány egy álomszép orosz nő volt...Onnan tudom,hogy orosz mert hallottam beszélni.Gyönyörü volt egy földig érő almazöld színű szoknyában...de sajna nem volt egyedül.Szóval ez volt a várban a legszebb látnivaló.Mi meg jó két és félórát eltöltöttünk a várban amelyről megállapítottuk,hogy az ország egyik legklasszabb vára.Mondjuk én nem elöször jártam itt,Gergő viszont igen.Nagyon élvezte.

Egy kilátás a várból a sok közül
A várban elgondolkodtam azon,hogy mivel a kék jelzés itt megy el,az álltalam tisztelt és szeretett Rockenbauerék sorozatából vajon miért maradt ki?Mert bizony kimaradt...A várból kijövet nyugat felé fordultunk és az emlitett országos kéken kezdtük meg az ereszkedést.Köves és meredek szakasz volt,nehezen járható!Jó,hogy lefelé mentünk és nem erre jöttünk fel,mert itt kemény lett volna.Lefelé menet hamarosan elértük a visegrádi kálváriát amely picit más mint az ország többi kálváriái,itt nem cikk-cakkban megy le (vagy éppen fel) az út hanem egyenesen és ez mellett vannak a stációk és egy kis kápolna.Ennek is megvolt a maga szépsége és érdekessége persze.

Kálvária
Leérve Visegrádra némi italt vettünk magunkhoz és megettünk egy fagyit is.Majd a Duna partján sétálgattunk még.Meglepő volt,mert a lefele út sokkal fárasztóbb volt mint a felfelé.Ezzel együtt is kellemes nap volt persze,Gergő is eljutott végre a várba,én meg örültem,hogy újra ott járhattam ahol egykor életem Királynőjével is...Mindent egybetéve nagyjából ez egy csupán 10km-es túra volt.Még megvártuk a buszt azzal bedöcögtünk Újpest-Városkapuig,onnan pedig metróval a Délibe.Majd haza.

Az útvonalunk