A Hegyhát és mi

Ismét szívet melengető emléket hozott fel a facebook.Most van hét éve annak,hogy Gergővel elkezdtük felfedezni a Tolnai-hegyhátot.Te jó ég....már hét éve!Olyan mintha tegnap történt volna.Nagyon sokat jártam el vonattal a Tolnai-hegyhát vonulata mellett.Mindig a vonatnak arra az oldalára igyekeztem ülni ahonnan remekül lehetett látni a csodás Simontornyától - Dombóvárig tartó dombságot.Megbabonázva bámultam a vonat ablakából hazánk eme még érintetlen gyöngyszemét.Ám ki tudja miért valahogy mindig kimaradt a túrázásaimból.Aztán persze Gergővel tervezgetve a túrákat szembeköszönt a dombság,hiszen számtalan előnye volt.Közel volt,könnyen elérhető telis tele remek útvonalakkal és látnivalókkal.Egy bibi volt.A területről sehogyan sem tudtunk térképet beszerezni.

A csodálatos érintetlen Kisszékely a Tolnai-hegyhátban

Természetesen ez az apró malőr nem tartott vissza.Amit csak lehetett levadásztunk az internetről és bár akkoriban még nem nagyon túrázgattunk térkép nélkül,úgy döntöttünk belevágunk a kalandba.Beszereztük a megfelelő telefonos alkalmazásokat is,amelyekről tudni kell,hogy még nem voltak annyira kifinomultak mint manapság.Na és térerő sem volt annyi helyen mint manapság.De mondom,mindez nem számított.Gergővel úgy terveztük,hogy az egész Tolnai-hegyhátat bejárjuk,fokról-fokra fedezzük fel a nagyjából 40 km észak-dél irányú dombságot.Szakaszokra bontjuk a dolgot és elkezdjük északon és majd haladunk mindig dél felé újabb és újabb túrákkal.Ennek az egésznek lett első túrája a 2017 március elején sorra kerülő túra,amely Simontornyáról indulva egy körtúra lett a dombság északi részén,Kisszékelyt és Pálfát valamint a Sió mentét érintve.

Valahol az északi rész mélyén

Előzetesen 18 kilométeresnek becsültük a távolságot az itthoni online térkép alapján,ám alaposan benéztük mert az valójában 24 kilométer volt,de a fene bánta!Na és már a kezdésnél eltévedtünk kissé még Simontornyáról kimenvén és ezzel elvesztettük is vagy egy órát,de ezt sem bánta senki.Onnan ahol elvoltunk keveredve például remek kilátásunk volt a Sióra.Aztán persze rátaláltunk a helyes útakra,tudni kellett azt is,hogy erre a jelzések felfestése katasztrófális volt ekkor.Gyönyörű túra kerekedett aztán belőle.Valóban érintetlenül csodálatos volt a Tolnai-hegyhát!Már útközben sok érdekesség volt.Az első szurdik oldalában a kis kápolna például,vagy egy cica amely egy kilométeren át jött velünk!A szarvascsorda amely méterekkel mellettünk trappolt a Hegyhát erdejének mélyén.A szurdikok.Kisszékely meseszép nyugalma.Pálfa előtt a Hegyhát és a Mezőföld találkozási pontja valamint a Sió ahogy mentünk mellette a lemenő nap fényében.Leírhatatlanul csodás túra volt!

Indulásra készen egy remek kalandra Simontornyán

Sokkal többet kaptam már az első itteni túrán a Tolnai-hegyháttól mint azt előzetesen vártam.Ráadásul maga a terep sem olyan vészes,persze dombság és kell felfelé is menni,de mégsem olyan fokon mint egy hegységben.Pálfára érve kezdtünk aztán fáradni,itt volt amúgy a 18-ik kilométer.Úgy voltunk vele ha van busz elmegyünk vele Simontornyára.De nem volt busz,így a maradék hat kilométert is gyalog kellett megtenni.Ma már azt mondom hála istennek.Ha busszal megyünk újabb csodákról maradtunk volna le.Pálfától az út Simontornyáig a Sió mentén vezetett Tolna és Fejér megye határán.Ekkor láttam életembe először igazán a Siót.Persze átmentünk felette itt-ott már néhányszor,de ilyen testközelből ekkor láttam először.

Valahol egy gyönyörű szurdikban,Gergő trappol előttem

Ez az útvonal pedig pazar volt.Ha délre néztem ott tornyosult a Tolnai-hegyhát,ha északra ott volt mellettem a Sió,azon túl pedig a Mezőföld.Hiányzott ugyan az az egy óra amit Simontornyán a helyes út megtalálásával töltöttünk,mert alapos kemény tempót diktáltunk itt a Sió mentén.Ment le a nap és nem attól féltünk,hogy ránk sötétedik,hanem elkartunk érni Simontornyán egy olyan vonatot amelyről nem kell átszállni Dunaújvárosig.Persze az sem baj ha nem érjük,csak akkor egy olyannal megyünk amelyről átkell szállni és némi kerülővel jutunk haza.Szóval nem tudom miért vettük a fejünkbe,hogy érjük el azt a vonatot.Így vagy úgy soha nem látott kegyetlen tempóba nyomtuk és így is rátudtunk csodálkozni a táj szépségére.Egy ponton aztán nyilvánvalóvá vált,hogy nem érjük el azt a vonatot,így visszavettünk a tempóból és szinte bandukolva mentünk tovább.

A Siónál azon a márciusi napon

Sötétben értünk ugyan Simontornyára és a későbbi kerülős vonatot értük el,de így is az első Tolnai-hegyhátas túra óriási siker és élmény volt.Természetesen ahogy terveztük is,úgy döntöttünk folytatjuk majd kicsit délebbre,de még mindig a dombság északi részén.Így is lett még ugyanabban az évben,júniusban jött a második Hegyháti túra és az sem volt rosszabb mint ez.Ezután is terveztük a folytatást,de már Gergővel együtt nem tértünk többé vissza.A folytatást Gergő halála sajnos meghiúsította... Úgy voltam aztán vele,többé nem jövök a Tolnai-hegyhátba,túlságosan is Gergőre emlékeztet és fájó volt itt (is) a hiánya nagyon...

Hát kell ennél szebb emberek?Az Annafürdői tó

Évek teltek el és nem volt folytatás.Valahol pedig éreztem,hogy a Hegyhát hív.Hív magához,hogy menjek nem fogok csalódni.Aztán egy szép napon Manó barátom előjött egy ötlettel,egy Tolnai-hegyhátas túrával.Ugyan ez nem a fokról-fokra terv következő eleme lett volna,hanem a dombság déli részére ígért egy túrát.Úgy voltam vele miért ne?Menjünk!Manó egy brutális 25 kilométeres túrára vitt el minket,de valóban nem csalódtam.Felülmúlhatatlanul szép tájakon vezetett a túra.Annyira szépeken,hogy ezekhez foghatót talán még nem is láttam.Csak azt sajnáltam,hogy Gergő nem lehet itt velem és ezt a sok csodát ő nem láthatja...persze szentül hiszem,hogy a lelke látta.

Manó vett rá,hogy újra eljöjjek a Hegyhátba

Manó ezután egy évvel újra előjött egy Hegyhátas túra ötlettel.Jó hát legyen.Az már gyakorlatilag ennek a túrának a folytatásának is tekinthető volt.Akkor sem csalódtam,a Hegyhát déli része is legalább olyan szép volt mint az északi.Így a mai napig négy csodás túrám volt a Tolnai-hegyhátban,kettő az északi,kettő a déli részen.A közepe az ami kimaradt.Ma már azért tudok erre jönni,nem viszolygok attól félve,hogy eszembe jut Gergő hiánya.Az amúgy is eszembe jut sokszor.A Tolnai-hegyhát gyönyörű,a déli részen a jelzések is jók.Olyan élményekkel ajándékozott meg a dombság amely végigkiséri az életemet.Ennek első állomása volt az a bizonyos e sorok írásakor pont hét évvel ezelőtti túra amelyet még Gergővel csináltunk végig.

A dombság érdekességei a csodás szurdikok

Természetesen minden itteni túráról van részletes beszámoló ebben a blogban,a you tuben pedig mindegyikről van film is a Zolee§Gergő túrák csatornán.Ha egészségem engedi egészen biztos,hogy jövünk még a Tolnai-hegyhátba,főleg ugye mert a középső rész kimaradt!

Kedvenc váraink (16.) Simontornyai vár

 Váras sorozatom következő alanyának az az érdekessége,hogy bár többször is voltunk a vár mellett,szinte centiméterekre a várba mégsem mentünk be eddig soha.Ennek az a magyarázata,hogy mondhatni zokon vettünk pár dolgot.A belépő még hagyján mert azt kitudjuk nyögni valahogy,de az,hogy ezer forintért lehet képeket vagy videókat készíteni a várban,enyhén szólva kiverte a bíztositékot nálunk.Azért ennél jóval nagyobb élményeket nyújtó várban nem korlátozzák ezt,akkor itt vajon miért?Így alakult aztán úgy,hogy maga a várlátogatásunk még várat magára.Bár nem voltunk benn,mégis beveszem a kedvenc váraink sorába,mert mondom tényleg csak centiméterekre voltunk tőle,ezt bízonyítják az alábbi képek is amik mind saját készítésüek.

Így néz ki a vár ha a vasútállomás felöl jövünk gyalogszerrel

Döröcske nembeli Salamon fia Simon alországbíró az 1270-as években a Sárvíz árterületének szigetére tornyot, majd egy kisebb várat épített, a település innen kapta nevét - Simontornya. A korai lakótoronynak csak alapfalait találták meg, az átépítések során eltűnt.

Simon fiú örökös nélkül halt meg, így a vár Károly Róbertre szállt, aki 1324-ben Hench fia János mesternek adományozta. Az ő halála után fia, Miklós örökölte a birtokot. Miklós végrendeletében Lackfi István erdélyi vajdára és fiaira hagyta a várat. Lackfi nádor belekeveredett a Zsigmond elleni összeesküvésbe, ezért ellenfelei 1397-ben királyi menlevéllel Körösre csalták, ahol Cillei Ulrik és Garai Miklós megölték. Zsigmond Simontornyát más birtokkal együtt Kanizsai János esztergomi érseknek és testvéreinek adományozta. Ozorai Pipo lesz a Kanizsaiak várnagya.

A vár hátulról

A várat 1424-ben Ozorai Pipo Sárvárért elcserélve szerzi meg. Halála után a Garaiak tulajdonába kerül, akik jelentősen átépítik a várat. 1444-ben 4100 forintért Farkas László budai polgár zálogbirtoka lett, aki külső védművet emltetett a vár köré. 1448-ban Garai László a zálogösszeget visszafizette, a vár visszakerült a birtokába. A Garaiak kihalása után a vár Mátyás királyra száll vissza, akinek halála után 1500-ig özvegye Beatrix a birtokosa.

A reneszánsz stílusu átalakítás Gergelylaki Buzlay Mózes nevéhez fűződik, ő 1500-tól a vár birtokosa. Ekkor épül az udvaron körbefutó loggiasor, a későgótikus várkápolna. 1524-től özvegye - Podmaniczky Anna - a tulajdonos. 1536-ban János király Pesthyeny Gergelynek adományozza.

Simontornya várát több sikertelen kísérlet után Jahjapasazáde Mehmed budai pasa vette be 1545 novemberében. Az elfoglat vár szandzsák székhely lett, a vár őrsége 130 fő körül vot. Török építkezéseknek nem maradt nyoma. A híres török utazó Evlia Cselebi ezt írta a várról: "Hosszúkás négyszögalakú, erős építkezésű szép vár, külvárosa erős palánkú... Egy vaskapuja és árok felett felvonóhídja van... A bég és a parancsnok palotája nagyon díszes épület. A belső várban Szulejmán kán dzsámija és a hadiszertár...". A várat 1686-ban Bádeni Lajos foglalta vissza. 1700-ban a Styrum-Limburg család vásárolta meg.

Kissé a környezetbe nem illő része a várnak

1704-ben a kurucok elfoglalják, de még ebben az évben Heister császári generális csapatai visszafoglalták. 1705-ben Vak Bottyány elfoglalta ismét a kurucoknak. 1707-ben Rabutin ostromolta sikertelenül. 1709 augusztusában az osztrákok nehéz ostrom után elfoglalták, védőit kivégezték, illetve bebörtönözték. 1717-ig császári csapatok tartották megszállva. Új birtokosa, a Styrum Limburg család a várat csak rövid ideig lakta, majd uradalmi magtárnak alakította át. A Styrum család kihalása után a vár az Esterházyak, a Sina bankárcsalád, majd a gróf Wimpffen família kezére szállt. 1930-ban a zirci apátság vette meg. Bőrgyár és szükséglakás lett belőle.

Ez már az oldalsó homlokzat

A várban állandó és időszakos kiállítások is münködnek.E sorok írásakor a felnőtt belépő 1000 forintba kerül koponyánként,a diák és nyugdíjas pedig 500. Egy videózási engedély jelenleg 3000 forint, most a vár hivatalos oldalán nincs ott,hogy fotózásért is fizetni kell-e,régebben ott volt.A vár Simontornya szívében található a vasútállomástól kb.negyedórányi sétára,az autóbusz állomástól pedig 5 percnyire.Autóval a 61-64-es útak kereszteződésénél kell bemennünk a városba és haladni a Petőfi utcán,a kereszteződéstől három percnyi autókázás még a vár.A Sió és a Sió hídja is nagyjából három percnyi gyalogolásra található az építménytől.

A vár keddtől - vasárnapig tart nyitva 10 - 17 óra között,téli időszakban pedig 16 óráig!

Vajon bemegyünk-e valaha is?

A fő homlokzat

Ahogy írtam a várnál több alkalommal is jártunk,Gergővel és Zolikával is.Boritékolható,hogy jövünk mi még erre a környékre.Azt nem tudom megígérni,hogy bemegyünk-e valaha is a várba,de semmi sincs kizárva.Mindennek ellenére a vár a városka és a környék felkeresését ajánlom mindenkinek,hiszen kellemesen ellehet tölteni itt az időt.Simontornyán vannak éttermek és remek kocsmák is,valamit itt kezdődik a Tolnai-hegyhát,így turistaút is indul ki a településről,de jelezetlen úton is ellehet túrázgatni akár a Sió mentén,akár Pálfára vagy Ozorára is és nincs messze a meseszép Kapos torkolat sem!

Túra a Kapos torkolatához

Bizony néhány túránkon már szembeköszönt a Kapos folyó.Elég csak a 2017-es pincehelyi túrára gondolni,amikor Gergővel Pincehelyen találkoztunk a folyóval.Talán éppen az ott a legszebb szakasza.De találkoztunk vele 2018-ban Kaposváron is,ott még nem sokat mutatott magából.Aztán a közelmúltból.Döbröközön és Dombóváron is összefutottunk vele,ahol Manóval és Zolikával túráztunk.Ahogy Döbröközön a Kapos feletti hídon álltam akkor,ott született meg bennem a gondolat,hogy egyszer elkéne menni a folyó torkolatához.Azt tudtam,hogy a Kapos a Sióba ömlik,de azt nem tudtam hol.Utána jártam és nem maradt más,mint ide megtervezni egy túrát.Ez nem volt nehéz,hiszen a torkolat pontosan félúton volt Simontornya és Ozora között.Ozorával már régóta szemeztem,így kapóra jött a dolog.Összekötve a kellemest a hasznossal megterveztem a Simontornya - Ozora túrát amely érinti a Kapos torkolatát,hiszen szinte végig a Sió mentén vezet.

A simontornyai vár 2021 augusztus  28-án

Simontornyát már nem kell bemutatni a blog rendszeres olvasóinak,már ha van ilyen.Indult már innen túránk és szép emlékek fűztek ide.Természetesen Gergővel jártunk erre hajdanán.Mivel nincs igazán messze Dunaújvárostól,nem kellett korán indulnunk.Zolikával keltem útra most is.Hiába nem volt messze a vonatkésések miatt csak tíz előtt értünk oda.Nem mondtak jó időt mára,de agyoniskolázott meterológus barátaink ezúttal is tévedtek,hiszen nem volt gondunk az időjárással a túra folyamán,sőt egyenesen jól jött a kissé hűvösebb idő,hiszen mostanában csak forró túráink voltak.Simontornyára érve úgy döntöttünk elmegyünk a várhoz,de be nem megyünk.Körbejárjuk majd innen megyünk a közeli Sió csatornához.

A vár fő tornya és a keleti oldala

Körbejártuk a várat és végül is tetszett.Aztán megragadtak a vár előtti padok.Itt ültünk Gergővel azon a 2016-os napon.... kicsit megdobbant ettől a szívem.A várba amúgy azért nem mentünk be,mert drágáltuk a belépőt,hiszen ennél jóval nagyobb élményt adó várak belépői kerülnek kevesebbe vagy épp ingyenes.Meg alighanem védettségi kártya is kellett a vár látogatásához.Ugye elhoztuk mi a tök ászt,de az kevés volt nekik...Kevés esélyt látok amúgy rá,hogy valaha is bemegyünk ebbe a várba,ahol még a videózásáért is külön fizetni kell... Na de kívülről tényleg nem volt rossz.Innen aztán elmentünk a közeli Sióhoz,útközben megcsodálva a templomot az emlékműveket és a városházát is.

A városka főtemploma

Elérve a Siót rámentünk a felette átívelő hídra pér képet készíteni innen is.Itt is Gergővel jártam...így részben most is Gergő nyomában voltam lényegében... Jó kilátás volt a Sióra a hídról,de nem időztünk sokat itt.Lementünk a csatorna melletti töltésre és jelzetlen utakon megkezdődhetett a túra érdemi része.Ki ne tudná,a Sió a Balatont köti össze a Dunával,hossza 120,7km.A Balaton felesleges vízmennyiségét vezeti le ha kell.Legnagyobb szélessége 30 méter,de a legtöbb helyen ennél jóval keskenyebb,mélysége 0-9 méter közötti.Itt Simontornyánál talán saccra most olyan 12 méter széles lehetett.

A Sió a hídról nézve

Nem nagyon kellett figyelnünk amúgy sem létező jelzésekre sem utakra.Egyszerűen a töltésen kellett menni végig Ozoráig.Eltévedni sem lehetett.A túlparton persze ott vigyorgott maga a Tolnai-Hegyhát.Bizony itt találkozott két tájegység a Tolnai-Hegyhát (Dunántúli-Dombság) és a Mezőföld.Itt Simontornyánál kezdett combosodni a táj.De csak ha dél felé indulunk.Mi nyugat felé tartottunk inkább,erre pedig síkság és tükörsima táj várt ránk.Persze a dombság körülölelt a túra folyamán,így a táj szép volt.A Sióra viszont nem mindenhol lehetett lelátni,helyenként benőtte a susnyás.Ettől függetlenül minden szép volt.Az út pedig jól járható volt és az idő is kifogástalannak tűnt.Kiérve Simontornya közigazgatási területéről még átmentünk a 61-es út és a Budapest-Dombóvár vasúti hídja alatt.

A 61-es út és a vasútvonal hídja

Kiértünk a mezők mellé,a Sió itt-ott látszodott és azon túl magaslott a Tolnai-hegyhát.A vasútvonal sokáig szinte párhuzamosan haladt a Sióval,aztán eltűnt a semmibe,másfelé vette az irányt.Egy emlékoszlop szolgált látnivalóul.Mentünk tovább a sima úton.Egy vízmú szerű valami betonján kajáltunk meg,itt letudtunk ülni és a Sióra és a dombságra is jó rálátásunk volt.Egy motoros ment el mellettünk a csatorna túlpartján meg egy autós.Más ember nem akadt erre.Nyugiban tudtunk haladni.A nap sütött de 24-25 foknál nem volt melegebb.Úgy tűnt a Kapos torkolata még odébb van.Nem tudtunk mást tenni haladtunk előre.

Út a Sió mentén

Jókat beszélgetve haladtunk Zolikával előre,míg egyszer csak feltűnt a távolban valami híd féle.Még nem tudtam eldönteni valóban híd-e vagy csak a csatorna felett átívelő cső.Közelebb érve láttuk,hogy valóban híd.Még közelebb érve felmentünk rá.Nem sokan használhatták,gondolom a mezőgazdasági gépeknek készült elsősorban.Itt mehettek át a földet művelő gépek,hiszen a csatorna mindkét oldalán bőven akadt szántóföld.Persze az éppen erre járóknak is jól jöhetett a híd.Szóval felmentünk rá megnézni onnan is milyen a Sió.A túránk amúgy nem igényelte a híd használatát,hisz maradtunk az eredeti oldalon tovább is.A hídról mintha észrevettem volna a betorkoló Kapost.Ott volt kb.száz méterrel előttünk.

Híd a semmiben

A Sió a hídról

Valóban így volt!Lejövet a hídról,folytatva a túrát száz méter múlva ott volt a torkolat!Ahol a Kapos érkezett a Sióba.Lényegébe semmi extra nem volt azon kívül,hogy két folyó találkozott.Mégis rendkivüli gyönyörű hely volt!Megkapóan szép volt ahogy a Kapos szép nyugodtan megérkezett.És a távolba elnyúló Sió szépsége is gyönyörű volt.Talán nem mindenki tudja,hogy a Kapos Magyarországon ered valahol Somogy megyében és teljes szakaszán az ország területén folyik.Szélessége 10-15 méter,átlagos mélysége viszont csak 1,4 méter,tehát sehol sem lepne el!Ezért jöttem ezt látni és mindig elégedett vagyok magammal,ha egy kitűzött célt sikerül elérni,legyen az akármilyen kis cél is...

Balra a Kapos,jobbra a Sió

Itt kel egy fotó,ki tudja eljutok-e még valaha is ide?

Kis időt eltöltöttünk itt,majd indultunk tovább.Túlparton feltűnt a tolnanémedi kendergyár,vagyis már csak az ami megmaradt belőle..Egy néni jött közben fel közvetlen a Sió mellől,horgászott és indult haza biciklivel.Mi meg mentünk tovább.Ezen a szakaszon maga a Sió volt a megyehatár,Tolna és Fejér megye határa.És túránk nagy része Tolna megyében zajlott,itt jó két kilométer erejéig átjöttünk haza.Azaz Fejér megyébe.Nagyon széppé vált közben az út mindkét parton hosszú part menti kis erdő kísért minket.Szép volt valóban,de Ozoráig már nem is változott a táj képe.Végig ilyen volt.A Sió is hol megmutatta legszebb arcait,máshol meg összeszűkült pár méternyire.

A Sió szép arca

Szóval a Kendergyár és Ozora között sok érdekesség nem történt.A jó öt kilométeres szakaszon végig ugyanolyan volt a táj képe.Ez hiába volt szép,egy idő után kicsit unalmas volt,de azért persze elvoltunk.Kezdett beborúlni,de rossz idő ezzel a borúlással nem jött.Ellenkezőleg.Az eddigieknél is kellemesebb volt az idő.Nagy sokára tűnt fel a távolban egy újabb híd ,amelyről tudtuk,hogy az már ott Ozora hídja.Közben motocrossosok jöttek szembe voltak vagy hatan.Félre kellett állnunk,de pont szarakodott a túrazsákom így eleve félre álltam azt megjavítani.Pár méterrel később feltűnt maga Ozora középpontban a várával.

Feltűnik Ozora

Ozora hídja

Felmentünk a hídra onnan is megnézni a Siót.Kelet felé minden eddiginél szűkebb volt,de nyugatra már újra szélesebb.A hídról a vár is jól látszodott.Szép volt!Közelebb mentünk,úgy terveztük ide sem megyünk be,de körbejárjuk.A településről Ozoráról még tudni kell,hogy a híres ozorai fesztiválról híres amely leginkább drogtanyaként van benne a köztudatban.Azt viszont kevesen tudják,hogy az ozorai fesztivál nem is Ozorán van! Hanem a Tolna megyei településtől pár kilométerre észak keletre Dádpusztán,már Fejér megye területén!Igar község közigazgatási területén.Már csak az a kérdés akkor miért ozorai a neve?Valószínűleg a jobb csengése miatt,de biztosra nem tudom.

Az Ozorai Pipó vára

Közeledve a várhoz,rájöttünk erre.Nem az ozorai fesztiválba csöppentünk bele,hanem a brikett fesztiválba.Nem nagyon láttunk fehér embert az utcákon...de mindenki illemtudó volt,köszöntek nem állt belénk senki.A várat lentről csodáltuk meg egy templom mögött volt elbújva.De innen felmenni nem lehetett.Mielőtt megkerestük volna a feljáratot egy padon elfogyasztottuk a maradék kajánkat.Ezután könnyen megtaláltuk a feljárót a várhoz amely a másik oldalon volt.Pár kép készítése után felmentünk.Egy táblán kint volt a belépő ára amely 2000 forint volt (...) természetesen ennyit nekünk nem ért meg,de egy körbejárást viszont igen.Nem tudtuk eldönteni a belépő csak a várba szól-e vagy a várat körül ölelő udvarba is.Mivel nem szólt ránk senki körbejártuk a várat.

A feljáró

Maga a vár

A vár és a várudvar is meglehetősen szép volt és rendezett.Virágok,pázsitok,sétányok ölelték körül a jó állapotban lévő várat.Szépen rendbe volt hozva minden.A bástyák a várfalak,minden teljesen rendben volt.Valószinűleg odabenn a vár is szép lehetett,de sokaltuk érte a kétezer forintot.Sajnos néhol már elszaladtak az árakkal és átestek a ló túlsó oldalára.Ennél jobb várak kerülnek kevesebbe vagy éppen ingyenesek...ide is leírom.Így valószinűleg ide sem fogunk bemenni soha az életben.Majd esetleg ha néhány hirtelen meggazdagodni vágyó faszkalap leszáll a földre és lejjebb vesz az árakból,akkor talán.Na de hangsúlyozom a vár és környéke tényleg kifogástalan volt!

Virágok a vár körül

Búcsú a vártól,ide is eljutottunk!

Mivel itt-ott elszórakoztuk az időt,sok nem maradt...le kellett indulni a buszhoz.A várat még megcsodáltuk innen-onnan.Egyszer ide is elkellett jönni.Lesétáltunk a buszmegállóhoz és megvártuk a járgányt.Az visszavitt a simontornyai vasútállomásra ahol meg rászálltunk egy hazafelé induló vonatra.Nem kellett átszállni sem,így délután fél hatra már itthon is voltunk.Mit mondjak?Szép volt,jó volt.Amiért mentem az a Kapos torkolata volt,az pedig kielégítette várakozásaimat.Minden más is szép volt.A várak is,de oda mindketten sokalltuk a belépők árát.Jó időnk is volt.Ezzel zárult a nyári idény,amely minden előzetes várakozásunkat felülmúlta!Na de nyári összefoglaló majd  a következő bejegyzésemben!

Ismerkedés a Tolnai-hegyháttal

A Mecsek felé tartva sokszor elmentem már itt a dombság mellett vonattal.Mindig elhatároztam,hogy egyszer majd bejárom ezeket a dombokat is,de valahogy mindig kimaradt.Valahogy nem illett abba a körbe amit olyan helyek képviseltek mint pl.a Mecsek vagy a Pilis és még sorolhatnám...aztán rájöttem,hogy ez egy óriási baromság.Miért ne illene?Főleg,hogy pár éve nem csak hegységekben vagy dombságokban hanem sík területeken is túrázunk...Szóval nagyon is ide illik ebbe a körbe!A vonatról útban a Mecsek felé mindig is rabul ejtett ennek a tájnak a szépsége.Megkésve,de végül is neki kezdtünk a dombság felfedezésének.A dombság amely a Dunántúli-dombság része,lényegében Simontornyától Dombóvárig húzodik,amely kb.olyan 40km körül lehet.A domságot nyugatról főleg a Kapos folyó,délről a Völgység,keletről a Sió,északról pedig a Mezőföld határolja,tehát nem éppen kicsi.Ami a baj,hogy a területről mind a mai napig nem jelent meg használható turistatérkép.A neten van ugyan fenn egy online térkép,így valamennyire ebből tudtunk tájékozódni,felmérni a dolgokat.

A tavasz első hétvégéjén,vagy talán a tél utolsóján érkeztünk meg Simontornyára a Tolnai megyei kisvárosba.Itt kezdődik a dombság.

Megérkezés a Simontornyai várhoz

A város fő nevezetessége a vár.Öszintén szólva az eddig csak képeken látott vár nem igazán gyözött meg,nem tetszett.Egyszerü kis váracskának tünt...aztán odérve a várhoz,egy rendkivüli szépségü kis várral találtam magam szemben!Nagyon is tetszett!Körbejártuk,megnéztük.Bemenni nem tudtunk,szombat reggel volt még nem jött el a nyitás ideje.De majd ezt egyszer bepótoljuk.Innen inditottuk a Tolnai-hegyhátba vezető túránkat,amely 2017-ben már a harmadik túránk volt,de az első környékbeli túra.A környékbeli azt jelenti,hogy otthonról nem kellett nagyon messzebb menni mint 40km.Verőfényes szombat reggel volt,minden adva volt egy remek túrához.Aztán nem minden úgy alakult ahogy terveztük...

Túánk kiindulópontja a Simontornyai vár

A tervünk az volt,hogy Simontornyáról indulva a Sión átkelve megyünk fel a dombságba.A piros jelzésen fogunk haladni és majd ez vezet le minket Kisszékelyre a festői falucskába.Onnan részben egy darabig a Négyszögletú kerekerdő tanösvényen is haladva megyünk át Pálfára,majd a Sió mentén jövünk vissza Simontornyára.Az online turistatérképen becsültük fel a távot amely olyan 18km-nek tűnt...Az első probléma akkor ütötte fel a fejét amikor egy-két itt-ott látható turistajel után,egy sem volt látható.Egyszerüen elfogytak és nem volt több felfestve.Így keringtünk vagy egy órát a domboldalban,de nem találtunk jelet.Aztán elkezdtük használni a telefonos turistatérkép alkalmazást amelynek segítségével nagy nehezen ráleltünk a helyes útra,amelyen továbbra sem voltak felfestve a jelzések...de az alkalmazás szerint bizony erre kellett mennünk.Mentünk hát.

Átkelés a Sió felett

Pincék a löszfalban

Az út egy kanyonos szerü katlanban vezetett,két oldalt magas löszfalak,azokban bevájt pincék hosszú sora volt.Végül is szép hely volt!Ez így ment vagy másfél kilométeren át,míg elértünk egy nagyon szép kis kápolnához.Ez a Nepomuk emlékkápolna volt és valami azt súgta jó felé jövünk.Jelzések továbbra sem voltak...Aztán a kápolna után úgy kétszáz méterre megláttuk az első jelzést.Ütütt kopott volt,de minden kétséget kizáróan a piros jelzés volt!Tehát jó felé jöttünk.Aztán egyre sürübben és egyre jobban felvoltak festve már a jelzések és innentől kezdve többet már nem volt gondunk velük.

Egy macsek szegödött hozzánk a semmiből és követett majd egy kilométeren keresztül!Végül adtunk neki enni aztán már lemaradozott.Mi beértünk az egyre szebb erdőségekbe.Vadak húztak el nem messze tölünk,persze mire elövettem a kamerát már el is mentek...Elértünk egy kilátóponthoz ahonnan dél-nyugat felé mutatkozott kilátás.Alattunk egy falu volt amely valószinüleg Tolnanémedi lehetett.Szép hely volt!

Kilátás dél-nyugat felé

Az út néhol meg itt-ott kanyonszerű árkokban vezetett,varázslatosan szép volt!

Nagyjából valahol 200-250 méteres magasságokban mozoghattunk,majd elkezdett lefelé vezetni az út.Hamarosan Kisszékelynek kellett jönnie,de nem jött... itt szembesültem a második problémával.Turistatérkép híján csak az online térképen lehetett felbecsülni a távolságokat és az úgy nem tünt olyan pontosnak.Így én a Simontornya-Kisszékely távolságot 5-6 km-nek becsültem,de ez mint kiderült 9-10 volt...Nagyon sokára értük el Kisszékelyt és kezdtünk fáradni is.

A dombságra jellemző kanyonok

Kisszékely csodaszép!

Kisszékely nagyon szép település volt,tavak és dombok vették körül.Takaros utcák,parkok sora jellemezte a települést na és még strand is volt!És a négy tanösvény,ami lóhereszerüen öleli körbe a települést.Egyszer majd eljövünk ezeket is bejárni.Haladva ki a településről ugyan érintettük részben az egyiket,hát szép volt és egész biztos szép lehet mind a négy,Kiérve a faluból újra kanyonokban találtuk magunkat,majd lassan beértünk az erdőségekbe ahol ismét vadak keresztezték az utunkat,Özek,mókusok,vaddisznók...mindent láttunk!Itt már a piros+ jelzés vezetett amelyre nem lehetett panaszunk,kifogástalanul voltak felfestve a jelzések.Több helyen klassz kilátópontunk volt,dél,dél-kelet felé,volt olyan hely ahonnan a Mecseket véltük látni,persze az iszonyat messze volt,olyan 45-50 km-re biztosan.Észak felé fordulva szelidültek a lankák,megszüntek az erdőségek.

A tanösvény tájékoztató táblája,még jól jöhet nekem ez a kép

Ismét a kanyonban

Kilátás dél-kelet felé

Egy fensikon haladva egy vadászlesben pihentünk,fantasztikus volt a kilátás,főleg észak és kelet felé.Keményen feltámadt a szél,de ez nem zavart minket.Innen látni véltük már következő állomásunkat Pálfát.Itt kajáltunk és már kissé fáradtan folytattuk a túrát.Elértük azt a pontot ahol a domság a Mezőfölddel találkozott.A vadászlesből úgy tünt Pálfa már csak 1-2 km...aztán kiderült,hogy igazából 5 volt...Hullafáradtan étünk be Pálfára.Meglepö volt,mert nem szoktunk igy elfáradni.Voltak már kemény túráink,de így még sosem fáradtunk el,Nem értettem a dolgot hisz a terep sem volt igazán nehéz.Egyvalamire tudtam csak gondolni,a rosszul felmért távolságokra.Az egész túrát ugye 18km-nek véltük,de szerintem ideérve Pálfára már megvolt a 18... és még volt elöttünk hat!Így fáradtan erre a településre nem sok időt vesztegettünk,kiértünk a Sióhoz és innen már sík terepen indultunk Simontornya felé,újra a piros jelzésen.Itt is hozták a felfestések az elégséges szintet.A Sió csodaszép volt,de az út kemény...

Pálfa

A Sió a Pálfai hídról

Egyébként itt a Sió közelében volt a megyehatár,Tolna és Fejér megye határa.A töltésen vezető út Simontornyáig 6km volt.Elszerettük volna érni az egyik vonatot hazafelé,így gyilkos tempót diktáltunk ezen a szakaszon...ám Simontornya csak nem akart közeledni...már látszodott a távolban,de az istenért sem sikerült odaérni...úgy tünt mintha nem is haladnánk a gyilkos tempó ellenére sem.Aztán egy pontnál nyilánvalóvá vált,hogy nem érjük el a vonatot...ez persze nem tragédia,csak annyiban volt kellemetlen,hogy két órát majd még várhatunk a következöig.

Igy a gyilkos tempót visszavettük és lassúra váltottunk.Iszonyatosan kifáradtunk.Naplementére értünk vissza a várhoz.Le is ültünk az egyik padra vagy félórára...elképesztöen nehéz volt aztán felállni...

Naplementés megérkezés Simontornyára

Végül is teljesitetük terv szerint a túrát,arra viszont nem emlékszem mikor fáradtunk el így utoljára.Úgy saccoltam 18 helyett 24 kilométeres volt a túra.Nem volt nehéz a terep,így kifáradásunk okaként elsősorban a rosszul felbecsült távolságot emelném ki,aztán meg az egy órás keverést a túra elején míg a helyes útat kerestük.(ha ezt hozzá rakom még a 24km-hez akkor 27 körülire jön ki a túra távja) Harmadsorban a Pálfa elötti 3,5km-es betonútos szakasz is sokat kivehetett belölünk,negyedsorban pedig a gyilkos tempó a Sió mentén fáraszthatott ki...de minden kellemetlenség ellenére ez is egy remek túra volt,számtalan szép látnivalóval.Így tehát megkezdtük a Tolnai-hegyhát megismerését,felfedezését amelyet majd folytatunk,hisz Dombóvárig még sok-sok érdekesség van a dombságban.Úgy tervezem,hogy évi 2-3 túra itt lesz majd a Tolnai-hegyhátban,így tehát még jövünk ide!