Balaton kör - I.szakasz

 Egy-két bejegyzéssel ezelőtt jeleztem,hogy akkor megkezdjük a végül is Balaton körre keresztelt túránkat a Balaton körül.Hogy ez miből áll pontosan és mi az elképzelés benne van abban a bejegyzésben,de megkönnyitem azok számára akiket érdekel és nem tudják hirtelen hova rakni a dolgot,belinkelem ide azt a bejegyzést: ide kattíntva elolvasható.Itt most nem térek rá ki külön részletesen.Lényeg,hogy Siófokról indulva Keszthely felé haladva körbejárjuk a Balatont gyalog!De...ez a túra csak kánikulai időszakra lett kitalálva,évi 2-3 alkalommal ha eljövünk rá és szakaszosan csináljuk meg.Ennek eredménye pedig az lesz,hogy évek múlva érünk csak körbe,ez persze minket cseppet sem érdekel.Az sem érdekelne ha évszázadok múlva érnénk körbe,lényeg az,hogy a legmelegebb napokra is kitaláltunk valamit,mert ilyenkor bizony nem esik jól maga a túrázás.Itt meg bármikor megszakitható a túra,bárhol tudunk inni vagy éppen enni.Nem visszük túlzásba hiszen a meleg az itt is meleg.Felesleges 20-30 kilométereket menni,bőven csak annyit amennyi éppen jólesik.

Jókai park Siófok

A nyár egyik legmelegebb napján vonattal érkeztünk a túra kiinduló és majdani vég pontjához Siófokra szokás szerint Zolikával.Az utazás viszonylag kényelmes volt és gyors.Már reggel nyolckor Siófokon voltunk.Leszállás után nem mentünk most várost nézni,hanem átmentünk a sínek felett a Jókai parkba.Innen inditottuk hívatalos a Balatoni kört.De mielőtt belevágtunk volna kimentünk a mólóra az angyalszoborhoz,amely immár hagyomány valahányszor erre járunk.Nekem ez egy szép emlékű hely,hiszen egy régi nagy szerelmemmel sokat kijöttünk ide...Miután kigyönyörködtük itt magunkat indulhatott a túra.Végig a siófoki kikötő mentén mentünk,majd a Sió hídon keltünk át a túloldalra.Télen voltunk utoljára itt,akkor alig volt víz a Sióban.Most bőséges volt a vízmennyiség a csatornában.

A siófoki móló

A Sió és a híd felette,azon mentünk át

Ugye úgy terveztük meg a túrát,hogy ahol lehet ott kimegyünk a partra közvetlen a Balaton mellé,ahol meg nem lehet,ott a lehető legközelebb megyünk hozzá.El is indultunk a part felé,de a Hotel yacht-nál nem lehetett kimenni a partra,így rögtön az utcákra kényszerültünk.Ám nem tartott sokáig az utcai szakasz,mert pár száz méter múlva már lehetőség adodott kimenni a vízhez.Így is tettünk.A siófoki ezüstpartnál kötöttünk ki.Így délelőtt még alig volt erre élet,békés nyugodt arcát mutatta a hely.Mi meg lájtosan haladtunk előre.Még ekkor nem tudtuk meddig megyünk.Az biztos volt,hogy Zamárdiig elmegyünk,de az erőtől és a melegtől tettük függővé,hogy megyünk-e majd tovább Szántódig vagy Balatonföldvárig.Ekkor még úgy kellemesnek tűnt a meleg is.Na persze alig voltunk kilenc óra magasságában...

Ezüstpart

Szépen araszolgatva haladtunk az ezüstparton,nem tudtam pontosan hol,de gondoltam lassan a Balatonszéplaki részhez értünk.Szállodák sora volt erre is.Reménykedtem benne,hogy megtalálom azt a szállodát vagy meglátom ahol évmiliókkal ezelőtt a szüleimmel nyaraltam.Egyszer mintha azt is láttam volna,de nem voltam biztos benne,mert az a nyaralás nyolc éves koromban volt és eltelt pár évtized azóta,de mivel nem akadt aztán az úton több hasonló szálló,feltehetőleg az volt amit annak véltem.Szerencsére jó pár kilométer hosszan tudtunk haladni az Ezüstparton majd Balatonszéplakon át ám egyszer véget ért az idill.De még itt Zolika útnak eresztett pár papírhajót ha már egyszer kinevezték papírhajó kapitánynak.Na persze váltakozó sikerrel.A hajók nem a Balaton belseje felé vették az irányt hanem ki a parthoz....

Zoli papírhajó projektje

Na,de aztán véget ért a kellemes szakasz.A parton nem lehetett továbbmenni,akadályokat jelentettek a magánházak álltal kisajátitott részek....Így beszorultunk a parhoz legközelebbi utcákra.Ezeken aztán semmiféle látnivaló nem akadt.Hosszú ingerszegény szakasz volt ez és meglehetősen unalmas.Ráadásul kezdett nagyon-nagyon meleg lenni.Úgy tűnt a melegben való túrázás a víz mellett sem jó ötlet.A hosszú utca végén aztán legnagyobb örömünkre ott volt egy étterem.Ideje volt megkajálni.Kellemesen megoldották a klimatizálást így aztán jó egy órát bentültünk a kellemes étteremben.Sört ittunk meg kávét és lenyomtunk egy babgulyást is.

Itt ért véget a kellemes szakasz

Kajaszünet

Ám az étterem után még mindig az utcákon kellett haladni,de már nem olyan hosszan.Végül kiértünk egy parányi strandra.Itt a hűvösön pihentünk mert már iszonyatos meleg lett.Én is bementem kicsit a vízbe,aztán miután felfrissültünk indultunk tovább.Már közel volt a nagy strand,Zamárdi strandja.Itt viszont közel negyvenezer ember tolongott,strandolgatott...hatalmas volt a tömeg és zavaró.Nem lehetett egy kajálós helyhez sem oda férni,mert mindenhol hatalmas sorok voltak.Elértük a Balaton szívét ahol egy hűs padra letudtunk ülni.Itt jártunk három éve szeptemberben,akkor alig voltak itt.Most rengetegen.Élveztük azért a kilátást Tihany irányába.Úgy döntöttünk nem megyünk tovább,ebben a melegben elég ennyi.

Én is bemerészkedtem,mondjuk neki vetközni nem ártott volna...

Balaton szíve

Végül egy helyre betudtunk ülni némi séta után a tömegben.De itt meg durva árak voltak,így itt enni nem ettünk csak ittunk.Egy órát itt is elhesszeltünk.Még kimentünk utána sétálgatni,de sem a meleg,sem a tömeg miatt ez már nem volt élvezhető.Így elindultunk a vasútállomásra.Útközben még egy-egy szobor akadt érdekességként,de más nem.Aztán megvettük a jegyeket,de...nem kaptunk már helyjegyet arra a vonatra amellyel menni akartunk,de közölték késik a mostani vonat aminek már itt kellene lennie,arra még van helyjegy.Így megvettük arra és hála a késésnek el is értük.Volt csatlakozásunk Fehérváron és Pusztaszabolcson is,így már este fél kilencre haza is értünk.

Zamárdi a Balaton szíve!

Összeségében nem volt egy nagy szám ez a túra.De júliusi semmi után már kellett valami,na és kiváncsi voltam a kemény lábfájásom után mire vagyok képes.A lábammal hál isten nem is volt semmi probléma,sem az erőlétemmel.A nagy meleg viszont zavaró volt így az jó ötlet volt,hogy most nem a hegyekbe mentünk,de nem tudom az jó ötlet volt-e,hogy egyáltalán belevágtunk bármiféle túrába.Mindegy ezt pont erre találtuk ki,egy 6-7 fokkal hűvösebben ez ideális túra lehetett volna.

Ez volt az év tizenkettedik túrája.Alaposan levagyunk maradva...Most 11 kilométert mentünk.Összesítve ez 163 kilométer idén.Ez pedig 13,53 kilométeres átlag túránként.

Várjuk,hogy véget érjen a meleg nyár,mert addig csak vegetálunk,de egy-két túrára talán azért majd sor kerül.Viszont a Balaton kört csak jövőre folytatjuk tovább!

Kedvenc váraink (17.) - Ozora Pipó vára

 A sorozat következő várát a Sió mentén Ozorán találjuk meg.Avatott szem már a Sión átívelő hídon is láthatja,de akár a Sió túlpartjáról is észrevehető.Mi is onnan láttuk meg először amikor a Simontornyáról jövő túrán éppen Ozorára tartottunk.A vár ellentétben a sok romos magyar várral szinte teljesen ép.Szinpompás környezete pedig a legunottabb szemet is rabul ejtheti.

A feljárat a bejárathoz

Ozora neve a Szent István által létrehozott pécsi püspökséget megalapító és határait megállapító 1009.08.23-án kiállított oklevelében már szerepel. A XI-XIII. században az Árpád-kori Ozora életéből kevés írott emlék maradt. Ozora első földesura Sólyági Sándor ispán volt. 1325-ben már Ozora néven szerepel, s ezt az előnevet a család mindvégig meg is tartotta.

Ozorát "Azara" néven egy 1315-ben kelt oklevél említi mint az Ozorai család birtokát.

A várkastély építtetője Filippo Scolari (Ozorai Pipo) 1369-ben született Firenze mellett, de már 13 évesen Budára került 1390-től Kanizsai Miklós tárnokmester segédje, majd Simontornyán várnagy. 1399-ben veszi feleségül Ozorai András lányát, Borbálát. 1401-től a királyi sókamrák ispánja. 1404-ben pedig már temesi ispán, így lesz Luxemburgi Zsigmond egyik legsikeresebb hadvezére, a déli határvidék védője. 1416-ban kap engedélyt kő vagy favár építésére Ozorán, melyet elkészülte után, 1423-ban Zsigmond is meglátogat. Ekkor már feltehetőleg befejeződtek az építkezések. A külső falakat övező árokba a Sió vizét vezették. Scolari 1426-as haláláig keveset tartózkodik a várban, amelynek irányítását felesége, Borbála végzi. Borbála asszony 1438-ban kelt végrendeletében a várkastély tulajdonjogát Hédervári Lőrinc nádorra hagyta.

A fő homlokzat és a bejárat

Érdekesség, hogy Pipo temesi főispánként az előterjesztője annak az okiratnak, amely alapján Zsigmond király hűséges szolgálataiért Serbe fia Woyk (Vajk) királyi udvari vitéznek, János nevű fiának valamint Woyk két testvérének: Magasnak és Radulnak, továbbá szintén Radul nevű unokatestvérének a Fehér megyei Hunyad várát (Vajdahunyad) adományozza. Ozorai Pipo így lett a Hunyadiak protektora.

1491-ben - Mátyás halála után - a trónkövetelő Habsburg Miksa foglalta el a várat rövid időre. Vélhetően 1510-ben kezdődött meg reneszánsz stílusban történő átépítés, amely során bábos korlátos folyosóvá építették át az udvari loggiát, az ablakok kereteit pedig reneszánsz faragott kövekre cserélték ki. A boltozatokat több helyen díszes famennyezetekkel váltották fel. Ezekkel az átalakításokkal vált Filippo Scolari várkastélya reneszánsz rezidenciává.

1521-ben Hédervári Ferenc bán 18.000 ft-ért zálogként kötötte le Tamási várával egyetemben "Castra sua Ozora et Thamasy vocata in Tholmensi". A nándorfehérvári vár 1521-ben történő elvesztése miatt II. Lajos elkobozza a bántól Ozozra várát és 1524-ben Thurzó Elek kincstartónak adományozta. Szapolyai János 1526. november 27-én kelt oklevelében ezt érvénytelenítette és a bán nejének adományozza. 1537-ben Török Bálint foglalja el, aki újjáépíttette.

Ahmed szandzsákbég 1544 tavaszán megkísérelte elfoglalni Ozora várát. A kísérlet sikertelennek bizonyult, magát a béget is leváltották a kudarc miatt.

A vár környezet csodás és rendkívül rendezett!

A szultán 1545. ápr. 4-i dátummal megparancsolta a budai pasának és mohácsi szandzsákbégnek, hogy a fehérvári szandzsákbéggel együttesen indítsanak támadást Ozora és Simontornya ellen ("...most az gyaurok várai közül az Azor [Ozora] és Simontor [Simontornya] várak gyaurjai nem nyugszanak , és állandóan lemennek a Tula [Duna] irányába, elvágják az utakat... Elrendelem, hogy az említett váraknak az nyomorult gyauroktól Allah segítségével történő meghódításáért és felszabadításáért tegyék meg az előkészületeket..."). A támadás sikeres volt, Ozora a török hódoltság része lett, és csak 1686-ban került ismét magyar kézre kemény ostrom után, nagyon leromlott állapotban. Ekkor csak három oldala állt, a negyediket az ágyútűz lerombolta. Ezután Esterházy Pál nádoré lett. Az Esterházyak 1727 és 1733 között helyreállították a romos középkori várat, és kastélyszerű hivatali, tiszttartói központot alakítottak ki belőle. A külső várfalakat lebontották, a leomlott délnyugati szárnyból csak a földszintet építették újjá, középen az új kőkeretes barokk kapuzattal. A XIX.század elején megyei börtön, később magtár lett.

A belső udvar (ez nem saját kép, forrás:varlexikon.hu)

Reneszánsz hangulatot idéz az Ozorán álló várkastély, amit a firenzei kereskedőcsalád sarja Filippo Scolari, vagy ahogy Magyarországon nevezték, Ozorai Pipo építtetett. A kívülről puritán épület hajdan szabályos négyzet alakú alaprajzával, reprezentatív megjelenésével és lakályosságával tűnt ki a magyar várak közül. A felújított reneszánsz várkastélyban minden évszakban színes programok és élmények sora várja az ide látogatót. Bebarangolható a belső udvar és az emeleti történeti termek, ahol Pipo hitvesének hálószobája, a díszes trónterem, a reneszánsz ebédlő, valamint a vár felszentelt kápolnája is látható. Megtekinthető a fegyvergyűjtemény, a gótikus páncélzatú életnagyságú lovaskatonával és a XVII. századi főúri konyha. A földszinti helyiségekben különleges vártörténeti kiállítás, 3D filmvetítés és az ásatások során előkerült eredeti régészeti leletek bemutatása mind abban segítenek, hogy a látogató egy dicsőséges letűnt korban érezhesse magát. A várkastélyban öt vendégszoba foglalható. Az ódon falak között valóságos várkapitánynak érezheti magát a szállóvendég és a látogató.

Érdemes körbejárni a várat a négy sarkon felújított bástyák is vannak

A vár nyitvatartása (2023) 

tavasz-nyár: 10-18h (hétfőn zárva)

ősz-tél 10-17h (hétfőn zárva)

A belépőjegy 2023-ban 2900Ft/fő

A várnál mi eddig egyetlen egy alkalommal jártunk,mégpedig 2021 nyarának utolsó napján.Zolikával tartottunk a Sió mentén Simontornyáról a Kapos torkolat érintésével Ozorára.A rendkivül kellemes túra végállomása volt Ozora Pipó vára.A várat körbejártuk és annak környezete nagyon is tetszett.Azonban magába a várba nem mentünk be a már akkor is földönkivülieknek szánó magas jegyárak miatt..

Elképzelhető,hogy jövünk még ide,de ilyen horror jegyárak mellett valószinűleg legközelebb sem fogunk bemenni...

Filmünkben a 25.percnél érjük el a várat

Kapos kontra Sió

 Most hozta fel a facebook emlékként a két évvel ezelőtti Sió menti túránkat,amikor is Simontornyáról tartottunk Ozorára és a Sióba ömlő Kapos folyó torkollatára voltunk elsősorban kiváncsiak.Nem is csalódtunk,hisz maga a túra is látványos és érdekes volt,a Kapos torkolata pedig földöntúlian szép!Az akkori filmünk beállitási próbálkozások miatt nem sikerült.Eléggé remegős lett végig a kép a képváltások sem jók.Egyszóval szar lett.Felkészültem a you tuben a negatív,elmarasztaló kommentekre,ám ilyenek a mai napig nem jöttek.Helyettük jött egy érdekes hozzászólás,amivel akkor nem is törödtem különösebben.Most,hogy az emlékek között a videót is megnéztem,jártam utána a komment valóság tartalmának.Megálapítottam amit a kommentelő írt az teljesen igaz.Na,de miről is van szó?

Balra a Kapos,jobbra a Sió.A Kapos ömlik a Sióba.De ez biztos?

A Sió a Balatont a Dunával összekötő csatorna.Hossza 120,7 km.Legnagyobb szélessége 30 méter,de az átlag inkább 0-15 méter közötti.Itt a Kapos torkolatánál a csatorna 8-10 méter széles lehet.A Kapos egy Magyarországi folyó.Úgy írja eleve a Wikipédia,hogy a Sió mellékfolyója.Somogy megyében Kiskopárd közelében ered és a Sióig 112,7 km-t tesz meg.Átlagos szélessége 12-15 méter,mélysége átlag 1,4 méternyi.

Tehát úgy tudjuk és ez a hivatalos verzió is,hogy a Kapos az Simontornya és Ozora között,Tolnanémedi határában ömlik a Sióba.Ezek után pedig nézzük meg azt a bizonyos kommentet a videóm alatt:

"A vízhozamát tekintve a Kapos a fő folyás. A meder is ennek alapján igazodik. A torkolat alatti hídról felfele eltekintve, de drón, vagy műholdfelvételeken egyértelműen látszik, hogy a Balaton felől érkező Sió csatorna oldalról torkollik bele. Az elnevezések sajnos más szisztéma szerint történnek. De ehhez hasonló pl a kicsiny Rába és a széles, bővizü Lapincs találkozása ahol Rábaként fut tovább a Lapincs. "

Magyarul tehát a kommentelő nem kevesebbet állít,hogy nem a Kapos ömlik a Sióba,hanem a Siót vezették bele a Kaposba!Ez felkeltette az érdeklődésemet és utána is néztem.Ezt látni a müholdról:

A mühold felvétel igazolja a kommentelő szavait,hiszen a képre nézve egyértelműen látszik,hogy a Kapos a fő vízfolyás.Jól látni a képen ,hogy a balról érkező Sió torkollik itt bele a Kaposba és nem fordítva! (ott ahol a Fejér-Tolna felíratot látod,alatta a fekete csík a Sió,a Kapost meg látni).Úgy gondolom ez eléggé érdekes és sutba dobja eddigi földrajz tudásunkat,valamint földrajz taníttatásainkat...Így ezen kép alapján úgy tűnik,hogy a Sió csatornát vezették tehát bele a Kaposba és innentől a Kapost Siónak hívják.Azért ez nem semmi...

Szemben a Sió,ami itt a Tolnanémedi Kendergyárnál találkozik a Kapossal.Innen nézve szerintetek melyik a fő vízfolyás?

Nem nagyon találtam erről hivatalos leírásokat,lehet ha nagyon belevetné az ember magát a témába akkor találna.Vajon ha a Sió elkészülte előtt nem létezett,akkor hova is folyt a Kapos víze?A Kapos történetében sem találtam olyasmit,hogy merre is vezetett a folyó a Sió létezése előtt.Szóval csak egy feltevés,hogy maga a Kapos vezetett le egészen a Dunáig és a szekszárdi Bárányfoknál,igazából a Kapos ömlik a Dunába nem a Sió?Érdekes téma.Ez keltette fel a fantáziámat.Próbálgatok majd még nyomozgatni ebben az ügyben,nem ígérem,hogy bármit is találok.De a Sió amúgy is valamiért érdekes számomra.Borzasztóan szeretném végigjárni szakasosan a Balatontól a Dunáig.Mondjuk úgy a Pálfa-Ozora közötti szakasz már teljesítve van,de csak ennyi egyelőre.

Balra a Kapos,szemben a Sió.Ebből a képből nem győz meg a dolog.

Nagyon szeretnék még ide a Kapos torkollatához visszatérni,annál is inkább mert az itteni filmünk mint említettem nem sikerült.De most,hogy ez a fő vízfolyás téma is előkerült,így alaposabban megvizsgálnám a helyet is,átmenve a túlpartra a Kapos szemszögéből is megnézni a dolgokat.Szeretem az ilyen kihívásokat így egészen biztos visszatérek még ide,feltéve ha a mostanában rakoncátlankodó egészségem engedi majd.Ti,hogy érzitek,melyik a fő vízfolyás,a Sió vagy a Kapos?

Az akkori nem túl jól sikerült filmünk:

Egyszer a Sió mentén...

 Persze megvannak a terveink az idei évre,de szabadidőmben sokat böngészem a térképet,a netet új és újabb ötletek felfedezése érdekében.Igazából ez a terv már évek óta ott motoszkált a fejemben...Első alkalommal úgy,hogy igazán testközelből 2017 márciusában találkoztunk a Sió csatornával.Persze korábban is láttam már,hiszen például a Balatoni torkolatához igen szép élmények fűznek,több is.Vagy rendszeresen átmentünk felette vonattal Simontornyánál.De úgy igazán az első alkalom 2017 március elején volt amikor Gergővel tettünk egy nagy kört a Tolnai-hegyhát északi részén és a túra utolsó 6 kilométere a Sió mentén vezetett.Már akkor megragadott a környezet szépsége és az,hogy a csatorna sokkal szebb mint ahogy az a köztudatban szerepel.Ezután kezdtem kutatgatni a csatorna felöl,a történetéről,a nyomvonaláról és minden egyébről.Ekkor kezdett körvonalazódni először a fejemben egy gigantikus terv.

A Sió zsilip Siófoknál

Talán ha jól emlékszem Gergőnek be is számoltam róla,neki persze tetszett az ötlet.De neki minden tetszett,csak menjünk új tájakat felfedezni,új kalandokat megélni...De aztán jöttek a bajok csőstül.Elvesztettük Gergőt és kisebb bajom is nagyobb volt a Siónál.Őszintén szólva eszembe sem jutott.Aztán ha jól emlékszem 21 nyarának végén újra a Sió mentén túráztunk,ekkor már Zolikával.Simontornyáról mentünk Ozorára úgy,hogy közben érintettük a Kapos torkolatát is amely pont a Sióba ömlött.A táj szépéségére nincsenek szavak...A Simontornya - Ozora közötti szakasz is felülmúlhatatlanul szép volt!Ekkor újra előjött a régi gondolat...

A Kapos és a Sió találkozása

Aztán újra elfelejtődött évekre.De most ismét előhozta valami,talán az,hogy a legutóbbi túránkat éppen Siófokon fejeztük be.Szóval a dolog lényege az,hogy szeretném végigtúrázni a Sió mentét,az egészet!Persze nem egyszerre.Bár pár nap alatt akár belehetne járni a 120 kilométer hosszú távolságot.Én szakaszokra bontanám.Olyan 15-20 km-es szakaszokra.Siófokról kezdenénk (vagy akár Szekszárdról) és mennénk egészen az első 15-20 kilométer közötti településig.Aztán legközelebb onnan folytatnánk,ahol abbahagytuk és mennénk úgyanígy tovább a következőre.És így tovább.... Nem kellene az egészet hetek vagy hónapok alatt megcsinálni,de mondjuk évente egy vagy két túra itt.Szerintem ez nem egy rossz túraterv.

Nem mindig van ennyi víz a csatornában,de itt is látszanak az utak a meder mentén

Ahol eddig jártam a Sió mentén mindkét oldalon volt a csatorna mellett jól járható út.Bízom benne,hogy ez végig így van a nyomvonalon.Az ötlet még csak az én agyamban szerepel.Majd előadom Zolikának,de őt ismerve ahogy Gergő is,ő is úgy lesz vele,csak menjünk újabb szép tájakért és kalandokért.Ha esetleg tetszik neki,akár már idén elkezdhetnénk az első szakaszt.Meglátjuk,hogy alakul.A Sió valamennyi pontja viszonylag könnyen elérhető Dunaújvárosból,tehát ez nem lesz akadály.Szóval újra előjött ez a terv a fejemben,mivel rendületlenül hiszek továbbra is a túlvilági erőkbe,hiszem,hogy ezt Gergő súgallja nekem odaátról,hogy ideje ebbe belefogni fater,ha már egyszer beszéltünk róla.Na majd meglátjuk,engem vonz a dolog!

Talán nem mindenki hiszi el,de gyönyörű a Sió!

Túra a Kapos torkolatához

Bizony néhány túránkon már szembeköszönt a Kapos folyó.Elég csak a 2017-es pincehelyi túrára gondolni,amikor Gergővel Pincehelyen találkoztunk a folyóval.Talán éppen az ott a legszebb szakasza.De találkoztunk vele 2018-ban Kaposváron is,ott még nem sokat mutatott magából.Aztán a közelmúltból.Döbröközön és Dombóváron is összefutottunk vele,ahol Manóval és Zolikával túráztunk.Ahogy Döbröközön a Kapos feletti hídon álltam akkor,ott született meg bennem a gondolat,hogy egyszer elkéne menni a folyó torkolatához.Azt tudtam,hogy a Kapos a Sióba ömlik,de azt nem tudtam hol.Utána jártam és nem maradt más,mint ide megtervezni egy túrát.Ez nem volt nehéz,hiszen a torkolat pontosan félúton volt Simontornya és Ozora között.Ozorával már régóta szemeztem,így kapóra jött a dolog.Összekötve a kellemest a hasznossal megterveztem a Simontornya - Ozora túrát amely érinti a Kapos torkolatát,hiszen szinte végig a Sió mentén vezet.

A simontornyai vár 2021 augusztus  28-án

Simontornyát már nem kell bemutatni a blog rendszeres olvasóinak,már ha van ilyen.Indult már innen túránk és szép emlékek fűztek ide.Természetesen Gergővel jártunk erre hajdanán.Mivel nincs igazán messze Dunaújvárostól,nem kellett korán indulnunk.Zolikával keltem útra most is.Hiába nem volt messze a vonatkésések miatt csak tíz előtt értünk oda.Nem mondtak jó időt mára,de agyoniskolázott meterológus barátaink ezúttal is tévedtek,hiszen nem volt gondunk az időjárással a túra folyamán,sőt egyenesen jól jött a kissé hűvösebb idő,hiszen mostanában csak forró túráink voltak.Simontornyára érve úgy döntöttünk elmegyünk a várhoz,de be nem megyünk.Körbejárjuk majd innen megyünk a közeli Sió csatornához.

A vár fő tornya és a keleti oldala

Körbejártuk a várat és végül is tetszett.Aztán megragadtak a vár előtti padok.Itt ültünk Gergővel azon a 2016-os napon.... kicsit megdobbant ettől a szívem.A várba amúgy azért nem mentünk be,mert drágáltuk a belépőt,hiszen ennél jóval nagyobb élményt adó várak belépői kerülnek kevesebbe vagy épp ingyenes.Meg alighanem védettségi kártya is kellett a vár látogatásához.Ugye elhoztuk mi a tök ászt,de az kevés volt nekik...Kevés esélyt látok amúgy rá,hogy valaha is bemegyünk ebbe a várba,ahol még a videózásáért is külön fizetni kell... Na de kívülről tényleg nem volt rossz.Innen aztán elmentünk a közeli Sióhoz,útközben megcsodálva a templomot az emlékműveket és a városházát is.

A városka főtemploma

Elérve a Siót rámentünk a felette átívelő hídra pér képet készíteni innen is.Itt is Gergővel jártam...így részben most is Gergő nyomában voltam lényegében... Jó kilátás volt a Sióra a hídról,de nem időztünk sokat itt.Lementünk a csatorna melletti töltésre és jelzetlen utakon megkezdődhetett a túra érdemi része.Ki ne tudná,a Sió a Balatont köti össze a Dunával,hossza 120,7km.A Balaton felesleges vízmennyiségét vezeti le ha kell.Legnagyobb szélessége 30 méter,de a legtöbb helyen ennél jóval keskenyebb,mélysége 0-9 méter közötti.Itt Simontornyánál talán saccra most olyan 12 méter széles lehetett.

A Sió a hídról nézve

Nem nagyon kellett figyelnünk amúgy sem létező jelzésekre sem utakra.Egyszerűen a töltésen kellett menni végig Ozoráig.Eltévedni sem lehetett.A túlparton persze ott vigyorgott maga a Tolnai-Hegyhát.Bizony itt találkozott két tájegység a Tolnai-Hegyhát (Dunántúli-Dombság) és a Mezőföld.Itt Simontornyánál kezdett combosodni a táj.De csak ha dél felé indulunk.Mi nyugat felé tartottunk inkább,erre pedig síkság és tükörsima táj várt ránk.Persze a dombság körülölelt a túra folyamán,így a táj szép volt.A Sióra viszont nem mindenhol lehetett lelátni,helyenként benőtte a susnyás.Ettől függetlenül minden szép volt.Az út pedig jól járható volt és az idő is kifogástalannak tűnt.Kiérve Simontornya közigazgatási területéről még átmentünk a 61-es út és a Budapest-Dombóvár vasúti hídja alatt.

A 61-es út és a vasútvonal hídja

Kiértünk a mezők mellé,a Sió itt-ott látszodott és azon túl magaslott a Tolnai-hegyhát.A vasútvonal sokáig szinte párhuzamosan haladt a Sióval,aztán eltűnt a semmibe,másfelé vette az irányt.Egy emlékoszlop szolgált látnivalóul.Mentünk tovább a sima úton.Egy vízmú szerű valami betonján kajáltunk meg,itt letudtunk ülni és a Sióra és a dombságra is jó rálátásunk volt.Egy motoros ment el mellettünk a csatorna túlpartján meg egy autós.Más ember nem akadt erre.Nyugiban tudtunk haladni.A nap sütött de 24-25 foknál nem volt melegebb.Úgy tűnt a Kapos torkolata még odébb van.Nem tudtunk mást tenni haladtunk előre.

Út a Sió mentén

Jókat beszélgetve haladtunk Zolikával előre,míg egyszer csak feltűnt a távolban valami híd féle.Még nem tudtam eldönteni valóban híd-e vagy csak a csatorna felett átívelő cső.Közelebb érve láttuk,hogy valóban híd.Még közelebb érve felmentünk rá.Nem sokan használhatták,gondolom a mezőgazdasági gépeknek készült elsősorban.Itt mehettek át a földet művelő gépek,hiszen a csatorna mindkét oldalán bőven akadt szántóföld.Persze az éppen erre járóknak is jól jöhetett a híd.Szóval felmentünk rá megnézni onnan is milyen a Sió.A túránk amúgy nem igényelte a híd használatát,hisz maradtunk az eredeti oldalon tovább is.A hídról mintha észrevettem volna a betorkoló Kapost.Ott volt kb.száz méterrel előttünk.

Híd a semmiben

A Sió a hídról

Valóban így volt!Lejövet a hídról,folytatva a túrát száz méter múlva ott volt a torkolat!Ahol a Kapos érkezett a Sióba.Lényegébe semmi extra nem volt azon kívül,hogy két folyó találkozott.Mégis rendkivüli gyönyörű hely volt!Megkapóan szép volt ahogy a Kapos szép nyugodtan megérkezett.És a távolba elnyúló Sió szépsége is gyönyörű volt.Talán nem mindenki tudja,hogy a Kapos Magyarországon ered valahol Somogy megyében és teljes szakaszán az ország területén folyik.Szélessége 10-15 méter,átlagos mélysége viszont csak 1,4 méter,tehát sehol sem lepne el!Ezért jöttem ezt látni és mindig elégedett vagyok magammal,ha egy kitűzött célt sikerül elérni,legyen az akármilyen kis cél is...

Balra a Kapos,jobbra a Sió

Itt kel egy fotó,ki tudja eljutok-e még valaha is ide?

Kis időt eltöltöttünk itt,majd indultunk tovább.Túlparton feltűnt a tolnanémedi kendergyár,vagyis már csak az ami megmaradt belőle..Egy néni jött közben fel közvetlen a Sió mellől,horgászott és indult haza biciklivel.Mi meg mentünk tovább.Ezen a szakaszon maga a Sió volt a megyehatár,Tolna és Fejér megye határa.És túránk nagy része Tolna megyében zajlott,itt jó két kilométer erejéig átjöttünk haza.Azaz Fejér megyébe.Nagyon széppé vált közben az út mindkét parton hosszú part menti kis erdő kísért minket.Szép volt valóban,de Ozoráig már nem is változott a táj képe.Végig ilyen volt.A Sió is hol megmutatta legszebb arcait,máshol meg összeszűkült pár méternyire.

A Sió szép arca

Szóval a Kendergyár és Ozora között sok érdekesség nem történt.A jó öt kilométeres szakaszon végig ugyanolyan volt a táj képe.Ez hiába volt szép,egy idő után kicsit unalmas volt,de azért persze elvoltunk.Kezdett beborúlni,de rossz idő ezzel a borúlással nem jött.Ellenkezőleg.Az eddigieknél is kellemesebb volt az idő.Nagy sokára tűnt fel a távolban egy újabb híd ,amelyről tudtuk,hogy az már ott Ozora hídja.Közben motocrossosok jöttek szembe voltak vagy hatan.Félre kellett állnunk,de pont szarakodott a túrazsákom így eleve félre álltam azt megjavítani.Pár méterrel később feltűnt maga Ozora középpontban a várával.

Feltűnik Ozora

Ozora hídja

Felmentünk a hídra onnan is megnézni a Siót.Kelet felé minden eddiginél szűkebb volt,de nyugatra már újra szélesebb.A hídról a vár is jól látszodott.Szép volt!Közelebb mentünk,úgy terveztük ide sem megyünk be,de körbejárjuk.A településről Ozoráról még tudni kell,hogy a híres ozorai fesztiválról híres amely leginkább drogtanyaként van benne a köztudatban.Azt viszont kevesen tudják,hogy az ozorai fesztivál nem is Ozorán van! Hanem a Tolna megyei településtől pár kilométerre észak keletre Dádpusztán,már Fejér megye területén!Igar község közigazgatási területén.Már csak az a kérdés akkor miért ozorai a neve?Valószínűleg a jobb csengése miatt,de biztosra nem tudom.

Az Ozorai Pipó vára

Közeledve a várhoz,rájöttünk erre.Nem az ozorai fesztiválba csöppentünk bele,hanem a brikett fesztiválba.Nem nagyon láttunk fehér embert az utcákon...de mindenki illemtudó volt,köszöntek nem állt belénk senki.A várat lentről csodáltuk meg egy templom mögött volt elbújva.De innen felmenni nem lehetett.Mielőtt megkerestük volna a feljáratot egy padon elfogyasztottuk a maradék kajánkat.Ezután könnyen megtaláltuk a feljárót a várhoz amely a másik oldalon volt.Pár kép készítése után felmentünk.Egy táblán kint volt a belépő ára amely 2000 forint volt (...) természetesen ennyit nekünk nem ért meg,de egy körbejárást viszont igen.Nem tudtuk eldönteni a belépő csak a várba szól-e vagy a várat körül ölelő udvarba is.Mivel nem szólt ránk senki körbejártuk a várat.

A feljáró

Maga a vár

A vár és a várudvar is meglehetősen szép volt és rendezett.Virágok,pázsitok,sétányok ölelték körül a jó állapotban lévő várat.Szépen rendbe volt hozva minden.A bástyák a várfalak,minden teljesen rendben volt.Valószinűleg odabenn a vár is szép lehetett,de sokaltuk érte a kétezer forintot.Sajnos néhol már elszaladtak az árakkal és átestek a ló túlsó oldalára.Ennél jobb várak kerülnek kevesebbe vagy éppen ingyenesek...ide is leírom.Így valószinűleg ide sem fogunk bemenni soha az életben.Majd esetleg ha néhány hirtelen meggazdagodni vágyó faszkalap leszáll a földre és lejjebb vesz az árakból,akkor talán.Na de hangsúlyozom a vár és környéke tényleg kifogástalan volt!

Virágok a vár körül

Búcsú a vártól,ide is eljutottunk!

Mivel itt-ott elszórakoztuk az időt,sok nem maradt...le kellett indulni a buszhoz.A várat még megcsodáltuk innen-onnan.Egyszer ide is elkellett jönni.Lesétáltunk a buszmegállóhoz és megvártuk a járgányt.Az visszavitt a simontornyai vasútállomásra ahol meg rászálltunk egy hazafelé induló vonatra.Nem kellett átszállni sem,így délután fél hatra már itthon is voltunk.Mit mondjak?Szép volt,jó volt.Amiért mentem az a Kapos torkolata volt,az pedig kielégítette várakozásaimat.Minden más is szép volt.A várak is,de oda mindketten sokalltuk a belépők árát.Jó időnk is volt.Ezzel zárult a nyári idény,amely minden előzetes várakozásunkat felülmúlta!Na de nyári összefoglaló majd  a következő bejegyzésemben!

Ismerkedés a Tolnai-hegyháttal

A Mecsek felé tartva sokszor elmentem már itt a dombság mellett vonattal.Mindig elhatároztam,hogy egyszer majd bejárom ezeket a dombokat is,de valahogy mindig kimaradt.Valahogy nem illett abba a körbe amit olyan helyek képviseltek mint pl.a Mecsek vagy a Pilis és még sorolhatnám...aztán rájöttem,hogy ez egy óriási baromság.Miért ne illene?Főleg,hogy pár éve nem csak hegységekben vagy dombságokban hanem sík területeken is túrázunk...Szóval nagyon is ide illik ebbe a körbe!A vonatról útban a Mecsek felé mindig is rabul ejtett ennek a tájnak a szépsége.Megkésve,de végül is neki kezdtünk a dombság felfedezésének.A dombság amely a Dunántúli-dombság része,lényegében Simontornyától Dombóvárig húzodik,amely kb.olyan 40km körül lehet.A domságot nyugatról főleg a Kapos folyó,délről a Völgység,keletről a Sió,északról pedig a Mezőföld határolja,tehát nem éppen kicsi.Ami a baj,hogy a területről mind a mai napig nem jelent meg használható turistatérkép.A neten van ugyan fenn egy online térkép,így valamennyire ebből tudtunk tájékozódni,felmérni a dolgokat.

A tavasz első hétvégéjén,vagy talán a tél utolsóján érkeztünk meg Simontornyára a Tolnai megyei kisvárosba.Itt kezdődik a dombság.

Megérkezés a Simontornyai várhoz

A város fő nevezetessége a vár.Öszintén szólva az eddig csak képeken látott vár nem igazán gyözött meg,nem tetszett.Egyszerü kis váracskának tünt...aztán odérve a várhoz,egy rendkivüli szépségü kis várral találtam magam szemben!Nagyon is tetszett!Körbejártuk,megnéztük.Bemenni nem tudtunk,szombat reggel volt még nem jött el a nyitás ideje.De majd ezt egyszer bepótoljuk.Innen inditottuk a Tolnai-hegyhátba vezető túránkat,amely 2017-ben már a harmadik túránk volt,de az első környékbeli túra.A környékbeli azt jelenti,hogy otthonról nem kellett nagyon messzebb menni mint 40km.Verőfényes szombat reggel volt,minden adva volt egy remek túrához.Aztán nem minden úgy alakult ahogy terveztük...

Túánk kiindulópontja a Simontornyai vár

A tervünk az volt,hogy Simontornyáról indulva a Sión átkelve megyünk fel a dombságba.A piros jelzésen fogunk haladni és majd ez vezet le minket Kisszékelyre a festői falucskába.Onnan részben egy darabig a Négyszögletú kerekerdő tanösvényen is haladva megyünk át Pálfára,majd a Sió mentén jövünk vissza Simontornyára.Az online turistatérképen becsültük fel a távot amely olyan 18km-nek tűnt...Az első probléma akkor ütötte fel a fejét amikor egy-két itt-ott látható turistajel után,egy sem volt látható.Egyszerüen elfogytak és nem volt több felfestve.Így keringtünk vagy egy órát a domboldalban,de nem találtunk jelet.Aztán elkezdtük használni a telefonos turistatérkép alkalmazást amelynek segítségével nagy nehezen ráleltünk a helyes útra,amelyen továbbra sem voltak felfestve a jelzések...de az alkalmazás szerint bizony erre kellett mennünk.Mentünk hát.

Átkelés a Sió felett

Pincék a löszfalban

Az út egy kanyonos szerü katlanban vezetett,két oldalt magas löszfalak,azokban bevájt pincék hosszú sora volt.Végül is szép hely volt!Ez így ment vagy másfél kilométeren át,míg elértünk egy nagyon szép kis kápolnához.Ez a Nepomuk emlékkápolna volt és valami azt súgta jó felé jövünk.Jelzések továbbra sem voltak...Aztán a kápolna után úgy kétszáz méterre megláttuk az első jelzést.Ütütt kopott volt,de minden kétséget kizáróan a piros jelzés volt!Tehát jó felé jöttünk.Aztán egyre sürübben és egyre jobban felvoltak festve már a jelzések és innentől kezdve többet már nem volt gondunk velük.

Egy macsek szegödött hozzánk a semmiből és követett majd egy kilométeren keresztül!Végül adtunk neki enni aztán már lemaradozott.Mi beértünk az egyre szebb erdőségekbe.Vadak húztak el nem messze tölünk,persze mire elövettem a kamerát már el is mentek...Elértünk egy kilátóponthoz ahonnan dél-nyugat felé mutatkozott kilátás.Alattunk egy falu volt amely valószinüleg Tolnanémedi lehetett.Szép hely volt!

Kilátás dél-nyugat felé

Az út néhol meg itt-ott kanyonszerű árkokban vezetett,varázslatosan szép volt!

Nagyjából valahol 200-250 méteres magasságokban mozoghattunk,majd elkezdett lefelé vezetni az út.Hamarosan Kisszékelynek kellett jönnie,de nem jött... itt szembesültem a második problémával.Turistatérkép híján csak az online térképen lehetett felbecsülni a távolságokat és az úgy nem tünt olyan pontosnak.Így én a Simontornya-Kisszékely távolságot 5-6 km-nek becsültem,de ez mint kiderült 9-10 volt...Nagyon sokára értük el Kisszékelyt és kezdtünk fáradni is.

A dombságra jellemző kanyonok

Kisszékely csodaszép!

Kisszékely nagyon szép település volt,tavak és dombok vették körül.Takaros utcák,parkok sora jellemezte a települést na és még strand is volt!És a négy tanösvény,ami lóhereszerüen öleli körbe a települést.Egyszer majd eljövünk ezeket is bejárni.Haladva ki a településről ugyan érintettük részben az egyiket,hát szép volt és egész biztos szép lehet mind a négy,Kiérve a faluból újra kanyonokban találtuk magunkat,majd lassan beértünk az erdőségekbe ahol ismét vadak keresztezték az utunkat,Özek,mókusok,vaddisznók...mindent láttunk!Itt már a piros+ jelzés vezetett amelyre nem lehetett panaszunk,kifogástalanul voltak felfestve a jelzések.Több helyen klassz kilátópontunk volt,dél,dél-kelet felé,volt olyan hely ahonnan a Mecseket véltük látni,persze az iszonyat messze volt,olyan 45-50 km-re biztosan.Észak felé fordulva szelidültek a lankák,megszüntek az erdőségek.

A tanösvény tájékoztató táblája,még jól jöhet nekem ez a kép

Ismét a kanyonban

Kilátás dél-kelet felé

Egy fensikon haladva egy vadászlesben pihentünk,fantasztikus volt a kilátás,főleg észak és kelet felé.Keményen feltámadt a szél,de ez nem zavart minket.Innen látni véltük már következő állomásunkat Pálfát.Itt kajáltunk és már kissé fáradtan folytattuk a túrát.Elértük azt a pontot ahol a domság a Mezőfölddel találkozott.A vadászlesből úgy tünt Pálfa már csak 1-2 km...aztán kiderült,hogy igazából 5 volt...Hullafáradtan étünk be Pálfára.Meglepö volt,mert nem szoktunk igy elfáradni.Voltak már kemény túráink,de így még sosem fáradtunk el,Nem értettem a dolgot hisz a terep sem volt igazán nehéz.Egyvalamire tudtam csak gondolni,a rosszul felmért távolságokra.Az egész túrát ugye 18km-nek véltük,de szerintem ideérve Pálfára már megvolt a 18... és még volt elöttünk hat!Így fáradtan erre a településre nem sok időt vesztegettünk,kiértünk a Sióhoz és innen már sík terepen indultunk Simontornya felé,újra a piros jelzésen.Itt is hozták a felfestések az elégséges szintet.A Sió csodaszép volt,de az út kemény...

Pálfa

A Sió a Pálfai hídról

Egyébként itt a Sió közelében volt a megyehatár,Tolna és Fejér megye határa.A töltésen vezető út Simontornyáig 6km volt.Elszerettük volna érni az egyik vonatot hazafelé,így gyilkos tempót diktáltunk ezen a szakaszon...ám Simontornya csak nem akart közeledni...már látszodott a távolban,de az istenért sem sikerült odaérni...úgy tünt mintha nem is haladnánk a gyilkos tempó ellenére sem.Aztán egy pontnál nyilánvalóvá vált,hogy nem érjük el a vonatot...ez persze nem tragédia,csak annyiban volt kellemetlen,hogy két órát majd még várhatunk a következöig.

Igy a gyilkos tempót visszavettük és lassúra váltottunk.Iszonyatosan kifáradtunk.Naplementére értünk vissza a várhoz.Le is ültünk az egyik padra vagy félórára...elképesztöen nehéz volt aztán felállni...

Naplementés megérkezés Simontornyára

Végül is teljesitetük terv szerint a túrát,arra viszont nem emlékszem mikor fáradtunk el így utoljára.Úgy saccoltam 18 helyett 24 kilométeres volt a túra.Nem volt nehéz a terep,így kifáradásunk okaként elsősorban a rosszul felbecsült távolságot emelném ki,aztán meg az egy órás keverést a túra elején míg a helyes útat kerestük.(ha ezt hozzá rakom még a 24km-hez akkor 27 körülire jön ki a túra távja) Harmadsorban a Pálfa elötti 3,5km-es betonútos szakasz is sokat kivehetett belölünk,negyedsorban pedig a gyilkos tempó a Sió mentén fáraszthatott ki...de minden kellemetlenség ellenére ez is egy remek túra volt,számtalan szép látnivalóval.Így tehát megkezdtük a Tolnai-hegyhát megismerését,felfedezését amelyet majd folytatunk,hisz Dombóvárig még sok-sok érdekesség van a dombságban.Úgy tervezem,hogy évi 2-3 túra itt lesz majd a Tolnai-hegyhátban,így tehát még jövünk ide!