A Hegyhát és mi

Ismét szívet melengető emléket hozott fel a facebook.Most van hét éve annak,hogy Gergővel elkezdtük felfedezni a Tolnai-hegyhátot.Te jó ég....már hét éve!Olyan mintha tegnap történt volna.Nagyon sokat jártam el vonattal a Tolnai-hegyhát vonulata mellett.Mindig a vonatnak arra az oldalára igyekeztem ülni ahonnan remekül lehetett látni a csodás Simontornyától - Dombóvárig tartó dombságot.Megbabonázva bámultam a vonat ablakából hazánk eme még érintetlen gyöngyszemét.Ám ki tudja miért valahogy mindig kimaradt a túrázásaimból.Aztán persze Gergővel tervezgetve a túrákat szembeköszönt a dombság,hiszen számtalan előnye volt.Közel volt,könnyen elérhető telis tele remek útvonalakkal és látnivalókkal.Egy bibi volt.A területről sehogyan sem tudtunk térképet beszerezni.

A csodálatos érintetlen Kisszékely a Tolnai-hegyhátban

Természetesen ez az apró malőr nem tartott vissza.Amit csak lehetett levadásztunk az internetről és bár akkoriban még nem nagyon túrázgattunk térkép nélkül,úgy döntöttünk belevágunk a kalandba.Beszereztük a megfelelő telefonos alkalmazásokat is,amelyekről tudni kell,hogy még nem voltak annyira kifinomultak mint manapság.Na és térerő sem volt annyi helyen mint manapság.De mondom,mindez nem számított.Gergővel úgy terveztük,hogy az egész Tolnai-hegyhátat bejárjuk,fokról-fokra fedezzük fel a nagyjából 40 km észak-dél irányú dombságot.Szakaszokra bontjuk a dolgot és elkezdjük északon és majd haladunk mindig dél felé újabb és újabb túrákkal.Ennek az egésznek lett első túrája a 2017 március elején sorra kerülő túra,amely Simontornyáról indulva egy körtúra lett a dombság északi részén,Kisszékelyt és Pálfát valamint a Sió mentét érintve.

Valahol az északi rész mélyén

Előzetesen 18 kilométeresnek becsültük a távolságot az itthoni online térkép alapján,ám alaposan benéztük mert az valójában 24 kilométer volt,de a fene bánta!Na és már a kezdésnél eltévedtünk kissé még Simontornyáról kimenvén és ezzel elvesztettük is vagy egy órát,de ezt sem bánta senki.Onnan ahol elvoltunk keveredve például remek kilátásunk volt a Sióra.Aztán persze rátaláltunk a helyes útakra,tudni kellett azt is,hogy erre a jelzések felfestése katasztrófális volt ekkor.Gyönyörű túra kerekedett aztán belőle.Valóban érintetlenül csodálatos volt a Tolnai-hegyhát!Már útközben sok érdekesség volt.Az első szurdik oldalában a kis kápolna például,vagy egy cica amely egy kilométeren át jött velünk!A szarvascsorda amely méterekkel mellettünk trappolt a Hegyhát erdejének mélyén.A szurdikok.Kisszékely meseszép nyugalma.Pálfa előtt a Hegyhát és a Mezőföld találkozási pontja valamint a Sió ahogy mentünk mellette a lemenő nap fényében.Leírhatatlanul csodás túra volt!

Indulásra készen egy remek kalandra Simontornyán

Sokkal többet kaptam már az első itteni túrán a Tolnai-hegyháttól mint azt előzetesen vártam.Ráadásul maga a terep sem olyan vészes,persze dombság és kell felfelé is menni,de mégsem olyan fokon mint egy hegységben.Pálfára érve kezdtünk aztán fáradni,itt volt amúgy a 18-ik kilométer.Úgy voltunk vele ha van busz elmegyünk vele Simontornyára.De nem volt busz,így a maradék hat kilométert is gyalog kellett megtenni.Ma már azt mondom hála istennek.Ha busszal megyünk újabb csodákról maradtunk volna le.Pálfától az út Simontornyáig a Sió mentén vezetett Tolna és Fejér megye határán.Ekkor láttam életembe először igazán a Siót.Persze átmentünk felette itt-ott már néhányszor,de ilyen testközelből ekkor láttam először.

Valahol egy gyönyörű szurdikban,Gergő trappol előttem

Ez az útvonal pedig pazar volt.Ha délre néztem ott tornyosult a Tolnai-hegyhát,ha északra ott volt mellettem a Sió,azon túl pedig a Mezőföld.Hiányzott ugyan az az egy óra amit Simontornyán a helyes út megtalálásával töltöttünk,mert alapos kemény tempót diktáltunk itt a Sió mentén.Ment le a nap és nem attól féltünk,hogy ránk sötétedik,hanem elkartunk érni Simontornyán egy olyan vonatot amelyről nem kell átszállni Dunaújvárosig.Persze az sem baj ha nem érjük,csak akkor egy olyannal megyünk amelyről átkell szállni és némi kerülővel jutunk haza.Szóval nem tudom miért vettük a fejünkbe,hogy érjük el azt a vonatot.Így vagy úgy soha nem látott kegyetlen tempóba nyomtuk és így is rátudtunk csodálkozni a táj szépségére.Egy ponton aztán nyilvánvalóvá vált,hogy nem érjük el azt a vonatot,így visszavettünk a tempóból és szinte bandukolva mentünk tovább.

A Siónál azon a márciusi napon

Sötétben értünk ugyan Simontornyára és a későbbi kerülős vonatot értük el,de így is az első Tolnai-hegyhátas túra óriási siker és élmény volt.Természetesen ahogy terveztük is,úgy döntöttünk folytatjuk majd kicsit délebbre,de még mindig a dombság északi részén.Így is lett még ugyanabban az évben,júniusban jött a második Hegyháti túra és az sem volt rosszabb mint ez.Ezután is terveztük a folytatást,de már Gergővel együtt nem tértünk többé vissza.A folytatást Gergő halála sajnos meghiúsította... Úgy voltam aztán vele,többé nem jövök a Tolnai-hegyhátba,túlságosan is Gergőre emlékeztet és fájó volt itt (is) a hiánya nagyon...

Hát kell ennél szebb emberek?Az Annafürdői tó

Évek teltek el és nem volt folytatás.Valahol pedig éreztem,hogy a Hegyhát hív.Hív magához,hogy menjek nem fogok csalódni.Aztán egy szép napon Manó barátom előjött egy ötlettel,egy Tolnai-hegyhátas túrával.Ugyan ez nem a fokról-fokra terv következő eleme lett volna,hanem a dombság déli részére ígért egy túrát.Úgy voltam vele miért ne?Menjünk!Manó egy brutális 25 kilométeres túrára vitt el minket,de valóban nem csalódtam.Felülmúlhatatlanul szép tájakon vezetett a túra.Annyira szépeken,hogy ezekhez foghatót talán még nem is láttam.Csak azt sajnáltam,hogy Gergő nem lehet itt velem és ezt a sok csodát ő nem láthatja...persze szentül hiszem,hogy a lelke látta.

Manó vett rá,hogy újra eljöjjek a Hegyhátba

Manó ezután egy évvel újra előjött egy Hegyhátas túra ötlettel.Jó hát legyen.Az már gyakorlatilag ennek a túrának a folytatásának is tekinthető volt.Akkor sem csalódtam,a Hegyhát déli része is legalább olyan szép volt mint az északi.Így a mai napig négy csodás túrám volt a Tolnai-hegyhátban,kettő az északi,kettő a déli részen.A közepe az ami kimaradt.Ma már azért tudok erre jönni,nem viszolygok attól félve,hogy eszembe jut Gergő hiánya.Az amúgy is eszembe jut sokszor.A Tolnai-hegyhát gyönyörű,a déli részen a jelzések is jók.Olyan élményekkel ajándékozott meg a dombság amely végigkiséri az életemet.Ennek első állomása volt az a bizonyos e sorok írásakor pont hét évvel ezelőtti túra amelyet még Gergővel csináltunk végig.

A dombság érdekességei a csodás szurdikok

Természetesen minden itteni túráról van részletes beszámoló ebben a blogban,a you tuben pedig mindegyikről van film is a Zolee§Gergő túrák csatornán.Ha egészségem engedi egészen biztos,hogy jövünk még a Tolnai-hegyhátba,főleg ugye mert a középső rész kimaradt!

Ismerkedés a Tolnai-hegyháttal

A Mecsek felé tartva sokszor elmentem már itt a dombság mellett vonattal.Mindig elhatároztam,hogy egyszer majd bejárom ezeket a dombokat is,de valahogy mindig kimaradt.Valahogy nem illett abba a körbe amit olyan helyek képviseltek mint pl.a Mecsek vagy a Pilis és még sorolhatnám...aztán rájöttem,hogy ez egy óriási baromság.Miért ne illene?Főleg,hogy pár éve nem csak hegységekben vagy dombságokban hanem sík területeken is túrázunk...Szóval nagyon is ide illik ebbe a körbe!A vonatról útban a Mecsek felé mindig is rabul ejtett ennek a tájnak a szépsége.Megkésve,de végül is neki kezdtünk a dombság felfedezésének.A dombság amely a Dunántúli-dombság része,lényegében Simontornyától Dombóvárig húzodik,amely kb.olyan 40km körül lehet.A domságot nyugatról főleg a Kapos folyó,délről a Völgység,keletről a Sió,északról pedig a Mezőföld határolja,tehát nem éppen kicsi.Ami a baj,hogy a területről mind a mai napig nem jelent meg használható turistatérkép.A neten van ugyan fenn egy online térkép,így valamennyire ebből tudtunk tájékozódni,felmérni a dolgokat.

A tavasz első hétvégéjén,vagy talán a tél utolsóján érkeztünk meg Simontornyára a Tolnai megyei kisvárosba.Itt kezdődik a dombság.

Megérkezés a Simontornyai várhoz

A város fő nevezetessége a vár.Öszintén szólva az eddig csak képeken látott vár nem igazán gyözött meg,nem tetszett.Egyszerü kis váracskának tünt...aztán odérve a várhoz,egy rendkivüli szépségü kis várral találtam magam szemben!Nagyon is tetszett!Körbejártuk,megnéztük.Bemenni nem tudtunk,szombat reggel volt még nem jött el a nyitás ideje.De majd ezt egyszer bepótoljuk.Innen inditottuk a Tolnai-hegyhátba vezető túránkat,amely 2017-ben már a harmadik túránk volt,de az első környékbeli túra.A környékbeli azt jelenti,hogy otthonról nem kellett nagyon messzebb menni mint 40km.Verőfényes szombat reggel volt,minden adva volt egy remek túrához.Aztán nem minden úgy alakult ahogy terveztük...

Túánk kiindulópontja a Simontornyai vár

A tervünk az volt,hogy Simontornyáról indulva a Sión átkelve megyünk fel a dombságba.A piros jelzésen fogunk haladni és majd ez vezet le minket Kisszékelyre a festői falucskába.Onnan részben egy darabig a Négyszögletú kerekerdő tanösvényen is haladva megyünk át Pálfára,majd a Sió mentén jövünk vissza Simontornyára.Az online turistatérképen becsültük fel a távot amely olyan 18km-nek tűnt...Az első probléma akkor ütötte fel a fejét amikor egy-két itt-ott látható turistajel után,egy sem volt látható.Egyszerüen elfogytak és nem volt több felfestve.Így keringtünk vagy egy órát a domboldalban,de nem találtunk jelet.Aztán elkezdtük használni a telefonos turistatérkép alkalmazást amelynek segítségével nagy nehezen ráleltünk a helyes útra,amelyen továbbra sem voltak felfestve a jelzések...de az alkalmazás szerint bizony erre kellett mennünk.Mentünk hát.

Átkelés a Sió felett

Pincék a löszfalban

Az út egy kanyonos szerü katlanban vezetett,két oldalt magas löszfalak,azokban bevájt pincék hosszú sora volt.Végül is szép hely volt!Ez így ment vagy másfél kilométeren át,míg elértünk egy nagyon szép kis kápolnához.Ez a Nepomuk emlékkápolna volt és valami azt súgta jó felé jövünk.Jelzések továbbra sem voltak...Aztán a kápolna után úgy kétszáz méterre megláttuk az első jelzést.Ütütt kopott volt,de minden kétséget kizáróan a piros jelzés volt!Tehát jó felé jöttünk.Aztán egyre sürübben és egyre jobban felvoltak festve már a jelzések és innentől kezdve többet már nem volt gondunk velük.

Egy macsek szegödött hozzánk a semmiből és követett majd egy kilométeren keresztül!Végül adtunk neki enni aztán már lemaradozott.Mi beértünk az egyre szebb erdőségekbe.Vadak húztak el nem messze tölünk,persze mire elövettem a kamerát már el is mentek...Elértünk egy kilátóponthoz ahonnan dél-nyugat felé mutatkozott kilátás.Alattunk egy falu volt amely valószinüleg Tolnanémedi lehetett.Szép hely volt!

Kilátás dél-nyugat felé

Az út néhol meg itt-ott kanyonszerű árkokban vezetett,varázslatosan szép volt!

Nagyjából valahol 200-250 méteres magasságokban mozoghattunk,majd elkezdett lefelé vezetni az út.Hamarosan Kisszékelynek kellett jönnie,de nem jött... itt szembesültem a második problémával.Turistatérkép híján csak az online térképen lehetett felbecsülni a távolságokat és az úgy nem tünt olyan pontosnak.Így én a Simontornya-Kisszékely távolságot 5-6 km-nek becsültem,de ez mint kiderült 9-10 volt...Nagyon sokára értük el Kisszékelyt és kezdtünk fáradni is.

A dombságra jellemző kanyonok

Kisszékely csodaszép!

Kisszékely nagyon szép település volt,tavak és dombok vették körül.Takaros utcák,parkok sora jellemezte a települést na és még strand is volt!És a négy tanösvény,ami lóhereszerüen öleli körbe a települést.Egyszer majd eljövünk ezeket is bejárni.Haladva ki a településről ugyan érintettük részben az egyiket,hát szép volt és egész biztos szép lehet mind a négy,Kiérve a faluból újra kanyonokban találtuk magunkat,majd lassan beértünk az erdőségekbe ahol ismét vadak keresztezték az utunkat,Özek,mókusok,vaddisznók...mindent láttunk!Itt már a piros+ jelzés vezetett amelyre nem lehetett panaszunk,kifogástalanul voltak felfestve a jelzések.Több helyen klassz kilátópontunk volt,dél,dél-kelet felé,volt olyan hely ahonnan a Mecseket véltük látni,persze az iszonyat messze volt,olyan 45-50 km-re biztosan.Észak felé fordulva szelidültek a lankák,megszüntek az erdőségek.

A tanösvény tájékoztató táblája,még jól jöhet nekem ez a kép

Ismét a kanyonban

Kilátás dél-kelet felé

Egy fensikon haladva egy vadászlesben pihentünk,fantasztikus volt a kilátás,főleg észak és kelet felé.Keményen feltámadt a szél,de ez nem zavart minket.Innen látni véltük már következő állomásunkat Pálfát.Itt kajáltunk és már kissé fáradtan folytattuk a túrát.Elértük azt a pontot ahol a domság a Mezőfölddel találkozott.A vadászlesből úgy tünt Pálfa már csak 1-2 km...aztán kiderült,hogy igazából 5 volt...Hullafáradtan étünk be Pálfára.Meglepö volt,mert nem szoktunk igy elfáradni.Voltak már kemény túráink,de így még sosem fáradtunk el,Nem értettem a dolgot hisz a terep sem volt igazán nehéz.Egyvalamire tudtam csak gondolni,a rosszul felmért távolságokra.Az egész túrát ugye 18km-nek véltük,de szerintem ideérve Pálfára már megvolt a 18... és még volt elöttünk hat!Így fáradtan erre a településre nem sok időt vesztegettünk,kiértünk a Sióhoz és innen már sík terepen indultunk Simontornya felé,újra a piros jelzésen.Itt is hozták a felfestések az elégséges szintet.A Sió csodaszép volt,de az út kemény...

Pálfa

A Sió a Pálfai hídról

Egyébként itt a Sió közelében volt a megyehatár,Tolna és Fejér megye határa.A töltésen vezető út Simontornyáig 6km volt.Elszerettük volna érni az egyik vonatot hazafelé,így gyilkos tempót diktáltunk ezen a szakaszon...ám Simontornya csak nem akart közeledni...már látszodott a távolban,de az istenért sem sikerült odaérni...úgy tünt mintha nem is haladnánk a gyilkos tempó ellenére sem.Aztán egy pontnál nyilánvalóvá vált,hogy nem érjük el a vonatot...ez persze nem tragédia,csak annyiban volt kellemetlen,hogy két órát majd még várhatunk a következöig.

Igy a gyilkos tempót visszavettük és lassúra váltottunk.Iszonyatosan kifáradtunk.Naplementére értünk vissza a várhoz.Le is ültünk az egyik padra vagy félórára...elképesztöen nehéz volt aztán felállni...

Naplementés megérkezés Simontornyára

Végül is teljesitetük terv szerint a túrát,arra viszont nem emlékszem mikor fáradtunk el így utoljára.Úgy saccoltam 18 helyett 24 kilométeres volt a túra.Nem volt nehéz a terep,így kifáradásunk okaként elsősorban a rosszul felbecsült távolságot emelném ki,aztán meg az egy órás keverést a túra elején míg a helyes útat kerestük.(ha ezt hozzá rakom még a 24km-hez akkor 27 körülire jön ki a túra távja) Harmadsorban a Pálfa elötti 3,5km-es betonútos szakasz is sokat kivehetett belölünk,negyedsorban pedig a gyilkos tempó a Sió mentén fáraszthatott ki...de minden kellemetlenség ellenére ez is egy remek túra volt,számtalan szép látnivalóval.Így tehát megkezdtük a Tolnai-hegyhát megismerését,felfedezését amelyet majd folytatunk,hisz Dombóvárig még sok-sok érdekesség van a dombságban.Úgy tervezem,hogy évi 2-3 túra itt lesz majd a Tolnai-hegyhátban,így tehát még jövünk ide!